SWALLOW THE SUN - When A Shadow Is Forced Into The Light

Milán Péter kritikája a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg

2019. március 17. (vasárnap) 11:21

SWALLOW THE SUN
When A Shadow Is Forced Into The Light
(CENTURY MEDIA)


 



Nem könnyű szavakba foglalni mindazt – főleg röviden –, ami a finn Swallow The Sun-nal történt az elmúlt években, ezen belül is a zenekarvezető/gitáros/dalszerző Juha Raivio-val. A zenekart a korai lemezek után kissé szem elől tévesztettem, de a 2015-ös tripla Songs From The North albummal olyan remekművet alkotott a csapat, hogy bármikor felteszem és végighallgatom, az felér egy ünneppel.

A megjelenést követő év tavaszán (2016. április) elhunyt Aleah Stanbridge, Juha élete párja, s ezzel megkezdődött a finn zenész pokoljárása, amelyből csak remélni lehet, hogy azóta valamennyire kilábalt. Megszületett a Trees Of Eternity albuma (amelyet még Aleah-val hozott létre Juha), majd a Hallatar lemeze, amely a gyász kellős közepén íródott a gödör legalján vergődő zenésszel a középpontban. Számos vendég működött közre ezeken a lemezeken, amelyeket érdemes meghallgatnia azoknak, akik szeretik a nem éppen vidám hangulatú, de nagyon érzelemgazdag doom/death-műveket.

Közben múlt az idő, amely ha teljesen nem is gyógyítja be a sebeket, jótékony heggel tudja bevonni azokat, s valószínűleg Juhával is így történt. Tavaly év végén érkezett az első életjel a STS-táborból, mégpedig egy ilyen meglepő szerzemény formájában. A Lumina Aurae egy 14 perces tétel, egy roppant zord és sötét funeral-ambient-utazás, amelyről nem véletlenül írta Juha, hogy ez az a dal, amelyet soha nem akart megírni. Valószínűleg ez a végső búcsúja élete párjától, mielőtt elengedte. A borítón egy szimbolikus női alak látható egy csónakban, keze vízbe ér, amelyet arannyá változtat... Meglepett ez a kompozíció, amelyhez hasonlót soha nem írt a Swallow The Sun. Einar Selvik (Wardruna) és Marco Benevento (The Foreshadowing) vendégszereplése tette teljessé a szerzeményt.

2019 elhozta a jó 3 évvel ezelőtti grandiózus tripla-album folytatását, s már legalább tízszer végighallgattam. A lemezcím Aleah egyik költeményéből származik, s Juha valóban így érezhette magát, amikor élete árnyékba került. Az album roppant érdekes képet ad, mivel tán még most sem tudom eldönteni, hogy az új lemezanyag komorabb-e, mint a tripla-lemez, avagy már némi fény is feldereng a nagyon hosszú alagút végén. Miközben ez egy kimondottan melankolikus mű, néha úgy tűnik, mintha nem lenne annyira lehangoló, mint a korábbi lemezek egyes pillanatai – legalábbis részben. Például a Clouds On Your Side néha egészen vigasztalónak tűnik, bár ez nyilvánvalóan nem az egzakt definíciók terepe.

Sok változást mutat az album. Az ellentétek, kontrasztok még soha nem voltak ilyen élesek, akár egy dalon belül is, mint ezen a lemezen. A doom/death metal műfaját szintekkel emeli meg az album, melynek minden dala egy-egy önálló költemény. Ritkán kezdem az énekkel, de Mikko Kotamäki fejlődése olyan mérvű, hogy egészen meglepett. Énekdallamai markánsabbak, magabiztosabbak, mint valaha, ennek ellenpontozásaként pedig rendkívül extrém black metalos hangokat hallat; mintha Grutlét hallanám az Enslavedből.

Az egész zenének az érzelemgazdagság a legszembetűnőbb vonása, valójában az 52 perces album az érzelmek óceánja, amely sokszor olyan sötéten kavarog, mint a szintén szimbolikus lemezborító képén látható feketés víz, de sok a nagyon szép, szinte éteri szférák felé elnyúló érzés, amelyek messze-messze túlnövik a doom/death legtágabb kereteit is. Akárcsak a Firelights black metalos gitártémái, vagy a záró Never left hátborzongatóan jól megkomponált hangszeres dallamai. Történt néhány tagcsere a STS soraiban a Songs From... óta, egész pontosan a gitáros és a billentyűs posztján. Juho Räihä gitáros, valamint Jaani Peuhu billentyűs a két új zenész, s biztosan ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az eredmény ilyen erős lett.

Még oldalakon keresztül tudnék könnyedén regélni erről az albumról; a dalok nagyszerűségéről, a mélységről, amelyet hordoz, a változatosságáról, a vonós szekcióról, amely gazdagítja a zenét, a hangszerelés elképesztő kifinomultságáról, a ritmusszekcióról, amely a "hátán" viszi ezt az egész világot, amely Juha lelkéből fakadt, s amit nem kell egyedül elszenvednie, még ha a maga terhét egyedül is kell cipelnie.

A Never Left mint egy grandiózus finálé zárja le ezt a szimplán szép albumot, amely nemcsak a metalon belül páratlan teljesítmény, hanem minden összefüggésben és rátekintésben. A dalszöveg olyan szívfacsaró, hogy ilyet tán még nem is olvastam. Juha a veszteséggel, a fájdalommal, az üresség fojtogató érzésével való harcát olyan érzékletesen írja le, hogy csak az képes megérteni, aki már keresztülment hasonló élményen.

A Shadow Is Forced Into The Light-hoz hasonló mű nem sok jelenik meg egy-egy évben; nem pusztán a doom/death skatulyát nőtték ki a finnek, hanem olyan fölényes színvonalon zenélnek, ahol már stílusok, kategóriák értelmüket vesztik. Csak gratulálni tudok.

M. P..  10


Milán Péter kritikája a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg.
















Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
MACHINE HEAD - Októberben Budapesten a jubileumi Burn My Eyes turnéval
2019. március 25. (hétfő) 18:18

Ahogy napközben már írtuk, a Burn My Eyes című 1994-es debütáló album tagságának háromnegyedével és egy spéci turnéval ünnepli meg a Machine Head a klasszikus első album 25 éves évfordulóját, azaz Robb Flynn (és Jared MacEachern basszer) mellé felsorakozott a csapat régi dobosa, Chris Kontos, valamint a régi gitáros, Logan Mader. A legjobb hír az, hogy az őszi jubileumi turnénak lesz magyar állomása is, október 20-án a Barba Negrában. A különleges este programja két részből áll majd: az első részben Robb Flynn, Jared MacEachern, valamint két, egyelőre meg nem nevezett zenész, egy gitáros és egy dobos társaságában a csapat modern klasszikusait nyomja el (pl. Imperium, Halo, és The Blood, The Sweat, The Tears), a második részben pedig jön a klasszikus Burn My Eyes album, teljes egészében, az eredeti dobossal és az eredeti gitárossal.       Robb Flynn:  "Pár hete elkezdtünk próbálni...

ATREYU - Visszatérő lemez után júniusban Budapesten
ATREYU - Visszatérő lemez után júniusban Budapesten

In Our Wake címmel októberben jelent meg a 2011-ben pihenőre küldött, majd 2015-ben egy Long Live című lemezzel visszatért dél-kaliforniai Atreyu hetedik stúdióalbuma, az Alex...

DEEP PURPLE - Decemberben budapesti koncert!
DEEP PURPLE - Decemberben budapesti koncert!

December 9-én ismét Budapesten koncertezik a Deep Purple. A budapesti koncertre jegyek március 27-én 10 órától kaphatók a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon keresztül. A...

AS KARMA BRINGS - Brutális új dal a salgótarjáni csapattól: Hate Seems Help
AS KARMA BRINGS - Brutális új dal a salgótarjáni csapattól: Hate Seems Help

Hate Seems Help címmel egy vadonatúj dallal jelentkezett a deathcore, extrém metal vonalas salgótarjáni As Karma Brings. A brutális új nóta a nyárra várható friss EP előzetese. Ezúttal...

MACHINE HEAD - Már folynak a meghallgatások, keresik az új tagokat
MACHINE HEAD - Már folynak a meghallgatások, keresik az új tagokat

Az oaklandi Sharkbite stúdióban már zajlanak a meghallgatások a Machine Headnél, Robb Flynn és Jared MacEachern basszusgitáros keresi a kilépését múlt ősszel bejelentő Dave McClain...

YNGWIE MALMSTEEN - Egy hét múlva új album, dalpremier: Blue Lightning
YNGWIE MALMSTEEN - Egy hét múlva új album, dalpremier: Blue Lightning

Blue Lightning címmel március 29-én jelenik meg a svéd gitáros legenda Yngwie Malmsteen új albuma, amelyen a blues / rock világ azon előadóiról emlékezik meg, akik jelentős hatással...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS