DYSTOPIA - "Kell, hogy legyenek céljaid, de nem csak 'akarni' kell..."

A budapesti lemezbemutató október 27-én lesz a Trip Hajón

2018. október 10. (szerda) 16:20

Building Bridges címmel a nyári HammerWorld magazin egyik extra CD-mellékleteként jelent meg a szegedi Dystopia harmadik albuma, jelenleg pedig már tart az őszi lemezbemutató turnéjuk, amelynek során olyan bandákkal állnak majd színpadra, mint a Fish!, a Fatal Error, a Kies és az Ann My Guard.
(Fotó: Frank Szilagyi)

A budapesti lemezbemutató buli október 27-én lesz a Trip Hajón a 2 napos Metal Halloween rendezvény keretein belül.

 


www.facebook.com/dystopiahungary



A szegedi Dystopia harmadik albuma a július-augusztusi Hammer extra CD-mellékleteként jelent meg, Building Bridges címmel. A húzós, modern metalba progresszív és southern ízeket is olvasztó csapat énekes-gitárosát, a stúdióguruként is elismert Vári Gábort Uzseka Norbert kérdezte ki.


Ha nem tévedek, ez az első Hammer-interjútok, ezért kérnék szépen egy gyors áttekintést a csapat múltjáról!

„A Dystopia története egészen 2003 forró nyarára nyúlik vissza. A kezdeti szárnypróbálgatások után a felállás először 2005-ben stabilizálódott, majd 2007-ben jelent meg az első lemez Incompetence Drive címmel. Az ezt követő években számos fontos tehetségkutatón értünk el komoly eredményt (ABC 2008, Metalchamp 2009), ezután sok-sok koncert következett, becsatlakoztunk egy Subi/Road, aztán később egy Leander Rising/Rómeó Vérzik turnéhoz is, majd 2014-ben kijött a Way To Unfold lemezünk. Ez volt az a pont, ahol szépen beindulhatott volna a történet, de a sors közbeszólt, Hajnal Jani, a dobosunk sajnos elhagyta a zenekart. Így büszke lemezbemutató turnézás helyett egy viszonylag hosszú dobos keresgélés következett, aminek szerencsére meglett a gyümölcse, Rácz András személyében.

Andris szerencsére olyan zenésztársunk lett, akivel fél év után úgy éreztük, mintha mindig is ő lett volna a dobosunk. Kicsit fiatalabbként belénk is töltött egy adag friss lelkesedést, így 2016-ban meg is céloztuk a Wacken Metal Battle magyar fordulóját, amit legnagyobb meglepetésünkre meg is nyertünk. Ennek köszönhetően a 2016-os Wackenen közel 4 ezer metalra kiéhezett jóember előtt zúzhattunk egyet, ami fantasztikus érzés volt. Ott és akkor picit belekóstoltunk abba, amiért ezt az egészet elkezdtük csinálni. Másrészt pedig teljes valójában elénk tárult az a platform, ami Európa-, de igazából világszinten is a metal kultúra élvonalát foglalja össze. Nagyon lelkesítő élmény volt, és bár most azt kívánom, hogy bárcsak idén ért volna minket ez a szerencse, hiszen most jelent meg az új lemezünk stb… Mégis, azt hiszem, hogy ott kaptuk meg azt a belső lökést, ami végül ahhoz vezetett, hogy nekiálljunk az új lemezanyagnak."



Gábor, mi volt előbb, a Dystopia vagy a stúdiózás?

„Amikor még gimibe jártam, elég egyértelművé tettem mindenki számára a környezetemben, hogy engem a zenén kívül nem sok minden érdekel (nevet). A szüleim támogattak, ahogyan csak tudtak, de a családi álláspont az volt, hogy a zenélésből megélni csak nagyon kis eséllyel lehet, így miután minden lehetőséget felégettem, anyukámmal kitaláltuk, hogy iratkozzak be valami hangtechnikusi suliba, és akkor legalább lesz valami a kezemben azon kívül, hogy szépen tudok gitározni. Előtte is volt már, hogy hegesztgettem hanganyagokat ismerős zenekaroknak, de így, hogy ki lett mondva, szépen kialakult a szakma iránti szerelmem, ami hamar igazi hivatástudattá kovácsolódott.

Az első hanganyag pedig, amibe komolyabban álltam bele, nem más, mint a Dystopia 2007-es lemeze volt. Szerencsére a nem kevés csiszolgatásnak meg is lett az eredménye. A mai füllel már picit vicces hangzású lemez az akkori magyar szcénában képes volt arra, hogy újabb és újabb zenekarok érdeklődését keltse fel a munkám iránt. Mindig próbáltam kihozni a maximumot az adott helyzetből, így általában visszatérő ügyfeleim lettek, akikkel az évek során mondhatni együtt fejlődtünk. A 2011-es SAV című Fish! lemez érlelte meg bennem azt a döntést, hogy a megélhetésemet elkezdjem a stúdiózásra alapozni, és azóta is főállású stúdióhangmérnökként tevékenykedem."



És az, hogy stúdióban dolgozol, mennyiben hat a Dystopiára (már az evidenciákon kívül)?

„Van jó és kevésbé jó hatása is. Először persze azt gondolná az ember, hogy nekünk mennyire könnyű, hiszen ott egy komplett stúdió a fenekünk alatt, és valóban, általában meg is próbáltam tehermentesíteni a zenekart, ami pl. a felvételek anyagi részét illeti. Viszont emiatt sokszor automatikusan hátra is szorult prioritásban, hiszen érthető módon általában azok a projektek vannak előre véve, amik egyrészt a vállalkozást fenntartják, másrészt fizető ügyfél határideje szent, és ehhez még vegyük hozzá, hogy a jó munkához bizony idő kell. Így talán könnyebb elképzelni, hogy miért került sokszor relatíve parkolópályára a Dystopia, és persze a többiek életében ugyanígy megvannak azok a tényezők, amik a nyilvánvaló nehézségekkel (pl. az említett dobos-csere) karöltve meglepően hatékonyan tudnak éveket kiharapni egy zenekar karrierjéből.

Természetesen rengeteg előnye van, elég ha csak azt nézzük, hogy közel 300 produkcióval dolgoztam együtt az évek során. Amellett, hogy van egy átfogónak mondható képem a hazai zeneiparról, rengeteg zenésszel ápolok baráti kapcsolatot az országban. Ezekről sem kell azonban azt gondolni, hogy bármilyen igazságtalan előnyhöz juttatna bennünket, hiszen ettől még nem lesz nagyobb közönségünk, ha a Building Bridges-t több emberhez akarjuk eljuttatni, mint az eddigi anyagainkat, akkor bizony ugyanazt a munkát bele kell tennünk, mint bárki másnak."




Így, hogy magad rögzíted a saját albumotokat, nincsenek is stúdiós sztorik, meg összeveszések a producer és a banda között?

"Ó, dehogynem! (nevet) Csak ezek sokkal jobban összemosódnak a zenekar mindennapjaival, hiszen sokszor próbán vagy otthoni dalírogatás közben is már olyan megfontolások jönnek a képbe, amik a lemez végső formába öntését is befolyásolják. A Building Bridges esetében pl. mindent fel akartunk demózni, a basszust és a gitárokat is rögzítettük vonalból, de időközben kiderült, hogy nem szeretünk félmunkát végezni, és olyan precízen toltuk fel ezeket, hogy végül reampolt formában (gitárerősítőn átjátszva) ezek szólnak a lemezen. Az énekkel is hasonló a helyzet. Nagyon nehéz számomra elképzelni valamit, ha nem közel végleges formában hallom vagy látom, így a demóéneklésnek is az lett a sorsa, hogy végül éjszakánként a stúdióban rögzítettük, és kb 80%-ban ezek is kerültek a lemezre.

Egy dolog biztos: nekem személy szerint nagyon hiányzott egy olyan külső fül, ami általában én szoktam lenni a velem dolgozó zenészeknek. Sokszor végzek énekproduceri tevékenységet lemezfelvételek közben, segítek a helyes intonálásban, prozódiában, kiejtésben stb, és bizony éreztem, hogy nálam is felütötte a fejét a 'suszter cipője' effektus!(nevet) Nyilván nem lehetetlen ugyanígy odafigyelni a saját zenei teljesítményedre, de sokkal több időbe telik, mire felfedezel egy-egy vakfoltot, ami egy külső fülnek talán azonnal feltűnik. A srácok szerencsére sokat segítettek, tehát egyáltalán nem mondhatom, hogy magamra lettem volna utalva, de egyszer szívesen rábíznám magam egy komolyabb szakmabelire is ebből a szempontból. Sajnos valószínűleg mindig lesz hova átcsoportosítani az így megspórolt összegeket, de én azért reménykedem..." (nevet)

 


DYSTOPIA - What Does The Beast Say? (live playthrough - Miracle Sound stúdió)





Voltak nagyon sűrű időszakaitok, amikor ezerrel toltátok a bandát, aztán viszont hosszú évekre eltűntetek. Nem jelenti ez azt, hogy minden új albumnál szinte a nulláról kell újra építkeznetek?

"Dehogynem! (nevet) Erre a kérdésedre úgy érzem részletekben már válaszoltam, a tagok karrier építgetése a Way To Unfold utáni dobos-keresgélős időszakkal egybevéve így visszanézve valóban szépen megtépázta azt a vonalat, amin ha egyenesen meneteltünk volna előre, talán már szélesebb körben is ismertebbek lehetnénk. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem véletlenül történt ez így. Nekünk is meg kellett érnünk egy bizonyos szinten arra, hogy egy olyan terméket tegyünk le az asztalra, amivel kapcsolatban már nem vagyunk bizonytalanok, és teljes szívvel bele tudjuk tenni a promócióba is azt az intenzitást, amit a jelenlegi helyzet megindokol.

Más most a helyzet, mint akár négy évvel ezelőtt. Akkor is beleadtunk mindent a lemezbe, de én mégis komoly különbséget érzek az új anyag javára. Most érzem életemben először, hogy a Dystopiát akárkinek szívesen nyomnám az orra alá, hogy igenis nézze/hallgassa meg, mert valószínűleg tetszeni fog. Talán ez a magabiztosság hiányzott eddig, és igen, talán marketing szempontból szerencsésebb lett volna most akár egy új égisz alatt útnak indítani ezt a lemezt, mégis úgy éreztük, hogy ez egy mondvacsinált lépés lett volna, hiszen igazából pont ugyanazok a srácok vagyunk, akik 2003-ban a parizeres kenyér meg a dobozos sör mellett leültek a boszorkány-szigeti betonkockán zenekart alapítani. Most valahogy egyszerre dolgozik bennünk a friss lelkesedés és 15 év tapasztalata, és ezt szeretnénk is megmutatni mindenkinek."



A 2016-os Wacken fesztiválos fellépés hozott olyan kapcsolatokat, amikre az új albummal építhettek?


„Nyugodtan mondhatom, hogy mindannyiunknak meghatározó élmény volt a fesztivál. Petivel (Bajusz Péter - basszusgitár) ott is maradtunk mindhárom napra, és igyekeztünk minél jobban elvegyülni. Ez olyan jól sikerült, hogy az utolsó este már együtt részegedtünk le a különböző országok promóterveivel, akik magát a zsűrit is alkották (nevet). Óriási előny, hogy ezek az emberek tudják, hogy kik vagyunk, így most vannak szálak, amiket biztosan beizzítunk majd, hogy az új lemez mindenhová eljusson, ahova kell. Úgy gondoljuk, hogy külföldön is van létjogosultsága a lemeznek és a zenekarnak is, de az itthoni mozgolódásnak most nagyobb prioritása van. Ősztől szép fokozatosan be is sűrítjük a koncertnaptárat."



DYSTOPIA - Building Bridges (a 2018-as album)



A Way To Unfold című második albumon halom magyar zenész vendégszerepelt – most viszont senki. Ez direkt történt így?

„Igen, akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt, és nem is bánjuk, hiszen minden vendégszereplés parádésra sikeredett. A Way To Unfoldra úgy ahogy van, nagyon büszkék vagyunk mind a mai napig, de az a tapasztalat, hogy inkább olyan elmélyülten otthon meghallgatósra sikeredett. Most kifejezetten egy olyan lemezt akartunk összehozni, aminek minden számát maradéktalanul elő tudjuk adni élőben is, és ha megfigyeled, nincsenek is nagy romantikázások, szinte teljesen eltávolodtunk a progresszív vonaltól és inkább a bólogatható, megjegyezhető elemekre helyeztük a hangsúlyt. Ettől függetlenül biztosan lesz még koprodukcióra példa a jövőben, rengeteg hazai előadó van, akivel ilyet el tudok képzelni."



Hogy magyarul énekeljetek, az fel sem merült?

„Az új album szövegei most először kizárólag az én tollamból születtek. Sokáig küzdöttem ezzel a dologgal, és szerintem általánosságban elmondható, hogy a szövegírói válságok valamilyen szinten a belső őszinteség hiányára vezethetők vissza. Nem kell itt semmi komoly dologra gondolni, de azt hiszem, aki őszinte önmagához, annak óhatatlanul is lesz mondanivalója. Jogos a kérdés, még a beharangozó Purge Yourself klipjének megjelenésekor rám írt Leander, hogy jaj de jó az új anyag, de milyen butaság, hogy nem magyarul toljuk! (nevet) Nem tartom kizártnak, de én sajnos úgy nőttem fel, hogy amerikai lemezeket hallgattam, így egyelőre nem éreztem, hogy az inspirációnak ezen forrásától meg tudnék válni, még akkor sem, ha tisztában vagyok a nyilvánvaló előnyökkel hazai szinten."



És hogy íródnak a dalaitok?

„Többféle módszerünk van. Van ugye a klasszikus jammelgetős riffgyártás, illetve Peti szereti guitar pro-ban megírni a dolgokat, ami nagyon hasznos. Ami újdonság nálunk, bár a Way To Unfoldnál egy dal már így készült, hogy elég sokszor beragad valami a fejembe, ezt nagyon bénán rádúdolom a telefonomra, nehogy elfelejtsem, és ezeket megpróbálom leszedni. Ezek általában elég komplett ötletek egy refrénre, verzére vagy főtémára, akkord, ritmus és dallam egyszerre, sokszor még azt is hallom magamban, hogy milyen sorvégződések, rímek állnának jól a témának. Sok időbe telt erre ráállni, sokáig legyintettem ezekre a fel-felmerülő zenei ötletekre, és persze ezek nyilván a leglehetetlenebb helyzetekben törnek rám, de most a fejembe vettem, hogy elkapom őket! (nevet) Az elmélet az volt, hogy ha nekem beragad a fejembe, akkor talán másnak is be fog. Vannak már pozitív visszajelzések ezen a téren, szóval a kísérlet egyelőre sikeresnek tűnik..." (nevet)



DYSTOPIA - The Remedy Engine (a 2018-as Building Bridges albumhoz)



A július-augusztusi HammerWorld extra CD-mellékleteként jelent meg az új album, tehát jó sok emberhez eljutott már. Milyenek a visszajelzések?


„Picit húzódtunk a nyári megjelenéstől, hiszen ilyenkor a szakma is inkább a fesztiválokon tölti az idejét vagy urambocsá’ pihenéssel, így sok minden (pl. kritikák stb.) későbbre tolódott, viszont nagyon jó ötletnek bizonyult a mellékletként való megjelenés. Nagyon sok új ember jelezte, hogy így ismert meg minket, és sokan jelezték is, hogy nem nagyon akarja elhagyni a Building Bridges a lemezjátszójukat a kocsiban. Ez fantasztikusan jól esik nekünk, kellenek az ilyen visszajelzések, amik bizonyítják, hogy az az érzés, amit az új dalok összerakásánál éreztünk nem csak illúzió, hanem valóban különleges anyag született."



Az album központi témája az önmegismerés, ami alighanem a legnagyobb és legnehezebb feladat az ember életében. A szövegek leírnak egy konkrét ívet, eljutunk valahonnan valahová, ám a valós életben minden lépés iszonyatosan nehéz tud lenni. Gondolod, hogy ez az album segíthet a hallgatónak?

„Őszintén remélem, hogy igen. Hiszek abban, hogy a zene mind a ritmika, mind a dallamok és a szövegek tekintetében is olyan dolgokat kell, hogy megmozgasson az emberekben, amik alapvetően közösek bennünk. Természetesen nem vagyunk egyformák, kinek a pap, kinek a papné, de valójában azt gondolom, hogy szerzőként zenei mémeket dobunk fel, és aztán a közönség erre reagál, hogy igen, ez szerintem is így van, ez bennem is rezeg, ez megvan, vágom, és ez talán azért esik ennyire jól, mert érzed, hogy nem vagy egyedül - kialakul egy kapocs, egy kommunikációs híd, és jó esetben ez sok mindenkivel megtörténik, és közösség formálódik az adott zene köré.

A Building Bridges szövegei hasonló módszerrel születtek, mint ami a zenei résznél is bevált. Próbáltam olyan dolgokról írni, amik igazán intenzíven foglalkoztatnak, és amik igazi viharokat kavarnak/kavartak bennem, és hiszek abban, hogy sokan fel fogják ismerni a szavak mögött a saját viharaikat. Nem szokványos dolog ebben a stílusban, de talán az egész könnyűzenében ennyire kendőzetlenül foglalkozni ezzel a témával, de szerencsére ezen a téren is vannak már konkrét visszajelzések. Igen, ha már valaki úgy érzi a lemez meghallgatása után, hogy nincs annyira egyedül, akkor azt bizony sikernek könyveljük el."



A Saját szavaikkal interjúban említetted, hogy "csak mi vagyunk a felelősek azért, hogy kik vagyunk, és hogy egy adott pillanatban hogyan cselekszünk." Persze ez így kiragadott gondolat, idáig el kell jutni, mégis arra kérlek, magyarázd ezt meg, mert úgy sejtem, a legtöbb embert nagyon fel tudja idegesíteni, amikor ezt a szemébe mondják…

„Persze, engem is borzasztóan felidegesített, amikor a szemembe kaptam, mert nem voltam felkészülve az igazságra. Azonban az a téves gondolati konstrukció, hogy nekem jár valami, hogy nekem már lennem kellene valahol, de a francba, nem ott vagyok, valaki vagy valami biztos megakadályoz ebben stb, a külső körülmények hibáztatása végül kártyavárként dől össze, ha jobban belegondol az ember. Ezért nem szeretem, amikor valaki a vonzás törvényével jön. Persze, kell, hogy legyenek céljaid, de nem csak 'akarni' kell, és átgázolni mindenen és mindenkin, aki látszólag az utadba áll. Cselekedni kell, és 'beadni' a rendszerbe. Ki mint vet, úgy arat. A világegyetem az égvilágon semmivel nem tartozik senkinek. Mindenki saját magának tartozik azzal, hogy működésben és egyensúlyban tartja azt a nem kicsit fantasztikus dolgot, amit megkaptunk: az életet."



És téged ki/mi vitt ezekre a felismerésekre?

„Egyszer azt olvastam valahol, hogy nem az a lelki társad, akivel mindenben egyetértesz, hanem az, aki pont időben világít rá egy gyenge pontodra, és ezzel kijelöli számodra a további fejlődés útját. Nekem is volt ilyen szerencsére, és azóta sem vagyunk annyira jóban! (nevet) Szerintem fontos, hogy az ember tisztába kerüljön vele, hogy nem mindentudó, és érdemes olyan dolgokat is megkérdőjelezni, amik az adott ember személyiségének betonbiztos alapjának tűnnek. Az ember flexibilisebb, mint gondolná, de a cselekvésig nehéz eljutni, mert sajnos a szokásaink rabjai vagyunk. A tudatalattink mindig visszahúz a régi berögződésekhez, figyelni kell, mert trükkös a kis szemét! (nevet)

Ami nekem eddig sikerült pl., hogy 4 éve letettem a cigarettát, rendszeresen sportolok és igyekszem tisztán tartani a gondolataimat. Nekem se mindig sikerül, sokszor stresszes az élet így is. A lemez szövegei sem hegyi beszédnek készültek. Ez egy út, amin én is járok, és ezt szívesen megosztom másokkal is. Szó sincs arról, hogy meg akarnám mondani a tutit."



DYSTOPIA - Purge Yourself (a 2018-as Building Bridges album előzeteseként)



A Purge Yourself-ben van az az ellentmondásosnak tűnő sor, hogy "hagyd, hogy a sötétséged mutassa meg a fényt". Ezt hogy kell érteni?

„A Purge Yourself szövegében megszemélyesítést nyer mindaz, amit az ember rejteget maga elől. Az a helyzet, hogy az önámítás nagymesterei vagyunk, sok mindent a szőnyeg alá söprünk. Ez nem a mi hibánk, ennek evolúciós okai vannak. Nyilván nem jött volna túl jól az őseinknek, ha a domináns hím az egyik sorsdöntő pillanatban hirtelen magába roskad, azon kezd filozofálni, hogy kinek akar bizonyítani! (nevet) Szóval egyszer csak elénk tárul ez a 'tumor', amit évekig nem vettünk észre, és ez konfliktusba kerül az önérzetünkkel, ami nem hajlandó elfogadni, hogy ekkora balfékek vagyunk, hogy ezt nem vettük észre. És akkor lehet választani, hogy továbbra is marad a tagadás, vagy elfogadjuk, hogy igenis lehetünk ekkora balfékek, és növeljük az őszinteséget mondjuk 10 százalékkal. Nehezebb lesz, de a lelkünknek könnyebb."



A lemez címe: Hidakat építeni. A szövegeket olvasva nyilvánvaló, hogy ennek nagyon sok értelmezése van, és nem igazán a mai magyar valóságra utal, mégis úgy érzem, itt és most igen bátor és előremutató üzenete van. Te hogy látod ezt?

„Amerre csak járok az országban, vagy akár a világ bármely részén, azt veszem észre, hogy ha emberként közelítek valakihez, akkor az emberként is fog reagálni. Személy szerint igyekszem a másokról való ítélethozást a végtelenségig elodázni, és azt tapasztalom, hogy javarészt azonnal ezt is kapom vissza, ami nagyon jól esik. Bár minden élőlény, minden ember egy külön világegyetem, mégis elképesztően hasonlóak vagyunk, hasonló dolgok motiválnak, hasonló hibákat követünk el, hasonló dolgokon emésztjük magunkat.

Nagy utat tettünk meg azóta, hogy a feketéket pl. alacsonyabb rendűeknek, vagy akár a süketnémákat automatikusan degeneráltnak tekintették. Mégis, még mindig elválasztanak bennünket olyan kimondatlan dolgok, amik csak társadalmi konvenció kérdései, és itt most még véletlenül sem azt mondom, hogy éljen mindenki egy hippi kommunában! (nevet) Bizonyos határoknak van értelme, bizonyos határokat meg érdemes átértékelni, hogy van-e értelme. Bizonyos félelmeinknek meg talán érdemes utánajárni, hogy van-e alapjuk. Van, hogy csak egy kedves szón, a jóindulat megelőlegezésén múlik egy mindenki számára gyümölcsöző helyzet kialakulása."



Túl vagytok a Rockmaratonon és az Abaligeti Prog Campen. Milyenek voltak a bulik?


„Érezhető a különbség az emberek reakciójában az új anyagra. Valószínűleg mi is másképp adjuk elő ezeket a számokat és valahogy az egész energiaáramlás sokkal jobban működik, mint eddig bármikor. Teljesen elégedettek vagyunk az eddigi bulikkal, de most nem fogunk hátradőlni, hanem elkezdünk erre építkezni, és meglátjuk, mire jutunk. Nagyon jó kis csapat kezd kialakulni a zenekar körül, egyre lelkesebb mindenki. A jelenlegi helyzet nagyon bizalomgerjesztő, és vannak ötleteink a folytatásra is!" (nevet)






DYSTOPIA Tour / 2018 ősz

10. 13. Esztergom, Sportalsó - w/Fish
10. 25. Szeged, Jate Klub - w/Fatal Error, Kies
10. 26. Székesfehérvár, Petőfi Kultúrtanszék - w/Fish!
10. 27. Budapest, Trip Hajó, Metal Halloween
11. 07. Szeged, Milleniumi Kávéház (Akusztikus)
11. 09. Kiskunfélegyháza, Rocktár
11. 10. Szombathely, Cinema - w/Fish!
11. 17. Tatabánya, Roxxy - w/Fish!
11. 22. Bielsko Biala (PL) - Rude Boy - w/Ann My Guard
11. 23. Katowice (PL) - Klub Faust - w/Ann My Guard
11. 24. Hodonin (CZ) - Club Nautilus - w/Ann My Guard






 

Dystopia - Building Bridges online platformokon:

songwhip.com/album/dystopia/building-bridges
 


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
ANN MY GUARD - Moira
2018. október 21. (vasárnap) 16:28

ANN MY GUARD Moira (Painted Bass Records)   Az Ann My Guard 2007-ben indult Békéscsabán, és akkor még csak az énekes-basszusgitáros-fuvolás Baumann Eszter Anna projektje volt. Anna idővel megtalálta a megfelelő társakat, mára több európai turné is áll mögöttük. 2014-es debütalbumukat (Innocence Descent) egy norvég és egy angol kiadó is megjelentette, de sem azt, sem a múlt évi Ouraniát nem hallottam. Mégis úgy érzem, a legjobbkor találkoztunk: a Moira bevallottan metalosabb, sötétebb az elődeinél, és már a nyitó The Descent 40 másodpercével berántott. Pedig az valójában nem jellemzi az AMG zenéjét, csak egy intro, amolyan Dead Can Dance-rokon hangulat, de kiderül belőle, hogy Anna nagyon jól tud énekelni és atmoszférát teremteni is.   Amúgy első hallgatásra az AMG csak egynek tűnik a gombamód szaporodó frontcsajos bandák közül. Nem a Nightwish-vonal, szimfonikus betét épp csak elvétve akad itt,...

AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."
AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."

Knights Call címmel még tavasszal jelent meg Axel Rudi Pell tizenhetedik nagylemeze, az őszi turnéval pedig ma este végre Budapesten is fellép csapatával a német gitárhős. A koncert a...

ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve
ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve

Rockkal vagyok összenőve címmel egy új stúdióalbum kiadása előtt áll a miskolci Rotor zenekar, de készülnek egy DVD-vel kísért válogatás-CD megjelentetésére is, az új anyag...

SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"
SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"

Living The Dream címmel a múlt hónapban jelent meg a Slash Ft. Myles Kennedy & The Conspirators harmadik albuma, amelyet a Slash, Myles Kennedy énekes, Brent Fitz dobos, Todd Kerns...

DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar
DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar

Electric Altar címmel megjelent a stoner/grunge vonalas szegedi Dungaree második albuma, amelyet máris végighallgathatsz. A 2016-os Bipolar World lemez folytatása Londonban került...

MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic
MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic

17 év szünet után egyetlen önálló bulira újra színpadra áll az idén decemberben 25 éves kultikus doom metal banda, a Mood. A koncert 2019. január 4-én lesz a Barba Negra klubban, és...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS