AZ IRODALOM VISSZAVÁG - Magyar írók és a rock/metal zene - 4. rész

Írók vs. rock - Uzseka Norberttől

2018. január 2. (kedd) 13:19 | utoljára módosítva: 2018. január 2. (kedd) 16:56

Arra, hogy sok metalos szeret olvasni, maga a HammerWorld magazin a bizonyíték. Persze, nem csak fémmel él az ember, néha jól esik elmerülni egy regényben, visszaásni a különféle mítoszokig és legendákig (melyek rengeteg metal bandára hatottak), vagy épp csak élvezni a költészet remekeit.

Ám nem csupán olvasók vannak, akik a könyveket és a rockzenét is szeretik, hanem írók és költők is. Uzseka Norbert keresett meg előbb néhányat, majd egyre többet közülük, mert kiderült, hogy a fantasy világától a szépirodalomig, az undergroundtól a mainstreamig mindenütt találni olyan alkotókat, akik nem csak azt tudják, hogyan lehet berántani az olvasót a műveikbe, de azt is, hogy a rock az jó.





1. rész: A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter, Babiczky Tibor, Bán Mór, Bíró Szabolcs, Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!

2. rész: Cserna-Szabó András, Dobai Bálint, Dörnyei Kálmán, Dragomán György, Gaura Ágnes
A 2. részhez kattint ide!

3. rész: Vivien Holloway / Sasvári Vivien, Imre Viktória Anna, Kleinheincz Csilla, Kukorelly Endre,
László Zoltán

A 3. részhez kattint ide!



Ahogy arra számítani lehetett, a fantasy/sci-fi írók között sokan szeretik az ilyesmi történeteket feldolgozó metal zenéket, és az sem volt nagyon meglepő, hogy aki történelmi regényeket ír, az szívesen hallgat rockot, amikor csatajeleneteket kell írnia.

De vajon számított-e arra bárki, hogy az egyik legsikeresebb, külföldön is elismert magyar szépíró írásaira a Thy Catafalque is hatott, egy másik nagy nevű szépirodalmi író a Rammstein ütemeire szeret írni, vagy hogy egy magyar költő írta meg a világirodalom első metal mítoszát?!


Mindenkinek ugyanazt a két-három alapkérdést tettem fel, s ki-ki kedve szerint válaszolt rá, hol rövidebben, hol hosszabban. Amennyiben igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor készülj fel, mert nem akármilyen élményben lesz részed!


Az alapkérdéseim ezek voltak:

1. Kérnék egy rövid bemutatkozást, és pár szót a legutóbbi könyvedről!
2. Melyek a kedvenc rock/metal/stb. zenéid?
3. Volt-e olyan zene, amely hatott az írásaidra, esetleg konkrét jelenetet vagy történetet ihletett? (Akár idézet is jöhet.)






Mickey Long / Rákosi Miklós

1. "Rákosi Miklós néven láttam meg a napvilágot, néhány évtizeddel ezelőtt. Gyerekként is már történeteket találtam ki, bár ezt akkor még sokan lódításnak nevezték. Ez a szenvedélyem viszont a mai napig elkísér, és a históriák mozgóképként forognak lelki szemem előtt, nekem csak figyelnem és jegyzetelnem kell.

A Karcolat.hu internetes oldalán kezdtem publikálni az írásaimat, ahol majdnem hatvan feltöltött alkotásom van. Szerencsémre egy olyan csapatba botlottam bele, akik mindenben segítettek. Azóta garázdálkodtam már a Mysterious Universe világában, egy novella erejéig irányítottam Ammerúnia hősét, Asslanthasi Aldyrt, és létrehoztam egy bohókás mesevilágot, az Arany Tölgyfalevél Tanodát, amely két részt ért meg idáig.

Folyamatosan ötletelek és írok. Cetlikkel van tele minden zsebem, mert ha eszembe jut egy jó jelenet, vagy egy geg, akkor azonnal le kell írnom. Aztán persze a gép előtt simán kihordok néhány infarktust, ha kiderül, hogy valamerre elkevertem a papírokat.

A legutóbbi novellámnál például három napig kerestem azt a blokkot, amire a befejezést írtam. Ez egy fantasy világban játszódó zombis, kaszabolós írás, amelyben egy halhatatlan nomád kerül egy ősi istennel összetűzésbe.

A Darrgenor síri csendje, ami a Főnix gondozásában, a Halhatatlanok c. novelláskötetben jelent meg, a humoros oldaláról közelíti meg az öröklétet:

'Csontos Harleck rezzenéstelen arccal meredt a lapjaira. Fehéren világító csontvázként, ez mondjuk nem volt nagy kunszt tőle. Abban viszont mindenki megegyezhetett, hogy a kifejezéstelen tekintetett új szintre emelte. Klasszikusan fekete köpönyege csuklyáját mélyen a szemgödre felé húzta. Jó lapjárása lehetett, mert egy mozdulattal betolta az asztal közepére az előtte tornyosuló bronzdukát halmot.'

 




 

2. Amikor gépre viszem az előttem tornyosuló cetlihalmot, mindig szól a háttérben a zene. Főleg ha nem mesekönyvet írok, hanem felnőtteknek szóló, tesztoszteronban és humorban fürdő akciórészeket. Ilyenkor általában azok a 'klasszikusok' szólnak, amiket nem tudok megunni. Guns N' Roses, AC/DC, Metallica, Billy Idol.

A Shock To The System például állandó vendégem a kocsiban is, ilyenkor nagyon kell figyelnem, mert a rend éber őrei nem értékelik, ha túlzottan a élvezem a zenét. Vagyis pont az, hogy értékelik… (nevet) Debreceni létemre természetesen nagy kedvenc még a Tankcsapda, az Alföldi gyerek is beleivódott a hallójáratomba.




 

3. Amikor a most még megjelenés előtt álló steampunk vadnyugati kisregényem készült, akkor a ZZ Top ugrott a képzeletbeli ranglistám dobogós helyére. A jellegzetes hangzásviláguk miatt, egyszerűen imádom a három szakállas fazont.

A Led Zeppelin Stairway To Heaven ötletére, illetve ihletére egy fanyar hangulatú sci-fi novellát is írtam még 2010-ben, ami csak a neten olvasható:

'A zene elhalkult, a fények halványultak, a gogós lány eltűnt a hirtelen feltörő füstben, én pedig meredten néztem magam elé. Az emelvény mind az öt sarkán tűzijáték csapott fel, felcsendült a Stairway To Heaven, és Sandra kilépett a fénybe. A fekete, hálós neccruha és az alatta hordott tűzpiros bikini, sokat sejtetően láttatni engedte kifogástalan alakját.
– Ez az, Sandra! – üvöltötte a mellettem lévő asztalnál valaki. – Rázzad a valagad!
Egy gyors mozdulattal léptem a háta mögé, megmarkoltam a haját, és teljes erőből vágtam rá a fejét az asztalra. Semmi nagyobb baj nem történt vele. Márványasztal volt… Sandra, a reflektorok fényétől elvakulva, nem vette észre, hogy tiszta erőből integetek. Elengedtem a fickó haját, aki újból lefejelte a bútort, és közelebb léptem a pódiumhoz.'

A teljes sztori itt olvasható. "

 



 

 

 

 




Molnár Krisztina Rita

1. "Molnár Krisztina Rita költő, író, műfordító. Legutóbbi verseskötete, a Levél egy fjord partjáról 2017 októberében jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában. A kötet harmadik hete az Írók Boltja sikerlistás könyve. Ezzel szinte egyidőben látott napvilágot a Derűs hétköznapok című kalendárium-regénye (Naphegy Kiadó, 2017), ami a Maléna kertje című Ovidius-parafrázisához kapcsolódik.

A gyerekeknek és felnőtteknek szóló meseregény második kötete, a Kréta-rajz, a három főszereplő tíznapos naplója. A most megjelent zárókötet az időre hívja fel az olvasó figyelmét, azt, hogy ne csak azt vegyük észre, hogy múlik, hanem azt is, mivel telik.
(Fotó: Wavrik Gábor)

 

 


2. A rockzenével – ahogy gondolom, a kortársaim jó része – egy egyszerű zsebrádió segítségével kerültem kapcsolatba. Majdnem többes számban írtam, ugyanis öcsémmel együtt kuporogtunk délutánonként a Petőfi Rádiót hallgatva a rádió előtt, és hallgattuk az angol nyelvű számokat, aminek az öcsém, aki akkoriban gitározott, az akkordjait, én pedig a szövegét igyekeztem valahogy leírni. Nem volt egyszerű, sem az angoltudásom, sem például Mick Jagger kiejtése nem segítette a műveletet. Pedig nagyon szerettük volna eljátszani az Angie-t, aztán persze el is játszottuk valahogy, és szerettük a Rolling Stones-t nagyon.
 



 


De hallgattunk Led Zeppelint, Doorst, az Animalstől a régi balladát, a House Of The Rising Sun-t, és amikor végre lett egy kazettás magnóm, akkor az első kazettám egy Beatles volt. Addigra már a barátnőm jóval idősebb bátyja összes Beatles-kazettáját kívülről fújtuk, pedig ezek valójában nem a mi zenéink voltak, egy generációt elcsúsztunk, mégis rajongtunk értük. Természetesen csöves nadrágban, alföldi papucsban, térdig érő pólóban jártam ekkoriban, és a gázálarctáskámon egy bőrszíjra fűzve csirkenyak-csontok lógtak. Kifőztem a csontgyöngyöket és szépnek láttam őket. Persze béke-jelvényem is volt, és egy idő után magyar rockzenekarok – Piramis, Pandora's Box – koncertjeire jártam.
 



 



Az AC/DC filmet is megnéztem – ma már nem tudom meghallgatni Angus Youngot. Érdekes, a rock gimis koromra lassan elmúlt, ez a lázadás a felső tagozatra esett időben, amikor az iskolában még éltanuló voltam és jókislány. Bár kevésbé kemény hangzású rockzenét hallgattam gimiben és hallgatom azóta is. Pink Floyd, Dire Straits, Doors – most is épp Pink Floyd szól. De volt jó néhány év, amikor nem tudtam ezeket a zenéket bekapcsolni, amikor a gyerekeim kicsik voltak, zavart a rockzene hangzása, diszharmóniát keltett bennem. Ahogy az underground is, amit pedig annyira szerettem. A Második Műsor, a Balaton, a Trabant, az Európa Kiadó valamikor az életem része volt, és aztán megdöbbenve tapasztaltam, hogy képtelen vagyok meghallgatni a dalokat – se a szöveg, se a zene nem tud hozzám szólni.

Aztán amikor a fiaim kiskamaszok lettek, megismertem velük a Green Dayt és elégedett voltam az ízlésükkel. Ők persze ma már egészen mást hallgatnak, én pedig mostanában fedeztem fel néhány izlandi rockzenét, például a Sólstafirt, Sigur Rost. Az utóbbi nagyon megkedveltem. De az igazság az, hogy ma már nagyon ritkán hallgatok rockzenét. Írás közben kiegyensúlyozottabb hangzásra van szükségem, kisebb amplitúdókra érzelmileg és hangzásban is. Klasszikusok vagy drum, házimunkához filmzene, például az Amelie csodálatos élete remek takarításhoz, az autóban pedig legtöbbször az Órák című film zenéje szól.
 


 

 
3. A most megjelent Derűs hétköznapokban bolondok napján Pink Floydot hallgatnak a gyerekek, mert Anna néni, a rajztanárnő megmutatja a mobilján nekik, miután nem hajlandó csendéletet rajzolni, helyette a kedvenc együttesének rajzol lemezborítót. Azt hiszem, ez az egyetlen konkrét példa. Áttételesen biztos, hogy nagyon sok zene hatott az írásaimra, arra, hogy írok egyáltalán. De nem elsősorban a rock, hanem a zene, a zenélés. Nálunk mindenki zenélt és vannak a családban zenészek is, én is zongoráztam nyolc évig.

Tegnap este egyébként elalvás előtt a karácsony előtt a Naphegy Kiadónál megjelent Világvége alsó című népmese-átiratokat olvastam. Az antológiában nekem is megjelent egy mesém, de most Gimesi Dóra gyönyörű meséjét, A halhatatlanság dalát szeretném ajánlani. A királyfi, aki vonattal utazik a királylány megmentésére a Világvégére, egész úton gitározik. Jimi Hendrix, Pink Floyd, Beatles, Rolling Stones szól a kupéban, és még a savanyú képű kalauz is jókedvre derül."

 










Nemes István / John Caldwell, Jeffrey Stone

1. "Nemes István vagyok, 57 éves; 27 éve főállású író, szerkesztő és műfordító, a Cherubion kiadó alapítója. Ez idáig kb. 190 regényem, száznál több fordításom és elég sok rövidebb írásom jelent meg; összességében nagyjából ötszáz könyvben szerepel a nevem.

Főként fantasy és sci-fi zsánerben publikálok, de néha ifjúsági és romantikus műveket is elkövetek. Legismertebb műveim a John Caldwell álnéven írt fantasy regényeim, s azon belül is a Káosz-ciklus, melyek főhőse Skandar Graun, egy randa félvér ork, Yvorl isten harcos-papja, s az ő történetéhez kötődő egyéb sztorijaim. Írásaim általában darkos hangulatúak, akciódúsak & fordulatosak, némi trágár 'kocsmahumorral' fűszerezve.

Legutóbbi művem, amin még jelenleg is dolgozom, a Csempésztánc, a Kalóztánc 2 antológia belső regénye, amely a hatodik kötet lesz a Tánc-ciklusban, azaz, Skandar Graun ifjúkori kalandjainak lezárása, amely épp ott fejeződik be, ahol annak idején a Káosz-ciklusom 1990-ben megjelent első regénye, A Káosz Szava elkezdődött.

A megjelenés 2018 tavaszán várható. 

 



 



2. Zenehallgatás nélkül képtelen lennék alkotni (a csend kiöli belőlem a kreativitást), s mivel nem ritkán 12-14 órát töltök írással vagy fordítással a számítógép előtt, kiszámítható, hogy nem csekély mennyiségű zenét hallgattam eközben az elmúlt két évtizedben. Alapvetően majdnem mindenevő vagyok, s néha klasszikus zenéket, operákat, filmzenéket, világzenéket, egyebeket is befogadok, hangulattól függ, épp melyiket, de az időm nagy része, úgy kilencven százalékban, a metal és az industrial között oszlik meg, nagyjából egyenlő mértékben.




 


Amikor sci-fit írok vagy fordítok, elektronikus zenét hallgatok (mostanában főképp aggrotechet vagy dark elektrót), fantasy írásakor pedig metalt; elsősorban szimfonikus black metalt, folk metalt, pagan metalt vagy viking metalt. Ha az első számú kedvenceimet kellene listáznom, nagy gondban lennék, hiszen rengeteg együttes van, amiket nagyra tartok, és amelyek között legfeljebb a pillanatnyi hangulatom alapján tudnék bármiféle sorrendet felállítani. Aztán másnap ez a sorrend már változna is.

Próbálok tehát most úgy írni, hogy arra gondolok, az elmúlt évek (évtizedek) alatt, mely bandáktól hallgattam a legtöbb zenét… Metalban (talán): Limbonic Art (mert oly imádni valóan sötét), Arcturus (mert oly különleges és egyedi), Dimmu Borgir (mert oly földbe döngölő), vagy a Covenant /Kovenant/ (mert csak). Vagy az ukrán, ámde önmagukat orosznak valló Nokturnal Mortum, akiknek a Nechrist albumát (meg a többit is) éveken át 'rongyosra hallgattam'.
 



 



Felsorolni sem bírnám, kik hatottak még rám az elmúlt években, de mostanság – a Csempésztánc írásakor például leginkább – Finntroll, Trollfest, Nekrogoblikon, Korpiklaani, Ensiferum, Manegarm, Graveworm, Eisregen, Turisas, Tvangeste, Moonsorrow, Arkona vagy akár a Therion… és folytathatnám a felsorolást még oldalakon át! Sok-sok (még sok-sokabb) oldalon át…

Industrialban (talán): a Dawn Of Ashes, Life Cried, Kill the Sleeper, Bestias de Asalto, Die Braut Brain Infect, Velvet Acid Christ, Ad Inferna és az FGFC820 hatottak rám leginkább… de itt is felsorolhatnék száznál is több bandát, amiket nagyon bírok – köztük a magyar Infra Blacket és Plasma Poolt, amiket a mai napig is gyakran előveszek.
 



 

 



3. Mindazon zenék, amiket írás közben hallgatok, elengedhetetlen hangulati elemei a műveimnek. Mindegyik regényemhez tudnék kötni valamit, ami az alapot adta írás közben.

Ám ha ki akarnék emelni egyet a sok közül, feltétlenül meg kell említenem a másfél évtizeddel ezelőtt írt Fekete Lángok c. regényemet, melynek keletkezését két tényező is segítette.

Szinte egyszerre kaptam meg Zubály Sándor grafikus barátom egy extravagáns címlapját, amelyet nem kifejezetten számomra festett, csak úgy kedvtelésből; valamint a (finn-magyar) Finnugor együttes első albumának végső vágás előtti anyagát, melyet a magyar frontember, Gabriel Wolf küldött át nekem.

A festmény illetve az album 8. számának (Behind The Mirror) témája és hangulata oly annyira stimmelt az általam elképzelt sztorihoz, hogy megpróbáltam összehangolni a dolgokat: a főszereplőim külsejét a képen látható alakokhoz igazítottam, a regény egyik csúcsjelenetét pedig a dalszöveghez és a zene hangulatához pofozgattam. Ez a három tényező – a festmény, a zene és a regény története – oda-vissza hatott egymásra.

A Finnugor albuma eredetileg a Rearming Ancestral Pro¬ge¬nies címet viselte volna, ám a történtek után Gabriel is változtatott, s Black Flames-ként jelent meg a francia Adipocere Records-nál, 2002-ben, ugyanazzal a borítóképpel, mint ami a könyvre került."


 

 






Riley E. Raines / Bódis Éva

1. "Riley E. Raines-ként publikálok, a név egy harminc éves nőt rejt. Mióta az eszemet tudom, szeretek történeteket kitalálni és szórakoztatni, leírni őket, és még mindig gyermeki izgalommal várom az első, előolvasói véleményeket.

2017 elején jelent meg az első regényem, Trizanton pilótái - Chloe, a titokzatos címmel, ami egy főleg gyerekeknek, és mecha-rajongó felnőtteknek szóló regénysorozat első kötete.





2. Írás közben utálom a csendet, és nem is tudok alkotni, ha nem dübörög valami a fülemben.

Régóta rajongója vagyok a Within Temptation, Nightwish, Epica zenekaroknak, de helyet kap a listán a Kamelot és a Breaking Benjamin is (biztos, hogy nem jutott most eszembe mindenki...), és imádom felfedezni az újabb és újabb, rock-metal csapatokat.

 



 





3. A zene számomra nem csak ihletforrás, de egyszerre segítség is az összpontosításhoz. Sok akciójelenetet írok, és ezeknek ritmusát gyakran egy-egy szám adja, amíg végtelenítve zeng a hangszórókból. Kifejezetten jól esik a dübörgés, miközben lézerágyúk sülnek el, rakéták robbannak és vadászgépek semmisülnek meg.

De a Within Temptation Angels című száma annak idején egy komplett kis (korai) novellát ihletett, és később ugyancsak tőlük a What About Us segített megalkotni egy újabb világot."

 












Holden Rose / Kovács Attila

1. "Kovács Attila vagyok és Holden Rose néven írok sci-fit, valamint detektívtörténeteket. Most ősszel jelent meg a nyolcadik könyvem, Holtidő címmel, ami egy steampunk világban játszódó ifjúsági kalandregény.

Több, mint harminc éve zenélek különböző műfajokban, például amatőr rockzenekarokban is. Dalszerző, szövegíró, énekes, és vokalista pozíciókban lehet fellelni a munkásságom.

 





2. Rengeteg kedvencem van, de mindenki jobban jár, ha csak azokat sorolom fel, amit az elmúlt 1-2 hónapban hallgattam. Mostanában a Grand Illusion utolsó három albuma forog a legtöbbet nálam, meg a Myrath két legújabb korongja. Újra előkerült, és megint kedvenc az A.C.T. Circus Pandemonium lemeze és rendszeresen hallgatom az új Kansas albumot, mert fantasztikus.
 





3. Nem tudok ilyennel szolgálni. Én vagy egyikkel foglalkozom, vagy a másikkal. Írás közben sem hallgatok zenét, mert elvonja a figyelmem. Ellenben magát az írást, a zenélés miatt kezdtem el. Úgy is fogalmazhatok, hogy az egyik folyománya volt a másiknak. Ugyanis egy rockoperát terveztem írni, amihez szerettem volna lejegyzetelni a történetet. Nem akartam, hogy meglepetés érjen az ikszedik dalszövegnél, és át kelljen írni az egészet.

Viszont, ha már leültem írni, akkor azt gondoltam, megadom a módját, és igyekeztem jól megfogalmazni. Ebből aztán született egy könyv, amit úgy emlegetek, hogy véletlenül írtam egy regényt. Bár ezt a sztorit nem adta ki végül senki, mégis megismerkedtem néhány kiadóval, és elindulhatott ez az írói utam."
 



 



1. rész
A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter
Babiczky Tibor
Bán Mór
Bíró Szabolcs
Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!


2. rész
Cserna-Szabó András
Dobai Bálint
Dörnyei Kálmán
Dragomán György
Gaura Ágnes
A 2. részhez kattints ide!


3. rész
Vivien Holloway / Sasvári Vivien
Imre Viktória Anna
Kleinheincz Csilla
Kukorelly Endre
László Zoltán
A 3. részhez kattints ide!
 

 

 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
DEE SNIDER - Dalpremier a Twisted Sister frontemberétől: I Am The Hurricane
2018. július 20. (péntek) 17:48

For The Love Of Metal címmel július 27-én lát napvilágot az ex-Twisted Sister frontember, Dee Snider szólóalbuma, amelyet a Hatebreed énekes Jamey Jasta inspirálása nyomán és Jamey produceri irányításával készített el. A lemezen többek között felbukkan majd Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Howard Jones (ex-Killswitch Engage, Light The Torch), Mark Morton (Lamb of God), Joel Grind és Nick Bellmore (Toxic Holocaust), valamint Charlie Bellmore (Kingdom Of Sorrow).  Máris megismerkedhetsz az album harmadik előzetes dalával, a szöveges videóval kísért I Am The Hurricane-nel.   www.facebook.com/facedeesnider DEE SNIDER - I Am The Hurricane (szöveges videó a 2018-as For The Love Of Metal albumhoz) DEE SNIDER - Become The Storm (a 2018-as For The Love Of Metal albumhoz) Dee Snider: "El nem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok, hogy a Napalmmal, a súlyos muzsikák vezető kiadójával dolgozom együtt. A...

KRISIUN - Dalpremier a szeptemberi albumról: Demonic III
KRISIUN - Dalpremier a szeptemberi albumról: Demonic III

Scourge Of The Enthroned címmel szeptember 7-én jön ki a brazil death metal gépezet Krisiun tizenegyedik albuma. A 2015-ös Forged In Fury lemez folytatását Andy Classen producerrel...

BRAINSTORM - Az első dal a szeptember végi albumról: The Pyre
BRAINSTORM - Az első dal a szeptember végi albumról: The Pyre

Midnight Ghost címmel szeptember 28-án lát majd napvilágot az Andy B. Franck énekes vezette Brainstorm új stúdióalbuma, amelyről máris megismerkedhetsz az elsőként közzétett The Pyre...

BILLY GIBBONS - Ősszel új szólóalbum a ZZ Top főnökétől, itt az első dal
BILLY GIBBONS - Ősszel új szólóalbum a ZZ Top főnökétől, itt az első dal

The Big Bad Blues címmel szeptember 21-én jelenik meg Billy Gibbons új szólóalbuma, amelyre friss saját dalok mellett klasszikus blues tételek feldolgozásait is felsorakoztatta a ZZ Top...

ULTRAPHONIX - Dal- és klippremier George Lynch és a Living Colour énekes csapatától
ULTRAPHONIX - Dal- és klippremier George Lynch és a Living Colour énekes csapatától

Az még májusban derült ki, hogy egy Ultraphonix nevű új csapatban egyesítette erőit a Dokken és a Lynch Mob gitárosa, George Lynch, valamint a Living Colour énekese, Corey Glover. A...

VOIVOD - Stúdiós videóval az első dal az őszi albumról: Obsolete Beings
VOIVOD - Stúdiós videóval az első dal az őszi albumról: Obsolete Beings

1983-ban készült el a kanadai Voivod első demója, így érthető, hogy a 2018-as turnéjukat a 35 éves jubileum jegyében bonyolítják majd le, de lesz egy új albumuk is. A 2013-as Earth...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS