MADDER MORTEM - "Néha nehéz nem bűnösnek érezni magamat, hogy norvég vagyok"

Uzseka Norbert interjúja a norvég zenekar énekesnőjével

2018. november 29. (csütörtök) 09:08

Marrow címmel pár hónapja jelent meg a progos, atmoszférikus metalt játszó norvég Madder Mortem hetedik albuma, a 2016-os Red In Tooth And Claw lemez folytatása, amelynek kapcsán Uzseka Norbert készített interjút az énekesnővel, Agnetével.

A norvég Madder Mortem hetedik albuma ősszel jelent meg Marrow címmel. A csapat teljesen egyéni zenét játszik, melyben épp úgy vannak doom, mint progresszív vagy pszichedelikus elemek. Uzseka Norbert a rendkívül erős hangi adottságokkal bíró énekesnőnek, Agnete M. Kirkevaagnak tette fel a kérdéseit.
 


www.facebook.com/mmortem




Utoljára 2009-ben interjúztunk, az Eight Ways album kapcsán. Miért tartott olyan sokáig elkészíteni a következő anyagot, a Red in Tooth and Claw-t, ami 2016-ban jelent meg?

"Leginkább a tagcserék és a kiadókeresés miatt. Ezek sok időt vesznek igénybe, és iszonyú frusztrálóak. Az ilyen fajta frusztráció sokkal inkább gátol, mint motivál. Eljutsz arra a pontra, amikor felteszed magadnak a kérdést, hogy ‘ennek mégis mi értelme van’, mert annyira sok gyakorlati dolgot kell megoldani pusztán azért, hogy végre zenélhess…"



Hogy találtatok végül a Dark Essence kiadóra?

"Már évek óta ismertük a kiadó néhány munkatársát, és tudtuk, hogy szeretik a zenénket. Más lemezcégek is szóba kerültek, de úgy döntöttünk, megpróbálkozunk egy sokkal inkább „helyi” kiadóval, hogy könnyebb és gyorsabb legyen a kommunikáció."



Mik a különbségek a Red… és az új anyag, a Marrow között? És hogy íródtak a dalok?


"Szerintem a fő különbség, hogy a RITAC 'arcbamászóbb', agresszívabb album volt, míg a Marrow szövevényesebb és doomosabb. De közben meg pár helyen barátságosabb és reménytelibb is. Nagyon őszinte anyag, zenei és szövegi értelemben is."



A Marrow-t a Skytterhusetben és az Omnivore stúdióban vettétek fel. Ez a tesód, a gitáros BP saját stúdiója volna, vagy máshol dolgoztatok?

"Hehe, a Skytterhuset a helyi motoros klub főhadiszállása – csupa jó arcé, akik már nem először engedték meg, hogy a házukban vegyünk fel dolgokat. Egy hatalmas faépület, ahol annyi részeges buli volt már, hogy már attól becsípsz kissé, ha belépsz oda. Egy fából készült, gigászi fallosz díszíti a főcsarnokot, és számtalan emlék a különféle motoros túrákról, ahol a klub tagjai jártak. Hihetetlen hangulatú egy hely. Már kezdő parti-járó koromtól fogva megfordultam ott párszor, de sosem láttam ennél biztonságosabb, barátságosabb bárt. Ráadásul a fő helyiség akusztikája nagyon jó, úgyhogy rettentő hálásak vagyunk érte, hogy ingyen odaadták a helyet.

A Studio Omnivore viszont tényleg BP saját stúdiója – és azt BP szinte bárhol fel tudja állítani. A próbatermünkben kialakítottunk egy elszigetelt részt, ahonnan ez alkalommal kihordtunk minden felesleges cuccot, és ott vettük fel az éneket és a gitárt. A keverést pedig az otthoni dolgozószobájában csinálta BP."

 

MADDER MORTEM - Liberator (a 2018-as Marrow albumhoz)




Szóval BP volt a producer, hangmérnök és keverős egy személyben. És jól is szól az anyag, de azért meg kell kérdeznem: ennyire utáljátok a hivatásos producereket?


"Nem, nagyon is csípjük őket, csak nem fér bele a büdzsébe, hogy fizessünk nekik! Az olyan szakemberek, akik tényleg, számottevően jobb munkát végeznének, mint BP, számunkra megfizethetetlenek. Hatalmas kompromisszumokkal és áldozatokkal járna, hogy ki tudjunk fizetni egy igazán jó külső fület, meg annyira gyorsan kellene felrántani az anyagot. BP biztos örülne, ha a változatosság kedvéért csak zenészként kellene részt vennie a munkában, de szerintem a Marrow hangzása magáért beszél. Ahol mi most tartunk, az egyetlen megoldás az, ha mindent magunk csinálunk, amit csak lehet."



A Marrow megírásában és feljátszásában még részt vett Richard Wikstrand gitáros, de ő közben kikerült a csapatból, s most Anders Langberg a másik gitáros. Mi történt?

"Amikor újra turnézni kezdtünk, még a RITAC albummal, nyilvánvalóvá vált, hogy Richard nem tud részt venni annyi koncerten, amennyit mi terveztünk. Három gyereke van, ráadásul egyedül neveli őket, úgyhogy keresnünk kellett valakit, hogy helyettesítse a Soennel közös turné nagyobbik részében. Ez nyilván sem Richardnak, sem a csapat többi részének nem olyan jó megoldás, úgyhogy kölcsönösen arra jutottunk, hogy jobb lesz keresni valaki mást. Anders volt az, aki a Soen turné második felében kisegített minket, így már kiderült, hogy remek gitáros, és illik is közénk, a színpadon épp úgy, mint a turnébuszban. Úgyhogy adta magát, hogy ő legyen az utódja.

A Marrow megírásában mégis részt vett Richard, és hivatalosan csak a megjelenés előtt vált ki. És beletette a magáét az anyagba, ott hagyta a keze nyomát a dalokon. Nagyszerű gitáros és kedves ember, úgyhogy remélem, a jövőben is tudunk majd még vele dolgozni, de most a családjára kell koncentrálnia, s mi tiszteletben tartjuk a döntését."



A Marrow borítójának illusztrációit Thore Hansen készítette. Gyerekkoromból emlékszem Tor Åge Bringsværd Locspocs könyveire, amiket szintén ő illusztrált. Őt hogy sikerült elérni?


"Igen, én is olvastam és imádtam azokat a könyveket! Az ok, amiért egyáltalán álmodni merészeltünk arról, hogy megkérdezzük, az volt, hogy ő csinálta a kiadónk másik labeljénél lévő, Tusmørke nevű prog-folk csapat borítóját. Úgyhogy vettük a bátorságot és írtunk neki egy emailt. Átküldtük a zenét, a szövegeket, némi általános leírást arról, hogy miről is szólna az album, meg hogy hány illusztrációra lenne szükségünk, de ezen kívül szabad kezet adtunk neki."

 




Costin Chioreanu is részt vett a borító elkészítésében, plusz készített két fantasztikus klipet. Vele hogy ment a munka?

"Szuper volt – gondolhatod, hiszen azóta is az agyára megyünk, hogy mindenfélét csináljon nekünk! (nevet). Viccet félretéve, Costin elképesztően tehetséges művész. Eredetileg csak egy klip kapcsán kerestük meg, de aztán rájöttünk, hogy a borító összeállításához is szükség lenne az ő szemére. Vállalta is, és fantasztikus munkát végzett. De remélem, most már végre kivesz némi szabadságot, mert iszonyat, hogy mennyit és milyen keményen dolgozik. Örülök, hogy ezt végre elismerik az egész világon, mert nagyon megérdemli."



Számos különféle jelentést találni a szótárban a Marrow szóra, de a zenétekre vonatkoztatva nagyon is értem, mit akar jelenteni. Mégis érdekelne, te hogyan fogalmaznád meg…


"Hmmm… valahogy így: a 'marrow' a lényegi részed, a belsőd, az, ami többé tesz két lábon járó húsnál. Ez az a hely, ahonnan a sötétség és fény jön, az iránytű, ami megmondja neked, hogy ki vagy és hová tartozol. Mindent megpróbálhatsz, hogy elhallgattasd ezt a hangot, és más alapokra helyezd a döntéseidet, de végső soron úgysem leszel képes figyelmen kívül hagyni. De ha beleállsz, ha hallgatsz rá, a rugalmasság, erő, kreativitás és öröm kifogyhatatlan forrása lesz."



A My Will Be Done egy elég haragos vallásellenes dal. Volt mostanában bármi konkrét problémád a vallással, vagy korábban, akár gyerekként?


"Az álláspontom a vallással kapcsolatban sokkal inkább filozofikus, politikus és szellemi, semmint személyes. Norvégia eléggé világi ország, az ateizmus lakossági és hivatalos szinten is általánosan elfogadott, nem számít különösebben vitatott vagy kihívást jelentő nézőpontnak a norvég társadalomban. Sosem ért hátrányos megkülönböztetés vagy bármi kényelmetlenség azért, mert én így gondolkodom. De minden múló évvel egyre jobban hiszek abban, hogy a vallás a legveszedelmesebb ellenség, amivel az emberiségnek szembe kell néznie. És ebbe a dalba beleírtam jó sok okát annak, hogy miért érzem így."



MADDER MORTEM - Far From Home (a 2018-as Marrow albumhoz)

 

Mi az a dal, amit a Tetheredben énekelsz? Olyan, mint valami gyerekdal…

"Saját szövegem, de valóban azt szerettem volna, ha gyerekdalnak hangzik. A gyerekdalok és versek néha iszonyú félelmetesek tudnak lenni. Egyik-másikuk olyan sötét, hogy nehéz elhinni, hogy van ember, aki képes felolvasni vagy elénekelni a saját gyerekének. Ennek a szövegnek az ötlete abból jött, hogy elképzeltem egy fát, tele daloló madárkákkal, ami távolról nézve békésnek és szépnek tűnik, de ha közelebb mész, látod, hogy a madarak a fához vannak kötözve, és lassan éhen-szomjan halnak. Van valami olyan bánat ebben a képben, ami megragadt a fejemben, noha már nem is emlékszem, hogy a saját elcseszett képzeletem szüleménye-e, vagy valahol láttam vagy olvastam."



Egyes részein olyan bonyolult és sötét ez az album, mintha a Twin Peaks norvég verziója lenne, bár tudom, hogy ez klisésen hangzik. Te mi egyéb művészeti alkotáshoz tudnád hasonlítani a zenéteket? Vagy milyen filmhez passzolna szerinted a zenétek?

"Igen, bármelyik Lynch filmhez illene, abban egyetértünk. A Twin Peaks filmzene és David Lynch filmjei mindannyiunkra nagy hatással voltak, szóval annak csak örülök, ha ez átjön. Például a Moonlight dalunk versszakaiban ott van az a fajta, ’50-es/’60-as évekbeli sanzon feeling, ami a Twin Peaks Könyvesház jeleneteinél megvan, igyekeztem is egy kissé olyan extrém módon nyugisan énekelni, ahogy Julee Cruise énekel ott."



Jövőre lesz 20 éves a debütalbumotok, a Mercury. Megünneplitek valahogy?


"De meg ám! Nemrég elindítottunk egy közösségi finanszírozású kampányt, ami döbbenetesen jól sikerült – már le is zártuk, itt van hozzá a link. (katt) Újra ki fogjuk adni a Mercury-t, bónusz anyagokkal, újra felvett számokkal. Sőt, néhány akkor félretett ötletünket is elővettük, és megpróbáljuk dalokká kovácsolni őket. És lesz egy különleges jubileumi koncert is, ahol az összes korábbi tag is fellépne, meg olyan háttérvetítés lenne, ami a régi időket idézi, úgyhogy izgalmas lesz a jövő évünk!"



Pár hete csináltatok egy pályázatot a rajongóitoknak, és a nyertes eltölthetett egy hétvégét veletek. Ez a legkirályabb dolog, amit bármely zenekar valaha is csinált. Honnan jött az ötlet, és hogy zajlott a nyeremény-hétvége?


"Ez a crowdfunding kampány része volt. Filóztunk, hogy mi egyebet tudnánk nyújtani a fanoknak, túl azon, hogy befizetnek egy adott összeget és kapnak érte CD-t meg pólót, mi egyéb volna, amitől még közelebb érezhetnék magukat a zenénkhez. Hétvégeken szoktunk próbálni, és próba után is együtt lógunk még. Ilyenkor átmegyünk egy totál szétcsapott, részidős és boldogan működésképtelen családba, ezért kitaláltuk, hogy remek ötlet lenne meghívni valakit az egyik próbálós hétvégére. A győztes tehát ott lébecolt velünk a próbateremben, és aztán csináltunk egy hatalmas vacsorát és bulit a lakásomban. Mindenki remekül érezte magát, szóval csak ajánlani tudom a többi zenekarnak."



Ha nem tévedek, a 2003-as Conmusic nevű mexikói fesztivál volt a legtávolabbi pontja a világnak, ahol valaha felléptetek. Milyen emlékeid vannak róla?


"Jesszusmaris, az durva volt… Röviden összefoglalva: 24 órás késéssel érkeztünk oda, mert olyan iszonyú hosszú sort kellett végigállni az USA-beli átszállásnál. A cuccainkból kettő a washingtoni reptéren vesztegelt, hét darab bőrönd LA-ben, míg az alsóneműinket valami oknál fogva elküldték Costa Ricába. Úgyhogy kölcsöngitárokon kellett játszanunk, és úgy lehangolni a hathúrosokat a nálunk szokásos, héthúroson használt drop-A-ra, ami elég érdekes feladat, nem szólva arról, hogy tök máshogy kell így játszani rajtuk… Maradjunk annyiban, hogy nem az volt életünk legjobb koncertje. De a közönség szuper volt, és elénekelték a Happy Birthday-t szegény Mads-nak (Mads Solås dobos), és a hétvége többi részében nagyon jól éreztük magunkat. De jó lenne visszamenni oda a saját hangszereinkkel, és megmutatni a mexikói fanoknak, hogy milyen egy igazi Madder koncert."



Az utóbbi koncertjeitek között voltak emlékezetesek?


"Igen, a Soennel közös, két részes túrán volt jó pár olyan, rengeteg jó arccal találkoztunk. Meg játszottunk a 2017-es Brutal Assault-on is, ami zseniális egy fesztivál!"




 



A csapat több tagja is játszik a Dögenichts nevű feldolgozás bandában. Miket és hol játszotok?

"Ez egy szimpla rock/metal feldolgozás banda, főleg olyan régebbi cuccokat tolunk, mint pl. AC/DC, Led Zeppelin, Deep Purple, Rainbow, Black Sabbath, de előfordulnak Janis Joplin, Aretha Franklin, QOTSA, Soundgarden számok is – bármi, amit szívesen eljátszunk. A Dögenichts nem is rendes zenekar, inkább amolyan közösség, ahol van pár zenész, aki általában ott van minden koncerten, de amúgy az játszik velünk a baráti körből, aki épp ráér.

Anderst kivéve az összes Madder játszott már Dögenichts koncerten, pl. az utolsó pár bulin Richard basszusozott. Thomas Vik, aki a Marrow-n pedal steel gitáron játszott, szintén az alaptagok közé tartozik, egyben az egyik legrégebbi barátom, az eredeti Dögenichts basszerrel pedig elsős koromtól fogva együtt jártam iskolába. Szóval ennyi az egész: régi barátok eljátsszák a régi kedvenc rock számaikat, és néha kapnak érte egy kis gázsit is, főleg motoros klubokban. Koncertek előtt van egy-két próbánk, és bocs, de még így is jobban toljuk, mint a legtöbb cover banda, amit valaha hallottam! (nevet)

Viszont a Dögenichts nagyon is fontos volt a számunkra amiatt, hogy ezáltal is jobb zenészekké váltunk, jobban kialakult a saját stílusunk, plusz jobban ráéreztünk a ’70-es évekbeli rock és metal zenékre. Mads, a dobosunk egy blues bandában játszott, mielőtt hozzánk került, neki voltak már ilyen tapasztalatai, de én rengeteget tanultam az éneklésről azáltal, hogy Bon Scott-korszakos AC/DC számokat toltunk. És nincs jobb gyakorlás annál, mint egy este alatt három egyórás programot lenyomni…"



9 éve jobbára Oslóban éltél, de azt tervezted, hogy ha végzel az egyetemen, visszaköltözöl Hedmarkba. Így történt végül?

"Így bizony! Visszatértem a szülővárosomba. Hiányzik, hogy beülhessek valahova egy lattéra vagy szusira, vagy hogy megigyak egy sört a járdán tavasszal, de imádom, hogy annyi tér és jó levegő és erdő van körülöttem."



És miket csinálsz a mindennapi életben, miből élsz, mivel töltöd a szabadidődet?


"Ugyanabban a középiskolában dolgozom, ahova magam is jártam, koordinátorként, tanácsadóként és nyelvtanárként. De közben csinálom a második mesterdiplomámat is, fejlesztő pedagógusi témakörben (igen, most kérkedek, de egy kicsit büszke vagyok magamra, na). S persze ott van a Madder Mortem, a kutyáim, a barátaim, a családom, és többre már nem is igen jut idő."



9 éve azt is említetted, hogy szeretnél egyszer majd írni egy könyvet. Nekikezdtél már?

"Papíron még nem, de épp van egy nagyon jó és tiszta ötletem, és ha egy kicsit több időm lenne, nekiülnék leírni a vázlatát. De esélytelen, hogy ez a következő években bekövetkezzen, kivéve, ha valami csoda folytán beindul a MM szekere annyira, hogy megéljünk a zenélésből. Úgyhogy egyelőre csak álmodozom erről."



Múlt évben négy napot töltöttem Bergenben, ami nyilván kevés, hogy megismerj egy helyet, de azért valami. Látom, hogy onnan 7 óra az út autóval Oslóba, szóval lehet, hogy amit Bergenben láttam, az semmit nem mond el Oslóról. De nekem úgy tűnt, elég jó lehet Norvégiában élni. Milyen manapság ott az élet? És tapasztaltok bármit a klímaváltozásból?

"Néha nehéz nem bűnösnek érezni magamat, hogy norvég vagyok. Annyi nagyszerű dolog van itt, amit magától értetődőnek veszünk. Viszont ezek egy részét a politikai változások veszélyeztetik, hasonlóan ahhoz, ami az USA-ban történt: az egészségügyi ellátás, a közlekedés és egyéb közszolgálatok privatizációja, az, hogy a társadalom egyre individuálisabb, s egyre kevésbé összetartó közösség.

De Norvégia még mindig gyönyörű hely. A bolygó túlnyomó részéhez képest szörnyen gazdagok vagyunk: bővelkedünk tiszta vízben és érintetlen természetben, az állam továbbra is jóléti, és törődik a szerencsétlenség sújtotta polgáraival, és a rendőreink jobbára nem viselnek fegyvert. Úgyhogy nagyon, de nagyon hálásnak kellene lennünk, hogy itt élhetünk."


 
 

Hozzászólások

[017772]
szasza666
Csak ~2 évtizede van ott ekkora gazdagság, nem volt mindig így és valószínűleg nem is lesz... éhezők is mindig voltak, Európában is, szóval ezért egyáltalán nem kell szégyenkezni... azért mégsem a pénz az életben az egyetlen szempont.
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
DEF LEPPARD - Hivatalos: a Rock'n'Roll Halhatatlanjai közé kerültek
2018. december 14. (péntek) 06:11

A Rock And Roll Hall Of Fame 2019-es beiktatási ceremóniája jövő márciusban lesz a brooklyni Barclays Centerben, és most már biztos, hogy a Def Leppard bekerül a Hall Of Fame-be, akárcsak a The Cure, Janet Jackson, Stevie Nicks, a Radiohead, a Roxy Music és a The Zombies. A jövő nyáron Európában turnézó Def Leppard beiktatása valójában várható volt, ugyanis az online szavazáson rájuk voksoltak a legtöbben. A Def Leppard énekese, Joe Elliott így kommentálta a hírt: "Végre megjött a hír, hogy bent vagyunk. Remek érzés, hogy ugyanabban a klubban vagyunk, mint a Rolling Stones, a Beatles, a Who, a Queen és a többiek. Csodás. Jó egy ilyen klubhoz tartozni."     Joe Elliott a Rolling Stone-nak: "Amikor pár hónapja tényleges jelölést kaptunk, úgy voltunk vele, hogy okés, ez menő. Ez az első fokozat, aztán igyekeztünk nem foglalkozni az egésszel. Október-november folyamán sokat beszélgettem újságírókkal, és...

KING DIAMOND - Premier a januári koncert DVD-ről: Come To The Sabbath
KING DIAMOND - Premier a januári koncert DVD-ről: Come To The Sabbath

King Diamond régóta várt új koncertanyaga, a Songs For The Dead Live DVD/Blu-ray január 25-én jön majd ki, és két teljes koncert felvételét fogja tartalmazni. Az egyik bulit 2016....

WHITECHAPEL - Dalpremier a március végi új albumról: Black Bear
WHITECHAPEL - Dalpremier a március végi új albumról: Black Bear

The Valley címmel jelenik meg 2019. március 29-én a három gitáros felállásáról és persze a kíméletlen brutalitásáról elhíresült Whitechapel hetedik albuma, a 2016-os Mark Of The...

METAL INQUISITOR - Dalpremier a januári albumról: Beyond Nightmares
METAL INQUISITOR - Dalpremier a januári albumról: Beyond Nightmares

A tradicionális brit metal vonalát 1998 óta hűen képviselő német Metal Inquisitor ötödik nagylemeze január 18-án lát napvilágot Panopticon címmel. A 2014-es Ultima Ratio Regis...

MYRATH - Klippel az első új dal: Dance
MYRATH - Klippel az első új dal: Dance

Dance címmel tett közzé egy új dalt a prog/power vonalas tunéziai Myrath, amely egyben az ötödik elbumuk előzetese is. A 2016-os Legacy album folytatása, amely a Tunéziai Filharmonikusok...

DESERTED FEAR - Klippel az első dal a februári albumról: Welcome To Reality
DESERTED FEAR - Klippel az első dal a februári albumról: Welcome To Reality

Drowned By Humanity címmel február 8-án lát napvilágot a Deserted Fear negyedik nagylemeze, a 2017 elején kiadott Dead Shores Rising folytatása, és a türingiai death metal brigádtól...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS