DREYELANDS - "A Stages lemezzel lezárult egy éra a zenekar történetében"

Interjú Horváth András Ádám gitárossal az idei Stages albumról

2018. június 19. (kedd) 16:37 | utoljára módosítva: 2019. január 7. (hétfő) 06:08

Nyolc év után egy új albummal jelentkezett májusban a prog metalos budapesti Dreyelands. A 2010-ben kiadott Rooms Of Revelation lemez folytatása Stages címmel jött ki, Schmidt Péter pedig a gitárossal, zenekarvezetővel Horváth András Ádámmal ült le beszélgetni a friss anyagról.

A Stages album munkálatait ismét Horváth András Ádám gitáros/producer vezette, a keverésért és a maszterért pedig Hidasi Barnabás (HL-Studio) hangmérnök felelt. A borítót és a teljes látványt Nagy Olívia tervezte, aki absztrakt műveivel remekül leképezte a lemez sötét atmoszféráját.

 


www.facebook.com/dreyelandsband



Elődjéhez hasonlóan a Stages is egy konceptalbum, amely ezúttal Elisabeth Kübler-Ross 1969-es könyvén, A halál és a hozzá vezető úton alapszik. Ebben a szerző bemutatta a haldoklás és a gyász öt fázisát: az öt stációnak megfelelően (elutasítás, düh, alku, depresszió, elfogadás) a lemez is öt szerzeményből áll, és megjeleníti a haldoklás, illetve az életünk során minket ért bármilyen típusú veszteség átélésének teljes érzelmi spektrumát.


Nyolc évvel a bemutatkozást jelentő első album, a finn kiadói háttérrel megjelent Rooms Of Revelation folytatásaként május végén immáron saját gondozásban hozta ki második anyagát a hazai progmetal mezőnyt erősítő Dreyelands. A jeles esemény kapcsán egy budapesti sörözőben ült le beszélgetni Schmidt Péter a gitáros/zenekarvezető Horváth András Ádámmal, de a friss albumon túlmenően egy sor más téma is szóba került a diskurzus során.



Először is kanyarodjunk vissza az időben 2010-ig, amikor az első lemezetek, a Rooms Of Revelation kijött a Lion Music-nál. A finn kiadói háttér segített valamit abban, hogy külföldön is tudjatok koncertezni esetleg?

"Sajnos nem igazán. Nyugat-Európába egyáltalán nem jutottunk el, Belgrádban viszont felléptünk a Leprous előtt, de az meg más vonalon keresztül jött össze. Az ottani promoter ugyanis régebbről ismert már minket, mert Szerbiában elég sokat játszogattunk előzőleg, és ő szólt, hogy lenne ez a lehetőség a Leprous előtti fellépésre. Ez baromi jól sült el egyébként. Ami a nyugati lehetőségeket illeti, már 2009-ben a felvett, de még ki nem adott lemezanyaggal kapcsolatba kerültünk az IntroMental menedzsmenttel, akik akkoriban olyan csapatokkal dolgoztak, mint például a Pain Of Salvation, a Circus Maximus vagy a Circle II Circle.

Kaptunk is tőlük konkrét ajánlatot egy Circle II Circle turnéra, csak ehhez akkora pénzeket kellett volna előzenekarként beletolnunk a dologba, ami ott és akkor egész egyszerűen nem állt a rendelkezésünkre. Egyrészt minden tartalékunkat beleöltük a lemezfelvételbe, másrészt meg többünknél is akkoriban születtek a gyerekek, szóval képtelenség volt összehozni a dolgot. Ha lett volna a háttérben egy komoly befektető vagy szponzor, akkor tudtuk volna csak megfinanszírozni ezt a turnét. Itthon azért voltak koncertjeink, játszottunk néhány fesztiválon is, de a komolyabb külföldi kör sajnos kimaradt."



Arról tudsz valamit, hogy az album nagyságrendileg milyen példányszámban talált gazdára?

"Pontos adatom nincsen, de nagyjából ezer példányig voltunk tájékoztatva a fogyásról. Ez nagyjából az első évi adat, és az az érdekes, hogy az első 920 példány az első félévben kelt el, a második félévben pedig az a kevés maradék, utána pedig elenyésző számokról szóltak az eladási adatok. Ahhoz képest egyébként, hogy kis kiadónál, vadonatúj csapatként debütáltunk, ez egyáltalán nem rossz szám szerintem. Főleg úgy, hogy hivatalos hazai terjesztés nem is volt, Magyarországon, koncerteken árultuk csak a lemezeket, illetve a CD Pincében lehetett még kapni. Így elment itthon úgy 150-200 darab, ami szintén egész jó eredmény. Ráadásul nem is trükköztünk azzal, hogy mondjuk koncertjegy mellé adtuk volna a lemezt, vagy ilyesmi, hanem tényleg önálló termékként vették meg az emberek."




DREYELANDS - Anger (szöveges videó a 2018-as Stages albumhoz)



A megjelenés és az utána következő koncertek után elég jól eltűntetek. Mi minden történt veletek az alatt az idő alatt, amíg nem voltatok szem előtt?

"Az elején még egész jól lendületet vett a történet, akár azt is mondhatjuk, hogy egy kisebb fajta hype alakult ki körülöttünk. A kiadón keresztül adtunk egy csomó interjút, főleg külföldi orgánumok felé, a Livesound-os barátainknak köszönhetően játszhattunk Budapesten a Fates Warning és a Queensryche előtt, felléptünk a MetalFesten, a Rockmaratonon, illetve 2012 végén az Adrenaline Mob előtt. Nagyjából ez a két év volt az, amíg kitartott a lendületünk, innentől jócskán belassultunk és elbizonytalanodtunk.

Eleve a Mob buli után lépett ki az akkori billentyűsünk, Nagy Gyuri (lásd még Age Of Nemesis, Stardust), és idő kellett, mire megtaláltuk az utódját, Kővágó Zsoltit, úgyhogy 2013 januárjában a Leprous előtt Belgrádban kényszerűségből billentyűs nélkül kellett fellépnünk, gépről mentek a témák. Ez után már csak egy koncertünk volt 2014 márciusában, egy mini progfeszten a Showbarlangban, és innentől kezdve egy darabig nem is tudtuk, mi lesz tovább.

Néha azért próbáltunk egyet-egyet, született is pár új ötletünk, de egy újabb évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy összekapjuk magunkat annyira, hogy egyértelművé tegyük magunknak, hogy folytatjuk a dolgot. Mindezek után 2016 tavaszán kezdtük el apránként felvenni az új zenéket, ami nagy szülés és hosszú folyamat volt, és ez hallatszik is az anyagon, mert nagyon tömény, nagyon összerakott és részletekbe menően kitalált lett az egész. Az első keveréssel egyébként nem is voltunk elégedettek, és úgy éreztük, lehet, hogy jobb ha rápihenünk, mert elég fárasztó volt a felvétel, meg aztán az is nyitott volt még, hogy milyen csatornán keresztül adjuk ki az albumot.

Szóval ismét kellett egy újabb év, mire 2017 tavaszára mindent véglegesítettünk. Mindeközben én külföldön, hajón is zenéltem hosszabb időszakokat, Omar (O. Gassama dobos) pedig kiköltözött Németországba, Nikola (N. Mijic énekes, lásd még Eden's Curse, AlogiA) meg ugye eleve Szerbiában, Zentán él, szóval nem könnyítettük meg magunknak a dolgokat. A végső döntéseink értelmében egyébként arra jutottunk, hogy magánkiadásban hozzuk ki az albumot, 500 példányban bakeliten, valamint legálisan letölthető formában és az összes nagy streaming szolgáltatónál. Ha rajtunk múlik, akkor egyébként már idén februárban megjelenhetett volna a lemez, de sajnos a bakelitek legyártása nagyon elhúzódott, így lett a dologból végül május vége."



Hol készült egyébként a bakelitverzió?

"Németországban, egy lipcsei cég gyártotta le a lemezeket. Illetve részben még gyártja, mert az utolsó adagot mostanában fogják elpostázni. Valahogy nagyon lassan őrölnek arrafelé a bakelitmalmok."



Azért eléggé megváltozott zenefogyasztási szokásokra vall, hogy CD formátum nem is lesz...


"Hát igen, nagyot változtak a dolgok. Kiadó felé elköteleződni eleve nem akartunk most, a digitális csatornákon keresztül meg úgyis eljuthat minden mindenkihez. Egyébként a legálisan letölthető példányok mellé ugyanúgy jó minőségben elérhetőek lesznek a borítóképek és a szövegek is, mint ha a vinylt vennéd meg. Ehhez a bakelit-dologhoz egyébként elsősorban én ragaszkodtam, mint nagy fanatikusa ennek a formátumnak, és nekem nagyon tetszik is a végeredmény. Igazából mintegy extraként szántuk a digitális verzió mellé, hogy aki fizikai formátumot szeretne az valami igazán különlegeset vihessen haza."



 



Térjünk vissza még egy kicsit a két megjelenés közti köztes időszakra. Te azért ezek alatt az évek alatt sem maradtál zenélés nélkül, ott volt ugye a BZ-vel (Bátky Zoltán – Wall Of Sleep, Stonehenge, Wendigo, H.A.R.D., PhoenixPhiles, stb.) közös At Night I Fly projekted, hajón zenéltél, beszálltál az After Cryingba...

"Igen, és még egy szólóanyagot is összeraktam menet közben, amiből néhány dalt már publikáltam az elmúlt hónapokban..."



Igen, így van. Szóval beszélnél kicsit bővebben ezekről a dolgaidról is?

"Nagyjából 2012-ben fogyott el az első album kapcsán felvett lendület, amiről az előbb is beszéltem. Már az a bizonyos Adrenaline Mob előtti koncertünk is úgy ment le, hogy Nikola helyett BZ énekelt, mert Nikola a másik zenekarával, az AlogiA-val éppen Egerben lépett fel aznap este. BZ-vel ekkoriban már dolgozgattunk az At Night I Fly első témáin, amire ekkoriban szükségem is volt, hogy kiszakadjak ebből a helybenjárós mókuskerékből.

Igazából 2012 novemberétől indult be komolyabban a dolog, kitaláltunk és megcsináltunk egy EP-t, aminek elég jó visszhangja lett, aztán koncertezgettünk is, egészen 2015-ig, amikor a Dreyelands dolgait újra megpörgettük egy kicsit. Egyébként az At Night I Fly-t sem tettük jégre teljesen, vannak új dalok, augusztusban az arlói fesztiválon játszani is fogunk, és hát a friss nótákat is fel kéne venni majd valamikor. Szóval ezen a fronton is várható lesz némi mozgolódás."



Az After Crying-ba már BZ-n keresztül kerültél be, igaz?

"Így van. Éppen az At Night I Fly dalokon dolgoztunk, amikor arra panaszkodott, hogy gitáros nélkül maradt a Crying, és hogyan lesz most vajon tovább. Én meg mondtam neki, hogy hát ne hülyéskedj, épp itt ülök melletted, együtt zenélünk, meg minden – beszéld meg a többiekkel, és ha nincs ellenem kifogásuk, akkor csináljuk. Ez 2012 tavaszán történt, és azóta is velük vagyok, most már hat éve. Olyan nagyon mondjuk nem pörög mostanában a zenekar, évi egy-két koncert van csak, de létezünk."




Emlékeim szerint a beszállásod környékén még aktívabb volt a banda, nem?

"De igen, habár már az sem a régi pörgés volt. Korábban még több koncertjük, rendszeres külföldi fellépésük volt, lemezek jelentek meg, satöbbi. Amikor 2011 novemberében a 25 éves jubileumi buli után az eredeti gitáros, Torma Feri kiszállt, annak már köze lehetett szerintem ehhez a meglassuláshoz. 2011 óta stúdiólemez nem is jelent meg, csak ennek a jubileumi koncertnek a felvétele. A pontos folytatást egyelőre nem látom, meg nem is akarnék a többiek nevében nyilatkozni, de annyi biztos, hogy az esetleges látszat ellenére vagyunk és működünk."



Említettél egy formálódóban levő szólóanyagot is. Erről mit lehet tudni?

"Nem nevezném formálódónak ezt a dolgot, mert egy nagylemeznyi nóta felvéve, megkeverve teljesen készen van, már nagyjából egy éve. Ezekből három dal már meg is jelent és elérhető digitálisan, és az a tervem, hogy több részletben év végére a maradékot is elérhetővé teszem majd. Aztán ha kint lesz a teljes anyag, akkor lehet, hogy egyben is kiadásra kerül, mondjuk bakelit formátumban. Vagy esetleg több kislemez vagy EP formájában – ezt még most pontosan nem tudom egyelőre, de őszre mindenképp várhatóak az új dalok."



Zeneileg milyen irányultságúak ezek a szólódalok?


"Ezzel a Transparent című anyaggal elsősorban nem gitárosként, hanem zeneszerzőként akarom megmutatni magam. Vendégekkel rögzített vonósok, filmzenés hatású témák vannak például felvéve, meg ilyen elszállósabb, kísérletezősebb, kortárs jellegű dolgok. Szóval eléggé más, mint amiről a legtöbben ismerhetnek – még úgy is, hogy azért az új Dreyelands lemezre is beszűrődtek az efféle hatásaim. Ehhez amúgy tudni kell, hogy felkérésre írogattam zenéket kisfilmekhez meg számítógépes játékokhoz is, vagy éppen artisták műsorszámaihoz aláfestésnek – ezekből szintén elég sokat tanultam, és valahol nyilván ez is tetten érhető a szólóanyag szerzeményeiben."



Említetted, hogy ezekben a köztes években hajón is zenéltél. Ezt a vonalat teljesen lezártad azóta?

"Véglegesen és teljesen talán nem, de az biztos, hogy hónapokra – fél évekre eltűnni már nem akarok. Egyrészt megterhelő is, másrészt meg családdal, gyerekkel ez nagyon nem egyszerű történet. Főleg, hogy a gyerek mostanában kimondottan apás korszakát éli, képtelen lennék itthon hagyni hosszú időre. Így is van olyan, hogy egy-két hetekre eltűnök otthonról, merthogy 2013 tele óta Havasi Balázs kísérőzenekarában is gitározom, és ott időnként eléggé feszített menetrend van. A gyerek ezeket a kimaradásokat is elég rosszul tűri, ennél többnek nem akarnám kitenni. 2013 és 2016 között összesen 14 hónapot töltöttem hajón, és azért ez így, ilyen intenzitással bőven elég volt."



Nikola pedig időközben az Eden's Curse új énekeseként bekerült a nemzetközi mezőnybe – ők mostanában is meglehetősen aktívak, igaz?


"Igen, abszolút. Éppen a napokban játszanak majd egy svédországi fesztiválon, ősszel pedig egy komoly brit turnén vesznek majd részt Michael Schenker zenekara előtt. Szóval elég jól pörögnek most a dolgaik. Nikolának ez egy megvalósult álom lehet...

"Igen, és nagyon örülök neki, hogy kezd végre az őt megillető helyre kerülni. Eljuthat jó helyekre, játszhat király helyszíneken, találkozhat nagyszerű zenészekkel. Ha ez nem sikerült eddig a Dreyelands-szel, hát akkor összejött az Eden's Curse-szel – akárhogy is, ez nagyszerű dolog, és ez a lényeg. Amikor meséli telefonban, hogy találkozott mondjuk Doogie White-tal vagy Mark Boals-szal, akik lényegében a gyerekkori idoljai, akkor hallom a hangján, hogy ez mennyire sokat jelent neki, és tényleg csak őszintén örülni tudok ennek az egésznek."



Ezek után térjünk rá végre a Stages című második Dreyelands korongra is. Jól érzem, hogy kifejezett szándékotok volt nem az első lemez nyílegyenes folytatását elkészíteni, illetve hogy eléggé nyomott hagytak rajta mindazok a zenei tapasztalatok, amikre az utóbbi években tettél szert?


"Igen, ez így van, mindkét megállapítás igaz. Bizonyos szempontból brutálisabb, sűrűbb, töményebb lett az egész, de ugyanakkor hullámzóbb és dinamikusabb is, mint a monolitikusabb, egységesebb első album volt. Ott szinte egy tempóban daráltuk le az egészet, de ott ez is volt a koncepció. Hidasi Barna hangmérnök, társ-producer barátommal külön figyelmet fordítottunk még arra is, hogy az egymásba folyó dalok közti átmenet teljesen passzentos legyen, hogy ne zökkenjen ki a tempó, megmaradjon a lendület.

Most ennek szinte az ellenkezője a helyzet, arra figyeltünk, hogy a nóták között mindig legyen egy levegővételnyi idő áthangolódni a következő darabra. És hogy magukban a dalokban is legyenek visszafogottabb, levegősebb részek. De ide illik is ez, már csak a szövegi koncepció miatt is, ami ugye a gyász és a veszteség feldolgozásának fázisait mutatja be, az első fájdalmas dühöngésektől a megbékélésig és elengedésig."

DREYELANDS - Stages (a 2018-as album)

 



Nekem az is feltűnt, hogy annak ellenére lett súlyosabb, komorabb ez az anyag, hogy voltaképpen maguk a zenei alapok mintha szellősebbek lennének. Hogy úgy mondjam, mintha most kevesebb lenne az eljátszott hangok száma, és inkább a hangszerelés rétegzettsége meg az atmoszféra miatt lenne fajsúlyosabb a végeredmény.

"Ebben van igazság, még akkor is, ha például szegény Hidasi Barnát az őrületbe kergettük a rengeteg sávval, amikre dolgoztunk. Sőt, volt velünk kórus is, meg egy komplett vonóskar. Gyerekkorom óta izgatnak a vonós hangszerek, meg ez a hangzásvilág – az első hangszerem is a hegedű volt – és most ezt is elég erőteljesen behoztam a képbe. Már az első lemezen is volt velünk egy nagybőgővel kiegészült vonósnégyes, és most erre is rátettünk egy lapáttal. Szóval kis túlzással, szinte mint egy Blind Guardian lemez, úgy készült a Stages.

Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy a fogósság megmaradjon, nem akartunk egy újabb Biomechanical albumot a világra szabadítani – bár személy szerint nagyon szeretem őket. Mindebben nagyon nagy érdeme van amúgy Nikolának, aki nagyon jó refréntémákat talált ki a dalokhoz, és aki amúgy is rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban. De végül nem kevés sávot hagytunk el, az eredetileg rögzítettek közül annak érdekében, hogy azért emészthető legyen a végeredmény."



A hangzást külön is szeretném megdicsérni: ugyan már az első album is nagyon jól szólt, de ez most még annál is jobban el lett találva. A szó igazi értelmében lett dinamikus, vannak árnyalatai, rétegei, és annak ellenére kelt organikus hatást, hogy hallhatóan rengeteg agyalás és munka van mögötte.

"Igen, ez az általad is említett organikus jelleg kiemelt célunk volt ezúttal. A gitár például egészen nyersen szól, a riffek jó része is meglehetősen egyszerű, és a dobhangzás sem a manapság sok helyen hallható művi sound. Vagy például a maszter is sokkal dinamikusabb, mint ami mostanában megszokott, és eleve sokkal halkabb a lemez az átlagosnál. És az sem véletlen, hogy a keverés is két körben született.

Kifejezetten el akartunk szakadni attól a fajta tipikus progmetalos, kicsit kocka megszólalástól, ami az olyan bandákat jellemzi, mint például a Pagan's Mind vagy a Circus Maximus, hogy a djentbe hajló szuperszögletes bandákat ne is említsem. Imádom amúgy ezeket a csapatokat, csak mi tudatosan mást akartunk most csinálni. Hozzájuk képest, sőt részben a korábbi önmagunkhoz képest is. Itt újra meg kell említenem Barnát, akinek vitathatatlan érdeme az elért hangzás."



Lehet, hogy kicsit túlzónak találod majd a hasonlatomat, de nekem valahogy úgy viszonyul a Stages az első lemez világához, mint mondjuk a Promised Land az Empire-höz, vagy a Flow a korábbi Conception anyagokhoz. Magyarul egyből hallatszik, hogy ez ugyanaz a banda, de mégis egészen más a megközelítés, nyilvánvalóan más aggyal és hozzáállással íródtak a nóták.


"Hú, Conception... Ők nagyon nagy kedvencek, az újjáalakulás hírére épp a napokban hallgattam újra a teljes diszkográfiájukat... Kíváncsi leszek, mivel állnak majd elő az új anyagukon. Amúgy meg nyilván túlzó, hiszen nehéz lenne az említett lemezekhez felnőni, de a párhuzamot értem. Hogy a felvetésedre válaszoljak: leginkább egyszerűen az eltelt nyolc év hozhatta magával ezeket a dolgokat, amiket mondtál. A magam részéről ez idő alatt egy csomó mindent csináltam, játszottam kortárs art rock zenét, részt vettem jazz trióban, zeneszerzőként felkérésre írtam zenéket különféle projektekhez, foglalkoztam hangszereléssel, és ezek mellett – nevezzük nevén a dolgot – vendéglátóztam is.

Három év alatt lenyomtam közel 500 bulit, és azért az nem múlik el nyomtalanul, és így vagy úgy, de mindegyik hozott új tapasztalatokat, új hatásokat. De Omar dobolása is elég sokat változott, nyersebb, vadabb lett a stílusa. Igaz, növesztett is ennek megfelelő vastagságú karokat. De ugyanígy mondatnám Nikolát is, akinek szintén tovább fejlődött és érett a hangja, vagy Zsoltit, aki pedig hozott egy új színt a zenekarba."




A zenekaron belüli munkamegosztás hogyan alakult a Stages dalszerzési fázisában? Kérdezem ezt elsősorban azért, mert a Dreyelands sokak szemében elsősorban a te gyermekednek számít.

"Valóban sok minden jött és jön tőlem, de azért korántsem egyszemélyes történetről van szó, mindenki beletette a magáét a végeredménybe. Az énektémák oroszlánrésze például Nikolától származik – ezeknek nagyjából a felét egyedül dolgozta ki, a másik felét pedig velem közösen. A szövegeket meg hagyományosan Omar hozta, ez már a kezdetek óta így van nálunk. A fő csapásirányt mondjuk ketten határozzuk meg, de a kivitelezés már az ő dolga. Illetve ezen a vonalon besegített még Tarjányi Endre barátunk is, aki a Stonedirt énekese, és egyben ezer éve a cimboránk.

Aztán a zongorás dal, a Depression Zsolti ötleteiből állt össze, mint ahogy a záró Acceptance felvezető billentyűs részeit is ő rakta össze a meglévő harmóniákra. Na, ide például olyan analóg szintis hangszíneket hozott, amik nekem biztos, hogy nem jutottak volna eszembe. Ez a dal egyébként egy nagy közös próbatermi agyalás eredményeképpen formálódott ilyenné, szóval ez tényleg igazi csapatmunka volt.

A Bargaining pedig a bőgősünk, Springer Gergő alapötletéből indult ki, amit kiegészítettünk. Itt főleg a megszületett témák összefésülése volt a feladatom. Az persze igaz, hogy a végső áment általában én mondom ki, producerként pedig én határozom meg az irányt, és nyúlok bele dolgokba, ahol kell, de a megszületett végeredményhez kétségkívül mindegyikünkre szükség volt. Ha bármelyikünk is hiányzott volna a képletből, a Stages nem ilyen lenne."



Talán a Fates Warning működhet hasonlóan, nem? Legalábbis szerintem Jim Matheos és a többiek viszonya lehet ilyesmi a zenekaron belül, amennyire ez az interjúkból meg egyéb információkból nekem lejött...

"Igen, ez nem kizárt, de folyamatosan zavarba hozol ezekkel a párhuzamokkal…"



Az előbb mutattad a bakelitverziót, de a letölthető változat is tartalmazza – egyfajta digitális bookletként - a borítóképeket. Nekem nagyon tetszik, hogy egyáltalán nem szájbarágós ez a képi világ, igazából talán csak egy alaphangulatot ad meg, a többi a hallgatóra van bízva.

"Az alapgondolat pontosan ez volt. Imádom például a Hypgnosis-féle régi borítókat, amiket a Pink Floydnak, a Led Zeppelinnek vagy Peter Gabrielnek készítettek, ahol az ember elsőre csak néz, hogy akkor ez most mi a franc? Aztán a zenével meg a szövegekkel együtt szépen a helyére kerül a dolog. Ezeket a képeket egy fiatal lány, Nagy Olívia készítette, akivel egyébként az At Night I Fly promófotói és a szólóanyagom, a Transparent kapcsán már dolgoztam együtt, és a folytatást is ő készíti. Ő amúgy a Black-Out hivatalos fotósa volt korábban.

Ezek a képek pedig úgy készültek, hogy különféle fura anyagokat, különleges felületeket fényképezett le érdekes szögekből, szokatlan megvilágítással, és ezekkel történtek még különféle utómunkálatok. Lényegében korábban már elkészített munkáinak a továbbgondolásaként születtek meg ezek képek, minden dalhoz külön-külön egy olyan, ami a lehető legjobban tükrözi vissza annak a hangulatát. Sokat agyaltunk Olíviával a képanyagon, de megérte! Az volt a cél, hogy olyan borító szülessen, ami akár a falra kiakasztva, képzőművészeti alkotásként is megállja a helyét. Éppen ezért a bakelit frontborítójára nem is lett rányomtatva a zenekari logó meg a lemezcím, hanem ezek egy matricán, a külső celofánborítóra ragasztva kaptak helyet. Nekem amúgy már kint is lóg a falon bekeretezve."



Elkészült és megjelent az album, a következő lépés ilyenkor a koncertezés. Ezen a téren mire számíthatunk?

"Sajnos a nyári fesztiválokról már lecsúsztunk, úgyhogy amiben egyelőre gondolkodunk, az egy olyan, nagyon komolyan megcsinált őszi koncert, amivel egyrészt megünnepelnénk a lemezmegjelenést, másrészt pedig alaposan összefoglalnánk az eddigi pályánkat. Szóval egy átfogó jellegű buliról lenne szó. Nem egyszerű a dolog, mert a stúdiózás óta nem volt közös zenekari aktivitás, koncertet pedig a Dreyelands színeiben már évek óta nem adtunk, szóval erre nagyon rá kell készülnünk, ha meg akarjuk csinálni.

Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy Omar Németországban él – ráadásul a luxemburgi határ mellett -, Nikola pedig vagy Zentán tartózkodik, vagy pedig az Eden's Curse-szel illetve a saját zenekarával mozog. Mindenesetre azt elhatároztuk, hogy ezt a koncertet összehozzuk, a folytatás meg majd nagyrészt ennek a függvényében alakul tovább. Erre tettünk utalásokat amúgy a Stages bookletjében is, hogy ezzel a lemezzel lezárult egy éra a zenekar történetében, és abszolút bizonytalan, hogy mit hoz a jövő. Ez lehet a teljes sötétség, de valami merőben új dolog születése is - meglátjuk."











Zenehallgatás

smarturl.it/dreyelands_stages
 


 



A Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.


 

 

Hammer TV

 
LORDS OF BLACK - Klippremier a Rainbow énekes csapatától: Maker Of Nothingness
2021. november 29. (hétfő) 14:13

Új videoklip érkezett a Ronnie Romero énekes (Rainbow, Sunstorm, Vandenberg, The Ferrymen stb.) vezette Lords Of Black ötödik albumához, a múlt hónapban kiadott Alchemy Of Souls - Part II.-hoz, a 2019-es lemezük második részéhez. Akárcsak az első Alchemy lemezt, az újat is Roland Grapow (Masterplan, ex-Helloween gitáros) produceri irányításával rögzítette a melodikus, progos metal csapat, a keverés és a maszter is Roland munkája. Tony Hernando gitáros szerint az új anyag súlyosabb és komorabb hangulatú lett: "Mindenki ismeri a régi mondást: 'Egy második rész sosem olyan jó, mint az első...',  de őszintén szólva, azt hiszem, hogy ez a lemez kivételnek számít. Roppant erős dalok gyűjteménye ez, különféle elemekkel kiegészítve, amelyek összességében ismerőssé, mégis mássá teszik ezt a második részt. Minden album varázsa az egyediségében rejlik, és végső soron ez volt a célunk: az, hogy ne ismételjük...

BETHLEHEM - Onielar énekesnő teljes mellrákkezelésen esett át
BETHLEHEM - Onielar énekesnő teljes mellrákkezelésen esett át

A német black metal színtéren 1997 óta aktív Darkened Nocturn Slaughtercult alapító gitárosa/énekesnője, aki egyben 2014 óta a Bethlehem énekesnője is, Onielar a közösségi...

ESCAPE MY SHADOWS - Klippel a fiatal metal ötös harmadik dala: Látszat
ESCAPE MY SHADOWS - Klippel a fiatal metal ötös harmadik dala: Látszat

Hamarosan megjelenik a fiatal srácokból álló modern metalos Escape My Shadows bemutatkozó albuma, a Minden szóval, harmadik előzetesként pedig itt a klippel kísért Látszat daluk. "Mi...

IMÁGÓ - Klippremier: Lapot a húszra
IMÁGÓ - Klippremier: Lapot a húszra

A februári számunk extra CD-mellékleteként jelent meg az Imágó zenekar első nagylemeze, és annak második dalához - Lapot a húszra - készült el a csapat friss klipje. "Minden...

MINA - Új videoklip a nyíregyházi triótól: Fődút
MINA - Új videoklip a nyíregyházi triótól: Fődút

2022 tavaszára várható a nyíregyházi Mina második nagylemeze, a Vadgender, az új klipjük azonban még a tavasszal kiadott Kár beléd lemez Fődút dalához készült el. Máris...

PRAYING MANTIS - Januárban jön a Katharsis album, az első dal: Cry For The Nations
PRAYING MANTIS - Januárban jön a Katharsis album, az első dal: Cry For The Nations

Katharsis címmel január 28-án egy új stúdióalbummal jelentkezik a Brit Heavy Metal Új Hullámának egyik karakteres csapata, a Praying Mantis. A brit hard rockerek legutóbbi lemeze a...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS