FIVE FINGER DEATH PUNCH - A halálos magyar csapás

Exkluzív interjú Bathory Zolival - Fotóalbummal frissítve

2009. szeptember 15. (kedd) 03:30 | utoljára módosítva: 2013. május 15. (szerda) 18:47

Itthon még kevesen tudják, hogy az utóbbi évek egyik legreményteljesebb amerikai metal bandája mögött egy Magyarországon született gitáros srác áll, aki itthon egy LadyBird's Bite nevű csapatban is zenélt (a Totalcaros Winklerrel, többek között), de készített lemezborítókat (egyes Dance, a Moby Dicktől a Kegyetlen évek és a Körhinta), pólómintákat, valamint fanzine-eknek is segédkezett.


A tengerentúlon Zoltan Bathoryként ismertté vált metal fanatikust Lénárd László faggatta ki annak kapcsán, hogy a Five Finger Death Punch debütáló albuma, a The Way Of The Fist végre hivatalosan is megjelent Európában, sőt, a csapat ebben a hónapban élőben is bemutatkozik a kontinensen. (A HammerWorld magazin 211 - 2009/02 számában megjelent interjú teljes verziója exkluzív fotókkal)




A 5FDP révén mindenki Zoltan Bathory-ként ismer, itthon viszont a régisulis arcok Leóként emlékeznek rád. Honnan jött annak idején a Leó név?

"Még a középiskolában ragadt rám, mivel oroszlánokat megszégyenítő bazi nagy sörényem volt. Úgy néztem ki, mint Slash egy villámcsapás után, ha-ha! Ha elfordítottam a fejem, ez a szénakazal csak 2-3 másodperces késéssel bírt a megfelelő irányba állni. Amikor aztán áteveztem az Operencián, rasztásítottam a sérót és visszakapcsoltam a Zoltán névre, mert ez itt érdekesebben hangzik."



Jóbarátunk, a Wikipedia szerint 1978-ban születtél, de ez tutira nem stimmel...

"Ha-ha! Nem tudtad, hogy amint átteszed a segged Hollywoodba, azonnal öt évvel fiatalabb leszel?! Egyébként eredetileg Szentendrén születtem, és mivel régesrégi barátok vagyunk, igazolhatod, hogy valóban Magyarországon éltem. Ez ugyanis néha vita tárgyát képezi...

Mindig jókat vigyorgok, amikor rátalálok valami magyar zenés fórumra, ahol jól informált pincelakók arról pötyögnek, hogy a Death Punch gitárosa magyarnak próbálja kiadni magát, és hogy ez micsoda vérben forgó szemeket kigúvasztó galád cselekedet... Most remélhetőleg minden kétséget kizárunk - én tényleg egy olajra lépett hazánkfia vagyok!"



Még a Metallica Hungarica időkből ismerjük egymást, hiszen a szomszéd utcában laktál egy főiskolai koleszban. Mesélj egy kicsit a korai éveidről!

"Nagy metalosként nőttem fel, az első szavam például Rrrrrrrooooooooaaaarrrrrr volt... Ez később egy Voivod lemez címe is lett, ha-ha! Úgy 15 lehettem, amikor a kisfűrésszel nekiugrottam egy régi konyhaasztalnak és egy öreg gitárnak, hogy egy katonai zöldre mázolt Gibson Explorer alakú szörnyeteget kalapáljak össze belőlük... Csúnya volt, meg úgy is szólt! Mint egy 10 éves UAZ, begyógyult kuplunggal... De én ettől még a felhők közt jártam vele... Már semmi sem állhat a rocksztárság meg közém!

Pakoltam is a hátizsákot, irány a soproni aknamező! Amerika, itt jövök, ha-ha! Azonban a vasútállomásig sem jutottam el... Igen bölcsen előbb befejeztem az iskoláimat Magyarországon, és közben gitározni is megtanultam... Mindenféle metal bandákban játszottam, mellette pedig grafikusként kaszálgattam egy kis lóvét."



Mikor is hagytad itt Magyarországot?

"1995/96 körül jöttem New Yorkba egy lemezszerződést kapott zenekarral. Ez lehetett az első magyar metal banda, amelyik komoly nyugati kiadóhoz szerződött. Nagyon jól nézett ki minden, de végül arccal a betonba álltunk, a lemezünk pedig sosem jelent meg. Néhány év utazgatás után a sokkal melegebb Los Angeles pálmafái mellett döntöttem, ahol egy utcára laktam a híres Sunset Strip-től. A nyüzsgés akkor már nem volt olyan, mint az ősi legendákban, de azért még mindig el lehetett lenni...

Elég gyorsan beépültem L.A zenei alvilágába, és itt alakítottam meg a bandát. Amikor a Death Punch elég népszerű lett, már nem nagyon számított, hol élek, így Las Vegasba költöztem. Ez az egyetlen város a világon, ahol minden nap még reggel 5-kor is teljes mértékű az őrület... Itt tényleg 24/7-ben megy a bulizás!"



Ne szaladjunk ennyire előre! 2004 táján tűntél fel a U.P.O. soraiban, ahol viszont lemezen még nem szerepeltél. Hogy keveredtél közéjük?

"A srácok jó cimboráim voltak az L.A. színtéren. Amikor a második lemezük elkészült, a dobos és a basszer kiszállt, és ugyan én gitáros vagyok, de azért beugrottam bőgőzni. Kisegítettem őket a 2004-es turnén."

 

 

Úgy mesélsz a korai amerikai éveidről, mintha csak leugrottál volna a sarki közértbe... A zenélésen kívül mivel foglalkoztál akkoriban?

"Az ember jó esetben úgy 70 nyarat élvezhet ki ezen a Földön, ami nem túl sok, így aztán bennem mindig az mocorgott, hogy minél több mindent megtapasztaljak. Ezért lett belőlem ilyen mániás, aki csak napi négy órát alszik, viszont ezer dolgot csinál egyszerre... Tök hétköznapi körülmények közt nőttem fel otthon, semmi gazdag família, nulla kapcsolatok, ezért inkább kitöröltem a szótáramból a 'lehetetlen' szót. Nem voltam hajlandó elfogadni, hogy elcseszett élet vár rám, amiért a Vasfüggöny mögött láttam meg a napvilágot. Így aztán az első tíz amerikai évem azzal telt, hogy megvalósítsam minden egyes álmomat.

Mindig is a zene állt az első helyen, de rengeteg máshoz is kedvem volt... Ott volt például a grafikus tervezői tevékenység, amit már otthon is műveltem. Képtelen lennék abbahagyni! Mintha levágnák az egyik karomat... Hollywoodi nagykutyáknak melóztam, de a filmipar mellett másba is belekaptam, a Slayertől a Csillagok háborújáig mindent csináltam. Kissrácként arról is álmodoztam, hogy a NASA-nak dolgozom majd, így ezt is valóra kellett váltanom, úgyhogy komolyan belemásztam az űriparba. Ezen a területen van néhány világra szóló szabadalmam is.

Aztán ott az önvédelmi sport... Még az általánosban kezdtem judózni, itt meg tényleg mindent kipróbáltam a kung fu-tól a jiu-jitsu-ig. Máig is eljárok MMA (Kevert harcművészetek) edzőtáborokba, ahol összejönnek a mesterek és a nagymesterek. Megtiszteltetés számomra, hogy ott állhatok a matracon a UFC és Pride FC bajnokokkal, judo és jiu-kitsu nagymesterekkel. Elég sok barátom is van a világ legjobbjai között. Sőt, Alphadog Combat Gear néven egy saját sportruházati céget is beindítottam, ami jiu-jitsu ruhákat, harckesztyűket, ilyesmiket készít.

Sokat utazgattam is: tanultam himalájai jogiktól, japán buddhista szerzetesektől, zenéltem, komoly projekteken melóztam. Még az előfordult, hogy olyan űrhajós cimbivel telóztam, aki az űrállomáson épp egy olyan ruhát viselt, aminek kialakításában én is részt vettem. De jelen lehettem az első magán űrrepülő kilövésekor, ami aztán úgy pár száz méterre tőlem ért földet.

Számtalan őrült dolgot éltem meg, most pedig a legeslegnagyobb álmom válik valóra azzal, hogy körbeturnézhatom a világot a saját csapatommal. Jól megy a lemezünk, teltházas bulikat nyomunk... Visszatekintve csak azt mondhatom, hogy valóban minden lehetséges, csak az a kérdés, hogy mennyire komolyan vágysz rá, és mit vagy képes feláldozni érte.



Ellentétben a U.P.O.-val, a 5FDP már tényleg a saját bandád, ezt te hoztad össze. Le a kalappal!

"Már a U.P.O. kaland előtt nekiláttam a daloknak, az inkább csak amolyan kiruccanás volt. Ahogy vége lett, húztam is vissza a stúdióba és folytattam a munkát a 5FDP nótáin. 2005 végére meg is született a teljes anyag, és akkor láttam neki összeszedni az arcokat ehhez az európai-amerikai metal mixhez. Jeremy Spencer dobos aránylag ismert volt a szakmában, többek között a WASP is alkalmazta beugrósnak, ha épp kellett valaki a cájg mögé. Hihetetlen a tempója, de ugyanakkor az egyik legmegbízhatóbb, legpontosabb dobos, akit valaha ismertem. Ő csatlakozott először.

Matt Snell basszer volt a következő áldozat, akit az L.A.-beli underground Steve Harris-szerű villámujjairól ismert. Akárcsak Jeremyt, őt is gyakran bérelték fel különféle melókra, de zenélt több kisebb csapatban is. Amikor már megvolt ez a trió, jöhetett Ivan Moody, akivel az Ozzfesten találkoztam.

A második színpadon főbandaként játszó Motograterben énekelt, és ő volt AZ a frontember, akire szükségem volt. Épp akkoriban oszlott fel a csapata, úgyhogy elrepült hozzánk meghallgatásra egy pénteki napon, és már haza sem engedtük, hétfőn rögtön a stúdióba mentünk. Szinte elraboltuk Ivant! Pár hónappal később már meg is volt a lemez, de a bulikhoz kellett egy másik gitáros is. Darrell Roberts épp kiszállt a WASP-ból, és mivel Jeremyvel cimbik voltak, másnap már be is szállt hozzánk."



OK, de hogy a pokolba tudtatok a The Firm (Korn, Limp Bizkit stb.) menedzsmenthez kerülni?

"Miután feltettünk néhány nótát a netre - myspace, ilyenek -, hetek alatt minden berobbant alattunk. Minden egyes nap 4-5 ezer letöltés, garmadával az e-mailek, a srácok pedig már a logónkat kezdték magukra varratni. Őrület volt látni, hogy mi lettünk a nagy esélyesek...

A menedzsment még sehol sem volt, amikor a metalosok már ott álltak mögöttünk, és már a kiadók is elkezdtek szaglászni. A The Firm akkoriban kezdett együttműködni az EMI-jal, és látták, micsoda rajongói bázisunk alakult ki mindenféle szakmai háttér nélkül, úgyhogy olyan ajánlatot kaptunk tőlük, amit nem lehetett visszautasítani. Ráadásul minden változtatás nélkül hajlandóak voltak kiadni az első lemezünket."



A Five Finger Death Punch név egyenesen a Kill Bill 2-ből jött?

"Csak részben... Olyan nevet akartam, ami egyből utal a zenére is. Lényegében az olyan kultikus hong-kongi kung fu filmek inspirálták, mint a Five Fingers Of Death és társai... Tudod, a Vasököl és a mitikus 'one inch punch'... Ez passzol hozzánk, a jól elhelyezett halálos csapás..."



Tehát az első album felvételeit még nem a The Firm finanszírozta?

"Lényegében abból a pénzből készült a lemez, amit az űriparban kerestem. Tapasztalt hangmérnökökkel dolgoztam, majd Logan Mader keverte meg az anyagot, aki a Soulfly-ból történt távozása óta ilyesmivel foglalkozik, és jó cimborám.

A fejemben megvolt az ideális hangzás, és olyasvalakire volt szükségem, aki ért a modern metalhoz, aki kellőképp merész, és akivel könnyű melózni. Büszkék is vagyunk az eredményre. Sokan mennek hozzá manapság, de még Blackie Lawless (WASP) is megkereste, miután hallotta a lemezünket."



Mennyit koncerteztetek a lemez kiadásáig?

"Az első bulinkat a Dragonforce-szal nyomtuk 3 ezer ember előtt, aztán játszottunk a Twisted Sisterrel, majd fesztiváloztunk a Fear Factory és a Drowning Pool társaságában. Egyre nagyobb bulik jöttek, és úgy 10 koncerten lehettünk túl, amikor leszerződtünk a Firmhöz. De addigra már volt egy komolyabb táborunk, így a lemezünk is azonnal a Billboard listára került."



És azóta kikkel turnéztatok?

"A legkeményebb talán az első turnénk volt a Korn-féle Family Values-on, ahol a második színpad főbandája voltunk, vagyis a főszínpados csapatokkal kellett versenyre kelnünk. Velünk egy időben ott a Hellyeah meg az Atreyu játszott. Keményen kellett güriznünk, de a turné végére már megvolt a hírnevünk. Sokan ötujjas vérfürdőnek nevezték a színpad előtti részt, mert ott aztán brutális aprítás ment! A Korn aztán meg is hívott minket a saját turnéjára, úgyhogy a következő körben már arénákban zúztunk, ami egy kicsit más szint volt már...

2007 decemberében az első kislemezdalunk, a The Bleeding (halld a CD mellékletünkön - L.L.) bekerült a Top 10-be, úgyhogy jöttek a meghívások a rádiós fesztiválokra. Stadionbulik 25 ezres tömeg előtt... Az volt a röhej ebben, hogy mi lényegesen súlyosabb zenét nyomtunk, mint a többi fellépő az ilyen bulikon. Olyanok is játszottak még, mint Snoop Doggy Dog vagy Kid Rock, úgyhogy maximum a tömeg ötöde lehetett kemény metalos. Azok viszont mind ott aprítottak az orrunk előtt!

Sokszor félbe is szakadt a buli, mert a bizonságiak nem bírtak az arcokkal. Ennek köszönhetően ma sem léphetünk fel olyan helyen, ahol nincs rendes barrikád, és nincs extra személyzet. Ilyen a hírünk... De legalább beszámolt rólunk a média! 2008-ban pár hét szünet után újra útra keltünk, ezúttal a Disturbeddel. Ez már inkább a nekünk megfelelő közönség volt, így csúsztunk bele a nyárba egy második Top 10 dallal és több mint 150 ezer példányos eladással.

Jött a Mayhem Festival a Slipknottal, a Machine Head-del és újra a Disturbeddel - az hatalmas volt! Csaknem minden bulin úgy 10 ezren láttak minket, és már a kétkedők is kezdtek elcsendesedni... A 5FDP itt lett igazi headliner-szintű csapat, és ekkor már negyedmilliónál járt a lemez, azaz jöhetett a saját turné, amire az In This Moment-et és a Bury Your Dead-et vittük el magunkkal. Hatalmas siker, teltház csaknem mindenütt... Itt tartunk jelenleg másfél év turnézás után, és most jöhet Európa!"



Kik a nagy cimborák a szakmán belül?

"A Disturbedék például, velük szinte családi a viszony. A Kornnal meg közös a menedzsment, és mindig rendesek voltak velünk. Jonathan a saját stúdiójába hívott meg minket új dalokat rögzíteni. A jó öreg Vinnie Paul is nagy arc, és ha Dallasban járunk, mindig beugrunk hozzá a sztriptízklubjába. Van például egy spéci chilis kajája, amit The Five Finger Death Chili-nek nevezett el!

A Kid Rock technikusok meg a mi lemezünkre melegítenek be a bulik előtt, de még a saját szlengjükbe is bevették az egyik sorunkat. A Dragonforce-os srácok is barátok, Hermannal rendszeresen dumálunk. Jiu-jitsu arc, így aztán egész nyáron együtt edzettünk. Ő is cipeli magával a tatamiját a turnékra, akárcsak én. De a Sevendust, a Mudvayne, a Twisted Sister és a Drowning Pool is cimbicsapatok. Kicsi ez a világ, és mindenkivel tartjuk a kapcsolatot a turnék után is."



A lemezetek, a The Way Of The Fist most végre kijött Európában is. Elég fura lehet másfél évvel az amerikai kiadás után...

"Mire ezek a sorok megjelennek, az albumunk már 300 ezer példány körül jár majd itt, az USA-ban, de ettől függetlenül baromi izgalmas, hogy mi vár ránk Európában és Japánban."



Az nagyon tetszik a zenétekben, hogy a modern amerikai metal mellett ott rejlik egy spéci európai íz is. Gondolom, ez leginkább neked köszönhető...

"Igen, én vagyok a fő dalszerző, sőt, az első lemezt szinte egymagam írtam. Egyértelmű hát az európai hatás... Számomra az nagyon lényeges, hogy igazi dalok, igazi melódiák legyenek. Bírom az eszelős tekerést is, de a dalok szerkezete világos kell legyen. Szerintem a zene nem mehet el a matek felé. Az nem baj, ha vannak érdekes tempók, váltások, de a közönség jól akarja érezni magát, headbangelni akar.

Az átlag metalos nem azt várja el egy bandától, hogy összezavarja a pacemakerét, ha-ha! Úgyhogy én a mocskos nagy riffek, a dallamos refrének és a zúzós groove-ok pártján állok, de néha azért kieresztem, ami csak kifér a csövön, hogy letöröljem a gúnyos mosolyt a kritikusok arcáról. Ettől függetlenül azért a lényeg mindig a jó dalokon van."



Amikor kijött a lemezetek, sok helyen azt olvastam róla, hogy ez a "true metal", de bizonyára tudod, hogy Európában ezt a kifejezést inkább a Manowar, Hammerfall, Sabaton jellegű zenékre alkalmazzák...

"Ránk a rajongók mondták azt, hogy true metalt játszunk, mert nem találtak jobb skatulyát... Az első kritikákban olyasmiket lehetett olvasni, hogy új, izgalmas irányba visszük a metalt, meg hogy az új évezred Cowboys From Hell-jét adtuk ki, vagy hogy a zenénk olyan, mintha a Slipknot Svédországban összeakadna a Panterával...

Számunkra az volt a lényeg, hogy mások is úgy érezték: nem vagyunk olyanok, mint a többi banda. Én mindig is az európai stílusú harmóniákat igyekeztem ötvözni a vastag amerikai power groove-okkal, de egy lehangolt, komor, modern hangzással ötvözve. Ebből született meg ez a könnyen befogadható új valami.

A másik lényeges jellemzőnk, hogy Ivan valóban tud énekelni, és rohadt sok erő van a hangjában. Ha énekel, akkor is hallod, hogy ez egy metal banda, amikor pedig üvölt, akkor is ott vannak a dallamok, és még érted is a szavakat. Ez nem egy ilyen ugatós, hörgős banda."



A hőskorból Accept, Maiden, Metallica, Slayer, Kreator, Voivod, Malmsteen, Friedman stb. rajongóként emlékszem rád. Milyen zenéket hallgatsz manapság?

"Máig is hallgatom ezeket a zenéket, de nagyon bírom az olyanokat is, mint a Killswitch Engage, a Demon Hunter, az In Flames, vagy épp a Rammstein. Számomra ma is fontos a dallam, a normál ének. A hörgőmorgó dolgok nem izgatnak."



Másfél éven át csakis az amerikai piacra koncentráltatok. Miért?

"Ez tudatos döntés volt. Nem akartunk egyszerre több fronton is küzdeni. Itt már voltak rajongóink, és el akartuk érni a főzenekari státuszt, mielőtt nekilátunk máshol is turnézni."



Szerinted eljuttok valaha is Magyarországra?

"Februárban indul az első európai hadjárat. Először Angliában játszunk a Defenders Of The Faith turnén a Dimmu Borgir, a Lamb Of God és az Unearth társaságában, aztán jön a kontinens, ahol saját koncertek lesznek. Sajnos most még nincs magyar dátum, de 2009 folyamán még kétszer-háromszor át akarunk jönni. Fesztiválozásról is szó van... Előbb vagy utóbb el fogunk jutni Magyarországra!"



A Firm elégedett az eddig elért eredményekkel? Nem várják tőletek, hogy új Korn, új Linkin Park legyetek?

"Nagyon is elégedettek, már az is csodaszámba megy, ami másfél év alatt lezajlott. Hiszen egy súlyos zenét játszó metal banda debütáló albumáról van szó. Manapság 300 ezer eladott lemez az kábé ugyanaz a szint, mint öt éve egy platinalemez egymillió példánnyal. A Firm szerint ez még csak a kezdet, és hogy jön majd a nagy áttörés is. Ők abszolút úgy tartják, hogy eljutunk majd a saját arénaturnékig is, ez a céljuk. Ez persze állati jól hangzik, de b...ott nagy falat számunkra."



Egy átlag 5FDP rajongó tudja, hogy nem amerikai születésű vagy? Észreveszik ezt, ha beszélgettek?

"Persze, hiszen akcentussal beszélek ma is. Mintha Drakulát hallanák, ha-ha! Néhány barátom ezért úgy is hív, hogy 'The Count' (A Gróf)... Elmehettem volna valami spéci suliba, hogy eltüntessék az akcentust, de itt az emberek bírják, ha kicsit más vagy. A csajok meg egyenesen falják az akcentusos srácokat, ha-ha! Hülye lennék elveszteni ezt az előnyömet..."



Az a gyanúm, hogy Magyarországon született rock/metal zenész még ilyen magasra nem jutott fel, mint te. Azért ez nem semmi...

"Én is örülök ennek. Jómagam is csak olyanokat ismerek, akiknek van magyar kötődésük, de mind itt születtek az USA-ban. Téglás Zolival (Ignite) például összefutottam már párszor Los Angelesben, de már rég nem találkoztunk. Állandóan turnézunk, tudod..."



Elmagyarázható az USA-ban egy metalosnak, hogy annak idején Magyarországon, a vasfüggöny mögött mi mindent jelentett nekünk ez a zene?

"Ott kezdeném, hogy ez egyik legbiztosabb támaszom ma is ez a zene, és az, amit annak idején magamba szívtam Magyarországon. Ennek köszönhetem, hogy ide eljutottam. A metal zene adott reményt, hogy sose adjam fel... Más körülmények közt ez talán gázosan hangzana, de tényleg megjártam a poklot poklát is mindezért, így nyugodtan jelenthetem ki, mert igaz. Úgyhogy ezt sosem felejtem el megemlíteni.

Meg kell érteniük, hogy a Keleti blokkban anno ez nem úgy ment, hogy hipp-hopp, csináljunk egy bandát. Már az óriási fegyvertény volt, ha tudtál keríteni egy rendes hangszert. Arra esélyed sem volt, hogy ebből megélj, így aztán tényleg csak a zene szeretete vitte előre az embert. Meg persze az is, hogy az ember bemutassa a középső ujját a komcsi kormánynak, ha-ha!"



Milyen körülmények közt laksz manapság? Család, kutya, macska, elefánt?

"Nincs család, sem kutya vagy macska, de még egy döglött tengeri szivacs sem. Viszont van egy saját ménesem, 460 paripával, beleépítve egy 5700 köbcentis, nyolc hengeres amerikai gyártású birodalmi rombolóba. Japán kocsikból és benzinkutakból áll a reggelije... Egyszer Las Vegas és Los Angeles között még a Millennium Falcont is megelőztem vele! Az utóbbi két évet viszont turnébuszon töltöttem, úgyhogy ritkán látom..."



Az Alphadog csapat tagjaként autóversenyzel is, nem?

"Ez az egész Alphadog ügy a már említett sportcuccos céggel indult. A csapat pedig a barátaimból és az üzleti partnereimből áll, totál elmebeteg arcokból. Majd' mindenkinek van pilótaengedélye, szóval repülünk, kocsikkal versenyzünk, benne vagyunk mindenféle ütődött dologban... Például beneveztünk egy nem túl legális autóversenyre: New York-tól Los Angeles-ig... A Time Square-en sorakozott fel a 150 sportkocsi: Ferrarik, Lamborghinik, meg hasonló vad járgányok, aztán a lovak közé csaptunk. Alattunk egy tuningolt, dualturbós, 900 lovas V12 Merci dohogott, amit néha 370-380 km/h-ra is felnyomtunk...

De ezzel meg sem közelítettük ütődött cimborámat, Dezsőt, aki egy másik féleszű magyar, amúgy meg rakétaautókat tervez. Dezső közel 1200 km/h-at préselt ki a verdájából Utahban, Salt Lake City mellett a Sós Tó kiszáradt medencéjében! Mostanában tervezgetünk egy buszt is, amit 500 km/h-ra próbálunk felnyomni... Ha beszíjazzuk az egész bandát, mi lehetnénk a világ leggyorsabb zenekara, ha-ha!"



Gondoltad valaha is, hogy ilyen bandákkal, ekkora színpadokon fogsz zenélni?

"Néha előfordul, hogy látom fentről a 30 ezer üvöltő metalost, és eszembe jut, hányszor is hallottam, hogy hülye vagy, ezt Magyarországról sosem fogod megcsinálni. Én ezt sosem tudtam elfogadni. Szerintem kevesen hiszik, hogy az akarat, az elszántság nagyon messzire viheti az embert. Csaknem bármit el lehet érni így. Akaraterő nélkül persze nem megy.

Ha hagyod, bármi könnyen elterelheti a figyelmedet, eluralkodhat rajtad a kételkedés. Nem szabad, hogy olyanok vegyenek körül, akik nem hisznek benned. Az ilyeneket én is könyörtelenül kinyestem az életemből. Sokak szerint még ma is ilyen vagyok, de hiszem, hogy ez a siker egyik záloga."



Hogy látod, Amerika valóban a korlátlan lehetőségek hazája?

"Egyfelől nagyobb a lépték, tehát ha valami beüt, akkor az tényleg beüt, másfelől viszont komoly a verseny is. Itt mindenki be akar futni, mindenki nevez. Minden sarkon láthatsz valakit, aki majdnem - de csak majdnem, ha-ha! - úgy játszik, mint Yngwie. Vasakarat és abszolút elszántság nélkül nincs esély. Akkor lehet minden a tiéd, ha képes vagy cserébe mindent fel is áldozni, ha-ha!"



Mi az, amit a legjobban bírsz az USA-ban, és mi az, amit a legkevésbé?

"A pozitívum, hogy valóban korlátlanok a lehetőségek, ha hajlandó vagy megdolgozni a céljaidért, és hogy minden beszerezhető, ha ki tudod fizetni az árát. A negatívum... A sebességkorlátozás, ha-ha! 160 km/h felett rács mögé tesznek és a verdát is lefoglalják. Kib...ott nagy szívás!

Az adott államtól függően 115-120 km/h a maximum az autópályán, és ha 140-nel tépsz, már kapod is a súlyos büntetést. Néhány ilyen móka, és oda a jogsid.

De amikor éjszaka száguldasz valami kihalt államközin, ahol 10 kilométeren belül nincs másik jármű, nehéz megállni a dolgot. A zsaruk meg ott bujkálnak a bokrokban, és már készítik is a gránátvetőt, ha-ha! Utána meg ülhetsz a dutyiban..."



Néha el szokott még kapni a honvágy?

"Mivel állandóan úton vagyok, csakis úgy foghatom ezt fel, hogy mindenütt otthon vagyok. Ez a bolygó az otthonom, és ez mindig itt van a talpam alatt, így aztán nem is lehet honvágyam."



A mostani gazdasági válság milyen mértékben sújtja majd szerinted a bandát, illetve magát a zeneipart, a turnézást?

"A zeneipar nem fog felszívódni. Át fog alakulni, de mindig itt marad valamilyen formában. Ez a mostani helyzet még inkább arra fogja kényszeríteni a csapatokat, hogy jó albumokat írjanak, és nem két slágert, meg egy rakás tölteléknótát. Jó albumokra van szükség, különben simán letöltik azt a két slágert. Tehát szerintem fura módon jobb bandákat fog eredményezni a helyzet.

A másik, hogy az élő bulikat sosem fogja pótolni semmilyen digitális file. Ameddig képes vagy pusztítani a színpadon, nincs miért félned. A technika fejlődése elvette ugyan a platina eladásokat és a húsos csekkeket, másfelől azonban olcsóbbá tette a lemezfelvételt. Ma már nem kell félmillió dollárt eltapsolnod egy brutáljó hangzású lemezre. Ez azért valahol kiegyenlíti a dolgokat."



A 2009-es évtől mit vársz?

"Jó sok turnét! Most a világ többi része került céleresztbe: Európa, Japán, Ausztrália... De lesz azért amerikai turné is a Disturbed és a Killswitch társaságában. Remélhetőleg minél több európai fesztivál is összejön a nyárra. Aztán persze jön a következő lemez is. Sokan már nagyon-nagyon várják! És nemcsak a rajongók, de a szakma is. Óriási kérdés, hogy tudunk-e duplázni, de neked is kijelenthetem, hogy az első 5FDP album csak a kezdet volt! Amikor Attila felgyújtotta a világot, csupán egy húr volt a fegyverén. Az enyémen hat is van... Úgyhogy legyen csak mindenki óvatos!"


Friss infó az interjú elkészülte óta, hogy Darrell Roberts gitárostól megváltak Zoliék, az új bárdista Jason Hook lett (ld. Alice Cooper, Vince Neil, Bulletboys), aki a 5FDP dobos, Spencer régi cimborája, zenésztársa. Volt arról is szó, hogy tavasszal a banda részt vesz a Disturbed, Killswitch fémjelezte Music As A Weapon turnén Amerikában, de ehelyett inkább a második albumra akarnak koncentrálni.

 


2009 szeptemberi frissítés:

Szeptember 22-én jelenik meg a 5FDP második albuma, az év elején beszállt Jason Hook másodgitárossal készített War Is The Answer, amelyről az októberi HammerWorld magazin Sokkoló korongjai közt lehet majd olvasni. Ugyancsak az októberi lapban várható egy friss interjú is Zolival, ennek érdekessége, hogy a kérdések összeállításában a Remembering The Steel gitárosa, Vörös "Mowgli" Attila - www.myspace.com/vorosattila - is részt vett, aki maga is elkötelezett híve a csapatnak.

 

A War Is The Answer albumhoz készült első klip: Hard To See

 

www.5fdp.com

www.myspace.com/ffdp

www.zoltanthehun

 

 

 



 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
VARG - Újra felvették az első lemezüket, premier: Das alte Feuer
2019. április 19. (péntek) 11:56

Újra feljátszotta az eredetileg 2007 tavaszán még egy kis kiadónál napvilágot látott bemutatkozó albumát a pagan, death, black metalos német Varg. A Wolfszeit lemez új verziója a Wolfszeit II címet kapta, június 7-én lát majd napvilágot, és most már azt is meghallgathatod, hogy milyen lett a Das alte Feuer daluk friss verziója. Készül persze egy vadonatúj Varg album is, előbb azonban jelezni akarták, hogy visszatérnek a zenei gyökereikhez. Októbertől a Varg és az Ektomorf együtt turnézik majd Németországban.   www.facebook.com/VargOfficial     VARG - Das alte Feuer (szöveges videó a 2019-es Wolfszeit II albumhoz)  

CELLAR DARLING - Animációs klippel egy új dal az ex-Eluveitie zenészektől: Freeze
CELLAR DARLING - Animációs klippel egy új dal az ex-Eluveitie zenészektől: Freeze

The Spell címmel nemrég jelent meg a második albuma annak a Cellar Darling névre hallgató progos folk rock csapatnak, amelyben a svájci Eluveitie-ből 2016-ban kivált Anna Murphy...

RAMMSTEIN - Borító és dallista a májusi albumhoz
RAMMSTEIN - Borító és dallista a májusi albumhoz

A Rammstein klipes dalát, a Deutschlandot nyilván ismered, de most már a május 17-én érkező új stúdióalbum borítójával és a komplett dallistával is lehet ismerkedni. A hetedik...

ACCEPT - Egy vadonatúj dal: Life's A Bitch
ACCEPT - Egy vadonatúj dal: Life's A Bitch

Egy Life's A Bitch című vadonatúj és máris meghallgatható dallal jelentkezett a német-amerikai metal legenda Accept. Az új nótát kislemezen is kiadták, a B oldalán a Restless And Wild...

SYMMETRY OF THE VOID - A Wolfheart főnökével készült az új dal, klippremier: Divine Serenity
SYMMETRY OF THE VOID - A Wolfheart főnökével készült az új dal, klippremier: Divine Serenity

Még tavaly januárban jelent meg a dallamos death metalt nyomató budapesti Symmetry Of Void első nagylemeze, a folytatáson pedig nem mással dolgoznak, mint a finn Wolfheart főnökével,...

VÁMOS ZSOLT - Jubileumi koncert, számos vendéggel: 50 év Lélekjelenlét
VÁMOS ZSOLT - Jubileumi koncert, számos vendéggel: 50 év Lélekjelenlét

Vámos Zsolt idén áprilisban tölti be az 50. életévét, valamint 30. éve, hogy koncerteken és lemezeken is egyaránt találkozhatunk gitárjátékával, szerzeményeivel. A kerek...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS