XV. STAGEDIVING FESZTIVÁL - Ilyen volt a divideD, a Watch My Dying, a Stabbed és a Tiansen

Uzseka Norbert beszámolója a Dürerből

2018. január 15. (hétfő) 13:38

2005-ben szervezték meg először Watch My Dyingék a Stagediving Fesztivált, és már az, hogy ennyi éven át fennmaradt egy ilyen színvonalú magyar underground banda (s maga a fesztivál), illene a Guinness rekordok könyvébe.

A januári bulin 15 banda lépett fel három színpadon, szóval max. akkor tudtam volna megnézni mindenkit, ha nálam van Hermione Granger időnyerője. Bizony. De lévén terhelt családapa, örültem, hogy négyet láttam. A többiektől bocs, ahogy látom a visszajelzésekből, mindenki örömet okozott a közönségnek.


 



A Tiansen egy nagyon új csapat, múlt októberben alakultak a Kőbányai Zenei Stúdióban, és saját bevallásuk szerint progresszív elemekkel vegyített pop metalt játszanak. Főbb hatásaiknak ezeket nevezik meg: Dance Gavin Dance, Saosin, Circa Survive, Hail the Sun. Én olyan vén prosztó vagyok, hogy ezeket nem ismerem, de a Tiansen zenéje tetszett. Van benne annyi ötlet meg ügyesség, hogy otthon is szívesen hallgassam. A kislányos külsejű Radó Éden énekesnő nagyon szépen és átéléssel énekelt, és bár az egész csapaton látszott a színpadi rutin hiánya, nem voltak elveszettek a Room 401 deszkáin.

 



A divideD lemezbemutatója következett aztán a nagyteremben, eltolták a teljes Modulust, és rohadt jó volt. Bár az arcok maguk nem feltétlenül a komolyság mintaképei, a kiállásuk, a jelmezek, arcfestések annyira komolyan voltak megcsinálva, hogy működött. Olyan volt, mint valami színház, de jó értelemben: kikapcsolt a mindennapokból, átvitt a divideD pörgős, fura, őrült, de óriási dallamokkal teli világába. Pedig nem lehetett nekik könnyű, pláne, mikor a háttérvetítés az épp szóló nóta szöveges videója volt – ott nem lehet téveszteni.

 



De ezek az arcok remek zenészek és profi előadók (a fekete-fehér arcú Void bevétele látványban és gitárfronton is sokat tett az összképhez), és ami még ennél is lényegesebb: orbitális nagy nótákat írtak. Így élőben az elektronikával sűrűbben megpakolt számok jobban bejöttek, mint lemezen, de a csúcsot most is az olyan himnuszok adták, mint az Ends of Earth, az A Way Out és az A Hundred Times. Ja, meg az In Focus. Szemérmetlen módon slágeres, death metalba hajlón brutális, technósan pörgős, mégis a heavy metal legszebb hagyományait is felhasználó zene ez, és hatalmasat ütött.

Utána átloholtam a kisterembe, hogy lássam a Stabbed utolsó 3-4 számát. A budapesti-fehérvári ötös koncertje kapcsán ez a régi vicc jutott eszembe az egyszeri parasztbácsiról, akit felvisznek műrepülni.
A pilóta bedob egy trükköt, az öreg megszólal:
- Erre számítottam.
Aztán jön egy újabb kunszt, mire a bácsi:
- Erre is számítottam.
Nézi a pilóta, hogy mit menőzik az öreg, de az csak ül faarccal. Erre a pilóta többször is feje tetejére állítja a gépet. A papa csak annyit mond:
- Na, erre nem számítottam!
Miután leszálltak, a pilóta megkérdezi:
- Na, bátyám, aztán tetszett-e a repülés?
Mondja az öreg, hogy:
- Tetszett, fiam, hogyne tetszett vóna!
- De mondja már meg, öregapám, miért mondta, hogy erre számított, erre is, de erre nem?
- Hát, fiam, arra számítottam, hogy bepisálok az ijedségtől. Arra is számítottam, hogy beszarok tőle. De arra, hogy aztán még a nyakamba is kapom az egészet, na, arra nem számítottam!

 



Valahogy így voltam én is a Stabbed koncertjével. Tudtam, hogy eszement zenét produkálnak, amiben van metal, core, irdatlan borult témák, és arra is számítottam, hogy megveszekedett módon adják majd elő. De hogy ennyire… Eleve döbbenetes élmény volt látni az amúgy kő komolytalan, mosolygós fazonokat, élükön Karamuskó Alexszel, aki momentán kb. úgy néz ki, mint egy igen ifjú Barney a Napalm Deathből. És olyan irdatlan feszültség dolgozik az emberben, hogy kajakra elhiszem neki, hogy egyenként le tudná harapni a közönség összes tagjának a fejét. De a többiek is olyan beleéléssel zúztak, váltogatva a vicsorokat a vigyorokkal, hogy számomra ezentúl nem is kérdés, hogy a Stabbed uralkodik. Lehet, hogy túl bonyolult ez a zene az átlagrockernek, lehet, hogy sosem jutnak messzebb ennél az underground szintnél, de meggyőződésem, hogy a következő lemezük ugyanakkora örök kedvencem lesz, mint a legnagyobb örök kedvenceim, s mondom ezt úgy, hogy a múlt évi debütalbum, a Long Way Down is nagyon bejött.

Aztán visszafáradtam a nagyterembe, ahol a házigazda Watch My Dying megmutatta, hogy mindig van feljebb. Bori Sanyiék úgy hirdették meg a bulit, mint 2018 utolsó WMD koncertje. Ennek az adja az alapját, hogy mindegyik tagra igen sűrű év vár magánéleti meg ilyesmi fronton, így kevésbé lesz idejük színpadon bohóckodni, meg el akarnak vonulni alkotói magányukba, hogy olyan albumot írjanak, amilyet akarnak. Kiderült az is, hogy immáron Eszenyi Imre basszer az egyetlen, akinek hosszú haja van, s ő is disztingváltan összefogta, híven az összképhez, mely úriemberi volt. Veres Gábor konferanszaiban magázta a közönséget, miközben megvillogtatta irigylésre méltó műveltségét és jólneveltségét.

 



Tudom, hogy a többség számára az a tömény irónia és megtekertség, ami a WMD-t zeneileg-szövegileg és színpadon is jellemzi, egyszerűen túl sok és érthetetlen, de azt aligha vitathatja el tőlük bárki, hogy irgalmatlanul tudnak zúzni. És ezt úgy csinálják, hogy közben döbbenetes mélységeket és kattant, de kitörölhetetlen dallamokat is tesznek a dalokba. És én ebben olyan gyönyörűséget találok, amit még a Meshuggah-ban sem (amit gyakran emlegetnek a WMD matekos darálásai kapcsán). Itt kell megjegyeznem, hogy a legújabb dobos, Szanics Richárd simán hozta, amit az elődei. A műsorban megvoltak a kötelező slágerek (pl. Fényérzékeny, Idomtalan), de a 4.1 és 4.2 EP kolosszusai is előkerültek.

 



Gaobr szövegeitől most is hidegrázást kaptam (Kő alatt…), de összességében inkább vidám performansz volt ez, olyan emlékezetes pillanatokkal, mint amikor a saját apját is meglepve színpadon termett egy csinos és magas hölgy, hogy zúzzon és rázzon egyet – akiről kiderült, hogy Gaobr kislánya. Hát, emberek, ha ilyen a jövő, az utánpótlás, mint a Stabbed, a Tiansen, vagy épp Veres Luca, akkor megnyugodtam, hogy lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér a hazai metalban.

A koncert vége számomra meg azért volt különösen megható, mert Gaobr felinvitált a színpadra, hogy készítsek én is zenekar-és-közönség-a-koncert-végén fotót. Persze a WMD nem lenne WMD, ha náluk ez ugyanúgy menne, mint mindenki másnál. Nem, ők megkérték a nagyérdeműt, hogy fordítsanak hátat a színpadnak, s így is készült el a fotó, mert a nagyérdemű tudja, kire érdemes hallgatnia.

U.N.

 





UN további fotók:

Tiansen -
katt ide!

Stabbed -
katt ide!

divideD -
katt ide!

Watch My Dying -
katt ide!
 



 

Hammer TV

 
PRAYING MANTIS - Januárban jön a Katharsis album, az első dal: Cry For The Nations
2021. november 28. (vasárnap) 17:20

Katharsis címmel január 28-án egy új stúdióalbummal jelentkezik a Brit Heavy Metal Új Hullámának egyik karakteres csapata, a Praying Mantis. A brit hard rockerek legutóbbi lemeze a 2019-es Gravity volt, az utódjának első előzetese pedig a videóval kísért Cry For The Nations dal. A Katharsis anyagot ugyanaz a felállás készítette, mint két elődjét, azaz John 'Jaycee' Cuijpers énekes és Hans in 't Zandt dobos megtalálta a helyét a bandában. A Troy tesók által eredetileg 1973-ban alapított banda első hivatalos felvétele, a kiváló Captured City dal 1980 februárjában jelent meg azon a legendás Metal For Muthas válogatáson, amelyen két korai Iron Maiden felvétel mellett az Angel Witch és a Samson is szerepelt. Az akkori brit pályatársaknál melodikusabb és epikusabb zenét játszó Praying Mantis bemutatkozó albuma 1981-ben jött ki Time Tells No Lies címmel. A '90-es években főként Japánban voltak sikeresek, akkoriban...

BLOOD SPORT - Régisulis speed metal Finnországból, itt az első EP
BLOOD SPORT - Régisulis speed metal Finnországból, itt az első EP

Ha szereted az olyan régisulis finn bandákat, mint a Ranger, a Speedtrap vagy a Satan's Fall, akkor érdemes megismerkedned a Blood Sport bemutatkozó EP-jével. A finn formációt mindössze...

INHALE ME - Érzelmi hullámvasút, új EP a budapesti modern metalosoktól: Cursed
INHALE ME - Érzelmi hullámvasút, új EP a budapesti modern metalosoktól: Cursed

Cursed címmel egy 4 dalt tartalmazó EP-vel jelentkezett a modern metalos budapesti Inhale Me. A borító egy brit tetováló, Craig Dobson (Daggers for Teeth) munkája, a felvételek pedig Tóth...

SION - Teljes album és mellé új videó Howard Jones és Jared Dines közös projektjétől
SION - Teljes album és mellé új videó Howard Jones és Jared Dines közös projektjétől

Azt már az év eleje óta tudjuk, hogy Sion névre hallgat az az új projekt, amelyben az ex-Killswitch Engage frontember, Howard Jones (Light The Torch) fogott össze a metalos youtuberrel, Jared...

CYNIC - Az új album mellé egy új klip is érkezett: Diamond Light Body
CYNIC - Az új album mellé egy új klip is érkezett: Diamond Light Body

Ascension Codes  címmel pénteken jelent meg a prog metal vonalon legendás Cynic új albuma, a Diamond Light Body dalhoz pedig egy videó is született. A csapat legutóbbi lemeze a...

SHAPE OF DESPAIR - Hét év után új album a finn doom császároktól, az első dal: Reflection In Slow Time
SHAPE OF DESPAIR - Hét év után új album a finn doom császároktól, az első dal: Reflection In Slow Time

Hét év után új albummal jelentkezik az atmoszférikus, funeral doom vonalon jól ismert finn Shape Of Despair. A 2015-ös Monotony Fields utódja, az ötödik Shape Of Despair album február...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS