“Nagyon elvont, talán túlzottan is művészkedő anyag, ami biztosan megosztó lesz. Ez már nem is prog-rock, inkább az avantgarde irányzata felé hajló zene, ezért a megértése és a megkedvelése is alaposan feladhatja a leckét. Légy türelmes és nyitott, s akkor talán találsz kapcsolódási pontokat, amelyek segítenek befogadni. Az én esetemben már rögtön a második lemezelőzetes tétel, a §3 megbontotta a közöttünk húzódó falat. ”
– Gyuricza Ferenc   9

“Amire sokan vártak: Akerfeldt visszatért a hörgéshez. Zeneileg ugyanakkor nem egyértelmű a visszakozás a korai, sűrűbb vonalhoz, inkább egyfajta szintézise ez az Opeth eddigi pályájának, néhány eddig még nem hallott csavarral. Nálam már elsőre működött.”
– Schmidt Péter   9

“Igen, hiányzott a hörgés. De nem tudom, visszatért-e tényleg a régi érzés is. Változatos, erős anyag, de néha így is elkalandozik közben a figyelmem. Úgyhogy a pontszám inkább megelőlegezett, mert itt legalább látok rá esélyt, hogy idővel megfog.”
– Uzseka Norbert   9

“Hallom, hogy minőségi prog, hogy bődületesen tudnak zenélni, de sokszor olyan érzésem van, mintha jazz-t hallgatnék. Nem igazán tudom befogadni. Picit musicales is az egész, mintha valami zenés filmhez írták volna a muzsikát. Nekem ez túl elvont, de kétségtelenül komoly munka. ”
– Cselőtei László   8

“-”
– Gáti Viktor   8

“Az első Opeth album, ami valamilyen formában megérintett, az is lehet, hogy csak a borító és a dalszövegek mögé beképzelt történet miatt. Igényes, érdekes anyag, de ettől nagy valószínűség szerint nem leszek sem a banda, sem a műfaj rajongója.”
– Kánya Ferenc   8

“Elég rég voltak azok az idők, amikor az Opeth a leghallgatottabb zenekarok közé tartozott nálam, de ez a lemez izgalmasabbnak tűnik számomra az utóbbi 3-4 albumnál. Ugyan a progoskodást néha túlzásba viszik, a zene már csak azért is változatosabb, mert Åkerfeldt visszahozta a hörgést és az összkép kísértetiesebb, atipikusabb, mint amit jó ideje produkálnak.”
– Milán Péter   8

“Hú, de elgurult a gyógyszer! Mondjuk az Emerson, Lake and Palmert kifejezetten szeretem, szóval tulajdonképpen még jó is lehet a végén a The Last Will And Testament. De hány pontot lehet erre adni?”
– Kiss Gábor   7

“A pontszám egyszerre szól a jelennek és a múltnak, de leginkább a zenei sokszínűségnek. Az Opeth felsőpolcos ebben, de soha nem volt az én zeném.”
– Pintér Miklós   7

“Ahogy az Opeth egyre inkább a hetvenes évek progresszív irányzata felé mozdult, úgy távolodott el tőlem... Hörgés ide vagy oda, egyelőre úgy tűnik (hozzám) nincs visszaút.”
– Posta János   7

“Nos, Mikael Åkerfeldt nem véletlenül utalt rá, hogy slágerességet felesleges lenne várni ettől a hanghordozótól, sőt, úgy ámblokk az egész zenekartól. Erről a lemezről süt a profizmus, hiszen egy ennyire összetett, szerteágazó anyagot csak nagyon profi muzsikusok tudnak előadni. Ám, amennyire profi, annyira nehezen is hallgatható ez a korong. Emlékeim szerint nem volt még olyan Opeth-lemez, amellyel ennyire kemény kihívás lett volna a megbarátkozás.”
– Zubor Olly   7