MOTÖRHEAD - Az utolsó interjúnk, Fast Eddie Clarke emlékére

Nyugodj békében, Fast Eddie!

2018. január 11. (csütörtök) 15:27 | utoljára módosítva: 2018. január 13. (szombat) 09:44

A klasszikus Motörhead felállás utolsó tagjától, a január 10-én elhunyt Fast Eddie Clarke gitárostól az utolsó Hammeres interjújával búcsúzunk, amely a tavaly júniusi számunkban jelent meg, a Klasszikus! rovatban, az 1980-as alapmű, az Ace Of Spades kapcsán.




1979-ben két lemezt is kiadtatok, az Over­killt és a Bombert, majd 1980 nyarán felvettétek az Ace Of Spades anyagát. Volt olyan érzésetek, hogy ez a lemez áttörést jelent majd a banda számára?

„Az Ace Of Spades volt a negyedik albumunk a sorban, és akkoriban vagy turnéztunk vagy lemezt készítettünk. Mi mást is csinálhattunk volna, nem igaz? Az első két lemeznek amúgy nem volt nagy visszhangja, a Bomberrel azonban már felkerültünk a brit listára is, szóval azt azért éreztük, hogy lendületben vagyunk. A koncertjeink is egyre sikeresebbek voltak. Azt is tudtuk, hogy egyre jobb dalokat írunk és egyre könnyebben.

De egy lemez sikerére sosem lehet számítani. Hiába gondolod azt, hogy megírtad a világ legjobb dalait, ha a közönség nem így gondolja. Csak reménykedni lehet abban, hogy egy új anyag fogadtatása jobb lesz, mint az elődjeié. Aztán vagy bejön, vagy nem. Arra biztosan nem gondolt egyikünk sem, hogy az Ace Of Spades a banda himnuszává válik. Ma is mindenkinek ez a szám jut eszébe először, ha a Motörhead szóba kerül. Sokaknak a Motörhead név nem is mond semmit, de az Ace Of Spades dalt ismerik."



Az Ace Of Spades lemez a New Wave Of British Heavy Metal csúcsidőszakában jelent meg. Szerinted ennek volt bármilyen szerepe abban, hogy ennyire sikeres lett az album?

„Nem hinném. Mégpedig azért nem, mert már előtte is egyre sikeresebbek, egyre népszerűbbek lettünk. A Motörhead nem tartozott a Brit Heavy Metal Új Hullámához, hiszen már jóval korábban megalakultunk, lemezeket adtunk ki és turnéztunk. Nem volt sok közünk az akkortájt felbukkanó csapatokhoz, azt leszámítva, hogy voltak közös koncertjeink, turnéink.

A Saxon például az előzenekarunk volt a Bomber turnén. De a Motörhead sosem volt egy obskúrus underground csapat, hiszen Lemmyt már a Hawkwind révén is sokan ismerték. Amikor megalakította a Motörheadet, eleve érdekelte a sajtót, hogy miféle zenét akar csinálni a Hawkwind után."



Volt bajtársiasság, barátság, összetartás az akkori csapatok között?

„Volt jó néhány csapat, akikkel baráti viszonyban voltunk, együtt söröztünk, együtt csajoztunk. De ahogy az lenni szokott, a bandák között volt egyfajta vetélkedés is, sértődésekkel, vitákkal, egymás hátba szúrásával. Mi mondjuk ebből eléggé kimaradtunk, hiszen amikor ezek az új metal bandák felbukkantak, az Iron Maiden, az Angel Witch és társaik, mi már saját táborral rendelkeztünk.

Igaz, hogy nem adtunk el sok százezer lemezt, de a Motörhead rajongók már akkor is rendkívül lojálisak voltak. Lényegében nekik köszönhettük a hírnevünket. De úgy gondolom, hogy zeneileg is kilógtunk a sorból. A dalaink gyorsak voltak, vadak, zajosak, de nem voltunk egy kimondott heavy metal csapat. A táborunk is máshogy festett, mert egy Motörhead bulira eljöttek a felvarrós, mellényes metal arcok, de a tarajos punkok és az öregebb motorosok is. Nem csak a metalosok szerettek minket."
 



 



A sok turnézás közben mikor volt időtök dalokat írni?

„Akkoriban nagyon könnyen és gyorsan jöttek az új témák. Sőt, úgy gondolom, hogy ebből a szempontból ez volt a csúcsidőszakunk. A következő lemez, az 1982-es Iron Fist már jóval nehézkesebben állt össze. Az Ace Of Spades dalai szinte kiestek belőlünk, annyira könnyen ment minden. Valamelyikünk hozott egy témát, nekiálltunk jammelni, és rendszerint egy félóra múlva már ott is volt a kész nóta.

mikor eljött az ideje a negyedik albumnak, a menedzsment kitalálta, hogy cuccoljunk fel Walesbe, ahol nincsenek barátnők, nincsenek cimborák, ahol nincs két tucatnyi kocsma a szomszédban, így aztán két-három héten át ott írtunk új dalokat. A legtöbb szám Walesben született, és ezeket fel is vettük egy kezdetleges mobil felszereléssel. Napközben csak lógtunk, hülyéskedtünk, tévéztünk, én meg sokszor horgászni mentem a közeli patakhoz. Amikor meg már lement a nap, nekiláttunk a daloknak."



Az Ace Of Spades producere Vic Maile volt. Őt a kiadó vagy a menedzsment javasolta?

„Nem, az Lemmy ötlete volt, mert már a Hawkwind-időkben is dolgozott vele. Akkoriban pedig a Girlschool producere volt, és nekünk nagyon bejött az a hangzás. Miért is ne? Próbáljuk ki!"




Volt valami elképzelésetek, hogy milyen hangzást szeretnétek?


„A Motörheadnek akkor már megvolt a hangzása, de Vic egy kicsit polírozott rajtunk, hogy minden hangszert, minden hangot még tisztábban lehessen hallani. De amúgy nem nagyon szólt bele, hogy mit csinálunk. Egy kicsit tisztább, értelmezhetőbb lett a hangzásunk a korábbi albumokhoz képest. De inkább csak arra emlékszem, hogy mennyire nyugis arc volt. Sajnos már régen nincs köztünk, valamikor a 80-as évek végén vitte el a rák. Rendes fickó volt. Ha láttad volna, meg nem mondod róla, hogy a Motörhead producere."



Ezek szerint nem volt egy kimondott rocker arc...

„Nem volt igazán sokkal idősebb nálunk, nálam talán csak 5-10 évvel, de ő a klasszikus rock'n'roll világból jött. Lemmyvel emiatt remekül meg is értették egymást. Korábban igazi parti arcokkal stúdióztunk, de Vic egész más volt. Nála pontban délután kettőkor elkezdődött a munka és folyt egészen este tízig, tizenegyig. És tényleg melózni kellett, nem volt viháncolás.

Az Overkillt és a Bombert Jimmy Millerrel vettük fel, aki ugyanúgy piált, mint mi. Minden nap csak addig tartott a meló, amíg össze nem estünk! (nevet) Ehhez képest az Ace Of Spades nagyon nem rock'n'roll körülmények között készült. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ránk is fért egy kis szigor."



Azért jól kijöttetek vele?

„Igen, mert profi volt, egy jó szakember. Fura volt a stílusa, kicsit mindig cinikusan közölte, ha valamivel nem volt elégedett. Én mondjuk úgy éreztem, hogy életem legjobb szólóját nyomtam fel, erre odafordult hozzám azzal, hogy 'Tényleg csak ennyit tudsz kihozni magadból?'... (nevet) Egy másfajta karaktertől ezt talán nehezen viseltem volna, de mi is cinikus mocskok voltunk, szóval bejött nekünk Vic stílusa.

Úgy hozta ki belőlünk a maximumot, hogy szinte észre sem vettük. Annyira megbíztunk benne, hogy a keverésnél ott sem voltunk, inkább elmentünk csajozni, kocsmázni. Naponta beugrottunk hozzá, meghallgattuk a kikevert nótákat, és nem is nagyon volt kifogásolnivalónk."




A nótákkal kapcsolatban voltak javaslatai?

„Nem igazán, de erre nem is volt szükség. Egy-két dal még nem volt teljesen kész, amikor elkezdtük a munkát, azokat a stúdióban fejeztük be, és ezeknél volt egy-két felvetése. A korábbi lemezeknél egyáltalán nem folyt agyalás a dalokon. Bementünk a stúdióba, felvettük őket, ahogy tudtuk és annyi. Az Ace Of Spades volt az első lemez, ahol egyáltalán valamennyire pofozgattuk a dalokat, a dalszerkezeteket.

Például pont az Ace Of Spades dalnál is. Az a klasszikus kiállás is így született meg. De nem azért dolgoztunk vele, mert valami extra potenciált éreztünk benne, csak valahogy nem tűnt késznek. Eredetileg a riffje is egy kicsit más volt, de Vic azt javasolta, hogy módosítsak rajta, így aztán kipróbáltam pár dolgot, és végül megszületett az a riff, amit mindenki ismer."



Viták folytak a munka közben?

„Nem több, mint bármilyen más munka esetében. Amikor a kőművesek felhúznak egy falat, akkor is van min vitatkozni, nem igaz? (nevet) Azt már a korábbi lemezeknél megtapasztaltuk, hogy a producerek mindig azzal kezdik, hogy lehetne halkabb a gitár, nem kell annyi pörgetés a doboknál és hogy Lemmy basszusgitárjára kéne egy kis mély, hogy ne úgy szóljon, mint egy másik gitár. Most erre mit lehet mondani? Ez a Motörhead stílusa, ez volt a hangzásunk! (nevet) Nyilván minden ilyen kísérlet azonnal kudarcba fulladt...

Vic trükkje talán az volt, hogy mindenből visszavett egy kicsit, emiatt lett valamivel tisztább a hangzásunk. Nálunk minden producer, minden hangmérnök azzal kezdte a közös munkát, hogy egy ilyen hangos bandát nem lehet rendesen felvenni. Mi meg erre azt mondtuk, hogy a felvétel akkor indul, amikor minden mutató a piros tartományban van, úgyhogy tolja fel szépen! (nevet) És láss csodát, csak fel lehetett venni egy ilyen hangos bandát is.

A Motörhead különlegességét, egyediségét pont ez a kompromisszumok nélküli, vad, nyers, zajos hangzás adta, és ehhez ragaszkodtunk is. Máskülönben úgy szóltunk volna, mint az összes többi zenekar."



Arra emlékszel, hogy miért Ace Of Spades lett a lemez címe?

„Nem volt különösebb oka, csak egy jó címnek tűnt. Lehetett volna The Hammer is a lemez címe, mert az a szám is kiváló, de az Ace Of Spades trükkösebb, érdekesebb hangzású. Nem olyan direkt."



 



Neked melyik a kedvenc dalod a lemezről?

„A The Hammer mellett a (We Are) The Road Crew is nagy kedvenc nálam. Az például villámgyorsan összeállt. És nagyon szeretem a The Chase Is Better Than The Catch nótát is. Talán az az egyetlen Motörhead dal, amit kettesben írtam Phillel. Zenélgettünk és ez csak úgy kicsúszott belőlünk. De nem nagyon van gyengébb nóta ezen a lemezen."



Az kinek az ötlete volt, hogy cowboynak öltözzetek be a borítófotózáshoz?

„Az Phil javaslata volt, hogy ze­­nekari kép kerüljön a borítóra, mert a korábbi lemezeken egyáltalán nem volt ilyesmi. Akkor már megvolt, hogy Ace Of Spades lesz a lemez címe, és ott volt még a Shoot You In The Back dal is, ami szintén olyan cowboyos. Adta magát ez az ötlet. Mivel rajongtam Clint Eastwoodért, én totál Clintre vettem a fazont, azért is volt rajtam a poncsó...

Először megpróbáltuk beadni a kiadónak, hogy az USA-ban kéne fotózni egy sivatagban, de nem nagyon rajongtak ezért a javaslatért, így végül spórolósan, London mellett zajlott le a fotózás. Emlékszem, egész nap arra vártunk, hogy egy kis időre kisüssön a kib...ott nap! (nevet) Amikor valamennyire végre kitisztult az idő, gyorsan egymás mellé álltunk egy homokdombon és próbáltunk olyan keményen meg aljasul belenézni a kamerába, amennyire csak bírtunk. A képek egyébként remekül sikerültek. Amikor kijött a lemez, senki sem hitte el, hogy London mellett készült a fotó!" (nevet)



 



Az Ace Of Spades sikere meg­­­változtatta az életeteket?

„Ha arra gondolsz, hogy hirtelen dúsgazdagok lettünk, akkor ki kell ábrándítsalak. Igaz, hogy szerepeltünk a tévében meg ott voltunk a magazinok címlapjain, de a zsebünk épp olyan kib...ott üres maradt, mint volt. Akkoriban ez nem is zavart minket, mert folyton turnéztunk, ott meg úgysem kellett semmire költenünk, kaptunk kaját, piát... Aztán persze jól jött volna egy kis pénz, pláne egy ekkora siker után, de szar volt a menedzsment és szar volt a kiadó is. Nekünk meg fogalmunk sem volt arról, hogy a dolgok hogy is működnek.

Ettől függetlenül az életem meghatározó időszaka volt ez. Nem is cserélném el semmivel. Ha azt mondaná valaki, hogy itt van egymillió dollár, de ha elfogadod, akkor nincs Ace Of Spades album, akkor gondolkodás nélkül nemet mondanék. Egymillió dollárt is könnyen el lehet verni, de az Ace Of Spades több, mint egy album. Az az örökkévalóságnak szól.

Már rég nem leszek én sem, elmegyek Phil és Lemmy után, de az emberek még mindig hallgatni fogják a dalainkat. És ez sokkal fontosabb, mint az anyagiak. Három lökött arc összehozott valamit, aminek nincs párja. Ezt semekkora összegért nem veheted meg a boltban, nem igaz?"



Az Ace Of Spades óriási hatással volt a később érkező bandákra. Sokan azt mondják, hogy a thrash metal sem született volna meg, ha nincs ez a lemez. Erről mit gondolsz?

„Abban nem vagyok biztos, hogy zeneileg sok közünk lett volna a thrash-hez, az viszont biztos, hogy hatással voltunk a következő generációkra. Lars Ulrich és James Hetfield is hatalmas Motörhead rajongókként indították el a Metallicát. Én inkább a szellemiségben érzem a párhuzamot.

Mindenki azt mondta, hogy amit csinálunk, az nem zene, csak értelmetlen zaj, és hogy amit Lemmy művel, azt nem volna szabad éneklésnek nevezni! (nevet) De mi ezt leszartuk, mentünk tovább a magunk feje után. És ezt a hozzáállást aztán zenekarok százai vették át."




1982-ben szálltál ki a Mo­törheadből, elég viharos körülmények között. Meggondolatlan voltál?

„Az az igazság, hogy nem kiléptem, bár mindenki ezt hiszi. Sokkal inkább ki lettem paterolva. De nem akarok a múlton rágódni, mert ennek ma már semmi jelentősége. Jó párszor elmeséltem az akkor történteket az évek során, de ma is mindenki úgy tudja, hogy kiléptem. Önszántamból sosem léptem volna ki. De az is biztos, hogy 1982-ben már egész más volt a hangulat a bandában, mint korábban."



Mitől romlott meg a hangulat?

„Nem tudnám pontosan megmondani, de folyton vitatkoztunk valamin. Már eleve az hiba volt, hogy az ultrasikeres koncertlemez, a No Sleep 'Til Hammersmith után a kiadó nagyon gyorsan bekergetett minket a stúdióba, hogy készítsük el az Iron Fist lemezt. Annak a produkciós munkájában én is nyakig benne voltam, és büszke is vagyok rá, de rohammunkában készültek a dalok is. Simán várhattunk volna még egy évet, nem kellett volna azonnal stúdióba mennünk. És onnantól kezdve már a lejtő jött.



WENDY & LEMMY - Stand By Your Man (Motörhead/Plasmatics split 7" 1982)



Igaz, hogy kiakadtam a Wendy O Williams énekesnővel (Plasmatics) közös dalon, és valóban azt is mondtam dühömben, hogy ha így akarjuk sárba taposni a Motörhead nevet, akkor inkább kiszállok, de ténylegesen eszem ágában sem volt kilépni. Ilyesmivel Phil is fenyegetőzött korábban, nem is egyszer. Engem viszont kitettek. Még folytak az egyeztetések, de Phil már üzent Londonba, hogy készüljön a haverja, Brian Robertson (Thin Lizzy), mert gitáros kell a Motörheadbe. Ez egy eldöntött dolog volt, sajnos."




A 90-es évek végén volt egy olyan terv, vagy legalábbis pletyka, hogy újra összejön a klasszikus trió. Tényleg terveztetek ilyesmit?

„Beszéltünk erről Lemmyvel, még­­­­hozzá nagyon komolyan. Lett volna rá esély, de aztán Lemmy meggondolta magát. Azt hiszem, hogy a társai miatt. Akkor már úgy 15 éve játszott Phil Campbell gitárossal, és nem akarta megbántani. Ami tökre érthető is. A terv egyébként az volt, hogy az akkori felállás fizetett szabadságra megy egy évre, mi meg csinálunk valamit közösen. Az elég nagy dobás lett volna, úgy gondolom."



Már csak egy utolsó kérdés: hogyan lett belőled Eddie Clarke-ból Fast Eddie Clarke?

„Egy régesrégi koncerten, talán Manchesterben, Lemmy váratlanul bemutatta Philt, aztán rám nézett, és rájött, hogy ha Philt megtapsoltatta a közönséggel, akkor engem sem hagyhat ki, és akkor mondta azt, hogy gitáron Fast Eddie Clarke. Én meg csak lestem ki a fejemből! (nevet) És ez a Fast Eddie aztán rajtam is ragadt, pár héttel később már mindenki így emlegetett."

(A HammerWorld 2017 júniusi számából - Klasszikus! rovat - Motörhead: Ace Of Spades 1980)


 



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
GRASPOP 2018 - Teljes koncertek a fesztiválról: Avenged Sevenfold, Killswitch Engage, Avatar, Asking Alexandria...
2018. június 24. (vasárnap) 11:46

Még jelenleg is tart Belgiumban a Graspop fesztivál, de néhány teljes koncertet, illetve koncertrészletet máris megnézhetsz. Például Avenged Sevenfold, Skillet, Rise Against, Avatar, Killswitch Engage, Shinedown, Black Stone Cherry, Vixen, Asking Alexandria...   AVENGED SEVENFOLD - Graspop 2018 AVATAR - Graspop 2018 HOLLYWOOD UNDEAD - Graspop 2018 KILLSWITCH ENGAGE - Graspop 2018 SHINEDOWN - Graspop 2018 RISE AGAINST - Graspop 2018 BLACK STONE CHERRY - Graspop 2018 SKILLET - Graspop 2018 DIABLO BLVD - Graspop 2018 THE PINK SLIPS - Graspop 2018 VIXEN - Graspop 2018 ASKING ALEXANDRIA - Graspop 2018

KHEMMIS - Albumpremier a denveri doom bandától: Desolation
KHEMMIS - Albumpremier a denveri doom bandától: Desolation

Desolation címmel pár napja jelent meg a tradicionális doom metalt jó súlyosan nyomató denveri Khemmis harmadik albuma, a kiválóan sikerült 2016-os Hunted lemez folytatása. Az albumot...

MOONSPELL - A klasszikus Alma Mater dal a masszív koncertanyag előzeteseként
MOONSPELL - A klasszikus Alma Mater dal a masszív koncertanyag előzeteseként

Lisboa Under The Spell címmel egy masszív koncertanyaggal jelentkezik augusztus 17-én a portugál Mooonspell. A DVD, Blu-ray, 3CD-s anyagra annak a különleges lisszaboni koncertnek a...

ISKALD - 4 év után új album a norvég melodikus black csapattól, a címadó dal
ISKALD - 4 év után új album a norvég melodikus black csapattól, a címadó dal

Innhøstinga (aratás, betakarítás) címmel augusztus 31-én jelenik a négy év szünet után visszatért norvég melodikus blacker Iskald ötödik nagylemeze, amelyről máris megismerkedhetsz...

ISKALD - Négy év után új album a norvég melodikus black csapattól, itt a címadó dal
ISKALD - Négy év után új album a norvég melodikus black csapattól, itt a címadó dal

Innhøstinga (aratás, betakarítás) címmel augusztus 31-én jelenik a négy év szünet után visszatért norvég melodikus blacker Iskald ötödik nagylemeze, amelyről máris megismerkedhetsz...

BULLET FOR MY VALENTINE - Werkfilmek a pénteken érkező Gravity albumhoz
BULLET FOR MY VALENTINE - Werkfilmek a pénteken érkező Gravity albumhoz

Gravity címmel pénteken jelenik meg a Matt Tuck vezette Bullet For My Valentine hatodik albuma, amelyről már három előzetes dallal is megismerkedhettél, most pedig két videót is...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS