AZ IRODALOM VISSZAVÁG - Magyar írók és a rock/metal zene - 3. rész

Írók vs. rock - Uzseka Norberttől

2017. december 27. (szerda) 07:39 | utoljára módosítva: 2017. december 27. (szerda) 07:41

Arra, hogy sok metalos szeret olvasni, maga a HammerWorld magazin a bizonyíték. Persze, nem csak fémmel él az ember, néha jól esik elmerülni egy regényben, visszaásni a különféle mítoszokig és legendákig (melyek rengeteg metal bandára hatottak), vagy épp csak élvezni a költészet remekeit.

Ám nem csupán olvasók vannak, akik a könyveket és a rockzenét is szeretik, hanem írók és költők is. Uzseka Norbert keresett meg előbb néhányat, majd egyre többet közülük, mert kiderült, hogy a fantasy világától a szépirodalomig, az undergroundtól a mainstreamig mindenütt találni olyan alkotókat, akik nem csak azt tudják, hogyan lehet berántani az olvasót a műveikbe, de azt is, hogy a rock az jó.



1. rész: A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter, Babiczky Tibor, Bán Mór, Bíró Szabolcs, Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!

2. rész: Cserna-Szabó András, Dobai Bálint, Dörnyei Kálmán, Dragomán György, Gaura Ágnes
A 2. részhez kattint ide!



Ahogy arra számítani lehetett, a fantasy/sci-fi írók között sokan szeretik az ilyesmi történeteket feldolgozó metal zenéket, és az sem volt nagyon meglepő, hogy aki történelmi regényeket ír, az szívesen hallgat rockot, amikor csatajeleneteket kell írnia.

De vajon számított-e arra bárki, hogy az egyik legsikeresebb, külföldön is elismert magyar szépíró írásaira a Thy Catafalque is hatott, egy másik nagy nevű szépirodalmi író a Rammstein ütemeire szeret írni, vagy hogy egy magyar költő írta meg a világirodalom első metal mítoszát?!


Mindenkinek ugyanazt a két-három alapkérdést tettem fel, s ki-ki kedve szerint válaszolt rá, hol rövidebben, hol hosszabban. Amennyiben igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor készülj fel, mert nem akármilyen élményben lesz részed!


Az alapkérdéseim ezek voltak:

1. Kérnék egy rövid bemutatkozást, és pár szót a legutóbbi könyvedről!
2. Melyek a kedvenc rock/metal/stb. zenéid?
3. Volt-e olyan zene, amely hatott az írásaidra, esetleg konkrét jelenetet vagy történetet ihletett? (Akár idézet is jöhet.)






Vivien Holloway / Sasvári Vivien

1. "A nevem Sasvári Vivien, 2013 óta Vivien Holloway álnéven írok fantasy és steampunk könyveket. Legutóbbi megjelent könyvem a Winie Langton történetek sorozat ötödik része, a Mechanikus farkas volt. Ez egy sokadik világháború utáni jövőben játszódó kisregényfolyam, mely a steampunkos stílus jegyében tele van különleges tárgyakkal, és gőzgépek szolgáltatják az energiát.

A történet egy tolvajcsaládról szól, kiemelten Winie-ről, aki egy meglehetősen temperamentumos és fiús természetű lány. Az ő kalandjait követjük végig a kötetek során.

 









 

2. Nagyjából tizennégy éves korom óta hallgatok rockot és metalt – mikor már kialakult a saját ízlésem, ugyanis nálunk a családból senki sem hallgatott ilyesmit. Édesanyám a mai napig nem érti, hogy az ő nyafka, ijedős kislányából, aki öt éves koráig a hintára sem mert felülni, hogyan lett egy színes hajú, tetovált, metalt hallgató felnőtt – ezen mindig jókat mosolygunk. Szóval én tényleg nem kamaszként lázadtam… Felnőtt fejjel lettem ilyen elborult.





Az ultimate kedvencem, ami rajongásom első tárgya volt, az Evanescence. Az első rock banda volt, akiket hallgattam, és akiknek minden számát szeretem a mai napig. Utána jött még mellé a Within Temptation – ami szintén nagy szerelem –, a Skillet, Lacuna Coil, Halestorm és még sokan mások. Az utóbbi években szívesen hallgatok ritmusosabb, populárisabb fúziós metalt is. Ilyen például az Amaranthe vagy az Icon for Hire. Nekem ezek a 'bulizós' zenéim.

Ha nem akarom teljesen kikészíteni a kollégáimat, inkább ezeket tolom az arcukba. Ezt öt pernél tovább szokták bírni. (Ha genya vagyok, vagy felbosszantanak, beteszek valami hörgős-üvöltőst, szeretem hallgatni, ahogy szörnyülködnek).

 



 



 

3. Nem mindig hallgatok zenét írás közben – sokszor énekelgetek magamban (vagy hangosan, ha senki sincs a közelben), és ez olyankor elvonja a figyelmemet –, de ha igen, akkor olyasmit, ami illik annak az aktuális jelenetnek a hangulatához.

A legutóbb az Evanescence The Only One című számára írtam az új, készülő könyvem egyik jelenetét - amit most ezért még nem osztanék meg veletek, de majd idővel. Akkor bekapcsoltam ezt a zenét, és végtelenítve ment, amíg annak a bizonyos szakasznak a végére nem értem. De általában jellemzőbb, hogy egy egész könyvhöz egyetlen számot kapcsolok. Amikor azt a számot hallgatom, látom magam előtt pörögni a történetet, mintha csak egy trailert néznék."

 



 

 

 




Imre Viktória Anna

1. 1988-ban születtem Szombathelyen, de azóta is vándorlok a nagyvilágban. Amióta az eszemet tudom, olvasok, írok és rajzolok. Az ELTE angol irodalom szakán végeztem, de még a szakdolgozatomat is démonokból írtam.

Első regényem, a Kísértés Rt. 2011-ben jelent meg, Az Őrült Hold alatt 2013-ban. Időnként novellákat is írok – például korrupt pápákról vagy életképtelen vámpírokról.

 




A legutóbbi regényem, A bosszúszomjas doktor egy trilógia első részeként jelent meg 2016-ban. A cselekmény egy erősen félresiklott XIX. századi Londonban játszódik, amit kétszáz éve sötétség borít. Alkimisták, mágusok és boszorkányok marakodnak a városon, három orvos pedig úgy dönt, hogy egy kegyetlen rítus segítségével magához ragadja a hatalmat. Jelenleg a második köteten dolgozom, és ha minden összejön, jövőre meg is jelenhet.

 


2. A műfaj szeretetét a bátyám örökítette rám: az ő gyűjteményében akadtam rá tizennégy évesen a Nightwish Sleeping Sun című számára, és ennek beláthatatlan következményei lettek... (nevet) Eleinte azokat a bandákat hallgattam, amiket ő is (Nightwish, Rhapsody, The Gathering, Guano Apes), később bővült a kínálat.

Lényegében 'mindenevő' vagyok: Within Temptationtől kezdve Rammsteinen át Dimmu Borgirig bármit szívesen hallgatok, amíg megfog benne valami, de előny, ha női hang énekli a dalszöveget. A teljesség igénye nélkül mostanában ezek szólnak legtöbbször a lejátszómon: Delain, Lacuna Coil, Serenity, Evanescence, Sirenia, Stream Of Passion, Leander Kills.
 



 



3. Gyakran előfordul, hogy zenehallgatás közben támad ötletem: legutóbb a Lacuna Coil Blood, Tears, Dust c. száma alapozott meg egy jelenetet, amit sajnos nem fejthetek ki bővebben anélkül, hogy elspoilerezném a következő könyvet! (nevet) De, hogy konkrétummal is szolgáljak, a Sonata Arctica Wildfire c. száma sokat segített az alábbi jelenet hangulatának megteremtésében:
 



 


'Első emléke a tűz volt: őrjöngő, mindent elemésztő pokol. Emlékezett a forróságra, a különféle elemektől narancs, zöld, bíbor árnyalatúvá változó lángnyelvekre. Talán hároméves lehetett – alig tanult meg olvasni –, és sírva csimpaszkodott az apja nyakába, annyira félt.
– Csillapodj, fiam – paskolta meg a hátát Aurelius Bell, korának egyik legkiválóbb alkimistája. – Anyád úgysem veszi már hasznát.
Úgy beszélt hozzá, akár egy megbokrosodott lóhoz. Nem sokkal korábban még odafent álltak a toronyszobában, és a használaton kívüli lombikokat, kémcsöveket nézegették. Aurelius néhány napja örökölte meg a tornyot, és a kisfiú a maga naiv örömével azt hitte, most majd odaköltöznek ők ketten, és minden este együtt várják majd, hogy az anyja hazatérjen a Tanács üléseiről. Hiszen a nő teljes felszerelése ott hevert szétszórva a dísztelen polcokon, asztalokon – mintha Servilia csak elugrott volna egy palack higanyért, és bármikor megjelenhetne a lépcső tetején. Még a ruhái is ott lógtak a szekrényben: fehér blúzok, sötét szoknyák, három pár cipő.
– Hol lesz az én ágyam, apám? – kérdezte Harry fülig érő szájjal. Annyira izgatott volt, hogy pislogni is elfelejtett.
A férfi válasz helyett felemelte a tiszta szesszel teli üveget – „Soha, semmilyen körülmények között ne nyúlj hozzá, fiam!” –, és módszeresen végiglocsolta Servilia Morgan hátrahagyott jegyzeteit. Néhány ruhadarabot is szétdobált, majd pedig egy nedves ösvényt húzott az alkohollal egészen a helyiség közepén álló kemencéig. Amikor végzett, szépen odaállította a kiürült üveget a bejárat mellé, és magához intette az értetlen kisfiút.
– Gyere szépen! – A karjába kapta, pedig Harry már ügyesen tudott sétálni.
A következő pillanatban olyasmit tett, amit a fia évek múltán sem tudott észérvekkel megmagyarázni: gyufát gyújtott, és az égő pálcikát belepöccintette a kemence szájába.
Olyan hirtelen szabadult el a pokol a toronyszobában, hogy Harry szíve kihagyott egy ütemet. Üvegek robbantak szét, ezerfelé szórva a szilánkjaikat; könyvek kaptak lángra, és az amúgy is rossz levegőjű helyiséget sűrű fekete füst lepte el. A kemikáliák szaga ekkora hőfokon orrfacsaró volt.
Aurelius nedves rongyot szorított a fia arcára, és futva megindult vele a lépcsőn lefelé. A gyerek köhécselt és könnyezett, apró mellkasát pedig máris rázni kezdte a kétségbeesés. Nem így képzelte ezt el, nem és nem. Ő csak annyit akart, hogy a szülei végre együtt legyenek, és nem értette, mi kifogása van ez ellen az apjának.
Fülsiketítő hangorkán tombolt a fejük felett, és hiába kellett volna halkulnia, ahogy lefelé haladtak, inkább hangosabbá vált. Minden dörrenésnél megremegtek a falak és maga a lépcsősor is, mintha földrengés lepte volna meg Londont.
Mire az utcára értek, már kövek hullottak a toronyból, és a robbanások zajába a járókelők sikoltozása is vegyült. Harry rettegve fordította felfelé az arcát, mert akármennyire borzalmas volt is az egész, képtelen volt levenni róla a szemét. Látnia kellett, mit művelt Aurelius Bell féktelen dühe annak a nőnek a hagyatékával, aki őt a világra hozta.'

(A villámsújtotta torony, 2016)

 

 









Kleinheincz Csilla

1. "Együtt élek a fantasztikus irodalommal. Szerkesztem, fordítom és írom, és ha netán képes lennék zenélni, akkor is onnan merítenék. A valóságon túli elemek lehetőséget adnak arra, hogy mélyen igaz dolgokat vizsgáljak meg és fogalmazzak meg magamnak, és ez a látszólagos ellentmondás érdekel igazán.

A legutóbbi munkám az Ólomerdő-trilógia (amelynek utolsó kötetével még adós vagyok), ez a magyar népmesevilágból építkezik, és finoman arra keresi a választ, ki hogyan találja meg önmagát és az útját.

A főszereplő lány egyébként rock és metal rajongó, és még ha ezt nem is hangsúlyozom különösebben, amikor írni kezdtem a történetét, tudtam, hogy másként nem is lehet: a mágiához ez a zene illik leginkább.

 




2. Többnyire hangulatfüggő, mit hallgatok, de bizonyos előadókhoz, együttesekhez gyakran visszatérek, ilyen a Dream Theater, Anathema, Devin Townsend, a The Moon and the Nightspirit, a Volbeat vagy a Spock's Beard. De mindig jönnek új dalok, hatások, különösen, mert a párom nálam jóval nagyobb zeneértőként nem hagyja, hogy tudatlan maradjak, és nagyon jól ráérez arra, hogy mi tetszene nekem.
 



 

 



3. Néha hallgatok zenét írás közben, mindig épp azt, amiről úgy érzem, illik az adott könyvhöz vagy jelenethez. Amikor az Ólomerdőt és a folytatását folytatását írtam, leginkább szimfonikus és folk metalt hallgattam (Apocalypticát, Nightwisht, Thy Catafalque-ot és The Moon and the Nightspiritet), utóbbinak a szövegei is összecsengtek néha az általam elképzelt tündérvilággal. Hogy emiatt olyan idegenek néha a tündéreim, nem állítanám biztosan, de azt gondolom, ez a fajta zene is mélyről merít, ahhoz az időhöz kiált vissza, amikor még mágia élt a tüzek és lámpások fénykörén túl, és az erdők nem voltak sem szelídek, sem emberiek.

Úgy tizenöt éve, épp, amikor megtaláltam magam a novellaírásban, a My Dying Bride és az Anathema voltak az aktuális kedvenceim, és bár konkrét számok hatását nem lehet felfedezni egyik akkori írásomban sem, a sötét hangulat ott van több akkori novellámban is. Nem voltak azok horrortörténetek, de sokszor a fonák oldalról szemlélték az életet (és a halált).



És van egy teljes novellám a zenéről (Sellődal), de nem nagyon tudok kiragadni belőle részleteket, talán ez, a zene erejéről:

'Az erősítő csak egészen halványan rezonált be. A fájdalmas hang keresztüláramlott rajtam, csontjaimban éreztem a rezgését, aztán maga mögött hagyott, kilebegett a tenger fölé. Úgy éreztem, mintha a szívemet is felkapta volna menet közben, hogy kisodorja és beszórja a habokba. Nem csak magány zengett benne, hanem titkosan mély megnyugvás is, mintha a dal horgonyt vetett volna, kijelölve énem tömör szikláját is.
Bölcsességet éreztem áradni benne, s diadalt a szomorúság mellett. Megzavarodva bámultam a felágaskodó hullámokat, képtelen voltam egyszerre befogadni mindent. Mintha nem is éneket, hanem ezernyi különálló gondolatot hallottam volna. Kávém kihűlt a bögrében.
A legerősebb azonban mégis a hívás volt. Tudtam, hogy már nem lehetek közelebb mint vagyok, mégis, minden porcikám sajgott a vágytól, hogy feloldódjak a zenében, letépjem a hangfal elejét, és megkeressem a gépben azt, aki énekel.


Az Ólomerdőben-Üveghegyben meg ezeket találtam konkrét utalásként: itt és itt




 

 











Kukorelly Endre

1. "1963 szeptemberétől három évig a Fradi kölyökcsapatában fociztam, később alacsonyabb osztályokban is. 1997-ben megalapítottam a Magyar Íróválogatottat. Irodalmi lapoknál dolgoztam, négy évig a Magyar Narancsnál is.

25 magyar, 18 idegennyelvű könyvem jelent meg, regények, versek, rövidprózák és esszék, legutolsó a Porcelánbolt – egyfajta irodalomtörténet, a kortárs magyar irodalmat igyekszik játékba hozni. Két és fél évig az LMP parlamenti képviselője voltam.

1993 óta kreatív írás szemináriumokat tartok olyanoknak, akik maguk is írni akarnak.



2. Nagyon nem vagyok benne – itt most egy laikus beszél. Egy biztos, a többi nem: az abszolút metal Richard Wagner. Hallgasd, amíg át nem üt. Először-másodszor lepattan rólad, mert (még) súlyosan süket bunkó vagy, és nyolcadszor is lepereg a primkó lelkedről, csak a kilencedik heavy odahallgatásra üt át. Üt szét. Változtat meg. Hoz rendbe. Hoz föl. Térít magadhoz. 9 mélymagas hallgatás: 9 Walkür, Wotan lányai, talpig páncélba öltözött, vadul száguldozó szüzek.

Amúgy hallgattam – inkább hallottam – ezt-azt, inkább a Rolling Stonest mint a Beatlest, a The Who-t és Jimi Hendrixet, az AC/DC-t és az Uriah Heep-et, de igazából a Led Zeppelin és a Deep Purple jött be.

 



Aztán sokáig csöppet sem hallgattam ilyesmi, kimaradt az underground, a dark, a thrash meg a death, az Iron Maiden, a Bon Jovi meg a Motörhead, és a magyar izéket mulatságosnak találtam.

Teljesen lejöttem a dologról, és csak a Rammstein vitt vissza. Ugye, egyszerűen az, hogy németül énekelnek, nem? Nem hallod ezt? Akkor mit hallasz? A Metallica nem, viszont valamivel később a Placebo nagyon beütött.

 



3. Wir haben Angst und sin allein / Gott weiß ich will kein Engel sein. Nem tudom, ez hatás-e vagy sem. Hatás."

 










László Zoltán

1. "Lassan húsz éve írok fantasztikumot, számos novella és hat regény áll mögöttem. Utóbbiak közül talán a legismertebb a városi fantasy Nagate és A Keringés, ami egy időutazós sci-fi a távoli jövő Földjének kolonizálásáról.


Legutóbbi regényem Távolvíz címmel tavasszal jelent meg az Agave kiadónál. Ebben százmillió idegen lény érkezik a Földre, hogy felajánlja önkéntes szolgálatait az emberiségnek. Egy egész faj, amely lényegében rabszolga szeretne lenni!

Főként az érdekelt, hogyan reagálnánk egy ilyen helyzetre, miként nyugtatnánk meg a lelkiismeretünket, hogy szolgaként kezelni őket teljesen rendben van, hiszen ők is akarják. Meddig mennénk vajon el a kihasználásukban?


A következő regényem pedig 2018-ban várható Porba hullott istenek címmel, amelyben egy távoli bolygón élő embercsoport kvázi istenként tisztel egy felettük lebegő gigászi űrhajót.

 




2. Mostanában kevésbé ismert djent és progresszív metalcore zenékre vagyok rácsavarodva
, mint a Sequoyah, a finn Circle Of Contempt vagy a francia Kadinja.
 




3. Írás közben folyton zenét hallgatok, így előbb-utóbb minden művemhez összeáll egyfajta belső soundtrack. Ezek annyira összekapcsolódnak a fejemben az adott történettel, hangulattal, hogy még évekkel később is komplett jelenetek ugranak be, ha meghallok egy-egy dalt belőlük.

És olykor direktben inspirálni is tud a zene. Például a Meshuggah Straws Pulled At Random című számában van egy szóló, amiről nekem mindig ugyanaz a kép ugrik be: egy néptelen, fagyos tengerpart egy idegen bolygó napja alatt, ahol ember még nem járt. Tökéletes helyszínévé vált az Analógia című novellámnak, amelyben testileg is a zord világ elviseléséhez formált, egymástól is elidegenedett emberek küzdenek meg a magányukkal."
 



 



1. rész
A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter
Babiczky Tibor
Bán Mór
Bíró Szabolcs
Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!


2. rész
Cserna-Szabó András
Dobai Bálint
Dörnyei Kálmán
Dragomán György
Gaura Ágnes
A 2. részhez kattints ide!
 

 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
RED SWAMP - Albumpremier a budapesti stoner/sludge csapattól: Desertdrive
2018. április 20. (péntek) 17:44

A stoner/sludge vonalas budapesti Red Swamp zenekar Desertdrive című második albuma, a 2016-os Tiszassippi lemez folytatása a mai napon jelent meg, és azonnal végig is hallgathatod a teljes anyagot. A lemezbemutató bulijuk április 27-én lesz az Akváriumban, ahol egy görög stoner banda, a 1000mods előtt játszik a Red Swamp. A lemezbemutató koncertet egy teljes turné is követi majd. "Nem szeretnénk klisékkel élni: életünk legbüdösebb lemezét készítettük el. A durva részek még durvábbak, a dallamos témák még dallamosabbak lettek, és mindenki fejszével szabott kockás inget fog szarni tőle. Már a demózás fázisában kiderült, hogy erre az albumra olyan dobos kell, aki jóban van a duplázójával, így Veress Márton (Aelonia, ex-Pokolgép, Armageddon) játszotta fel az anyagot, és a lemezbemutató turnén is ő fogja ütni a bőröket."   www.facebook.com/swamp.band.budapest A lemezbemutató koncert Facebook oldala...

GUS G. - Új klipes szám az ex-Ozzy gitárostól: Fearless
GUS G. - Új klipes szám az ex-Ozzy gitárostól: Fearless

Fearless címmel a mai napon jelent meg a Firewind és ex-Ozzy gitáros Gus G. új szólóalbuma, amelynek címadó dalához megérkezett a friss klip. Gus G. legutóbbi szólólemeze a 2015-ös...

IRON ANGEL - Új dal és klip a kultikus speed hordától: Blood And Leather
IRON ANGEL - Új dal és klip a kultikus speed hordától: Blood And Leather

33 évvel a Winds Of War című második album után egy új stúdiólemezzel jelentkezik a 80-as évek kultikus speed metal bandája, a 2014 óta ismét aktív német Iron Angel. Az eredeti...

OVERKILL - Májusban új koncert DVD, premier: Thanx For Nothin'
OVERKILL - Májusban új koncert DVD, premier: Thanx For Nothin'

Live In Overhausen címmel egy új koncert DVD-vel jelentkezik május 18-án az Overkill, és a Hammerhead nóta felvétele után most már a Thanx For Nothin' nótával is lehet ismerkedni róla....

APEY & THE PEA - Itt az új videoklip: Belphegor
APEY & THE PEA - Itt az új videoklip: Belphegor

Az Apey & The Pea harmadik albuma Hex címmel jelent meg tavaly szeptemberben, a rövid, de gyilkos Belphegor dalhoz pedig most elkészült a klip.  ...

NOCTURNAL GRAVES - Dalpremier az ausztrál death/black négyestől: Souls Tribulation
NOCTURNAL GRAVES - Dalpremier az ausztrál death/black négyestől: Souls Tribulation

Titan címmel jelenik meg május 18-án az egykori és jelenlegi Denouncement Pyre és Deströyer 666 tagokból álló ausztrál Nocturnal Graves harmadik albuma, a 2013-as …From The Bloodline Of...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS