SABATON - Egy mindennél hosszabb interjú Joakimmal

Gyuricza Barbi mindent kiszedett a svéd fickóból

2015. április 12. (vasárnap) 08:45

A csatametalos svéd Sabaton januárban egy hatalmas bulit hozott össze a Petőfi Csarnokban, most pedig a csapat a Nightwish társaságában turnézik az USA-ban, de a FeZen fesztiválon ezen a nyáron is el lehet majd csípni őket. 


A januári budapesti koncert előtt Gyuricza Barbi ült beszélgetni a terepgyatya, páncélmellény és napszemüg nélkül szinte elképzelhetetlen frontemberrel, a roppant kedélyes és kedves Joakimmal. A masszív interjú java a márciusi HammerWorld magazin XY rovatában volt olvasható, most azonban itt a teljes beszélgetés, számos egyéb érdekességgel.

Igaz, hogy az egészen korai időszakot leszámítva a Sabaton dalaiban másról sem esik szó, mint történelmi ütközetekről, hadjáratokról és csatákról, Joakimról az a megdöbbentő információ is kiderült, hogy a suliban nem is szerette a töriórákat. De egy másik nagy titkot is elkotyogott Barbinak...




Mikor és hol születtél?


"1980. október 5-én a svédországi Falunban."



Van testvéred?

"Egy lánytesóm van."



Mivel foglalkoznak, illetve foglalkoztak a szüleid?

"Nem is tudom, hogy is van ez angolul... Édesapám légkondicionálókkal és hasonló berendezésekkel foglalkozik. Mérnök a végzettsége, és a munkája kapcsán bejárta egész Európát. Magyarország, Csehország... tényleg mindenhol megfordult a ’70-es években. Édesanyám cseh származású, a szüleim Csehországban találkoztak először. Anyukám varrónőnek kezdett tanulni, később a cseh evező válogatott tagja lett. Ment volna az 1980-as moszkvai olimpiára is, csak én közbeszóltam..."



Szóval anyagi ágon valóban cseh származású vagy. És szófogadó gyerek voltál, vagy inkább csibész?

"Hogy is mondjam... Szerintem nem voltam rossz gyerek, inkább csak izgága. Sosem bírtam megülni a fenekemen. A szüleim mindig azt mondták, hogy igazi kis rosszcsont voltam. De semmi gonoszság nem szárad a lelkemen, sosem bántottam senkit, nem zúztam össze semmit, de mindent kipróbáltam. Főleg amire mondták, hogy nem szabad!" (nevet)



A suliban jó tanuló voltál?

"Igen is, meg nem is. Leginkább azon múlt, hogy szerettem-e az adott tantárgyat. Ha igen, akkor kihívás volt számomra, hogy jó legyek és minél többet tudjak róla. Ha nem is szerettem a tantárgyat, de találtam benne valami kihívást, akkor még elfogadható eredményeim voltak. De ott volt például a matek, hiába értette az osztály 80%-a az anyagot, a tanár elkezdte magyarázni annak a pár embernek, akinek fogalma sem volt róla. Ilyenkor nagyon untam magam, és nem is figyeltem tovább. Emiatt volt a legtöbb problémám, könnyen elkalandoztak a gondolataim.

Ha unatkoztam, kerestem magamnak más kihívást, egyáltalán nem érdekelt, mit mond a tanár. A legjobban talán az angol tanáromat szerettem. Bizonyos időközönként íratott velünk egy 15 kérdéses tesztet, és azt mondta, hogy ha az első részben több mint 3 hibád lesz, akkor itt kell maradnod az órán, ha nem, akkor nyugodtan hazamehetsz, hiszen ezt az anyagot már tudod."



Mi volt a kedvenc tantárgyad?

"A nyelveket mindig szerettem, nyilván a zeneórákat is imádtam, a töri viszont nem tartozott a kedvenceim közé. A tornát is nagyon kedveltem. Nem voltam hiperaktív, de szükségem volt a rendszeres mozgásra."



Milyen nyelveken beszélsz?


"A svéd mellett folyékonyan angolul és norvégul. Németet két éven át tanultam a suliban, s nagyjából meg is értem, de a beszéd szintjén úgy állok, mint egy gyerek. Annyit azért meg tudnék kérdezni, hogy hol van a kórház, az ilyen fontosabb mondatokkal nem lenne gondom. Az olyan alapkifejezéseket viszont, mint a köszönöm vagy az egészségedre, a folyamatos turnézás miatt már jó pár nyelven ismerem."



Milyen civil végzettséged van?

"Elektronikát és telekommunikációt tanultam, és foglalkoztam számítástechnikával meg hálózatokkal is, de sosem építettem karriert ebben a szakmában. Amikor a munkám már nem hagyott elég időt a zenélésre, egyszerűen felmondtam. Az ország egyik legnagyobb telekommunikációs cégénél dolgoztam, és megbeszéltem a főnökeimmel, hogy a zenekarom miatt én mindig egyben fogom kivenni a szabadságomat. Rá is bólintottak.

Aztán jött 2006, amikor januárban turnéra indultunk az Edguy-jal. Én már október táján szóltam, hogy kellene az a 3 hónap, amit addig nem vettem ki, hogy turnézni is tudjak, s az albumot is fel tudjuk venni. Az volt a válasz, hogy ez lehetetlen, most nem tudnak ennyi szabadságot adni. A szerződésem viszont csak 2005. december 31-ig szólt, úgyhogy mondtam is, hogy nem írom alá a hosszabbítást.

Azt gondolták, csak a szám jár, úgyhogy nagyot néztek, amikor 31-én összeszedtem a cuccaimat és elindultam haza! Na, akkor már mindenki velem akart tárgyalni, hogy milyen engedményeket írjunk a szerződésbe, de mondtam nekik, hogy most már felejtsetek el, én inkább rocksztár leszek!" (nevet)



Zenélni mikor kezdtél?

"10 évesen egy Hammond-orgonán. Később játszottam az iskolai zenekarban is. Nagyon furcsa zenetanárunk volt, úgy gondolta, hogy aki benne akar lenni a sulizenekarban, annak benne is kell lennie. Amikor megkérdezte, hogy ki akar billentyűzni, egyből jelentkeztem, de egy másik srác is pályázott a posztra. Erre azt mondta a tanár, hogy mindketten megkapjuk a lehetőséget.

Azt hittem, rosszul hallok, hiszen én már tudtam kottát olvasni, míg a másik srác még egy akkordot sem tudott leütni. Ezt meg is mondtam a tanárnak, akinek erre az volt a válasza, hogy oké, akkor én basszusgitáros leszek, hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon. Így kezdtem el basszusozni. Egész jól is ment, de sosem csináltam kiemelkedően. A legtöbb dolgot el tudtam játszani, de sosem voltam megelégedve magammal."



Mi volt az első zene, ami megfogott?

"A Twisted Sistertől a Stay Hungry lemez. Édesanyám épp vacsorát főzött a konyhában, én meg a szobában ültem a tévé előtt és egy zenecsatornát néztem. A We’re Not Gonna Take It vagy az I Wanna Rock ment, pontosan már nem emlékszem, hiszen csak 3 és fél éves lehettem. Anyukám mesélte, hogy egyszer csak óriási üvöltést hallott. Szaladt is befelé, szegény azt hitte, valami bajom lehet, pedig csak a tévé előtt ugrálva kiabáltam, ahogy a Twisted Sister énekesétől láttam! Rögtön meg is vette nekem a lemezt! (nevet) Mindenféle stílusú zenét hallgattam, de ma is a hard rock áll a legközelebb a szívemhez."



Ez volt az első lemez, amit megkaptál?

"Erre nem igazán emlékszem. Az biztos, hogy a Stay Hungry az elsők között lehetett. Büszke is voltam rá, mert a borítója nagyon menő volt."



Ezek szerint voltak bakelit albumaid...

"Persze, gyűjtöttem is őket. Az egyik ezzel kapcsolatos legkedvesebb élményem ’88-ból való. Még elég fiatal voltam, és a közelünkben lakott egy srác, akinek rengeteg bakelitje volt. Mötley, W.A.S.P., Europe, s persze Helloween is… Én nagyon szerettem a Keeper Of The Seven Keys első részét, s amikor kijött a második album, anyukám átengedett hozzájuk, hogy meghallgathassam. Azt mondta, hogy csak egyszer, utána haza kell mennem, mert már késő volt.

Persze, hogy nem így lett, ott ültünk egész este, hallgattuk a zenét, nézegettünk a picture LP-t, amihez még matricák is voltak. Szerintem ott, akkor szerettem bele a bakelitekbe, s talán éppen a Keeper 2 volt az első, amit aztán meg is vettem magamnak. Persze akkor még nem a saját pénzemből. Ezek a picture LP-k még mindig megvannak otthon."



Van kedvenc klasszikus zene­szerződ is?

"Beethoven, Mozart, Bach. A legnagyobb nevek, de úgy gondolom, hogy ők a legnagyszerűbbek. Nagyon szeretem még Paganini hegedűre és gitárra írt szerzeményeit is. De vannak még kedvenceim, akik nem annyira híresek. A cseh Dvorák, aztán Händel és Haydn, akik mind nagyon jók voltak, de nem tudták megírni azt a bizonyos 'slágerüket'!" (nevet)



Kit tekintesz a billentyűsök közül a példaképednek?

"Ha a modern dolgokról beszélünk, akkor Jens Johansson (Malmsteen, Stratovarius stb.), ő egy nagyszerű billentyűs, és egyben nagyon rendes srác is. De mindig szerettem Tony Carey (Rainbow) játékát is."



Említetted, hogy a történelem nem tartozott a kedvenc tantárgyad közé. Mikor kezdett érdekelni a történelem?

"Nem volt bajom a történelemmel sem, valamennyire mindig érdekelt, de már csak a zenekar mellett kezdtem igazán foglalkozni vele. A suliban azért nem bírtam, mert a tanárunk borzalmas volt. Folyton olyanokat kérdezett, hogy melyik évben történt ez meg az, mikor született ez a király, mikor halt meg amaz. Kit érdekelt?! Szerintem a történelem nem erről szól! De ha belegondolsz, a tanároknak így sokkal könnyebb. A dolgozatnál vagy jó, amit írsz, vagy nem, gyorsan ki tudják javítani.

Viszont mindig szívesen olvastam a történelemről. 2004-ben vettük fel a Primo Victoria albumot, akkor már több dalnak megvolt a zenei alapja, például a Panzer Battalionnak is. A szövegekkel azonban nehezen haladtam. Aztán jött az ötlet, hogy szóljon a szöveg a D-day-ről, a partraszállásról. Ez a többieknek is tetszett, ezért gondoltuk azt, hogy az egész albumot háborús dalokkal kellene megcsinálni. Azóta egyre inkább érdeklődöm a történelem iránt. Korábban ez inkább hobbi volt, ma már viszont sokkal többről van szó, hiszen a történelemből veszem a témákat."



Csak a hadtörténet érdekel, vagy más is?

"A gazdaság és egyéb ilyen témák szerintem senkit sem érdekelnek. Egy jó kis csata kell az embereknek! Így vagyok ezzel én is. Azok a történetek is nagyon érdekesek, amikor valaki egy csata során, vagy bármely egyéb okból kifolyólag elveszti mindenét, mégis talpra áll, és egy igazi hős válik belőle."



Gyerekként volt kedvenc játékod vagy hobbid?


"Nagyon sok mindent csináltam, 11 évig úsztam például. A leghúzósabb időszakban heti tíz edzésem volt, még hajnalban a suli előtt is. Nem voltam kiemelkedően jó, bár bekerültem a svéd ifiválogatottba. De sosem nyertem semmit, mindig csak második vagy harmadik lettem, úgyhogy az úszást inkább hagytam a francba. Aztán íjászkodtam és atletizáltam is, egy kicsit mindent kipróbáltam. Valószínűleg ez az oka annak, hogy semmiben sem lettem jó. Túl sok mindenbe belekóstoltam!" (nevet)



Amikor gyerek voltál, volt valami olyan foglalkozás, amit elképzeltél magadnak? Szerettél volna tűzoltó vagy pilóta lenni?

"Az olyan tipikus kisfiús álmok, mint a zenész vagy a focista, sosem jutottak eszembe, bár amikor 7 éves voltam, többször eljátszottam azzal a gondolattal, hogy vadászpilótaként szántom majd az eget."



Olvasni szeretsz?

"Igen. Elég sokat is olvasok. Persze, legtöbbször a hírek kerülnek elém..."



A legutolsó könyv, amit olvastál?

"Ha elmondanám, akkor egyből tudnád, hogy miről szól majd a következő albumunk! (nevet) Csak annyit mondhatok, hogy ez egy történelmi katonai szöveg volt. Előtte Dan Brown Inferno-ját olvastam. A regényeket is nagyon szeretem."



Mi a kedvenc filmed?

"Nem is tudom, az utóbbi időben nagyon tetszett a Hogyan rohanj a veszTEDbe című film (A Million Ways to Die in the West), de ha minden idők legjobbját kellene mondanom, akkor az egy sorozat lenne, Az elit alakulat, amely a tények és a fikció keveréke."



Mindig Falunban laktál?

"Igen, és most is ott élek. Bár azt szoktam mondani, hogy két otthonom van. A másik Norvégiában, ahol a barátnőm él. Az időm javát azonban a turnébuszon töltöm."



Milyen városnak kell elképzelnünk Falunt?

"A város lakossága 35-40 ezer fő, régen a rézbányáiról volt híres, amelyek már a XIII. században is működtek. Ma Svédország egyik fontos gazdasági központja, amelynek gyökerei a Svéd Birodalom idejébe nyúlnak vissza, hiszen akkor a réz egyharmadát itt termelték ki, 16-17 ezren dolgoztak a bányákban. Egyik leggazdagabb, s egyben az egyik legkoszosabb városa is volt Svédországnak, hiszen az előállításhoz, feldolgozáshoz tűzre és szénre is szükség volt, így mindig fekete felhők árnyékolták be Falunt."



Ha jól tudom, a Sabaton régi tagjai is ott laktak. Gyerekkori barátok vagytok?

"A barátságunk nem kisgyerekekként kezdődött. Az első dobosunkat (Richard Larsson – Gy. B.) ’96-97 körül ismertem meg, már tinédzserkorunkban. Ő akkoriban kezdett együtt játszani Pär-rel, s Rik is benne volt abban a bandában 2012-ig. Amikor én csatlakoztam hozzájuk, akkor még nem Sabaton volt a zenekar neve, hanem Aeon, és death/black metalt játszottunk. Billentyűsként csatlakoztam, s bár azt a fajta zenét egyáltalán nem éreztem a magaménak, ám úgy voltam vele, hogy legalább valahol játszhatok.

Ha turnéra került volna sor, valószínűleg ki is szálltam volna. Ami a többieket illeti, szerintem mindannyian a tinédzser éveinkben találkoztunk. Talán egyedül Pär az, akivel tényleg elég régi az ismeretségünk, és még Daniel Mullbackot ismerem gyermekkorom óta, vele már 12-13 éves koromban is együtt játszottam egy zenekarban."



A Sabaton 1999-ben jött létre. Ezek szerint te csak csatlakoztál egy meglévő bandához?

"Végül is igen, de csak Pär és Rik voltak akkor tagok, Daniel Mullback, Daniel Myhr és Oskar akkor még nem volt a zenekarban. Elég komoly fejlődésen ment keresztül a csapat, mire Sabaton lett belőle. Először az iskolai haverjaimmal játszottunk együtt, később ők a munka miatt már nem értek rá zenélni, ekkor kezdtünk el újabb arcokat keresgélni, így csatlakoztak sorban a többiek. Aztán ’99-ben rájöttünk, hogy a zenekar neve, az Aeon már foglalt.

Addigra már volt egy felvett E.P.-nk, de azon csak két tag volt ugyanaz, mint az akkori zenekartagok, ezért úgy döntöttünk, hogy nevet kell változtatnunk. Megbeszéltük, hogy a következő hétre mindenki hoz valamilyen ötletet, és akkor majd döntünk.

Otthon éppen egy történelmi könyvet forgattam, ami a középkori páncélzatokról szólt, abban láttam meg azt a valamit, ami a katonák lábát védte. Ezt hívták sabatonnak. Megtetszett a neve, és a következő héten el is mondtam az ötletemet a többieknek. Mivel ők semmilyen ötlettel nem álltak elő, csak az enyém volt, így ez lett a zenekar neve."



Tartjátok még a kapcsolatot a többiekkel?

"Oskarral nem túl sokat beszéltem, kivéve amikor apa lett. Daniellel, a dobossal szoktunk néha csevegni, a billentyűs Daniellel viszont már csak köszönő viszonyban vagyunk. Ő mindig is egy nagyon fura srác volt. Szeretni való, de furcsa."



A Sabaton előtt a Stormwind tagja is voltál. Erről a zenekarról mit kell tudni?

"Egy kicsit hadd pontosítsak, a Stormwindben 2003 környékén játszottam, akkor már a Sabaton tagja voltam. A Stormwind egy jó zenekar volt, jó fej tagokkal, élveztem a közös munkát. Az énekesünk, Thomas Vikström most éppen a Therionban szerepel. A dobos David Wallin később a Pain tagja lett, most meg éppen a Hammerfallban játszik. A svéd zenészek mind egy körben mozognak, még ha nem is szándékosan. Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy mindenki játszott már mindenkivel."



Térjünk vissza a Sabatonra! Ha jól tudom, az első dalaitoknak még nem háborús témái voltak, inkább fantázia-történetek. Így van?

"Igen, igazából bármit rá lehetne húzni azokra a szövegekre. Mondhatjuk, hogy fantáziatörténetek voltak, mivel ott volt a The Shadows, ami a Gyűrűk Uráról szólt. A dalszöveget 15-20 perc alatt írtam meg, amíg a többiek próbálták a dalt. Nem lett tökéletes, de én szeretem."



A Sabaton történetéből melyik pillanatra vagy a legbüszkébb?

"Nem is tudom, remélem az még a jövőben lesz. Nagyon sok minden van, amiből választhatnék. Minden kis siker fontos a kezdeti időkből, amikor találtunk egy kiadót, amikor megjelentettük az első albumot, ezek mind-mind szép emlékek. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy 2012-en, amikor csak Pär meg én maradtunk, nem adtuk fel a zenekart, hanem tovább tudtuk folytatni, s még erősebbé tettük. A mostani eredményekkel is nagyon elégedett vagyok, egy eddigieknél is nagyobb produkcióval turnézhatunk, szinte minden este telt ház előtt játszunk."



Mikor gondoltad először, hogy a Sabaton sikeres lehet?


"Nem is tudom, sosem beszélgettünk ilyesmiről. Mint mondtam, eleinte arra sem gondoltam, hogy zenélni fogok, aztán egy nap ráeszméltem, hogy zenészként keresem a kenyerem. Számomra a siker sosem volt fontos, inkább arra koncentráltam, hogy minél jobb dalokat írjak, minél jobb formában legyek a koncerteken, hogy a maximumot nyújthassam a nézőknek. Úgy gondoltam, ha ezeket el tudom érni, akkor előbb-utóbb a siker is rám talál."



Sokat tettetek előzenekarként azért, hogy megismerjen benneteket a közönség. Budapesten is először a Therion előtt léptetek fel, majd a Hammerfall turnén. Kivel volt a legjobb együtt dolgozni?

"Nagyon sok ilyen zenekar van. Persze akad néhány rossz emlék is, de szerencsére a jóból sokkal több van. Az első európai turnénk az Edguy-jal és a Dragonforce-szal volt. Játszottunk Angliában is, ott a Dragonforce volt a főzenekar, mivel arrafelé ők számítottak nagyobb névnek, Európa többi részén viszont az Edguy. Bírom a Dragonforce-os srácokat, de a turnémenedzserük egy igazi tapló volt.

Az Edguy-os srácokkal viszont nagyon jól kijöttünk. Azon a turnén még kaját sem kaptunk, ezért az Edguy tagjai azt mondták, hogy inkább kevesebbet esznek, és adnak nekünk a saját adagjukból. Ha az Edguy kapott szendvicseket vagy sört, amit a turnébuszra vittek, akkor mindig adtak belőle, de kérték, hogy rejtsük el, nehogy a Dragonforce menedzsere meglássa. Ő még vízről és törülközőről sem gondoskodott a számunkra."



Kerültél kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy zenélsz?

"Az attól függ, hogy mit is értünk kellemetlen helyzet alatt. Ha egy fiatal zenész vagy egy új bandában, és először kell bemutatkoznod a barátnőd apjának, akkor igen. Ez tényleg nem az a sztori, amit egy lányos apuka hallani szeretne egy udvarlótól. Amikor 1999-ben egy korábbi barátnőm szüleinek bemutatkoztam, még azt sem mondhattam, hogy zenész vagyok, inkább csak azt, hogy diák. A mostani barátnőm apukája elé már profi zenészként állhattam oda, aki több éve ebből él, így könnyebben elfogadott."



Előfordult, hogy militánsnak, esetleg nácinak tartottak a dalok témái miatt?

"Persze, ez mindig előfordul, nem is akarom már számolni, hogy hányszor. Az a baj, hogy az emberek mindenből azt olvasnak ki, amit csak akarnak. Nagyon bosszantó, amikor egy dal alapján, vagy akár csak egy sor alapján könyvelnek el magukban. De nem adhatjuk elő másként az adott témát, hiszen megtörtént dolgokról szólnak a dalaink.

Szerintem elég nagy szégyen, hogy az emberek azt hiszik a zenéről, hogy annak is a politikához kell kapcsolódnia. Ott volt Bob Dylan, az ő dalainak valóban üzenetei voltak, és ezzel nincs is semmi baj. De az emberek ma már mindenben üzeneteket keresnek, holott a mi dalainkban nincsenek, csak előadunk egy történetet.

Steven Spielbergtől miért nem kérdezik meg, hogy náci volt-e? Hiszen ő a holokausztról csinált egy filmet. Ő is csak egy történetet mondott el, ahogy mi is! Persze őt ezért mindenki tiszteli és nagyra tartja, mi meg sorra kapjuk a negatív jelzőket. Félre ne érts, nincs bajom Spielberggel, a Schindler listája tényleg fantasztikus film lett, csak a kettős beszédet nem szeretem. Attól, hogy mi háborús, katonai dolgokról énekelünk, nem kell baloldalinak vagy jobboldalinak, vagy akármi másnak lennünk."



Pacifistának tartod magad?

"Igen, még azt is mondhatjuk. Azt például nem tudom elképzelni, hogy bármikor részt vegyek egy háborúban, vagy hivatásos katonaként keressem a kenyerem. Nekem is be kellett volna vonulnom a svéd katonasághoz, de éppen egy sebészeti beavatkozásra vártam. Akkor azt mondták, legyen meg a műtét, aztán majd jelentkezzek.

Próbáltam húzni az időt, de aztán úgy éreztem, valami hasznosat is szeretnék tenni a hazámért, ezért felívtam őket. Azt mondták, hogy a nekem szánt állást már valaki más betöltötte, helyette valami unalmas, haszontalan dologra akartak rávenni, úgyhogy inkább azt mondtam nekik, hogy komplikációk léptek fel a műtét során, így megúsztam a katonaságot."



A színpadon katonai mintázatú ruhákat hordtok. Ez a te ötleted volt?

"Ez egy egészen vicces sztori. Bár szinte a kezdetektől katonás témájú szövegeink voltak, ám eleinte ugyanolyan ruhákban álltunk színpadra, mint egy átlagos heavy metal zenekar. Bőrnadrágok és hasonlóak. Amikor Londonban voltunk az Edguy-jal és a Dragonforce-szal közös turnén, akkor vettem egy ilyen golyóálló mellényt, de csak azért, mert nagyon jól nézett ki. Arra egyáltalán nem gondoltam, hogy a színpadon ezt viseljem.

Amikor 2006 nyarán a második albumunk (Attero Dominatus) címadó dalához készítettünk egy videót, akkor mondta a producer, hogy vegyem már fel azt a mellényt, mert jól illene a kliphez. Először nagyon furcsán éreztem magam benne, de tényleg illett a zenéhez. Így jött az ötlet, hogy cseréljük le a színpadi ruhát."



A napszemüvegedhez mindig ragaszkodsz?


"A szemműtétem után muszáj volt napszemüveget hordanom, és ez arra is nagyon jó volt, hogy az emberek ne tudják, merre is nézek pontosan. A tévéfelvételeknél különösen jól jön, mert ha a kamera közelről vesz, akkor sem gond, ha nem nézek egyenesen bele. Amúgy is mindenki azt mondta, hogy napszemüveggel jobb a zenekari kép, szóval azóta ez is rám ragadt..."



Olyannyira, hogy még a színpadon is folyamatosan viseled...

"Igen, és ennek is van praktikus oka. Amikor kifutok a színpadra, a fényektől minden nagyon világos, a napszemüveg tehát óriási hasznomra van abban, hogy átlássam a területet. Amúgy már el is várják tőlem a rajongóink, hogy viseljem."



Mindig ugyanazt a típust?

"Igen, ezt a típust először egy svéd benzinkúton vásároltam, akkor talán 7 vagy 9 euró volt mindössze, és nagyon megszerettem. Megnéztem a gyártót, és láttam, hogy svéd. Gondoltam, felveszem velük a kapcsolatot. Kiderült, hogy nem csak Svédországban, hanem egyenesen Falunban gyártják ezeket a szemüvegeket. Megkerestem őket, aztán eljöttek a Rockstad: Falun fesztiválra, ahol a beállás alatt készítettek rólam pár képet, hogy az ő szemüvegüket viselem.

Utána a fotós kezembe nyomott egy dobozt, amiben 200 vagy 300 napszemüveg volt!! Most már a merch-ben is áruljuk, mint hivatalos Sabaton napszemüveget, a zenekari logó is rajt van. A koncerteken is mindig odaadom valakinek a sajátomat, vagy annak, aki a legjobban tombolja végig a bulit, vagy ha látok egy fiatal rajongót, akkor ő kapja meg. Ez egy szép emlék lehet valakinek."



Az élet minden területén ragaszkodsz egy bizonyos márkához?


"Nem. Szeretem ezt a típusú napszemüveget, és általában Affliction márkájú pólókat szoktam venni, mert szeretem a mintájukat, de ennyi. Néhány céggel van megállapodásunk, de ezek mind zenekari cuccok, például mikrofonok. Reklámozhattam volna Adidas melegítőket is, megkerestek ez ügyben, de minek? Zeneileg egy ilyen reklámszerződés nem visz előbbre."



Gyereked még nincs, ugye?

"Most még se gyerek, se feleség, de az esküvőm pont az utolsó turnédátum utáni héten lesz!" (nevet)



Gratulálok! Korábban csajo­zós típus voltál?

"Fiatalabb koromban nagyon félénk voltam, de sosem volt gondom azzal, hogy bárkivel is kapcsolatot teremtsek. Az előző barátnőmmel elég sokáig együtt voltunk, s a vége felé már nyitott kapcsolatban éltünk, tehát vannak tapasztalataim, de ez azért nem jelenti lányok százait! Amikor beindult a zenekar, sosem volt gondom azzal, ha a koncert után bulizni akartam néhány csajjal. Ha viszont komolyan érdekelt egy lány, na, akkor előtört belőlem a félénk oldalam..."



Mikor csókolóztál először?


"Nem is tudom, talán 5 és 7 éves között lehettem, egy barátnőmet pusziltam szájon, és persze nagyon gusztustalannak találtam."



Az első szex?

"Ó, nagyon fiatal voltam, 13 éves, ő meg 15. Nagyon büszke voltam magamra, azt hittem, hogy én leszek a menő gyerek az osztályban, de senki sem hitt nekem. Legközelebb aztán 3 vagy 4 év múlva volt rá alkalmam."



Mit gondolsz a női emancipációról?

"Szerintem egyértelmű, ha egy férfi és egy nő ugyanazt a munkát végzi, akkor ugyanannyi pénzt kapjon érte. Sajnos vannak olyan országok, ahol fontos lenne tenni az egyenjogúságért, hiszen néhol a nők még mindig elnyomott helyzetben élnek. Nem is értem, hogyan történhet ilyen manapság! Skandináviában szerencsére e tekintetben nem lehet ok panaszra, néha a nőknek sokkal jobb helyzetük van, mint nekünk!"



Van kedvenc ételed?

"Sok mindent szeretek, de nem tudnék egyetlen kedvencet kiemelni. Otthon gyakran eszem hagyományos svéd ételeket, például azt a tésztát, amit tejben főzzük ki. Ehhez hagyományos svéd szósz illik, aminek Falun szósz a neve. Ebből az is kiderül, hogy a szülővárosból való."



Az édességekkel hogy állsz? Édesszájúnak tartod magad?

"Ó, igen, a palacsinta az egyik kedvencem! Ha lehet, tejszínhabbal és egy kis eperlekvárral. Az bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet. Ha mindig azt ehetném, amikor csak megkívánom, akkor irtózatosan kövér lennék, legalább 150 kiló!" (nevet)



Kedvenc italod?

"Szénsavas víz, sör, vörös bor."



Mi a véleményed a pálinkáról?

"Elég jó, de nagy árat fizetsz érte másnap! Az a fejfájás, amit okoz, elviselhetetlen. Ha többet iszol, akkor fogalmad sincs, hogy mi történt előző este! Már megtanultam, hogy óvatosan kell bánnom vele!" (nevet)




Vannak fóbiáid?


"Talán egy kicsit a pókoktól, de ez azért van, mert az egyik megharapott, amikor kicsi voltam. Más fóbiám nincs. Egyszer egy fotózáson egy kígyót kellett tartanom, na, amikor az elindult felfelé az arcomon, akkor kicsit ideges lettem. Nem rettegek a kígyóktól, de akkor magamban imádkoztam, nehogy megmarjon. A magassággal szemben van még némi félelmem, nem tartom fóbiának, de minél feljebb kerülök, annál óvatosabb vagyok."



Ez a repülésre is kihat? Hogyan viszonyulsz a repülőgépekhez?

"Nincs problémám velük, nagyon szeretek repülni."



Van álomautód?

"Igen, a Ford Mustang."



Hol szeretsz leginkább nyaralni?


"Van néhány hely, amit nagyon kedvelek, például a kellemes éghajlat miatt. A klasszikus európai fővárosokban is szívesen elidőznék hosszabban. Prága, Budapest, Bécs... Barcelonát is nagyon szeretem, de mindig próbálok újabb helyekre eljutni. És imádom Las Vegast, az a legjobb hely a világon!"



Miért ajánlanád egy turistának Svédországot?

"Mert Stockholmot mindenképpen érdemes megnézni. Persze azon kívül is van egy csomó szép városunk, sok-sok látnivalóval. Falun is érdekes lehet, de ott nem érdemes turistaként túl sok időt eltölteni. Akkor inkább valóban Stockholmot ajánlom, ami több szigetre épült. Aki ezt nem szokta meg, annak tényleg lenyűgöző lehet. Stockholmot télen és nyáron egyaránt érdemes felkeresni, mindkét évszakban meseszép."



Ha nem zenélhetnél, mivel foglalkoznál?

"Az egyik nyáron favágóként dolgoztam, azt nagyon szerettem. Fejszével persze, semmilyen gépet nem használtam. Egész nap friss levegőn vagy, hallgathatod a kedvenc metal zenéidet, és amikor hazamész, nem cikáznak a fejedben a gondolatok. Szívesen lennék régész is, az nagyon menő lenne!"



Szokták mondani, hogy a skandináv emberek sítalpon születnek. E tekintetben mi a helyzet nálad?

"Gyerekként a hagyományos szlalomot és a snowboardot is kipróbáltam, mivel nálunk sok a hó. Mostanában azonban nem túl gyakran síelek, pedig a svéd-norvég határon csodás területek vannak. A téli sportok nemcsak arra jók, hogy formában tartsd magad, hanem kikapcsolódásként is nagyszerűek."



Ha jól tudom, eddig a Van Canto, a Desert és a Twilight Force lemezein vendégeskedtél. Időd nincs ilyesmire, vagy egyéb okok miatt nem szerepelsz máshol?


"Nagyon szeretem a Sabatont, ezért nem is keresek más lehetőségeket. Csak ingyen és csakis barátoknak mondok igent. Annyit elárulhatok, hogy a lista hamarosan tovább bővül, ugyanis ma vettünk fel egy dalt a Wisdommal. Többet viszont erről tényleg nem mondhatok!"


 

Hammer TV

 
AS I LAY DYING - Tőlük is van egy újdonság, a Roots Below dal
2021. szeptember 24. (péntek) 09:23

Roots Below címmel egy új dallal jelentkezett az As I Lay Dying. Nick Hipa gitáros augusztusban tette hivatalossá, hogy már nem tagja a zenekarnak, ez a nóta azonban még a 2019-es Shaped By Fire lemez idején született. Azóta csupán egyetlen friss felvételt adtak ki, 2020 tavaszán a Destruction Or Strength nótát, de azt is a Shaped... dalaival együtt rögzítették. Tim Lambesis énekes: "A Roots Below eredetileg egy B-oldalas szám volt a Shaped By Fire felvételének idejéből, de Phil és Josh igazán új életet vitt bele, amikor nemrég befejezték, valamint új témákkal is kiegészítették. Felüdülés volt visszatérni a kreatív folyamathoz úgy, hogy egyben maradt ugyanaz a dalszerzői csapat, akik azóta írnak velem, amióta csatlakoztak a zenekarhoz. A dal szövegét egy olyan ember inspirálta, aki a traumás történetét osztotta meg velem. A legtöbb embert tönkretette volna, ami vele történt, de ő a javára tudta fordítani a...

FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, itt az első dal: Far From Heaven
FIT FOR AN AUTOPSY - Januárban érkezik az új album, itt az első dal: Far From Heaven

Tavaly februárban, még a pandémia-őrület előtt Budapesten is bemutatta ötödik lemezét az ameraikai deathcore fogat, a Fit For An Autopsy. A 2019-es The Sea Of Tragic Beasts lemez...

RUNNING WILD - Itt a második dal az október végi albumról: The Shellback
RUNNING WILD - Itt a második dal az október végi albumról: The Shellback

2016 nyarán jött ki a Running Wild legutóbbi lemeze, a Rapid Foray, azóta csak egy EP-t adtak ki 2019-ben, úgyhogy igazán itt az ideje az új stúdióalbumnak. A hamburgi kalózok új anyaga...

UNTO OTHERS - Albumpremier, dark/gót és metal, az egykori Idle Hands új lemeze
UNTO OTHERS - Albumpremier, dark/gót és metal, az egykori Idle Hands új lemeze

Strength címmel megjelent és végig is hallgatható a Roadrunnerhez szerződött Unto Others (az egykori Idle Hands) új albuma. Az még tavaly őszi hír volt, hogy kényszerből új nevet...

GUNS N' ROSES - Itt a második új dal is: Hard Skool
GUNS N' ROSES - Itt a második új dal is: Hard Skool

A Guns N' Roses még július 31-én indította el a 2021-es turnéját a pennsylvaniai Hersheyben, a bostoni Fenway Parkban pedig egy "új dalt" is játszottak, pontosabban a Silkworms egy...

ARCHAIC - Szöveges videóval egy új dal a budapesti thrasherektől: Behind
ARCHAIC - Szöveges videóval egy új dal a budapesti thrasherektől: Behind

Behind címmel egy szöveges videóval kísért új dallal jelentkezett a budapesti thrasher Archaic. Ideje volna egy új lemeznek, hiszen a How Much Blood Would You Shed to Stay Alive? még...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS