AVENGED SEVENFOLD - M. Shadows énekes 10 kedvenc metal albuma

Az At The Gates-től a System Of A Downig

2017. július 11. (kedd) 08:28 | utoljára módosítva: 2017. július 11. (kedd) 10:24

Néhány hete a Rolling Stone magazin összeválogatta a 100 legnagyobb metal album listáját, és ehhez nemcsak a Metallica dobos Lars Ulrich véleményét kérték ki (Lars Ulrich 15 kedvenc metal albuma), valamint a Judas Priest frontember Rob Halfordét (Rob Halford 10 kedvenc metal albuma), hanem Ozzyét (Ozzy 10 kedvenc metal albuma) és a Slipknot, Stone Sour énekes Corey Taylorét is. De még a Gojira frontemberét (Joe Duplantier 10 kedvenc metal albuma)is megkérdezték.

Az illusztris sorból nem maradhatott ki az Avenged Sevenfold énekese sem, ráadásul M. Shadows nagyon részletesen el is mesélte, hogy az ábécé sorrenbdbe pakolt 10 kedvenc metal albuma miért is volt rá akkora hatással.

 








AT THE GATES - Slaughter Of The Soul (1995)


 

"A suli után minden nap mentem a Bionic nevű lemezboltba, és volt ott egy srác, Mike, aki folyton death, thrash és black metalt nyomatott, amikor dolgozott. Ő mutatta meg nekem az In Flames-t, de a Dark Tranquillityt is, egy napon pedig az At The Gates zenekart is. Amikor besétáltam, megkérdeztem, hogy épp mi szól, mert a punk rockot is nagyon bírtam. Egy csomó cuccban nagyon szerettem a sebességet és a vadságot.

Mondtam is a zenére, hogy 'Nos, minden daluk nem lehet ilyen. Már úgy értem, hogy ez hihetetlen!', ő meg erre: 'Nem. Vidd el a Slaughter Of The Soult, itt a CD, később meg fogod köszönni nekem'. Aztán ültem a kocsiban és az egész lemez olyan volt, mintha az arcodba csapnának egy téglával. De nem csak erről volt szó, a riffek is hatalmasak voltak, akárcsak a dalszerzés és a hangzás is jó volt. Voltak lágyabb momentumok is, de aztán visszatért a durvulat, jött az újabb gyomron rúgás.

Szóval, ez a lemez mindent megváltoztatott számomra, mert rájöttem, hogy vannak bandák, amelyek még súlyosabban, még erőteljesebben, még jobban nyomják, mint mások, ugyanakkor hatalmas nótákat írnak és bizonyos szempontból még melodikusak is. Egy rakás black metal bandát is hallgattam, de nekem személy szerint ott a riffek annyira nem voltak óriásiak, az At The Gates CD-je viszont egy évre beragadt a kocsiban, és akinek csak tudtam, mutogattam is.

Szerintem egy csomó mindent használtunk is az Avengedben ebből, ahol ezek a tuka-tuka thrash ütemek mennek. Ez egy fontos lemez volt számomra. Amikor újra összejöttek Belgiumban volt is velük egy közös bulink. Úgy képzeltem, hogy ezek a lehető legőrültebb kinézetű őrült figurák lehetnek, és mókás volt, hogy tök normális fickók álltak ki a színpadra, és közben gyilkoltak... Én meg csak lestem: 'Hű, ez őrület. Ezek a fickók olyanok, mint én, ember'..." (nevet)





DREAM THEATER - Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory (1999)



"Ez volt az első Dream Theater lemez, aminek igazán esélyt adtam. Emlékszem, hogy a Warped turnén voltunk, talán 2004-ben, és The Rev ( (Jimmy Sullivan, a 2009-ben elhunyt A7X dobos) ezt hallgatta a buszban. Új volt a CD-játszónk és amikor neki kellett vezetnie, ezt nyomta be, aztán fogtam én is a CD-t, benyomtam a lejátszómba és hátul elmerültem a lemezben. Tetszett a története. Minden tetszett a Dream Theaterben ezen a lemezen.

Aztán persze visszaástam és nagyon jól megismertem a komplett diszkográfiájukkal, de ez volt az az album, ami számomra mindent megváltoztatott, mert ez volt az első alkalom, hogy egy teljes történetet hallottam egy lemezen. Akkor még nem hallottam az Operation: Mindcrime-ot a Queensryche-tól. Ez volt az első igazi konceptalbum, amibe igazán beleástam magam, és a hatására egy csomó mindent másképp kezdtem látni. Olyan jól volt összerakva, progresszív jelleggel és a dallamok is briliánsak voltak.

Ez volt az első alkalom, hogy igazán megismerkedtem John Petruccival és a gitárjátékával. Noha egyike a leginkább nagyra becsült gitárosoknak, Petrucci mégis alulértékelt szerintem, mert nem csupán technikai szempontból bámulatos, de érzelem szempontjából is mindig a legjobb hangokat fogja le.

Ez a lemez megmutatta nekem, hogy heavy metal zenével is el lehet mondani egy nagy sztorit. Egy csomó mindent fel lehet pakolni egy CD-re, nem kell mindig ragaszkodni a hagyományos formákhoz. Egy egész kalandot ki lehet hozni egy lemezből. Szóval, erre ennek a lemeznek köszönhetően jöttem rá."





HELLOWEEN – Keeper Of The Seven Keys: Part II (1988)



 

"Az I Want Out dalt egy tetkószalonban hallottam San Jose-ban. Egy csomó ittani lemezboltba is jártam, hogy begyűjtsem a Maiden lemezeket és hogy különféle európai power metal cuccokat szerezzek be, amiket egy válogatásról ismertem. Meghallottam ezt az I Want Out dalt és az volt az első reakcióm, hogy 'Nem lehet, hogy vannak még ennyire friss, tiszta és király nóták, mint ez!' Meg is vettem a Keeper Of The Seven Keys Part I és II lemezeket, egyben, és a dalok annyira jól meg voltak szerkesztve, hogy akár popnóták is lehettek volna.

Aztán ott volt Michael Kiske is, aki talán az egyik legkedvesebb énekesem a világon, mert annyira finom, könnyed, annyira nincs semmi erőlködés az énekében, a hangterjedelme pedig egyszerűen hihetetlen! Sosem érzed rajta, hogy próbálkozik, igyekszik, erőlködik. Egyike azon énekeseknek számomra, aki rettentő alulértékelt, hiszen őt sosem emlegetik. És ez a CD nem olyan, amit könnyedén leveszel a Best Buy polcáról. Nekem is úgy kellett külön megrendelnem. Most már szerencsére fent van az iTunes-on is.

Ez is egy olyan anyag, ahol briliáns a dalszerzés. Szuper módon le is van csiszolva minden. Olyan, mintha az Iron Maiden a saját poposabb verzióját nyomás. Ez a lemez azt mutatta meg nekem, hogy a metal dallamosabb vonalán mi minden lehetséges. Nem kell mindig olyan nyersnek lenni, vagy olyan sebezhetőnek, mint a Korn, vagy olyan elmebetegnek, mint a System Of A Down. Ez sokkal direktebb zene, ha meg egyes tempókat nézünk, akkor csaknem punk rock. Ugyanakkor szuperbársonyos, szuperfinom, és bámulatosan jók a dalok.

A Beast And The Harlot dalunkban hallani is a hatását ennek a lemeznek. Jó pár nóta van ott, ahol kölcsönvettünk ötleteket, például úgy, hogy 'itt van egy óriási zongorás témácska, ahol ők hatalmas akkordmeneteket vagy modulációkat használnak, csináljuk mi is úgy'. Ez egy olyan lemez, ami fiatal koromban egy meghatározó anyag volt számomra, de ha beteszem a kocsiban, a legtöbben csak lesnek, hogy 'Ez meg mi a franc?! És ki ez az énekes fickó?! Ezen mindig jól mulatok..."





IRON MAIDEN – The Number Of The Beast (1982)


 

"A Piece Of Mind volt az első Iron Maiden lemez, amit beszereztem, és csupán azért, mert tetszett a borítója és mert mindenki az Iron Maident emlegette. Noha egy 12 éves srác számára nem feltétlenül a Maiden volt akkoriban a legnépszerűbb banda Amerikában. Amikor megismertem őket (Shadows 1981-es születésű, tehát ez 1993 táján lehetett - a szerk.), amolyan lejtőn voltak a másik énekes miatt, de hallottam a fénykorukról Bruce Dickinsonnal.

Szóval beszereztem a Piece Of Mind lemezt és eleinte nehezen barátkoztam meg azzal, hogy mennyire hosszúak a dalaik és hogy mennyi különféle szólózás megy bennük. Amikor elkezdtem visszaásni, még több lemezüket begyűjteni, ráakadtam a Number Of The Beastre és az az album azonnal bekattant nálam, arról életre szóló rajongó lettem.

A dalszerzés volt az, ami igazán elkapott. Velős, tömény volt, egy csomó menő résszel, azokkal a gitárpárbajokkal. Hallgattam már korábban az In Flames-t meg a hasonlókat, de arról sosem hallottam, hogy honnan jöttek a hatásaik. Ez a lemez mindent megváltoztatott számomra és emlékszem, hogy átvittem Briannek (Synyster Gates gitáros) és Zachnek is (Zacky Vengeance, az A7X másik gitárosa) azzal, hogy 'Srácok ezek a párbajozó gitárok annyira jók, hallgassátok csak, mit csinálnak! Az In Flames is ezt csinálja, de ez valami más. Egész más az érzete. Ahogy mindezt beépítik a dalokba, az nagyon király!'

És arra is emlékszem, hogy ez a lemez a bandán is sokat formált. Azt tudatta velünk, hogy okés, ha egy dalon belül rengeteg szóló van, aztán meg lehet ennyire gyorsan sebességet váltani. Mindez nagy hatással volt az Avenged Sevenfoldra, az biztos."

 



KORN – Korn (1994)


"Amikor elkezdtem igazán beleásni magam a súlyosabb zenékbe, The Rev révén ismertem meg a Panterát. Épp a szüleim kocsiját vezettem, amikor először hallottam a Blind dalt a rádióban, és Phil Anselmót juttatta eszembe. Mert éneklés volt ugyan, mégis hörgéssel. De valahogy komorabbnak, félelmetesebbnek tűnt. Egy olyan érzés tört rám, amilyet zenehallgatás közben soha korábban nem éreztem.

Később kiderült, hogy ez a Korn volt, és egy csomó ismerősömnek beszéltem róluk, de senki sem ismerte a bandát. Így aztán másnap elmentem Huntington Beach-be a Bionic lemezboltba, hogy megvegyem az első Korn lemezt. Nagy pillanat volt, amikor először feltettem, mert ilyesmit korábban nem hallottam. Az emberek nu-metalnak nevezték, vagy bármi másnak, nekem meg nagyon másnak tűnt. Funkys volt. Megkínzott is. Csupa olyan elemből állt,, amit korábban egyáltalán nem hallottam. Szóval, ennek a lemeznek a megismerése fontos pillanat volt számomra.

Jonathan Davisben volt egy olyan sebezhetőség, ami Philt nem jellemezte. Phil inkább 'alfa' volt, a legtöbb esetben nagyon direkt. És itt volt ez a Jonathan karakter, aki szintén az üvöltős-éneklős dolgot hozta, énekelt, és nem csak ráüvöltözött, és közben nagyon sebezhetőnek tűnt."
 





MEGADETH - Countdown To Extinction (1992)


"Emlékszem, hogy a KNAC-t (rock/metal rádió volt Los Angelesben, ma már csak online létezik) hallgattam, ahol leadták a Sweating Nullets dalt. Olyan érzés volt, mint amikor megüt valami, de fogalmad sincs, mi az. 'Mi ez? Ez a fickó végig narrálja ezt a hátborzongató zenét. Másnap aztán mentem is megvenni a Countdown lemezt. Vicces volt, mert egy Pantera lemez tokjában tartottam, azon meg ott volt, hogy Fucking Hostile meg hasonló dolgok.

A papám bejött és azt mondta: ezt nem hallgathatod, az áll rajta, hogy Fucking Hostile, én meg mondtam, hogy nem, nem, egy Megadeth kazetta van benne, hallgasd csak meg. Jó, mondta erre, meghallgatom, de ha káromkodnak benne, akkor nem fogod ezt hallgatni. Okés, rendben... Másnap azzal jött az apám, hogy ez a lemez hihetetlen, majd elkezdett Megadeth lemezeket vásárolni. Ennyire fogós, ennyire jó volt a Countdown, Dave Mustaine hangja meg annyira gonosz volt, a produkció viszont annyira tiszta és tökéletes. Nagyon menő volt az egész.

Ahogy idősebb lettem, elkezdtem értékelni, hogy Marty Friedman mennyire hihetetlen dolgokat játszott ezen a lemezen. De ahogy mindig, a lényeg itt is a dalszerzés, meg az, hogy kissrácként azt éreztem: 'Ez nekem szól, ezt értem. Értem ezt a heavy metal cuccot'. Ez az egész korszak beszippantott. Akkoriban annyi óriási dal és óriási lemez született."





METALLICA – Master Of Puppets (1986)


"A Fekete Album volt az igazi bevezetésem a Metallica világába. 12 vagy 13 éves lehettem. Épp csak elkezdtünk zenéket hallgatni és azt a lemezt nagyon bírtam, noha nem feltétlenül változtatta meg az életemet. De amikor elkezdtem beszerezni a többi Metallica albumot, a Master Of Puppets volt az, ami igazán kitűnt számomra, a dalszerzés miatt. Soha korábban nem hallottam ilyen módon felhasználni a thrash elemeket.

Hallgattam akkoriban a Divine Interventiont és más Slayer lemezeket is, és azok is nagyon bejöttek, de valahogy nem volt meg bennük ez a totális jelleg. A Master Of Puppets lemezben ott volt a remek dalszerzés, a thrash témákkal, ahogy még korábban nem hallottam. Ha valaki azt kérdezné, hogy miről szól a metal, csak beraknám neki a Master Of Puppets nótát. A riffépítkezés és a bridge is briliáns. Hány és hány alkalommal próbálták meg lenyúlni azt a bridge-részt, ahol az egészet szétkapják, jönnek a különféle hangnemek, aztán meg visszatérnek? De senkinek sem sikerült olyan jól megoldania, mint nekik ebben a dalban.

Ez a metal/thrash dalszerzés legalapvetőbb kiinduló pontja, és van benne egy olyan változatosság, ami miatt izgalmas, érdekes tud maradni... Hihetetlen! Hihetetlen lemez. Az elejétől a végéig, egyszerűen briliáns."





PANTERA – Far Beyond Driven (1994)


"Ezt a lemezt The Rev révén ismertem meg, aki hatalmas Pantera rajongó volt. Akkortájt inkább punk rockot hallgattam, Bed Religiont, NOFX-et, ilyesmiket. Amikor szembesültem a Strength Beyond Strength sebességével, a Becoming groove-jaival és a Five Minutes Alone-nal meg a többi nótával, meg Dime-mal, Vinnie játékával, Phil hangjával és azzal, ahogy nem csak üvöltött, hanem énekelt és dallamokat is belevitt ebbe a színtiszta agresszióba, számomra már nem is volt visszaút. És ezt a lemezüket mindig is jobban élveztem, mint a korábbiakat, noha a Cowboys-on és a Vulgaron is vannak briliáns dalok.

A Far Beyond Drivenben van egy extra erő, amitől még inkább átlép egy határt, ez színtiszta agresszió. És az ilyet mindig értékeltem. És mindig azt gondoltam, hogy ez az anyag eléggé kendőzetlenül oda van téve, mindig is ez volt a kedvenc Pantera lemezem. Az album első felén hatalmas groove-ok vannak, a másikon meg néhány érdekes dolog.

Mindig is a Slaughtered dalt élveztem a legjobban. Abban nincs dallam, az színtiszta agresszió! Mindig is szerettem azt a nótát, de a Hard Lines, Sunken Cheeks-et is. Szerintem annak a szólója talán a leghatalmasabb szóló, amit Dimebag valaha is elkövetett. Az a középső szóló, a bridge-ben, és olyan, mintha a víz alatt játszaná és végig megy benne a feedback, de közben odateszi ezeket a briliáns hangokat. De a Slaughtered a kedvenc dalom, ezt leszögezhetjük."
 





QUEENSRYCHE - Operation: Mindcrime (1988)


"Ezt a lemezt később ismertem meg - a papámnak köszönhetően. Arról beszélgettünk, hogy milyen zenéket hallgatott a maga idejében, és az Operation: Mindcrime-ot mindig emlegette, és úgy, mint minden idők legnagyobb konceptalbumát. Egy napon elkezdtem hallgatni és valahogy beütött nálam. 'Ez itt csupa sikernóta, mind hatalmas szám!'

Van ez a bámulatos sztori, ami átszövi a lemezt, és Geoff Tate énekest is itt hallottam először. 'Ez a fickó egy bámulatos énekes' - gondoltam. A hangja annyira finom és annyi különféle rétege van az éneklésének. Teljesen rágyógyultam erre a lemezre.

Az Operation: Mindcrime-ot és a Dream Theater Scenes From A Memory-ját feltenném a legjobb metal konceptalbumok listájára. Néhány rock lemez is ide kívánkozik, a Pink Floyd albumok például, de ha metalról van szó, akkor ez a két lemez ugrik ki - számomra. Bárkinek megmutathatod ezeket, még azoknak is tetszeni fog, akik nem szeretik a metalt - ennyire jók. Elképesztően jók."





SYSTEM OF A DOWN – Toxicity (2000)



"Gyakran mentem fel San Francisco-ba, hogy ott varrassam magam, és a szalonban hallottam az első System Of A Down lemezt, de az igazából nem kapott el. Aztán egy nap felhívott Brian, azaz Synyster Gates: 'Haver, épp most vettem fel egy nótát a K-Rockról, a System Of A Down-tól a Chop Suey és hihetetlen!'. Át is hozta, én meg eldobtam az agyam, hogy hogyan lehet valami egyszerre ennyire dallamos, ennyire skizofrén és ennyire intenzív. Emlékszem, az jutott eszembe, hogy ilyen jó nóta nem lehet még egy a lemezükön.

Aztán megszereztük az albumot, és ott volt a Prison Song meg az összes többi, és az egész lemez kifektetett, mert ennyire skizofrén cuccot korábban nem hallottam. Évekkel később rájöttem, hogy hatalmas Mr. Bungle hallgatók voltak. Nagy hatással volt rájuk a Mr. Bungle, csak hozzátették a súlyosságot. Sokkal kívánatosabbá tették a tömegek számára ezt a világot.

És ott volt bennük ezzel a közel-keleti hangulat is, amit szintén nem hallottam korábban. Szóval, ez az album nagy fordulópont volt számunkra, ahogy nyomták ezt a dolgot, metallal és rockkal, és persze őrülettel keverve."



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
METAL 2017 - Az amerikai Decibel magazin szerint az év legjobb 40 albuma
2017. november 20. (hétfő) 16:22

Az amerikai Decibel magazin a 2017-es albumok közül az alábbiakat tartotta a legjobb 40-nek. 1. PARADISE LOST - Medusa (Nuclear Blast) 2. SPIRIT ADRIFT - Curse Of Conception (20 Buck Spin) 3. PALLBEARER - Heartless (Profound Lore/Nuclear Blast) 4. NECROT - Blood Offerings (Tankcrimes) 5. INTEGRITY - Howling, For The Nightmare Shall Consume (Relapse) 6. SPECTRAL VOICE - Eroded Corridors Of Unbeing (Dark Descent) 7. IMMOLATION - Atonement (Nuclear Blast) 8. FULL OF HELL - Trumpeting Ecstasy (Profound Lore) 9. WOLVES IN THE THRONE ROOM - Thrice Woven (Artemisia) 10. CONVERGE - The Dusk In Us (Epitaph) 11. BELL WITCH - Mirror Reaper (Profound Lore) 12. KREATOR - Gods Of Violence (Nuclear Blast) 13. CRAVEN IDOL - The Shackles Of Mammon (Dark Descent) 14. OBITUARY - Obituary (Relapse) 15. DODECAHEDRON - Kwintessens (Season of Mist) 16. MYRKUR -...

WERRIER - Új dal és videoklip: Önpusztító rendszer
WERRIER - Új dal és videoklip: Önpusztító rendszer

Az Önpusztító rendszer című dalához készült el a modern metalos Werrier első videoklipje, amit még a nyáron forgatott a palotabozsoki négyes. "Súlyos zene, mocskos ének,...

ROCKMARATON 2018 - Újabb 13 név a jövő évi fesztiválra!
ROCKMARATON 2018 - Újabb 13 név a jövő évi fesztiválra!

A 2018-as Rockmaraton fesztivál is Dunaújvárosban, a Szalki-szigeten kerül megrendezésre, ahol 2018. július 9. és 14. között ezúttal is számos nemzetközi és hazai banda lép majd fel....

WITHIN TEMPTATION - 2018 decemberében budapesti koncert!
WITHIN TEMPTATION - 2018 decemberében budapesti koncert!

My Indigo címmel egy hete egy szólódallal jelentkezett a Within Temptation énekesnője, Sharon den Adel. A hivatalos klipet is kapott nóta egy szólóprojekt kezdete, amelynek neve szintén My...

BEATRICE - "Csinált a fene botrányt! A botrány magától jött."
BEATRICE - "Csinált a fene botrányt! A botrány magától jött."

November 24-én lesz a bemutatója az Újszínházban annak a Ricse, Ricse, Beatrice című rockmusicalnek, amely Nagy Feró és Beatrice legendás történetéről szól és ennek kapcsán a...

CROSS BORNS - Friss előzetes a februárban érkező A londoni rém albumhoz
CROSS BORNS - Friss előzetes a februárban érkező A londoni rém albumhoz

2018. februárjára várható a 20 éves, tatabányai Cross Borns tizedik stúdióalbuma, A londoni rém, amelyhez már két előzetest is megosztott a csapat, most pedig itt a harmadik. "20...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS