ANNIHILATOR - "Más csapatoknál is vannak vezérek, alfahímek" (interjú)

Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin márciusi számában jelent meg

2020. május 3. (vasárnap) 18:35

Már több mint 30 éve annak, hogy Jeff Waters gitármester felrobbantotta a speed/thrash színteret az Alice In Hell című debütáló Annihilator albummal, januárban pedig megérkezett a kanadai brigád méregerős új lemeze, a Ballistic, Sadistic, amely már a tizenhetedik a sorban. A Kanadából nem is olyan régen Angliába átcuccolt Jeff Waters joggal lehet büszke erre az új anyagra...

 


www.facebook.com/annihilatorband




A 2017-es For The Demented lemezt a Watersound stúdióban vettétek fel, Kanadában, ez az új album azonban Angliában készült, szintén a Watersoundban. Ez igényel némi magyarázatot...

„Egyszerűen arról van szó, hogy a Watersound a saját stúdióm, csakhogy időközben átköltöztem Angliába! (nevet) Megismerkedtem egy csodás nővel, aki azóta már a feleségem lett, és két lehetőségünk volt, vagy ő jön két kisgyermekkel Kanadába, vagy én hurcolok át mindent Angliába. Ez volt a racionálisabb döntés, főként a gyerekek miatt, így most már Durhamben élünk, Anglia északi részén, ahol mindenki úgy beszél, mint Brian Johnson az AC/DC-ből! (nevet) Kellett némi idő, mire hozzászoktam ehhez a 'geordie' dialektushoz..."



Nem lehetett könnyű otthagyni Kanadát...

„Inkább a bürokrácia okozta a problémákat, emiatt is kellett egy évvel elhalasztani a 2018-as turnénkat. Az útlevelemmel szarakodtak, így esély sem volt arra, hogy megcsinálhassuk a turnét. Odahaza mindent felszámoltam. Eladtam a kocsikat, a házamat, gondoskodtam a kutyákról... Szerencsére a fiam már felnőtt, 24 éves, már a saját életét éli, így ő Kanadában maradt. Én meg a stúdióval együtt áttelepültem Durhambe. Egyelőre ezt a stúdiót csak mi használtuk, de az a tervem, hogy a jövő évtől, ha nem is bárki, de más csapatok is készíthessenek ott felvételeket."



A Ballistic, Sadistic hosszú-hosszú ideje a legagresszívebb, leggyorsabb Annihilator album, egy igazi régisulis anyag. Ez is volt az előzetes tervetek?

„Ez már a harmadik album, amelyen ismét én énekelek a gitározás mellett, mivel Dave Padden távozása után nem találtam megfelelő énekest. És már nem is akarok keresgélni. Előzetesen csak annyi volt a fejemben, hogy jellegében egy frissebb anyagot szeretnék, és mivel a srácokkal remekül összenőttünk az utóbbi évek során, feltettem nekik a kérdést, hogy miként lehetne még jobb egy új Annihilator lemez. Erre az jött válasz gyanánt, hogy dobgép helyett jó lenne újra egy igazi dobossal megírnom a dalokat, másrészt alaposan újra kéne hallgatnom az első három-négy Annihilator lemezt. És pontosan ez is történt. Fabio majd' kiugrott a bőréből, amikor megkérdeztem, hogy volna-e kedve Olaszországból eljönni hozzám új dalokat írni. Akárcsak a többiek, ő is feleannyi idős, mint én, tele van energiával, ráadásul imádja a régi Annihilator dobosok játékát, Ray Hartmanntól Mike Manginin át Randy Blackig.

Így hát együtt írtuk meg az új dalokat, Fabiónak nagy szerepe volt abban, hogy az új lemez ennyire régisulis jellegű lett. Természetesen Rich és Aaron is véleményezte az új nótákat, de inkább csak akkor szóltak, ha valamelyik témám túl slayeres lett, vagy ha túlságosan is önmagamat másoltam! (nevet) Rich egyébként rengeteget segített a dobok felvételénél, Aaron pedig pár szólót is feljátszott a lemezre. Amúgy viszont a Ballistic, Sadistic úgy készült, mint az egészen korai Annihilator lemezek, az Alice In Hell vagy a Never, Neverland, amikor a dalokat együtt írtam Ray Hartmann dobossal. Ez a munkamódszer a második lemez után változott meg, akkor vettem meg az első dobgépemet, egy Alesis SR–16-ost. Rájöttem, hogy kényelmesebb, praktikusabb és gyorsabb is, ha dobgéppel írom meg a dalaimat. Nyilván azóta rengeteget fejlődött a technika is, egy olyan szoftver, mint mondjuk a Toontrack Superior Drummer csak még egyszerűbbé tette a folyamatot. És mivel a zeneipar egészen máshogy működik ma, mint a 80-as, 90-es években, a legtöbb banda ilyesmit használ, még ha nem is beszélnek róla. Annak idején csak a dobok felvételére kétszer, háromszor annyi pénzt kaptunk a kiadótól, mint ma egy egész lemezre. Ezek a szoftverek lehetővé tették, hogy akár odahaza is olyan dobalapok szülessenek, amelyek felveszik a versenyt az élő dobokkal. A lényeg, hogy a többieknek igazuk volt, vissza kellett térni a régi módszerhez."



ANNIHILATOR - Ballistic, Sadistic (a 2020-as album)



 


Az Annihilator esetében mindig zenekarról beszélünk, de valójában ez inkább egy szólóprojekt, nem?


„Ha azt vesszük, hogy az első három Annihilator három lemez három különböző énekessel készült, a negyediken pedig már én énekeltem, miközben én írtam a dalokat, én gitároztam, basszusoztam és a producer is én voltam, akkor a válasz elég egyértelmű. A kész dalokhoz kerestem énekest, aztán további tagokat a koncertezéshez, de baromi nehéz volt egyben tartani a felállást. Nem is nagyon sikerült. De ha jobban megnézed, más csapatoknál is vannak vezérek, alfahímek. A Megadeth-nél Dave Mustaine, a Testamentnél Eric Peterson és Chuck Billy, a Metallicánál meg James és Lars. A kiadók persze mindig azt erőltetik, hogy egy igazi banda legyen a lemezek mögött, így hát kifelé ez látszik, de a valóság azért egy kicsit más. Nyilván szeretném én is, hogy állandó társaim legyenek, de ez anyagi kérdés is. Ha eleget turnézunk, ha van bevétel, akkor mindenki elégedett, mindenki mosolyog. De az Annihilator az én bandám, mindig is az volt, ez már a 80-as évek második felében, az első demók idején is világos volt."



Amikor alaposan újrahallgattad a korai lemezeket, ahogy a többiek javasolták, mire jutottál?


„Leginkább arra, hogy lehetetlen visszaforgatni az idő kerekét! (nevet) Az AC/DC sem adott ki több olyan lemezt, mint a Back In Black, ahogy a Megadeth sem készített egy újabb Rust In Peace-t, az Iron Maiden sem egy második Number Of The Beastet, a Slayer sem egy újabb Reign In Bloodot. Imádom az első négy Metallica lemezt, azok óriási hatással voltak rám is, de sem a Death Magnetic, sem a Hardwired... nem hozta vissza ugyanazt a régi érzést, viszont mindkét lemezt széles mosollyal az arcomon döngettem a kocsimban, amikor megjelentek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a Ballistic, Sadistic nyilván nem lehet egy második Never, Neverland, ami a legsikeresebb Annihilator album volt, egyben az egyik legnagyobb személyes kedvencem, de az olyan dalok, mint a Psycho Ward, a The Attitude vagy az I Am Warfare, mind minőségben, szellemiségben, mind frissesség tekintetében odatehetők a Never, Neverland dalai mellé."



ANNIHILATOR - Psycho Ward (a 2020-as Ballistic, Sadistic albumhoz)




ANNIHILATOR - I Am Warfare (szöveges videó a 2020-as Ballistic, Sadistic albumhoz)



A szövegeidet mi inspirálta ezúttal?


„Aki ismeri az Annihilator lemezeket, az tudja, hogy a legváltozatosabb témákról írtam korábban. Komolyakról is, mint a mentális betegségek, az alkoholizmus, a függőség, a hiperaktivitás vagy a rák, de szerelmes dalokat is írtam, vagy éppen teljesen süket szövegeim is születtek, tipikus kanadai humorral, mint mondjuk a Kraf Dinner vagy a Chicken And Corn.

Azt kell mondjam, hogy elég jó gyerekkorom és elég jó életem volt, sosem dolgozott bennem olyan őrületes düh, agresszivitás, amit ki kellett volna élnem a szövegeimben. Az utóbbi pár évben viszont volt egy személy az életünkben, Angie egykori partnere, aki miatt tele voltam feszültséggel, dühvel. Meg kellett védenem a feleségemet, a gyerekeket, családfőként kellett szembeszállnom ezzel a nyomorult fickóval. Rendőrségi, majd bírósági ügy is lett belőle... Az új lemez tíz dalából hetet ez inspirált, emiatt aztán a Ballistic, Sadistic megírása, elkészítése amolyan terápia is volt számomra. Amikor végre elkészültem a stúdió megépítésével, alig vártam, hogy kiadhassak magamból mindent! (nevet) A színtiszta brutalitásra soha korábban nem inspirált ennyire személyes tapasztalat vagy élmény."



Az énekhangoddal elégedett vagy ma már?


„Annak idején a kényszer hozta, hogy énekelni kezdtem. A harmadik lemez, az 1993-as Set The World On Fire után bennünket is kitett a kiadónk, ahogy ez akkoriban annyi metal bandával történt. A Sonynál voltunk, és olyanokat mondtak, hogy nevet meg stílust kéne váltanunk, a metalnak annyi. Vége van. Ha nem jöttek volna a segítségünkre japán meg európai kiadók, az Annihilatornek befellegzett volna. A King Of The Kill lemezt kettesben készítettük el Randy Black dobossal, aztán három lemez után jött az 1999-es Criteria For A Black Widow, ahol az első lemezen szerepelt és 2018 nyarán sajnálatos módon elhunyt Randy Rampage énekelt újra. Megmondom őszintén, nagyon vágytam rá, hogy végre csak gitáros lehessek. Különösen a koncerteken. De aztán megint úgy hozta az élet, hogy énekelnem is kellett.

A Suicide Society lemeznél nagyon igyekeztem, hogy minél tökéletesebb legyen az ének. Ezerszer felénekeltem a sorokat, bizonyítani akartam, önmagamnak is. De azóta rájöttem, hogy nem ez a lényeg, a megfelelő hozzáállás sokkal fontosabb. Hiába feszülök meg a stúdióban, ha nincs az énekben élet, ha nincs benne érzés. Ráadásul a színpadon úgysem szól úgy a hangom, mint a stúdióban, ahol napokon át foglalkozhatok akár egyetlen dallal is. És hát a színpadon ott van még a gitározás is, az sem kis feladat az Annihilator esetében! (nevet) Ezért most már csak háromszor éneklek fel egy-egy dalt, aztán a legjobb verzió megy a lemezre. Nincs szükség arra, hogy jobb énekesnek mutassam magam, mint amilyen valójában vagyok. Természetesebb, ösztönösebb lett az ének, magabiztosabb is. És így élőben sincs akkora stressz. El tudom engedni magam. Szerintem ma már a közönségünk is úgy van ezzel, hogy nem akarnak még egy új énekest, frontembert. Én meg bizonyosan nem!" (nevet)



ANNIHILATOR - Dressed Up For Evil (a 2020-as Ballistic, Sadistic albumhoz)



 

Annak idején másoknak is írtál dalokat az Annihilator mellett, ha jól emlékszem...

„Ó, az a 90-es évek elején volt, és tök véletlenül jött az egész. Épp hazautaztam Európából a Judas Priest turné után, ahol az Annihilator mellett a Pantera volt a másik előbanda, és valami hóvihar miatt egy amerikai hotelben rekedtem, ahol a bárban szóba elegyedtem egy másik kanadai fickóval. Kiderült, hogy a Nashville-i Dalszerzők Egyesületének az elnöke, aki country és pop előadók számára is írt dalokat. Ralph Murphyről van szó, aki tavaly májusban hunyt el. Miután elmeséltem neki, hogy mit is csinálok, a kezembe nyomott egy gitárt, hogy jammeljünk. Így született meg a harmadik albumunkon megjelent Phoe­nix Rising dal, amelynek a szövege az anyukám testvéréről szólt, aki rákban hunyt el. Azt a szöveget Ralph írta, miután elmeséltem neki a nagynéném történetét. És innen indult ez a munkakapcsolat. Írtam néhány dalt, főként 80-as évek stílusú power balladákat, ő pedig Nashville-ben country vagy pop dalokká alakította ezeket, majd lemezre is vette a dalokat különféle előadókkal. Később néhány tévécsatornának és videójétékos cégnek is írtam zenéket, de aztán a kétezres évek közepén annyi feladatom lett az Annihilatorrel, hogy abbahagytam ezt a külső munkát. Egyszerűen már nem volt elég időm rá."



Idén lesz 30 éves a Never, Neverland album, és volt szó arról, hogy jön egy jubileumi turné is. Hogy álltok most ezzel?

„Azt a bejelentést kicsit elhamarkodtam! (nevet) Valóban szerettem volna koncertezni a régi felállással, de a zenészek többsége már rég nem aktív, nehéz lenne újra a megfelelő szintre jutniuk, így ez nem fog működni. Coburn Pharr énekessel viszont kapcsolatban vagyok, így elképzelhető pár különleges koncert, ahol színpadra lép velünk, a mai felállással. De ez is csak egy lehetőség, mert igazából ezzel az új lemezzel akarunk turnézni. Inkább erre koncentrálnánk a nosztalgia helyett. Imádom a Never, Neverland lemezt, de erre az új albumra is nagyon büszkék vagyunk. És úgy tűnik a visszajelzésekből, hogy a rajongóknak is nagyon tetszik. Úgyhogy jelenleg csak annyi biztos, hogy turnézni fogunk. Lehetőleg minél több helyen, minél többet!"

(az interjú eredetileg a HammerWorld magazin márciusi számában jelent meg.)














 

Hammer TV

 
ESKIMO CALLBOY - Pumpálj velük keményen! Új dal és videoklip: Pump It
2021. december 3. (péntek) 18:41

A We Got The Moves című nyári bulihimnuszt - és persze a felejthetetlen Hypa Hypát - most egy új klipes dallal igyekszik megfejelni a Ruhr-vidéki electrocore sikerzenekar, az Eskimo Callboy. Kevin Ratajczak énekes: "Ez barátaink, egy hihetetlen utazás kezdetét jelenti a testetek és a lelketek számára! Hallgassátok meg az új dalunkat, tegyétek a napi rutinotok részévé, és érezzétek, ahogy testileg és lelkileg is fejlődni fogtok! Pumpáljátok hangosan, pumpáljátok keményen, érezzétek át az igazi Eskimo Callboy testkultúra szellemét!" Január 12-én a Barba Negrában játszanak, ha minden jól megy... A buli persze már rég teltházas, de ha nagyon akarsz pumpálni velük, talán eladó jegyet még találsz az esemény oldalán.   www.facebook.com/eskimocallboy  

DYNAZTY - Itt a második dal a svédek tavasszal érkező új albumáról: Power Of Will
DYNAZTY - Itt a második dal a svédek tavasszal érkező új albumáról: Power Of Will

2022 április 8-án jelenik meg a modern melodikus metalt játszó svéd Dynazty nyolcadik albuma, a tavalyi The Dark Delight lemez utódja, második előzetesként pedig már itt is van...

SCYTHICON - Az új hazai death metal banda második dala: Whitehell
SCYTHICON - Az új hazai death metal banda második dala: Whitehell

Az még nyári hír volt, hogy befejezte első lemezének munkálatait a Scythicon zenekar, és be is mutattuk a Casus Belli lemez első előzetes dalát, a The Future Tomorrowt, most pedig itt a...

AMORPHIS - Hivatalos klippel a februári lemez első dala: The Moon
AMORPHIS - Hivatalos klippel a februári lemez első dala: The Moon

Halo címmel február 11-én jelenik meg az új Amorphis album, a 2018-as Queen Of Time lemez utódja, a finnek tizennegyedik albumának első előzeteseként pedig már lehet is barátkozni a The...

BLIND GUARDIAN - Ősszel jön az új album, videoklippel egy friss szám: Deliver Us From Evil
BLIND GUARDIAN - Ősszel jön az új album, videoklippel egy friss szám: Deliver Us From Evil

Még a nyáron írtunk arról, hogy befejezte új albumának munkálatait a Blind Guardian, most pedig már itt is van egy vadonatúj daluk, a Deliver Us From Evil. Ez az új szám ízelítő a...

FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, klippel a harmadik dal: In Shadows
FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, klippel a harmadik dal: In Shadows

Tavaly februárban, még a pandémia-őrület előtt Budapesten is bemutatta ötödik lemezét az amerikai deathcore fogat, a Fit For An Autopsy. A 2019-es The Sea Of Tragic Beasts lemez...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS