MEKONG DELTA - A megalakulásukról tényleg a Metallica tehet? (interjú)

Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin nyári dupla számában jelent meg

2020. szeptember 13. (vasárnap) 17:37 | utoljára módosítva: 2020. szeptember 13. (vasárnap) 17:40

Tales Of A Future Past címmel májusban jelent meg a német prog-thrash intézmény, a Mekong Delta tizenegyedik albuma, a 2014-es In A Mirror Darkly lemez utódja.
 
A Mekong Delta 1985-ben alakult, s az első években inkognitóban voltak a zenészek. Több lemezen túl volt a zenekar, mire kilétükre fény derült, s ez a rejtélyesség párhuzamba állítható a thrash alapú, erősen progresszív hajlamú, tejesen egyedi stílusú zene különlegességével.

A Mekong Delta agya, Ralf Hubert basszusgitáros/dalszerző klasszikus képzettségű zenész, a lemezeken rendszeresen dolgoz fel régi műveket, s közben a sokszor változó felállású zenekar járja a maga útját. A Mekong Delta tizenkettedik albuma, a Tales Of A Future Past hat év után jelent meg, s Ralf Hubert az új mű apropóján válaszolta meg Milán Péter kérdéseit.

 

 
www.facebook.com/mekongdeltagermany
 



Először egy kicsit visszamennék az időben, ha nem bánod. Annak idején, a 80-as évek közepén a Mekong Delta a Living Death két gitárosából, Jörg Michael dobosból, egy ismeretlen énekesből (Wolfgang Borgmann), és természetesen belőled, az alapító basszusgitáros/dalszerzőből állt. Ha visszaemlékszel azokra az időkre, mi jut eszedbe az első ötletekről, lépésekről? Igaz az, hogy a Mekong Delta létrejöttét az mozgatta, hogy megmutassátok, a thrash zenészek képességei nem rosszabbak másokénál?


"Amikor a Mekong Delta elindult, ez nem volt vitapont, mivel a zenekar megalakulása inkább egy furcsa egybeesésnek volt köszönhető, amire egészen jól emlékszem... A Mekong-történet valójában akkor kezdődött, amikor a stúdiómban találkoztam Jörggel (Jörg Michael), az Avenger dobosával (később ebből lett a Rage). Sok produkción dolgoztunk közösen, sokat beszélgettünk a zenéről. Ő a rockzene nézőpontját képviselte, én inkább a klasszikus zenéét. Egy sörözős estén, azt hiszem, 1984 végén, vagy 1985 elején lehetett, Jörg beállított a stúdióba egy akkoriban még nem túl ismert zenekar anyagával - Metallica!

Más dalok mellett lejátszotta a Fight Fire With Fire-t. A dal tartalmazott egy ritmikai szabálytalanságot, ami szokatlan volt akkortájt a metalban. Ez nagyon nagy hatással volt Jörgre, és én is érdekesnek találtam. 'Egészen jó, de ezt sokkal jobban is meg lehet csinálni.' Ez volt az én reakcióm. Jörg rám nézett, és azt felelte: 'Nos, akkor csináljuk meg!'... Miért is ne? Az elkövetkezendő két hétben megírtam néhány nem teljesen befejezett dalstruktúrát, és ezeket lejátszottam Jörgnek. Az volt a reakciója, hogy ezekre a riffekre azonnal dobolni akar, és el is hajtottunk Jörg dobpróbahelyére – abban a pillanatban megszületett a Mekong.

Néhány további befejezett dalt követően, amelyeket Jörg és én le tudtunk játszani, elkezdtünk gitárosokat keresni. Frank Fricke személyében (vagyis Rolf Stein) egy kitűnő ritmusgitárost találtunk, Rainer Kelch (alias Vincent St. Johns) pedig egy nagyon jó szólógitáros volt. Énekest találni már nagy problémát okozott, mivel a ritmusok és a harmóniák túl összetettek voltak egy normál metal énekes számára. Így végül felkértem Bobót (Keil), mivel tudtam, hogy neki a fent említett problémák nem okoznak gondot. Korábban már játszottunk együtt néhány zenekarban, amelyek igazán összetett zenében utaztak. Mivel Bobo jó barátom volt, ráállt, hogy segítsen, bár ez egyáltalán nem volt az ő zenéje. Soha nem gondoltam volna, hogy az első albumból akkora téma lesz a magazinokban. De ezek után egy dolog világos volt számomra: amennyiben lesz folytatás, minden albumnak egy lépéssel tovább kell mennie... És most pedig itt vagyunk, interjút adok az új album kapcsán, amely ezt az egyszerű szabályt követi.”



Hogyan vélekedtetek az akkoriban dívó thrash mozgalomról? Volt olyan cél, hogy a thrash metal határait kijjebb toljátok?

"Kérdésed második fele részét képezte az AAARRG kiadó alapötletének; hogy jó zenészeket hozzunk össze, akik tanulnak egymástól, és egyre jobbak és jobbak lesznek. Máskülönben ez egy erős optimista szellemmel áthatott időszak volt, sok kreativitással és jóleső kísérletezéssel."





Tudomásom szerint a Mekong Delta korai időszakában Peavey (Rage) énekelt a zenekarban. Mi igaz ebből és Peavey szerepéből?

"Ez nem teljesen igaz. Jake Jenkins álnév alatt Peavey írta az első két album szövegeit, és fantasztikus munkát végzett. Peavey Bobo (Keil) számára – aki nem a metal oldalról jött – tippeket is adott, hogy bizonyos énekdallamokat miként adjon elő, hogy Bobo 'metalosabb' legyen. Természetesen Peavey sokat háttérénekelt Bobo hangja mellett, remekül kiegészítették egymást."


 

MEKONG DELTA - Tales Of A Future Past (a 2020-as album)



01. Landscape 1 – Into The Void
02. Mental Entropy
03. A Colony Of Liar Men
04. Landscape 2 – Waste Land
05. Mindeater
06. The Hollow Men
07. Landscape 3 – Inharent
08. When All Hope Is Gone
09. A Farewell To Eternity
10. Landscape 4 – Pleasant Ground


Miként vélekedsz most az első Mekong Delta lemezekről? Milyen érzéseid, gondolataid támadnak, ha meghallgatod a The Music Of Erich Zann vagy a The Principle Of Doubt lemezeket?

"Az igazat megvallva, én nem tartozom azon zenészek közé, akik sokat filozofálnak a régi műveiken. Ezek mind darabjai a kirakósnak, részei annak, hogy ma hogyan komponálok, de erre még visszatérek később. Az egyetlen gondolat, ami rendre felmerül bennem, amikor meghallom az említett albumokat, hogy bár már akkoriban is rendelkezésre állt volna a mai stúdiótechnika..." (nevet)



Kíváncsi lennék, mit gondolsz a korszak más innovatív progresszív thrash zenekarairól. Konkrétan a Voivodra és a Coronerre gondolok. A Mekong Deltával együtt ez a két zenekar megalkotta a maga hangzását és stílusát, ami túlmutatott a thrashen, és néha még magán a metalon is. Mi a véleményed róluk?

"Kérdésedben elővételezted a választ. 'A Mekong Deltával együtt ez a két zenekar megalkotta a maga hangzását és stílusát, ami túlmutatott a thrashen, és néha még magán a metalon is.' Pontosan emiatt beszélnek a mai napig ezekről a zenekarokról; megpróbáltak valamit saját kútfőből megalkotni, nem egy amerikai nyugati parti thrash banda századik rossz kópiáját előállítani. A Voivod mindig nagyon érdekes, a metalban újdonságnak számító harmóniákat használt, még a riffek is a tritónusz-hangsorral teljesen őrültek voltak akkoriban. Ezek mindig nagyon tetszettek. A Coroner is nagyon újító volt. A gitárosnak szintén voltak őrült ötletei, nagyon érdekesnek találtam."



Hat év telt el az utolsó album, az In A Mirror Darkly megjelenése óta. Mennyire vagy elégedett a lemezzel mai füllel? Egyébként van olyan lemez a diszkográfiában, amit valami miatt nem kedvelsz?


"Mennyire vagyok elégedett? Őszintén, nem gondolkozom ezen, mivel minden új albumon magammal szemben vannak elvárásaim, és mindig maximálisan beteljesítem őket hangszerelés és kompozíció terén. Az én megítélésem szerint minden album rendkívül fontos, én nem értékelném őket jónak vagy rossznak. A Mekong Delta kezdettől fogva olyan zene, ami fejlődésben van, egy utazás, ami az első lemezzel indult el. Az összes többi lemez számára ezen az albumon fektettük le az alapokat. Mindegyik következő album egy lépést jelentett előre, és megalkotásuk időszakában reprezentálják azt az állapotot, amit játék, technika és kompozíció terén képviselünk.

A The Music Of Erich Zann nem képzelhető el az első album tapasztalata nélkül, a The Principle Of Doubt elgondolhatatlan a The Music Of Erich Zann nélkül, és a Dances Of Death is lehetetlen lett volna anélkül, hogy tudnánk, a hangszereket hogyan állítsuk be zeneszerzésre. Ezt alapvető szabályként foghatod fel valamennyi lemezre vonatkozóan, és remélhetőleg ez így folytatódik majd a jövőbeni műveken is."


 

MEKONG DELTA - The Music Of Erich Zann (az 1988-as album)




Tales Of A Future Past címmel jött ki az új album. Mikor kezdtetek el dolgozni az anyagon? Tudom, hogy te vagy a dalszerző a zenekarban, de a többiek hogy járulnak hozzá a kész végeredményhez?


"A zenei tartalom teljes egészében tőlem származik, ez volt az oka annak, hogy most elég hosszú időt vett mindez igénybe, összesen négy évet. A helyzet az, hogy minden Mekong-dalt én írok meg teljes egészében, mielőtt elküldöm a többieknek. Egy lemezötlet többnyire akkor kezd realizálódni, amikor rövid idő alatt összejön számos riffem, amelyeknek a hangneme is összeillik. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az elemek egy dalt adnak ki, csak azt, hogy összhangban vannak.

Ha 2-4 hét elteltével is tetszenek az ötletek, elkezdem kibontani a meglévő témákat. Ezeknek az alapkompozícióknak a megalkotása az első lépés, ami eltart kb. egy évig. Ha ez az állványzat, ami a folyamat során épül fel, még mindig elég jó számomra, akkor elkezdem kidolgozni a végső dalstruktúrát. Ez szintén időbe telik, általában egy évet vesz igénybe. Csak amikor ezzel készen vagyok, akkor kapják meg a zenésztársak a műveket, és ekkor kezdődik az utolsó lépés – a finomhangolás és a felkészülés a felvételekre. Ez az utolsó fázis eltartott kb. két évig, mert a nagyzenekari részek most egészen komplexek voltak."



Pater Lake, aki a Lurking Fear albumon játszott utoljára, visszatért a Mekong Delta soraiba. Erik Adam H. Grösch még mindig tagja a zenekarnak? Ezek a személyi változások bármilyen téren is hatással voltak a lemezre?

"Erik még mindig tag, de sajnos most nem volt elég ideje arra, hogy intenzíven foglalkozzon a riffekkel, ezért megkérdeztem Peter Lake-et, hogy volna-e ideje ránk, és volt. Én személy szerint ma már úgy gondolom, hogy minden Mekong album a saját zenészeit keresi. Furcsán hangzik, tudom, de a három utolsó albumon, főleg ami a gitárosokat illeti, a változások csak megtörténtek, de aztán pozitívan hatottak a lemezekre. Ugyanez a hatás figyelhető meg a Tales... esetében is."




A Tales Of A Future Past komplexebbnek tűnik elődjénél, részben thrashesebbnek is, de a lágyabb részek, kontrasztok is jelen vannak. Milyen célkitűzéseid voltak ezzel a lemezzel?

"Még nagyobb zenei előrelépés volt a cél játék, dalszerzés terén. És mint az összes többi lemeznél, lerombolni a látszólagos predeterminált zenei technikai határokat. Végezetül, természetesen, egy olyan izgalmas albumot megalkotni, amibe belemerülhetnek a hallgatók, és még a századik nekifutásra is hallhatnak benne valami újat."



Martin LeMar ismét nagyszerű munkát végzett az énekdallamok terén...


"Ahogy említettem, a zenésztársak kész dalszerkezeteket kapnak készhez tőlem az utolsó fázisban, és ezek a struktúrák nem megbeszélés tárgyai. A Mekong esetében nem azt kell elképzelni, ami a legtöbb zenekarnál megy, hogy a dalok a próbahelyen születnek. De ez nem azt jelenti, hogy Martin esetében beleszólok a végső énektémákba. Legtöbbször van egy alapelképzelés, amit közlök vele. Ugyanez vonatkozik Alex dobjaira is. Van egy vezérfonál, amit megírok, így nagyjából tudja, hogy mire gondoltam, de Alex végleges dobtémáinak ehhez nem sok köze van, kivéve, hogy rendszeresen elképedek tőlük. Az pedig blaszfémia lenne, ha Peternél beleszólnék egy gitárszólóba – földöntúliak."



Az utolsó dal, a Pleasant Ground Isaac Albeniztől meglepett, ugyanis zeneileg és az album egészének hangulatát tekintve is eltér a lemeztől. Miért tetted fel ezt a dalt a lemez végére?

"A Sevilla zenekarra való átültetésének gondolata már egy örökkévalóság óta foglalkoztat, főleg azért, mert ez az egyik legnagyobb klasszikus gitáros kedvencem, és fiatal korom óta játszom. Ha jól emlékszem, már volt egy zenekari változat, amikor a Wanderer... albumot vettük fel, de az intermezzók miatt nem illett oda. Mivel a Tales-en az instrumentális darabok szakítják meg a lemezt, úgy tekintettem a műre, mint konklúzióra – a régi Mekong-hagyományoknak megfelelően a klasszikus adaptációk kapcsán. Továbbá, úgy gondoltam, hogy nem lenne a legrosszabb ötlet, ha az album végére egy pozitívabb dal kerülne a sok sötét szín után."



A cím és a borító azt sugallja, hogy a lemez koncepcióját Lovecraft inspirálta. Kérlek, beszélj az új lemez szövegeiről.

"A borító, amit egy David Demaret nevű művész festett, eredetileg az Őrület hegyei című H. P. Lovecraft műhöz készült. Véletlenül fedeztem fel, egész pontosan akkor, amikor az említett mű egy illusztrált könyvkiadását kerestem a neten. De sem a koncepció, sem a szövegek nem Lovecraft-művön alapulnak.

Az új album majdnem összes szövege a társadalom jelenlegi problémáival foglalkozik, mint például a csoportokra való szétbomlás, melyek között majdnem lehetetlen egy racionális, tudományos eszmecsere, vagy a főleg a médián keresztül megnyilvánuló, egyre kirívóbb manipulálás, 'furkálás' vagy 'eltúlzás' stb. Mindezt történetbe foglalva: kutatók rátalálnak egy ismeretlen (múlt) civilizáció romjaira, felvételeket találnak (szövegek) egy személytől (a hegedűsünk), aki elmagyarázza a problémákat, amelyek végül elvezetnek a hanyatlásukhoz.

És a jelenlegi problémák (amikor a szövegeket írtam, a Covid-19 még nem volt akut) egészen közel állnak az itt leírtakhoz. Hogy egyenként belemenjünk a szövegekbe, túl kellene lépnünk ezen a kereten, mivel sokszor példabeszédeket, metaforákat használunk a szövegekben, feltételezve, hogy a hallgató használja az agyát. De vegyünk egy példát, a When All Hope Is Gone-t. Ez egy példázat, ami elmeséli, hogy miként végzi be egy bolygó, amely belemerül egy fekete lyukba. Különlegessége, ezzel együtt is jelentéktelensége a trilliónyi más bolygó között szintén kifejtésre kerül. És most akkor cseréljük ki a bolygót az emberrel...

Igen, a jó öreg H. P. Lovecraft a kognitív disszonancia világbajnoka. Még ma is nagyon kedvelem a műveit. Lovecraft azon kevesek egyike, akik nem írták le részletesen a borzalmat, ehelyett hagyta, hogy a képek kifejlődjenek az olvasóban. Sokszor lettem libabőrös a történetek olvasása közben. Vegyük például a Szín az űrből novellát. Vagy: a zongorista Erich Zann nem tudta távol tartani a gonoszt a zenéje segítségével. Az volt az ötlet, hogy az elbeszélést ültessük át a mába, használjuk a metaforákat, mivel illenek napjainkhoz."



Monumentális a lemezborító illusztrációja, megragadja a szemet. Mit kell tudni a művészről, David Demaret-ről?

"Mivel nem ismerem eléggé őt, továbbítottam a kérdésedet. Íme, David válasza: 'Hogy mit lehet rólam tudni? Nos, művész vagyok, aki a videójáték-iparban kezdte a ’90-es évek elején, majd tíz évvel ezelőtt szakmát váltottam, grafikus lettem, ez volt az álmom; szeretem az olyan művészeket, mint Frazetta, Chris Moss, Moebius stb. A semmiből kezdtem el festeni, sok év kemény munkájával jutottam el oda, hogy munkám is lett. Fiatalon sok science-fictiont és heroikus fantasyt olvastam, ahogyan most is, Lovecrafttól mindent, akit imádok, így természetesen festenem is kellett jeleneteket az írásaiból. Az Őrület hegyei inspirálta azt a képet, ami a borítón látható. Valójában ez a második alkalom, hogy egy metal zenekar borítóját illusztrálom, amit Lovecraft inspirált. A másik egy Anthropia nevű zenekar Non-Euclidean Spaces albuma volt. Manapság könyvek, lemezborítók és társasjátékok illusztrálására koncentrálok'."



A korai időszakban a Mekong Delta a háborúról is énekelt, egész pontosan a vietnami háborúról (A Mekong Delta név önmagáért beszélt). Ezek a háborús szövegek inkább csak az akkori agresszívabb megközelítésű zenének szóltak?

"Nem, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. A szövegeink kezdettől fogva a társadalommal, a politikával és az emberekkel foglalkoznak szélsőséges helyzetekben, vagy azokkal, akik kudarcot vallottak ilyen szituációkban. És hol másutt lennének extrémebb helyzetek, mint a háborúban?"



Egy korábbi interjúban említettél egy készülő klasszikus zenei albumot. Ezen még mindig dolgozol?

"A Suite for Group and Orchestra és a 5 Fragments teljes átdolgozására gondolsz? Ennek kb. a felénél tartok. De nagyon élvezem, mert a zenekari könyvtárak, amelyek számomra most hozzáférhetők, teljesen más kaliberűek, mint a régiek, ahogyan a Tales...-en hallhatod is. Nem tudom megmondani, mikor leszek készen teljesen a művel."



Terveztek koncerteket az év vége felé?


"Mindig is szerettük az élő fellépéseket. Probléma inkább azzal van, hogy az egyes országok meghívásait turnévá koordináljuk. Az egyszeri koncertek – leszámítva a nagy fesztiválokat – számunkra mindig óriási logisztikai problémát okoznak, először is minden zenésznek rá kell érnie. Ami a fesztiválokat illeti, ezeket már egy évvel korábban lehet tudni, azonban egy egyszeri koncertet, ami négy hónap múlva lenne esedékes, lehetetlen megszervezni. A 'vicces' az, hogy ezúttal, első ízben, több európai koncertet így szerveztünk meg; mindegyikre egy hónapon belül kerül sor, nem szétszórva fél évre. Nos, ez a kis darab RNS megváltoztatta a terveinket. Meglátjuk, hogy ugyanezt le tudjuk-e szervezni 2021-re. Jelenleg még nem tudom."


Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin nyári dupla számában jelent meg.
 







MEKONG DELTA - Tales Of A Future Past
(05/08 - Butler Records)

01. Landscape 1 – Into The Void
02. Mental Entropy
03. A Colony Of Liar Men
04. Landscape 2 – Waste Land
05. Mindeater
06. The Hollow Men
07. Landscape 3 – Inharent
08. When All Hope Is Gone
09. A Farewell To Eternity
10. Landscape 4 – Pleasant Ground








 

Hammer TV

 
AS I LAY DYING - Tőlük is van egy újdonság, a Roots Below dal
2021. szeptember 24. (péntek) 09:23

Roots Below címmel egy új dallal jelentkezett az As I Lay Dying. Nick Hipa gitáros augusztusban tette hivatalossá, hogy már nem tagja a zenekarnak, ez a nóta azonban még a 2019-es Shaped By Fire lemez idején született. Azóta csupán egyetlen friss felvételt adtak ki, 2020 tavaszán a Destruction Or Strength nótát, de azt is a Shaped... dalaival együtt rögzítették. Tim Lambesis énekes: "A Roots Below eredetileg egy B-oldalas szám volt a Shaped By Fire felvételének idejéből, de Phil és Josh igazán új életet vitt bele, amikor nemrég befejezték, valamint új témákkal is kiegészítették. Felüdülés volt visszatérni a kreatív folyamathoz úgy, hogy egyben maradt ugyanaz a dalszerzői csapat, akik azóta írnak velem, amióta csatlakoztak a zenekarhoz. A dal szövegét egy olyan ember inspirálta, aki a traumás történetét osztotta meg velem. A legtöbb embert tönkretette volna, ami vele történt, de ő a javára tudta fordítani a...

FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, itt az első dal: Far From Heaven
FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, itt az első dal: Far From Heaven

Tavaly februárban, még a pandémia-őrület előtt Budapesten is bemutatta ötödik lemezét az ameraikai deathcore fogat, a Fit For An Autopsy. A 2019-es The Sea Of Tragic Beasts lemez...

RUNNING WILD - Itt a második dal az október végi albumról: The Shellback
RUNNING WILD - Itt a második dal az október végi albumról: The Shellback

2016 nyarán jött ki a Running Wild legutóbbi lemeze, a Rapid Foray, azóta csak egy EP-t adtak ki 2019-ben, úgyhogy igazán itt az ideje az új stúdióalbumnak. A hamburgi kalózok új anyaga...

UNTO OTHERS - Albumpremier, dark/gót és metal, az egykori Idle Hands új lemeze
UNTO OTHERS - Albumpremier, dark/gót és metal, az egykori Idle Hands új lemeze

Strength címmel megjelent és végig is hallgatható a Roadrunnerhez szerződött Unto Others (az egykori Idle Hands) új albuma. Az még tavaly őszi hír volt, hogy kényszerből új nevet...

GUNS N' ROSES - Itt a második új dal is: Hard Skool
GUNS N' ROSES - Itt a második új dal is: Hard Skool

A Guns N' Roses még július 31-én indította el a 2021-es turnéját a pennsylvaniai Hersheyben, a bostoni Fenway Parkban pedig egy "új dalt" is játszottak, pontosabban a Silkworms egy...

ARCHAIC - Szöveges videóval egy új dal a budapesti thrasherektől: Behind
ARCHAIC - Szöveges videóval egy új dal a budapesti thrasherektől: Behind

Behind címmel egy szöveges videóval kísért új dallal jelentkezett a budapesti thrasher Archaic. Ideje volna egy új lemeznek, hiszen a How Much Blood Would You Shed to Stay Alive? még...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS