W.A.S.P. - "Lényegében vérfürdőt csináltunk a klubokban!"

A 30 éves banda ma este Budapesten játszik

2012. november 26. (hétfő) 15:34 | utoljára módosítva: 2012. november 27. (kedd) 06:52

A Blackie Lawless vezette W.A.S.P. 1982. szeptember 21-én a Los Angeles-i Troubadour klubban adta legelső koncertjét, és napra pontosan 30 évvel később a zenekar egy masszív jubileumi Európa-turnéra indult, amelynek budapesti állomása is lesz, november 27-én, azaz ma este a Club 202-ben.


A koncerten előzenekar nem lesz, a kapuk este 7-kor nyílnak, a W.A.S.P. pedig várhatóan 20.15-kor kezd majd.


Készül a következő W.A.S.P. stúdióalbum is, de ez a különleges látványelemekkel kísért show a legendás csapat három évtizedéről szól majd.

Az évforduló és a két hónapon át tartó Európa-turné kapcsán az októberi HammerWorldben megjelent egy Blackie Lawless interjú, amit most teljes terjedelmében elolvashatsz. A vérrel, piróval, nyers hússal kísért korai évekről is beszél Blackie, meg arról is, hogy mi minden változott meg azóta.



Szerinted mi a titka­ annak, hogy a W.A.S.P. koncertjeire, lemeze­ire 30 év elteltével is kíváncsiak az emberek? A mai sikercsapatok zöme aligha fog turnézni 2040 táján...


„Egyrészt a világ változik, semmi sem marad ugyanolyan. Igaz, a heavy metal világa inkább konzervatívnak mondható, de azért itt is vannak komoly változások. Egy mai csapat, egy újabb banda számára óriási kihívást jelent, hogy életben maradjon, hiszen a CD-eladásokból egyáltalán nincs már bevétel. Persze, ez a probléma minket is sújt, ahogy a többi régi zenekart is, de azért nekünk van egy lojális táborunk, így világszerte képesek vagyunk turnézni. Egy fiatalabb, feltörekvő banda számára azonban még a koncertezés is inkább kiadást jelent. Már annak örülhetnek, ha a turné végére kijönnek nullára. Ilyen körülmények között sokan felhagynak a zenéléssel, vagy hobbiként tekintenek rá, mellette pedig igyekeznek kiépíteni egy másik egzisztenciát.

Régen sem volt könnyű áttörni a falakat, ismertté tenni a bandát, de volt egy háttéripar, ami adott esetben sokat segített. Ma ez már szinte teljesen eltűnt. Igaz, hogy ott az Internet, és ha felteszed a zenédet, akkor Grúziától Peruig bárki letöltheti, de hát kismillió zenekarnak vannak fent dalai, lemezei. Ez tehát önmagában kevés a boldoguláshoz. Ha nem tudsz koncertezni, turnézni, akkor csak nagy-nagy szerencsével akadnak rád az emberek. És persze az sem árt, ha a színpadon képes vagy emlékezetes teljesítményt nyújtani."



Ezzel nálatok sosem volt gond...


„Valóban nem, mi mindig is nagyon adtunk a látványra. Egy W.A.S.P. koncert mindig is igazi előadás volt. Én ma is úgy tekintek egy-egy koncertre, mint egy bokszmeccsre. Ha nem okozunk fájdalmat, ha nem ütünk ki még a cipődből is, akkor kár felmenni a színpadra! (nevet) Tudod, mit hiányolok a legjobban a mai színtérről? Az igazi frontembereket. Nagyon ritkán kapom fel a fejem egy olyan újabb csapatra, ahol valódi frontembert látni. Mintha ezek a fiatalabb arcok nem akarnák feltüzelni, felpörgetni a közönséget, vagy mintha ők maguk sem éreznék, hogy miről is szól ez az egész. Menj csak fel a Youtube-ra, nézz meg egy akármilyen újabb zenekart, aztán nézz meg egy idei Iron Maiden koncertfelvételt! Bruce Dickinson sem fiatal srác már, mégis olyan energiával nyomul a színpadon, hogy az hihetetlen! Attól félek, hogy amikor a mai nagy bandák már nem lesznek, a vérbeli frontemberek is eltűnnek a színről."



Mi lehet az oka ennek a frontemberhiánynak?

„Fogalmam sincs. Nyilván több munkát, több energiát kell befektetni egy látványos showba, több pénzt is, megjegyzem, de nem csak erről van szó. A mi generációnk egy olyan korszakban kezdett koncertezni, amikor ez még mind természetes volt. Láttuk a '70-es évek Alice Cooper, KISS koncertjeit, és persze még rajtuk is túl akartunk tenni. Meg a kortársainkon is. Akkoriban egy nagyon durva versenyszellem is jellemezte a színteret. Ha nem tudtál túltenni a többieken, akkor az emberek más koncertekre vettek jegyet. Ha ki akartál tűnni az átlagból, akkor valami egészen különlegeset kellett nyújtanod."



Mennyire megterhelő számodra egy-egy újabb turné?

„Ez olyan, mint amikor a sportolóknál jön egy újabb szezon. Előtte egy kicsit el lehet lazulni, de amikor elkezdődnek a meccsek, már maximális teljesítményt kell nyújtanod. Azt szoktam mondani, hogy egy turné éppen olyan, mintha egy kosarasnak minden este végig kéne játszania egy meccset. És akkor vagy igazán jó, ha el tudod hitetni a szurkolókkal - vagy a mi esetünkben a rajongókkal -, hogy mindez könnyedén, lazán jön. Minden erőfeszítés nélkül. Holott a jó kosaras is meghal a pályán. Az sem titok, hogy a bulik végére én is rendesen összeroskadok."



És a bulik előtt van még benned drukk vagy lámpaláz?

„Lámpaláz nincs, drukk vagy fe­­szültség azonban igen. De nem amiatt vagyok izgatott, hogy netán nem jön össze valami, vagy elfelejtek egy-két sort, hanem a színpad miatt, a show miatt. Ez nálam egy másfajta tudatállapot. Délután még nem vagyok az a vadállat, akit este a színpadon látsz. Úgy 30-40 perccel a koncert előtt már kezdem érezni magamban a feszültséget. Szerintem valami hasonlót érezhet egy oroszlán is, amikor elkezdi becserkészni az áldozatát!" (nevet)



 


Egy sor pályatársad vagy már előrukkolt egy önéletrajzzal, vagy éppen készül kiadni egyet. Ezzel szemben te inkább a hivatalos W.A.S.P. honlapon teszed közzé a régi sztorikat, időrendben dolgozva fel a zenekari történetet. Miért?


„Eredetileg én is filóztam azon, hogy egy könyvet adjak ki a W.A.S.P.-sztorijával, és kaptam is ajánlatokat különféle kiadóktól, de végül letettem erről. Mégpedig azért, mert így szabadabban fogalmazhatok. Ez a honlapos sorozat egy teljesen szubjektív visszaemlékezés, és nem egy alapos bandatörténet, amelyben minden egyes régi tag felsorakozik. Leírom a régi dolgokat, az érdekes történéseket, de nem átfogó jelleggel, nem a teljesség igényével. Ettől függetlenül elég olvasmányos a dolog, és a rajongók szeretik is, várják az újabb epizódokat.

A terveim szerint úgy 15 fejezetből áll majd az egész sztori, tehát egyfajta minikönyvnek is tekinthető, csak éppen a megjelenési formája más. És pontosan azért, mert a honlapon mindenki szabadon elolvashatja, nem jöhet senki azzal, hogy hát ez nem is egy komplett zenekari biográfia. Valóban nem az, nem is annak készül."



Hiányoznak is belőle az igazán zaftos turnésztorik...

„Azokkal biztosan több katintást lehetne elérni, több letöltést, de nem ez a célom. Voltak olyan zenekari történések, amiket csakis úgy lehetne igazán jól megértetni az emberekkel, ha egyes régi tagok magánéletét is kiteregetném a nyilvánosság elé. Ennek sem értelmét nem látom, sem gyomrom nincs hozzá. Vannak olyan dolgok, amelyek az ember privát szférájához tartoznak.

Tisztelem annyira a régi társaimat, még azokat is, akikkel esetleg nem vagyok jó viszonyban, hogy a magánéletüket tabunak tekintem. Szerintem az igazi rajongók megértik mindezt. És így is elég érdekesek a sztorik, úgy gondolom. Egy csomó mindenről soha nem esett szó az interjúkban. Más bandákkal kapcsolatban is szívesen olvasok a korai dolgaikról, a nehézségeikről, az összes problémáról, amivel szembesülniük kellett. Az ilyenekből nekünk is bőven kijutott."



Az például engem is meglepett, hogy a korai időszakban mennyire nehezen jutottatok lemezszerződéshez...


„A klubok mindig tele voltak, amikor felléptünk Los Angelesben, a hírünk futótűzszerűen terjedt, de a kiadók kivétel nélkül a kukába hajították a demóinkat. Ez valóban így történt. A többi L.A.-beli csapathoz képest mi lényegesen agresszívebbek, keményebbek voltunk. Az sem véletlen, hogy a Metallica is inkább felköltözött San Franciscóba. A kiadók akkoriban csakis rádióbarát csapatokat kerestek, a korai dalaink pedig - a Hellion vagy a L.O.V.E. Machine - egyértelműen nem ilyenek voltak. És akkor még nem is beszéltünk a színpadi showról, ami a zenénél is brutálisabb volt! Lényegében vérfürdőt csináltunk a klubokban! (nevet)

Amikor sikerült lecsalnunk egy-egy kiadós embert valami bulira, a tömeg láttán eleinte mindig lelkesnek látszott, szinte már odatolta elénk a szerződést, de mire vége lett a koncertünknek, már nem volt sehol. Nem merték felvállalni a bandát. Túl vadak, túl erőszakosak voltunk. Pedig akkoriban a nyugati-parton már 3 ezer fős bulikat adtunk önállóan. Nem egyet, nem kettőt... De a kiadóknak sok volt a vér, a nyers húsok hajigálása, és pláne az, hogy egy meztelen csajszi 'megkínzása' is a színpadi show visszatérő eleme volt."



Végül az Iron Maiden jól ismert menedzserének, Rod Smallwoodnak a hathatós közbenjárása kellett ahhoz, hogy az EMI-hoz szerződjetek, igaz?


„Pontosan. Lett volna lehetősé­günk arra, hogy egy kicsi független kiadónál kihozzuk az első lemezt, de mindenképpen egy multinál akartunk dolgozni. Akkoriban ez volt az egyetlen járható út. Egyébként Rod sem volt ránk kíváncsi, de a Kerrang! akkori fotósa, Ross Halfin elrángatta a bulinkra. Ő már ismert minket, tudta, hogy mit csinálunk a színpadon, és azt mondta Rodnak, hogy ezt mindenképpen látnia kell! És néhány nóta elég is volt Rodnak... De még neki sem volt könnyű dolga, mert a Capitol kiadónál senki sem hitt abban, hogy lehetnek sikerdalaink."



W.A.S.P. - I Wanna Be Somebody (az 1984-es első albumhoz)

 


Igazi rádiós slágereitek nem is voltak soha...

„Valóban nem. Mi már a kezdeti időkben is inkább albumos csapatnak tartottuk magunkat. Nem akartunk rádiós slágereket írni. Ezért is lett az első kislemezdalunk az Animal, amit persze Európában tudtunk csak kiadni, egy független kiadónál. A nagylemezre aztán fel sem került. De a Capitol látta, hogy milyen sikeres a maxi. Kénytelenek voltak beismerni, hogy nincs szükségünk a rádióra, mert közvetlenül a rajongókat szólítjuk meg. Olyasmit láttak és hallottak tőlünk, mint senki mástól."



W.A.S.P. - Animal (Fuck Like A Beast) (1984-es koncertfelvétel)

 


Ezt az Animal (Fuck Like A Beast) nótát azonban ma már nem vagy hajlandó előadni...

„Igen, és erre konkrét okom van. A pályafutásom egy olyan pontjára jutottam el pár éve, hogy már nincs szükségem erre a dalra. Ez a sztorink egy lényeges, meghatározó része volt - 30 évvel ezelőtt. De ma már más mozgat, mint akkor. Nem akarok szimplán sokkolni, és nem akarok csak azért előadni egy régi dalt, mert azt sokan szeretik. Az a fontos, hogy hittel, meggyőződéssel tudjam elénekelni a nótákat. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a koncertjeinkkel elgondolkoztassam az embereket. Szerintem az a jó koncert, amelyik megmozgatja az agyakat. És ugyanez igaz a lemezekre is.

Akkor vagyok elégedett a teljesítményemmel, ha az emberek a dalaim hallatán elfilóznak az életükön, azon, hogy mit miért csinálnak, és hogy mi az igazi szerepük a világban. Az Animal nyilván nem erről szól. Az igazi művészet viszont igen. Ez persze nem azt jelenti, hogy lila ködbe akarnám burkolni magamat és a zenekart, belőlünk sosem lesz egy művészkedő csapat. De a mérce ma már más, mint 30 éve. Ahogy én magam sem vagyok ugyanaz az ember, mint a '80-as évek elején."



Érdekes, ahogy Alice Cooper és Dave Mustaine mellett te is megtaláltad az Istenhez vezető utat...


„Sok-sok éven keresztül szinte harcban álltam a szervezett vallásokkal, holott katolikus neveltetést kaptam annak idején. Vagy két évtizeden keresztül folyt ez a küzdelmem, de aztán elérkeztem oda, hogy megtaláltam a sötétségből kivezető utat. Rá kellett döbbennem arra, hogy igazából nem is Istenre haragudtam, hanem a rám kényszerített merev szabályokra. A vallás ebből a szempontból a politikával rokon, legalábbis szerintem. Az embernek meg kell találnia a saját igazát. Amit elénk tesznek, az minden, csak nem az igazság."



Most nincs új albumotok, mégis turnéra indultok. Mire számíthatunk?


„Egy olyan showra, ami három egymástól jól elkülönülő részből épül fel. Az elsőben a debütáló albumtól a Headless Childrenig terjedő korszakot idézzük fel, aztán jön a Crimson Idol album, persze sűrített kiadásban, a végén pedig az összes többi, azaz újabb és régi dalok vegyesen. És közben a látvány, a háttér is sokat változik. Több kivetítőt is használunk, egészen speciális megoldásokkal, bevágásokkal. Olyan show lesz, amit más még soha nem csinált, legalábbis tudtommal nem.

Sokat készültünk erre a turnéra, ez nem csak egy újabb W.A.S.P. koncertsorozat lesz. És tökéletesen egybevág majd azzal, amit korábban mondtam arról, hogy szeretném elgondolkodtatni az embereket. Nemcsak a szemüket, a fülüket akarjuk megdolgoztatni, hanem az agyukat is. Persze mindenféle szájbarágás nélkül..."











 

Hammer TV

 
KING OF ASGARD - "Quorthon és a Bathory hagyatéka rengeteg zenén átsüt"
2021. május 15. (szombat) 09:57

Svartrviðr címmel május 28-án jelenik meg a folkos északi death/viking metalt játszó svéd King Of Asgard ötödik albuma, a 2017-es Taudr lemez utódja, amelynek producere Magnus "Devo" Andersson volt a Mardukból. A 2008-ban elindított King Of Asgard frontembere, Karl Beckmann a 90-es évek végén feloszlott Mithotyn oszlopos tagja, gitárosa, egyik fő zeneszerzője volt, a csapattal pedig egy alapos interjút is találsz a májusi HammerWorld magazinban. A két hét múlva érkező friss lemez harmadik előzetes dala a klippel kísért Ammobiærg - ismerkedj meg vele!   www.facebook.com/kingofasgard   Részlet a májusi HammerWorld magazinban olvasható interjúból:   A Sartrviðr alapján azt kell mondanom, hogy a zene jóval keményebb éllel rendelkezik az átlagos ’viking’ metalnál, s közben egy monumentális, epikus vonulata is tapasztalható. Mit gondolsz erről? "Úgy vélem, tökéletesen igazad van, ez egészen...

DREAM THEATER - Megnyitják az archívumot, premier: a Pull Me Under felvétele 2017-ből
DREAM THEATER - Megnyitják az archívumot, premier: a Pull Me Under felvétele 2017-ből

Archív kiadványsorozatot indított a Dream Theater, amelynek elnevezése Dream Theater's Lost Not Forgotten Archives, elsőként pedig egy 2017-es japán koncert felvételét hozzák majd ki...

BRAINSTORM - Nyár végén jön az új album, a Rage főnökével az első klipes dal: Escape The Silence
BRAINSTORM - Nyár végén jön az új album, a Rage főnökével az első klipes dal: Escape The Silence

Wall Of Skulls címmel augusztus 20-án lát napvilágot az Andy B. Franck énekes vezette Brainstorm új stúdióalbuma, a 2018-as Midnight Ghost lemez utódja. Első előzetesként már itt...

KÁRPÁTIA - Megjelent és végighallgatható az új album: Csatazaj
KÁRPÁTIA - Megjelent és végighallgatható az új album: Csatazaj

Csatazaj címmel megjelent és vlgig is hallgatható a Kárpátia zenekar új albuma. "A Csatazaj lemezt szerettük volna úgy időzíteni, hogy akkor már elindulhatnak a koncertek is. Bíztunk...

BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, friss dal és klip: My Lucky Card
BILLY GIBBONS - Új szólóalbum jön a ZZ Top főnökétől, friss dal és klip: My Lucky Card

Hardware címmel június 4-én jelenik meg Billy Gibbons harmadik szólóalbuma, legfrissebb előzetesként pedig itt a klippel kísért Ny Lucky Card dal. A ZZ Top gitáros/énekese 2015-ben...

PAIN - Öt év után klipes új felvétel Peter Tägtgren csapatától, a póló mindent elárul
PAIN - Öt év után klipes új felvétel Peter Tägtgren csapatától, a póló mindent elárul

A Hypocrisy-vezér Peter Tägtgren másik csapata, a Pain még 2016-ban adta ki a legutóbbi albumát, a Coming Home-ot, de a banda nagyon is aktív, lesz majd új lemez is a hírek szerint, a...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS