VÄRTTINÄ & MARI BOINE - Északi fény a Müpában

Bp. MüPa - 2017. december 18.

2017. december 31. (vasárnap) 16:41

Ahogy a MüPa honlapja írta, „a skandináv világzene két kultikus előadója” lépett fel a magától értetődőnek tűnő, de a koncerten számos értelmezéssel gazdagodott „Északi fény” esten. S bár a világzene nem kimondottan metal, jó sok nyilvánvalóan metalos arc foglalt helyet a nézőtéren.

És azt kívánom, bár mind ott lehettetek volna, akik szeretitek az északi zenéket (főleg a finn mániások, legyetek bár Nightwish vagy Amorphis vagy bármi egyéb fanok), mind, akik bírják a folk metalt, s mind, akik épp úgy szeretik a táncot járni, mint a természetet!


 



A finn Värttinä sokunk régi ismerőse. A zenekar a ’80-as években indult, kezdetben népdalfeldolgozásokkal, aztán már saját, de szintén népies dalokat is írva. Engem, ha jól emlékszem, a 2003-as Szigeten varázsoltak el először élőben, de úgy, hogy miattuk lemaradtam a Slayer nagyszínpados koncertjének a feléről.

 



A fellépő felállásban volt három muzsikus, akik remekül zenélnek, de meghúzódva a háttérben, mert az előtérben három tündéri finn csaj ragyog. A két szőke és egy barna hölgy káprázatosan vidám hangulatot varázsolt a MüPa falai közé, ahol persze nem lehet táncra perdülni, pedig majd’ megvesztem, hogy ülve kellett maradni. A három „falusi királylánynak” gyönyörű hangja van, pláne ha együtt eresztik ki, és a MüPában persze lemezminőségben zengett mindent. De legalább ennyire fontos a humoruk.

 



Vannak persze szomorúbb dalaik is, de ez a koncert most sokkal inkább a szórakoztatásról szólt, és a sziporkázó poénok a nóták alatt és között is röpködtek. Például ahogy felkapcsoltatták a világítást, hogy jól megnézzék maguknak a magyar férfiakat, mielőtt az egyik számukkal kifigurázták a jól kinéző, ám ostoba pasikat (tehát nem engem, én szerencsére csúf vagyok és okos, hehe). De aztán saját magukon is élcelődtek egy sort egy olyan dallal, amiben úgy kotkodácsoltak, akár a pletykás tyúkok. Meg volt egy újabb keletű, erősen pop-os szám is, amiben olyan cukin csicseregtek, hogy arról a japán animék betétdalai jutottak eszembe, de még ez is jó volt. Hanem azért a csúcspontot az örök slágerük, az Äijö jelentette. Ez, mint elmondták, egy őrültről szól, aki az erdőben bolyong, és csak úgy lehet megszabadítani a méregtől, melytől megkattant, ha varázst bocsátanak rá. Na, pont ez történt.

 



Láttam-hallottam már ezt a dalt tőlük félelmetesebb verzióban is, itt inkább humoros volt, de így is hátborzongató és mágikus perceket okozott. Órákat semmiképp, mert sajnos az egész koncert nem volt hosszabb egy óránál. Egek, de jó lett volna még nagyon sokáig nézni-hallgatni őket!

Mari Boine koncertje mégis még nagyobb élmény volt.
Az ő zenéjét csak érintőlegesen ismertem, pedig az első lemeze 1985-ben jelent meg. Norvégiában él, a számi kisebbséghez tartozik, a sarkkörön túl élő nomád törzsekhez, melyeket lappként szokás emlegetni. Lenézett, elnyomott kisebbség ez, legalábbis az volt Mari gyermekkorában, így az, hogy felvállalta a saját nyelvét és sámánisztikus kultúráját, kezdetben nagy merészség volt.

 



A dac és megbántottság ma is látszik rajta, ám ennél sokkal több is volt a dalaiban, sőt.
Persze nekem, nem lévén katolikus norvég vagy egyéb, előítéletes skandináv, ez mit sem számít, nálam tiszta lappal indult (bocs), de azt hiszem, meg tudom érteni, miért olyan fontos neki, hogy kiálljon, és megmutassa a számi kultúrát, a népdalokat, s hogy azokat akár angol nyelvű számokba is beleszője.

És milyen furcsa és kettős dolog ez: miközben ebben a szó szerinti Palotában énekelt, ő, az egykori „rongyos lapp”, és a közönség szájtátva hallgatta, mégsem otthon volt, a szerettei, a népe körében, ott, ahol igazi a tél, és ahol tényleg ragyog az északi fény… Amit mégis odavarázsolt körénk. Mari, azt hiszem, általában véve nagyobb hangterjedelmű énekesnő, mint a finn pacsirták, legalábbis több szélsőséget mutatott meg. Viszont az ő dalai sokkal keserűbbek, szomorúbbak voltak, bár akadt köztük olyan, könnyedebb rockkal kevert is, ami simán elmenne U2-nak. De azért olyan is volt, hogy mindannyian nevettünk, pl. amikor Mari sokadszorra próbálta hiába felolvasni magyarul a címeket, és abban nem volt semmi gúny, az felszabadult, szép pillanat volt.

 



Az őt kísérő zenekar is három tagból (dobos-perkás, szintis és gitáros) állt, s közülük utóbbi énekelt is. De még hogy. Volt egy csupán kettejük által előadott, tisztán énekes dal, hát… Nincsenek rá szavaim. A Dead Can Dance koncert legjobb pillanataival vetekedett. Olyasmi élmény volt, mint mikor először láttam élőben a Barbarót, és ha lehunytam a szemem, éreztem, hogy nyomban öntudatlan extázisba esek. Ha lett volna bennem bármi kétely a sámánizmus, vagy akár a mantrák és egyéb, ember által előadott mágikus dalok és rigmusok hatása kapcsán, itt olvadt volna el örökre. És ez csak egy volt a megrázó pillanatok közül.

 



Volt egy dal, aminek a címét Mari magyarul „Sás testvérként” (valójában sas) konferálta fel, amiről simán elhittem volna, hogy az észak-amerikai indiánok rituális zenéje. S volt a koncert végén, ráadásként egy altató szerű, kristálytiszta, gyönyörű dal is, aminek nyilván egy szavát nem értettem, mégis a lelkem legmélyéig megérintett. De az összes többi elhangzott száma is csodás volt.

Akárcsak az északi fény, ami nekünk végképp elérhetetlen messzeségben lebeg, és egyszerre különös és idegen, mégis olyan szép, hogy mosolyt varázsol az ember arcára. Fényt hozott a Värttinä vidámsága, és fényt Mari is, hiába „az ördögtől való”, ahogy a sámánisztikus lappokat lenézők tartják. Ragyogó, megindító este volt ez, s ráadásul a nevem is azt jelenti, északi fény.

U. N. 

További U.N. fotók - katt ide!


 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
DEE SNIDER - Dalpremier a Twisted Sister frontemberétől: I Am The Hurricane
2018. július 20. (péntek) 17:48

For The Love Of Metal címmel július 27-én lát napvilágot az ex-Twisted Sister frontember, Dee Snider szólóalbuma, amelyet a Hatebreed énekes Jamey Jasta inspirálása nyomán és Jamey produceri irányításával készített el. A lemezen többek között felbukkan majd Alissa White-Gluz (Arch Enemy), Howard Jones (ex-Killswitch Engage, Light The Torch), Mark Morton (Lamb of God), Joel Grind és Nick Bellmore (Toxic Holocaust), valamint Charlie Bellmore (Kingdom Of Sorrow).  Máris megismerkedhetsz az album harmadik előzetes dalával, a szöveges videóval kísért I Am The Hurricane-nel.   www.facebook.com/facedeesnider DEE SNIDER - I Am The Hurricane (szöveges videó a 2018-as For The Love Of Metal albumhoz) DEE SNIDER - Become The Storm (a 2018-as For The Love Of Metal albumhoz) Dee Snider: "El nem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok, hogy a Napalmmal, a súlyos muzsikák vezető kiadójával dolgozom együtt. A...

KRISIUN - Dalpremier a szeptemberi albumról: Demonic III
KRISIUN - Dalpremier a szeptemberi albumról: Demonic III

Scourge Of The Enthroned címmel szeptember 7-én jön ki a brazil death metal gépezet Krisiun tizenegyedik albuma. A 2015-ös Forged In Fury lemez folytatását Andy Classen producerrel...

BRAINSTORM - Az első dal a szeptember végi albumról: The Pyre
BRAINSTORM - Az első dal a szeptember végi albumról: The Pyre

Midnight Ghost címmel szeptember 28-án lát majd napvilágot az Andy B. Franck énekes vezette Brainstorm új stúdióalbuma, amelyről máris megismerkedhetsz az elsőként közzétett The Pyre...

BILLY GIBBONS - Ősszel új szólóalbum a ZZ Top főnökétől, itt az első dal
BILLY GIBBONS - Ősszel új szólóalbum a ZZ Top főnökétől, itt az első dal

The Big Bad Blues címmel szeptember 21-én jelenik meg Billy Gibbons új szólóalbuma, amelyre friss saját dalok mellett klasszikus blues tételek feldolgozásait is felsorakoztatta a ZZ Top...

ULTRAPHONIX - Dal- és klippremier George Lynch és a Living Colour énekes csapatától
ULTRAPHONIX - Dal- és klippremier George Lynch és a Living Colour énekes csapatától

Az még májusban derült ki, hogy egy Ultraphonix nevű új csapatban egyesítette erőit a Dokken és a Lynch Mob gitárosa, George Lynch, valamint a Living Colour énekese, Corey Glover. A...

VOIVOD - Stúdiós videóval az első dal az őszi albumról: Obsolete Beings
VOIVOD - Stúdiós videóval az első dal az őszi albumról: Obsolete Beings

1983-ban készült el a kanadai Voivod első demója, így érthető, hogy a 2018-as turnéjukat a 35 éves jubileum jegyében bonyolítják majd le, de lesz egy új albumuk is. A 2013-as Earth...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS