SEAR BLISS - Múltidéző interjú Szücs Gergellyel a ma esti jubileumi koncert kapcsán

A Dürer Kertben lesz a koncert, vendég az Age Of Agony

2018. október 27. (szombat) 08:28

A mai napon (október 27.) egy különleges koncerttel ünnepli meg a Letters From The Edge című album megjelenését, valamint a zenekar megalakulásának 25. évfordulóját az atmoszférikus black metalt játszó szombathelyi Sear Bliss.

"A kivételes alkalomhoz formabontó műsor is kapcsolódik, hiszen a zenekar dupla programmal készül: a szakma és a közönség által itthon és külföldön egyaránt lelkesen fogadott nyolcadik album dalai mellett az elmúlt huszonöt év minden korszakát felidézik az este folyamán. Az extra hosszú programban az új lemez dalai mellett kiemelt hangsúlyt kap az idén húsz éve megjelent The Haunting anyaga, amelynek előadásában várhatóan az akkori felállás tagjai is közreműködnek majd."
(Fotó: Fábián Gábor)

 


www.facebook.com/searblissband


A koncert Facebook oldala




A Sear Bliss említésekor garantáltan a fúvós hangszerek használata jut elsőként eszébe mindenkinek. Hogy ez huszonöt év után egészen a mai napig így van, abban elévülhetetlen érdemei vannak a Pagan Winteren, valamint Phantoms és a The Haunting albumokon játszó Szücs Gergelynek, aki trombitásként és billentyűsként egyaránt meghatározó szerepet töltött be a zenekarban sok éven keresztül. A jubileumi koncert előtt vele is készítettünk egy interjút, amelyben rengeteg minden szóba kerül, a kezdetektől a The Haunting felvételein át egészen addig, miért nem tűnt fel más zenekarban kilépése óta.



Hogyan lesz valakiből egy metal zenekar trombitása?


"Megpróbálok egészen pontosan visszaemlékezni. 1994-et írunk, a helyszín Szombathely, a Joskar-Ola lakótelep és vonzáskörzete. Ott laktunk mindannyian, akik ezt a zenekart alapították. Végül a '95 áprilisában megjelent Pagan Winter demóra kialakult felállás bizonyult tartósnak, később ez a csapat írta meg a Phantoms albumot is. Hogy hogyan jött a trombita? Én fúvószenészként is a keményebb vonulatot hallgattam, ez a rajongás hozott össze Andrással, aki akkoriban szintén ott lakott, tőlem 100 méterre lakott légvonalban. Kazettacsere, CD-csere, közös zenehallgatások, satöbbi. Így kezdődött.

Ők tudták rólam, hogy fúvós hangszeren, trombitán játszom, egyébként hétéves korom óta. Fújtam zeneiskolában, illetve a városi fúvószenekarban is játszottam akkor már régóta, és András megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beszállni egy metal zenekarba? Azonnal igent mondtam, mert természetesen nagyon érdekes kihívás volt, nagyon pörgetett ez az ötlet akkoriban. De nem volt ez annyira tudatos, tizenöt-tizenhat évesen csak úgy jöttek a dolgok, az események, csináltuk, amit éreztünk, nem volt mögötte tudatos szervezés."
 


Szücs Gergely - A Fekete Lyukban, már a The Haunting idején



Azt lehet tudni, hogy korai időszakban az olyan, nem kifejezetten metal hangszereket használó zenekarok, mint a Pan-Thy-Monium, vagy a My Dying Bride nagy hatással voltak a zenére. Te is hallgattad ezeket?

"Hogyne, ezek mind közös kedvencek voltak. Általában Andris hozta az új zenéket Ausztriából. Volt Bécsben egy Virgin CD-bolt a Mariahilfer Strassén, ha jól tudom, onnan szerezte be őket. Utána nála találkoztunk, és ott hallgattuk végig a lemezeket. Ennyi idő távlatából már nem tudom pontosan elhelyezni időben, de a Pan-Thy-Monium mellett akkoriban működött egy norvég Beyond Dawn nevű zenekar, akik harsonát használtak. A Pity Love című albumuk szerintem az évszázad legjobb lemeze, mindenkinek ajánlom a meghallgatását! Ez a világ aztán annyira beütött nálam, hogy a szombathelyi fúvósoktól egy idő után el is távolodtam, és azután már csak a Sear Blissben zenéltem."



 



A korai időkben hogy alakult a dalszerzés a zenekaron belül?

"Ahány ember, annyiféle világ. Én mindig is úgy láttam, hogy a Sear Bliss akkor működött jól, amikor az öt-hat ember meg tudott egyezni egy kompromisszumban. Annak idején a Csejtei-testvérek hoztak egyfajta vonalat, ehhez adott egy másik ízt Andris kicsit hagyományosabb, klasszikusabb metálos ízlése, de ugyanígy Barbarics Jani progresszív, előremutató gitárjátéka is kicsit mást hozott, ő is teljesen más zenekarokat hallgatott a stíluson belül, akárcsak én. Nálam a Beyond Dawn, a My Dying Bride, az Anathema lemezei pörögtek akkoriban nagyon sokat. Inkább a dallamosabb, doomosabb metalt kedveltem, erre a stílusra iszonyat jó volt szólózni. Ha a dalszerzést nézzük, a Pagan Winter trombitaszólamait Csejtei Csabival ketten írtuk annak idején, a dalok alapjai pedig nagyrészt Andrástól és a Csejtei testvérektől származnak. Csabival nagyon jól tudtunk együttműködni, az ő dallamvilága nagyon közel állt hozzám, és ebből nagyon sok jó dal született."



Talán nem véletlen, hiszen neki is volt klasszikus gitáros képzettsége, ha jól tudom.


"Annyiban lehetett ehhez köze a képzettségnek, hogy át tudta ültetni a hangszerre, amit érzett. Mindkettőnknek volt ehhez megfelelő hangszeres tudásunk, Csabi és én számítottunk tanult zenészeknek a zenekarban."



Az első demó (The Pagan Winter - 1995) idején a zenekari szerepeket illetően is volt némi változás.


"Az első felállás dobosa, Keibinger Norbert a demófelvétel előtt körülbelül két hónappal szólt nekünk, hogy szívesebben játszana egy másik zenekarban. Akkor kértük meg az akkor az Extreme Deformity-ben játszó Bertalan Balázst, hogy legyen olyan kedves, üsse fel ezt a négy számot."



Csejtei Zoli hogy vette át később a dobolást?

"Nem akartunk átfedést az Extreme Deformity tagságával. Mindig is egy elég zárkózott világ voltunk mi hatan, dalszerzés terén is akár. Nem szerettük az idegeneket a próbákon, szerettünk egymás körében, úgymond kicsit titokban dolgozni, még a riffjeinket sem akartuk megosztani senkivel. Szerettük volna ezt a problémát a saját berkeinken belül megoldani, ezért vállalta fel végül Zoli a dobos szerepét."


A Sear Bliss a The Haunting korszakában
Balról jobbra: Barbarics János, Scheer Viktor, Szücs Gergely, Nagy András, Schönberger Zoltán




Erre a befelé fordulásra az is jellemző, hogy eleinte nem akartatok koncertezni sem.

"Így van. Az érkező levelek hatására döntöttünk úgy, hogy végül a korai időkben évente egy, maximum két koncertet vállaltunk. Az első ilyen a demó megjelenése után volt a Fekete Lyukban, a pontos dátumra nem emlékszem. Nagyon fiatalok voltunk, az volt az igazi hőskor, semmi tudatosság, semmi szervezés, csak annyi, hogy menjünk, játsszunk. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy a Sear Bliss miatt teltházas lett a hely. Sokan eljöttek vidékről, mindenki hallani-látni akarta. Akkoriban már volt némi híre a zenekarnak, megjelent demóról egy nagyon pozitív ismertető a Hammerben, talán Milán Péter, de lehet, hogy Zubor Olly tollából.

Kevesen tudják, hogy az egyik Sear Bliss-dal alapjai is ehhez a Fekete Lyukas koncerthez kötődnek. Nem tudtunk első koncertünkre kocsival menni, ezért kénytelenek voltunk vonattal utazni. Felpakoltuk a hangszereket, vittük Csabi kombóját is, aztán bevettük magunkat hatan egy fülkébe, nem engedtünk be senkit, és gyakorlatilag csináltunk egy mini próbát egészen Pestig. A trombitára felcsavartam azért a sordinót, hogy ne legyen annyira hangos. A Left In The Dark eredeti verzióját, aminek egyébként semmi köze nincs a The Hauntingon hallható hasonló című dalhoz, ott írtuk a vonaton. Ilyen is megesett akkoriban."



Aztán a demónak köszönhetően nem sokkal később szerződést kaptatok. Milyen volt ezt ilyen fiatalon, 17-18 éves fejjel megélni? Hogyan jutott ki az anyag külföldre?


"Leginkább levélben kommunikáltunk. Az egész külföldi kapcsolattartás jórészt Andris érdeme volt, ő volt az, aki felvette a kapcsolatot a kiadókkal, és volt egy koncepció a fejében arról, merre menjünk tovább. Nem tudom, hogy erre manapság emlékszik-e valaki, de végül összesen három ajánlatot kaptunk. A nevekre már nem emlékszem, de volt egy spanyol kiadó, akik egy kislemezt akartak kiadni, egy másik, akik egy nagylemezt, és volt a Mascot Records, pontosabban az ő alkiadójukként dolgozó II Moons, akik három albumra ajánlottak szerződést.

Amikor végül ez utóbbit aláírtuk, semmi ilyen irányú ismeretünk nem volt, nemhogy jogászunk. Akkoriban az itthoni, szombathelyi ügyvédek nem is nagyon tudtak ehhez a témához hozzászólni, hiszen semmilyen hagyománya nem volt ilyesminek Magyarországon, nem is értettek hozzá. Nekünk is szülői engedéllyel kellett aláírnunk a szerződést, hiszen nem voltunk még nagykorúak."



A Phantoms anyagát ennek a szerződésnek a tudatában kezdtétek írni?

"Nyáron a lakótelepen mindig összejöttünk esténként, akár egy héten többször is. Ott néha előkerült egy gitár, vagy hozott valaki egy magnót rajta egy ötlet felvételével, hogy meghallgassuk, mit csinált otthon. Igazából csak riffek voltak, de azokból elég sok. És aztán ezek a riffekből elkezdett szépen összeállni a Phantoms album. Ez volt az alap. A Phantoms ráadásul már egy teljesen más hangulatú anyag lett, mint a Pagan Winter. Persze hasonlít rá, hiszen ugyanazok az emberek írták, mégis sokkal kidolgozottabb, és nagyon erős, lelkes hangulatú album."



 



Hogyan jött az ötlet, hogy András énekeljen?

"Miután Zoli hátraült a dobokhoz, egy ideig megpróbált dobolás mellett énekelni, de ez a megoldás igazából senkinek sem tetszett. Ráadásul Andrisnak sokkal öblösebb hangja volt, és a zenekar alapítójaként is az volt a helyes, ha ő veszi át a frontemberi szerepet."



A Phantoms idején, ami az első nyugati kiadónál megjelent magyar metal lemez volt, a hazai zenekarok legalább fele titeket irigyelt.

"Nem csak a fele, a másik fele is. Volt mindenféle reakció, az irigységtől kezdve a gratuláción át. Ez mondjuk különösen akkor vicces, ha elmondom, milyen körülmények között készült a lemez. Akkoriban még saját dobszerkónk sem volt. Nem volt pénzünk, amennyi volt, azt a próbateremre költöttük, meg hát diákok voltunk nagyrészt, üres zsebbel nyomtuk. Mindenkinek volt egy hangszere, és nagyjából ennyi. Én el tudtam kéregetni a zeneiskolából, meg a szombathelyi szimfonikusoktól dobokat, néha ütőhangszereket, dobokat, azokat vittük próbára, stúdióba, hogy legyen minden a teremben, ahol épp játszunk. Legalább ilyen szép történet, hogy a turné előtt nekem a gimnáziumban bizonyítanom kellett, hogy van lemez, van zenekar, és tényleg van turnémeghívás. Nem akarták elhinni, hogy ez igaz."



Ez hogyan zajlott? Behívtak az igazgatói irodába, le kellett tenni a lemezt az asztalra?

"Igen, konkrétan ez történt. Akkor negyedikes gimis voltam, be kellett menni, meg kellett mutatni a CD-t. Andris hasonlóképpen járt a saját középiskolájában, indulás előtt elsőként ezeket az akadályokat kellett átugrani. A turné jó volt, nagyon szerettük az összes állomást a maga jellegzetességével, de ott kezdett el először megmutatkozni, hogy ki az, aki komolyan veszi ezt a dolgot, és akarja ezt az egészet. Mi nagyon adtunk arra, hogy hogyan megyünk ki a színpadra, és hogy minőséget tegyünk le az asztalra, nem szerettük a trehány hozzáállást.

Ha az ember valamit komolyan csinál és komolyan vesz, akkor igenis be kell tartani azokat az alapszabályokat, amiket aztán az élet bármely más területén is be kell tartani: pontosan kell megjelenni, józanul kell színpadra állni, fasza bulit kell csinálni, hogy a közönség legközelebb is eljöjjön. Ezeknek az alapvetéseknek meg kell lenniük, ha az ember hangszer vesz a kézbe."



Ezek összességét nevezik úgy, hogy alázat, nem igaz?

"Valami olyasmi. De bármiben, amit csinálsz, kell lennie egyfajta tiszteletnek, hogy alárendeled magad annak, amit csinálni akarsz, mert az a fontos, nem te. Ez szerintem nem mindenkiben volt meg."



Milyen elvárásokkal szembesültetek a Phantoms-korszak után? Nem volt ott bennetek, hogy rátok sütik, hogy ez már nem ugyanaz a zenekar?

"Mi ebbe tudatosan nem gondoltunk bele akkor. Úgy voltunk vele, hogy ez a Sear Bliss, írjuk a saját dalainkat, és játsszuk, ami nekünk jó. Az, hogy lemezszerződésünk van, és esetleg elvárások lesznek velünk szemben egy sikeres Phantoms album után, hogy valami hasonlót kellene piacra dobni, nem nagyon érdekelt minket. Én azt mondtam akkor, hogy két hasonló lemezt ne írjunk, mert minek? Lejátszhatjuk ugyanazt még egyszer, de teljesen fölösleges. Írjuk azt, ami jön, és az jó lesz. És jó is lett. Az első vélemények ugyan megdöbbentőek voltuk némely orgánumtól, hiszen nagyon különbözik a két album, de aztán azt vettük észre, hogy egy teljesen más rajongói kör is elkezdett nyitni a Sear Bliss felé. Olyanok is, akik idáig sosem hallgattak black metalt, vagy hasonlóan extrém, sötét zenéket. Ezek az emberek azt mondták, hogy nem szeretem ezt a stílust, de ez egy jó zene."



Sömi és Max csatlakozása miben változtatta meg a zenekart?

"Mind a két ember egy főnyeremény volt. Sömi nagyon képzett, sok stílusban járatos dobosként, akár jazzt is tudott játszani, ha arra volt szükség. Teljes felüdülés volt hangzásban, játékban és minőségben, egyszerűen felfrissült tőle a zene, öröm volt lemenni egy-egy próbára. Max már akkor fantasztikusan gitározott, de amikor először megjelent köztünk, Bandóval egymásra néztünk, és én arra gondoltam, 'basszameg, ebből hogy fogunk kemény gyereket faragni?' Emellett jött egy olyan változás, hogy nekem hirtelen át kellett vennem a billentyűs szerepkört is. Így kezdtük el írni a The Hauntingot.




Szintén nem annyira köztudott, de amikor Sömiék beszálltak, az új lemez legalább hatvan százaléka készen volt már, amit még a régi felállással kezdtünk el írni. Az egy titkos, elrejtett, nagyon misztikus album, iszonyat jó anyag, nagyon jó számokkal, de sajnos a világ metal rajongói közül mindmáig csak vagy tíz tudta ember meghallgatni, beleértve a zenekar tagjait is. Remélem egyszer, még a mi életünkben napvilágot lát majd valamilyen formában. Azt az anyagot viszont egy az egyben félretettük, és azt mondtuk, jöjjön most az új felállás, tehát 1997 májusában nekiálltunk megírni egy új lemezanyagot."



A The Haunting felvételeit a többiek visszaemlékezései szerint egy nagyon intenzív próbaidőszak előzte meg. Neked milyen emlékeid vannak erről?


"Június közepén leérettségiztem, hazamentem, letettem a táskámat, levettem az öltönyömet, aztán fogtam a szintit meg a trombitát, és gyakorlatilag kiköltöztem a próbaterembe, voltaképpen csak esténként jártam haza. Majdnem egész nyáron kint voltam, akár egyedül, akár a többiekkel közösen, heti három-négy napot biztosan. Barbarics Jani ugyanígy. A The Haunting dalainak vázát gitárilag ő hozta, ami meg ezek fölött van, tehát a szintit, a fúvósokat, a dallamokat nagyrészt én.

Nagyon élveztem, mert ezúttal nagyobb teret kaptam, hiszen dallamosabb volt a lemez, mint a Phantoms. A Soulless alapjait, ha jól emlékszem, egy az egyben én hoztam, arra írta meg Jani a gitárt, és a többiek is a saját részeiket. Nagyon különleges atmoszférájú lemez, van egy kifejezetten meditatív album hangulata, és ezt nem csak én mondom, sokaktól hallottam már vissza. Mondjuk nem meglepő ez, sok az ismétlődő rész, és a monotonitás egyfajta ellazulást is eredményezhet, szóval aki szereti az ilyesmit, az elég könnyen bele tud kapaszkodni a hangulatba."



Mennyi idő alatt álltak össze a dalok?

"Körülbelül két és fél hónap alatt írtuk meg, nagyrészt Jani meg én, de András is sokat hozzátett, és amikor megtaláltuk a két új tagot, akkor véglegesítettük a számokat. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, nagyon jó felállás volt, szerettük. Nagy élmény volt a felvétel is Hollandiában. Ahogy mi oda kijutottunk, meg vissza... A zöberni lejtőn majdnem ottmaradt az egész zenekar, mert a fékbetétek felmondták a szolgálatot. Utána hozták a két személyautót a busz helyett, Hollandiában meg csak néztek, amikor megjelentünk egy Lada kombival, mert az Opel Vectra mellé csak azt tudtak adni, azzal nyomultunk Nyugat-Európában. Csónakkal mentünk a boltba. Bovenkarspel, ahol a stúdió is található, az Északi-tenger partján fekszik, hatalmas csatornarendszer hálózta be a várost, körbe lehetett járni így az települést. Zseniális pár nap volt, rengeteg sztori, rengeteg röhögés, nagyon élveztük egymás társaságát, és rettentő jó alkotói légkör volt akkor a zenekarban. De ugyanígy jó visszagondolni arra, hogy a Tunnels Of Visionbe sikerült becsempésznem a Kis kece lányom dallamát is."






Ez szintén nem volt bevett szokás akkoriban, hogy jött az ötlet?

"A magyar népzene eleve döntően mollos hangzásvilágú, és ez a fajta hangulat nagyon passzolt az általunk játszott, sötétebb tónusú metalba. Ráadásul egyfajta utalást is tudtunk tenni arra, honnan származunk, szóval volt ennek sok vetülete. De a magyar népzene dallamvilágát a helyi hangmérnökkel, Han Swagermannal is elemezgettük. Többször kérte tőlem, hogy játsszak ilyen motívumokat, és aztán nem egyszer rajtakaptam, hogy szabadidejében ilyen dallamokat kezdett játszani a szintetizátoron. Egyszerűen beugrott, jött egy intuíció, hogy rakjuk bele. Volt persze rengeteg ötlet, ami kimaradt, de egy nagylemez mindig ilyen. Ami benne marad, az az alkotók kompromisszuma, ami meg nem fér bele, az lemarad.

Sokfajta továbbfejlődési lehetőség volt abban a lemezben, hogy milyen zenét fogunk csinálni, milyen struktúrájúak lesznek az új dalok. Pár évvel később megjelent a Forsaken Symphony, de a Sear Bliss történetében egy négytételes, sötét metal szimfónia megírása miránk várt volna: volt egy olyen elképzelés, hogy egy szimfonikus zenekarral kiegészített anyagot csinálunk, de aztán sajnos erre már nem került sor, mert addigra szétment ez a felállás."



Max szerint ezen a lemezen vannak a legjobb fúvós szólamok. Mennyire volt nehéz dolgod, hogy megtaláld ezeknek a szólamoknak a helyét a zenében?


"Nekem ez sosem jelentett gondot, valahogy mindig jött, hogy hol és mit kell csinálni a fúvósokkal ahhoz, hogy ne lógjanak ki a zenéből. Nem az volt a lényeg, hogy mennyire különlegesek vagyunk, mert trombitát használunk, és közben ahhoz képest külön életet él egy metal zenekar, ez egy integrált, a többi hangszerrel együtt mozgó dolog volt. Talán az is segített, hogy nem csak fúvósdallamokat hoztam, mert írtam billentyűre, vagy akár gitárra is, és később döntöttük el, hogy végül melyik hangszeren szólal majd meg az adott motívum, válogattunk a szólókból, a kíséretekből. Az In The Shadow Of Another World eleje például egy közös szintetizátor és trombitaszóló, azt Winterrel ketten írtuk. Ő hozta az alapot, én hoztam rá a trombitaszólót, de ott a gitártémák összerakásában is benne voltunk, és kifejezetten érdekes megoldás volt, hogy az elején sokáig mindössze ez a két hangszer szól, és csak utána jön a zúzás."



A kilencvenes évek elején viszont az is nehezítette a lemezkészítést, hogy kevés, a stílushoz igazán értő hangmérnök volt még a műfajban.

"Az elején a hangmérnökökkel mindig megszívtuk, mert amit az LMS Stúdióban ki lehetett hozni, azt utána a hollandok elbaszták a masterrel. Az In The Shadow of Another World esetén, amit egy soproni stúdióban vettünk fel, szintén nagyon trehány módon álltak hozzá a dolgokhoz. Az, hogy megszervezek és elhozok Szombathelyről két üstdobot azért az egy részért, aztán az úgy szól, mintha egy papírdobozt ütlegelnék, hát finoman szólva is kivágta nálam a biztosítékot. Hogy ezek hogy tudtak volna szólni, ha hozzáértő emberek nyúlnak hozzá…

Ezzel együtt az In The Shadow... volt az, ami kompozíciót és hozzáállást tekintve is leginkább képviselte azt az irányt, ahogy én a Sear Blisst elképzeltem. Azzal tudok leginkább zeneileg és szellemileg is azonosulni, ami abban a tizenkét percben van. Mindenféle szerénykedés nélkül, az egy zseniális dal: változatos, kiállásokkal, effektekkel, elképesztő hangulattal. Himnikus, atmoszférikus, minden benne van, ami mi voltunk akkoriban."






A The Haunting felvételei azért már más körülmények között zajlottak, nem igaz?

"Biztosan voltak nehézségek is, de talán a személyiségemből fakad, hogy csak a jó emlékek maradtak meg. Nyilván voltak viták, voltak nehéz pillanataink, hiszen nem hangszerenként, hanem sávonként vettük fel a lemezt. Azért Sömi ott izzadt nagyon, amikor a takra kellett játszani, de megoldotta, és mi is megoldottuk. És volt egy nagyon jó hangulatú tíz nap, annak ellenére, hogy hogyan jutottunk ki, hogy majdnem elszálltunk az osztrák autópályán. Egy öreg szakival, egy öreg motorossal, aki olyan különleges technikai eszközöket, mikrofonokat mutogatott nekünk - volt egy negyvenéves Neumannja, amit csak különleges alkalmakkor vett elő, Hammond-orgonája, és a többi - amiket addig még nem is láttunk.

Jó volt a technikai környezet, jó volt a velünk dolgozó szakember is. Van néhány olyan fotóm az almáriumban, ahol Schönberger Zoltán egy kalapban, napszemüvegben, félmeztelenül, telefonnal a fülén támaszkodik a stúdiótulajdonos Jaguárjának cigány autókupecet alakítva, mindent elárul a felvételek hangulatáról. Egyfolytában röhögtünk, szívattuk egymást. Hollandiában volt akkoriban egy Beltane nevű zenekar, amiben három marha jó csaj játszott, nekik is ebben az időszakban volt ott lemezfelvételük, szóval folyamatosan rágtuk a stúdiótulaj fülét, hogy addig maradunk ott, amíg nem hívja le őket valamelyik este. Ment a poénkodás ezerrel, és az esetleges feszültségek is inkább pozitívan hatottak ránk."



A közönség hogy fogadta a lemezt?

"Utólag visszaemlékezve ebből az arcfestős, nagyon befelé forduló, misztikumért, okkultizmusért rajongó black metal világból azzal az albummal nyitott ki a Sear Bliss egy olyan közönség felé, amelyik nem feltétlenül rajongott ezért a stílusért, de szerette a jó zenét. Jött ehhez még egy Hammer-interjú, illetve az, hogy az új tagok új világokat hoztak a zenekarba, és ezek hatására is kibővült a közönség. Tudták rólunk, hogy Hollandia, meg külföldi szerződés, meg Marduk-turné, aztán meghallgatták az albumot, és futótűzként terjed tovább a zenekar híre.

Szerintem a The Haunting sokkal jobb, érettebb lemez, mint a Phantoms, azzal együtt, hogy nem lehet őket igazán összehasonlítani, hiszen az egyik ilyen, a másik olyan. A Phantoms dalait is nagyon szeretem, húsz évvel később meghallgatva is ugyanúgy örülök annak, hogy ezt annak idején mi hoztuk össze, de hozzám a The Haunting közelebb áll. Persze a szülők sem beszélnek arról, melyik gyereküket szeretik jobban, de nekem ebben az értelemben a második a kedvenc."



Nem tudom, téged ez hogyan érint, de kénytelen vagyok szóba hozni ennek a felállásnak a felbomlását is.

" Nem kellemetlen a téma. Mi ezt már régen lerendeztük Andrással, és ugyan utána egy darabig nem nagyon beszéltünk, ez az állapot szerencsére nem tartott olyan hosszú ideig, hogy utána ne lehessen rehabilitálni a kapcsolatot.

Az ok, ahogyan én visszaemlékszem, nem emberi volt, egyszerűen csak zenei. Az Andrisnak volt egy olyan korszaka, amikor kifejezetten szerette volna a hagyományosabb metal zene felé terelni a zenekart, én pedig nem akartam abba az irányba nem akartam menni. A The Haunting után őt talán jobban megviselték azok a kritikák, melyekben azt írták, hogy ez már nem az a zenekar, ami korábban volt. Szerintem teret adott magában ezeknek a hatásoknak, és az általa elképzelt irány sem nekem, sem Jánosnak, sem Maxnak nem tetszett igazán. Ő nem akart változtatni, mi meg egy idő után annyit mondtunk, hogy akkor viszlát."



Ilyen egyszerűen? Nem lehetett volna áthidalni valahogy ezeket a nézeteltéréseket?

"Éretlenek voltunk a konfliktuskezeléshez. Tíz évvel később biztosan másképp álltunk volna egy ilyen helyzethez, de akkor nem tudtunk jobb megoldást. Utólag így kell elfogadni, ilyenek voltunk akkor. Pedig nagyon jó kreatív terveink voltak együtt arra vonatkozóan, hogyan és miként csináljuk majd tovább, de aztán mégis jött egy ilyen váltás, amivel nem igazán tudtunk mit kezdeni. Nem akartam visszavágni azokat a jellegzetességeket, amiket addig fejlesztettünk, mondván, attól vagyunk egyediek, hogy dallamosak vagyunk és vannak fúvósaink. Plusz az egészet csavartuk egy olyan irányba, aminek az eredménye egy sötét metal zene lett, sok instrumentális elemmel úgy, hogy az hozzáértőn meg volt írva, hangszerelve, és jól meg tudott szólalni. Ezzel a koncepcióval teljesen egyedül lettünk volna a piacon, biztosan sikeres lett volna a folytatás.

Természetesen Sear Bliss, amit aztán András, és a későbbi felállások csináltak, így is nagyon sikeres, jók a későbbi albumok is. Én meghallgattam mindet, minden elismerésem az azokon szereplőknek, mert mindenki szívvel csinálta ezeket a lemezeket, de a magam részéről másképp képzeltem el a zenekar jövőjét, valahol az In The Shadow of Another World irányában, sötét hangulatban, sok instrumentális résszel.

De ez csak egy zenei nézeteltérés, nem harag. A legjobb példa erre, hogy annak idején - ez is egy kulisszatitok - az ominózus utolsó próbán a Pagan Winter eredeti, szénnel készült borítórajzát dühömben leakasztottam a falról, és magammal vittem. Tavaly adtam vissza. Addig is beszéltünk már Andrissal, hiszen sok éve rendeződött a kapcsolatunk, de amikor elküldte nekem a Phantoms bakelit kiadásának tiszteletpéldányát, istenigazából akkor tudtam elengedni ezt az érzést, és azt mondani: 'Ez a tiéd'.



Olyan érzésed volt, mintha valamiből kimaradtál volna?

"Inkább olyan, hogy valamit nem tehettem meg. Abban nem akartam részt venni, ami utána következett a Sear Bliss életében, azt viszont meg akartam csinálni, amit Andrissal elterveztünk közösen. És ezt nem tudtam megtenni. Ezek az elképzelések félbemaradtak, ahogy a The Haunting előtt félretett, hatvan százalékban kész lemezanyag is, de azon kívül is van még vagy két lemezötlet, ami szintén ilyen befejezetlen történet. Gyakran beszéltünk Andrissal arról, hogy megcsináljuk ezeket, de mindenkit másfele vitt az élet, nekem jött a család, két nagy fiam van, és az ő születésükkor tettem egy olyan fogadalmat, hogy rendben, akkor most dolgozunk és felneveljük a gyerekeket. Ez elég sok kötelezettséggel jár, és úgy gondoltam, amikor ők már sínen vannak, akkor csavarhatunk egyet visszafelé, és majd akkor megcsináljuk, amit nem volt lehetőség korábban. Így aztán biztosan várható tőlem nagylemez az elkövetkezendő években. A gyerekek már elég önállóak, kilenc és tizenhárom évesek, ez másféle szülői lét, mint a pelenkás korszak, szóval szépen lassan gondolkodom azon, hogy milyen formában fogom megvalósítani ezeket az elképzeléseket."



Ezért nem is tűntél fel másik zenekarban később?

"Nekem volt a Sear Bliss, és volt… a Sear Bliss. Egyszer választottam. Ez a mi teremtményünk volt, nem olyasmi, hogy beszállsz egy zenekarba. Ezt tizenhat évesen mi teremtettük meg a szombathelyi lakótelepen, mindazt, ami őserővel kitört belőlünk, és aztán olyan helyekre juttatott el minket, amit el sem képzeltünk volna. Ezek után hova szálltam volna be?"



Van még valami, amit érdemes lenne elmondani, de sosem kérdezték meg tőled?

"Elárulok két titkot, amit talán nem ismertek sokan rajtunk kívül. Az első, hogy az Ancient elején hallható intro egy norvég zeneszerzőtől, Edward Griegtől származik. Ezt az elején még én sem árultam el a többieknek, mert annyira jó volt az eredeti mű szomorkás hangulata. Ezt én követtem el, ha valaki haragudni akar érte.

A másik pedig, hogy a Phantoms borítóképén el van rejtve egy koponya. Ha olyan három-négy méter távolságból megnézed, és kicsit hunyorítasz, látni fogod. A két domb a fák között a két szemüreg, a fehér nőalak alkotja az orrát, a naplemente pedig a koponya homloki része. Ez nem véletlen, annak idején egyeztetve lett Kris Verwimppel, aki a borítót festette. Andrissal úgy gondoltuk, ezt majd csak akkor mondjuk el a közönségnek, ha már elég öregek leszünk hozzá. Talán a huszonötödik évforduló pont megfelelő alkalom erre."







Sear Bliss - Letters From The Edge lemezbemutató és 25 éves jubileumi koncert

Dürer Kert, Budapest, 2018. október 27, szombat

19.00 - kapunyitás
20.00 - Age Of Agony
21.30 - Sear Bliss


A Letters from the Edge album digipak és vinyl formátumban megrendelhető a Hammertheart Records weboldalán, vagy digitális formában a lemez Bandcamp-oldalán.

 

A Sear Bliss frontembere, Nagy András a mai koncert kapcsán:

"Az, hogy ezúttal kettős apropója van a koncertnek, egyaránt köszönhető a véletlenek összjátékának, és a gyakorlatias gondolkodásnak.

A Letters From The Edge a nyári fesztiválszezon közepén jelent meg, ezért mindenképpen ősszel szerettünk volna lemezbemutatót csinálni Budapesten, amikorra már a közönségnek is volt ideje megismernie az album dalait. Ugyanakkor az idei jubileumi évnek is meg akarjuk adni a módját, viszont két ilyen kaliberű koncert ennyire rövid időn belül nem kivitelezhető a mai viszonyok mellett.

Ezért találtuk ki azt, hogy ezúttal csinálunk egy igazán átfogó, hosszú koncertet a Dürer Kert nagytermében,
ahol a Sear Bliss összes korszakát megidézzük majd pár dal erejéig, napjainktól egészen a kezdetekig. A koncerten a jelenlegi felállás mellett néhány régi társunk is színpadra áll majd, de hogy pontosan kik lesznek ők, az egyelőre legyen meglepetés.




 


Az este folyamán egyetlen vendégzenekarunk lesz, a zalaegerszegi Age of Agony, akik igazi veteránoknak számítanak a hazai undergroundban. Az old school death metalban utazó csapattal régóta jó barátságot ápolunk, ráadásul a dobosuk néhány éve az a Schönberger Zoltán, aki a Sear Bliss tagjaként több mint tizenkét évet töltött velünk, szóval itt az alkalom, hogy viszonozzuk nekik, hogy két évvel ezelőtt meghívtak minket Total War fesztiválra."
 



SEAR BLISS





AGE OF AGONY

 

 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
LINDEMANN - Videópremier a májusi moszkvai koncert DVD-ről: Home Sweet Home
2021. május 7. (péntek) 18:25

Azt már november óta tudjuk, hogy két album után befejeződött a Rammstein énekes Till Lindemann, valamint a Hypocrisy és a Pain éléről ismert Peter Tägtgren együttműködése, viszont kijön még egy koncertanyaguk május 21-én, a 2020. március 15-én Moszkvában rögzített Live In Moscow DVD, Blu-ray, 2CD. A bulit 30 HD kamerával rögzítették, a kiadvány friss előzetese pedig a Home Sweet Home nóta felvétele. Till és Peter 2015-ben adta ki a Skills In Pills lemezt, 2019 őszén pedig megjelent az utódja is, az F & M (Frau & Mann). Till Lindemann továbbviszi a Lindemann nevet, de más társakkal.   www.facebook.com/Lindemann LINDEMANN - Home Sweet Home (a 2021-es Live In Moscow DVD-ről) LINDEMANN - Blut (a 2021-es Live In Moscow DVD-ről) LINDEMANN - Praise Abort (a 2021-es Live In Moscow DVD-ről) LINDEMANN - Allesfresser (a 2021-es Live In Moscow DVD-ről)...

YNGWIE MALMSTEEN - Nyáron jön az új album, Paganinit idéz az első dal: Wolves At The Door
YNGWIE MALMSTEEN - Nyáron jön az új album, Paganinit idéz az első dal: Wolves At The Door

Parabellum címmel július 23-án jelenik meg az új Yngwie Malmsteen album, első előzetesként pedig már itt is van a szöveges videóval kísért Wolves At The Door dal. Yngwie legutóbbi...

MYLES KENNEDY - Egy hét múlva jön az új szólóalbum, dalpremier: Love Rain Down
MYLES KENNEDY - Egy hét múlva jön az új szólóalbum, dalpremier: Love Rain Down

2018-ban jelent meg Myles Kennedy első szólólemeze, a Year Of The Tiger, de a folytatás sem várat magára sokáig, a The Ides Of March című album május 14-én lát majd napvilágot. Friss...

HERMAN FRANK - Jön az ex-Accept gitáros új szólóalbuma, dal- és klippremier: Teutonic Order
HERMAN FRANK - Jön az ex-Accept gitáros új szólóalbuma, dal- és klippremier: Teutonic Order

Two For A Lie címmel május 21-én jelenik meg az ex-Accept, Victory gitáros, Herman Frank ötödik szólólemeze, harmadik előzetesként pedig a videóval kísért Teutonic Order dallal lehet...

SABATON - Hallgasd meg a meglepetés dalukat, itt a Defence Of Moscow
SABATON - Hallgasd meg a meglepetés dalukat, itt a Defence Of Moscow

Defence Of Moscow címmel egy új felvétellel jelentkezett a csatametalos svéd Sabaton - ismerkedj meg vele! "Május 9-ét Oroszországban a győzelem napjaként ünneplik, a nácik felett a...

LIGHT THE TORCH - Dalpremier az ex-Killswitch Engage énekes bandájától: More Than Dreaming
LIGHT THE TORCH - Dalpremier az ex-Killswitch Engage énekes bandájától: More Than Dreaming

You Will Be The Death Of Me címmel június 25-én jelenik meg az ex-Killswitch Engage énekes Howard Jones vezette Light The Torch zenekar második albuma, a 2018-as Revival lemez utódja....

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS