VÉNEN - Apocalyptic (kritika)

VÉNEN
Apocalyptic
(Barbatos Productions)

 

A black metal olyan műfaj, amely tele van saját magányos utat járó öntörvényű művészekkel. Igazából ez az a stílusirányzat, ahol talán a legnagyobb számban találunk olyan alkotókat, akiket a szó legszorosabb értelmében nem motivál más, mint hogy kifejezzék magukat, távol minden hátsó szándéktól, sandaságtól, népszerűségtől, profittól, hasonlóktól. Ilyenformán a black metal egy felettébb őszinte műfaj. A Kerepesről származó, 2016-ban alakult Vénen ilyen formáció.

A Vénen CSG szülöttje, minden hangszeres részt ő jegyez, plusz az éneket is, de Rob besegít szólógitáron. Elsőként egy demó született 2017-ben (V. 1.), majd 2018-ban két album is készült. Ezek közül a második, a Patrimonium Philosophicum, hozzám is eljutott. Nagyon meglepett, hogy a szövegek olyan szellemóriások gondolatait közvetítették, mint Hamvas Béla, Julius Evola vagy Friedrich Nietzsche. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. A zene kapcsán megjegyeztem, hogy elég egyedi a megközelítés, s ez csak fokozódott az Apocalyptic című harmadik albumra.

Nem meglepő a cím, a Paradicsomból kizuhant ember az Apokalipszis állandó fenyegetettségében él, de a jelenkori – modern, nyugati – embernél tán még senki nem volt jobban magára hagyva kétségbeesésével, félelmeivel, frusztrációival, s egyeseknek talán már dereng, hogy az a „szabadság”, amit az Istentől való elfordulással véltek maguknak megszerezni, nem más, mint szemfényvesztés, önbecsapás, a nihil tátongó mélysége. Igaz, a belső borítón nagyon nehezen olvashatók a szövegek, a részletek Hamvas Béla tollából származnak.

Az Apocalyptic koncepciója a ma emberének mentalitása, a buddhista terminológia szerint a szamszárába, vagyis a létörvénybe ragadt ember világa, aki nem tisztel semmilyen értéket, csak az anyagba való belesüllyedés stációit érintve megy egyre lejjebb.

A zenei rész talán ezen a CD-n a legnehezebb az összes kiadvány közül. Nagyon kaotikus, kakofonikus black metal hallható a lemezen, s a befogadást a hangzás sem könnyíti meg. CSG igencsak elborult gitártémákkal, dallamokkal operál, s ezek valóban egy apokaliptikus rémlátomás képét hívjék elő, s még nem ejtettem szót az egészen őrült énekről, ami nem ritkán erősen effektelt, visszhangosított. Furcsa sivításokat, rikoltásokat, kurjantásokat hallunk, s a körülöttünk keringő, a falakról visszaverődő hangok mintha valóban a közelgő nagy számadást készítenék elő. Amikor Rob szólózik a diszharmonikus témákra, a sebes dobgép-ritmusok hátán, akkor hatalmasodik el igazán a káosz.

Nagyon sűrű anyag ez, ami a black metalnak a legszélén egyensúlyoz – akár szimbolikusan is érthető ez, mivel az album tematikumában vázolt ember is az embervolt határát készül lefelé átlépni. A borítón régi felvételek láthatók, melyeken parasztasszonyok végeznek nehéz munkát, vagy nők szerepelnek fegyverrel. Mintha a régmúlt és a jelen emberének kontrasztja jelenne meg e megfakult fotók és szövegek között.

Figyelmet érdemlő koncepciót rejt a Vénen lemeze, de nagyon tüskés, nagyon nehéz, kaotikus black metalba ágyazva. Különlegesség.

M. P.  7