SLAYER - Kerry King gitáros 10 kedvenc metal albuma

Az AC/DC-től a Venomig

2017. július 16. (vasárnap) 06:25 | utoljára módosítva: 2017. július 16. (vasárnap) 08:23

Pár hete a Rolling Stone magazin összeválogatta a 100 legnagyobb metal album listáját, és ehhez nemcsak a Metallica dobos Lars Ulrich véleményét kérték ki (Lars Ulrich 15 kedvenc metal albuma), valamint a Judas Priest frontember Rob Halfordét (Rob Halford 10 kedvenc metal albuma), hanem Ozzyét (Ozzy 10 kedvenc metal albuma) és a Slipknot, Stone Sour énekes Corey Taylorét is. De még a Gojira frontemberét (Joe Duplantier 10 kedvenc metal albuma)is megkérdezték.

Az illusztris sorból nem maradhatott ki a Slayer gitárosa sem, és akárcsak az Avenged Sevenfold énekese, M. Shadows, Kerry King is részletesen elmesélte, hogy az ábécé sorrendbe pakolt 10 kedvenc metal albuma miért is volt rá akkora hatással.

 








AC/DC - Highway To Hell (1979)


 

"Több esetben is dönthettem volt sokféleképpen. Szeretem a Powerage albumot. Szeretem az If You Want Blood You've Got It albumot. Az összes korai AC/DC anyag annyira nagyszerű, de a Highway To Hell, amellett, hogy Bon utolsó albuma volt, hiba nélküli. Egyben egy szuper-szuper módon kidolgozott is.

Van talán egy komorabb hangulata a lemeznek. A Walk All Over You egy elég sötét hangulatú dal. A Highway To Hell meg nagyon is az. A Night Prowler szuperkomor. Talán ezért is jön be nekem ez az album, nem tudom, de annyi minden egyszerűen csak óriási ezen a lemezen."





BLACK SABBATH - Sabotage (1975)



"A Sabotage egy nagyon súlyos lemez. Annyi jó cucc van rajta. Amikor kiválogattam ezeket a lemezeket, azokat szedegettem össze, amiket edzés vagy vezetés közben hallgatok, a Black Sabbath-tól pedig a Sabotage ilyen. Ezen van a Megalomania, a Symptom Of The Universe, aminek kétségtelenül ott a hozzáállásuk, az állásfoglalásuk, de a Hole In The Sky is. És az instrumentális Supertzar is ezen a lemezen van. Azt is szeretem. Valamiért nagyon el tud kapni."

 




EXODUS – Bonded By Blood (1985)


 

"Átnéztem a lemezeimet, amikor összeraktam ezt a listát, és hát ott volt ez a banda is. Ó, az Exodus... Ha egyetlen lemezt kellene kiválasztanom tőlük, amit aztán az életem végéig hallgatok, akkor az a Bonded By Blood lenne. Szeretem a Shovel Headed Kill Machine-t és a The Atrocity Exhibitiont, de a Bonded By Bloodon óriási dalok vannak. A Strike Of The Beast az egyik legnagyobb kedvencem tőlük. Olyannyira az, hogy az egyik turnén játszottuk is.

1985-ben volt az Ultimate Revenge turné, ahol együtt játszottunk az Exodus-szal és a Venommal. Nem sokat lógtam együtt Baloffal (Paul Baloff, az Exodus néhai énekese), de arra emlékszem, hogy együtt lógtam Gary Holttal és minden bizonnyal Rick Hunolttal is. Olyan volt, mintha ugyanabban a bandában játszanánk. Persze, mi egyértelműen komorabbak, sötétebbek voltunk náluk, de a hangzásunk hasonló volt, a kiállásunk is nagyon hasonló volt, akárcsak az agresszivitásunk is Hasonló struktúrára épültek a dalaink is. Ők a Bay Areából jöttek, mi Los Angelesből, és amolyan testvér csapatok voltunk.

Óriási dalokkal van tele a Bonded By Blood, olyanokkal, mint a Piranha, a Bonded By Blood, az And Then There Were None. Csupa nyerő nóta. Ezen a lemezen nincs mit átugratni. Amikor felteszem, az elejétől a végéig meghallgatom."






IRON MAIDEN – The Number Of The Beast (1982)


 

"Nehezen tudtam kiválasztani egyetlen Iron Maiden lemezt, mert az első hármat egyformán szeretem. Végül azért döntöttem a Number Of The Beast mellett, mert ez volt Bruce első albuma, ő pedig kitaposta mindenki belét ezen a lemezen. Csak jött és lerombolt mindent, amit szerinte addig a Maiden jelentett. És az Iron Maiden korábban is óriási volt. Akárcsak a Judas Priest esetében, itt is azt a lemezt választottam ki, ahol a banda rátalált a saját hangzására, ami aztán évtizedeken át megmaradt.

Szerettem Paul Di'Anno-t (a Maiden eredeti énekese), a zene meg akkor inkább punk-hatású volt, ami nekem szintén bejött, de Bruce volt az az énekes, aki metal királysággá tette őket. Meglehet, hogy Paul távozása után némiképp kivették a punk elemeket, mert a Number Of The Beast inkább volt metal album, de úgy gondolom, hogy Bruce változtatta meg őket. Ez szimplán heavy metal volt.

Annak idején egy csomó mindent feldolgoztunk erről a lemezről. A 22 Acacia Avenue-t például, de abban is biztos vagyok, hogy belekaptunk a Hallowed Be Thy Name-be is, de az nem az a nóta, amivel élőben is megpróbálkoztunk volna, nem a mi stílusunk. A Number Of The Beast-et is összepróbáltuk, de koncerten sosem játszottuk el.

És az Invader dalt is szerettem. Valaki említette nekem, hogy Steve utálja azt a nótát. És én ezt meg is értem, mert nálunk is van néhány dal, aminél azt mondom: 'A fenébe, utálom azt a számot'. Kib...ottul megvetem például a Desire-t és utálom a Cleanse The Soult is. De amikor az Invader felbukkant annak idején, én imádtam. Próbáltam aztán megérteni, hogy Steve miért utálja. De nem jöttem rá. De ő közel áll ahhoz a dalhoz, ahogy én is közel állok a sajátjaimhoz, szóval ez a helyzet. A véleményeddel nincs semmi gond, Steve. Te írtad a nótát."

 




JUDAS PRIEST – Stained Class (1978)


"Számomra, ha végigveszem a történetüket, ez tűnik a legteljesebb Judas Priest lemeznek. Szeretem a Stained Class intróját. És Rob Halford a legkedvencebb énekesem, rögtön utána pedig Ronnie James Dio jön, majd Bruce Dickinson.

Az összes korai lemezükön vannak riffek, akárcsak egy csomó későbbi albumon, de a Stained Class volt az az album, ahol igazán megtalálták, hogy milyen lesz a Judas Priest hangzás. Egy kicsit persze fejlődött aztán, de számomra itt jobban kidomborodik, mint akár Sin After Sin lemezen, akár a Sad Wings Of Destinyn. Itt jobban összejött szerintem.

A Sin After Sin-ről feldolgoztuk a Dissident Aggressor dalt, mert az egy szupersúlyos, de nagyon obskúrus dal, utána meg nagyon sokan azt hitták, hogy az a saját nótánk. De ezen a lemezen ott volt az a két gitáros cucc és valamivel letisztultabb is lett. Valahogy talán úgy, ahogy a Reign In Blood hozta el nálunk a jövő Slayer hangzását. Azóta lényegében úgyanúgy szólunk."
 






MERCYGUL FATE - Melissa (1983)


"Csaknem elfelejtettem feltenni a listára a Mercyful Fate-et. Ahogy nézegettem a lemezeimet, egyszercsak beugrott: 'Ó, isten, a Mercyful Fate!' Ők a Melissa lemezen találtak rá a hangzásukra. És ha együtt maradtak volna, akkor talán a mai napig így szólnának. óriási dalszerzés jellemzi ezt az anyagot. Szeretem a Michael Denner és Hank Shermann alkotta gitárduót, King Diamondnak pedig teljesen egyedi az énekstílusa. Vagy szereted vagy gyűlölöd.

A Melissa lemezen nehezen talált hibát bárki is. Egyszerűen csak remekül összehozták az egészet. A Slayer Hell Awaits albumára egyértelműen hatott a Mercyful Fate. A szuperhosszú dalokból is kiderül ez, ahogy a 10 ezer riffváltásból is. Ez kétségtelenül az ő hatásuk volt. A Melissán ezt az olyan nótákban hallani, mint az Into The Coven és a Melissa. Amikor csak meghallgatom, annyira szomorú egy dal, hogy aztán egész nap velem marad. Csak dúdolom magamban.

2015-ben, az utolsó Mayhem Festen, amin játszottunk, sikerült felkerülnöm a színpadra King Diamond mellé és az Evil nótát vagy nyolc alkalommal is elnyomtuk a turnén. Gigantikus élmény volt számomra, akárcsak Kung számára. És én nem is így látom magam... 'Az ott King Diamond! Mi a francért kellek én arra a színpadra?' De ő nagyon akarta, és ha annak idején a tinédzser Kerrynek azt mondtad volna, hogy egy napon majd King Diamond mellett leszel a színpadon és Mercyful Fate dalokat fogsz játszani, kapásból elküldtelek volna a francba.

Noha a Melissa ugyanabban az évben jött ki, mint a Slayertől a Show No Mercy, nekik voltak korábbi cuccaik, az EP-jük is megvolt nekem, persze, szóval az én szememben ők nagyobbak voltak nálunk. És akkor még tinédzser voltam, vagyis szuperfogékony mindenre. Nagyon könnyen rákattantam egy hősre."






METALLICA – Master Of Puppets (1986)


"Nem kellett sokat töprengenem, hogy melyik Metallica lemezt válasszam ki, de nem is kapkodtam el a döntést. A Metallica egy óriási banda és itt a helyük ezen a listán, és azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mondjuk edzés közben melyik lemezüket tenném fel. Az pedig a Puppets lenne, mert ezen van az egyik legnagyobb kedvencem tőlük, talán a legkedvencebb Metallica nótám mind közül, és ez pedig a Damage Inc. nóta. A legjobb, amit valaha írtak. És ezt egy hardcore-thrash kölyök mondja. Ezzel meg is indokoltam, hogy miért ez a lemez van itt.

Ha a Metallicát thrashnek tartod, és az is volt a banda egy adott ponton, meg az is maradt egy jó ideig. Azt is mondanám, hogy a Metallica volt az első thrash banda. Jobban be voltak ágyazódva annak idején, mint mi. Emlékszem, láttam őket a korai időkben Orange County-ban, egy olyan helyen, ahová később rendszeresen jártunk, a Woodstockban. Jeff és jómagam mindig alaposan felkészültünk, megnéztük, hogy milyen bandák lépnek fel, hogy mi zajlik a színtéren.

Hallottunk a Metallicáról és mivel hozzánk elég közel játszottak, elmentünk megnézni őket. És lényegében csakis arra emlékszem, hogy lesem Dave Mustaine-t, ahogy játszik, ahogy nyomja azokat az őrült szólókat, és közben még csak rá sem pillantott a kezére. 'Ez a fickó kib...ottul tud! Bámulatos. Óriási tehetség.' Sajnos a démonjai kiszívták belőle a legjobb oldalát és egy másik utat kellett választania.

De a Master Of Puppets lemezen óriási cuccok vannak. Szeretem a Batteryt, a Mastert. Az mondjuk nekem egy kicsit hosszú. Tudod, a Slayerben nem igazán vannak epikus dalok, mert rájuk unok. De ezen a lemezen egy csomó óriási dal van."






OZZY OSBOURNE – Diary Of A Madman (1981)


"Nehezen tudtam választani a Blizzard Of Ozz és a Diary Of A Madman (az első két Ozzy szólóalbum) közül. És ha már itt tartunk, választhattam volna bármelyik olyan lemezét is, amerlyolen Zakk Wylde gitározik, mert ő egy szupersztár.

Az első Ozzy szólólemez (Blizzard) óriási volt, ott kaptál először ízelítőt Randy Rhoads játékából, de a Diary nem tánt annyira billentyű-hatásúnak. Nekem súlyosabbnak tűnt, például a nyitó Over The Mountain dallal. Az a nóta kib...ott kemény. Ahogy megjelent a lemez, azonnal beleszerettem. És a Diary Of A Madman nóta meg annyira félelmetes azzal az intróval. Kísérteties. És ott a Belierver - a francba, az is egy hatalmas szám.

Láthattam is Randyt Ozzyval, Randy utolsó szilveszteti buliján, azt hiszem, hogy Long Beachben. Óriási volt! És nagyon izgatott, hogy a következő 20-30 évben is láthatom majd őt játszani, de ez aztán nem így lett. Szerencsére nem hagytam ki azt a koncertet, mert az egy olyan emlék, ami nem sok embernek adatott meg. Semmi erőlködés nem volt a játékában. Ahogy nézted őt, tudtad, hogy egy született tehetség. Úgy játszott, hogy a nehéz témák is egyszerűnek látszottak."
 





RAINBOW - Long Live Rock'n'Roll (1977)


"Ronnie James Dio annyira hatalmas énekes - sajnos csak volt. A Rainbow-val sosem láttam, de amikor a Black Sabbath élén láttam, világos volt, hogy ő is egy született tehetség. Épp olyan volt, mintha a lemezen hallanám. Ennyire jó volt. És mostanában nagy Ritchie Blackmore reneszánszomat éltem. Óriási dolgokat írt és nem is kap annyi elismerést, amennyit érdemelne.

Szeretem a Rising albumot és a Stargazer dalt, de számomra a Long Live Rock'n'Roll nyújtja a legtöbbet - dalról dalra. Óriási cuccok vannak ezen a lemezen. És kemény is az anyag. Mindössze hat-hét nóta van a lemezen, és egyedül az utolsót nem szoktam hallgatni. Ott a Kill The King, a Long Live Rock'n'Roll, a The Shed, a Gates Of Babylon... Jézus Krisztus, az egyike a legkirályabb nótáknak!

Ami meg Blackmore-t illeti, szeretem a Deep Purple-t, szeretem a Rainbow-t, amíg Dio ki nem szállt és Blackmore el nem indult a pop irány felé Graham Bonnet és Joe Lynn Turner énekesekkel. Akkor is születtek óriási dalok, de az nem az a vonal, amiért szeretem a Rainbow-t. Szerintem Blackmore munkája a Deep Purple-ben hatással volt a thrashre is.

Nehéz volt nem egy Purple lemezt kiválasztanom, és ha úgy döntöttem volna, akkor minden bizonnyal a Machine Head szerepelne itt. A Highway Star idején úgy tűnt, hogy Ritchie szeretne gyorsabban ritmusozni, mint a Sabbath. A Sabbath-nak beletelt jó időbe, mire megközelítően olyan gyors lett, azt hiszem. Szerintem az már inkább a Dio-korszakban történt, az olyan témákkal, mint a Neon Knights és társai. Az már thrashes nekem, de Blackmore jóval korábban így nyomta.

És a Highway Start fel is dolgoztuk annak idején. Az talán az egyetlen ilyen a történetünkben, mert a legtöbb bulin játszottuk is, mert egy hatalmas nóta. De ha végigveszem a Blackmore lemezeket, akkor számomra a Long Live Rock'n'Roll az, amelyiken a legtöbb jó dal van."






VENOM – Black Metal (1982)



"A 80-as évek elején még egész máshogy lehetett zenékhez jutni, mint manapság. Meg kellett várni, amíg az olyan brit magazinok, mint a Metal Forces és a Kerrang! megérkezett az import-boltokba. Azokban lehetett olvasni az olyan bandákról, akikről az amerikai újságok egyáltalán nem írtak.

Ma már az internettel, mindenki számára elérhető a tudás. Ezért volt hát számomra olyan fontos, hogy eljárkáljak a kisebb boltokba, és ahogy megjöttek ezek az újságok, azonnal meg is vettem ezeket, hogy tudjam, mi zajlik a színtéren. Amikor a Venom fotóit megláttam, azonnal tudtam, hogy ez aztán nagyon menő. Mai szemmel persze lehet nevetni, gúnyolódni a fotókon, de akkoriban, pláne egy ilyesmire fogékony tinédzser számára, ez olyan volt, hogy 'Hú, ezek aztán kib...ott nagy arcok!'

A korai Slayer úgy is nézett ki, mint a Venom. Még kerestük önmagunkat, befolyásolhatók voltunk, és akkoriban leginkább egyfajta keveréke voltunk a Venomnak meg a Mercyful Fate-nek, talán egy kis Priesttel, és talán egy kis punkkal is. Mi innen jöttünk. Azért választottam a Black Metal lemezüket, mert úgy gondolom, hogy idővel a Venom egyre jobb lett. Ők voltak a legjobb legrosszabb csapat! De a Black Metal lemezen hallani lehetett, hogy jobbak lettek. És óriási dalokat írtak.

Emlékszem, a nagylemezek között EP-ket, kislemezeket is kiadtak. A Bloodlust nóta például kijött korábban kislemezen. A Bloodlust ma már fent van a Black Metal remaszterizált verzióján. És a dalok egyre jobbak lettek. Súlyosak. Nem tudom, hogy nevezném-e... Azt hiszem, hogy thrashnek nem mondanám a Venomot, de kétségtelenül a metal egy gyorsabb verzióját nyomták. A szarba, ez black metal. Ők rakták össze ezt a kifejezést."



 

Hozzászólások

[017394]
lackovkin
nem hiaba imadom a Slayert, ez a lista nalam is 100 szazalekosan bejon...oriasi klasszikusok...
Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
AMON AMARTH - Az ex-Candlemass énekessel adták elő a Hel dalt, videóval
2017. július 20. (csütörtök) 11:22

Az augusztus 23-án a Barba Negra Trackben játszó Amon Amarth pár napja a svédországi Gefle Metal Fesztiválon az ex-Candlemass énekessel adta elő a Hel című dalt, amely eredetileg a 2008-as Deceiver Of The Gods albumon jelent meg - Messiah Marcolin vendégeskedésével. Egy rajongói videót meg is nézhetsz a közös akcióról. Pár napja egy új videóval jelentkezett az Amon Amarth. A tavalyi Jomsviking album The Way Of Vikings dalához a lengyel Grupa 13 stábbal (Behemoth, Kreator stb.) forgatták a cseppet sem vikinges klipet, amelyben még régi magyar 100 forintos is felbukkan.   A koncert Facebook oldala   A Hammer Concerts bemutatja: Jomsviking European Tour 2017 AMON AMARTH Augusztus 23. Budapest Barba Negra Track   Jegyek 6999 Ft - Elővételben 7999 Ft - A koncert napján AMON AMARTH w/ MESSIAH MARCOLIN - Hel (Gefle Metal Festival, Gävle) AMON AMARTH - The Way Of Vikings (a 2016-os...

ATTIC - Új dal King Diamond legnagyobb rajongóitól: Sanctimonious
ATTIC - Új dal King Diamond legnagyobb rajongóitól: Sanctimonious

Sanctimonious címmel augusztus 18-án jelenik meg a King Diamond, Mercyful Fate hangulatú klasszikus metalt játszó német Attic második albuma, a 2012-es The Invocation lemez folytatása. A...

ACCEPT - A harmadik előzetes az augusztus elején érkező albumhoz
ACCEPT - A harmadik előzetes az augusztus elején érkező albumhoz

The Rise Of Chaos címmel jelenik meg augusztus 4-én az Accept új stúdióalbuma. A klipes címadó dal után a harmadik albumelőzetes is megérkezett a teuton metal legendától. A 2009-es...

SPORTALSHOW 2017 - „Az a tapasztalatunk, hogy kevésbé tematikus napokat kell csinálni"
SPORTALSHOW 2017 - „Az a tapasztalatunk, hogy kevésbé tematikus napokat kell csinálni"

A mai napon startol Esztergomban a harmadik Sportalshow fesztivál. Az alapvetően rockzene orientált rendezvény idén a koncerteken kívül sok egyéb mást is kínál a látogatóknak, többek...

THE AGONIST - Klippremier: The Raven Eyes
THE AGONIST - Klippremier: The Raven Eyes

Five címmel jelent meg még tavaly szeptemberben a Vicky Psarakis énekesnő vezette kanadai The Agonist ötödik stúdióalbuma, amelynek The Raven Eyes most kapott klipet. A Five a csapat...

PARADISE LOST - Friss előzetes a szeptemberi Medusa albumhoz
PARADISE LOST - Friss előzetes a szeptemberi Medusa albumhoz

Szeptember 1-jén jön ki a doomosnak ígért új Paradise Lost album, a Medusa, amit Jaime Gomez Arellano producerrel vettek fel Angliában, a wiburni Orgone stúdióban. A tizenötödik...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS