VÄRTTINÄ & MARI BOINE - Északi fény a Müpában

Bp. MüPa - 2017. december 18.

2017. december 31. (vasárnap) 16:41

Ahogy a MüPa honlapja írta, „a skandináv világzene két kultikus előadója” lépett fel a magától értetődőnek tűnő, de a koncerten számos értelmezéssel gazdagodott „Északi fény” esten. S bár a világzene nem kimondottan metal, jó sok nyilvánvalóan metalos arc foglalt helyet a nézőtéren.

És azt kívánom, bár mind ott lehettetek volna, akik szeretitek az északi zenéket (főleg a finn mániások, legyetek bár Nightwish vagy Amorphis vagy bármi egyéb fanok), mind, akik bírják a folk metalt, s mind, akik épp úgy szeretik a táncot járni, mint a természetet!


 



A finn Värttinä sokunk régi ismerőse. A zenekar a ’80-as években indult, kezdetben népdalfeldolgozásokkal, aztán már saját, de szintén népies dalokat is írva. Engem, ha jól emlékszem, a 2003-as Szigeten varázsoltak el először élőben, de úgy, hogy miattuk lemaradtam a Slayer nagyszínpados koncertjének a feléről.

 



A fellépő felállásban volt három muzsikus, akik remekül zenélnek, de meghúzódva a háttérben, mert az előtérben három tündéri finn csaj ragyog. A két szőke és egy barna hölgy káprázatosan vidám hangulatot varázsolt a MüPa falai közé, ahol persze nem lehet táncra perdülni, pedig majd’ megvesztem, hogy ülve kellett maradni. A három „falusi királylánynak” gyönyörű hangja van, pláne ha együtt eresztik ki, és a MüPában persze lemezminőségben zengett mindent. De legalább ennyire fontos a humoruk.

 



Vannak persze szomorúbb dalaik is, de ez a koncert most sokkal inkább a szórakoztatásról szólt, és a sziporkázó poénok a nóták alatt és között is röpködtek. Például ahogy felkapcsoltatták a világítást, hogy jól megnézzék maguknak a magyar férfiakat, mielőtt az egyik számukkal kifigurázták a jól kinéző, ám ostoba pasikat (tehát nem engem, én szerencsére csúf vagyok és okos, hehe). De aztán saját magukon is élcelődtek egy sort egy olyan dallal, amiben úgy kotkodácsoltak, akár a pletykás tyúkok. Meg volt egy újabb keletű, erősen pop-os szám is, amiben olyan cukin csicseregtek, hogy arról a japán animék betétdalai jutottak eszembe, de még ez is jó volt. Hanem azért a csúcspontot az örök slágerük, az Äijö jelentette. Ez, mint elmondták, egy őrültről szól, aki az erdőben bolyong, és csak úgy lehet megszabadítani a méregtől, melytől megkattant, ha varázst bocsátanak rá. Na, pont ez történt.

 



Láttam-hallottam már ezt a dalt tőlük félelmetesebb verzióban is, itt inkább humoros volt, de így is hátborzongató és mágikus perceket okozott. Órákat semmiképp, mert sajnos az egész koncert nem volt hosszabb egy óránál. Egek, de jó lett volna még nagyon sokáig nézni-hallgatni őket!

Mari Boine koncertje mégis még nagyobb élmény volt.
Az ő zenéjét csak érintőlegesen ismertem, pedig az első lemeze 1985-ben jelent meg. Norvégiában él, a számi kisebbséghez tartozik, a sarkkörön túl élő nomád törzsekhez, melyeket lappként szokás emlegetni. Lenézett, elnyomott kisebbség ez, legalábbis az volt Mari gyermekkorában, így az, hogy felvállalta a saját nyelvét és sámánisztikus kultúráját, kezdetben nagy merészség volt.

 



A dac és megbántottság ma is látszik rajta, ám ennél sokkal több is volt a dalaiban, sőt.
Persze nekem, nem lévén katolikus norvég vagy egyéb, előítéletes skandináv, ez mit sem számít, nálam tiszta lappal indult (bocs), de azt hiszem, meg tudom érteni, miért olyan fontos neki, hogy kiálljon, és megmutassa a számi kultúrát, a népdalokat, s hogy azokat akár angol nyelvű számokba is beleszője.

És milyen furcsa és kettős dolog ez: miközben ebben a szó szerinti Palotában énekelt, ő, az egykori „rongyos lapp”, és a közönség szájtátva hallgatta, mégsem otthon volt, a szerettei, a népe körében, ott, ahol igazi a tél, és ahol tényleg ragyog az északi fény… Amit mégis odavarázsolt körénk. Mari, azt hiszem, általában véve nagyobb hangterjedelmű énekesnő, mint a finn pacsirták, legalábbis több szélsőséget mutatott meg. Viszont az ő dalai sokkal keserűbbek, szomorúbbak voltak, bár akadt köztük olyan, könnyedebb rockkal kevert is, ami simán elmenne U2-nak. De azért olyan is volt, hogy mindannyian nevettünk, pl. amikor Mari sokadszorra próbálta hiába felolvasni magyarul a címeket, és abban nem volt semmi gúny, az felszabadult, szép pillanat volt.

 



Az őt kísérő zenekar is három tagból (dobos-perkás, szintis és gitáros) állt, s közülük utóbbi énekelt is. De még hogy. Volt egy csupán kettejük által előadott, tisztán énekes dal, hát… Nincsenek rá szavaim. A Dead Can Dance koncert legjobb pillanataival vetekedett. Olyasmi élmény volt, mint mikor először láttam élőben a Barbarót, és ha lehunytam a szemem, éreztem, hogy nyomban öntudatlan extázisba esek. Ha lett volna bennem bármi kétely a sámánizmus, vagy akár a mantrák és egyéb, ember által előadott mágikus dalok és rigmusok hatása kapcsán, itt olvadt volna el örökre. És ez csak egy volt a megrázó pillanatok közül.

 



Volt egy dal, aminek a címét Mari magyarul „Sás testvérként” (valójában sas) konferálta fel, amiről simán elhittem volna, hogy az észak-amerikai indiánok rituális zenéje. S volt a koncert végén, ráadásként egy altató szerű, kristálytiszta, gyönyörű dal is, aminek nyilván egy szavát nem értettem, mégis a lelkem legmélyéig megérintett. De az összes többi elhangzott száma is csodás volt.

Akárcsak az északi fény, ami nekünk végképp elérhetetlen messzeségben lebeg, és egyszerre különös és idegen, mégis olyan szép, hogy mosolyt varázsol az ember arcára. Fényt hozott a Värttinä vidámsága, és fényt Mari is, hiába „az ördögtől való”, ahogy a sámánisztikus lappokat lenézők tartják. Ragyogó, megindító este volt ez, s ráadásul a nevem is azt jelenti, északi fény.

U. N. 

További U.N. fotók - katt ide!


 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
TALES OF EVENING - Dal- és klippremier: Káprázat
2018. április 26. (csütörtök) 18:11

A fény nyomában címmel a jövő héten érkező májusi HammerWorld magazin extra CD-mellékleteként lát majd napvilágot a Tales Of Evening harmadik albuma, amelynek Káprázat című dalához készült el Ádám Attiláék új legfrissebb klipje. A nagykanizsai szimfonikus metal csapat 3 év után jelentkezik most új lemezzel - a talesofevening.com oldalról is megrendelhető a digipak CD, HammerWorld magazinnal együtt, akár csomagban is, melyhez támogatói póló/pulóver is választható. "A zenekarunk közös döntése volt, hogy a Káprázat dalhoz forgassunk klipet. Nagyon fülbemászó, dinamikus, a hangzásvilága pedig igazi Tales Of Evening! A Káprázat arról a 'csodáról' szól, amikor a nap felkel, amikor mindent elborít a fény, az erő, az élet maga. Fontos, hogy az ilyen 'csodák' ne váljanak megszokottá. Tegyünk érte, csodáljuk meg, álljunk meg egy percre! Gyönyörködjünk a körülöttünk élő világban, és reménykedjünk, hogy...

PARKWAY DRIVE - Májusban új album, klippel a harmadik dal: Prey
PARKWAY DRIVE - Májusban új album, klippel a harmadik dal: Prey

2017 egyik legjobb koncertjét az ausztrál Parkway Drive adta a Barba Negra Track idénynyitó buliján, 2018 nyarán pedig visszatérnek majd Európába, többek között az osztrák Nova Rock...

BULLET FOR MY VALENTINE - Nyáron új album, friss videoklip Over It
BULLET FOR MY VALENTINE - Nyáron új album, friss videoklip Over It

Gravity címmel június 29-én jelenik meg a Matt Tuck vezette Bullet For My Valentine hatodik albuma, amelyről már megismerkedhettél az Over It dallal, amelynek most a klipje is megérkezett A...

SZEGEDROCKS 2018 - A Dóm téren így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész
SZEGEDROCKS 2018 - A Dóm téren így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Dóm téren
SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Dóm téren

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Döm téren
SZEGEDROCKS 2018 - Így nyomta a Tankcsapdát a közel 400 zenész a Döm téren

Közel négyszáz rockzenész gyűlt össze a szegedi Dóm téren egy nagy örömzenélésre. Amatőr és profi zenészek jöttek Nyírbátorból, Pestről, a Dunántúlról, Bécsből és a...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS