WARREL DANE - Interjú a Nevermore és a Sanctuary kapcsán

Kinek volt nagyobb az alkoholproblémája?

2011. július 10. (vasárnap) 15:54 | utoljára módosítva: 2017. december 13. (szerda) 16:52

A Nevermore áprilisi szétrobbanását máig sem heverte ki a rajongótábor, és igazából csak pletykákat lehetett hallani arról, hogy mi is történt a háttérben, mi késztette arra Leff Loomis gitárost és Van Williams dobost, hogy váratlanul kiszálljanak a csapatból.

 



Loomis jelenleg egy új szólóalbumon dolgozik, Van Williams pedig New York-ban rakott össze egy saját bandát Pure Sweet Hell néven, ahol a dobolás mellett énekel is. A csapat első albuma Splitting At The Stars címmel jön majd ki, és Steve Smyth, Glen Drover, valamint Chris Amott mellett Vörös Attila is gitározni fog a lemezen. Attila az utolsó évben turnézott a Nevermore-ral, és a kettészakadt csapatból mindenkivel jó a kapcsolata.

Az énekes Warrel Dane, aki a hírek szerint a csapaton belüli problémák fő forrását jelentette, az elmúlt hónapok során nem igen kommentálta az áprilisban történteket, inkább a gyógyulófélben lévő Jim Sheppard basszerrel közös régi bandájának újjáélesztésén dolgozott. A Nevermore-előd Sanctuary szeptemberben az atlantai ProgPower USA XII fesztiválon lép majd fel, és Lenny Rutledge régi gitárossal már javában készül egy új album is.

A ProgPower fellépés kapcsán Greg Hasbrouck egy nagyon alapos interjút készített Warrel Dane énekessel, és Greg még ahhoz is hozzájárult, hogy a beszélgetés magyar nyelvű verziója exkluzív módon a Hammeworld.hu oldalon legyen olvasható. Az interjú alapján, ha valaki képes a sorok között is olvasni, sok minden kiderül a Nevermore-ral kapcsolatos problémákról...

Fotó: Stephanie Cabral

 




Először is azt szeretném megtudni, hogy van Jim (Jim Sheppard basszer - Nevermore, Sanctuary)?

"Remekül. Ez egy nagyjából hat hónapos gyógyulási időszak, mármint egy komoly agyműtét után... Amilyen neki is volt. Egy kicsivel több mint három hónap telt el azóta. Jól van. Valójában gyorsabban is gyógyul, mint amire számítottak. De egy ilyen esetben ez azért egy hosszabb folyamat."


De teljesen rendbe fog jönni, igaz?

"Ó igen. Igen... Az agydaganata nem volt rosszindulatú, és sikerült az egészet eltávolítani. Amúgy egy rocksztár idegsebésze van."



SANCTUARY (b-j): Jim Sheppard basszer, Lenny Rutledge gitáros, Sean Blosl gitáros,
Dave Budbill dobos, Warrel Dane énekes



Akkor kezdjük néhány ismétlő jellegű kérdéssel! A fiatalabb rajongók talán nem nagyon ismerik a Sanctuary zenekart, szóval mondanál ezt-azt a korai Sanctuary időkről?

"Persze. Az mondjuk köztudott, hogy Dave Mustaine fedezte fel a bandát. Lenny (Lenny Rutledge gitáros), Jim és jómagam mind ott voltunk a Seattle-i King Diamond bulin a Moore Theatre-ben (1986. augusztus 8.), ahol a Megadeth volt a nyitóbanda. Visszatekintve ez elég furán hathat. De abban az időben ezen a szinten tartottak. Ez pont a Peace Sells album kiadása előtt lehetett. Aztán az est egy adott pontján néhány csaj is képbe került hatalmas cicikkel..."


Ahogy ez már lenni szokott! (nevet)

"Már azelőtt bezsúfolódtunk a hotelszobába, hogy megérkeztek volna. Ez mindig beválik. Mustaine-nek megtetszhetett a demónk, amit már nem is tudom, hogy kinek a kocsijában mutattunk meg neki, lent a garázsban. Rettentő lelkes volt, és azt is mondta, hogy a lemezünk producere akar lenni. Mi meg úgy voltunk vele, hogy persze... Hisszük, ha látjuk... Akkor már egy kissé mindenki el volt varázsolva..."


Nyilván, hiszen ilyenek voltak a '80-as évek!

(Warrel is nevet) "Igen... Nem voltunk biztosak abban, hogy ez valóban így is lesz. Mégis megtörtént. Két héttel később már csörgött is a telefon."


Amikor Dave Mustaine kezei közé került a demótok, mennyi ideje létezett a Sanctuary?

"Két éve, talán három is."


Egy kicsit megpörgetve a sztorit, két albumotok is kijött (Refuge Denied 1987, Into The Mirror Black 1990), néha a klipeket is látni lehetett a Headbanger's Ballban, épp kezdtetek beindulni, aztán sajnos ti is az áldozatai váltatok annak, hogy a metal színtér átment paródiába és berobbant. Belülről nézve is valóban ez vezetett a Sanctuary feloszlásához?

"Úgy gondolom... Nagyjából... Ugyanebben az időben egy csomó barátunk nagyon-nagyon híres lett. Ez az egész időszak roppant fura volt, különösen Seattle-ben. Ha csak távolról is metalra emlékeztető dolgokat játszottál, azonnal szarba sem vettek. Különösen az elit zenészek, az akkoriak. A grunge népség... Egyáltalán nem tisztelték azokat, akik nem azt nyomták, amit ők. Nagyon tisztán emlékszem egy találkozásra valakivel, aki egy igen-igen népszerű csapatban zenélt. Ugyanannál a kiadónál voltunk (Epic), és akkora SEGG volt velem, hogy az már cseppet sem vicces. Megnevezhetném a fickót, de nem fogom."


Én akkoriban nőttem fel, és hatalmas iróniát érzek abban, hogy amikor először hallottam a Badmotorfingert a Soundgardentől, vagy a Faceliftet az Alice In Chainstől, fogalmam sem volt, hogy ezek valamifajta új alstílust képviselnek. És szerintem ezzel mindenki így volt, amíg az MTV ki nem jelentette, hogy ez a Grunge. Számomra ez nem tűnt olyan gigantikus elmozdulásnak...

"Tudod, az Alice In Chains a legmetalosabb banda abból a korszakból. Ezért is szeretem őket annyira. És elég jól ismertem Layne-t (Layne Staley, az AIC néhai énekese). Az új lemezük is tetszik. Nem akartam, hogy... Szóval egy csomó más arctól is hasonló reakciókat kaptunk. Az ember nem is akarja szeretni, mégis muszáj neki, mert Jerry annyira vitathatatlanul nagy dalszerző. És az új lemezen ő énekli a legtöbbet... azt hiszem. Talán épp ezért is jó annyira. Bár az új srác is jó. De nem Layne."


Na igen... ahogy senki sem az. És mióta játszottál azzal a gondolattal, hogy újraindítod a Sanctuaryt?


"Nos... Már néhány éve. Mindig is dumálgattam Lennyvel, de nem lettünk újra barátok. Aztán jött ez az egész dolog, mármint hogy újra barátok lettünk, és így került szóba egyre gyakrabban, hogy megcsinálhatnánk. És ez nem azért volt, mert a Nevermore szétrobbant... mert ez történt, egy adott ponton. Nevermore... A leghatalmasabb banda, amit valaha is az alkohol tett tönkre."


Ez tetszik! (nevet)

"És igaz. Szóval csak elkezdtünk újra dumálgatni egymással. Ez volt az alapozás. Aztán jött az, hogy 'nosza, zenéljünk megint!'. És Istenem! Lenny valami átkozottul hatalmas témákat írt. Nyilván éveken át gyűltek benne a dolgok, hiszen nem csinált semmit... volt ugyan zenekara itt-ott. De tényleg óriási dolgokat hozott össze, és ezek engem is inspirálnak. Újra beleszerettem a zenébe, a kreatív folyamattal... Mindennel, ami ezzel jár. Valóban késztettek arra, hogy igazán gonosz szövegeket írjak."


Nos, minthogy most 2011-ben járunk, mit érzel, mi a legnagyobb különbség a mai megközelítésed és a között, ahogy 1993-ban megírtatok volna egy harmadik Sanctuary lemezt?

"Nos... Ez egy nehéz kérdés. Ez valahogy egy másfajta fázis. Ez a lemez nem olyan lesz, mint a másik kettő. Talán nagyon hasonlít majd a másodikra, de semmiképp nem úgy fog szólni, mint az első... (nevet) ...hiszen mindannyian egy kicsit öregebbek vagyunk, és már a herezacskó-szorító satu sem működik, ahogy a héliumos tartály sem!"


(nevet) Ha már itt tartunk, szerinted van még olyan énekes, akit úgy kísért egyetlen nóta, ahogy téged a Battle Angels?

(nevet) "Nem tudom. Azt még el tudom énekelni. Talán nem olyan jól."
 


SANCTUARY - Battle Angels (az 1987-es Refuge Denied albumról)




Azt olvastam, hogy énektanárhoz is elmentél annak érdekében, hogy visszajöjjenek azok a régi magasak. Ez igaz?

"Valóban így történt."


És ezek a magasabb fekvésű hangok az új dalokban is megjelennek majd, vagy inkább csak arról van szó, hogy szükség van rájuk a régi nóták előadásánál?

"Eredetileg ez úgy indult, hogy olyan jól akartam előadni a régi dalokat, amennyire az csak lehetséges. A Nevermore-ban nem sokat használom ezeket a nagyon magas fekvéseket. Rá kellett jönnöm, hogy szükségem van a felfrissítő órákra... Több gyakorlás kell. És ez egyértelműen be is vált. Ugyanis hacsak nem énekelsz rendszeresen így, ezek a dolgok elfelejtődnek. Emlékszem, az első próbálós hét a Sanctuary-vel számomra nagyon kemény volt. A második hét azonban már lényegesen könnyebb lett, mert állandóan ezt csináltam."


Ez majdnem olyan, mint az izmok memóriája, nem?

"Igen, pontosan. És a többiek is mondták, hogy láthatóan feljöttem az 50 %-ról úgy 80-ra. Ez egy olyasfajta éneklés, amit mindig nyomnod kell, vagy elveszíted. És mivel természetes bariton a hangom, a falsetto témákat kicsit nehezebben hozom ki magamból, mint a tenor hanggal bíró többség."


Tudom, hogy a pályád kezdetén is jártál tanárhoz. Folyamatosan képezted magad az évek során?

"Régen a Sanctuary időkben... Pontosabban még előtte, nagyjából öt éven keresztül klasszikus operaéneklést tanultam a Cornish Institute-ban, Seattle-ben. És egy igazán remek tanárnőm volt. Őrült volt, de épp ezért is szerettem annyira! Egészen fura dolgokra vett rá, például arra, hogy fejen állás közben tanuljam meg a helyes légzéstechnikát."
 


SANCTUARY - The White Rabbit
(az első albumon szerepelt Jefferson Airplane feldolgozás egy 1990-es tokiói bulin)




Ez valóban hasznos lehetett...


"Nagyon-nagyon jó móka volt. És tudod, arra kellett rájönnöm, hogy egy csomó régi technikát elfelejtettem. Szerintem egy csomóan vesznek újra leckéket, azaz továbbképzik magukat, legfeljebb nem beszélnek róla. Mert nehéz mindenre visszaemlékezni, ha már az ember nem mindig uralja a dolgokat. És sosem lehetsz elég öreg ahhoz, hogy új dolgokat tanulj. Miért is ne menne vissza valaki újra órákat venni? Én pontosan ezt tettem, és valóban segített."


Feltételezem, hogy az új albumnak nem Mustaine lesz a producere. Peter Wichers vagy Andy Sneap lesz az emberetek, vagy netán valaki egészen más?

"Egyelőre nem akarom kiengedni a macskát a zsákból..."


Rendben. Akkor mi az, amit elárulhatsz az új Sanctuary albumról? Van már tervezett megjelenési időpont? A dalok már mind megvannak? Már csak a feljátszás van hátra? Hogy álltok jelenleg?

"Folyik a dalszerzés. De talán egy kis exkluzív infót elmondhatok neked. Szerintem az lesz a lemez címe, hogy 'The Year The Sun Died'. Egy csomó cucc beleérthető ebbe, bármi aktuálisat mögé gondolhatsz. Istenem, az a dal is mennyire jó! Nagyon keményen dolgoztunk rajta. Nem olyan lesz, mint a régiek... 2011 van. De lesz olyan jó szerintem, és lesznek igazi sikolyok is. Tudod, ez a Sanctuary esetében... Természetes is, hogy így van."
 


SANCTUARY - Future Tense (videó az 1990-es The Mirror Black albumhoz)




Van itt valami, ami mindig érdekelt, mégpedig a rajongók kettős elvárása. Egyfelől azt akarják, hogy maradjatok a régi hangzásnál, másfelől meg elvárják a fejlődést is. Beszéljünk akár a Sanctuary, akár a Nevermore, vagy akár a szólódolgaidról, ezzel te is mindig tisztában vagy? Vagy ilyenkor eleve úgy állsz hozzá, hogy csessze meg, olyan dalokat akarok írni, amelyekkel én elégedett vagyok?


"Nos, ez olyasmi, ami mindig ott mocorog a fejemben. De végeredményben valóban az kell, hogy engem boldoggá tegyenek a dalok. Ha ez megvan, akkor az újabb motivációt jelent, hogy még jobb dolgokat írjak. Tudom, hogy sokan egy újabb Refuge Denied albumot várnak, de ez nem fog megvalósulni. Az egy adott időben, egy adott helyen született, különleges volt, és olyasmi, ami nem lemásolható. Bármennyire is szeretem... És mind ott ültünk... amolyan tábortűz jelleggel, a régi szép napokról dumálgatva, hogy milyen hatalmas volt... Én meg: 'Ó Istenem, olyan kib...ott öregek vagyunk.' De valójában nem vagyunk azok. Jut is eszembe, Lenny fent lakik a hegyekben... Gyönyörű az a környék. Kiváló az alkotáshoz, roppant inspiráló hely, már ami a dalszerzést illeti."


Úgy tűnik, hogy számodra a természet egyfajta extra ötletforrást jelent. Régebben azt olvastam, hogy a Dreaming Neon Black idején a víz volt rád inspiráló hatással.

"Pontosan... Így történt, mert a Washington tavon laktam, egy olyan lakásban, ami pont a víz fölött volt. A víz akkor nagyon közel állt hozzám, és ez nyilván komoly hatással volt a dalokra is. És végül az is kiderült, hogy valószínűleg vízbe fulladt (Warrel itt az 1999-es konceptalbum fő inspirálójára, egy korábbi barátnőjére utal)."


Csak a saját okulásomra: a Dreaming Neon Black dalban szereplő lány egy barát volt? Egy barátnő?

"Igen, a barátnőm volt."



NEVERMORE - Dreaming Neon Black (a Year Of The Voyager DVD-től)




Rendben. Maradjunk még a dalszerzés témakörénél. Amikor nótát írsz, a zene jön előbb, vagy a szöveg? Vagy ez attól is függ, hogy kivel dolgozol?

"Ez sosem működik egyformán. Van egy különleges helyem, itt a víz közelében... Itthonról le is tudok sétálni oda, húsz perc nagyjából. Ráleltem erre a senki által nem ismert gyönyörű helyre, amit a 'titkos hálószobámnak' hívok... mert senki sem tud róla. Vannak ezek a hatalmas, kiégett, kidőlt fák... nem is tudom, mi történt ott, de arrafelé senki sem járkál. Néha csak leülök ott és szövegeket írok. Nagyon, nagyon király hely. Szeretek az USA északnyugati részén élni. Nem hinném, hogy létezik ennél jobb hely a világon. Ma is lesétálok még oda."


Az is világos, hogy számodra nagyon fontosak a szövegek. Mint metal rajongó, mindig érdekesnek találtam, hogy ez a műfaj tele van kreativitással és vannak briliáns muzsikusok is, a szövegek sok esetben mégis másodlagosak. Feltételezem, hogy ezt valahogy így látod te is, és ha valóban ez a helyzet, akkor ennek mi lehet a magyarázata?

"Nos... Úgy gondolom, hogy... bármilyen projektben is vagyok érdekelt, a zene mindig is nagyon lényeges, de én a szövegekért felelek, úgyhogy arra helyezem a hangsúlyt. Élvezem azt is, hogy az emberek, ha éppen akarják, komolyan bele tudják ásni magukat a szövegekbe... bármit is csinálok. De ha valakinek nincs ehhez kedve, nem kötelező, mert a zene mindig jó. És vannak rajongók, akiket egyáltalán nem érdekelnek a szövegek. De ha téged igen, akkor azért ott vannak. Számomra pedig ez az első szerelem... az éneklés, nyilván. De a szöveges részt is nagyon fontosnak tartom. Ha más is így gondolja, rájuk fog találni. Eddig legalábbis ez működött."


A nyilvánvaló Paul Simon mellett kik még a kedvenc szövegíróid? Akár a metalon belül, akár azon túl...

"Paul Simon az alap. Ha előveszed azokat a régi Simon & Garfunkel dalokat, ember... Vagy rettentően be volt tépve, vagy nagyon depressziós lehetett... Azok a szövegek annyira csodások szerintem. Ugyanakkor mind nagyon nyomasztó is. Szerintem az igazán depressziós cuccokhoz, amiket rendszerint előtérbe helyezek, ezek jelentik nálam az ihletet. Ki az, aki még jó? Hmmm... Nagyon bírom az Anathemát. Szeretem az Alternative 4 album szövegeit, a Judgement szövegeit, az A Fine Day To Exit szövegeit... Káprázatosak! Nagyon, nagyon, nagyon szeretem még... a Cannibal Corpse-t is! (nevet) Ez csak úgy kicsúszott most... De nem szabad komolyan venni a szövegeiket, viszont abszurd módon fantasztikusak. Különösen a Hammer Smashed Face vagy az Entrails Ripped From A Virgin's Cunt. Nagyon széles skálán mozog, amit hallgatok. Nem igazán jelent inspirációt számomra... De szeretem a death metalt."
 


NEVERMORE - The Sound Of Silence (Simon & Garfunkel feldolgozás a Dead Heart albumon)




Érdekes, amit Paul Simon szövegeinek komorságáról mondasz. Nem hinném, hogy ez valaha is feltűnt volna nekem, amíg meg nem hallottam, ahogy átgyúrtátok a The Sound Of Silence-t. Tekintettel a zene sivárságára, és arra, hogy mennyire betalál az a szöveg... dacára a zenei háttérnek.

"Így van. Tudod mit, tekerj egy jointot és tölts el egy napot az albumaik végighallgatásával! Utána talán már sosem leszel az, aki előtte voltál."


Ez is egy érdekes kísérletnek tűnik... De váltsunk témát egy kicsit! Szeptemberben a ProgPower fesztiválon játszik a Sanctuary... emiatt is beszélgetünk ma. van bármilyen elvárásod a fesztivállal kapcsolatban?

"Csak azt tudom, hogy nagyon jó lesz. Elég menő dolgokon dolgozunk jelenleg... És mind nagyon várjuk már!"


És utána nem sokkal el is kezd turnézni a Sanctuary? Ez a tervetek?

"Ilyesfajta terveink vannak jelenleg. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle."


Ha feltételezhetem azt, hogy nem Jeff Loomis lesz a másodgitáros, tudod már, hogy ki lesz az?

"Valahogy úgy... igen... de nem akarom..."


Ez tehát még nem publikus. Értem.

"Az volt nagyon érdekes számomra, hogy mennyi igencsak elismert zenész jelentkezett be nálam Jeff régi állása miatt."


A Nevermore vagy a Sanctuary kapcsán? Vagy ez mindkettőre igaz?

"Mindkettőre."


Térjünk akkor át a nyilvánvaló kérdésre: a Nevermore-nak vége?

"Nem."


Egyértelműen nem? Tehát lesz újabb Nevermore album?

"Ó, igen."


Tökéletes. És arra látsz esélyt, hogy kibékülsz Jeffel és Vannel? Vagy azokat a hidakat már felégettétek?


"Az egyiket igen, a másik még... Ez olyan, akár egy nagyon fájdalmas válás. Ha rendbe akarod hozni a dolgot, van rá lehetőség, de az egyiket nem akarom. Hiányoznak a srácok. Szerintem rossz döntéseket hoztak. De átmegyek emóba, ha továbbra is erről beszélek."


Értem. Akkor hadd kérdezzem meg azt, hogy egy adott ponton lábra keltek mindenféle pletykák a táboron belüli harmónia megszűnéséről. És a (Nevermore) fórumon ezt így kommentáltad: "...annyi év után ez olyan, mint egy család, természetesen kib...ttul harcolunk egymással, de aztán kibékülünk..." Ezzel a béke fenntartása volt a célod, és hogy elriaszd a vészmadárkodókat?

"Valahogy így."


Szóval valóban meglepett, amikor kiléptek, vagy ez már hosszabb ideje érett?

"Igen... Meglepett. Rendkívüli módon meglepődtem, és nagyon fel is idegesített, még most is ideges vagyok. Mivel én.... ú, igen... Nem akarok belebonyolódni."


Rendben, akkor jöjjön egy általánosabb kérdés a Nevermore kapcsán... Mint a banda rajongójának, nekem mindig úgy tűnt, hogy egy kissé pechesek vagytok, vagy talán áldozatai a rossz időzítésnek. Ez belülről is hasonlóan látszott?


"Úgy gondolom, hogy valóban kikaptuk a rossz időzítést, és volt jócskán szervezetlenség is a táborban. Ez is valahogy közrejátszott abban, ami történt. De nem hinném, hogy bármin is változtatnék, mert mindennek megvan a maga oka. Annak is hogy most itt vagyok és veled beszélgetek... És valami oka annak is volt, hogy a srácok úgy döntöttek, hogy nekik nincs olyan súlyos alkoholproblémájuk, mint nekem. És, mindegy is..."


A legutóbbi turné során több ízben is volt alkalmam Jimmel beszélgetni. Mindamellett, amivel szembe kellett néznie, azt is elmondta, hogy egy csúnya megfázás kapta el a bandát. Azt hiszem, hogy guruló inkubátornak nevezte a turnébuszt.

(nevet) "Igen... Egy guruló Petri-csésze!"





Egy gitáros vagy egy dobos megteheti, hogy 90 percen keresztül úgy csinál, mintha tele lenne energiával, de neked, mint énekesnek, a tested a hangszered. Amikor színpadra lépés előtt úgy érzed, hogy nem vagy százas, az elég pokoli lehet...


"Igen. Egy turnézó énekes számára a legfontosabb az alvás, és hogy annyi vizet igyon, amennyit csak lehet. El kell kerülni a kiszáradást és el kell menni aludni. De ez nem mindig lehetséges egy részegekkel teli buszon. A legutolsó Nevermore turnén nem aludtam valami sokat."


Amiatt, ami a bandán belül zajlott, vagy amiatt, mert mentálisan nem volt nálad minden okés?


"Megvoltak a magam problémái, úgyhogy nem fogok senkire ujjal mutogatni, de nehéz volt aludni. De igen... Az ember megtanulja, hogyan használja a hangszerét, hogyan ne tegye tönkre, és számomra az alvás a legfontosabb."


Mindig is párhuzamot éreztem az énekesek és a baseballos dobók között. A pályafutás elején még erőből győzik le az embereket, aztán ahogy öregszenek, megtanulják a szakma fortélyait, és az erő helyét átveszik a nüansznyi árnyalatok. Ezt te is hasonlóan látod?

"Szerintem amikor az ember fiatal és kezdő, még bizonyítani akar. Én is ezért énekeltem az első Sanctuary albumon olyan magasan, ahogy csak lehetett. Mert képes voltam rá. Ma is képes vagyok rá, de nem olyan mértékben. Számomra most az a lényeg, hogy jó dalokat írjak... nem az, hogy bármit is bizonygassak, inkább csak azt, hogy tudok jó dalokat írni. Ez a maradandóság kulcsa, így kerül az ember oda, a hatalmas dalszerzők közé. Mindig is ez volt a célom, az, hogy óriási dalszerző legyek. Szerintem régebben is nagyon jó dalszerző voltam, most még sokkal jobb vagyok, és a jövőben azt hiszem, hogy még ennél is sokkal jobb lehetek. Ez egy tanulási, fejlődési folyamat számomra. Az ember hangja a korral változik, ez elkerülhetetlen. És jelenleg is azt tanulom, hogyan használjam ki a lehető legjobban a hangomat, tekintettel a változásokra."


Beszéljünk egy kicsit az első szólóalbumodról! Mióta pörgött már a fejedben ez az ötlet?

"Nos, mindig is akartam egyet, valamikor a pályafutásom közepén, pusztán azért, mert annyira vonzódom a rockzenéhez... Mindig is valami rockosabbat akartam... rock'n'rollosabbat, és nem olyat, amin sokat kell agyalni, és ami a technikázásról szól. Ezzel most senkit sem akarok bántani, távolról sem. Tehát ezt akartam kipróbálni, rockmuzsikát írni. Még akkor is ha - nyilvánvalóan - volt benne némi metal is. Ezért akartam megcsinálni, és ezért akarom újra megcsinálni. Máris dolgozom az új anyagon."


Erre mindenképp ki is akartam térni. De beszélhetnénk előbb arról, hogyan is alakult ki a kapcsolatod Peter Wichers (Soilwork) gitárossal?


"Azt hiszem, hogy 2000-ben turnézott együtt a Nevermore és a Soilwork. Nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Mindkét banda tagjai nagyon jó barátok lettek. Amikor ténylegesen elhatároztam, hogy elkészítem a szólólemezemet, olyan arcokra fókuszáltam, akiket dalszerzőként imádok, és Peter ezek egyike. Mondhatnak bármit arról, hogy eladtam magam vagy ilyesmi, én ezt nem így látom. Inkább úgy, hogy alkalmam nyílt olyan területeken is alkotni, ahol korábban nem. Annyira büszke vagyok arra lemezre, és lesz folytatása is... egyértelműen. Épp ezen dolgozom. Ó, Istenem, túl sok projektem van! De jó vagyok a párhuzamos feladatok terén."


Ez felvet egy izgalmas kérdést. Pár hónappal ezelőtt senki meg nem kérdezte volna, hogy melyik az elsődleges projekted, hiszen mindenki a Nevermore-t gondolta annak. Ha ma megkérdezlek erről, mi a válaszod?

"Most a Sanctuaryt mondanám. A szólóanyagon is dolgozom, de az a zene annyira más, és nekem könnyen megy a különféle üzemmódok közti váltás. És a következő Nevermore album kapcsán is körvonalazódik már néhány ötlet. Nagyon jó lesz, az eddigi előjelek alapján.... hogy őszinte legyek, nem voltam igazán elégedett a legutolsó Nevermore lemezzel."


Pontosabban mivel nem voltál elégedett? Meg lehet ezt fogalmazni, vagy inkább az általános minőséggel volt gondod?


"Nem... Szerintem maga a produkció káprázatos volt. És nagyon élveztem egy csomó szöveg megírását is! (nevet) Inkább csak úgy éreztem, hogy ilyet már csináltunk korábban, és az adott ponton nem ezt kellett volna nyomnunk. De egy sor tényező közrejátszott abban, hogy miért lett ilyen. Továbbra is büszke vagyok rá... de nem a kedvencem."


Ami a következő szólólemezt illeti, azon újra Peterrel fogsz dolgozni? Ugyanazzal a felállással?

"Nos, beszéltünk már erről egy keveset. Jelenleg Matt Wicklunddal dolgozom, aki most a God Forbidban játszik, és aki írt néhány igazán hatalmas nótát a Praises To The War Machine albumra is. Közösen dolgozunk az új anyagon, nagyon agresszív módon. És hozott is néhány óriási témát. És ez valami egészen más, mint a Sanctuary, úgyhogy könnyű ezek kettéválasztása. A Lenny által írt témák is nagyon, nagyon jók. Úgy tűnik, hogy éveken át visszafogta magát, most viszont kiszabadult a ketrecéből, és nagyon inspirálóak a cuccai. Most nagyon jó időket élek. Pedig azt hittem, hogy ez egy sötét időszak lesz, minden miatt... De végül is kiderült, hogy ez egyfajta rejtett áldás volt, hogy a Metal Churchöt idézzem!"


WARREL DANE - Brother (a Praises From The War Machine című 2008-as szólóalbumról)




(nevet) Ez hatalmas utalás volt! Meg kell kérdezzelek a Brother című dalról is. A szövegek és az énekteljesítmény mellett ez az egyik legintenzívebben személyes nóta, amit valaha hallottam. Nagy küzdelem volt a megírása, a felvétele, illetve annak eldöntése, hogy végül is felkerüljön-e a Praises To The War Machine lemezre?


"Igen... Ennél személyesebb dalt még nem írtam, és a klip elkészítése volt igazán kemény. Van oka annak, hogy olyan pocsékul nézek ki a videóban, ugyanis egészen mélye zuhantam... nem tudtam elhinni, hogy mindezt beleviszem egy klipbe, képtelenség, hogy ezt tegyem, hogy ezt tegyem a tesómmal. De ugyanakkor meg, ő amolyan... nos, igen. És aznap eléggé meg voltam zuhanva. És miközben készült a klip, rájöttem, hogy ennek pont így kell lennie, ilyen szarul kell kinéznem. És az üzenet az, hogy a bátyám sosem állt nagyon közel hozzám. Mindig is szerettem volna közelebbi kapcsolatba kerülni vele, de sosem jött össze, és emiatt van bennem némi keserűség. De mint családtagnak, talán van is jogom keserűnek lenni emiatt. Emlékszem, ahogy ott állt mellettem a kórházban, amikor az édesapánk meghalt. Azt mondta, hogy 'túl fiatal vagy ahhoz, hogy mindezen keresztül menj...' Okés... Nos, ez így van. De nincs választási lehetőségem. Innen jött az a sor, hogy 'azt mondtad, túl fiatal vagyok'. Ez olyasmi, ami érzelmileg rendesen nyomot hagyott bennem."


Hűha... A szöveg mellett az énekteljesítmény is csontig hatoló. Hallatszik benne az inspirált állapot...


"A fájdalom hozta elő azt a dalt. Az inspiráció bárhonnan adódhat. Az talán az egyik legkedvesebb saját teljesítményem, eltekintve a Dreaming Neon Black címadó dalától."


Az az egyik örök kedvenc dalom! Nagyrészt az énekteljesítmény miatt. Hallottam, hogy egyszer úgy játszottátok el, hogy a Lacuna Coilból Cristina adta elő az énekesnős részeit.


"Igen, az Milánóban volt. Csodásan énekelte! Videófelvétele viszont senkinek nincs erről."



NEVERMORE - Dreaming Neon Black (valakinek csak megvan a videó...)




Nagyon bíztam abban, hogy a Year Of The Voyager DVD felvételéhez sikerül elhívni Cristinát.


"Az hatalmas lett volna, és szeretnék is duettezni Cristinával. A jövőben szeretnék vele valamit közösen összehozni. Egyszer már megkérdeztem, hogy volna-e kedve énekelni egy Nevermore lemezen, de akkor időzítési problémák miatt ez nem jöhetett össze."


Egy kicsit még visszakanyarodva a szólólemez témakörhöz, a feldolgozások is a kiemelkedő dolgok közé tartoznak. Nem is annyira feldolgozások, mint átértelmezések. Még nem gondolkodtál azon, hogy egy teljes albumnyit készíts ezekből?

"Néhányan már javasolták. És az agyam egy eldugott zugában ez mindig ott is volt. Johnny Cash rettentő jól megoldotta a dolgot, én viszont nem vagyok Johnny Cash! (nevet) Van egy katalógusnyi nóta, amit szívesen elénekelnék. De közülük néhány elég szent darab. Valójában a Lucretia (My Reflection) is az volt. De miután meghallottam a Matt-féle átértelmezésben, már nem volt kérdés, hogy meg kéne-e csinálni. Talán egyszer sort kerítek rá, nem tudom."


Bárcsak megtaláltam volna a pontos idézetet, de emlékszem, hogy egy interjúban a metalnak a '90-es években bekövetkezett hanyatlásáról beszéltél. És azt mondtad, hogy ez az összeomlás alapvetően jó volt, mert egy csomó dühös embert arra kényszerített, hogy visszamenjen a pincébe és hatalmas zenéket alkosson. Ezzel összefüggésben kérdezném, hogy szerinted a metal és az anyagi siker egymást kizáró fogalmak?


"Hű... Igen... Bizonyos tekintetben, igen. A metalt mindig is az underground hajtotta, és valahogy mindig újjá tudott éledni annak köszönhetően, hogy a zenészek kib...ott dühösek voltak. És ez mindig új lendületet adott a műfajnak, a zenetörténelem különböző szakaszaiban. Számomra a metal mai állapota annyira riasztó. Ha az ember itt él Seattle-ben, és hallgatja a rádiót, minden kib...ott banda tök egyforma. Még mindig megy nálunk a Metal Shop műsor, és ennek ellenére is egyformák a bandák. De a kereskedelmi rádióban is kib...ott egyformák a zenekarok. Istenem, ez fura. Már azt sem tudom, mit hallgatok, amikor belük a kocsimba. Rosszul vagyok tőle, és be akarom zárni magam egy szobába, hogy megírjam a létező legjobb metal albumot. Ki tudja, hogy összejön-e, mindenesetre meg fogom próbálni."


A Nevermore arra a szintre ért, hogy saját turnékat tudtok csinálni Európában és Amerikában, ugyanakkor haladva a következő lépcsőfok felé nem elkeserítő, hogy a műfaj olyan rendíthetetlen alakjai, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden, továbbra is ilyen ócska, középutas metal bandákat visznek magukkal, ahelyett, hogy továbbadnák a fáklyát?

"Ez idegesítő... igen. De nem a nagyobb bandák hozzák meg a döntéseket. Ezeket az ügynökségek találják ki, és azt teszik be a nagy bandák csomagjába, aki épp az adott időszak nagy trendje."


Már 1987 óta nyomod az ipart. Eladtál egy rakás lemezt, körbeturnéztad a világot. Van még előtted bármilyen cél, eltekintve attól, hogy jobb dalszerző és előadó legyél?

"Nagyjából ez minden, amiben reménykedem, azaz dalszerzőként továbbfejlődni, egyre jobb lenni. Még több jó dalt írni... És tudom, hogy ez zajlik jelenleg is. Van egy csomó dolog, amit szívesen csinálnék. Például szinkrondolgokat, hangalámondást. Annyira élveztem a Dethclokot is. És a mozi is ott van ezek között... Nem is tudom. Mindenkinek vannak céljai.... belenyúlni a színészkedésbe is, mert nagyjából ez az, amit amúgy is minden este csinálok a színpadon."


Az interjú angol változatát itt olvashatod el!

Köszönet Greg Hasbrouknak a fantasztikus interjúért, és külön köszönet, hogy hozzájárult a magyar verzió exkluzív megjelentetéséhez a hammerworld honlapján!


PROGPOWER - Facebook


SANCTUARY - Facebook
 


 

 

Hozzászólások

[008046]
apolo
jó kis power metal zene volt a sanctuary,de szerintem nem kellene reanimálni,tolja tovább a nevermore-t.amúgy ha jól emlékszem az egyik ex-sanctuary tag is csinált anno valami grunge bandát,talán my sister machine volt a nevük,de ebben nem vagyok biztos.hú,a sound of silence-t de rég hallottam,mekkora!
[008031]
atus70
Szóltam is az asszonynak, h. ne cseszegessen, mer' mindenki iszik!
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK - "Sírva vigadunk József Attilával...", új klip született: Dúdoló
2020. november 30. (hétfő) 07:36

Csókol Attila címmel jelent meg a hónap elején a Hétköznapi Csalódások új albuma - József Attila versek megzenésítésével. A friss klipjük a Dúdoló dalhoz született meg. "Itt az első klip az új lemezhez! Sírva vigadunk József Attilával és minden olyan emberrel, aki a társadalom perifériájára szorult és esélye sincs onnan feljebb kapaszkodni. Nézd és dúdold velünk a Dúdolót, a nyomorgók dalát!" Az idén éppen 30 éves punk rockerek a 2006-os Én, József Attila itt vagyok folytatásaképp újból egy teljes albumot szenteltek József Attila versek megzenésítésének. A friss anyagon több vendég is hallgató, énekel Kálmán Kata (Perfect Symmetry) és Tamás Éva (Tamás Éva Játéktára), brácsán játszik Martos G. Csongor (Hangerdő Társulat, Boja), nagybőgőn Kerekes Kornél (Kacaj, Boja), illetve hegedűn Katona Bálint (Kacaj, Four Keys).   www.facebook.com/hetkoznapicsalodasok "József Attila...

CADAVER - Újdonság a Megadeth dobosával feltámadt norvég death brigádtól
CADAVER - Újdonság a Megadeth dobosával feltámadt norvég death brigádtól

Új szöveges videóval jelentkezett az 1988-ban alakult norvég death metal brigád Cadaver. Az alapító/gitáros Neddo (Anders Odden) mellé még 2014-ben sorakozott fel Dirk Verbeuren dobos...

HATEBREED - Itt az új album, és mellé egy friss videó is
HATEBREED - Itt az új album, és mellé egy friss videó is

Megjelent és végig is hallgatható a Hatebreed nyolcadik nagylemeze, a Weight Of The False Self. Eredetileg májusban jött volna ki az új lemez, amit Chris Zeuss Harris producerrel (Rob...

SCOUR - Hivatalos videoklip Phil Anselmo extrém, blackes projektjétől: Doom
SCOUR - Hivatalos videoklip Phil Anselmo extrém, blackes projektjétől: Doom

Phil Anselmo blackes, extrém metalos projektje, a Scour tegnap adta ki a három részből álló EP-sorozatának harmadik darabját, a Blacket. A 6 tételes EP-t végig is hallgathatod, a Doom...

VOIVOD - Itt az új koncertlemez, videópremier: Overreaction
VOIVOD - Itt az új koncertlemez, videópremier: Overreaction

Már dolgozik a 2018-as The Wake album folytatásának dalain a kanadai Voivod, a mai napon viszont egy koncertlemezzel jelentkeztek. A Lost Machine - Live című anyagot máris...

VOLBEAT - Megjelent az új koncertlemez, videópremier: Sorry Sack Of Bones
VOLBEAT - Megjelent az új koncertlemez, videópremier: Sorry Sack Of Bones

Rewind, Replay, Rebound: Live In Deutschland címmel egy koncertanyaggal jelentkezett a Volbeat, nézd meg a legfrissebb élő videójukat, a Sorry Sack Of Bones felvételét - Stuttgartból....

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS