PSYCHOTIC WALTZ - 20 évvel a budapesti csoda után - Berlinben

Berlin, Musik & Frieden, június 21.

2017. július 2. (vasárnap) 12:16

Május közepe lehetett, amikor a Psychotic Waltz bejelentette, hogy egy miniturnéra érkezik Európába, ami 2 fesztivál fellépésből és 6 önálló klubkoncertből áll majd. Mivel az elmúlt 20 évben mindössze kétszer turnéztak (2011, 2012), ráadásul önálló bulijuk alig volt, ezért azonnal kizártam annak a lehetőségét, hogy ne menjek el valamelyik klubkoncertre.

 



Úgy voltam vele, hogy semmiképpen sem akarok autózni Németországba, így Berlin tűnt a legjobb választásnak, mivel van közvetlen fapados, igen barátságos áron. A jegyeket megrendeltem egy berlini ismerőshöz (amit 3 nappal később meg is kapott), a repjegyeket is megvettem, így már csak ki kellett várni június 21-ét, ami egy szerdára esett. Még kapunyitás előtt odaértünk a bejárathoz, ahol pár perc múlva feltűnt Dan Rock. Gondoltam gyorsan aláíratom a borítókat, amiket vittem. Ebből egy kb. 20 perces beszélgetés lett...

 



Nagyon-nagyon jó fej Dan, gyakorlatilag mindenről beszéltünk. Az 1997-es pesti buli az ő pályájukban is legendás pillanat, szó volt az új albumról, amiről mesélte, hogy már majdnem készen van, de nagyon nehéz úgy haladni, hogy az énekes Devon kb. 20 éve Bécsben él, a többiek pedig San Diego-ban. Aztán kérdeztem a pesti koncerten és talán a Bleedingen is a basszust kezelő Phil Cuttinóról, aki már nem zenél aktívan, hanem valamilyen reklámfilmeket készít főállásban. Steve Cox pedig egy igen sikeres Ozzy tribute bandát üzemeltet San Diego-ban (jót nevettünk, amikor felelevenítettük, hogy 97-ben Steve mekkorát borult a színpadon :-)).

Aztán beszélt arról, hogy 50 körül már nem képesek 3 órát játszani, úgyhogy ne is számítsak rá :-) Ezek után már a gyermekeink képeit mutogattuk egymásnak a telefonokon, egy nagyon aranyos 6-7 év körüli kislánya van. Óriási élmény volt ennyit dumálni egy olyan gitárossal, aki számomra az egyik legnagyobb, egy teljesen egyedi, senki mással össze nem keverhető hangzással. A végén már tényleg én mondtam neki, hogy biztos dolga van, menjen már :-) .

Ahogy bejutottunk, már a Bleeding nevezetű német formáció zenélt, akik elég beteg, kicsit korai PW-szerű zenét játszottak, de mivel nagyon nem ezért jöttünk, nagyon vártam a végét, ami 20:15 tájban be is következett.

 



Egy nagyon kicsi klub ez a Musik & Frieden, kb. az A38 fele. A színpad olyan 70cm magas, előtte semmi, a Bleeding vége után gyorsan előre is mentünk, közvetlen a deszka jobboldalához. Szép lassan elkezdték felhordani a hangszereket a fiúk, Norm, Dan, Ward, Brian, Devon sorrendben érkeztek, mindenki tett-vett a színpadon.

Boldogan tapasztaltam hogy a terem gyakorlatilag megtelt, szerintem olyan 2-300 ember lehetett összesen. Aztán Devon intett egyet a keverősnek, és mindenféle cicoma nélkül bele is kezdtek a fiúk a buliba. Igazából elvárások nélkül érkeztem, mert mint sokaknak nekem is a 97-es pesti PW volt életem koncertje (csak a frankfurti Rush ér fel hozzá), a 2011-es visszatérő koncertről nem mondom, hogy nem tetszett, de szinte semmire sem emlékszem belőle, míg a 20 évvel ezelőttiből gyakorlatilag mindenre.

A Dancing In The Ashes indította az estét, ami úgy száguldott át rajtunk, mint a gyorsvonat, elképesztő lüktetése van annak a dalnak. A Faded következett, tényleg mintha az UFO-k szálltak volna közénk, Buddy/Devon úgy énekelt akár egy Isten, kettőt pislogni nem tudtam, már jött is, hogy „Crawling into my head, mosquito, mosquito red”, és tényleg szinte azt sem tudtam, hol vagyok. Ezt követte a Northern Lights ("where the katsu and the old man hide"), majd jött a Haze One. Azt hiszem, ez utóbbi dalnál dobtam le a láncot először, az a riff te jó atyaúristen!! Nem elég, hogy egy ilyen ötös csomaggal kezdtek, ráadásul a Haze One és az a riff.

Az a szép, és ezzel nagy titkot nem árulok el, hogy a PW bármilyen szettlistával, bármilyen sorrenddel zenélhet, mert a kb. 40 daluk között nincs egy gyengébb sem. A következő nóta a megfoghatatlan hangulatú Ashes volt az Everflowról, majd jött a Locust, ami ismét egy ugyanolyan csodálatos lebegés volt, mint 20 éve, és amikor a közönség a nagy csöndben énekelte, hogy Shadow Of The World, hát az beszarás volt.

Imádom a PW utolsó két lemezét, egyikben sincs hiba, de az első kettő hangulata, valami olyan, ami semmi máshoz nem hasonlítható (amikor előkerül a lakatlan szigetes kérdés, hogy ha 1 lemezt vihetnék, mi lenne az, na arra már kb. 20 éve az Into The Everflow a válaszom, ha 2 akkor A Social Grace, ha vihetek még egyet, akkor az pedig a Roll The Bones lenne). Szóval jött az Another Prophet Song az elsőről, és rögtön elöntött az a bizonyos le nem írható hangulat. Szerintem ezt amiről beszélek, csak nagyon-nagyon kevesen éljük meg ebben a formában, a többi 8-9 milliárd ember csak szimplán hülyének nézne :-).

Eme dal után értünk el az este nagy meglepetéséhez, ugyanis egy új nótát vezetett fel Devon, nagyon jó dolgokat mesélt, tök boldog volt, hogy szemkontakt van, és nem mindenki azzal van elfoglalva, hogy az egész koncertet rögzítse a telefonjával, hanem igyekszik élvezni a bulit. Egyébként pont az orrunk előtt énekelte végig szinte az egész előadást, kb. 1 méterre tőlünk, sokszor a szemembe nézve hosszú másodpercekig, óriási volt ezt megélni.

 



Szóval jött az új dal, ami a While The Spiders Spin címet viseli. Amit elsőre megállapítottam, hogy nagyon jó az alap gitártéma, nagyon jó az ének is, kb. a harmadik körben már a fejemben ment. Amikor viszont elérkeztünk a szólóhoz (Brian játszotta, aki a színpad jobb oldalán helyezkedett el, kb. 3 méterre tőlünk), akkor valami olyat kaptam, amitől ott a helyszínen vert a víz/állt a kezemen a szőr/stb. A régi/korai lemezekre jellemző nyakatekert, de egyben csodálatos dallamokat rejtő gitárszólót. Erre vártam 20 éve, és ez egyáltalán nem túlzás!

Ismét visszatértünk az A Social Grace-hez (I Remember, A Psychotic Waltz, Only In A Dream). Mind-mind egy csoda volt. Természetesen az ezt követő Into The Everflow, és kiváltképp a végén hallható szóló(k), totálisan kicsinált, mégis csak a legeslegnagyobb kedvenc dalomról van szó, ever. Nincs mese, ez a rockzene történetének legnagyobb dala, pont. Aki mást mond, az szimplán hazudik ;) Ezután kis lazításnak jót tett a Morbid, hogy felkészülhessünk az utolsó adag rohamra, 4db A Social Grace albumos dal képében. …And The Devil Cried, Halo Of Thorns, I Of The Storm és végül a Nothing.

A Halo Of Thorns előtt még Devon elmondta, hogy ilyenkor szoktak a zenekarok lemenni, majd meglepődve visszajönni és ráadást tolni. Ők ezt a hülyeséget most kihagyják, mivel a hely adottságai ezt nem teszik lehetővé, és elmondta, hogy még 3 dalt fognak játszani. Mondanom sem kell, ez az utolsó blokk végleg letaglózott, de bizonyos szempontból jó is volt, hogy vége lett (na jó, még a Freakshow jó lett volna), mert ezalatt a kb. 100 perc alatt totálisan elfáradtam.

 



Devon megköszönte az estét – a közönség tényleg fantasztikus volt, hatalmas szeretetet kaptak a fiúk – és mondta, hogy ha van kedvünk maradjunk még, mert átöltöznek és utána kijönnek a bárba. Kb. 20 perc elteltével tényleg jöttek, és szerencsére mindenkivel sikerült beszélnem. Brian egy nagyon magának való figura, elmondtam neki, hogy mennyire megérintett a szólója az új dalban.

Devonnak mikor mondtam, hogy Magyarországról jöttünk felcsillant a szeme, és fel is hozta a '97-es pesti bulit... Norm a gulyást emlegette, hogy 2011-ben milyen jót kajált Pesten, és van egy tuti receptje, de még nem merte elkészíteni otthon. A legtöbbet Warddal dumáltam, nagyon kedves volt, ő is egyből azt mondta, hogy hallott a többiektől a 97-es pesti koncertről, és ők is azt tartják életük koncertjének (szóval tényleg nem kamu :-) ). Elárulta, hogy augusztusban visszatérnek a Wackenre, és utána pár hetet majd Devon bécsi stúdiójában töltenek az új lemez miatt.

Azt is mondta, hogy nincs kizárva, hogy nyomnak majd akkor is pár önálló bulit, szóval ha lesz ismét koncert, akkor remélem megint kijutunk. 20 éve csodálatos volt a pesti buli, 20 évvel később, majdnem 40 évesen Berlinben pedig tökéletes volt. A dalok azóta sokkal jobban megértek bennem, most még többet jelentenek.

A PW örök, és remélem elpusztíthatatlan – a zenéjük egészen biztosan az!

Viszolajszky András














Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
TONY MILLS - 57 éves korában elhunyt a TNT és a Shy volt énekese
2019. szeptember 19. (csütörtök) 07:58

57 évesen, hasnyálmirigyrákban elhunyt a Shy, a TNT és a Siam egykori énekese, Tony Mills. A számos szólólemezzel is rendelkező brit zenész áprilisban jelentette be, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, legfrissebb szólóalbuma pedig Beyond The Law címmel júniusban jelent meg. Tony Mills halálhírét a felesége, Linda tette közzé a Facebookon. Tony Mills áprilisban így fogalmazott: „Rák. Nem csupán a csillagjegyem, hanem most már a végzetem is. Nemrég diagnosztizálták, de már túl későn. A tavalyi év vége óta szenvedtem, miután Karácsony előtt volt egy autóbalesetem, amelynek következtében leállt az emésztőrendszerem és olyan belső fájdalmaim is voltak, amelyeket nehéz volt értelmezni. Több kórházi teszt is negatív eredményt hozott, mígnem eljutottam egy oslói magánklinikára, ahol a doktor másnap MRI-vizsgálatot végzett. Így derült ki, hogy legalább egy jó éve növekszik bennem egy tumor, ami túl régi és túl nagy...

MICHAEL SWEET - Dalpremier az októberi szólóalbumról: Ten
MICHAEL SWEET - Dalpremier az októberi szólóalbumról: Ten

A Stryper frontembere, Michael Sweet gitáros/énekes/dalszerző a 90-es évek eleje óta rendszeresen készít szólólemezeket, a 10. önálló albuma pedig Ten címmel jön majd október 11-én....

MYRATH - Márciusban az önálló turnéjukkal is eljönnek Budapestre
MYRATH - Márciusban az önálló turnéjukkal is eljönnek Budapestre

Shehili címmel még májusban jelent meg a prog/power vonalas tunéziai Myrath új stúdióalbuma, a 2016-os Legacy lemez folytatása. Novemberben a Beast In Black vendégeként érkeznek...

ENTRAILS - Dalpremier a régisulis svéd death brigádtól: The Pyre
ENTRAILS - Dalpremier a régisulis svéd death brigádtól: The Pyre

Rise Of The Reaper címmel október 11-én jelenik meg a 2008-ban újjáéledt svéd old school death metal brigád Entrails hatodik albuma, a 2017-es World Inferno lemez folytatása. Az új...

MEGADETH - Dave Mustaine orvosai nagyon pozitívnak érzik a kezelés hatását
MEGADETH - Dave Mustaine orvosai nagyon pozitívnak érzik a kezelés hatását

Még júniusban derült ki, hogy a Megadeth alapítóját, főnökét, Dave Mustaine-t torokrákkal kezelik, de azóta is folyik a munka az új stúdióalbumon, januárban pedig a Five Finger Death...

OZZY - Négy hét alatt elkészült egy új album
OZZY - Négy hét alatt elkészült egy új album

A The Sunnak adott friss interjújában Ozzy beszámolt arról, hogy elkészített egy 9 dalos új albumot, mindössze négy hét alatt. Mégpedig azután, hogy a rapper Post Malone friss...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS