WOLVES IN THE THRONE ROOM - Szeptemberben új album, a nyáron koncert az A38 Hajón

A Cough és a Sinister Haze társaságában érkeznek hozzánk

2017. július 2. (vasárnap) 16:01

Thrice Woven címmel szeptember 22-én jelenik meg au amerikai black metal színtér vezető alakjának számító Wolves In The Throne Room hatodik albuma, a 2014-es Celestite folytatása, előbb azonban meglátogatnak minket: augusztus 7-én az A38 Hajón játszanak majd két másik amerikai csapat, a Cough és a Sinister Haze társaságában.

A szeptemberi albumhoz egy rövid beharangozó már meg is érkezett.
 


www.facebook.com/wolvesinthethroneroom


A koncert Facebook oldala



WOLVES IN THE THRONE ROOM - Beharangozó a 2017-es Thrice Woven albumhoz



"Egy egészen különleges este lesz ez az augusztusi hétfő. Ilyesmire egész Európában nem kerül sor, csak az A38 Hajón: a sötét, beborulós metal két nagy amerikai jelensége lép fel egy estén. Az elmúlt tíz év black metaljának egyik legnagyobb hatású zenekara, a a shoegaze-ből, a dark ambientből és a pasztoriális folkból is merítő Wolves In The Throne Room, valamint a Windhand testvérzenekara, a Relapse Records kötelékébe tartozó okkult-kozmikus doom metalt játszó Cough! A méltó felvezetésről pedig a virginiai Sinister Haze gondoskodik majd, akiknek feedbackben érlelt, mázsás gitárokkal megtámogatott klasszikus doom metalja jól megalapozza majd az este hangulatát.

 



A Kanada Csendes-óceán felőli, északnyugati erdőségeiből indult Wolves In The Throne Room hangzása pont olyan, mint a táj amely legfőképp inspirálta őket: ősi, vad, expanzív, ugyanakkor lélegzetelállítóan szép és magával ragadó is. A panorámát a Weaver-testvérek úgy próbálták megzenésíteni, hogy a klasszikus tremolókaros riffelést és a légkalapácsszerű blastbeateket hol ambientes hangképek, akusztikus hangszerelésű instrumentális betétek vagy női ének törte meg.

Ráadásul külsőségeikben és filozófiájukban is szakítottak a bevett toposzokkal: a sátánizmus helyett az ökotudatosság, a corpsepaint helyett pedig a favágó ing dominált náluk. Ezzel pedig sikerült nekik a szinte elképzelhetetlen: egy szélesebb réteg számára is vonzóvá tudták tenni a műfajt, kitaposva az utat az olyan zenekarok előtt, mint a Deafheaven, a Liturgy vagy a Myrkur.

A folytatás már a metal színtér egyik legnagyobb becsben tartott kiadójánál, a Southern Lordnál jelent meg - a Two Hunters pedig még tovább ment a poszt-rock, a folk és a black metál kiházasításában. Vagy ahogy a duó fogalmazott egy régi Ultimate Metal interjúban:

"Egy hang a fejemben folyamatosan azt mondja, hogy ezt a zenét csak a téli napforduló idején szabadna játszanunk, mézsörtől és cidertől részegen, miközben fáklyákat égetünk, hogy emlékeztessenek minket az elfeledett napra."

 



A Two Hunters egy albumtrilógia első darabját is jelentette; a folytatás, a Black Cascade pedig egyfajta kiegészítése, ellenpárja a lemeznek, sokkal pasztoriálisabb és drone-osabb, elkentebb annál. A záró Celestical Lineage (amelyet teljes mértékben a két testvér írt) pedig a magnum opus, a kilencvenes évek észak-európai zenekarainak (mint a Burzum vagy az Ulver) és a két alapító black metalos előképeinek (főleg a Weaklingnek és a Bathorynak) a tökéletes kombinációja. Fogja a Black Cascade ösztönös gyönyörködtetéseit, drone-osabb pillanatait és repetitivitását, majd visszaviszi a korai hanganyagok fő ihlető környezetébe, az erdőbe. A műfaj egyik kései klasszikusa, amely pont annyira tiszteli a hagyományokat, amennyire a maga képére is formálja azokat.

Nem csoda, hogy egy ilyen mestermű után úgy érezték, hirtelen nincs tovább: 2012-ben visszavonultak, hogy a zenekartól független dolgaikra koncentrálhassanak.... ...de ez nem tartott sokáig. 2014-ben megalapították a saját kiadójukat, az Artemisiát, hogy teljes kreatív kontrolljuk legyen a zenekar dolgai fölött. Az első megjelenés pedig egy saját album volt, a Celestite, ami egy experimentálisabb, ambientesebb kiegészítése volt a Celestical Lineage-nek.
 




A testvérek saját bevallásuk szerint a lemez vázát adó analóg szintetizátoros hangképeket vették hozzá alapul, előrevetítve az idei Roadburn fesztiválon debütáló ambient projektjüket, a Drown Elixirt. Ha pedig már az idei évnél tartunk: a két Weaver több interjúban is említette már, hogy egy új albumon dolgoznak - amiről az őszi turnén várhatóan hallhatunk majd számokat is.


2005-ös megalakulásakor a Cough tagjai egy célt tűztek ki maguk elé: hogy ők legyenek onnantól a létező legsúlyosabb zenekar.

A Windhandben is basszusgitározó Parker Chandler által életre hívott banda ennek megfelelően az extrém zenék legradikálisabb vadhajtásaiból táplálkozott: korai black metal, mocsári sludge és ultrasúlyos doom.

A Sanford Parkerrel felvett első lemez, a Sigillum Luciferi ennek megfelelően ott van a műfaj leghangosabb debütálásai között: az Eyehategod-féle monolotikus riffeket és megkínzott sikolyokat átjárja az Electric Wizard okkult-pszichedelikus hangulatvilága, miközben helyenként megvillan a zenészek Iron Monkey- és Corrupted-fanatizmusa is.

„A formula talán nem a legeredetibb, de a megvalósítás több mint gyilkos” - summázta tökéletesen a lemezt egy kritikus. A két évvel később érkező folytatás, az ismét Parker által producerelt Ritual Abuse már a címében sem árult zsákbamacskát: éjsötét és ultralassú pokoljárás az emberi psziché démonok által uralt részébe, mintha a Black Earth-érás Bohren & der Club Of Gore szaxofontokjában olcsó kábítószerek és lehangolt gitárok rejlenének valóban.

Nem véletlen, hogy az albumot már az olyan trenddiktáló zeneblogok is felkapták, mint a Stereogum vagy a Pitchfork – mind az öt szám ott van a huszonegyedik századi doom metál kolosszusai közt. A Cough pedig többek közt a Weedeater, a Dopethrone és a Buzzov*en társaságában gyalulta a földig a lovecrafti borzalmakra és Sabbath-ihletésű riffekre éhes rajongókat. A The Wounded Kings-szel és a Windhanddel közösen kiadott splitekkel pedig tovább erősítették a státuszukat, mint a málházós doom egyik alapcsapata. A lovecrafti hasonlatoknál maradva: a R'lyeh városát benépesítő shoggothok óta tudjuk, hogy a szörnyeteg néha alszik de soha meg nem hal.

A Cough is közel öt év szünet után adta ki eddigi legbrutálisabb, agyba tépő album-monolitját, a Still They Pray-t. Az Electric Wizard frontember Jus Oborn és a Windhand gitáros Garrett Morris bábáskodása alatt született lemez a depresszió és az agónia szonikus leképzése, amit átjár az a kozmikus rettegés ami az amerikai író védjegye is volt. Zeneileg pedig azzal mutatott újat, hogy szinte végig a tiszta ének dominál, valamint még befelé űrhajózósabb és lassabb lett minden – mintha a pokol kénköves talaján vonszolnák végig a hallgatót, több mint egy órában.

A Still They Pray-t a Cough tavaly az Elder társaságában mutatta be a Dürer Kertben – most pedig főzenekarként térnek vissza, hogy megmutassák, milyen is egy igazi fekete doom mise!

Jegyár: 4500 Ft, elővételben: 3900 Ft.
Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón."









WOLVES IN THE THRONE ROOM - Thrice Woven
(09/22 - Artemisia Records)

01. Born From The Serpent�€™s Eye
02. The Old Ones Are With Us
03. Angrboda
04. Mother Owl, Father Ocean
05. Fires Roar In The Palace Of The Moon
























 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
KHYMERA - Dallamrock/AOR premier Dennis Wardtól: The First Time
2020. február 20. (csütörtök) 08:02

Master Of Illusions címmel március 6-án jelenik meg a dallamos rock, AOR projekt Khymera ötödik albuma, amelynek második előzeteseként már meg is hallgatható a The First Time dal. A kétezres évek elején a Khymera alkalmi társulásként indult, amelyben az olasz producer, gitáros/billentyűs Daniele Liverani (Genius Rock Opera, Twinspirits stb.) fogott össze Steve Walsh énekessel (ex-Kansas, Streets), de csak a Pink Cream 69-ból és a Unisonic-ból ismert Dennis Ward basszer/producer csatlakozásával lett igazán aktív a Khymera. A brit Magnumhoz tavaly csatlakozó Dennis Ward énekel az új lemezen is, és a zenei vonal sem változott. A Khymera legutóbbi lemeze a 2015-ben kiadott The Grand Design volt.   Dennis: "2017-ben kezdtem írni az új dalokat, de ez lassú folyamat volt. Kezdetben pár dalszerzővel társultam, kevés eredménnyel, magam sem tudtam olyan ötletekkel előállni, amilyenekkel szerettem volna. Szerencsére aztán...

JOE SATRIANI - Videoklip az áprilisi album első dalához: Nineteen Eighty
JOE SATRIANI - Videoklip az áprilisi album első dalához: Nineteen Eighty

Joe Satriani 2018-ban adott egy kiváló koncertet a Barba Negra Trackben, májusban pedig visszatér majd a tett színhelyére. A koncert időpontja május 8., a helyszín pedig ezúttal is a...

SUNGAZERS - Dal- és klippremier: What Matters
SUNGAZERS - Dal- és klippremier: What Matters

Wasting Space címmel május 18-án jön majd ki a Sungazers nevű poszt-progresszív, zenei-összművészeti projekt második albuma, az első előzetes dallal, a videoklippel kísért What...

KÁRPÁTIA - Trianonra emlékeznek az új albummal: 1920
KÁRPÁTIA - Trianonra emlékeznek az új albummal: 1920

1920 címmel megjelent és végig is hallgatható a Kárpátia új lemeze.  "A trianoni tragédia századik évfordulójának évében megjelent lemez olyan dalokat tartalmaz, amelyeket...

SHAKRA - Jön a svájci hard rockerek új albuma, dal- és klippremier: Fireline
SHAKRA - Jön a svájci hard rockerek új albuma, dal- és klippremier: Fireline

Mad World címmel február 28-án jelenik meg a 25 éves jubileumát ünneplő svájci hard rocker Shakra új stúdióalbuma, amely már a harmadik lemezük lesz az öt év kihagyás után 2014-ben...

USEME - Jön a harmadik album, új dal: Mindenből a Semmibe
USEME - Jön a harmadik album, új dal: Mindenből a Semmibe

Üveghely címmel márciusban jön ki a Useme zenekar harmadik albuma, a lemez legfrissebb előzetese pedig a szöveges videóval kísért Mindenből a Semmibe dal. Csongor Bálinték első lemeze...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS