STONEDIRT - "Mindhárom lemezünkről annyit tudok mondani, hogy ez METAL"

Vasárnap a Dürer Kertben játszanak a Pro-Pain egyik hazai vendégeként

2018. november 17. (szombat) 09:48 | utoljára módosítva: 2019. január 7. (hétfő) 11:11

Backlash-Zone címmel szeptemberben jelent meg a southern thrash/groove metalos budapesti Stonedirt harmadik albuma, a 2012-es Inherited Fever lemez folytatása. A Kemencei Balázs gitáros (Wall Of Sleep) vezette bandát vasárnap élőben is elcsípheted a Pro-Pain egyik vendégeként, az alábbiakban pedig egy friss interjút olvashatsz velük, amit Kiss T. Attila készített.
(Fotó: Northern Lights - www.facebook.com/PhotographyNorbert)

A Pro-Pain és a Don Gatto mellett két másik csapat is játszik majd november 18-án a Dürer Kertben, a groove metalos Hemlock, egyenesen Las Vegasból, valamint a budapesti Stonedirt, amelynek Backlash-Zone című harmadik albuma szeptemberben jött ki a Nail Records gondozásában.

 


www.facebook.com/Stonedirt


A koncert Facebook oldala



A HAMMER CONCERTS bemutatja

PRO-PAIN (USA)
DON GATTO
HEMLOCK (USA)
STONEDIRT

2018. november 18. Dürer Kert


JEGYÁRAK:
4999 Ft - elővételben
5999 Ft - a koncert napján és a helyszínen

Online:
jegy.rock1.hu/propain-durerkert_20181118

 




 

Széllel szemben… sorozatunk legújabb részében a fővárosi székhelyű, már 2005 óta működő Stonedirt a vendégünk, akiknek a Nail Records gondozásában szeptember közepén jelent meg a harmadik nagylemeze. A Backlash-Zone címet kapott anyag nagyrészt a csapat eddig megismert zenei világát tükrözi, apróbb változtatás/fejlődés, hogy az első album southernes, stoneres megoldásai, illetve a második korong jóval tüskésebb, karcosabb témái itt hátrébb szorultak. A szigorúság megmaradt, de a mostani 9 tételt (is) jellemző rendkívül izmos és agyafúrt gitártémák, az átgondoltan felépített bitang szólók, és a változatos, de fogós énektémák legnagyobb része a groove-os/thrashes megszólalás jegyében zúzza le a hallgatóságot.

A hazai underground metal színtér egyik legkiemelkedőbb, leghitelesebb, és legvagányabb bandája november 18-án, a Dürer Kertes Pro-Pain bulin játszik, így az alkalmat sem kellett tovább keresni, hogy átküldjük kérdéseinket Kemencei Balázs alapító/gitárosnak, hogy megismerkedhessünk velük. Az alábbi interjúból az alapos bemutatkozás mellett az is kiderül, hogy mi az a joygrind, hogyan születik meg egy-egy Stonedirt dal, miért nem való mindenkinek a szerzői kiadás, illetve, hogy befolyásolják-e őket a visszajelzések, miként vélekednek a kortársak nagy részéről, illetve a saját pozíciójukról, eredményeikről.



Milyen célkitűzésekkel indultatok a kezdetekkor? Volt-e netán valamilyen minimális, illetve maximális elérendő végpont, vagy, ahogy sok esetben szokott történni, eleinte szimplán az együttzenélést, bandázást tartottátok a legfontosabbnak?

"Amikor az első próbán elkezdtünk jammelni, éreztem, hogy ez nagyon rendben lesz, és a többiek arcán is ugyanezt láttam. Utána természetesen volt és azóta is van célkitűzés, de nem hatalmas dolgokra kell gondolni, hanem arra, hogy inkább mindig kis lépésekben haladunk előre. Először szerettünk volna egy lemezt, összejött. Aztán jó lenne játszani itt és itt, összejött. És így szépen lassan mindig van valami, ami mozgat minket, hogy menjünk tovább az úton. Ha a nagy dolgokra koncentrálnánk, abba szerintem bele lehetne őrülni, mert nagyon messze van, hogy összehozd és végül talán be sem jön. Szóval, alapvetően a bandázás és a zenélés a cél, de amennyire lehet, teljesen tudatosan próbálunk előrébb is jutni."



Az már a legelején teljesen egyértelmű volt, hogy angolul szólalnak meg a dalaitok? Miért?

"Igen, mert szerintünk ez illik igazán ezekhez a számokhoz. Ahhoz, hogy magyarul jól szóljon, olyan szintű szövegek is kellenek, és sajnos az nekünk nem megy. Mindenesetre nem tudnánk azon a színvonalon, amiért érdemes lenne. (Endre: - Legalábbis a Stonedirt zenéjéhez passzoló témákban). Endre pedig szerencsére tökéletes az angolt tekintve, és a szövegírás is tök jól megy neki így." (Endre: Ez így egy kicsit túlzás…)



Stabil a csapat felállása. Sokan a házassághoz hasonlítják egy zenekar belső „életét”, és ha ezt veszem alapul, akkor egyesek szerint a boldog, hosszan tartó együttlét egyik titka, hogy nincsenek állandóan sülve-főve egymással a felek. Nálatok mi a trükk?

"Hát, stabilnak azért nem mondanám! (nevet) Nem, amúgy igen, az. Nincsen recept. Régen mindannyian zenéltünk együtt kibírhatatlan seggfejekkel. De mivel nehéz olyan csapattagot találni, aki nemcsak a hangszerén van rendben, de emberileg is jó fej, és még a kémia is működik, azt meg kell becsülni, és a 'trükk', hogy tolerálni kell. Nálunk is voltak komolyabb „hetekig nem szólunk egymáshoz” helyzetek, mert néha az egy helyben topogás, a „nem történik semmi évek óta” szituációk fel tudják őrölni az embert. De valahányszor zenéltünk, mindig leszartuk ezeket, és ez egyszerűen felülír minden mást.

Az évek alatt pedig kiismertük egymást annyira, hogy nem vesszük fel, ha esetleg a másik feszültebb vagy hülyébb, mert rossz napja van. Nekünk azzal sincs bajunk, ha sülve-főve együtt vagyunk, és azzal sem, ha nem találkozunk. Csak simán elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, még ha néha ez tényleg nehéz is, már csak abból kiindulva, hogy például én milyen seggfej tudok lenni. De a többieket se kell félteni e tekintetben!" (nevet)


STONEDIRT - Desolation Hammer (a 2018-as Backlash-Zone albumhoz)


Az eddigi nagylemezek – kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyan, de – egy elég jól behatárolható zenei világot képviselnek. Mezei hallgatóként nem igazán egyértelmű, hogy mind a négyőtöknek teljesen megegyező az ízlése, vagy van(nak) a csapatban olyan(ok), akik dominánsak az alkotómunka terén?


"Ha van valami, ami nem egyezik, az a zenei ízlésünk és a politikai nézőpontunk. (Utóbbiról pont ezért nem beszélünk még próbán sem, és ezt tudom másoknak is javasolni, az előző kérdés kapcsán.) (nevet) Persze, a klasszikus gyökerek mindenkinél ugyanúgy ott vannak és vannak közös találkozási pontok, de olyan eltérések is, ami alapján talán nem is kellene egy zenekarban lennünk. Pontosan ezért nincs is konkrétan stílus megnevezése annak, amit csinálunk, hanem ez csak egyszerűen 'joygrind', azaz örömből zúzás, ami az első demónk címe is volt. A dalok vázát összerakom otthon, lemegyünk a terembe, és ha úgy alakul, hogy mindenkinek tetszik, illetve, nem nyúltam tudat alatt semmit, akkor kidolgozzuk a dobokat, majd az éneket, a bőgőt pedig menet közben. Ez a dalszerzési struktúra évek óta."



Ha arra kérnélek, hogy egy-két mondatban adj már amolyan ajánlót a három lemezanyagról, akkor azok hogyan szólnának?

"A debütáló nagylemezünk a Redneck Blues volt, és mivel első album, elég sok mindent máshogy csinálnék most már ezzel kapcsolatban, de azért teljesen szerethető. Kicsit középtempós, kicsit groove-os, itt még helyenként stoneres ízek is vannak. Azt hiszem, van pár igazán jó dal a korongon. Ha valaki ezzel szeretne ismerkedni, akkor javaslom a Whiskey, a Redneck Blues, a Bleed As I Bleed, a Like Fire Into the Sea dalokat kezdésnek, de talán ha beszélhetünk slágerről esetünkben, akkor a Wretched Me volt az.

Az Inherited Fever volt a második teljes album és ez egy jóval súlyosabb anyag lett. Egyrészt elgurult a gyógyszerünk vagy gyógyszerem, és az idő tájt volt elegem úgy egyébként a zenélés bizonyos körülményeiből, a 'nem jutunk sehova, nem játszhatunk nagyok előtt, csak ha sokat fizetünk, de minek fizessünk, amikor az előzenekart úgyse nézi meg senki, nincs egy normális rock klub, nem járnak koncertekre' dolgokból, hát szóval, ez a lemez egyszer csak úgy kijött. Az első album után éveket dolgoztunk dalokon, ez meg csak úgy másfél hónap alatt megíródott. Súlyos anyag, gyors nóták. Amit erről kiemelnék, az mindenképpen a Kingdom of Medusa, illetve a Hellectric Steel, a My Skin, és a Business Is Your Name. Jóval nehezebben befogadhatóbb, mint az első lemez, de ha eleged van és szét akarsz ütni valamit, akkor háttérzenének tökéletes! (nevet)

Óóó és megérkeztünk az új anyaghoz, ami most szeptemberben jött ki Backlash-Zone címmel. A két első album keveréke, ugyanakkor hozzájött egy évek alatt beépült stíluskavalkád. Színes is, izgalmas is, és szerintem elég jól is szól, hála Sohinak (Sohajda Péter, Standing Waves stúdió) és Badarász Béla (Burning Full Throttle) barátunknak. Összességében mind a három lemezről annyit tudok mondani, hogy ez METAL."



A második album környékén olvastam egy olyan nyilatkozatot tőled, hogy áttértek a 4-5 számos EP-k kiadására, mert szinte felesleges egy komplett lemezt összerakni, az már sok az embereknek. A nemrég megjelent anyag ismeretében változ(hat)ott ez a vélemény.

"Egészen a felvétel előtt fél évvel még azon gondolkoztunk, hogy EP lesz. Aztán Boldival azt beszéltük, hogy tulajdonképpen még 2-3 dalt kéne összerakni, hogy lemezként megjelenhessünk, és ha már elutazunk napokra felvenni, akkor pár számon már nem múlik. Endre kevésbé örült neki, de azóta már örül, hogy így alakult. Tényleg nem sok értelme van a full albumnak már, de valahogy mégis jobb azt kézben tartani, mint egy kislemezt. Ennek ellenére ismét azt mondom, hogy a következő anyag valószínűleg egy EP lesz... Baromi sok munka és lassú folyamat egy olyan lemezt csinálni, amivel elégedettek vagyunk. Ha van öt jó dal, utána képesek vagyunk éveket csiszolni a maradék három-négy nótán, hogy felérjen a többivel."
 

A teljes interjúhoz kattints ide!
 



STONEDIRT - Steadfast (a 2018-as Backlash-Zone albumról)





 





 



A Hangfoglaló Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.


 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
NOMAD - Hivatalos klip született A Dalban szereplő számukhoz: A remény hídjai
2019. február 15. (péntek) 18:31

Januárban A Dal 2019 első élő előválogatóján a Nomad zenekar is továbbjutott A remény hídjai című számmal, amelyhez most egy hivatalos klip is született. Holnap (szombaton) ismét lesznek A Dalban, ezúttal már az elődöntőben. "Szombaton este ismét lehet drukkolni nekünk A Dal elődöntőjében. Izgalmas kis adásnak nézünk elébe... Szombat 19.30 - Duna Tv és Duna world." www.facebook.com/nomadzenekar   NOMAD - A remény hídjai (2019) NOMAD - A remény hídjai (A Dal 2019 - első válogató)  

FALLUJAH - A második dal az új énekessel: Dopamine
FALLUJAH - A második dal az új énekessel: Dopamine

Undying Light címmel március 15-én jelenik meg a technikás, progos extrém metalt nyomató kaliforniai Fallujah negyedik albuma, a 2016-os Dreamless lemez folytatása, amelynek második...

VOLUMEFEEDER - Albumpremier a hódmezővásárhelyi triótól: The Element Of Fire
VOLUMEFEEDER - Albumpremier a hódmezővásárhelyi triótól: The Element Of Fire

The Element Of Fire címmel megjelent és meghallgatható, de le is tölthető a hódmezővásárhelyi VolumeFeeder trió első albuma. "Hölgyek és Urak! Megjelent az új albumunk!...

AVANTASIA - Klippremier: Candice Nighttal a Moonglow
AVANTASIA - Klippremier: Candice Nighttal a Moonglow

Moonglow címmel a mai napon jelent meg a Tobias Sammet vezette Avantasia új albuma, a 2016-os Ghostlights folytatása, és máris itt a címadó dal hivatalos videoklipje. A dalban a Blackmore's...

SPIRITS OF FIRE - Dal- és klippremier Ripper Owens és Chris Caffery új csapatától
SPIRITS OF FIRE - Dal- és klippremier Ripper Owens és Chris Caffery új csapatától

Az már tavaly nyáron kiderült, hogy egy Spirits Of Fire nevű új bandában fogott össze Tim "Ripper" Owens énekes (ex-Judas Priest, Iced Earth, Charred Walls Of The Damned), Chris...

THE RAVEN AGE - Dalpremier Steve Harris fiának csapatától: The Day The World Stood Still
THE RAVEN AGE - Dalpremier Steve Harris fiának csapatától: The Day The World Stood Still

Conspiracy címmel március 8-án jelenik meg a brit The Raven Age második albuma, amelynek friss előzetese a The Day The World Stood Still  dal. 2018-ban is két koncertet adott...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS