TANKCSAPDA - "Mindig is középszerűnek gondoltam magam..."

A dec/jan Hammerben megjelent Fejes Tamás interjú második része

2013. január 23. (szerda) 18:02 | utoljára módosítva: 2013. január 23. (szerda) 18:14

A Hammerworld magazin jubileumi, 250. számában megjelent egy interjú Fejes Tamással, a Tankcsapda dobosával. Szó esett ott a hazai hangszerkereskedelemről, az általa működtetett Hangszerarzenál bolthálózatról épp úgy, mint a Tankcsapdával kapcsolatos gondolatairól.

A Cselővel folytatott alapos beszélgetés második részében Tamás bepillantást enged a hétköznapjaiba, az aktuális projektjeibe és azt is megtudhatjuk, mi a legfontosabb dolog az életében!


A Tankcsapda Rockmafia Debrecen turnéja március elején indul el.




Nem csak a hangszerboltjaidnál, de a zenekarban is te intézed az üzleti ügyeket, a saját vállalkozásaidban is te vagy a főnök. Így joggal merül fel a kérdés, zenésznek vagy inkább üzletembernek érzed magad?


“Ez az egész azért durva, mert aki pénzről beszél, szponzorokkal tárgyal, aki pénzekről dönt, elszámol, satöbbi, az a zenészek szemében sosem lesz igazán zenész, az üzletemberek között meg sosem lesz üzletember, mert nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik. Őszintén, nekem mindig a zene, a zenekar volt az első. De tudom, hogy az emberek furcsán néznek rám, megosztó a személyem, mert nem tudják hova tenni, hogy közben az üzletben is otthon vagyok."



Szerinted miért van ez így Magyarországon?


“Sokat gondolkodtam ezen. Hiszen a külföldi top zenekarok muzsikusai nagyon gazdagok és mégsem fúj rájuk senki, hogy sokat keresnek, esetleg jó autóval járnak, szép, nagy házban laknak. De az átlag rajongó rocker sem feltétlenül szegény, elesett. Ez itthon tabu és szerintem a '70-es évek csöves kultúrájában gyökeredzik. Ott beleégett a társadalomba, hogy aki rocker, az csóró, az éhezzen, az sírjon. Járjon lyukas alföldi papucsban, szakadt kockás ingben, igyon almabort, stb.

Kint a zenészek büszkén megmutatják, milyen házat, kocsit vettek a munkájukból, ami a koncertezés, lemezeladás. És érdekes módon a rajongók is büszkék a bálványaikra ilyen szempontból is. Egyébként azért az zavar is egy kicsit, hogy mindenki azt hiszi, tele vagyok pénzzel. Pedig nekem nem a pénzem sok, hanem a hitelem. Minden vállalkozásomat hitelből indítottam.

Felvettem egy jókora összeget, aztán jött a gazdasági világválság és hirtelen kétszer annyi lett a svájci frank árfolyamváltozása miatt. Most mit tehettem volna? Sírjak és igyak egy kocsmában és várjam, hogy mikor viszi el mindenemet a végrehajtó? Azt már nem. Egyet tehettem, kétszer annyit dolgoztam és dolgozom.

Az önálló életemet is úgy kezdtem, hogy anyáméktól kölcsön kértem azt a kis megtakarításukat, ami volt, felvettem mellé egy nagy adag hitelt és abból vettem egy kis panellakást. Aztán szereztem egy öreg Barkas furgont és miután befejeztem a melót a hangszerboltban, mint eladó, különböző együtteseket fuvaroztam a kocsival. Mellette gyakoroltam, próbáltam zenekarokkal, hogy ebben a szakmában is érvényesülni tudjak. Ami azért még segített, hogy elég bevállalós vagyok. Nagy a kockázat viselési hajlandóságom.

Régen nagyon necces dolgokat is bevállaltam. Gyakran nem tudtam, hogy másnap miből fizetek ki egy hangszert vagy mittudomén. De aztán addig gondolkodtam, mentem, míg valahogy mindig megoldódott. De visszatérve a kérdésedre, ha választanom kéne és valamit fel kéne adni az életemből, akkor az üzletet adnám fel és a zene maradna. Zenészként kezdtem és mindig is a zenélés érdekelt a színpad vonzott, egyszerűen rocksztár akartam lenni…”



 



Úgy tűnik, ez az álmod valóra vált valamilyen szinten.


“Nem valamilyen szinten! Konkrétan sosem gondoltam volna, hogy ilyen messzire jutok!”



Ezek szerint biztosan bánt, hogy sokan azt hiszik nem saját erőből érted el, amit elértél. Úgy hírlik, azért tudsz ilyen sebességgel hasítani a hazai üzleti életben, mert a szüleidtől kapod a tőkét, konkrétan azt rebesgetik, édesapád Debrecen egyik nagy ingatlan mágnása.


“Ha-ha, ezt már én is hallottam! Beszarok ezeken a városi legendákon. Ezek számomra totálisan megdöbbentő infók! Tudod, mi az igazság? Édesapám egy húsz éve nyugdíjas rendőr, édesanyám pedig ének-zene/történelem szakos tanár egy általános iskolában, akihez úgy mennek oda a gyerekek, hogy 'Csókolom, Lenke néni!' Egy háromszobás lakásban laknak egy panel sorházban. Ott nőttem fel én is, egy szobában a testvéremmel.

Békében-boldogságban élnek, de semmi közük a pénzhez, főleg a vállalkozáshoz nem. Érted, olyan emberek, akik még azon is elgondolkodnak, hogy abban a boltban vegyék a csirkecombot, amelyikben akciósan árulják! (nevet) Ők ilyen nagyon konzervatív emberek. Apámmal a mai napig konfliktusaim vannak emiatt. Annak idején, amikor először hazamentem fülbevalóval, totál kiborult, kitépte a fülemből.

Szóval számomra hihetetlen, hogy az emberek nem hiszik el, hogy saját erőből is előre juthatsz. Pedig velem ez történt. Természetesen nagyon hálás vagyok a sorsnak mindezért és szerencsésnek is érzem magam, hiszen csodálatos dolgokat adott meg nekem az élet ebben a kis országban, egy világgazdasági válság közepén.”



Mindehhez milyen sulit végeztél?

“Zenei szakközépbe jártam, utána pedig gépészeti technikus lettem, az autószerelő mesterséget tanultam ki. Csak akkor már kurva kemény rocker voltam, nem nagyon érdekelt más. Hát elmentem hangszerbolti eladónak.

Tudod, azt is bevallom, hogy nem igazán tartom magam tehetséges embernek. Mindig is középszerűnek gondoltam magam. Egyszerűen azt gondolom, hogy tisztában vagyok a képességeimmel. Tudom, hogy nem vagyok kurva okos, nem tudok kurva jól dobolni. Átlagos a testsúlyom és a magasságom is! (nevet) Ami pluszt kaptam az élettől, az egyértelműen a kitartás.

Tudom, hogy ha nagyon akarok valamit, akkor azt véghez viszem tűzön-vízen át, akkor is, ha beledöglöm. Meg talán még annyi, hogy ha valamilyen jó gondolatot, ötletet feldob az élet, akkor én abban meglátom a lehetőséget. Ami persze teher is, mert nem bírom ezeket elengedni. Lehet, ez olyan, mint alkoholistának az alkohol, vagy drogosnak a drog. Úgy érzem, meg kell csinálnom, mert különben belepusztulok.

Mindig a véglegekig elmegyek. Például: láttam egy jó autót. Elkezdtem akarni. Bementem a szalonba, megkérdeztem mennyi. Megmondták, lefőttem, hazamentem. De aztán csak megvettem, mert nem bírtam ki, holott nem lett volna szabad. És aztán azért dolgoztam, hogy még is csak megengedhessem magamnak. Aztán persze rájöttem, hogy nem lettem tőle annyival boldogabb, mint amennyire vágytam rá. De ha nem veszem meg, sosem tudom meg, milyen érzés birtokolni. És ebből adódik, hogy mindig az új dolgok hajtanak. Ha már valamit megvalósítottam, az nem érdekel annyira. Valami újat akarok csinálni.

Ugyanakkor az ember bölcsebb is lesz ezektől, mert egy idő után tudja, hogy meddig mehet el, meddig érdemes elmenni. De ehhez meg kell élni ezeket a dolgokat. Egyébként azért most már gyakran érzem, hogy túlságosan szétaprózom magam. Még úgy is, hogy a házamban van az irodám. Ott dolgozik egy munkatársnőm, aki a zenekar és a cégeim papírmunkáit intézi. Régebben az volt, hogy mentem a hangszerboltból a zenekari próbákra, aztán szerteszét a városba ügyintézni, naponta megtettem 70-80 km-t motorral vagy kocsival, azt sem tudtam, hol vagyok. Mindenhonnan elkéstem, állandóan rohantam. Ezért gondoltam úgy, hogy legyen ott az irodám, ahol lakom.

De mondom, nem úgy kell engem elképzelni, mint valami öltönyös-nyakkendős fazont egy irodában. A zenekarban is, és nekem személyesen is mindig nagyon fontos volt a hitelesség. És én mindenek előtt egy tetovált, fülbevalós, hosszú hajú rocker vagyok és csak olyan dolgokba fogok bele, amiről úgy gondolom, hogy az én életem. Szóval sohasem gondoltam, hogy diszkóbárt csináljak, holott meglett volna rá a lehetőségem. De az nem én vagyok. A Roncsbárt is úgy csináltam meg, hogy azt mondtam, legyen olyan, hogy ha nem az enyém lenne, és csak úgy bemennék, akkor is jól érezzem magam benne! Megint mondom, én egy igen csak átlagos embernek tartom magam. És abból indultam ki, hogy ha nekem tetszik egy hely, ha nekem ízlik egy pia, ha nekem tetszik egy koncert, akkor sok más embernek is tetszeni fog.”




 



Ha már szóba hoztad a Roncsbárt, amit 2012-ben nyitottál meg Debrecen belvárosában. Hogyan jött az ötlet, hogy klubot nyiss?


“Már 8-10 éve bennem van, hogy valamit csinálni kéne Debrecenben. Nem nagyon kellett ezt kitalálni. Egyszerűen láttam, milyen helyek vannak külföldön, illetve, hogy nálunk nem nagyon vannak olyan helyek, ahová én is szívesen lemennék. Aztán a csajom egyszer elvitt a Szimplakertbe, és akkor, ott tudtam, hogy nekem egy ilyet kell csinálnom! Hangsúlyozom, én nem egy ötletgyáros vagyok. Csak jól felismerem, ha valahol valamire igény van és működhet.

Aki a Szimplakertet kitalálta, az a zseni, nem én! Annyi a plusz a Roncsbárban, hogy össze van vegyítve a romkocsma a zenei klubbal. Sajnos Debrecenben nagyon gyenge a klubélet, nem csoda, hogy gyorsan felpörgött a helyünk. Ennél a projektnél már az is fontos volt, hogy elhatároztam, egyedül nem fogok bele újabb kalandokba, kizárólag társakkal. Szerencsém van, mert sok jó ember vesz körül, akikre számíthatok, akikben bízhatok.

Az elmúlt évek alatt olyan embereket ismertem meg, akiknek a tudása az adott területen rendkívül magas szintű és akikben ráadásul maximálisan meg tudok bízni. Őri Feri az egyik ilyen arc. Vele nagyon régóta dolgozunk már együtt. Nagyon jó koncertszervező, így biztos lehetek abban, hogy mindig jó programok lesznek a klubban. Azt szeretem, amikor van egy jó lehetőség és ahhoz rögtön hozzá tudok rendelni megbízható munkatársakat, akikre számíthatok.

Őri Feri mellett az is nagy biztonságot ad, hogy a párom intézi a klub vendéglátós ügyeit. Ezer éve ebben a szakmában tevékenykedik és abszolút bízhatok benne. Tudom, hogy ha nem is vagyok a helyszínen, nem leszek átb...va. Ugyanígy vagyok a biztonsági céggel, amelyik a klubot őrzi. Velük évekig együtt dolgoztunk a Tankcsapdával, minden szempontból kipróbált, megbízható partnerek."



A Roncsbárral kapcsolatban milyen további elképzeléseid vannak?

“Érdekes, hogy már nem sokkal az indulás után hárman is megkerestek az ország különböző részeiből, hogy ott is nyissunk Roncsbárokat. Sőt, külföldi megkeresés is volt már! Ez nyilván fizikailag lehetetlen, kivitelezhetetlen…..de, az agyamban azért mégis ott van, miként lehetne megoldani csak azért is! (nevet) Sajnos nem tudok már ennyi helyen ott lenni, így pedig túl nagy a kockázat.”



 


Szerinted egyébként a Roncsbár azért megy jól, mert te ott vagy személyesen?

“Látod, ez egy érdekes kérdés. Egy csomó vendéglátós azt mondja, azért megy, mert én nyitottam. De ez alapvetően csapatmunka, nem egy emberen múlik. Én viszem a design részt és a programokkal kapcsolatos dolgokat, de van egy üzlettársam, aki pedig a napi ügymenetre koncentrál. Nagyon sok szar kis részletkérdés van, amit mind ő intéz. A klubban ezeket az ügyeket Bernáth Csaba (DVSC focista) kezeli. Tudod, amikor hangos a zene a klubban, vagy kijön a Köjál. Ő ott olyan, mint én a Tankcsapdában. Lukács van a fronton, ő a fasza gyerek, akiről mindig mondják, hogy milyen jót talált ki, én meg hordom le a szemetet...

Ha valakivel konfliktusba kell kerülni, akkor én tolom oda az arcom. Amikor például veled tárgyalok Hammer hirdetésekről! (nevet) Tudom, kellemetlen feladat, és azt is, hogy kellemetlen tudok lenni, de hát ez az én munkám a bandán belül, valakinek ezt is meg kell csinálni!”



Úgy tudom, hogy – a te szavaiddal élve – te toltad oda az arcod a MOL-hoz is a Tankcsapdával való együttműködés érdekében. Így van?

“Igen, én hoztam össze ezt az közös munkát. De nem én találtam ki. Azt próbáltam itt is megvalósítani, amit a hangszerkereskedelemről meséltem. Közvetlen kapcsolatot próbáltam találni a zenekar és a rajongók közé. Egy kiadó ebbe csak belezavart volna. Legalább is ez volt a tapasztalatunk már négy-öt éve is az előző kiadóinkkal. Az egyik legkényesebb pont mindig a terjesztés volt. Azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy hogyan juthatna el egy Tankcsapda album legközvetlenebbül a vásárlókhoz a mai Magyarországon, ahol már alig vannak lemezboltok? Elkezdtem azon gondolkodni, milyen bolt az, amiből sok van? És az egyik jó ötlet a benzinkút volt. Oda szinte mindenki bemegy.”



És azért kapható az album ilyen kedvező áron, mert a MOL beszállt a költségekbe?

“Na, ez megint egy nagy tévedés! Semmilyen ismeretség, kapcsolat nem volt velük. Legalább tizenkétszer elhajtottak a halál f...ára, mielőtt sikerült meggyőzni őket. Ott nem hülyék ülnek, akik jófejségből odaadják a terjesztési hálózatukat és odaadnak egy halom lóvét, hogy költsétek CD-re vagy könyvnyomtatásra! A gyártásra egy fillér támogatást sem kaptunk. Saját pénzből gyártattuk az albumokat és úgy adtuk át nekik bizományba. Sokáig gondolkodtak rajta, hogy egyáltalán szóba álljanak-e velünk? Mert egy ilyen nagy, elegáns céghez egy rockzenekar nem feltétlenül passzol. Csúnyán beszélnek, hosszú a hajuk, köpködnek, hangos a zenéjük, szóval érted... (nevet) Meg kellett győzni őket.

Kínomban már nem tudtam mit kitalálni. Mert az ember odamegy egy ilyen céghez és mondja, hogy adjatok ennyi meg annyi pénzt. De miért, kérdezik? És akkor kell az az egy jó bemondás. És az jutott eszembe, hogy ez lehetne a 'Tele a tankot!'. És onnantól gondolták, hogy igen, erre rá lehet fűzni az együttműködést.”




 


Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a sok agyalás és ügyintézés mellett mi szórakoztat, mivel kapcsolódsz ki?

“Csodálkozni fogsz, de csak ismételni tudom magam. Nekem a zene a kikapcsolódás. Nagyon szeretek zenélni. Az utóbbi időben pedig különösen jók a próbák, a koncertek, élvezzük egymás társaságát. Mondtam már, nekem a zene az életem. Ezt szeretem csinálni legjobban, és a ha választanom kéne, akkor a zenét választanám!”


Az interjú első részét, amely nem kevésbé érdekes, a decemberi-januári HammerWorldben találod meg, amely még ezen a héten országszerte kint van az újságosoknál.

Fotók: Bakó Csaba

www.tankcsapda.hu



 

Hozzászólások

[011539]
hanaura
Soha az életben nem volt szimpatikus a srác.
Na most az lett!
[011535]
bogar01
Tényleg nagyon jó cikk. Ugyanis ebben megmutatkozik az a mentalitás, ami kiemelte a csapdát a hazai mezőnyből. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok rajongó.
[011534]
Detomasso
Délelőtt után este 10kor térek ide vissza kommentálni...azt hittem, már valaki ír erre a cikkre pár szót: tévedtem.
Én általában "ülök az irodában nyakkendőben" és csodálom és nagyra tartom az ilyen srácokat, mint Fejes Tomi, bár -nem mintha nem hoznék létre vagy össze nagy dolgokat-elgondolkodtató és nagyon inspiráló, hogy ő miként bánik a saját életével és mennyira ott van a szikrázás, amire sokan vágyunk. Köszönöm ezt a cikket, ilyen őszinte és jó cikkekre várok a HW-től. Jó volt, tényleg, köszönöm.
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
THE DEAD DAISIES - Új dal és klip Glenn Hughes-éktól: Holy Ground (Shake The Memory)
2020. december 4. (péntek) 15:19

Az még tavaly nyár végén lett hivatalos, hogy a The Dead Daisies-ből távozott John Corabi énekes (ex-Mötley Crüe, ex-The Scream) és a basszusgitáros Marco Mendoza, a helyüket pedig a legendás énekes/basszer, Glenn Hughes (Trapeze, Deep Purple, Black Sabbath stb.) vette át. A Glenn Hughes-zal elkészült új album, a Holy Ground január 22-én jön majd ki a Spinefarmnál, és ha minden igaz, februárban nálunk is bemutatják az új anyagot. A koncert a Barba Negrában lesz február 16-án. A Holy Ground album legfrissebb előzetes dala a Holy Ground (Shake The Memory), amelyhez egy klip is született.   www.facebook.com/TheDeadDaisies A koncert Facebook oldala "A Rock Hangjával az élen koncertezik jövőre a Dead Daises Újabb fejezetéhez érkezett a Dead Daisies története, ami a korábbiaknál is kalandosabb éveket ígér. Az Ausztráliából indult rockzenekar ugyanis felfrissült tagsággal, egy új lemezzel és vadiúj...

IRON SAVIOR - Az új album, és mellé egy friss klip is
IRON SAVIOR - Az új album, és mellé egy friss klip is

Skycrest címmel egy új stúdióalbummal jelentkezett a power metalos hamburgi Iron Savior, Kai Hansen egykori csapata. A Piet Sielck énekes/gitáros vezette banda legutóbbi lemeze a...

GROWN - A Clawfinger gitárosának új projektje, klippel az első dal: Stay Calm
GROWN - A Clawfinger gitárosának új projektje, klippel az első dal: Stay Calm

A Clawfinger gitárosa, Bård Torstensen egy új projektet hozott létre Harald Dose énekessel, a GrowN első dala a Stay Calm címet viseli, és egy klip is született hozzá. Ismerkedj meg vele!...

ANNEKE VAN GIERSBERGEN - Videoklippel a februári szólóalbum első dala: My Promise
ANNEKE VAN GIERSBERGEN - Videoklippel a februári szólóalbum első dala: My Promise

The Darkest Skies Are The Brightest címmel egy személyes hangulatú szólólemezzel jelentkezik 2021. február 26-án az egykori The Gathering énekesnő, Anneke Van Giersbergen. A 11 dalos album...

ORDEN OGAN - Dalpremier a márciusi albumról: Heart Of The Android
ORDEN OGAN - Dalpremier a márciusi albumról: Heart Of The Android

Eredetileg úgy volt, hogy a power metalos német Orden Ogan szeptemberre tervezett új albuma a járvány miatt csak november 13-án lát majd napvilágot, nemrég azonban egy még újabb kiadási...

HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK - "Sírva vigadunk József Attilával...", új klip született: Dúdoló
HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK - "Sírva vigadunk József Attilával...", új klip született: Dúdoló

Csókol Attila címmel jelent meg a hónap elején a Hétköznapi Csalódások új albuma - József Attila versek megzenésítésével. A friss klipjük a Dúdoló dalhoz született meg. "Itt az...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS