AZ IRODALOM VISSZAVÁG - Magyar írók és a rock/metal zene - 2. rész

Írók vs. rock - Uzseka Norberttől

2017. december 22. (péntek) 18:34

Arra, hogy sok metalos szeret olvasni, maga a HammerWorld magazin a bizonyíték. Persze, nem csak fémmel él az ember, néha jól esik elmerülni egy regényben, visszaásni a különféle mítoszokig és legendákig (melyek rengeteg metal bandára hatottak), vagy épp csak élvezni a költészet remekeit.

Ám nem csupán olvasók vannak, akik a könyveket és a rockzenét is szeretik, hanem írók és költők is. Uzseka Norbert keresett meg előbb néhányat, majd egyre többet közülük, mert kiderült, hogy a fantasy világától a szépirodalomig, az undergroundtól a mainstreamig mindenütt találni olyan alkotókat, akik nem csak azt tudják, hogyan lehet berántani az olvasót a műveikbe, de azt is, hogy a rock az jó.

1. rész: A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter, Babiczky Tibor, Bán Mór, Bíró Szabolcs, Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!
 



Ahogy arra számítani lehetett, a fantasy/sci-fi írók között sokan szeretik az ilyesmi történeteket feldolgozó metal zenéket, és az sem volt nagyon meglepő, hogy aki történelmi regényeket ír, az szívesen hallgat rockot, amikor csatajeleneteket kell írnia.

De vajon számított-e arra bárki, hogy az egyik legsikeresebb, külföldön is elismert magyar szépíró írásaira a Thy Catafalque is hatott, egy másik nagy nevű szépirodalmi író a Rammstein ütemeire szeret írni, vagy hogy egy magyar költő írta meg a világirodalom első metal mítoszát?!


Mindenkinek ugyanazt a két-három alapkérdést tettem fel, s ki-ki kedve szerint válaszolt rá, hol rövidebben, hol hosszabban. Amennyiben igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet, akkor készülj fel, mert nem akármilyen élményben lesz részed!


Az alapkérdéseim ezek voltak:

1. Kérnék egy rövid bemutatkozást, és pár szót a legutóbbi könyvedről!
2. Melyek a kedvenc rock/metal/stb. zenéid?
3. Volt-e olyan zene, amely hatott az írásaidra, esetleg konkrét jelenetet vagy történetet ihletett? (Akár idézet is jöhet.)






Cserna-Szabó András

1. "Szépíró vagyok és gasztronómiai újságíró. A kettőt párhuzamos művelem. Legutóbbi regényem a SÖMMI. című 'kisromán' (Rózsa Sándor, a betyárkirály történetének egy parafrázisa), melynek metalista különlegessége, hogy az Ørdøg zenekar csinálta hozzá a reklámklippet. Legutóbbi könyvem: 77 magyar pacal, a pacal történetét, receptjeit és irodalmát járja körül.
(Fotó: Valuska Gábor)
 






 



2. A kedvencem a nyolcvanas évek thrash metalja. Az első három Metallica lemez, aztán Slayer, Testament, Megadeth, Kreator, Voivod, Sodom stb. A régiek közül Jimi Hendrix, az AC/DC vagy a Motörhead bármikor jöhet, de bírom a Rammsteint, a System of a Downt, a Napalm Death-t és megőrülök a Kvelertakért.

 



 



 

3. Az Élet és Irodalom karácsonyi dupla számában egy novellám jelent meg, amelynek 'főszereplője' a The Four Horsemen című Metallica szám, és maga a négy lovas is feltűnik az írásban. De általában fülhallgatóval a fejemen írok, ez lekapcsol a világról és vagy operát vagy metalt hallgatok."

 



 

 

 




Dobai Bálint

1. Dobai Bálint vagyok, 1983-ban születtem Zilahon, ’90 óta Budapesten és a környező hegyekben élek.

Első verseskötetem 2009-ben Kolozsváron jelent meg (Megfáztam egy temetésen címmel), legutóbbi könyvemmel pedig éppen a metal eddigi mostoha szépirodalmi sorsán szeretnék javítani: megírtam a világirodalom első metalmítoszát, magyaros 12-esekben, végig páros rímmel (ez a Toldi formája).

Olyan legendák előtt hajtok benne fejet mint Lukács László, Kalapács József itthonról, a Black Sabbath, Iron Maiden, Metallica, Manowar, System Of A Down stb. a nemzetközi nagyszínpadról.



2. Először életemben metal zeneként Bruce Dickinson Tears Of The Dragon című számát hallottam.
Az ének ereje is magával ragadott, de a riffek és az az embertelen Roy Z gitárszóló függővé tett. Innen lóugrásban haladtam a fent említett klasszikusokkal kezdve a Symphony X agypróbáló megoldásaiig vagy másik végletként a pillanatnyi nu-metalos felejthetőségekig.

Mondhatnám a Maiden hármas gitárjátékát kedvencnek, aminek egy másodpercében több dallamötlet van, mint egy évnyi poptermésben… Vagy mondhatnám a Metallica első albumait, amiket – olyan füllel hallgatva, hogy mások mit játszottak akkoriban – minimum zenei Nobelre jelölnék (ha lenne ilyen)…

Mondhatnék rengeteg értéket és mélységet, ami ezekbe a dübörgő nehézfémtartalmú sziklákba van rejtve, mégis Bruce Dickinson szólólemezeit említem: nem mint legjobbakat, hanem mint hozzám legközelebb álló, tényleg kedvenc zenéket.
 



 



 



3. A fentiek mind együtt hatottak arra, hogy egyeztetve metalkedvelő író- és ivócimborákkal (itt nem kisebb nevekre kell gondolni, mint Térey János, Nagy Koppány Zsolt, Szöllősi Mátyás) nekiduráljam magam, és megírjam Titántorkú Sámson című könyvemet, ami tényleg elsőként dolgozza fel minden szempontból szépirodalmi igénnyel (forma, intertext utalások, kidolgozottság, szerkesztés stb.) a heavy metal életérzést, az ütközésig tolt keménységtől a lélekdörzsölő Hangzáson át a könnyezve röhögésig.

Sorsszerű, hogy a mostani felkérésetekkel szinte egyszerre, december végén jelenik meg ez a könyv új kiadásban, Csillag István zseniális grafikáival gazdagon illusztrálva.

Kedvcsinálónak egy részlet a könyv legelejéről, az [intro] című fejezetből:

'Ég a szülőágyon egy szépasszony arca,
kövér páracseppek legelésznek rajta.
Ki a kezét fogja: mintha Toldi Miklós,
a rádióból meg segít tolni Meat Loaf.
Elfordul az orvos, mert fogó kell neki,
ugyanis a baba ököllel törne ki.
Nem látja így senki, hogy tartja az ujját:
ahogy a tömegek Black Sabbath-ra zúzzák.
A másik kezét is kidugja és rátol,
mintha fesztiválon bújna hálózsákból.
Elkapja a doktor, mielőtt leesne,
felsóhajt a padlón a megmentett csempe.
Felüvölt a gyermek. Minden összerezzen,
esemény történt a galaktikus rendben,
eltöpreng az egész Föld az elmúláson…
Így jött a világra Titántorkú Sámson.'
"

 

 








Dörnyei Kálmán

1. "1975-ben születtem Budapesten. Közgazdász, író, tartalékos szakaszvezető, 9. kyu-s veterán kick-box harcos vagyok, illetve az u-porti fekete lyuk koktél és a dimenziótehén űrsztráda megteremtője.

Voltam sorkatona, szőnyegbolt- és pizzéria vezető, bevásárlóközpontban menedzser és banki alkalmazott. Jelenleg egy befektetési cégnél fiókhálózati támogatóként dolgozom. Házas vagyok, egy lányom és egy fiam van, illetve három kedvenc szellemi szülöttem: Arawn a halálpap, Nordy Fox egy félig ember – félig növényszörny 26. klónja és végül, de nem utolsósorban Yabbagabb a minden lében kanál, kontár és dilettáns, harcos-varázsló, pszionicista vadtehetség.

5 regényem jelent meg eddig (4 fantasy és 1 sci-fi) és 7 novellám. Jelenleg egy lapozgatós játékkönyvön dolgozunk a feleségemmel, illetve az egyik legnépszerűbb regényem, a Kaland nélkül (No More Quests) angol nyelvű megjelenésén.

Az utolsó 2 könyvem: A Fekete Egy bővített második kiadása, illetve a folytatása, Az Arató Halál. A Fekete Egy Arawn, a halálpap gyerekkoráról és halálpappá válásának rögös útjáról szól, míg Az Arató Halál az első küldetéséről (egy eldugott templomban nyomoz egykori tanítómestere különös és váratlan halálának ügyében).

 



2. Stratovarius, Hammerfall, Rhapsody, Nightwish, Manowar.



3. Miközben írok, ritkán kapcsolok be zenét, mert általában elvonja a figyelmemet az írásról,
de edzés (ellipszis tréner) közben szinte mindig metal zenekarok számait hallgatom. Ekkor születnek meg a legjobb regényötleteim. Nem vagyok egy vizuális típus, de ilyenkor megelevenednek előttem a jelenetek, és látom például hogy hogyan mészárolja le Arawn harci kaszával a kézben a Kilenc Pokol szörnyetegeit! (nevet)

Pörgősebb események, például harci jelenetek írásánál azért előfordul, hogy bekapcsolok valamilyen zenét, és akár egymás után többször is meghallgatom.

Például a Rhapsody Reign Of Terror számát hallgattam Az Arató Halál alábbi részének megírása alatt (mindenkinek bátran ajánlom):

'Arawn nem bírta megállni, hogy ne nézzen hátra a druidára. Szívbemarkoló és egyszersmind gyomorforgató látványt nyújtott széttépett ajkával és holtsápadt, beesett arcával. Hosszú, egyenes haja valaha tisztán ragyoghatott, mint a frissen leesett hó a napsütésben, most a rászáradt alvadt vértől koszos volt és gubancos. Annyi mindent szeretett volna kérdezni tőle, de nem tehette meg.

A papok befejezték imáikat, és ugyanabban a pillanatban az élőholtak is támadásba lendültek. Egy ghoul vetődött Velmator felé, s a druida csak úgy tudott kitérni a sárgás szemfogak elől, hogy hirtelen hátravetette magát. Az öreg természetpap elvesztette az egyensúlyát, s mire visszanyerhette volna, az egyik csuhás lecsapott rá láncos buzogányával, bal vállánál találva el. A fémgolyóbistól szilánkokra törtek a csontjai. Dühödten felkiáltott – nem is a fájdalom miatt, hanem azért, mert kiejtette kezéből a hegyes végű csontnyársát.

Az élőholtak újabb hulláma borította el őket, újabb sérüléseket okozva szinte mindegyiküknek. Egy sárga szőrű ghoul megragadta a karjánál a védtelen druidát, míg egy másik a lábánál kapta el, s kirángatták a társai közül. Ekkor legalább hat zombi vetette még rá magát, s az egyiknek sikerült egy óriási húsdarabot kitépnie a nyakából. Az öregember megbicsaklott, s rángatózva összeesett – az élőholtak jobbról-balról szaggatták-harapdálták...

A szertartás kezdete előtt, amikor a foglyokat az oltár felé vezették, a szentély bejáratánál Velmator felkapta a fejét. Még nem láthatták a rengeteg állattetemet, de a druida már tudta, hogy mi történt. Megérezte a lemészárolt lények életesszenciáit, melyek még mindig ott köröztek dühösen a saját tetemeik felett. Volt köztük olyan, akit személyesen is ismert – a közeli mocsárerdő lakói. A számtalan darabra vagdalt vaddisznót kismalac kora óta istápolta, a levágott fejű szarvast hosszú évek óta igaz barátjának tartotta, míg a megnyúzott, kibelezett farkas egyszer az életét is megmentette.

Hagyta, hadd gyűljön fel benne a harag és a gyász. Nem engedte szabadjára indulatait egészen addig, míg kezdetét nem vette a szertartás, majd a küzdelem, s az élőholtak ki nem rángatták a harcoló fogolytársai közül. Amikor a zombik és csontvázak a felismerhetetlenségig harapdálták és karmolták, s halálos sérülést szerezve a földre rogyott, megtörtént az, ami csak a leghatalmasabb druidáknak adathat meg az elmúlás pillanatában.

Lelke, félig elhagyva testét, készen állt a nagy útra, de a számtalan legyilkolt állat életesszenciája összegyűlt köré, és eggyé olvadva vele, visszapréselték lelkét földi porhüvelyébe… igaz csak rövid időre, de elég energiát kölcsönözve ahhoz, hogy bosszút állhasson a csuhásokon. Lentúr továbbra is Arawnon tartva a patáját, meglepetten kapta hátra a fejét a szokatlan hangok irányába. Oroszlánbömböléshez hasonló üvöltés nyomta el a csuhások halálhörgését.

Az ördög bosszúsan kémlelte, mi okozhatja a szolgái körében támadt hirtelen riadalmat. És akkor észrevette azt a valamit, amit embernek már csak nagy jóindulattal lehetett volna nevezni. Velmator volt, de mégsem egészen ő. Egyszerre volt ember és ezernyi vérszomjas vadállat. Egy haláltusáját vívó caridori vérmedvére hasonlított – amik arról voltak híresek, hogy haláluk után még hosszú percekig küzdöttek, és ebben az állapotukban szinte elpusztíthatatlanok voltak. Velmator teste másfélszeresére nőtt, szemfogai megnyúltak, kezei medvemancsokká alakultak át, a bőre pedig egy óriási tölgyfa kérgére emlékeztetett, és ugyanolyan kemény is volt.

Az élőholtak tehetetlenek voltak ellene, a haláltusáját vívó druida félrehajigálta őket az útjából, és Lentúr felé csörtetett. – Tartóztassátok fel! – ordított az ördög a közelében álló Mararra, Mobára és a kissé távolabb lévő Belialra. A prior kántálásba kezdett, és úgy tűnt, hogy egy félelmetes varázslatért fohászkodik Dimorachhoz, amivel megállíthatja a druidát. A valóságban azonban nem tett ilyet, csak kiejtette a szavakat, de nem merített a Hit erejéből, hogy azok valóra is váljanak. Dögölj meg Lentúr! Itt az ideje, hogy én legyek az új helytartó – gondolta magában a prior.



 


Moba, a fegyvermester csak néhány másodpercig habozott, aztán Velmator elé ugrott, és kardjával fürgén lecsapott a szörny-druida fejére. Bár a penge egy ujjnyira belehatolt Velmator koponyájába, láthatólag különösebb hatással nem volt rá. Moba fürgén visszarántotta fegyverét, és előre döfött. Sikerült eltalálnia ellenfele mellkasát, de mindössze annyi történt, hogy a kard vége szilánkokra tört a kemény bőrön. Ezután Velmator következett. Teljes erőből nekirontott a papnak. Moba az összeütközés pillanatában elvesztette az eszméletét, így azt már nem érezhette, hogy ellenfele megragadja, a magasba rántja, és a derekánál kettészakítva két irányba a falhoz vágja földi maradványait. Lentúr fekete tüzet okádott fel a gyomrából. A megszállott druida lángolva rohant tovább.

Marar okulva Moba halálából, nem a fegyverével vette fel a harcot a megállíthatatlannak tűnő lénnyel szemben. Inkább átvette az irányítást néhány zombi felett. Különleges gyorsaságra bírta az élőholtakat, majd Lentúr és a természetpap közé vezényelte őket. A zombik pusztán fizikai erejükkel nem lettek volna képesek feltartóztatni Velmatort, de Marar ismerte Lentúrnak egy különleges képességét, amit a közelében tartózkodó alacsonyabb rendű élőholtakon tudott alkalmazni. – Robbantsd fel őket, nagyúr! – kiáltotta, és még szinte be se fejezte a mondatot, Lentúr a puszta akaratával megsemmisítette a druida elé érő hat zombit.

Az élőholtak szinte egyszerre robbantak fel. A detonáció ereje hátravetette Velmatort. Az egyensúlyát vesztett természetpapra három csontváz ugrott, s leterítették a földre. Mire feltápászkodhatott volna, újabb és újabb csontvázharcosok érkeztek. Lentúr felrobbantotta őket is. Egy idő után már nem is lehetett kivenni a druida alakját a tűztengerben, s hamarosan elérkezett a pillanat, amikor egy caridori vérmedve is feladja a küzdelmet, és végső nyugalomra szenderül. Ahogy a lángok alábbhagytak, láthatóvá vált a tűzgolyók okozta kráter mélyén a természetpap újra emberi formát felvett, összeégett teste. A lelke viszont már messze járt.'


Kiélezettebb párbeszédek írásához pedig az alábbi számok a kedvenceim: a Stratovarius-tól a Stratofortress, illetve szintén tőlük a Find Your Own Voice. Például ilyen párbeszéd Az Arató Halálban az alábbi rész - katt

Melankolikusabb számok hallgatásakor gyakran előbújik a költői vénám. Például a Kaland nélkül írásakor Behemor a barbár alábbi monológjánál (szám hozzá: Stratovarius: Mother Gaia) - katt!"

 

 








Dragomán György

1. "Író vagyok, főleg regényeket írok, a legismertebbek a Máglya és A fehér király, ezek több mint harminc nyelven jelentek meg a világon mindenfelé olvashatók. Erdélyi gyerekkorom inspirálta őket (Marosvásárhelyen nőttem fel), kalandos történetek a diktatúra kulisszái előtt.



2. Rengeteg kemény zenét hallgatok, a nagy klasszikusoktól, Maiden, Metalica, Judas, Sabbath kezdve el egész az olyan sötétebb zenékig mint a Samael, az Ahab vagy a Thy Catafalque. De nagyon szeretem például a Bad Religiont, a Rollins Bandet, Iggy Popot.

Végtelen hosszú listáim vannak kemény zenékből, de rengeteg jazzt meg klasszikust meg világzenét is hallgatok.

Ha kedvenc lemezt kéne válasszak, bajban lennék, de aztán mégiscsak a Maidentől a Seventh Son-t választanám, azzal (és az …And Justice For All albummal) udvaroltam tizenöt évesen a későbbi feleségemnek, úgy, hogy közösen hallgattuk, én meg fordítottam neki a szövegeket.

 



Az meg külön poén, hogy tizenöt éves nagyfiam, teljesen magától mindenféle szülői ráhatás nélkül megtalálta ezeket a zenéket magának, de annyira, hogy elkezdett gitározni, összespórolt magának egy gitárra meg erősítőre való pénzt, és most azokat a számokat gyakorolja a szobájában, úgy, hogy zeng tőle a ház, amelyek miatt a szülei annak idején egymásba szerettek.

 



3. Jótól kérdezed, én mindig zenét hallgatok írás közben (bár nem feltétlenül azt, amiről az írás szól majd). Ráadásul képes vagyok egyes számokat vagy részleteket heteken át loopolni, a Thy Catafalque Holdkomp című számának utolsó három percét például több héten át loopoltam a Máglya írása közben.

De használtam így Strapping Young Lad-et, Arch Enemy-t, Ahab-et, Tiamatot, My Dying Bride-ot, még Amon Amarth-ot is. (És persze csomó más, nem metal zenét is.)

A legutóbbi könyvem az Oroszlánkórus, az novelláskötet, egészen tele van zenével, szinte mindegyik írást konkrét zene ihlette. Két kifejezetten metalos darab is van benne, a Hevimetal, ami egy nagy Judas tribute és a Szakállas villanyszerelő, ami pedig egy AC/DC omázs.

És írtam egyszer egy Maidenes szöveget is, az a címe, hogy A maidennel csajozni, ez kötetben még nem jelent meg, de az index.hu közölte."

 









Gaura Ágnes

1. "Gaura Ágnes írói álnév, a mögötte rejtőzködő énem magyar fantasyt ír:
nem egyszerűen magyar környezetben, hazai karakterekkel játszódó regényeket, hanem a magyar folklór, hiedelemvilág gazdag anyagából merítkező (eddig jellemzően urban) fantasyt, melynek kötetei a Delta Vision kiadó gondozásában jelennek meg.

2012-ben mutatkoztam be a 'Magyar nyakba magyar szemfog!' szlogennel fémjelzett, jelenleg ötkötetes Borbíró Borbála-sorozat (Boriverzum) első könyvével (Vámpírok Múzsája), jelent meg novelláskötetem (Embertelen jó címmel), 2017-ben pedig egy önálló, tündéres regényem (Túlontúl).

 




2. Az érdeklődési területem talán azt sejteti, hogy a szabadidőmben elsősorban népdalokat dúdolgatok, de azért a folk metal hallgatása gyakrabban előfordul – a Dalriada zenéit nagyon szeretem. Régóta gondolkodom azon, hogy az egyik számukat – a Nap és Szél házát – valahogy beledolgozom a Boriverzum-kötetek egyikébe, egy időben ez volt a kisfiam kedvence, így rengeteget hallgattuk az írás közti pihenőkben.
 



 


Éveken keresztül énekeltem kórusban, és ez meghatározza, hogy az a fajta zene nagyon közel áll hozzám, amelyben komoly énekesi teljesítményt hallani. A koromnál fogva rockból, metalból a klasszikusokat hallgatom a legszívesebben: Freddy Mercuryt felülmúlhatatlannak tartom, és persze ifjúságom bulizenéi határozzák meg az ízlésemet (Led Zeppelin, AC/DC, Guns N' Roses, Metallica, Apocalyptica). Na, ez az, amit nem tudok hallgatni, ha dolgozom, mert a kisfiam úgy érzi, hogy valamit valamiért: ha én írok, akkor ő ugyanazon a gépen zenét hallgat, mert az neki jár (illetve, ő ezt munkamegosztásként definiálja).

 



Szerencsére elég jó zenei ízlést sikerült belé nevelnünk, így mindössze annyi történik, hogy ha a gépnél ülök, a kortárs rock bömböl: most jellemzően Skillet, Linkin Park, Starset és Three Days Grace. Néha nosztalgiázunk egy kis Van Canto-val. Szerencsére Babymetalt már nem hallgat, az kemény időszak volt. Viszont imádtam, amikor kórusban üvöltötték a gyerekeim, hogy 'Hol van az icipici szandál!' – vagyis az AC/DC Thunderstruck első sorait, angoltudásuknak megfelelő, színvonalas fordításban.


 





3. Időnként jólesik a háttérzene, de az az igazság, hogy a regényírás sokkal hatékonyabban megy csöndben, így ha fantasy szöveget írok, inkább a pihenőkben lazítok zenével, és természetesen előfordul, hogy ennek konkrét hatása is megmutatkozik a regényeimben.

A Boriverzumban a rangidős vámpír-elit a klasszikusabb zenéket preferálja, míg a pórnéphez tartozó 'fiatalok', illetve a főszereplő vámpírológusom rendszeresen hallgatnak rockzenét. Az előbbiek időnként még énekelnek is:

'– Irány a karaoketerem – mondta sejtelmesen, én pedig szó nélkül követtem. Nemcsak hogy egyből megláttuk, de meg is hallottuk depressziós vámpírunkat, aki épp a színpad közepén nyomta mély átéléssel a Queen együttes ősrégi, de ezek szerint örök érvényű nótáját, melynek refrénjéhez több vámpír is csatlakozott. 'Who wants to live forever', zúgott az egész terem.
Összenéztünk Attilával, és kivételesen egyetértettünk: Bélát soha, de soha nem lett volna szabad a színpadnak még csak a közelébe sem engedni. A bőrkabátját remekül lengette a kitartott hangoknál, más kérdés, hogy jobb lett volna, ha nem tart ki semmiféle hangot.
– Remélem, tud segíteni ez a majom, különben sosem bocsátom meg ezt az élményt – súgta a fülembe Attila.
– Nekem sokkal rosszabb – súgtam vissza. – Egyébként is jó a hallásom, most meg még inkább hallom, mennyire ótvar ez az egész.
– Ha te hallod, akkor ez a sok önjelölt Fred Mercury hogyhogy nem?
– A vámpírsággal együtt jár az érzékszervek kifinomulása. Meghallják a legapróbb neszt is, amire emberként nincs esélyed. De abszolút hallást nem ad. Aki emberként hamisan énekel, az vámpírként is úgy fog.'

(Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája)

 



Ez a vámpírregény-folyam egy alternatív Magyarországon játszódik, ahol a a politikai játszmákat elsősorban vámpírok irányítják. A sorozat egy vagány, nagy dumájú vámpírológus kalandjaira koncentrál, aki kénytelen a kormányzáshoz elengedhetetlen vámpírokkal együttműködni. A Boriverzum erősen épít a magyar néphagyományra, vámpírjai nem csillognak, és nem szeretnek bele pillákat rebegtető gimis lányokba, viszont szerepeltet olyan lényeket, amelyek kifejezetten errefelé 'honosak' (pl. táltos, lúdvérc, tündér, vagy épp a rézfaszú bagoly). "




1. rész
A. M. Aranth - Holló-Vaskó Péter
Babiczky Tibor
Bán Mór
Bíró Szabolcs
Bukros Zsolt
Az 1. részhez kattints ide!
 



Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
LEANDER KILLS - Holtversenyben győztek A Dal első válogatóján!
2018. január 21. (vasárnap) 03:16

A 2018-as A Dal szombati első válogatóját a Leander Kills holtversenyben nyerte meg Süle Tamással. A Nem szól harang című Leander Kills nóta és Süle Zsolt balladisztikus Zöld a május dala egyaránt 44 pontot kapott a zsűritől. Lesz még rockbanda a későbbi válogatókon is, hiszen az AWS és a Nova Prospect is bejutott a harminc elődöntős, produkció között. "Ez a gitártéma, ez a riff baromi jó, irigylésre méltó, bárcsak én írtam volna egyszer ilyet. Remélem, még fogok még egyszer" - mondta értékelésében a Skorpió frontembere, Frenreisz Károly, a zsűri egyik tagja. A zsűri pontszámai: Mező Misi - 9, Schell Judit - 9, Both Miklós - 9, Frenreisz Károly - 9, a közönség pontszáma: 8.   www.facebook.com/leanderkills   LEANDER KILLS - Nem szól harang (A Dal 2018, válogató)    

MYLES KENNEDY - A márciusi szólóalbum második dala: Haunted By Design
MYLES KENNEDY - A márciusi szólóalbum második dala: Haunted By Design

Year Of The Tiger címmel március 9-én lát napvilágot az Alter Bridge frontember és Slash zenésztárs Myles Kennedy első szólóalbuma, a lemez szöveges videóval kísért második...

MICHAEL SCHENKER FEST - Az első előzetes a márciusi Resurrection albumhoz
MICHAEL SCHENKER FEST - Az első előzetes a márciusi Resurrection albumhoz

Resurrection címmel március 2-án jelenik meg az ex-Scorpions, ex-UFO gitáros Michael Schenker új stúdióalbuma a Nuclear Blast gondozásában. A Michael Schenker Fest néven futó anyag...

ALONE IN THE MOON - Két új dal a budapesti csapattól: Budapest Nihil EP
ALONE IN THE MOON - Két új dal a budapesti csapattól: Budapest Nihil EP

Budapest Nihil címmel egy 2 dalos EP-vel jelentkezett a 90-es évek rockzenei világát új köntösben elővezető budapesti Alone In The Moon trió. A csapat 2015 nyarán tűnt fel a Collection...

BAD WOLVES - Itt a Zombie feldolgozás, amelyben a néhai Cranberries énekesnő szerepelt volna
BAD WOLVES - Itt a Zombie feldolgozás, amelyben a néhai Cranberries énekesnő szerepelt volna

Mi is megírtuk, hogy a pár napja váratlanul elhunyt The Cranberries énekesnő,  Dolores O'Riordan azért tartózkodott Londonban, mert a Bad Wolves nevű Los Angeles-i metal bandánál...

ALLSUCKALL - Albumpremier: Isten Gyártó Gép
ALLSUCKALL - Albumpremier: Isten Gyártó Gép

Isten Gyártó Gép címmel megjelent és azonnal végig is hallgatható az egri power rocker AllSuckAll első nagylemeze, amit február elejétől a Tankcsapda Béoldal turnéjának egyes...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS