EXODUS, SODOM, DEATH ANGEL - A Headbanger's Ball a Barba Negrában

2018. december 2. - Schmidt Péter írása

2018. december 23. (vasárnap) 13:18

EXODUS
SODOM
DEATH ANGEL
SUICIDAL ANGELS
Bp., Barba Negra Club


 


 

Egyre több a teltházas koncert manapság. Csak a közelmúlt eseményeiből szemezve ilyen volt a Nazareth, a Uriah Heep és a Marillion - akárcsak a Headbanger’s Ball turné magyar állomása a négy thrasher brigáddal. Ennek nyilván oka az, hogy a PeCsa megszűntével lényegében nincs közepes méretű koncertterme a fővárosnak, de ettől függetlenül azért az is érezhető, hogy újra egyre többen mozdulnak meg egy-egy buli kedvéért. Sokan messziről, vidékről, vagy akár az országhatárokon túlról érkeznek. Ráadásul úgy, hogy mostanra már tényleg túlzás nélkül minden hétre jut egy-két megnézni- és meghallgatnivaló produkció. Ez mindenképpen örvendetes tény, aminek csak még inkább arra kéne szorítania az illetékeseket, hogy minél előbb betöltésre kerüljön a PeCsa beszántásával keletkezett űr.

A „kis” Clash Of The Titans-nek is aposztrofálható körútnak egyébként a harmadik megállóját jelentette Budapest, és az a nagyon durva, hogy a teljes európai kört a maga 17 állomásával együtt úgy nyomta le a négy banda, hogy közben egyetlen pihenőnapot sem (!!) tartottak. Nem tudom, a végére hogy nézhetett ki a díszes kompánia, de az biztos, hogy nálunk a fáradtságnak még nem igazán érezhettük nyomát a zenekarokon.

A görögök lassacskán már intézményesülő thrash formációja, a Suicidal Angels
a jól megszokott elánnal indította a programot a maga nem túl eredeti, korai Kreator/Sodom/Slayer/Sepultura stílusjegyekben bővelkedő szettjével. Tény és való, hogy ezen a vonalon a régi arcok már nagyjából mindent kitaláltak és lemezre vettek, amit lehetett, igazán originális csapatok így csak kis számban bukkantak elő mostanság (pl. Havok). Amivel inkább keresni lehet valamit a színtéren, az – hatásoktól függetlenül - inkább maguk a jól megírt, működőképes dalok és az intenzív, lehengerlő élő előadás.

 



A Suicidal Angels szerencsére egyik téren sem áll rosszul, és ugyan tényleg semmi forradalmi nincs abban, amit csinálnak, de a lelkesedésük őszintének tűnik, a bennük lobogó energiákat pedig kellő hatékonysággal képesek átadni. Jó ideje kompromisszumoktól mentesen nyomják a régisulis thrasht, nézetem szerint abszolút megérdemelten nyerték el a nyitó pozíciót erre a turnéra. Ugyan a műsoridejük – érthető módon – elég rövidke volt, de felvezetés gyanánt teljesen jól megállt a lábán a produkciójuk, és aránylag jól is szóltak (ez minden résztvevőre igaz volt egyébként).

A Death Angel programja érdekes kettősség mentén került összeállításra. Eleve rövid – mindössze hét számos – szett jutott nekik, amiben egyfelől egész arányosan adagolták az újabb keletű dolgokat, a régi (első három lemezes) korszakból viszont mindössze csak a The Ultra-Violence debütöt idézték meg, azt viszont rögtön három és fél nóta erejéig (a címadó egy idő után a Thrown To The Wolves-ba csapott át). Bár a magam részéről nagyon csípem ezt a klasszikus első anyagot, ugyanakkor pont a legnagyobb kedvencem (Voracious Souls) maradt ki a szórásból, és ugye a két következő korong is teljesen hanyagolva lett ezúttal.

 



A helyükben a setlistet én biztosan másképp állítottam volna össze, már csak a Frolic lemez három ikszes jubileuma miatt is. Persze nyilván baromi jól játszottak már megint, de első ligás koncertbandaként náluk ez a kezdetektől fogva alap, úgyhogy ezen már cseppet sem lepődtem meg. Jó lenne ellenben saját bulin, headlinerként is látni őket valamikor, ahol tényleg a mostaninál több minden fér bele a játékidőbe.


A Ruhr-vidék elsőszámú bányászthrasher formációja, azaz a Sodom lényegében a kezdeti idők óta kultikus tisztelet tárgya kis hazánkban. Ráadásul gyakori vendégnek sem lehet mondani őket errefelé, úgyhogy maximálisan érthető volt a nézőtéren látható Sodom-pólók és felvarrók erdeje, valamint az a szinte levegőben tapintható feszültség, ami a színpadra lépésük előtti perceket jellemezte. Aztán ahogy a Procession To Golgotha intró után belecsaptak a Christ Passion nótába, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Death Angel ide, Exodus oda, az este voltaképpeni főzenekara címet igazából a négyesfogattá avanzsált, és újból Frank Blackfire gitárossal kiálló Sodom nyerte el.

Egyrészt a legnagyobb lelkesedést is ők váltották ki a publikumból, másrészt pedig a színpadkép és a világítás is messze náluk volt a leginkább látványos és hatásos. Az amúgy nem kimondottan mozgékony csapat felett a Persecution Mania borítójáról ismerős gázmaszkos-gépfegyveres alak uralta a deszkákat (ráadásul két példányban), a világítós arc pedig a többiekhez képest messze a legtöbbet hozta ki a rendelkezésre álló fénycuccból.

 



Kifejezetten komor, súlyos, tekintélyt parancsoló benyomást tett a négy figura;
szerencsére jól is szóltak (nagyon kellett az a második gitár!), és az amúgy jobbára eléggé egyszerű, nem kimondottan agysebészet témáikat is egész precízen, hatásosan vezették elő. A műsor náluk aztán tényleg teljesen old school volt, a Partisan EP két új dalán kívül ugyanis kizárólag a korai Blackfire-érából játszottak, az Agent Orange lemezzel bezárólag. Outbreak Of Evil, Blasphemer, Tired And Red (Tom Angelripper konferansza szerint ez volt szegény Chris Witchhunter kedvenc Sodom szerzeménye), Sodomy And Lust, Conflagration, Remember The Fallen, zárásként pedig Bombenhagel (mi más?) – szóval a szép számban jelen lévő öreg szodomiták tényleg kedvükre lubickolhattak a kissé szögletes riffek és bájosan bumfordi tempók hallatán.

Habár a magam részéről nem vagyok nagy híve a totális nosztalgiázásnak, de Frank barátunk visszatérése miatt értem, hogy mi volt mindebben a logika és a koncepció. Azért remélem, a majdani saját turnékon a későbbi korszakokból is szemezgetnek majd. Tök szórakoztató koncertet prezentált a négy szőrmók muzsikus, remélem, a jövőre esedékes friss anyag kapcsán is elkanyarodnak majd errefelé. Egyetlen negatívumként a zászlós malőrt tudnám csak megemlíteni: először egy horvát, majd egy bolgár lobogót dobtak fel a deszkákra a külföldről érkezett rajongók, amiknél a banda szemmel láthatólag nem volt képben azt illetően, hogy ezek egyike sem éppen a magyar nemzeti trikolor. A tíz nótás Sodom előadás számomra ezzel együtt is az este legjobbja volt – és ezzel nem csak én lehettem így, tekintve hogy Onkel Tomék elköszönése után jó néhányan Zetróékat meg sem várva már vették is kabátjukat, és hazaindultak.

 



Számomra többedszerre is fura érzés volt újra egy Gary Holt nélkül kiálló Exodus koncertjét nézni, pláne hogy így már a legendás egykori H-Team egyik tagja sem volt jelen a deszkákon. És ezt még azt sem tudta feledtetni, hogy bő egy héttel korábban a Slayer kötelékében azért elcsíphettem az ideiglenesen oda delegált Exo-főembert. Habár a Rick Hunolt helyére érkezett Lee Altus már vagy ezer éve jól becsiszolódott, koherens része a csapatnak, Gary pedig tudhatóan visszatér előbb-utóbb a posztjára, látványban mégiscsak hiányoltam a két eredeti főkolompos jelenlétét.

Ugyanakkor az is tény, hogy mind Lee Altus, mind pedig a Holt pótlására ideiglenesen beugrott Kragen Lum tökéletesen interpretálták a régi klasszikus riffeket és tébolyult szólókat. Csukott szemmel lényegében senki meg nem mondta volna, hogy nem az eredeti gitárpáros játssza a témákat. Márpedig H-Team korszakos ősnóták akadtak dögivel: a tizenkét dalos felhozatalból nem kevesebb, mint hét (!) szerzeményt a Bonded By Blood debütről poroltak le, a Fabulous Disasterről pedig az elhagyhatatlan Toxic Waltz mellett a címadó is előkerült, amire egyáltalán nem számítottam.

A Rob Dukes-korszakból ezúttal semmit nem játszottak, mint ahogy a kettes lemezről meg az Impact Is Imminent és Force Of Habit albumokról sem. Képviselte viszont a legutóbbi anyagot a kegyetlen Body Harvest, míg a Tempo-ról az ősmasszívum Impalert és a masszívan földbe döngölő Blacklistet adagolták. Meglepetés gyanánt volt még Metallica-dalrészlet (Motorbreath), meg persze circle pit és wall of death akciózás a joviálisan jókedélyű Zetro vezényletével.

 



Lényegében a klasszikus korai Bay Area-bulik minden jellegzetes elemét felvonultatták,
beleértve ebbe a tök egyszerű színpadképet is, a háttérbe fellógatott szimpla Exodus logós háttérvászonnal. Technikai szempontból, illetve a thrasher nosztalgiafaktor tekintetében közel hibátlan koncertet celebrált a zenekar, ugyanakkor nekem – hasonlóan a Death Angelhez – kicsit túl sok volt a múltba révedős pillanat, arányosabb setlistnek és kicsit több csemegének jobban örültem volna.

Mindazonáltal hangulatos és szórakoztató volt a műsor, arra pedig újfent rá kellett döbbennem, hogy a legendásan rafinált Exo-riffelés mellett van egy másik nagy erőssége is a csapatnak: ez pedig Tom Hunting dobos félelmetesen húzós játéka. Kevésbé töményen és gyorsan üt az arc, mint mondjuk Lombardo vagy Gene Hoglan, de van egy olyasfajta lüktetése a játékának, ami hallhatóan a régi vágású rockdobolásban gyökerezik, és ami a thrashes intenzitással párosulva kimondottan gyilkos alapokat ad az amúgy sem bárgyúskodó nóták alá.

Nem tudom, jövőre lesz-e bármilyen formában folytatása ennek a Headbanger’s Ball turnénak, és ha igen, milyen összeállításban, de egy hasonlóan ütőképes csomagnak mindenképpen tudnék örülni. Úgy tűnik, az efféle három-négy-öt zenekaros tematikus koncertsorozatoknak van létjogosultságuk, úgyhogy a magam részéről csak pártolni tudom az ehhez hasonló kezdeményezéseket.

Sch-dt


Fotók: Pásztor Csaba 'Kieron' - www.facebook.com/rockvilag
Teljes fotóalbum

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
DIVIDED - Új klip született a Pyogenesis énekesével: Until The Stars Turn Cold
2020. november 25. (szerda) 15:26

A HammerWorld magazin júliusi-augusztusi összevont számának extra CD-mellékleteként jelent meg a Divided zenekar második albuma, a Behind Your Neon Eyes. A csapat legfrissebb klipje ahhoz az Until The Stars Turn Cold dalhoz született meg, amelyben a Pyogenesis éléről ismert Flo V. Schwarz énekes a vendégük. "Kietlen pusztaság… A XXVIII. századi szmog már pár hónappal az utolsó telepesek eltűnése után elviselhetőbb lett, ám mikor a Divided és a stáb feltűnt a kihalt bolygón, addigra teljesen újjászületett az atmoszféra. A természet visszakövetelte azt, ami régen az övé volt... Az épületek falain repkény táncolt, a kerítéseket göcsörtös faágak ejtették foglyul, még az utolsó atomvillanáskor szoborrá dermedt belvárosi kisnyugdíjasokra is mohatelepek kúsztak fel mohón. Mert ez történt... A nap kihűl, az emberiség már szerteszét szóródott a galaxisban, mint egy gyermekláncfű gaz magjai...      ...

DREAD SOVEREIGN - Videóval az első új dal a Primordial-főnök doomos, ős-metalos csapatától: Nature Is The Devil's Church
DREAD SOVEREIGN - Videóval az első új dal a Primordial-főnök doomos, ős-metalos csapatától: Nature Is The Devil's Church

Alchemical Warfare címmel január 15-én új albummal jelentkezik a Primordial énekes Nemtheanga doomos, ős-metalos csapata, a Dread Sovereign. A bemutatkozó anyaguk egy 2013-as EP volt,...

AMORITE - Öt év után új album jön a hazai death metal csapattól, az első dal: Metamorphosis
AMORITE - Öt év után új album jön a hazai death metal csapattól, az első dal: Metamorphosis

Metamorphosis címmel már meghallgatható a death metalos Amorite kiadás előtt álló második albumának első dala. A hazai banda debütáló albuma még 2015-ben látott napvilágot...

FOO FIGHTERS - Dave Grohlék egy kisfilmben foglalták össze az eddigi 25 évüket
FOO FIGHTERS - Dave Grohlék egy kisfilmben foglalták össze az eddigi 25 évüket

Az új Foo Fighters album Medicine At Midnight címmel február 5-én lát majd napvilágot, a lemez felvezetéseként pedig egy 26 perces kisfilmben foglalták össze az eddigi pályájukat. Az...

GAMA BOMB - Decemberben jön az ír thrasherek új albuma, dal- és videópremier: Miami Supercops
GAMA BOMB - Decemberben jön az ír thrasherek új albuma, dal- és videópremier: Miami Supercops

Sea Savage címmel december 4-én jelenik meg az ír old school thrasher Gama Bomb hetedik albuma. A 2018-as Speed Between The Lines lemez utódjáról már a harmadik előzetessel, a szöveges...

KANSAS - Új videó a prog rock legendáktól: The Absence Of Presence
KANSAS - Új videó a prog rock legendáktól: The Absence Of Presence

The Absence Of Presence címmel még a nyáron jelent meg az új Kansas album, a legendás amerikai prog rockerek friss videója pedig a lemez címadó dalához készült el. A legutóbbi,...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS