PAIN OF SALVATION - Ilyenek voltak az A38 Hajón

Gyuricza Barbi beszámolója, Uzseka Norbert képei

2018. október 11. (csütörtök) 15:26

 Rögtön az elején lépjünk túl azon, hogy szerintem Daniel Gildenlöw rendelkezik az egyik legszebb férfitesttel a színtér énekesei közül, sőt, talán egyenesen ő a legszebb férfi, aki a koncertszínpadokat tapossa. Tudjuk le azt is egyetlen mondattal, hogy 2014-ben gyakorlatilag a halál torkából tért vissza, amikor kihevert egy súlyos bakteriális fertőzést, s egy ilyen „élményt” bizonyára nem egyszerű feldolgozni, Danielnek az In The Passing Light Of Day című album kellett hozzá, hogy sikerüljön. Ettől a két ténytől eltekintve is katartikus élményt nyújtott a Pain Of Salvation legújabb, ha jól számolom, nyolcadik magyarországi koncertje.

 



Az már eleve nagyon biztató volt, hogy a zenekar egy alkotói hullámvölgyből kilábalva végre olyan albummal jelentkezett 2017-ben, amely nem egyszerűen visszakanyarodást jelentett a stílusteremtő, komplexebb, elborultabb, s durvább hangvételű korai időszakához, de rendkívül érzéki és személyes is volt egyben. Az In The Passing Light Of Day szinte olyan változatos, mint a The Perfect Element I., így ha csak az új lemezt játszotta volna el a zenekar a koncerten, azt is szó nélkül elfogadtam volna tőlük. Ehhez képest (a mintegy két órás műsor második felében) olyan meglepetésekkel szolgáltak, amitől a mai napig borsódzik a karom, ha csak rájuk gondolok.

Már az előzenekar kiválasztása is jól sikerült, bár az olasz Kingcrow vélhetően nem lesz a progresszív színtér piacvezető zenekara, azért rafinált szerkezetű, helyenként többszólamú énekkel megerősített igényes dalaikban, s persze azok előadásában is van potenciál, amit a budapesti közönség tisztes tapssal jutalmazott.

 



A Pain Of Salvation ezzel szemben tényleg lenyűgöző volt. Akárcsak az új albumon, élőben is tökéletes választás volt nyitónótának a személyes indíttatású, több mint tíz perces On a Tuesday, ez az egyszerre monumentális és érzéki, bombasztikus és szomorkás dal, amit a zene intenzitásához alkalmazkodva hol elemi erővel, iszonyatos vehemenciával, folyamatosan headbangelve, hol pedig visszafogottan, szinte csak szövegmondással vezetett elő a svéd zenekar.

 



Már itt érezhető volt, hogy Daniel élvezi az előadást, a szomorkás hangulatú szöveg ellenére végig mosolygott, mintha nem is a vele történtek ihlették volna a dalt. S persze az is rögtön lejött, hogy (ének tekintetében is) milyen erős a Pain Of Salvation aktuális felállása. Nemcsak azért, mert a gitáros Johan Hallgren kvázi második frontemberré, Daniel szinte teljesen egyenrangú társává lépett elő (helyenként talán helyettesítőjévé is, mint énekes?), de vokálteljesítményben is olyat mutattak, amit a túlsamplerezett világunkban már csak ritkán lát/hall az ember.

 



Tökéletesen szólaltak meg a Pain Of Salvation munkásságában mindig is nagyon fontos szereppel bíró többszólamú vokálok (ezekből a billentyűs Daniel Karlsson kivételével mindenki kivette részét), a dobos Leo Margarit pedig olyan magabiztossággal hozta az egészen magas tartományú, tiszta éneket, mint ahogy azt legutóbb talán a szintén dobos Jimmy Keegan tette a Spock’s Beard 2015-ös koncertjén.

 



Az In The Passing Light Of Day varázslata két további dallal (a rafináltan felelgetős Reasons-szel és a direktebb, de kifejezetten fájdalmas Meaningless-szel) folytatódott, majd a Beyond The Pale-lel kezdett bele a múltidézésbe a Pain Of Salvation, amit kétségkívül az est egyik legbizarrabb pillanata követett. Daniel a dal befejezése után egyszerűen leült a billentyű- és a dobállvány közti addig üresen várakozó székre, s elkezdett válogatni az utóbbin elhelyezett vinyl lemezek között. Ahhoz túl távol voltam a színpadtól, hogy borítóik alapján az összes albumot felismerhettem volna, de az teljesen bizonyos, hogy választása végül a Boney M Take The Heat Of Me című korongjára esett, amit démoni vigyor kíséretében azon nyomban el is indított egy lemezjátszón.

 



Hát persze, hogy a Pain Of Salvation karrierjének egyik leggroteszkebb, legironikusabb darabját, a Disco Queent vezették fel ezzel a közjátékkal. Maga a dal teljesen idegen volt a koncert addigi (s azt követő) hangulatától, mégis rettentően hatásosnak bizonyult – különösen az A38 Hajó ezúttal tényleg zseniálisan megkomponált fényeivel megtámogatva –, nagyon komoly mozgás indult be rá. Ahogy korábban említettem, a koncert rengeteg kellemes meglepetéssel szolgált. Jó volt hallani a műsor többi részéhez képest kifejezetten nyugis Kingdom of Loss-t, örömmel fogadtam a második Pain Of Salvation album egyik legfifikásabb tételének, a Handful Of Nothing-nak visszaemelését a műsorba, s persze az is örömmel tölti el az ember szívét, ha egy zenész annyit emlegeti látható őszinteséggel Budapestet, mint ahogy azt Daniel tette (miközben sorra sütötte el a helyenként az önironikus, helyenként már-már morbid poénjait).

 



A magyar kötődésnek többek közt a Reasons-ben adták jelét a magyar nyelvű beszámolással, de az is külön respektálandó, hogy az énekes a Pilgrim előtt megemlékezett egy régi barátról, az autóbalesetben elhunyt Stonehenge-billentyűs Baki Ádámról, neki ajánlva a dalt – amiben a Meshuggah sorait is megjárt basszusgitáros, Gustav Hielm volt méltó partnere –, s amit szinte lélegzetvisszafojtva fogadott a publikum.

 



A Pilgrim után már csak két dal szerepelt a rendes programban, a kellően elborult Inside Out, illetve az új album egyik legkomplexebb, tört ütemekkel telepakolt, kaotikus tétele, a zseniális dallamvilágú Full Throttle Tribe, ami a sokadik katartikus pontját hozta el a programnak. Az extra meglepetés azonban csak azután következett, a ráadásban előbb három(!!!) dalt kaptunk a The Perfect Element I. albumról – külön mini-koncertként is felfogható a Used/Falling/The Perfect Element triumvirátusa –, majd az új album címadó tételével tényleg méltó zárást adott a zenekar egy fantasztikus koncertnek.

A Pain Of Salvation zenészei egy olyan érzelmi hullámvasútra vitték magukkal a hallgatót, amitől az a végletekig kifacsarva, ugyanakkor kellően feltöltődve érezhette magát. Az év egyik legjobb színpadi eseménye volt, amiért nemcsak a zenekart, a telt házat produkáló közönséget is elismerés illeti. Itt nem volt tétlen szemlélő, a magával ragadó, szuggesztív dalok közel tökéletes interpretációjának köszönhetően sok százan lélegeztünk, éltünk, s haltunk együtt Daniel Gildenlöw csapatával.  

Gyuricza Barbi


Fotók: Uzseka Norbert - teljes fotóalbum

 



 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
ANN MY GUARD - Moira
2018. október 21. (vasárnap) 16:28

ANN MY GUARD Moira (Painted Bass Records)   Az Ann My Guard 2007-ben indult Békéscsabán, és akkor még csak az énekes-basszusgitáros-fuvolás Baumann Eszter Anna projektje volt. Anna idővel megtalálta a megfelelő társakat, mára több európai turné is áll mögöttük. 2014-es debütalbumukat (Innocence Descent) egy norvég és egy angol kiadó is megjelentette, de sem azt, sem a múlt évi Ouraniát nem hallottam. Mégis úgy érzem, a legjobbkor találkoztunk: a Moira bevallottan metalosabb, sötétebb az elődeinél, és már a nyitó The Descent 40 másodpercével berántott. Pedig az valójában nem jellemzi az AMG zenéjét, csak egy intro, amolyan Dead Can Dance-rokon hangulat, de kiderül belőle, hogy Anna nagyon jól tud énekelni és atmoszférát teremteni is.   Amúgy első hallgatásra az AMG csak egynek tűnik a gombamód szaporodó frontcsajos bandák közül. Nem a Nightwish-vonal, szimfonikus betét épp csak elvétve akad itt,...

AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."
AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."

Knights Call címmel még tavasszal jelent meg Axel Rudi Pell tizenhetedik nagylemeze, az őszi turnéval pedig ma este végre Budapesten is fellép csapatával a német gitárhős. A koncert a...

ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve
ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve

Rockkal vagyok összenőve címmel egy új stúdióalbum kiadása előtt áll a miskolci Rotor zenekar, de készülnek egy DVD-vel kísért válogatás-CD megjelentetésére is, az új anyag...

SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"
SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"

Living The Dream címmel a múlt hónapban jelent meg a Slash Ft. Myles Kennedy & The Conspirators harmadik albuma, amelyet a Slash, Myles Kennedy énekes, Brent Fitz dobos, Todd Kerns...

DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar
DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar

Electric Altar címmel megjelent a stoner/grunge vonalas szegedi Dungaree második albuma, amelyet máris végighallgathatsz. A 2016-os Bipolar World lemez folytatása Londonban került...

MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic
MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic

17 év szünet után egyetlen önálló bulira újra színpadra áll az idén decemberben 25 éves kultikus doom metal banda, a Mood. A koncert 2019. január 4-én lesz a Barba Negra klubban, és...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS