XV. STAGEDIVING FESZTIVÁL - Ilyen volt a divideD, a Watch My Dying, a Stabbed és a Tiansen

Uzseka Norbert beszámolója a Dürerből

2018. január 15. (hétfő) 13:38

2005-ben szervezték meg először Watch My Dyingék a Stagediving Fesztivált, és már az, hogy ennyi éven át fennmaradt egy ilyen színvonalú magyar underground banda (s maga a fesztivál), illene a Guinness rekordok könyvébe.

A januári bulin 15 banda lépett fel három színpadon, szóval max. akkor tudtam volna megnézni mindenkit, ha nálam van Hermione Granger időnyerője. Bizony. De lévén terhelt családapa, örültem, hogy négyet láttam. A többiektől bocs, ahogy látom a visszajelzésekből, mindenki örömet okozott a közönségnek.


 



A Tiansen egy nagyon új csapat, múlt októberben alakultak a Kőbányai Zenei Stúdióban, és saját bevallásuk szerint progresszív elemekkel vegyített pop metalt játszanak. Főbb hatásaiknak ezeket nevezik meg: Dance Gavin Dance, Saosin, Circa Survive, Hail the Sun. Én olyan vén prosztó vagyok, hogy ezeket nem ismerem, de a Tiansen zenéje tetszett. Van benne annyi ötlet meg ügyesség, hogy otthon is szívesen hallgassam. A kislányos külsejű Radó Éden énekesnő nagyon szépen és átéléssel énekelt, és bár az egész csapaton látszott a színpadi rutin hiánya, nem voltak elveszettek a Room 401 deszkáin.

 



A divideD lemezbemutatója következett aztán a nagyteremben, eltolták a teljes Modulust, és rohadt jó volt. Bár az arcok maguk nem feltétlenül a komolyság mintaképei, a kiállásuk, a jelmezek, arcfestések annyira komolyan voltak megcsinálva, hogy működött. Olyan volt, mint valami színház, de jó értelemben: kikapcsolt a mindennapokból, átvitt a divideD pörgős, fura, őrült, de óriási dallamokkal teli világába. Pedig nem lehetett nekik könnyű, pláne, mikor a háttérvetítés az épp szóló nóta szöveges videója volt – ott nem lehet téveszteni.

 



De ezek az arcok remek zenészek és profi előadók (a fekete-fehér arcú Void bevétele látványban és gitárfronton is sokat tett az összképhez), és ami még ennél is lényegesebb: orbitális nagy nótákat írtak. Így élőben az elektronikával sűrűbben megpakolt számok jobban bejöttek, mint lemezen, de a csúcsot most is az olyan himnuszok adták, mint az Ends of Earth, az A Way Out és az A Hundred Times. Ja, meg az In Focus. Szemérmetlen módon slágeres, death metalba hajlón brutális, technósan pörgős, mégis a heavy metal legszebb hagyományait is felhasználó zene ez, és hatalmasat ütött.

Utána átloholtam a kisterembe, hogy lássam a Stabbed utolsó 3-4 számát. A budapesti-fehérvári ötös koncertje kapcsán ez a régi vicc jutott eszembe az egyszeri parasztbácsiról, akit felvisznek műrepülni.
A pilóta bedob egy trükköt, az öreg megszólal:
- Erre számítottam.
Aztán jön egy újabb kunszt, mire a bácsi:
- Erre is számítottam.
Nézi a pilóta, hogy mit menőzik az öreg, de az csak ül faarccal. Erre a pilóta többször is feje tetejére állítja a gépet. A papa csak annyit mond:
- Na, erre nem számítottam!
Miután leszálltak, a pilóta megkérdezi:
- Na, bátyám, aztán tetszett-e a repülés?
Mondja az öreg, hogy:
- Tetszett, fiam, hogyne tetszett vóna!
- De mondja már meg, öregapám, miért mondta, hogy erre számított, erre is, de erre nem?
- Hát, fiam, arra számítottam, hogy bepisálok az ijedségtől. Arra is számítottam, hogy beszarok tőle. De arra, hogy aztán még a nyakamba is kapom az egészet, na, arra nem számítottam!

 



Valahogy így voltam én is a Stabbed koncertjével. Tudtam, hogy eszement zenét produkálnak, amiben van metal, core, irdatlan borult témák, és arra is számítottam, hogy megveszekedett módon adják majd elő. De hogy ennyire… Eleve döbbenetes élmény volt látni az amúgy kő komolytalan, mosolygós fazonokat, élükön Karamuskó Alexszel, aki momentán kb. úgy néz ki, mint egy igen ifjú Barney a Napalm Deathből. És olyan irdatlan feszültség dolgozik az emberben, hogy kajakra elhiszem neki, hogy egyenként le tudná harapni a közönség összes tagjának a fejét. De a többiek is olyan beleéléssel zúztak, váltogatva a vicsorokat a vigyorokkal, hogy számomra ezentúl nem is kérdés, hogy a Stabbed uralkodik. Lehet, hogy túl bonyolult ez a zene az átlagrockernek, lehet, hogy sosem jutnak messzebb ennél az underground szintnél, de meggyőződésem, hogy a következő lemezük ugyanakkora örök kedvencem lesz, mint a legnagyobb örök kedvenceim, s mondom ezt úgy, hogy a múlt évi debütalbum, a Long Way Down is nagyon bejött.

Aztán visszafáradtam a nagyterembe, ahol a házigazda Watch My Dying megmutatta, hogy mindig van feljebb. Bori Sanyiék úgy hirdették meg a bulit, mint 2018 utolsó WMD koncertje. Ennek az adja az alapját, hogy mindegyik tagra igen sűrű év vár magánéleti meg ilyesmi fronton, így kevésbé lesz idejük színpadon bohóckodni, meg el akarnak vonulni alkotói magányukba, hogy olyan albumot írjanak, amilyet akarnak. Kiderült az is, hogy immáron Eszenyi Imre basszer az egyetlen, akinek hosszú haja van, s ő is disztingváltan összefogta, híven az összképhez, mely úriemberi volt. Veres Gábor konferanszaiban magázta a közönséget, miközben megvillogtatta irigylésre méltó műveltségét és jólneveltségét.

 



Tudom, hogy a többség számára az a tömény irónia és megtekertség, ami a WMD-t zeneileg-szövegileg és színpadon is jellemzi, egyszerűen túl sok és érthetetlen, de azt aligha vitathatja el tőlük bárki, hogy irgalmatlanul tudnak zúzni. És ezt úgy csinálják, hogy közben döbbenetes mélységeket és kattant, de kitörölhetetlen dallamokat is tesznek a dalokba. És én ebben olyan gyönyörűséget találok, amit még a Meshuggah-ban sem (amit gyakran emlegetnek a WMD matekos darálásai kapcsán). Itt kell megjegyeznem, hogy a legújabb dobos, Szanics Richárd simán hozta, amit az elődei. A műsorban megvoltak a kötelező slágerek (pl. Fényérzékeny, Idomtalan), de a 4.1 és 4.2 EP kolosszusai is előkerültek.

 



Gaobr szövegeitől most is hidegrázást kaptam (Kő alatt…), de összességében inkább vidám performansz volt ez, olyan emlékezetes pillanatokkal, mint amikor a saját apját is meglepve színpadon termett egy csinos és magas hölgy, hogy zúzzon és rázzon egyet – akiről kiderült, hogy Gaobr kislánya. Hát, emberek, ha ilyen a jövő, az utánpótlás, mint a Stabbed, a Tiansen, vagy épp Veres Luca, akkor megnyugodtam, hogy lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér a hazai metalban.

A koncert vége számomra meg azért volt különösen megható, mert Gaobr felinvitált a színpadra, hogy készítsek én is zenekar-és-közönség-a-koncert-végén fotót. Persze a WMD nem lenne WMD, ha náluk ez ugyanúgy menne, mint mindenki másnál. Nem, ők megkérték a nagyérdeműt, hogy fordítsanak hátat a színpadnak, s így is készült el a fotó, mert a nagyérdemű tudja, kire érdemes hallgatnia.

U.N.

 





UN további fotók:

Tiansen -
katt ide!

Stabbed -
katt ide!

divideD -
katt ide!

Watch My Dying -
katt ide!
 



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
OZZY - Négy hét alatt elkészült egy új album
2019. szeptember 17. (kedd) 17:24

A The Sunnak adott friss interjújában Ozzy beszámolt arról, hogy elkészített egy 9 dalos új albumot, mindössze négy hét alatt. Mégpedig azután, hogy a rapper Post Malone friss lemezének egyik dalában, a Take What You Want-ban szerepelt. Post Malone lemezének producere egyébként nem más, mint Andrew Watt gitáros, dalszerző, aki 2013-ban még Glenn Hughes és Jason Bonham oldalán bukkant fel a California Breed zenekarban, majd szólókarrierbe kezdett, de igazából a produceri tevékenysége révén vált ismertté, idén Grammy-díjat is kapott Cardi B lemezén végzett munkájáért. Ozzy: "Készítettem egy új lemezt és az segített, hogy visszatérjek a helyes vágányra. Hónapokon át csak fetrengtem és sajnáltam magam. Ez a legjobb album, amit valaha készítettem.   Post Malone kapcsán: "Soha nem is hallottam korábban erről a srácról. Azt akarta, hogy énekeljek az egyik dalában, a Take What You Want-ban, úgyhogy ezt meg...

PHIL ANSELMO - Egy Pantera tribute turnéról Zakk Wylde-dal: "Miért ne?"
PHIL ANSELMO - Egy Pantera tribute turnéról Zakk Wylde-dal: "Miért ne?"

Phil Anselmo nemrég az egyik chilei Illegals buli előtt adott interjú során azt mondta, hogy ha minden körülmény adott, ő benne lenne a korábban is többször emlegetett Pantera tribute...

ALVIN ÉS MÓKUSOK - Klippel egy vadonatúj dal: Világvége
ALVIN ÉS MÓKUSOK - Klippel egy vadonatúj dal: Világvége

Szombaton, szeptember 21-én a Barba Negra Trackben zárja a szezont az Alvin és a Mókusok, a koncert különleges vendége pedig az Aurora lesz. Egy új kislemezt is kihoztak Alvinék, ismerkedj...

SYMMETRY OF THE VOID - A Wolfheart főnökével készült az új dal, klippremier: The Unworthy
SYMMETRY OF THE VOID - A Wolfheart főnökével készült az új dal, klippremier: The Unworthy

Még tavaly januárban jelent meg a dallamos death metalt nyomató budapesti Symmetry Of Void első nagylemeze, a folytatáson pedig nem mással dolgoznak, mint a finn Wolfheart főnökével,...

PAUL GILBERT - Októberben új albumával tér vissza Budapestre
PAUL GILBERT - Októberben új albumával tér vissza Budapestre

A Behold Electric Guitar című, májusban kiadott lemezével tér vissza Budapestre Paul Gilbert, a koncert október 4-én lesz az Analog Music Hall-ban. "Bár a Mr. Big, a G3 és a Racer X...

TŰZMADÁR - 20 év szárnyalás, jubileumi koncert a hónap végén
TŰZMADÁR - 20 év szárnyalás, jubileumi koncert a hónap végén

Egyetlen koncert erejéig újra színpadra lép a 2018-ban feloszlott Tűzmadár zenekar. A jubileumi buli az Analogban lesz, szeptember 27-én. "Bár mint tudjuk, a Tűzmadár zenekar...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS