JANETH R.I.P. - Emlékezés és búcsú II.

Legyen neki könnyű a föld...

2015. április 27. (hétfő) 18:26

A 44 éves korában örökre eltávozott Land Of Charon frontember megrázó halála kapcsán Uzseka Norbert megkeresett zenésztársakat, ismerősöket, hogy segítségükkel felidézhessük Janeth személyiségét és hogy végső búcsút vehessünk tőle.

Veress János, azaz Janeth haláláról mi is csak annyit tudunk, hogy egyik napról a másikra váratlanul elment. Egyik nap lefeküdt, a másikon már nem ébredt fel.


A Land Of Charon a '90-es évek elején alakult meg, az 1996-os Örökmécses demót követően két albumuk jött ki, az 1998-as Asztrálgép és a 2001-es A láz.


Megemlékezésünk első részét ide kattintva éred el, a legvégén pedig egy dupla videóbeszélgetést is találsz, amit Srég készített Jánossal, még 2009-ben a footer.hu számára.



Tóth Gyula (De Facto):

„Nagyon sok jó emléket őrzök Jánosról.

A kapcsolatunk kicsit döcögősen indult, ahogy az lenni szokott két erős egyéniség találkozásakor, de ezen túljutva komoly barátság alakult ki köztünk, ami évekig kitartott. Anno jó párszor beszélgettünk hajnalig a budapesti kis albérletemben zenéről, filmekről, irodalomról és persze nőkről. Gyakran főztem neki szalonnás hagymás babot, ami jól jött a tetemes ital mennyiségre, amit a nagy elmélkedés alatt fogyasztottunk. :-)

A zenekaraink is gyakran játszottak együtt, aminek mindig nagyon örültünk. Még közös turnénk is volt, ami csak még jobban összekovácsolt minket. Egyszer volt egy hatalmas parti a Gardenes Bincinél - Charon, Garden Of Eden és De Facto tagokkal. Az egy nagyon szép emlék mindenkinek, aki ott volt. A Nightbreed fesztiválnak is oszlopos tagjai voltak. János nagyon szeretett Ecsegen lenni. A nyárra szerveződő fesztiválon megemlékezünk majd az öreg sámánról.

A De Facto legénységéből a Land of Charon és Janeth munkássága Kisduda Árpira hatott leginkább, de A Láz album megjelenése idején én is odavoltam a csapatért. Amikor először meghallgattam a lemezt, küldtem neki egy sms-t, hogy köszönöm az élményt.

Volt egy bőrmellénye, amit egyszer nálam hagyott véletlenül, és hetekig hordtam. Alig akartam visszaadni neki. :-)

Janeth és a Land Of Charon öröksége egy kis létszámú csoporthoz szólt mindig, és ez ezután is így lesz, de ez a réteg őrizni fogja és nagy becsben tartja majd sokáig ezt a sötét gyöngyszemet.

Itt cseng a fülemben, ahogy mindig a nevemen szólított: 'Gyulám'...

Ahogy a Charonos barátokkal mondogattuk mindig: A nap süssön rád utadon Testvér!"




Molnár Róbert (October, ex-Árnyak):


„Jaj Istenem, de nehéz megszólalni, rengeteg érzés és gondolat kavarog bennem, de nem ad ki egész mondatot sem a szív, sem az agy.

Együtt indultunk el ezen a sötétségről szóló, de 'rivaldafényes' úton. Én az Árnyakkal, ő a Land Of Charonnal. Kicsit mindig féltem, tartottam tőle... A Charontól is és Janeth-től is... Annyira mélybenéző, a lélek alját feszegető volt mind ő, mind a zenekar, hogy ritkán mertem hallgatni a bandát. Olyan érzéseket keltett bennem minden dala, ami fájdalmat, félelmet, magányt szült bennem, olyan érzéseket, amelyek felkavarnak, mélybe rántanak. Ami elől menekülni akartam, és ami mégis mindig vonzott, mint lepkét a láng.

Ő viszont erősebb volt nálam. Nem félt a benne rejlő halálos mélységtől. Megélte, kiordította, kiírta magából. Nem törődött a dalok szerkezetével, refrénekkel, szabályos ritmusokkal, szótagszámokkal, zenei konvenciókkal, sablonokkal. Nem slágert írt, nem a közönségnek írt. Önmagának írt, önmagából, saját lelke pincéjének ládáit nyitva fel. És ettől lett a LOC kegyetlenül, kompromisszumoktól mentesen őszinte és pokolian mély, örvényszerűen magába húzó.

Janeth-re mindig úgy gondoltam, mint a magyar dark zene megközelíthetetlen, mindig egy lépés távolságot tartó hősére. Pedig végtelenül kedves és közvetlen volt. Csak én voltam gyáva hozzá, hogy megismerjem... Rengetegszer játszottunk együtt fesztiválokon, klubokban. De semmit sem tudtam róla soha. Hogy élt, kivel lakott, volt-e szerelme, boldog volt-e, sört ivott vagy bort, miről álmodott... Nem tudom. És már soha nem is tudom meg. Megmarad az én ismeretlen, őszinte, a legmélyebb, legsötétebb vizeken hajózó hősömnek. Örökre.

Futás közben az egyik elmaradhatatlan dal a Fehér angyal, ami üvöltve dübörög a fülemben. Ez így is marad. Csak mostantól nem borzongani fogok közben, hanem bőgni. Jó utat HŐSÖM."

 

LAND OF CHARON - Fehér angyal (a 2001-es A láz albumról)


 


Matláry Miklós (Nevergreen):


„Janethet a magyar goth/dark zene hőskorában, a ’90-es évek közepe felé ismertem meg valamelyik gothic fesztiválon. Rögtön feltűnt a markáns, mély hangja, mely egyénivé tette a goth/dark színtéren. Ez a hang igazából élőben érvényesült, a felvételek valahogy nem adják vissza elemi erejét. Megjelenése, hangja, metafizikus mélységekkel átszőtt szövegei a goth/dark zenei paletta egyik kiemelkedő egyéniségévé tették.

A Nevergreen előtt a Land Of Charon nagyon sokszor játszott, számtalan fesztiválon. A Nevergreen sötét metalja igazából mindig más, extrémebb hangzású, súlyosabb metal volt, mint a magyar goth/dark zenei világ többi zenekaráé, ezért én magunkat nem is számítom feltétlenül oda, de valahol hangulatban egymásra talált a két zenekar.

Janeth mindezek mellett emberileg egy nagyon pozitív, szerény jellem volt, nem egyszer a koncert után a két zenekar végigmulatta az éjszakát. Emlékeim között sok ilyen Ecsegfalvi fesztivál van...

Nyugodj békében, barátom!"



Varga "Zero" Balázs (Negative Art Productions):


"1997-ben találkoztam először a Land Of Charonnal az E-Klub totál lesötétített és füsttel telefújt kistermében. És letaglóztak. Janeth színpadi kisugárzása legalább olyan súlyos volt, mint Fernando Ribeiro-é. Utána a Negative Art első fesztiválját is az ő fellépésükkel indítottuk, és rengeteg szegedi, pesti, ecsegfalvi emlék fűződik a Land Of Charon koncertekhez. Hálás voltam, amiért Janeth még Perbálra is meghívott a visszatérésük alkalmával. A sok sebből vérző hazai goth színtér az egyik legnagyobb karakterét vesztette el. Egy pótotlhatatlan figurát, aki nagy szívű volt a rajongókkal, a többi bandával, és közben elképesztően borult, hiteles színpadi előadással repítette a mélységbe a közönségét."



Uzseka Norbert (HammerWorld magazin):


"Janeth kivételes egyéniség volt, egy jelenség, megkerülhetetlen alakja a magyar gothic/dark színtérnek. Bizonyítéka volt ő annak, hogy az életet lehet másként is élni, és hogy létezik az a szinte misztikus tehetség, ami felégeti belül az embert, és amit nem lehet elfojtani, bezárni.

Amit jelképezett, amiről énekelt, az sok embernek felfoghatatlan vagy kényelmetlen, de úgy érzem, élete egy pontján, előbb vagy utóbb mindenki szembesül azokkal a kérdésekkel, melyeknek megválaszolására ez az ember nagyon messzire, nagyon mélyre hajlandó volt elmenni (nem is tehetett mást, űzte belülről a kényszer és a vágy, hogy megtalálja a válaszokat, hogy megkeresse Istent). Azt remélem, hogy most pedig, odaát, nagyon magasra is jut.

Különös, ellentmondásos ember volt Janeth, a színpadon egy gót istenség, aki olyan félelmetes mélyen tudott énekelni olyan félelmetes mélységekről. Színpadon kívül pedig egy elvetemült humorú, kedves, egyenes, jó fej fazonnak bizonyult. Nyilván ő is küzdött a hétköznapok mindent lezúzó hatásával, a meg nem értettséggel, megannyi művész átkával. De akiket megérintett, azok örökre emlékezni fognak rá. Köszönöm, Janeth."



Milán Péter (HammerWorld magazin):


"A ’90-es években, egy a lakhelyemhez közel eső, forgalmas téren rendszeresen szembejött velem valaki. Valaki, akit akkor még nem ismertem személyesen, de már a megjelenése élesen elkülönült a masszaszerű képet mutató és csak fizikai akadályként érzékelt, arctalanul hömpölygő embertömegtől. Egy hosszú hajú, mogorva arcú, talpig feketébe öltözött korombeli fickó volt. Nem akarok olyat állítani, hogy akkor még nem tudtam, kicsoda ő, mert már sejtettem, ellenben egy kimondatlan szimpátia ébredt fel bennem az ismeretlen felé.

A Land Of Charon zenéjével évekkel később találkoztam – és ez érdekes dolog, mert a dark zenék a Fields Of The Nephilimen kívül, amelyet viszont a kedvenceim között tartok számon, nem fogtak meg különösebben –, egész pontosan az Örökmécses demóval. Ma is megvan a kazetta, melyet sokat hallgattam annak idején. Nehéz lenne megfogalmazni, mi fogott meg benne, de a jellegzetesen darkos ének, amelyben ugyanakkor volt valami plusz, egészen biztosan.

Az első személyes találkozást már nem tudnám pontosan felidézni, de a Land Of Charon koncertjeihez és a készülő első albumhoz kapcsolódott.

Amikor a Hammer oldalán megláttam a hírt, hogy Veress János, Janeth meghalt, nagyon szíven ütött a dolog. Annak ellenére, hogy régen láttam utoljára, az értékes emberekkel, akikkel van közös pont, hasonló létszemlélet, keresés, azokkal nem szükséges nap mint nap találkozni, a láthatatlan szál nem szakad el. Eleve hiszek abban, hogy létezik olyan, hogy egy emberrel, akit soha nem láttam korábban, mégis tudom már a találkozás pillanatában, hogy több közünk van egymáshoz, mint azokkal, akiket évtizedek óta ismerek(?). Beszélgetéseink mindig ilyen emlékekként maradnak meg bennem.

Bármiről is beszélt, mindig éreztem benne a hitet, azt, hogy amit mond, azt őszintén mondja, de ennél is többet jelent az, hogy ő is azok közé a nyughatatlan lelkek közé tartozott, akik keresnek valamit. Olyasmit, amit az a szürke semmi, amit ma 'világnak', meg 'életnek' tartanak – aminek ugyanakkor nem kellene szürkének és semmitmondónak lennie – képtelen megadni.

Inspiráló volt a vele való beszélgetés, mert nála tapasztaltam, hogy egy érző lélekről van szó, egy érzékeny emberről (ennek minden giccses mellékzöngéje nélkül), aki ugyanakkor az igazságot keresi. Nem akarok elméleteket gyártani, vagy bármit belemagyarázni a személyiségébe, de a szövegei, amelyeket például a gyönyörű Asztrálgép albumon is hallhatunk, és az említett személyes beszélgetések, ezt sugallták.

Egyik legmaradandóbb emlékem, ami az egész zenekarhoz kapcsolódik, az Asztrálgép interjúja volt, amit a bevezetőben említett téren bonyolítottunk le 1998-ban, ha jól emlékszem. Nagyszerű hangulatban zajlott a baráti beszélgetés, órákon át tartott, sokat vicceltünk, nevettünk, miközben természetesen komoly dolgokat is érintettünk. Ezek olyan pillanatok az életben, amikor az időérzékelés megszűnik és az ember egy egészen más tudatállapotba kerül. Ez az interjú ilyen volt.

Említettem, hogy rosszul érintett Janeth halálhíre. Ugyanakkor azóta, bár szinte minden reggel ezzel kelek, már megbékéltem a dologgal, mert tudom, hogy ő már visszatért a forráshoz, ahová minden visszatér egyszer. A modern kor nagyon nagy problémája a sok közül (az egész modern világ, úgy ahogy van, teljes egészében, maga a probléma, a válság), hogy nem tud normálisan viszonyulni a halálhoz. De hogyan is tudna, amikor az élethez sem tud normálisan közelíteni. Ily módon, amikor eljön a halál, teljes a kétségbeesés, fogalma sincs a mai embernek, mit kellene tenni, eszébe jut, mit mulasztott el, milyen bűnöket követett el, mit kellett volna még megtenni.

A legtragikusabb azonban a modern embernek a saját halálához való viszonya, mert erre még csak gondolni sem akar. Mintha csak örökké élne. Erre találták ki a hedonizmust, a 'bulizás' totális értelmetlenségét, ami a legféktelenebb, leginkább önelveszítő, egyben legkétségbeesettebb módszer, hogy semmivel ne kelljen szembenézni – legkevésbé a halállal.

Mindezt azért (is) tartottam fontosnak elmondani, mert Janeth, noha nem hiányzott belőle a jókedv és a humor iránti érzék sem, nem volt érzéketlen az ilyen horderejű kérdésekkel szemben. Ezt szövegei is mutatják. S noha a legtöbben nyilván úgy gondolják, hogy földi élete rövid volt, meggyőződésem, hogy nem élt hiába. És nem csak azért nem, mert mondanivalójával, zenéjével, hangjával valamit át tudott adni másoknak, hanem mert, ahogy fentebb mondottam, 'kereső' volt, akinek volt affinitása a nem múlandó értékek iránt.



Az ember élete tele van halál-emlékeztetőkkel. Minden nap elmúlik valami, befejeződik, véget ér. Nemcsak emberek, lények, hanem események, történések is mind elmúlásra vannak ítélve. És ezt nem tragikumként, hanem olyan törvényszerűségként kellene felfogni, aminek mély jelentése, értelme van ('aminek kezdete van, annak vége is van').

Janeth személye számomra valami értékeset és becseset szimbolizált (minden létező, ami körülvesz bennünket, szimbólum; az emberek is és minden egyéb), hálás vagyok a sorsnak, a Gondviselésnek, hogy személyesen ismerhettem, és ezt az emléket mindig ápolni fogom. A szó legnemesebb értelmében jó ember volt, én meg szerencsés, hogy találkozhattam vele.

Janeth, nyugodj békében, mikor az örök vadászmezőket járod, akkor is! Nem feledlek!"



JANETH - Interjú, 2009 I.




JANETH - Interjú, 2009 II

 

Hammer TV

 
U.D.O. - Új klipes dal az októberi Game Over! lemezről: Prophecy
2021. szeptember 17. (péntek) 18:54

Game Over! címmel október 22-én jelenik majd meg az új U.D.O. album, Udo Dirkschneideréktől pedig már itt is a harmadik előzetes dal, a videoklippel kísért Prophecy. "Game Over! - A kijelentés többféle jelentést is hordoz. Egy dolog azonban biztos: a U.D.O. nem végez félmunkát, mindig beleadnak apait-anyait. A világszerte adott több száz koncert során, Oroszország és Dél-Amerika legeldugottabb helyein is játszva, a U.D.O. egy igazi egységgé, szenvedélyes zenészek és barátok konglomerátumává vált. Mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata, hogyan illeszkedjen a zenekar hangzásába a lehető legtökéletesebben. A Game Over! lemez összes dala jellegzetes karakterrel bír..."     www.facebook.com/udoonline U.D.O. - Prophecy (a 2021-es Game Over! lemezhez) U.D.O. - Kids And Guns (szöveges videó a 2021-es Game Over! lemezhez) U.D.O. - Metal Never Dies (a 2021-es Game Over! lemezhez)...

IGNITE - Klippremier, bemutatkozik Téglás Zoli utódja: Anti-Complicity Anthem
IGNITE - Klippremier, bemutatkozik Téglás Zoli utódja: Anti-Complicity Anthem

Máris itt van két Ignite dal az új énekessel, Téglás Zoli utódjával. Zoli 2019 novemberében jelentette be, hogy távozik a kaliforniai dallamos punk/HC csapat éléről, azóta nem is...

HOBO - Megható búcsú Póka Egontól, "Most ő ment el, de a zenéje marad"
HOBO - Megható búcsú Póka Egontól, "Most ő ment el, de a zenéje marad"

Hobo, azaz Földes László a Facebook oldalán emlékezett meg egykori zenésztársáról, a pár nappal ezelőtt, 68 éves korában elhunyt Póka Egonról, aki 1978 és 1993 között 12 Hobo...

EXODUS - Dalpremier szöveges videóval: Clickbait
EXODUS - Dalpremier szöveges videóval: Clickbait

November 19-én jön majd ki a Bay Area thrash veterán Exodus új albuma, a Persona Non Grata, és máris itt a második előzetes dal, a szöveges videóval kísért Clickbait. Eredetileg már...

INSOMNIUM - Itt az új EP, és mellé egy friss klip is: The Wanderer
INSOMNIUM - Itt az új EP, és mellé egy friss klip is: The Wanderer

Argent Moon címmel megjelent és végig is hallgatható a négy tételes új EP a melodikus death metal egyik kiváló északi képviselőjétől, a finn Insomniumtól. Mi több, a nem éppen...

IGNITE - Az első két dal Téglás Zoli utódjával, az új énekessel
IGNITE - Az első két dal Téglás Zoli utódjával, az új énekessel

Máris meghallgatható két új Ignite dal az új énekessel, Téglás Zoli utódjával. Zoli 2019 novemberében jelentette be, hogy távozik a kaliforniai dallamos punk/HC csapat éléről, azóta...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS