NOVA ROCK 2017 - Beszámoló: június 15., csütörtök

A két elszánt Hammeres: Szilvás Gergő és Fodor Judit

2017. július 10. (hétfő) 11:01

A tavalyi elég lagymatag felhozatal után az idei Nova Rock újra erősebb formát mutatott, így addig mérlegeltünk, míg végül Ausztria felé vettük az irányt. Az osztrák fesztivál egy ideje már négy napos, azaz van egy nulladik nap is, ez azonban melós elfoglaltságok okán számunkra sajnos kimaradt.

Szilvás Gergely és Fodor Judit beszámolója. Az első nap: június 15., csütörtök.
 



OK, az Airbourne-t élőben mindig jó látni, de rajtuk kívül igazából max. a Linkin Park volt, ami talán vonzerővel bírhatott volna, már ha le nem lomboznak idő előtt a bűnrossz új lemezükkel. Na, meg ott volt a saját szappanoperájával szenvedő Five Finger Death Punch, de ott még abban sem voltam biztos, felmennek-e a színpadra Ivan Moody aktuális balhéja után egy nappal. (A buli végül rendben lement Tommy Vext beugrásával).

Akárhogy is, csütörtökön már mi is idejekorán becsatlakoztunk a helyszíni vérkeringésbe, majd három napig sasszéztunk is a két nagyszínpad között. A harmadikon - a kisszínpadon - idén nem igen termett babér számunkra - volt amikor kizárólag német nyelvű rap előadók tolták, már amennyiben jól néztem utána a dolgoknak. Nagy ívben el is kerültük, az ilyesmitől a jó isten mentsen meg!

Összességében sem ez volt a legmetalosabb felhozatalt villantó Nova Rock a rendezvény történetében, ám a kuriózum értéke okán kiemelten is húzónév System Of A Down mellett azért jó néhány a mi szempontunkból is figyelmet érdemlő nagy név bukkant fel. A középmezőnyben szereplőkről nem is beszélve, még ha alapvetően ott is inkább a modernebb, újhullámos vonalnak kedveztek jobban az idei évben.

 



A csütörtök kora délutánja így számunkra a Suicidal Tendencies koncertjével indult. A nagyobbik nagyszínpadon léptek fel, így az ehhez méretezett nézőtéren ekkor még kényelmesen el lehetett helyezkedni – mi igazából még jó időben egészen a lekerített rész közepén, az első soroknál lecövekeltünk, ez pedig kellett is, mivel a kemény magnál pár sorral a hátunk mögött már a buli elején beindult az aprítás. Így viszont kényelmesen, szinte karnyújtásnyiról nézhettük végig a teljes bulit. Hallottam utóbb véleményt, miszerint náluk a hangzás nem volt teljesen a helyén (az elején legalábbis), de ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem szeretném – ahol mi álltunk, ott minden frankó volt.

Ebben a felállásban még nem volt hozzájuk szerencsém (tavaly alaposan átformálódott a tagság), és azt kell mondjam, egészen hihetetlen, hogy Muir úr időről-időre le tud akasztani újabb ennyire ide illő, őrületes zenészeket. Igaz, Dean Pleasants már több, mint húsz éve stabil társa (játákát továbbra is csak méltatni tudom), de a Ra Díaz / Jeff Pogan alkotta új basszer/gitáros páros épp úgy lenyűgöző volt, mint a dobok mögé megnyert nagyágyú, Dave Lombardo. Előbbiek ráadásul valószínűtlenül illettek a miliőbe is, különsen Díaz, akiről aztán tényleg minden ízében sütött, hogy nem csak a lehetőség kedvéért tekert bandanát a feje köré.

Lombardo pedig még többet is adott, mint vártam, itt-ott beledíszített, kis breakeket is beszúrt akár, ugyanakkor kiválóan felvette a Slayer féle szigorú metalnál jóval lazábban lüktető, könnyedebb stílust, miközben a feszesség jottányit sem csorbult. (Mellékszál, de vicces módon aznap játszott a másik színpadon a Slayer is, így hát a klasszikus felállás minden még élő tagját láthattuk színpadon. Bár aligha sétáltak át egymáshoz egy kis baráti cseverészésre…)

És persze Muir, aki egykori hátproblémáit látszólag maga mögött hagyva, korát meghazudtolón hozta jellegzetes indiánszökdeléseit, idegbeteg fejrángással társuló karlengetéseit, és persze még a sűrűbb szövegek is hiba nélkül kicsúsztak. Idő szűke híján nagy varia nem volt, pár új/újabb dal, és a klasszikusok krémje, se meglepik, se középkorszakos dalok, lényegében tutira mentek. A főhős az utolsó dalnál szokásos mód a rajongókat is a színpadra invitálta, úgyhogy a végén már ment a tömeges ugra-bugra odafent és odalent is.

Kétségkívül a crossover HC színtér egyik leglátványosabb csapata a ST, ez az energia pedig még a délutáni napsütésben is átjött. Nem volt egy hosszú buli, de simán helyre tette az két évvel ezelőtti eső áztatta, picit statikusabb Parkos koncert hagyta hiányérzetemet. (Sz. G.)

 



Mike Muirék után feltétlenül bele akartam nézni a The Dillinger Escape Plan koncertjébe, lévén a srácok a búcsúkörüket róják épp. Szégyen-nem szégyen, akármennyire is kreatív és egyedi amit művelnek, sok kapaszkodót nem találtam a megfejtésükhöz már-már függvénytáblázatot igénylő dalaikban, így néhány szám után visszaosontam a kék színpadra, ahol Danko Jones és bandája már javában tolta a rock'n'rollt. Előző nap, amolyan Nova Rock bemelegítésként az A38-on lecsekkoltuk őket, és ha a hangulat nem is volt fogható a klubkoncertéhez, valamint délutáni sáv lévén a program is rövidített volt, nem érheti szó a ház elejét.

Úgy tűnik, bevett szokássá vált náluk, hogy a dalokat gyakorlatilag másodperc megszakítás nélkül játsszák egymás után, ami szemmel láthatóan a közönség kedélyállapotát is fokozta. Iszonyat erő van ebben a bandában, hiába a hármas felállás, simán képesek belakni a gigaszínpadot is. Danko valódi grimaszbajnok, John Calabrese basszer pedig a közönséghergelő-bohóc-showman szerepét tölti be, aki valósággal üldözi a fotósokat (és viszont). Ez a szűk 45 perc tökéletesen megalapozta a bulihangulatot. (F. J.)

 



Egy kis szusszanás és terepfelderítés után átbattyogtunk a piros színpadhoz, ahol az elmúlt néhány év egyik szenzációjaként számon tartott Gojira koncertje következett. Tavaly a Rock In Viennán már találkoztunk, de ott valamiért nem nyűgöztek le, ez a buli viszont remekül sikerült! Mind hangzásban, mind előadásmódban / színpadi megjelenítésben egyaránt magasiskola volt, a szikrázó napsütés ellenére a nem éppen vidám hangulatú dalok is simán adták a hangulatot, nem mellesleg iszonyat piróval operáltak a színpadon.

A franciák sajnos egybecsúsztak a Myles Kennedy vezette Alter Bridge koncertjével, ezért kénytelenek voltunk a vége előtt nem sokkal otthagyni őket. Ez a biznisz sajnos nem volt kifizetődő… Amennyivel jobban vártam őket, mint Gojiráékat, annyival nagyobbat is buktak nálam. Azt a nem sűrűn tapasztalt konzekvenciát kellett levonnom, hogy a banda jobban megdörren lemezen, mint élőben.

Nem a hangzással volt probléma, az kivétel nélkül mindkét színpadon, mindhárom napon kifogástalan volt, egyszerűen nem volt húzás, lendület a dalokban. Sajnos Kennedy hangja volt az egyedüli, ami elvitte a hátán a bulit, az zenekar enervált volt, és még csak a látványra sem építettek. Nem tudom, hogy ez általános probléma-e náluk, vagy csak szimplán rossz napjuk volt, mindenesetre, ha legközelebb lehetőség adódik egy AB koncertre, mindenképp megnézem őket újra, mert ez az élmény túl fura volt ahhoz, hogy igaz legyen. (F. J.)


Az In Flames fellépésétől vártam jót is, rosszat is, lévén az utóbbi évek albumai nem tudtak maradéktalanul lenyűgözni (bár egyedül a 2014-es Siren Charms volt kifejezett csalódás), ugyanakkor a legutóbbi pesti buli meg abszolút hengerelt. És élőben most újfent két vállra fektettek. Az egy, hogy bődületesen szóltak (idén amúgy egy csapatnál sem tudtam volna belekötni a soundba, de ők még ehhez mérten is gyilkosan megdörrentek), a hetven perc körüli program pedig kellemes és okosan felépített keresztmetszete volt az eddigi karriernek.

Nem tolták túl az új dalokat, de nem erőltették a múltat sem, viszont olyasmit is előrántottak, amire itt nem igen számoltam. A Moonshield / The Jester’s Dance páros pl. jólesően felforralta a vérem, akárcsak a szinte kötelezően eljátszandó Only For The Weak, ahol persze az össznépi együtt ugrálás is a keverőig beindult. Egyedül Anders tűnt néha picit rezignáltabbnak, de lehet, hogy csak fáradtabb napja volt, az énekre mindenesetre ez nem hatott ki. A változások szele lehet, hogy immár egy szintis is a színpadra került, ahogy a fazonjuk fokozatos átalakulása is, ami mostanra már végérvényesen elszakadni látszik a klasszikus metal időktől.

 



Persze, mostanra már rég túltettem magam azon, hogy a hosszú hajú metal arcokból mára rövidre nyírt, baseball sapkás sludge/stoner kinézetű fazonokká váltak, persze az ehhez dukáló kockás inggel, meg kötelező szakállakkal. Amíg ilyen faszán tolják, ez legyen a legkevesebb… (Sz. G.)

Az In Flames közel tökéletes bulija után már nem is mentünk sehova, inkább elkezdtünk a színpad közelébe helyezkedni, hiszen hamarosan kezdődött a számomra egyik leginkább várt Slayer bulija. Kerry Kingéket az elmúlt néhány évben enyhe túlzással csak az nem látta, aki nem akarta, mivel a Repentless megjelenése óta gyakorlatilag non-stop turnén vannak (jómagam csak tavaly háromszor csíptem el őket, és még csak messzire sem kellett menni értük). A sűrű találkozások ellenére egy pillanatig sem éreztem azt egyik koncerten sem, hogy unalmas lenne, amit látok - a Slayer egy megbízható gépezet. A késői kezdésnek köszönhetően egészen mókás közönség gyűlt össze a színpad előtt, a saccra 30 ezres publikum igen magas hányada volt tökrészeg, amit Araya, a nézők állapotát némi Walking Dead-béli élő halottak mozgására hajazó tekergőzéssel szemléltetve viccesen meg is jegyzett.

 



Noha a program gerincét stabilan a klasszikus dalok alkotják, azért volt egy kis varia a tavalyihoz képest, pl. legnagyobb örömömre újra bekerült a setlistbe a Born of Fire, viszont az első lemezről (Show No Mercy) volt képük csak az Antichrist-ot játszani (a korong egyébként épp jövőre lesz 30 éves, igazán futhatnának egy kört vele). A zenekar láthatóan legalább annyira élvezte a koncertet, mint a közönség, Araya mikulás-szakálla mögül letörölhetetlen volt a vigyor, de Gary Holt is végigpörögte a másfél órát. Talán életem egyik (ha nem a) legjobb Slayer koncertjét láttam, tökéletes zárása volt a napnak! (F. J.)  

Folyt. köv.

Fotók: novarock.at


 








 


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
SKYBLOOD - Jön Mats Levén énekes első szólólemeze, dalpremier: The Voice
2019. szeptember 21. (szombat) 07:59

Skyblood névvel és címmel jelenik meg november 22-én a Mats Levén énekes (Malmsteen, Candlemass, Therion, Krux, At Vance stb.) első szólóalbuma, amelyről máris meghallgatható az első dal, a The Voice. Mats Levén: "Skyblood - ez vagyok én. A Skyblood egyenlő a büszkeséggel, az empátiával és a haraggal. A The Voice dal magasra emeli ezt a zászlót. Harc az igazság ügyéért."   www.facebook.com/SkybloodM   SKYBLOOD - The Voice (szöveges videó a 2019-es Skyblood albumhoz)  

DANKO JONES - Klippremier: Fist Up High
DANKO JONES - Klippremier: Fist Up High

Pár nap múlva a Volbeat vendégeként indul Európa-turnéra a kanadai punk'n'roll mester Danko Jones, az áprilisban kiadott A Rock Supreme című album Fists Up High dalához pedig elkészült...

TURBO - Magyar nyelvű dalokkal jön az új album, videotrippel az első szám: Túl a fényen
TURBO - Magyar nyelvű dalokkal jön az új album, videotrippel az első szám: Túl a fényen

Új album kiadására készül a Turbo zenekar, mégpedig csupa magyar nyelvű dallal, melyek közül az elsőt egy videóval tette közzé a 2015 óta csupán szórványosan koncertezett. Lesz...

SAXON - Biff sürgős szívműtétje miatt elmarad minden idei koncert
SAXON - Biff sürgős szívműtétje miatt elmarad minden idei koncert

A brit metal legenda Saxon lemondani kényszerült minden további idei koncertjét, mert a frontembermek, Biff Byfordnak azonnali szívműtétre van szüksége. Az operáció utáni lábadozás...

PHIL CAMPBELL - Alice Cooper és a Motörhead-gitáros közös dala: Swing It
PHIL CAMPBELL - Alice Cooper és a Motörhead-gitáros közös dala: Swing It

A legendás Motörhead gitáros, Phil Campbell első szólóalbuma október 25-én lát majd napvilágot Old Lions Still Roars címmel, és most megérkezett a második előzetes nóta, a szöveges...

EDENBRIDGE - Dal- és klippremier a szimfo-metal csapattól: On The Other Side
EDENBRIDGE - Dal- és klippremier a szimfo-metal csapattól: On The Other Side

Dynamind címmel jelenik meg október 25-én a Sabine Edelsbacher énekesnő és Lanvall gitáros/billentyűs vezette Edenbridge tizedik albuma. A linzi szimfo-metal csapattól máris itt a...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS