ÉLŐ FÉM - A francia Hellfest 3. napja

Liebentritt András a fesztivál 3. napját látta és írta meg az élményeit

2016. július 11. (hétfő) 11:38

Miután évről évre vágyakozva nézegettem a Hellfest mindig impozáns fellépő névsorát, idén több váratlan és szerencsés eseménynek köszönhetően végre eljutottam Európa egyik legnagyobb metal fesztiváljára. Ha már a magyar labdarúgó-válogatott kijutott a franciaországi EB-re, én pedig ott voltam a marseille-i meccsükön és pont arra a hétvégére esett a Hellfest, akkor nehogy már ne ugorjak be a fesztre akár csak egy napra is!


Liebentritt András beszámolója a francia Hellfest harmadik napjáról.


Ugyan az Air France mindent megtett, hogy ne tudjak eljutni a Nantes-tól félórányi vonatútra található Clissonba, végül minden akadályt sikerült leküzdenem és vasárnap este fél 7-kor a Slayer programja alatt, a Hate Worldwide hangjaira be is estem a fesztiválra. Gyorsan előre is furakodtam, hogy minél jobb pozícióból figyelhessem kedvenc zenekaromat.

A War Ensemble indította be igazán a bulit, de nem lógott ki a programból a You Against You sem az új lemezről. Sajnos Gary Holt kitűnő szólóját nem igazán tudtam kivenni a korántsem kielégítő hangzásnak köszönhetően. Nem tudom, hogy a nem annyira főzenekar pozíciójuk tehet-e erről, mindenesetre a Rock In Vienna borzasztóan halk showja után most túlzottan lábdob/basszus domináns volt a hangzás és a szólók sem lettek olyan szépen kiemelve, mint később a Megadeth-nél. Azért ettől függetlenül még a bőven élvezhető kategóriában mozgott a koncert, főleg akkor, amikor legnagyobb megdöbbenésemre a Fight Till Death hangjait véltem kiszűrődni a hangfalakból.

Akkor még nem tudtam, de a nap eseményeinek utólagos összegzésénél egyértelművé vált, hogy ez a dal volt az előjele a nap vezérfonalának, ami az 'old school' lett. A későbbiekben egyértelmű lesz, hogy mire gondolok. Visszatérve a dalra, Kerry King, a setlistek mindenkori összeállítója ismét nagyot húzott… Nem gondoltam volna, hogy valaha élőben hallom egyik kedvenc számomat a Show No Mercyről. Ezt követően az egy órás szett második felében már a megszokott mederben zajlottak az események: kihagyhatatlan slágerek követték egymást. South Of Heaven, Born Of Fire, Dead Skin Mask, Raining Blood, Angel Of Death. Ezek közül talán még a Born Of Fire okozhatott volna némi meglepetést, de ezt a dalt már a Rock In Viennán is játszották. Mindenesetre klassz, hogy ez a rövid kis zúzda is visszakerült a programba.

 

SLAYER - War Ensemble (Hellfest 2016)


 


Araya, ahogy megszokhattuk tőle, jókedvében volt és még egy kis mókázást is bevállalt. A rajongók bedobtak egy jellegzetes francia sapkát a színpadra, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy pózoljon vele egyet. Ezt némi unszolásra meg is tette, de azért előtte elővigyázatosan megkérdezte, hogy korábbi viselője mosott-e aznap hajat... :-) Egy kora esti, még napsütésben zajló fesztiválfellépés nem feltétlenül kedvez a Slayernek, de a zenekar jó formában volt, korrekt bulit nyomott.

A következő fellépő a másik nagyszínpadon az Amon Amarth volt, akik viszont sokkal jobban passzolnak egy ilyen jellegű eseményre. Ökölrázós, söremelgetős melodikus death metaljuk ideális fesztivál matéria. Őket igazából csak fél füllel figyeltem, mert most volt csak időm igazából felfedezni a Hellfest területét. Ami elsőre szemet szúrt, az az, hogy viszonylag kicsi a terület, az egyes színpadokra, amiből 6 is van, könnyen el lehet jutni. Ez azzal is jár ugyanakkor, hogy ha az ember egy bizonyos ponton telepedik le a fűbe, akkor akár három irányból is kaphatja az arcába a zenét. Szép kis kakofónia, mondhatom.

 

AMON AMARTH - Hellfest 2016 (teljes koncert)


 


A Hellfest a kis távolságok mellett a nehéz döntések fesztiválja is. A 6 színpad viszonylag közel helyezkedik el egymáshoz, egymással párba rendezve: amíg az egyik színpadon zajlik a koncert, addig a másikon hangol a következő zenekar. Ha véget ér egy buli, 5 percre rá már kezdődik is a másik a mellette levő színpadon. A problémát viszont az jelenti, hogy három színpad programja mindig fedi egymást, tehát az embernek folyamatosan választani kell, hogy melyik zenekart is nézi meg, olykor igen fájdalmas döntések meghozására kényszerítve.

A kis felfedező körút után az egyik nagyszínpadon következő Megadeth programjára már kíváncsi voltam, különösen Kiko Loureiro játékára. Sok jót hallottam előzetesen a brazil gitárosról, de élő játéka minden képzeletemet felülmúlta. A szólókkal bőven megpakolt Hangar 18-nel kezdtek és amikor a legnagyobb könnyedséggel, hangról hangra hozta Marty Friedman virgáit, nem voltak kétségeim, hogy igazak voltak a hírek, Dave Mustaine ismét kiváló érzékkel választott gitárost maga mellé.

A harmadik dalként játszott Tornado of Soulst Nick Menzának ajánlotta a Főnök, elmondása szerint ez volt a fájdalmasan fiatalon elhunyt dobos kedvenc Megadeth száma. Nekem is nagy favoritom a dal, nagyon jó volt hallani. Ahogy az állandó koncertelemnek számító Sweating Bullets-et is, ami talán Mustaine énekstílusához a legjobban passzoló tétel. Érdekes megfigyelni, hogy a jó Dave szinte a szája kinyitása nélkül, már-már hasbeszélőként énekel. Valahol hihetetlen, hogy egy ilyen 'egérhangra' ekkora pályafutást lehetett építeni. Persze a Megadethben sosem az énekhang volt a lényeg…

Természetesen a program nem csak a régi dalokra épült, volt bőven az újkori lemezekről is. Megmondom őszintén, a Countdown album óta nem követtem a Megadeth pályafutását és ezek a dalok most sem hoztak lázba. Viszont az nyilvánvaló, hogy a Dystopiáról játszott számokban is egészen parádés a szólómunka. A program végére visszatért az old school: Symphony of Destruction – Peace Sells – Holy Wars… Hibátlan zárás. Úgy tűnik, hogy nagyon egyben van most a Megadeth!

Loureiro nagyon sokat dobott a bandán, amelyben egyébként Dick Verbeuren ütött, a tőle elvárható magas színvonalon. A Rockmaratonon mindenképpen érdemes lesz megnézni őket!

 

MEGADETH - Peace Sells (Hellfest 2016)


 


A következő zenekar, amit megnéztem, a szintén rockmaratonos (és ősszel Budapesten játszó) Enslaved volt. Velük bármikor is találkoztam, mindig mindenhol kiváló bulit adtak. Most sem volt ez másképp. A program összeállítása náluk is az old school jegyében zajlott, olyannyira, hogy a legutóbbi négy albumról egy fia nótát, annyit sem játszottak! Kezdésnek például egyből a Jotunbloddal adták meg az alaphangot a Frostról! A zenekar felszabadultan játszott, egy-egy hosszabb dal prezentálása már-már dzsemmelésbe hajlott.

Grutle a közönséget még a Marseilles eléneklésére is rábírta, a zenekar erre a norvég himnusz helyett a Return to Yggdrasillal válaszolt… A csúcspontot nekem a Convoys To Nothingness hozta el ezen a koncerten, ami az egyik kedvenc számom tőlük. A Hordanes Land EP-n kiadott Allfǫðr Oðinn-nal zártak. Ennél régebbre nehezen mehettek volna vissza az időben!


Egy házzal, vagyis színpaddal arrébb és öt perccel később már a Paradise Lost kezdte a műsorát. Már eddig a pontig is sok élmény ért, a hangulattól jócskán fel voltam dobva, de még csak nem is sejtettem, hogy a nap megkoronázása még hátra van. Gregor Mackintosh és kis csapata ugyanis teljes egészében eljátszotta a Gothic albumot!!! Mikor leesett, hogy mi is történik, csak hitetlenkedni tudtam és áldottam a szerencsémet, hogy eljutottam ide.

Az idei Roadburnön már eljátszották a teljes albumot, de biztos voltam benne, hogy az egyszeri alkalom volt, a híres holland fesztiválnak szóló, egyedi gesztus. Szerencsére tévedtem… A Falling Forevernél meg is jegyezte Holmes, hogy a karrierjük során másodszor játsszák koncerten… Az 1991-ben megjelent, stílusteremtő lemez minden hangja arany, zenekarok tucatjaira volt hatással. Nehezen leírható, katartikus élmény volt ezeket a dalokat élőben hallani.

Miután lement a Gothic, még három számra volt idejük: Embers Fire az Iconról és a No Hope in Sight Beneath-Broken Earth kettőse az új albumról. Sehol egy Say Just Words, sehol egy Soul Courageous. Végre egy Paradise Lost koncert, ahol nem játszottak a „diszkós” korszakukból. Mi az old school, ha nem ez?!!

 

PARADISE LOST - Embers Fire (részlet, Hellfest 2016)


 


Az Enslaved-Paradise Lost kombó kedvéért egyébként a nap főzenekarát, a Black Sabbath-ot kellett beáldoznom, de a nagyszerűen sikerült budapesti buli után különösebben nem bántam. Konkrétan nem láttam, csak valószínűsítem, hogy irdatlan tömeg előtt léphettek fel, ami persze nem jelenti azt, hogy az előbbi két zenekarnak ne lett volna meg a közönsége, sőt!

Az éjfélt már rég elütötte az óra, amikor a nap záró fellépője, King Diamond lépett a nagyszínpadra. Ideális időpont a Mester által celebrált éjfekete szeánszra. Több volt ez egy egyszerű koncertnél, inkább horrorisztikus színházi előadásként írhatók le a látottak. Sorra elevenedtek meg a híres sztorik és bukkantak fel a hírhedt szereplők a színpadon, mint például a tolókocsis nagymama rögtön az elején a Welcome Home-ban.

A nagy slágerek mellett (Sleepless Nights, Halloween) két Mercyful Fate dal is elhangzott a programban (Melissa, Come To The Sabbath), de a koncert az Abigail album teljes egészében történő prezentálásában csúcsosodott ki. A fáradtsággal küszködve a sztori végét már nem bírtam kivárni, de azt konstatálhattam, hogy King Diamond hangja továbbra is remek formában van és szuggesztivitásából sem veszített az évek során.

 

KING DIAMOND - Abigail (Hellfest 2016)


 

Az Andy LaRocque-Mike Wead gitárpáros játékát pedig nem szükséges külön méltatnom. Vokálon egyébként Kinget fiatal magyar felesége kísérte. Csak egy rövid bepillantást nyerhettem a Hellfest színes forgatagába, de ez is meggyőzött arról, hogy az európai metal fesztiválok krémjébe tartozik ez a három napos dzsembori. Mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki ezt szeretné megtapasztalni, de szerintem garantáltan megéri az élmény!


www.facebook.com/hellfest

 

HELLFEST 2016

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
TIMO TOLKKI'S AVALON - Új dal és klip a júniusi albumról: The Fire And The Sinner
2021. május 10. (hétfő) 16:47

The Enigma Birth címmel június 18-án lát majd napvilágot az egykori Stratovarius vezér, a gitáros Timo Tolkki 2012-ben elindított Avalon projektjének negyedik albuma. A 2019-es Return To Eden utódján olyan énekesek szerepelnek majd, mint pl. James LaBrie (Dream Theater), Jake E (ex-Amaranthe, Cyhra), Marina La Torraca (Phantom Elite, Exit Eden), Brittney Slayes (Unleash The Archers) és Fabio Lione (Angra, Turilli/Lione Rhapsody)- Producerként Aldo Lonobile dolgozott a lemezen, Tolkki mellé hangszeresként Andrea Arcangeli basszer, Marco Lazzarini dobos és Antonio Agate billentyűs sorakozott fel, néhány gitártémát pedig Federico Maraucci és Aldo Lonobile is feljátszott az albumra. Második előzetesként a klippel kísért The Fire And The Sinner dallal lehet ismerkedni, amelyben Brittney Slayes és Jake E. énekel.   www.facebook.com/avalonopera   TIMO TOLKKI'S AVALON feat. Jake E, Brittney Slayes - The Fire And The Sinner...

SABATON - Hivatalos klip a meglepetés dalhoz: Defence Of Moscow
SABATON - Hivatalos klip a meglepetés dalhoz: Defence Of Moscow

Defence Of Moscow címmel pár napja egy új felvétellel jelentkezett a csatametalos svéd Sabaton, most pedig már a nóta hivatalos klipje is megérkezett. "Május 9-ét Oroszországban a...

LORD - Hat év után elbúcsúztak Beke Márk billentyűstől
LORD - Hat év után elbúcsúztak Beke Márk billentyűstől

A Facebook-oldalán jelentette be a Lord zenekar, hogy a továbbiakban már nem Beke Márk a billentyűsük. Azt egyelőre nem tudni, hogy ki lesz a 2015-ben érkezett Márk utódja. "Kedves...

TILL LINDEMANN - A Rammstein énekesének új klipjét a szentpétervári Ermitázsban forgatták
TILL LINDEMANN - A Rammstein énekesének új klipjét a szentpétervári Ermitázsban forgatták

Любимый город (Kedvenc város) címmel pár hete bemutattunk egy orosz nyelvű új dalt Till Lindemannról, a Rammstein énekestől. A nótához most egy újabb videoklip született,...

METALLICA - James Hetfield sok barátja már megkapta az oltást, ő még egy kicsit szkeptikus
METALLICA - James Hetfield sok barátja már megkapta az oltást, ő még egy kicsit szkeptikus

A Metallica frontembere, James Hetfield még március végén volt vemdége a The Fierce Life podcastnek, ahol többek között arról is beszélt, hogy miért nem döntött még arról, hogy...

ROAD - Videoklippel az első dal a júniusi albumról: Igazi testvér
ROAD - Videoklippel az első dal a júniusi albumról: Igazi testvér

Pár napja derült ki, hogyí Tóth Tamás (Mytra, Nomad, ex-Wisdom stb.) lett a Road zenekar új dobosa, a friss stúdióalbum pedig június 11-én jelenik meg Senki kedvéért nem fékezünk...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS