WHITESNAKE TRIBUTE BAND - Alapiék december 4-én a Wigwamban!

Interjú a frontember Lőrincz Karcsival, aki beszámol a Stereochristban töltött időkről is!

2009. november 30. (hétfő) 15:22 | utoljára módosítva: 2009. december 7. (hétfő) 04:13

December 4-én a Wigwam Klubban játszik az a hazai Whitesnake Tribute Band, amelynek gitárosa Alapi Steve az Eddából, a dobos Hirleman Berci és a másodgitáros Vedres Joe pedig főállásban ugyebár a Beatrice tagjai. A WSTB frontembere nem más, mint Lőrincz Karcsi, akit a Notre Dame soraiból és a ma is létező akusztikus Whitesnake csapatból, a Snakebite-ból lehet leginkább ismerni, és aki eléggé megdöbbenve olvasta a múlt hónapban itt megjelent Stereochrist interjút, valamint az abban róla elmondottakat. A Whitesnake és David Coverdale egyik legnagyobb hazai fanatikusa a napokban egy rendkívül alapos áttekintést adott nekünk eddigi pályafutásáról, valamint beszámolt arról is, hogy ő miképp látta a Stereochristban lezajlott énekesváltást.

 



Mikor és hol születtél?
 
“1971. március 18., Gödöllő.”
 
Első zenei emléked?
 
„A Beatlestől az Egy nehéz nap éjszakája című film, amit még az ’átkosban’ is műsorra tűztek, aztán jött a kazettás magnós korszak a Petőfi rádióval… De igazából két meghatározó élményem is van. A szomszédban lakott egy idősebb lány, aki egyszer mutatott egy bakelitet és arról egy olyan dalt, ami gyökeresen megváltoztatott. A Made in Japan volt a Purple-től, a dal pedig a Smoke On The Water. Iszonyat erőt sugárzott! A másik élményt az ének-zene tanárom, Sás Károly jelentette, aki megtanította élvezni a jó zenét. Annak idején bekerülhetett volna a P. Mobilba, illetve a Korálba is hívták, de a tanári pályát választotta. Egy énekórán vette észre, hogy valami Purple lemezt nézegetünk a pad alatt, mire óra végén belehallgathattunk. Amikor feltette a lemezt, az arcára kiült szenvedélyt úgy 3-4 ember értette, a többiek bambán bámultak.”
 
Az első zenekarod?
 
“Karcsi bá’ azzal kötötte le pár gyerek energiáit, hogy ‘csináljatok sulizenekart’. Mivel énekkaros voltam, én lettem az énekes. Közben minden spórolt pénzem lemezekre költöttem….. Mai ésszel nem voltunk százasok, csak álmokkal rendelkeztünk, a cucc teljesen eszkábált volt, szó szerint. Aki talált egy hangszórót, az már hangfalban gondolkodott... De ez nagyon jó időszak volt. Az első zenekarom is innen alakult ki, a Commandó. 1985 februárjában volt a bemutatkozó fellépés, aztán ’86 végéig még pár buli a környéken. Ekkor indult a Coverdale/Whitesnake imádatom. Egészen 1989-ig nem is nagyon csináltam mást, mint gyakoroltam a suli után. Megpróbáltam Coverdale mester frazírjait kicsiholni magamból, de mást is hallgattam: pl. Beatles, Blackfoot, Ted Nugent, Van Halen, Dio, Sabbath, Zeppelin, Purple, Dinamit, P.Box, Karthago...”
 
Mikor lett újra zenekarod?
 
“1989 végén összehoztunk egy klubot a Műv. Központban, ez volt a Gödöllöi Blues Kocsma. Itt muzsikáltam majd két éven keresztül, szinte hétről hétre, a Good Evening Gödöllő Blues Band-ben. A feleségem szerint ez volt számomra a legnagyobb iskola. Jó időben jó helyen voltunk, így átlag 2-300 ember járt ránk mulatni. Csak feldolgozásokat játszottunk: Hobo, LGT, Doors, Beatles, Stones, Whitesnake, Purple, Hendrix, Cream stb.”
 
Kari, mint David Lee Roth a Good Evening Gödöllő Blues Band élén - 1989
 
 
Tanárhoz nem is jártál soha?

“De. Két évig jártam az OSZK-ba, az Országos Szórakoztatózenei Központba, a vendéglátó- és hakniképzőbe, ahol énekelni tanultam Kósa Zsuzsa tanárnőtől és Bakos Istvántól. Megtanultam a hangképzés mivoltát, de túlzásba azért nem vittem a dolgot. Azért levizsgáztam, A kategóriás előadóművész lettem. Vizsgámon a kísérő zenekarból Ulmann Ottó és még valaki arra próbált befűzni, hogy ‘ lenne lemez, szólókarrier meg minden, de szőkítsem ki a hajam’...” (nevet)
 
A szüleid mennyire támogatták a zenélést?
 
“Kezdettől fogva nem támogatták… Nem is akadályoztak, de sem anyagilag, sem erkölcsileg nem álltak mellettem. Ezt a hibát a fiaimnál nem akarom elkövetni, érdekelje őket bármi…”
 
Sokan igazából a Notre Dame-ból emlékeznek rád...
 
“Az már a katonaság után jött, 1992 táján. A Notre Dame egy budapesti zenekar volt, akik énekest kerestek, mert lemezfelvétel közben derült ki, hogy az elődömmel nem működik a dolog. Rögtön stúdiózás, felvettünk vagy 8 dalt, amiből persze nem lett semmi. De itt ismertem meg Alapi Pistit, aki ekkor az XL Sisterst nyomta, és nagyon sokat segített nekünk, még vokálozott is az anyagon. Jött a Ki-mit-tud is, kétszer szerepeltünk a királyi tévében, majd több ajánlatot kaptunk, sőt még egy lemezszerződést is aláírtunk Boros Lajos cégével! Így utólag ez nagyon vicces…  Aztán klubozás, demózás évekig és semmi… Igazából sem én, sem a többiek nem mertük felvállalni, hogy ebből próbáljunk megélni, és esetleg két szék közt a padlóra kerüljünk. Sok ilyet láttam…”
 
A WeLő Produkcióban gitároztál is, méghozzá Weisz Kicsi (ma Kalapács, Zorall stb.) oldalán, bár erről csak keveset lehetett hallani…
 
„Amikor a Notre Dame csendben kihunyt, jött ez a WeLő Produkció, ami ugye Weisz-Lőrincz... Véletlenül ott voltam az egykori Scandal, Wild Side és Dirty Dog tagokból verbuválódott Petrol búcsúkoncertjén az E–ben, majd a buli végén odamentem Weisz Kicsihez, akit addig nem is ismertem. Mondtam, hogy zenekar, ő meg, hogy oké... A Corabi-s Motley, The Scream, The Cult vonalat céloztuk meg, hónapokig gyártottuk a nótákat, majd a Notre-Dame-ból Korompay Zsolti dobos és az Equus-ból Szőke Zoli basszer segített ki minket, amíg nem találunk fix embereket. Ott tologattam a kvinteket Kicsi alá a ritmusgitáron! (nevet) Baromi jó dalok születtek, úgy 6-7 darab, ám mindössze egy koncertünk volt a régi Riff-Röffben, a Csordás Tibi-féle Psycho előzenekaraként. Aztán fix emberek csak nem jöttek... Nagyon sajnálom, mert élveztem! Kicsi aztán megcsinálta a Dirty Dance-t, majd jött neki a Kalapács... Azért itt-ott hallom a WeLő-s témákat!” (nevet)
 
Terveztél egy szólóalbumot is valamikor még a ’90-es évek második felében. Az a terv miért állt földbe?
 
“1997-ben adódott ez a lehetőség, és a TomTom stúdió vezetésével meg is beszéltük, hogy írok, íratok illetve gyűjtök sok dalt, amolyan AOR, west-coast, amcsi ‘háziasszony-rock’ stílusban... (nevet) Közel 40 dal vázát vittem, olyan arcok segítettek ebben, mint a Black-Out-ból a Csányi tesók, aztán Vámos Zsolti, Pribil Gyuri, Kozma Tomi, Kovács Barna, sőt még Hirleman Berci is írt egy nótát. Elsőre azt mondták, hogy ezek közül egy sem jó… Na, ez egy kicsit mellbe vágott! Aztán elkezdtem felénekelni egy Richard Marx slágert, amire az EMI engedélyt adott, de teljesen kifordítottak magamból. Énekileg totál nem én voltam, így ez a projekt is kihunyt… Kicsit elegem lett az egészből, plusz a feleségem ekkor már jó ideje a lemeziparban dolgozott egy multinál, és láthattam belülről is a szakmát, a médiát... Hányinger, ahogy a média emberei megítélnek dalokat, előadókat, és az is, hogy kik dolgoznak,  avagy kapirgálnak ezen a szemétdombon a mai napig... Elszomorító.”
 
Viszont eljött a Snakebite, az akusztikus Whitesnake project ideje...
 
“Még nem... (nevet) 1999-ben ugyanis egy régi haverral, Bátorfi Attilával (Tér-Idő, S-modell) felvettünk egy demót, régi Tér-Idő dalokat akusztikus hangvételben, dob és basszus nélkül. Ez a produkció volt az Idő One. Nagyon jól sikerült az egész, sok pozitív visszajelzéssel. Ezután már tényleg a Snakabite jött Kozma Tamás gitárossal (ma Mobilmánia). Annyira megérintett a Coverdale/Vandenberg duó Japánban készített akusztikus anyaga, a Starkers In Tokyo, hogy azt mondtam, nekem is ezt kell csinálni! Itt minden hallatszik, nincs ami elnyomja az éneket. Előbb azonban jött egy kis segítségkérés egy régi Notre-Dame-os cimborától, a Hot Shot gitáros Mátyás Szabolcstól. A hirtelen távozott Tüdőt helyettesítettem több, mint egy éven át, de ekkortájt közreműködtem a Carmen Vitamin C és a Jesse James & Bandája Wanted című albumain is... 2003-ban már Bátorfi Attilával ment a Snakebite, aztán megszülettek a srácaim, és kicsi pihenő jött, majd 2006/2007-ben felgyorsultak az események: a Snakebite trióra bővült. Sziráki Laci jött második gitárosnak és elkezdtünk koncertezni. Mindenhol nagyon jól fogadták az egészet. 2007 nyarán a Tribute zenekarok első hazai tehetségkutatóján másodikok lettünk, és nyertünk is egy sor értékes ajándékot. Aztán Attila kiszállt, kicsit más felfogása volt az egészről. De megtaláltuk az új embert, Lencsés Balázst, és most is megy a szekér. Nagy elvárások nincsenek bennem. Ez az egész a zene szeretetéről szól, sosem azért csináltam, hogy csajozzam vagy hogy pozőrként feszítsek. Csakis a ZENE miatt! Havi 1-2 koncert tökéletesen elég, az nem is éget ki idő előtt. Ebből úgysem lehetne megélni…”
 
És hogy született meg a Snakebite mellett a villanygitáros Whitesnake Tribute olyan arcokkal, mint Alapi István, Hirleman Berci?
 
“Már évekkel korábban beszélgettünk erről Bercivel. Mindig mondtam neki, hogy kellene egy este, ahol csakis Whitesnake dalokat játszana egy alapzenekar, és cserélődnének a gitárosok meg az énekesek. Amikor Vácon játszottunk a Snakebite-tal, Berci lejött azzal, hogy konkrét zenekarra gondolt és kellenék oda. Kicsit féltem ettől, sokáig nem is akartam a hangos verziót, mert az akusztikus formába öntött dalokban nagyon jól kijön a hangom, itt meg teli tüdő megy, magasak meg minden, de ahogy Vedres Joe-nál elkezdtünk próbálni, nagyon jól hallottam magamat. Frankó volt az egész és a többieknek is nagyon bejött. Amikor felvettük a próbákat, mi magunk is meglepődtünk, hogy milyen jól szól. Berci ekkor tette fel a híres kérdést: ‘Na, akkor megalakulunk?’ (nevet) A Wigwamos bemutatkozásra rendesen fel is készültünk és nagyon jól sikerült. Felvettük hat kamerával, plusz a hangot is, és semmit nem javítottunk rajta, ebből készült egy promó DVD-nk. Aztán az ex-Rainbow énekes Graham Bonnet pesti koncertjén is sikerült meggyőznünk a publikumot, hogy ez a brigád csakis a zene öröméért csinálja… Lehet, sőt biztos, hogy a többiek anyazenekarai miatt csak keveset tudunk játszani, de a bulik mind nagyon oda vannak téve! Élvezzük az egészet és egymás társaságát is.”
 
Igény volna a gyakoribb Whitesnake Tribute bulikra, nem?
 
“Az ‘üzemek’ miatt nem tudunk több koncertet vállalni! (nevet) Mind az Edda, mind a Beatrice iszonyú sokat játszik, tavasztól őszig, így lehetetlen időpontot csiholni. A málna is ott terem igazán... (nevet) Így marad a holtszezon, de legalább marad a minőség is! A másik probléma, hogy Magyarországon a Whitesnake nem annyira ismert, mint mondjuk az AC/DC, így a koncertek megszervezésekor valóságos matematikai egyenletet kell levezetni... Tudod, volt a Purple, ahonnan kilépett Coverdale és ez a saját bandája. Mi meg az ő dalaikat játsszuk...” (nevet)
 
Alapiékkal milyen együtt muzsikálni?
 
“Egyetlen szóval: profi. De komolyan. Nagyszerű érzés, hogy elismert hazai muzsikusok között ott lehetünk Kanóc cimbimmel, és nem vallunk szégyent. Sőt!”
 
Volt pár hónapja egy délvidéki Edda buli, ami gitár nélkül ment le. Erről mesélt valamit Alapi Steve?
 
”Az jó kis sztori volt! Hirleman Berci rögtön el is nevezte őket Emerson Lake & Palmer-nek! (nevet) Tudni kell, hogy Alapi Pisti és Mátyás Szabi Powerstate ill. Vorson endorserek, így a mostani kínai Music Expo-n például Pisti képviselte a céget. Emiatt a kínaiak babrálták az útlevelét, és csak a határon tudatosult benne, hogy ezúttal az is kéne. A magyar oldalon még át is engedték, de a másik oldalon már nem voltak megértőek, pedig onnan úgy 5 kilométerre játszottak. Azt is kérték, hogy kísérje el valaki őket a bulira... Persze, magyarul meg sem szólaltak a határvédők… Gondolhatod, Pataki nem volt boldog, Pisti meg mondta Gömörynek, hogy eljött az időd, annyit szólózhatsz, amennyit nem szégyellsz! Kicska annyit mondott később, hogy kétszer annyit kellett így rohangálnia! (nevet) Alapi eközben a magyar határőrökkel múlatta az időt - az egyiknek szülinapja volt... Pisti ugyan nem a szesz embere, de itt nem volt más választása… Azt viszont nem tudom, hogy gázsit kapott-e a buli után! (nevet) De a Youtube-on lehet találni néhány felvételt erről a spéci Edda koncertről.”

EDDA MŰVEK - Kölyköd voltam (a közönségből) - Horgos, 2009




Hogyan válogatjátok ki a Whitesnake nótákat?
 
”Amikor a legelején elkezdtünk dobálózni a nótákkal, összeállt egy közel másfél órás program, amiben van egy akusztikus szett Alapival, egy ének–billentyű dolog Bercivel és van acapella is. Arra is volt már precedens, hogy a Slow & Easy-t én nyomtam akusztikus gitárral! Tervezzük, hogy tanulunk még nótákat, hiszen van miből válogatni, és hát Coviék kijöttek egy új lemezzel is, arról is illene valamit játszani...”
 
Ki a legnagyobb fan köztetek?
 
“Én, aztán Berci. Viszont Kanóc, azaz Takács Roland basszer - aki funky-őrült - nem is ismerte a Whitesnake életművet. Ennek ellenére mindenki tőle kérdezi, hogy ez meg az a téma hogy is van, ugyanis mindent leszedett a lemezekről...”
 
Mesés WS-gyűjteményed is van. A legritkább, legféltettebb kincsed?
 
“Manapság már nem követem nyomon, hogy hol is tartok, de úgy mindent összerakva 300-400 darabos a kollekcióm: kislemezek, EP-k, bakelitek, DVD-k, CD-k, VHS-ek... Az az igazság, hogy amióta a Net teret hódit, már nem olyan nagy kunszt ez az egész. Minden ott van már aznap este, szinte ahogy lejött a banda a színpadról... Igazából mindig is a kalóz koncertek vonzottak, de most már nagyon válogatok a bootlegek közt. A legféltettebb kincsek közé talán a közös fotók és a turnéfüzetek tartoznak. És talán az az ereklye is, aminek története van. Ez egy ‘84-es Slide It In turnézászló, amit még Berci vásárolt Bécsben, aztán átkerült Daczi Zsoltihoz. Többször is játszottunk előttük a Notre Dame-mal, és az egyik buli után mondta, hogy nálam lesz a legjobb helyen… A Whitesnake Tribute bulikon a Cryin’ In The Rain mindig Bendegúznak szól...”
 
Összesen hányszor láttad a Whitesnake-et?
 
“8-10 alkalommal. 1990-ben még vonattal mentem ki Berlinbe! Nagyon sok taggal, ex-taggal volt szerencsém találkozni: Micky Moody, Bernie Marsden, Neil Murray, Ian Paice, Adrian Vandenberg, Don Airay, Steve Vai, Steve Farris, Derek Hilland, Tony Franklin, Tommy Aldridge, Marco Mendoza, Reb Beach, Timothy Drury, Doug Aldrich, John Sykes... Coverdale valahogy mindig elkerült, pedig 1997-ben Prágában egy ismerősünk jóvoltából már az öltözőjében voltam, de akkor olyan depressziós időszakot élt, hogy senkivel nem akart találkozni. Amúgy még az ominózus pesti elmaradt koncert után is sikerült találkoznom velük, és Doug Aldrich-nak oda is adtam egy Snakebite DVD-t, meg a gyűjteményemről egy fotót. Azt mondta, eljuttatja az Öregnek… Amikor újra itt voltak, elcsíptem Coverdale mestert a hotel előtt, és kapott egy WSTB DVD-t, ami talán a kukában landolt... Pár hónap múlva a Snekebite-tal nyithattunk a Kip Winger/Marco Mendoza bulin, itt volt is egy jó kis történet. Amikor megérkeztünk, épp Marco-ék próbáltak, és megkérdezte, hogy nem gond-e, ha még próbálnak egy kicsit…… Amikor aztán a beállásnál a Here I Go-t nyomtuk, egyszer csak egy mexikói kéz landolt a vállamon, és Marco a fülemhez hajolva a következőket mondta: ‘Nyomnék ebben a nótában egy kis fretless basszust, ha lehet…’ Hát azt hittem, majd összeszarom magam! Sajnos a bulink alatt végül gyógyszertár után keresgélt, viszont nagyon kedves volt. Ő is kapott egy WSTB DVD-t, plusz egy Negrót is!” (nevet)
 
 
 
 
A pesti Whitesnake buliról mi volt a véleményed?
 
“A pesti koncert előtt Eszéken is megnéztük őket, ott azért jobb volt a produkció. Pesten viszont az első sorban álltunk és így elvitte a bulit a hangulat. Viszont, ami tény az tény: 50%-os volt a mester. Az nevetséges, hogy részeg lett volna, de hogy hamis volt, az igaz. Egyébként a személyes, rövid találkozás alkalmával lehetett is hallani, hogy nagyon meg volt fázva. Az, hogy messzire tartja a mikrofont és az még szól is... Hát, az a miki szólhat is, amennyibe kerül. És ne felejtsük el, hogy náluk 3-4 kiváló torok tolja a vokálokat… Nagyon sokat játszik Covi, és ennek idén meg is lett az ára: elment a hangja. Jöhet is a kérdésem: ha már van playback verzió, miért nem nyomták úgy tovább? Miért álltak le Covi problémája miatt? Egyébként Bercivel mindig megállapítjuk, hogy nekünk az is elég, ha kijön és felolvassa a pesti telefonkönyvet…” (nevet)
 
Milyen zenéket, énekeseket szeretsz még?
 
“Nálam nincs rangsor. Van, akiket nagyon szeretek, vannak a jók... és vannak a többiek. Hú, a lista nagyon hosszú lenne, de imádom a southern rock-ot, a bluest és a blues rockot, a country-t, de mindezt egy szóval csak JÓ, illetve ROCK zenének hívom. Énekesek... Természetesen Coverdale, aztán Ricky Medlocke (Blackfoot gitáros/énekes isten, ma Lynyrd Skynyrd), Ron Young - a Császár, John Corabi... Aztán a gitárosok... Ted Nugent, Richie Kotzen, John Sykes, Vant Zant Brothers. Ja és nagyon fontos az is, hogy otthon szóljon a jó zene a fiaink miatt, akik már felismernek stílusokat, bandákat. Meg tudják különböztetni a jót a rossztól.”
 
A Hardba nem hívtak Zserbóék?
 
“De! Pont a Lynyrd Skynyrd stuttgarti koncertjéről autóztunk hazafelé a feleségemmel, amikor rám csörögtek. Akkor még a svéd srác nem volt képben, viszont nálam már elkezdődött a Stereochrist, és nam akartam egy újabb cuccot a nyakamba venni. Egyébként amióta kicsit többet játszom, minden hónapra jut egy felkérés vagy érdeklődés, kérdezősködés. Volt már Mobil, Omen, Trans Express, Damned Road stb. Sokan kérdezik, hogy hol voltam eddig. Hát itt voltam mindig, de csak most kerültem helyre. Sodortattam magam az árral, aztán ez lett… Talán így jó, hogy a szó nemes értelmében megmaradtam amatőrnek, így csak annyit játszom, amennyit tudok. Így mindig 100%-os a buli, és nem ég el a gyertya.”
 
A Stereochristtal hogyan indult az együttműködés?
 
“A nyár elején említette a basszer Balázs, hogy Makó Dávid már nincs velük és keresgélnek, de légüres a tér. Közben csinálják az új nótákat, és csak kellenének dallamok. Mondtam, hogy ebben segíthetek… Így megkaptam a nótákat és csináltam az énektémákat.”
 
Előzőleg ismerted, hallgattad őket?
 
“Balázst kamaszkora óta ismerem, sőt még főiskolára is együtt jártunk. Kolost meg amióta Gödöllőn él. Talán kétszer láttam őket a két különböző énekessel. Felföldi nekem nem tetszett, főleg nem élőben, de a lemezen voltak jó pillanatok. Dávid stílusa annyira messze állt tőlem… Viszont abban első osztályú. Emberileg jól megértettük egymást, jókat dumáltunk, és kiderült, hogy ő is hatalmas southern fanatikus... Bakker, mostanra talán már meg is tanulgatott bendzsózni – király! Mindig azt gondoltam róluk, hogy b...ottul együtt van a dolog, Koli gitárja iszonyú jól szól, de a zene nem az én világom.”
 
Amikor híre ment, hogy beszállsz, sokan egyfajta Alabama Thunderpussy - Kyle Thomas jellegű dolgot vártak az együttműködésetektől...
 
“Eleinte csak ösztönből nyomtam a dallamokat, majd amikor elkezdődtek a próbák, csapkodtak mint gyerekek a homokozóban, hogy milyen király! Nem is gondolták volna, hogy ilyen is lehet, hú de fasza stb. Aztán nekem is kezdett megtetszeni a dolog: végre nem egy tribute banda, hanem saját ‘gyerekek’ születhetnek… De még mindig vacilálgattam, és folyamatosan mondtam, hogy keresgéljenek tovább… A beszállás gondolatával több heten át foglalkoztam, közben pedig rágták a fülemet, hogy lépjek be. Felvázoltam a lehetőségeimet: van család, van még három banda, tehát ha játszunk, vagy anyagilag érje meg, vagy erkölcsileg. Ugyebár, már senki sem 18 éves... És angolul kommunikálok a színpadról, de nem tudok angolul olyan szinten, hogy szövegírás, kinti koncertek szervezése... Nem gond, mondták, lesznek külső szövegírók, és hogy ők sem akarnak sokat játszani, ez már amolyan szerelemgyerek. Tehát mindezt letisztáztuk! Majd egyik próba előtt Kolos végleges választ várt az esti fényképezkedés miatt. Mondtam: OK. Másnap már ment is a hírverés, és Kolos adott egy-két interjút, ahol ő is egyetértett a fent említett kikötéseimmel.” 
 
Valahol említettétek a Black Stone Cherry-t is. Akár egy ilyen southern metal irányba is elmentetek volna?
 
“Hát, ha annyira nem is southern rockos, de rockosabb lett volna a Stereochrist. Nálam általában úgy megy a dolog, hogy megpróbálom keresni a párhuzamokat a kedvenceim és a készülő cucc között, így jön létre egy vízió a tér-idő kontinuumban... (nevet) Nálam a beugró képek közt volt a Black Stone Cherry, a Corabi-s Motley, Zakk Wylde, a Blackfoot és a Lynyrd Skynyrd, a Led Zeppelin és persze a Black Sabbath is.”
 
Mennyi ideig dolgoztatok együtt és ezalatt hány nóta készült el?
 
“Úgy 3 hónapig melóztunk együtt, a készülő 8-10 nótára mind kitaláltam ‘gödöllői angollal’ a dallamokat, amiket fel is vettünk egy közös ismerős sufni-stúdiójában, majd készülgettek a szövegek...”
 
Hogyan tudtad meg, hogy nem számítanak már rád?
 
“Számomra egy kicsit furcsán. Nálam ugyanis hasonló helyzetben nincsenek színek, én fehéren-feketén odaállok és megmondom az ember arcába. Ezzel szemben az augusztus azzal telt, hogy mindenki eltolva nyaralgatott... Maradt még két nóta, ami készülgetett, és Kolos át is küldte ezeket. Majd mielőtt én is szabira indultam volna szeptember elején a családdal, kaptam egy telefont Balázstól, akivel előző este még találkoztam is, hogy izé, mmmmm, mégsem ilyen nyugdíjas tempóban gondolják ezt az egészet, és hát bejelentkezett Felföldi is, akivel próbálnának, és köszönik… Mondtam Balinak, hogy azért egy sör mellett egyetlen kérdést odatehettek volna az arcomba: ha gyorsul a körhinta - amire először nem is akartam felszállni - tudom-e vállalni a dolgot? Hát nem?! Valószínűleg rövid gondolkodás után nemet mondtam volna, mivel az elején nem erről volt szó, de azért jól esett volna, ha ezt a döntést rám bízzák, és nem helyettem döntik el. Kolos úgy gondolta, hogy mekkora megkönnyebbülés lesz ez nekem, aztán meglepődött, hogy kiakadtam egy kicsit. Igen, mert azt hittem, hogy valaminek már részese vagyok, és lesz lenyomata a nótázgatásomnak... Először azt mondtam, hogy OK, de akkor sztornózzuk az elkészült énektémákat, majd abban maradtunk, hogy ha felhasználnak valamit, akkor szerzőként feltüntetnek. És ahogy a netre kitett két demós nótát hallottam Felföldivel, használták is...”
 
Én azt vettem ki Kolos szavaiból, hogy az angol nyelv, a szövegírás okozta a gondot. Szerinted nem?
 
“Na ez az, amit utálok! Ha egyszer megbeszélünk valamit, és azt mondjuk OK, így is mehet, akkor mi a francért kell ilyen övön aluli ütéseket mérni?! Amikor világosan elmondtam az elején, hogy hogyan működöm, mik a hiányosságaim… Most meg ez a vesszőparipa!”
 
Csalódásként élted meg a történteket?
 
“Részben igen! Viszont beigazolódott több tanács, amit az elején kaptam, sőt még a stoner bázisból is óva intettek... Mondták többen is, hogy itt úgy változnak a szelek, ahogy Kolos fújja. És így is lett. Ami neki fontos, az van… Gondolom, ez a Felföldis verzió már ismert volt és kézenfekvőbb is. Balázzsal amúgy már tisztáztam a dolgot, sőt játszottunk is azóta egy nagyszabású gödöllői bulin. Kolos egyszer hívott, hogy dumáljuk meg valamikor. Részemről okés, de már nem fontos...”
 
Most végül is hány csapatban játszol? Saját dalos új bandában nem gondolkodsz?
 
“Van a Snakebite, aztán a Whitesnake Tribute, meg az elektromos Besenyő Blues Band is. Tudod, az öreg járgány szívatóval indul banda... Ide Berci javasolt Majsai Gábor helyére. Hatalmas megtiszteltetés és elismerés számomra, hogy ilyen legendás zenészekkel dolgozhatok. Mukk Feri hívott, majd az első próbán jöttek a dicsérő szavak. Köves ‘Pinyó’ Miklós 60. szülinapi buliján is nyomtunk a Pecsában, ez DVD-n is megjelent. Ennek a zenekarnak csak a logisztika árt, hiszen tíz embert összehozni nem semmi feladat. Régebben egyébként Alapi és Berci is játszott itt. Aztán van még az Onedin család, valamint az elején említett GEGBB, de ezek a projektek csak évi egy bulit nyomnak. Mellesleg a WeLő-s kérdés kapcsán az is eszembe jutott, hogy valamit csak kéne kezdeni azokkal a nótákkal is… Valami saját bandát, saját dalokkal azért szeretnék valamikor… Vagy valami projektelést, ahogy Kip Winger is feltámasztotta a legelső bandáját.”
 
Lehet még idén látni, hallani valahol színpadon?
 
Idén még két Snakebite koncertünk lesz Gödöllőn, december 4-én pedig a Wigwamban lesz egy hatalmas Whitesnake Tribute Band buli! Januárban is lesz két koncertünk Pesten, az egyik a Téglagyáriban, a másik a Crazy Mamában.”
 
Old school Whitesnake vagy mai Whitesnake?
“Számomra a Ready & Willing album környéki ‘snake az igazi, tehát az old school. Tudod, ez az a zene, amit régen, még a dömping előtt, nap mint nap hallgattam. A bőröm alatt van… De szeretem az újat is. És 2009–ből visszanézve már az 1987–es album is old school!” (nevet)
 
Adrian Vandenberg vagy John Sykes?
“Sykes egyértelműen. Ha a Blue Murder első lemezét Covi énekelte volna, az lett volna az 1987 folytatása. Viszont az akusztikus Whitesnake albumon Vandenberg is király!”
 
Reb Beach vagy Doug Aldrich?
“Doug. Az a Les Paul, blues-feeling az iszonyú vibratóval! Reb kicsit hátra van rakva a Whitesnake-ben, de hát neki meg itt terem a málna... Reb nálam egyenlő Winger. Viszont ha a Wingerért oda-vissza 2200 kilométert voltam képes utazni ottalvás nélkül, akkor nem is tudom, hogy stimmel-e a sorrend!” (nevet)
 
Gillan vagy Coverdale?
“Mmmm... Ezek kik? (nevet) A Fater! Ez egyértelmű!”
 
David Lee Roth vagy Sammy Hagar?
“Ezek meg valami megasztáros csillag születők?! (nevet) A tipikus AC/DC-dilemma: Bon vagy Brian? Mindkettő csúcs!”
 
Black Stone Cherry: egyes album vagy kettes?
“A hallgatás sorrendjében: először a kettes, majd az egyes, de már szereztem demót is!”
 
Dio vagy Ozzy?
“Ezek az övön aluli kérdések... Ronnie James Dio: csak a zenéért él, Ozzy: már csak a médiáért...”
 
Első Little Caesar album, vagy az új?
“Az első! Az új is király anyag, de nekem az énekes Ron Young bármit csinálhat, akkor is Isten! A Manic Eden is tetszik.”
 
Lynyrd Skynyrd vagy Blackfoot?
“B...meg, hol egy penge?! (nevet) Húúúú... A Blackfoot, mégpedig Ricky ISTEN miatt… De mivel ő is Skynyrd-family tag, ez szinte 'két legyet egy csapásra'! (nevet) Egyébként most már csakis ilyen tribute-ben gondolkodnék: Blackfoot, Lynyrd Skynyrd, Little Caesar...”
 
Kedvenc Whitesnake lemezed?
 
“Nehéz! Talán a Ready & Willing. Ez volt az első, amit megismertem. Aztán a Come And Get It, majd a Slide It In jött.”
 
Kedvenc Whitesnake dalod?
“Love Ain’t No Stranger.”


 
 
WHITESNAKE TRIBUTE BAND - Love Ain't No Stranger 2008

 
 
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PAIN OF SALVATION - Hivatalos klippel a nyár végén érkező album címadó dala: Panther
2020. augusztus 14. (péntek) 14:11

Panther címmel augusztus 28-án jelenik meg az új Pain Of Salvation album. A svéd prog metal csapat legutóbbi lemeze a 2017 januárjában kiadott In The Passing Light Of Day volt, azóta azonban visszatért hozzájuk Johan Hallgren gitáros, aki 1998 és 2011 között volt a Pain Of Salvation tagja. Az új lemez felvételét a frontember Daniel Gildenlöw irányította, együtt Daniel Bergstranddal (In Flames, Meshuggah, Devin Townsend stb), a keverést is együtt végezték el. A borítót André Meister készítette. Harmadik előzetesként a klippel kísért címadó dallal, a Pantherrel lehet barátkozni.   www.facebook.com/Painofsalvation   Daniel: "Több mint két éven át készült a Panther. Szükségét éreztem annak, hogy még távolabb kerüljenek a korlátok, mind zeneileg, mind hangzásilag. Hogy még több szemszögből közelítsünk a zenéhez, miközben nem veszítjük el a bandánk identitásának velejét. A szövegek...

JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog
JOLLY JACKERS - Új dalhoz készült a friss klipjük: The Underdog

Koncertklippel jelentkezik a a kelta rock/punkot játszó dunaújvárosi Jolly Jackers zenekar, amelynek képanyagát a Paddy and the Rats-szel közös februári turnén rögzítették a The...

PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten
PRIMAL FEAR - Hivatalos klippremier: The Lost & The Forgotten

Metal Commando címmel egy új stúdióalbummal jelentkezett pár hete a Primal Fear, a mai napon pedig bejelentették az idén őszről 2021 tavaszára átszervezett Európa-turnéjukat. Így hát...

SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg
SEETHER - A harmadik előzetes dal a nyár végi lemezről: Beg

Si Vis Pacem, Para Bellum (Ha békét akarsz, készülj a háborúra) címmel augusztus 28-án lát napvilágot a modern rock, post-grunge vonalas Seether nyolcadik albuma, a 2017-es Poison The...

JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz
JUNKIES - Már előrendelhető a 25 éves Káros lemez újra felvett verziója, friss szöveges videó: Félsz

Már előrendelhető a Junkies új kiadványa: augusztus 28-án jelenik meg az idén 25 éves Káros az egészségre album újrakiadása - teljes egészében újra felvéve, digipak csomagolásban,...

EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice
EVANESCENCE - Új dal Lzzy Hale-lel és Taylor Momsennel: Use My Voice

Még tavaly novemberben mutattuk be az Amy Lee énekesnő vezette Evanescence-től egy klasszikus Fleetwood Mac dal, a The Chain átdolgozását, pár hónapja pedig az ötödik stúdióalbum első...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS