DEATH ANGEL - Filippinó thrash

A HammerWorld magazin 2008. márciusi számában megjelent interjú

2009. december 2. (szerda) 15:19 | utoljára módosítva: 2009. december 7. (hétfő) 04:16
A filippinó származású unokatesók alkotta Death Angel a klasszikus Bay Area thrash színtér egyik legkülönlegesebb csapata volt, arról nem is beszélve, hogy az 1983-as első demók idején a dobos Andy Galeon úgy tízéves lehetett, de a többiek sem voltak sokkal idősebbek tizennégynél. A csapat mindhárom albuma igazi thrash alapmű, noha az 1990-es Act III már jóval átfogóbb, színesebb anyag lett, az áttörés azonban elmaradt. Galeon dobos 1990-es súlyos balesete, majd felépülése után The Organization néven játszottak a hangszeresek, az évtized végén azonban egy Swarm nevű formációban már Rob Cavestany gitáros mellett újra feltűnt Mark Osegueda énekes is. A Death Angel visszatérése 2000-ben következett be a Testament frontember Chuck Billy megsegítésére szervezett jótékonysági thrash buli alkalmával, aztán 2004-ben kijött a The Art Of Dying album, most pedig itt a friss mű, a még súlyosabb, még céltudatosabb Killing Season. Az énekes Mark Oseguedával Koncsok Zoli beszélgetett.

 

A 2004-ben kiadott The Art Of Dying volt a visszatérő albumotok, de ahogy visszaemlékszem, a fogadtatása inkább vegyesnek volt mondható. Mai fejjel milyen lett az a lemez?
 
„Ahogy én látom… arra az anyagra szükség volt, ha-ha! Mégpedig azért, hogy újra össze tudjunk kapcsolódni, hogy újra tudjunk közösen alkotni. 13 év kihagyás után azért ez nem könnyű... Meg kellett nézni, hogy ennyi idő után ki hogyan képzeli el a Death Angelt. Megírtunk tehát egy rakás nótát, amikben benne volt mindaz a külső hatás, amit a 13 év alatt magunkba szívtunk. Nagyon változatos dolgok születtek, helyenként kimondottan kísérletezős jelleggel. Ugyanakkor kijött belőlünk néhány igazi csúcspont is. Olyan dalok, amelyek a jövőben is részét képezik majd a koncertprogramunknak. Azonban ha az összképet nézem, akkor az Art Of Dying nem olyan egységes valami, mint a korábbi anyagok némelyike. Ugyanakkor egy kihagyhatatlan lépcsőfok volt ahhoz, hogy elérjünk oda, ahol most állunk.”
 
Egy évvel az Art Of Dying után jött ki az Archives And Artifacts box-szett az első két albumotok remaszterizált, bónuszolt verzióival, valamint egy ritkaságokat rejtő CD-vel és egy rövidke DVD-vel. A kiadvány ötlete tőletek származott?
 
„Mind a The Ultra-Violence debüt, mind a kettes albumunk, a Frolic Through The Park, jószerivel beszerezhetetlen volt az akkori kiadónk, az Enigma eltűnése miatt, így amikor felmerült az újrakiadások lehetősége, azonnal belevágtunk. Sőt, hozzátettünk egy bónusz DVD-t, meg a kiadatlan nótákat. Azokat a kísérletetős dalokat, amiket annak idején még nem tettünk közzé, ha-ha! De szó van a régi CD-k külön kiadásáról is.”
 
A ritkaságokat rejtő harmadik CD-re hogyan válogattátok össze az anyagot?
 
„Feltúrtuk a fiókokat, előástuk a régi szalagokat, és szépen összeszedtünk mindent, ami korábban egyik albumra sem került fel. Már a régi cuccok visszahallgatása élmény volt, hiszen volt, amire már mi is alig emlékeztünk. Szépen nyomon lehetett követni, ahogy egyre fejlődtünk, igyekeztünk mindenféle hangzást belevinni a dalokba. Egyébként rengeteg zenét írtunk annak idején, úgyhogy maradt még egy csomó ki nem adott demófelvétel.”
 
Tavaly Rob Cavestany jelentkezett egy érdekes akusztikus szólóanyaggal, a Lines On The Road-dal. Ennek mi a sztorija?
 
„Rob már a középiskola óta ír ilyen akusztikus dalokat. Igazi muzsikus, akiben mindig ott rejlik egy csomó nóta, köztük olyanok is, amelyek abszolút nem hozhatók össze a Death Angel világával. Az a legtökéletesebb, ha ezeket a másfajta nótákat is kiadja magából, mert akkor a Death Angelnél már csakis olyan témákkal áll elő, amik passzolnak ide.”
 
ROB ÉS TED A ROBB'S METAL WORKS MŰSORBAN


 
 
Az újjáalakulásotokból egyetlen régi tag maradt ki, a másik gitáros, Gus Pepa, aki azonban felbukkant Rob albumán. Ezt azért muszáj megmagyaráznod…
 
„Gus fura figura. Elég sokat utazik, gyakran azt sem tudni, hogy épp külföldön van-e, vagy itthon. Ennek megfelelően néha felbukkan Rob életében, és amikor épp meglátogatja, azonnal előkerülnek az akusztikus gitárok. Rob és Gus között mindig is legendásan jó volt a zenei kölcsönhatás, és Gus is nagyon élvezte ezt az albumos vendégeskedést. De amikor Rob néhány szólóbulit csinált, a színpadi akciót már nem akarta vállalni, azokon már a Death Angel-beli utódja, Ted (Ted Aguilar) segítette ki Robot.”
 
Rob mellett másoknak is vannak mellékprojektjeik? Mintha rémlene, hogy neked is van valami külön bandád…
 
„Igen, nekem is van egy projektem, az All Time Highs, egy ilyen direktebb rock’n’roll banda. Főként itthon játszunk, San Francisco-ban, meg általában a nyugati parton. Ilyen power rock, amire jól lehet iszogatni, bulizgatni. Mindig is nagyon bírtam az AC/DC típusú sallangmentes rockmuzsikát, de a Death Angel egy egész más világ, így ezt az énemet az All Time Highs-ban tudom kiélni. Tednek is van egy másik csapata egyébként, a Mudface, amilyen modern jellegű metal. Andy meg egy csomó session-dobolást vállal el különféle arcoknak, szóval javarészt stúdiózik.”
 
Ezúttal szerencsére nem kellett 13 évet várnunk egy friss Death Angel albumra, de a négy esztendő is átkozottul hosszú…
 
„Na igen, egy kicsit másképp működünk, mint a legtöbb csapat, ha-ha! Az Art Of Dying albummal egy éven át turnéztunk, és ekkortájt több srácnál is megérkezett az első gyermek, és ezt az első évet többé-kevésbé ki is hagyták a banda miatt. Rögtön nekiláthattunk volna egy új albumnak, aztán egy új turnénak, de a srácok érthető okokból ezt nem akarták. Azt javasolták, hogy várjunk legalább addig, amíg egy kicsit már kommunikálni tudnak a gyerkőcökkel, már amennyire lehet. Meg akarták értetni velük, hogy miért kell eltűnniük otthonról. Az semmiképp nem lett volna fair húzás, sem a gyermek nélküli tagokkal, sem a rajongókkal szemben, ha kiadunk egy új albumot, viszont rendes turnékat nem csinálunk. A porontyok most már képesek felfogni, hogy miről is van szó, hogy apjuk mit is csinál, amikor nincs otthon.”
 
Apa nyomja ezerrel a rock’n’rollt…
 
„Ahogy mondod!”
 
Az elődjéhez képest az új anyagotok nemcsak erősebbnek tűnik, hanem gyorsabbnak és súlyosabbnak is. Ilyen elképzelésekkel kezdtétek már a dalszerzést is?
 
„Mindenki ugyanazt gondolta az új anyagról, abszolút egy hullámhosszon voltunk. Itt már pontosan tudtuk, ki mire képes, kitől mire lehet számítani, és ennek megfelelően egy határozott, erős és erőteljes anyagban gondolkodtunk. Az volt a cél, hogy előálljunk az eddigi legsúlyosabb, legkomorabb és ugyanakkor legdirektebb Death Angel albummal. Így kezdtünk neki a melónak.”
 
Nehezebb úgy dolgozni, hogy ilyen határozott cél lebeg a szemetek előtt?
 
„Nem feltétlenül. Már eleve ilyen súlyosabb, agresszívebb dolgok buktak ki belőlünk. Egyszerűen ez a mai idők hangja, ha érted mire gondolok. Egy baljós hangulatokkal teli időszak után vagyunk, és ez a zenében meg a szövegekben is megmutatkozik.”
 
Egy hosszabb folyamat után álltak össze az új nóták?
 
„A felvételek megkezdése előtt úgy tíz hónap telhetett el a dalok megírásával. Az egész azzal indult, hogy Rob összeválogatta néhány ötletét, majd ezekből egy stúdióban igyekeztünk zenei alapokat kovácsolni. Aztán hazamentem a riffekből, különféle tempókból álló alapokkal, és addig hallgattam őket, amíg ki nem alakult a fejemben valami. Mondom, ilyen komor hangulatú, kemény témákat jó ideje nem hallottam már Robtól, és nagyon rajta voltam, hogy megfelelő szövegeket alkossak hozzájuk.”
 
Az új szövegek javarésze mintha azonos téma köré csoportosulna: elcseszett egy világban élünk…
 
„Ez maradéktalanul igaz. Sötétebb hangulatú szövegeket akartam írni, és igazán nem kellett sokat kutakodnom inspiráció után, hiszen elég kinézni manapság az ablakon. Persze, egyszerű helyzetleírásnál többet akartunk, hogy a hallgatók jobban beleélhessék magukat a szövegekbe, így jobbára a világ azon vezetőiről van szó, akik pozíciójukat csakis arra használják, hogy félelemmel és elnyomással bebiztosítsák hatalmukat. Az emberek meg többnyire csak bambán nézik, ahogy egyre kevesebb és kevesebb joggal rendelkeznek.”
 
Tehát nem pusztán Bush elnököt vetted célkeresztbe…
 
„Rá is vonatkozhatnak a szövegek! De lényegében azt tettem, hogy a világ mai vezetőit összekevertem a történelemből ismert diktátorokkal, és így jött létre ez az igazán gonosz teremtmény. De ha valakinek erről éppen Bush jut eszébe, engem az sem zavar! Tökéletesen passzol hozzá ez a szerep, ha engem kérdezel!”
 
Ezúttal az összes szöveget te írtad?
 
„A szövegek többségét. Ilyen sok mindent még egyik Death Angel albumhoz sem tettem hozzá. Az évek során a többiek is egyre inkább elismerték a szövegötleteimet, az énekdallamaimat, és ma már nem érzik kényelmetlenül magukat, ha odapasszolják nekem a dalaikat, mert tudják, hogy csak odateszem hozzájuk a magamét, de el nem veszek belőlük. Én meg élvezem ezt a lehetőséget, és azt is, hogy ezen a téren is kivívtam a többiek megbecsülését.”
 
Ilyesformán több önbizalommal is rendelkezel?
 
„Mindenképpen. Az évek során volt néhány olyan projektem, ahol minden szöveget magam írtam, és ez is sokat segített. De a Nuclear Blast születésnapi lemezére, az Out Of The Dark-ra is írtam egy nótát, és az is bejött a többieknek.”
 
Az is feltűnt, hogy ezúttal minden dalban te énekelsz…
 
„A fő szólam mindenütt enyém, de ahogy mindig, most is vannak énekharmóniák. Ez is egy fontos alkotóelem, ami mindig is megkülönböztetett minket a többi thrash csapattól. Mi tényleg tudunk énekelni, ha-ha! Azért az új album egyik dalában, a Resurrection Machine-ben az átkötésnél hallani váltott éneket is Robtól és tőlem. De ettől függetlenül igaz, hogy eddig még sosem énekeltem fel egy-egy albumunk összes dalát, és ez a változás is azt mutatja, hogy egy igazán egységes lemezanyag volt a cél.”
 
Számodra mi jelentette a legnagyobb kihívást az új album elkészítése közben?
 
„Énekileg akartam sokat fejlődni, új dolgokat felmutatni. A legutóbbi lemez óta sokat is dolgoztam a hangomon, hogy biztosan eljussak egy szinttel feljebb. Ez volt a legkeményebb az egészben. Robbal vállvetve küzdöttünk azért, hogy minél jobb legyen a végeredmény, ő is hajtott rendesen, én is hajtottam magam, aztán a stúdióban Nick (Nick Raskulinecz producer) is igyekezett kihozni belőlem a maximumot. És rendesen büszke is vagyok magamra, ha felteszem ezeket az új dalokat. Nyilván a következő albumnál majd ismét igyekszem még jobb lenni.”
 
Az a következő album majd úgy 2018-ra várható, nem?
 
„Ha-ha! Egyáltalán nem ez az ábra. Most olyanok vagyunk, mint egy tüzelő géppityu, ami előtt világosan látható a célpont. Folyamatosan támadunk!”
 
Nick Raskulinecz producer legutóbb a Rush és a Coheed albumain dolgozott, de a legismertebb munkája a Foo Fighters-hez kötődik. Hogy akadtatok össze egy ilyen keresett producerrel?
 
„Ez egy jó kis sztori! Nagy haverjaink a kanadai Danko Jones-ék, akik az új lemezüket épp Nickkel vették fel. Ezen kellőképp meg is lepődtünk, ugyanis mi is épp producert kerestünk. Erre egyik nap jött egy mail Danko-tól, hogy előző este egy Death Angel kapucnisban ment be a stúdióba, mire Nick előkapott egy gitárt és elkezdte nyomni neki a Seemingly Endless Time dalunk riffjét. Kiderült, hogy nagy Death Angel rajongó, erre gyorsan küldtünk neki néhány friss demót, hátha elvállal minket. Szerencsére épp volt egy kis szabadideje, úgyhogy három hét múlva már stúdióztunk is vele.”
 
Említetted, hogy az előző albummal elég rendesen turnéztatok is. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
 
„Óriási volt, mindenhol nagyon jó visszajelzésekkel. Soha ennyit nem fesztiváloztunk még, így aztán olyanokat is el tudtunk érni, akik korábban nem ismertek minket. Minden beszámolóban elismerték, hogy ez egy igazi koncertbanda. De az új albummal még ennél is többet akarunk turnézni. Máris szó van egy amerikai és egy európai túráról, bár egyelőre csak a lemezbemutató bulijaink dátuma biztos. Először csak egy koncertet terveztünk, de az annyira gyorsan teltházas lett, hogy lekötöttünk még egy bulit, és hogy az egész még izgalmasabb legyen, az újjáalakult Forbiddent is meghívtuk a bulikra. A Forbiddenék hatalmas cimboráink, úgyhogy eszelős estékre számítunk!”
 
Ha csakis rajtad múlna, legszívesebben kivel turnéznél?
 
„A Metallicával, ha-ha! Ha hosszabb listát rakhatnék össze, akkor a Metallica után még rajta lenne az Iron Maiden, a Judas Priest, és a Black Sabbath vagy a Heaven And Hell neve is.”
 
DEATH ANGEL - Dethroned (a 2008-as Killing Season albumról)



 
Az előző turnéval végre hozzánk is eljutottatok, igaz, komoly nehézségek árán. Hogy emlékszel vissza erre a 2003. novemberi koncertre?
 
„Istenem, Robbal épp a minap emlegettük ezt a bulit. Mind közül az egyik legkülönlegesebb koncertünk volt! Az egyik legkülönlegesebben szenvedélyes bulink… A régi Bay Area időkre emlékeztetett minket, csak még több érzelemmel. Arra emlékszem, hogy nem bírtuk átlépni a határt, de hiába próbálkoztunk másik átkelőnél, az sem ment. Közben a szervező lejött értünk egy kisbusszal, így legalább cucc nélkül, mindössze gitárokkal a kézben eljuthattunk Budapestre. A klubban aztán teljes őrület várt minket, és mivel az egyik vendégcsapat megengedte, hogy használjuk a cuccaikat, bedugtuk gyorsan a gitárokat, és már zúztunk is. Hihetetlen energiák szabadultak fel, a közönség teljesen bevadult, mindenhonnan csöpögött a víz, még a falak is izzadtak… Mágikus este volt! Többen sírtak is, hogy ott vagyunk, annyira elérzékenyültek. Számunkra az egyik legvarázsosabb élmény volt ez a buli!”
 
Remélem, idén újra eljöttök!
 
„Hogy a fenébe ne! Igyekezni fogunk!”
 
Olvastam, hogy tavaly a Fülöp-szigeteken is játszottatok. Az sem lehetett azért egyszerű buli…
 
„Az is roppant speciális volt! Hihetetlen! Ott sem jártunk soha korábban, és a fogadtatást szavakkal le sem tudom írni. Ez egy hatalmas szabadtéri buli volt, rajtunk kívül csupa helyi csapattal. Mi voltunk a főbanda vagy 35 ezer ember előtt! Eszelős élmény volt, azt elmondhatom. Pláne, hogy a többiek mind fullosan filippinó származásúak, és élnek is arrafelé rokonaik! Bennem meg a mamám révén található némi filippinó-vér…”
 
Ma is a Bay Area lakói vagytok. Maradt valamennyi a klasszikus thrash színtérből?
 
„Ez leginkább a lelkesedésen mérhető, amikor valamelyik régi csapat újra összejön. Nagy változások voltak itt is, de most egyértelműen a stílus újjászületését látni. Van új Exodus lemez, itt a miénk is, jön az új Testament… Hihetetlen, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy felbukkant egy rakás új thrash csapat, fiatal arcokkal, akik már egyre több klubban játszhatnak. Ez az új színtér is felpörgeti az embereket, de az is nyilvánvaló, hogy nem létezhet tökéletes párhuzam. Akkoriban valami egészen új született meg a Bay Area klubjaiban, csodás idők voltak azok, és az a korszak teljességgel soha nem hozható vissza.”
 
DEATH ANGEL - A Room With A View (1990)


 
 
A ’80-as évek Death Angel-je és a mai banda közt mi a legnagyobb különbség?
 
„Megvan bennünk az az agresszió, de precízebben támadunk. A korai időkben csakis a színtiszta agresszió számított, a hihetetlen energia, de összevissza lövöldöztünk, ha-ha! Most már tisztán látjuk a célt, aztán mindent beleadunk.”
 
A magánéleted is sokat változhatott két évtized alatt…
 
„Hatalmasat fordult a világ. Lényegében más jelenti ma a prioritást. A felnőtt lét sajnos több felelősséggel jár. De az energiaszint ma is ugyanaz. Másfelől pedig az ember jobban érzi a halandóságát is, ha-ha!”
 
2007 folyamán melyik lemezeket hallgattad a legtöbbet?
 
„Tényleg mindenféle zenét szívesen felrakok, de ami a metal vonalat illeti, az új Exodust mondanám. Aztán sokat hallgattam a Grindermant, ami Nick Cave egy súlyosabb projektje. Mi
is volt még… Épp a minap filóztam ezen, és be is ugrott valami… Mindegy, az új Machine Head-et mondom akkor.”
 

Fotók: www.myspace.com/deathangel
Atomic - www.myspace.com/volume11


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PETOFI - Új dal a Téveszme frontemberével, Nagy Viktorral: Pusztulás I
2019. szeptember 19. (csütörtök) 14:24

Pusztulás I címmel egy vadonatúj dallal jelentkezett a hazai hardcore színtér egyik legizgalmasabb formációja, a nyíregyházi Petofi zenekar. A csapat nemrég tette közzé, hogy Mezei Bence énekes nélkül mennek tovább, az új frontember az eddig basszusgitáron játszó Pór Péter lett, az új basszer pedig Mile Bence (A Király Halott). Az új felállás bemutatkozását a Kések című klipes dal jelentette, az új EP legfrissebb előzetes számában, a Pusztulás I-ben a Petofi vendége Nagy Viktor a Téveszméből. A Petofi a Satelles és a nemecsek társaságában egy miniturnéra indul hamarosan, az első koncert a Dürer Kertben lesz október 4-én.   "Ez a közreműködés már a zenekar kezdete óta érett a fejünkben és végre sikerült eljutnunk odáig, hogy Nagy Viktor tiszteletét tegye nálunk a Téveszméből! Hamarosan érkezik az egész anyag!"   www.facebook.com/petofi1848   PETOFI feat. Nagy Viktor - Pusztulás I...

KOBRA AND THE LOTUS - Holnap kijön az új lemez, dalpremier: Thundersmith
KOBRA AND THE LOTUS - Holnap kijön az új lemez, dalpremier: Thundersmith

Evolution címmel szeptember 20-án jelenik meg a Kobra Paige énekesnő vezette kanadai hard rocker csapat, a Kobra And The Lotus hatodik albuma, amelynek második előzeteseként máris...

TONY MILLS - 57 éves korában elhunyt a TNT és a Shy volt énekese
TONY MILLS - 57 éves korában elhunyt a TNT és a Shy volt énekese

57 évesen, hasnyálmirigyrákban elhunyt a Shy, a TNT és a Siam egykori énekese, Tony Mills. A számos szólólemezzel is rendelkező brit zenész áprilisban jelentette be, hogy...

MICHAEL SWEET - Dalpremier az októberi szólóalbumról: Ten
MICHAEL SWEET - Dalpremier az októberi szólóalbumról: Ten

A Stryper frontembere, Michael Sweet gitáros/énekes/dalszerző a 90-es évek eleje óta rendszeresen készít szólólemezeket, a 10. önálló albuma pedig Ten címmel jön majd október 11-én....

MYRATH - Márciusban az önálló turnéjukkal is eljönnek Budapestre
MYRATH - Márciusban az önálló turnéjukkal is eljönnek Budapestre

Shehili címmel még májusban jelent meg a prog/power vonalas tunéziai Myrath új stúdióalbuma, a 2016-os Legacy lemez folytatása. Novemberben a Beast In Black vendégeként érkeznek...

ENTRAILS - Dalpremier a régisulis svéd death brigádtól: The Pyre
ENTRAILS - Dalpremier a régisulis svéd death brigádtól: The Pyre

Rise Of The Reaper címmel október 11-én jelenik meg a 2008-ban újjáéledt svéd old school death metal brigád Entrails hatodik albuma, a 2017-es World Inferno lemez folytatása. Az új...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS