SWALLOW THE SUN - When A Shadow Is Forced Into The Light

Milán Péter kritikája a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg

2019. március 17. (vasárnap) 11:21

SWALLOW THE SUN
When A Shadow Is Forced Into The Light
(CENTURY MEDIA)


 



Nem könnyű szavakba foglalni mindazt – főleg röviden –, ami a finn Swallow The Sun-nal történt az elmúlt években, ezen belül is a zenekarvezető/gitáros/dalszerző Juha Raivio-val. A zenekart a korai lemezek után kissé szem elől tévesztettem, de a 2015-ös tripla Songs From The North albummal olyan remekművet alkotott a csapat, hogy bármikor felteszem és végighallgatom, az felér egy ünneppel.

A megjelenést követő év tavaszán (2016. április) elhunyt Aleah Stanbridge, Juha élete párja, s ezzel megkezdődött a finn zenész pokoljárása, amelyből csak remélni lehet, hogy azóta valamennyire kilábalt. Megszületett a Trees Of Eternity albuma (amelyet még Aleah-val hozott létre Juha), majd a Hallatar lemeze, amely a gyász kellős közepén íródott a gödör legalján vergődő zenésszel a középpontban. Számos vendég működött közre ezeken a lemezeken, amelyeket érdemes meghallgatnia azoknak, akik szeretik a nem éppen vidám hangulatú, de nagyon érzelemgazdag doom/death-műveket.

Közben múlt az idő, amely ha teljesen nem is gyógyítja be a sebeket, jótékony heggel tudja bevonni azokat, s valószínűleg Juhával is így történt. Tavaly év végén érkezett az első életjel a STS-táborból, mégpedig egy ilyen meglepő szerzemény formájában. A Lumina Aurae egy 14 perces tétel, egy roppant zord és sötét funeral-ambient-utazás, amelyről nem véletlenül írta Juha, hogy ez az a dal, amelyet soha nem akart megírni. Valószínűleg ez a végső búcsúja élete párjától, mielőtt elengedte. A borítón egy szimbolikus női alak látható egy csónakban, keze vízbe ér, amelyet arannyá változtat... Meglepett ez a kompozíció, amelyhez hasonlót soha nem írt a Swallow The Sun. Einar Selvik (Wardruna) és Marco Benevento (The Foreshadowing) vendégszereplése tette teljessé a szerzeményt.

2019 elhozta a jó 3 évvel ezelőtti grandiózus tripla-album folytatását, s már legalább tízszer végighallgattam. A lemezcím Aleah egyik költeményéből származik, s Juha valóban így érezhette magát, amikor élete árnyékba került. Az album roppant érdekes képet ad, mivel tán még most sem tudom eldönteni, hogy az új lemezanyag komorabb-e, mint a tripla-lemez, avagy már némi fény is feldereng a nagyon hosszú alagút végén. Miközben ez egy kimondottan melankolikus mű, néha úgy tűnik, mintha nem lenne annyira lehangoló, mint a korábbi lemezek egyes pillanatai – legalábbis részben. Például a Clouds On Your Side néha egészen vigasztalónak tűnik, bár ez nyilvánvalóan nem az egzakt definíciók terepe.

Sok változást mutat az album. Az ellentétek, kontrasztok még soha nem voltak ilyen élesek, akár egy dalon belül is, mint ezen a lemezen. A doom/death metal műfaját szintekkel emeli meg az album, melynek minden dala egy-egy önálló költemény. Ritkán kezdem az énekkel, de Mikko Kotamäki fejlődése olyan mérvű, hogy egészen meglepett. Énekdallamai markánsabbak, magabiztosabbak, mint valaha, ennek ellenpontozásaként pedig rendkívül extrém black metalos hangokat hallat; mintha Grutlét hallanám az Enslavedből.

Az egész zenének az érzelemgazdagság a legszembetűnőbb vonása, valójában az 52 perces album az érzelmek óceánja, amely sokszor olyan sötéten kavarog, mint a szintén szimbolikus lemezborító képén látható feketés víz, de sok a nagyon szép, szinte éteri szférák felé elnyúló érzés, amelyek messze-messze túlnövik a doom/death legtágabb kereteit is. Akárcsak a Firelights black metalos gitártémái, vagy a záró Never left hátborzongatóan jól megkomponált hangszeres dallamai. Történt néhány tagcsere a STS soraiban a Songs From... óta, egész pontosan a gitáros és a billentyűs posztján. Juho Räihä gitáros, valamint Jaani Peuhu billentyűs a két új zenész, s biztosan ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az eredmény ilyen erős lett.

Még oldalakon keresztül tudnék könnyedén regélni erről az albumról; a dalok nagyszerűségéről, a mélységről, amelyet hordoz, a változatosságáról, a vonós szekcióról, amely gazdagítja a zenét, a hangszerelés elképesztő kifinomultságáról, a ritmusszekcióról, amely a "hátán" viszi ezt az egész világot, amely Juha lelkéből fakadt, s amit nem kell egyedül elszenvednie, még ha a maga terhét egyedül is kell cipelnie.

A Never Left mint egy grandiózus finálé zárja le ezt a szimplán szép albumot, amely nemcsak a metalon belül páratlan teljesítmény, hanem minden összefüggésben és rátekintésben. A dalszöveg olyan szívfacsaró, hogy ilyet tán még nem is olvastam. Juha a veszteséggel, a fájdalommal, az üresség fojtogató érzésével való harcát olyan érzékletesen írja le, hogy csak az képes megérteni, aki már keresztülment hasonló élményen.

A Shadow Is Forced Into The Light-hoz hasonló mű nem sok jelenik meg egy-egy évben; nem pusztán a doom/death skatulyát nőtték ki a finnek, hanem olyan fölényes színvonalon zenélnek, ahol már stílusok, kategóriák értelmüket vesztik. Csak gratulálni tudok.

M. P..  10


Milán Péter kritikája a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg.
















Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
SCORPIONS - Már stúdióztak is, 2020-ban új stúdióalbum jöhet
2019. május 19. (vasárnap) 17:52

Azt már két hónapja tudjuk, hogy november 18-án ismét eljön hozzánk a Scorpions, egy friss interjúban azonban Klaus Meine énekes azt is elárulta, hogy lesz folytatása a legutóbbi albumuknak, a 2015-ös Return To Forever lemeznek. Klaus Meine: "Miután a legutóbbi bulin, Ciprusban (februárban) lejöttünk a színpadról, azt mondtuk egymásnak, hogy mielőtt újra turnéra indulunk, klassz lenne visszatérni a stúdióba, nekilátni néhány új dal megírásának. Amikor Rudolf hazajött Thaiföldről, és újra összegyűltünk, pár héttel ezelőtt, azonnal mentünk is a stúdióba. És fantasztikus volt. Annyira jól éreztük magunkat és annyi ötletünk támadt! Nagyon jó érzés minden nyomás és feszültség nélkül dolgozni, csak összejönni, megírni pár dalt, élvezni a stúdiózást. Ha valaki feltenné nekem azt a kérdést, hogy van-e esély egy új Scorpions lemezre, akkor azt mondanám, hogy ennek lehetősége most sokkal nagyobb, mint pár...

OMEN - Interjú Nagy Máté gitárossal
OMEN - Interjú Nagy Máté gitárossal

Hamarosan nagyon jó hírek jönnek az új Omen albummal, a Halálfogytiglannal kapcsolatban, többek között érkezik egy új klipes dal is. Az alábbiakban pedig elolvashatod azt az interjút,...

TRILLION - Új videoklippel jelentkeztek: Scumbag
TRILLION - Új videoklippel jelentkeztek: Scumbag

A tavaly októberben Like Water címmel megjelent második album Scumbag dalához készült el a budapesti Trillion új videoklipje. A videó megálmodója, rendező-forgatókönyvíró-vágója...

GRIMCITY - Fokozatosan sötétedő világot fest le az új EP: Vesper
GRIMCITY - Fokozatosan sötétedő világot fest le az új EP: Vesper

Vesper címmel egy 8 tételes EP-vel jelentkezett a blackes, crustos punk/HC vonalas budapesti Grimcity, azaz Fráter Dani énekes/gitáros, Palkó Balázs gitáros, Nagy Geri basszer és...

MAJESTICA - Új klipes dal a Sabaton gitáros szimfo-power csapatától: Night Call Girl
MAJESTICA - Új klipes dal a Sabaton gitáros szimfo-power csapatától: Night Call Girl

Above The Sky címmel június 7-én lát napvilágot a Sabaton gitárosaként is ismert Tommy Johansson szimfonikus power metal bandájának bemutatkozó lemeze. A Majestica nevet viselő banda...

ZONDER / WEHRKAMP - Klipes új dal a prog metal színtér két veteránjától: If It's Real
ZONDER / WEHRKAMP - Klipes új dal a prog metal színtér két veteránjától: If It's Real

If It's Real címmel május 24-én lát napvilágot annak az űj progos projektnek az első albuma, amelyet a Fates Warning ex-dobosa, Mark Zonder (Arch/Matheos, Warlord, Dramatica) és régi...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS