SANHEDRIN - The Poisoner (lemezkritika)

SANHEDRIN
THE POISONER
(CRUZ DEL SUR)

 

2015-ben egy 4 tételes EP-vel mutatkozott be ez a brooklyni heavy metal trió, aztán 2017-ben egy olyan debütáló albummal jelentkeztek (A Funeral For The World), amelyre már sokan felkapták a fejüket a metal undergroundban. Az Erica Stoltz személyében egy basszusgitáros/énekesnő által vezetett banda a 70-es évek hard rockját egészen egyéni formában keverte a 80-as évek elejének brit metaljával, misztikus, epikus, doomos hangulatban.

Nem csoda, hogy a saját kiadású anyagok után a második nagylemez már egy respekttel bíró kiadónál jött ki, és a The Poisoner meg is érdemel minden figyelmet. Ez a lemez még erőteljesebb, még kidolgozottabb, mint az elődje, de a dalok tekintetében is nagy az előrelépés, a fejlődés, a koronát pedig a természetes hangzás teszi fel az anyagra.

Erica hangja sok esetben emlékeztet a The Devil's Blood énekesnőjére, de Farida Lemouchi-nál még változatosabban is énekel. Másutt meg a Hellion-ból ismert Ann Boleyn-t juttatja eszembe. Amit a címadó számban énekel, az egyenesen libabőrös teljesítmény. Akár egy női Dio!

Maga a zene is emlékeztet néha a The Devil's Blood-ra, mert misztikus, varázsos, és kategorizálhatatlan. Van benne jó sok ős-metal, itt-ott Maiden-módra galoppoznak, másutt doomosra formálták a témáikat, határozottan svédes jelleggel (Mercy, Candlemass, Avatarium), de a The Getaway-ben vagy a címadóban például olyan váratlan téma- és tempóváltások vannak, akár a klasszikus Mercyful Fate-nél.

Az elődjénél jó pár fokkal metalosabb új anyag dalhossza is egészen érdekes. Az alig 3 perces For The Wicked a legrövidebb tétel, és ez egy karcos, pörgős metal'n'roll nóta, egyike a legkeményebbeknek a lemezen. Aztán ott a 7 perc feletti címadó eposz, az anyag egyik csúcspontja, egy igazi utazás, de a 7 és fél perc körüli zárószám, az In From The Outside is magával ragadó. Egy mély, meditatív eposz, egészen sajátos atmosz­férával. És az első EP egyik legjobb dala, a Saints And Sinners is felkerült erre a lemezre, új verziója remekül passzol a friss dalokhoz.

Ha szereted a régisulis hangulatú, de egészen különleges zenéket, akkor nagyon ajánlom ezt a bandát. A The Poisoner számomra eddig az év egyik legerősebb metal lemeze. Meglepne, ha az évvégi listámon ne találnék majd helyet neki! 

L. L.  9