WALKING PAPERS - Ilyenek voltak az Ozone Mamával az A38 Hajón

Koncertbeszámoló és fotók: Uzseka Norbert

2018. október 3. (szerda) 10:09

Az Ozone Mama tökéletes választásnak bizonyult a blues-rockos Seattle-i Walking Papers elé, még ha kellett is egy kis idő, mire belelendültek/tünk. A napfelkelte hivatalos dala, a Straight On Till Morning Light végképp a csapat mellé állította a közönséget, s aztán már az új énekes, Szeleczki Dávid is úgy pörgött, ahogy augusztusban a Barbában először láttam.

 



Gábor Andris gitáros-főnök és csapata olyan érzéssel tolja az ízes, southern/americana/retro rockot, hogy ha átdobnák őket egy téridő kapun’69-be Woodstockba, nem lógnának ki a fellépők közül, csak persze akkor ma a rocktörténet nagykönyvében arannyal lenne írva a nevük. Azért szerte a világon egyre többen szeretik őket, és még bármi megtörténhet. De ha minden marad így, ahogy van, akkor is széles jókedvet okoztak néhány ezer rock rajongónak – az sem kevés.

 




A Walking Papers első albuma 2013-ban jelent meg, szégyenszemre észre sem vettem, de az ezévi WP2 című anyagra a Grungery-s Pintér Miklós felhívta a figyelmemet, és be is igazolódott minden dicsérő szava. Ugyanezen kiváló úriember tehet arról, hogy a 2014-es debreceni koncert után végre Budapesten (konkrétan ugye a kettő között, a Dunán) láthattuk Jefferson Angellt és aktuális társait.


Jeff Angell underground szinten szerzett magának nevet a Post Stardom Depression és a The Missionary Position nevű csapataival is, de a legtöbben mégiscsak amiatt találkoztak a nevével, hogy a Walking Papers két lemezén Duff McKagan (Guns N’ Roses) basszusgitározott és Barrett Martin (Screaming Trees, Mad Season) dobolt. Ez a két arc nem volt ott az A38-on, ám a dalok javát Jeff írja, és egyedül a billentyű-bűvölő Benjamin Anderson az állandó társa. S akiket magukkal hoztak a turnéra, azok is orbitális nagy zenészek: Will Andrews dobos, Dan Spalding basszer-nagybőgős, Gregor Lothian szaxofonos, Tristan Hart Pierce gitáros (aki pimaszul fiatalnak tűnt a tapasztalt vénebb rókák között, de úgy tolta a néha Hendrix-ízű szólókat, hogy alighanem az anyatejjel szívta magába ezt a muzsikát). Pusztán zeneileg is elképesztő volt a koncertjük, amit ezek összemuzsikáltak, az szinte alázás számba ment, pedig szó nem volt egyéni villongásról.

 




Hanem ami örök emlékké teszi a bulit, az a hangulata volt. Kb. 5 másodperc telt el a koncertből, és már tudtam, hogy káprázatos lesz. Ahogy Jeff elkezdte énekelni a This Is How It Ends belassított, füstös verziójának sorait, olyan hidegrázás jött rám, mint ritkán. Ezt csak erősítette, mikor Lothian elkezdett egy vaskos láncot valami fa lapra ráejtegetni. Aztán a How It Feels-től még jobban megfeküdtünk („Te nem tudod, ez milyen érzés”), és ha marad ez a depressziós, de gyönyörű vonal, akkor sem panaszkodtam volna, ám aztán előkerültek a rock & rollosabb darabok is, és Jeffék példátlan nagy bulit kerekítettek. Hol blues-osabb, hol bárzenésebb, hol wave-es vagy The Doors-jellegű témák következtek, de minden úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, elementáris erővel, esszenciálisan, hogy nem azt érezted, hogy ’60-as meg ’70-es évekbeli témákat tolnak, hanem hogy időn kívülieket.

 



Náluk eleve nem játszik be a nosztalgia, mint a régi kedvenceknél, s elvárásom sem volt, csak a mérhetetlen megrökönyödés és öröm, hogy lehet így zenélni. Az jutott eszembe, hogy a megboldogult Douglas Adams ötkötetes Galaxis útikalauz stopposoknak trilógiájának a Vendéglő a világ végén című második részében ilyen zene szólhat – mert ez valójában világvége zene, mérhetetlenül szomorú és őszinte, de közben olyan jó kedvűen tolták, úgy bevonva a közönséget (Jeff kétszer is bejött közénk, az arcunkba énekelni), hogy az új szintre emelte a „sírva vígad a magyar” mondást.

Ahogy Zsolt barátom mondta az első szám után: a világ legcoolabb bandáját láttuk,
olyan hanyag elegancia áradt az egész csapatból, de közben Jeff végig táncolt, vicccelődött velünk meg a bandájával is, grimaszolt, pacsizott, önironikus félmosollyal forgott a tengelye körül vagy pörgette a mikrofont, és még most sem hiszem el, hogy ilyen koncert meg ilyen zenekar létezik. Hogy valaki ilyen szinten hiteles tud lenni, ennyire betalál mind a zenéje, mind a szövegei, s ezt képes ilyen vidám buliba fordítani.

Tartok tőle, hogy ez is olyan koncert lesz, hogy háromszor annyian mondják majd, hogy ott voltak, mint valójában – mert félház nézte csupán őket a Hajón. De így legalább nem kellett heringezni, volt tér, és a többség így kezet foghatott ezzel a kalapos, feketébe öltözött, sovány és sokat látott Angyallal, aki ha bukott, hát mind szívesen megyünk vele a Pokolba.

U.N.



További U.N. fotók a koncertről - katt!

 

Mester Csaba (ex-Bedlam) klipet készített a Walking Papers-nek:

 



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
ANN MY GUARD - Moira
2018. október 21. (vasárnap) 16:28

ANN MY GUARD Moira (Painted Bass Records)   Az Ann My Guard 2007-ben indult Békéscsabán, és akkor még csak az énekes-basszusgitáros-fuvolás Baumann Eszter Anna projektje volt. Anna idővel megtalálta a megfelelő társakat, mára több európai turné is áll mögöttük. 2014-es debütalbumukat (Innocence Descent) egy norvég és egy angol kiadó is megjelentette, de sem azt, sem a múlt évi Ouraniát nem hallottam. Mégis úgy érzem, a legjobbkor találkoztunk: a Moira bevallottan metalosabb, sötétebb az elődeinél, és már a nyitó The Descent 40 másodpercével berántott. Pedig az valójában nem jellemzi az AMG zenéjét, csak egy intro, amolyan Dead Can Dance-rokon hangulat, de kiderül belőle, hogy Anna nagyon jól tud énekelni és atmoszférát teremteni is.   Amúgy első hallgatásra az AMG csak egynek tűnik a gombamód szaporodó frontcsajos bandák közül. Nem a Nightwish-vonal, szimfonikus betét épp csak elvétve akad itt,...

AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."
AXEL RUDI PELL - "Néztek már Iggy Popnak is, igaz, az Párizsban volt..."

Knights Call címmel még tavasszal jelent meg Axel Rudi Pell tizenhetedik nagylemeze, az őszi turnéval pedig ma este végre Budapesten is fellép csapatával a német gitárhős. A koncert a...

ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve
ROTOR - Videoklippel a harmadik új dal: Rockkal vagyok összenőve

Rockkal vagyok összenőve címmel egy új stúdióalbum kiadása előtt áll a miskolci Rotor zenekar, de készülnek egy DVD-vel kísért válogatás-CD megjelentetésére is, az új anyag...

SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"
SLASH - "Mindenki tudja, hogy Axl tele van dalokkal, ötletekkel, volna tehát miből kiindulni"

Living The Dream címmel a múlt hónapban jelent meg a Slash Ft. Myles Kennedy & The Conspirators harmadik albuma, amelyet a Slash, Myles Kennedy énekes, Brent Fitz dobos, Todd Kerns...

DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar
DUNGAREE - Meghallgatható a szegedi banda második albuma: Electric Altar

Electric Altar címmel megjelent a stoner/grunge vonalas szegedi Dungaree második albuma, amelyet máris végighallgathatsz. A 2016-os Bipolar World lemez folytatása Londonban került...

MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic
MOOD - 2018-as verzióban a 19 éves dal: Wombocosmic

17 év szünet után egyetlen önálló bulira újra színpadra áll az idén decemberben 25 éves kultikus doom metal banda, a Mood. A koncert 2019. január 4-én lesz a Barba Negra klubban, és...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS