PSYCHOTIC WALTZ - 20 évvel a budapesti csoda után - Berlinben

Berlin, Musik & Frieden, június 21.

2017. július 2. (vasárnap) 12:16

Május közepe lehetett, amikor a Psychotic Waltz bejelentette, hogy egy miniturnéra érkezik Európába, ami 2 fesztivál fellépésből és 6 önálló klubkoncertből áll majd. Mivel az elmúlt 20 évben mindössze kétszer turnéztak (2011, 2012), ráadásul önálló bulijuk alig volt, ezért azonnal kizártam annak a lehetőségét, hogy ne menjek el valamelyik klubkoncertre.

 



Úgy voltam vele, hogy semmiképpen sem akarok autózni Németországba, így Berlin tűnt a legjobb választásnak, mivel van közvetlen fapados, igen barátságos áron. A jegyeket megrendeltem egy berlini ismerőshöz (amit 3 nappal később meg is kapott), a repjegyeket is megvettem, így már csak ki kellett várni június 21-ét, ami egy szerdára esett. Még kapunyitás előtt odaértünk a bejárathoz, ahol pár perc múlva feltűnt Dan Rock. Gondoltam gyorsan aláíratom a borítókat, amiket vittem. Ebből egy kb. 20 perces beszélgetés lett...

 



Nagyon-nagyon jó fej Dan, gyakorlatilag mindenről beszéltünk. Az 1997-es pesti buli az ő pályájukban is legendás pillanat, szó volt az új albumról, amiről mesélte, hogy már majdnem készen van, de nagyon nehéz úgy haladni, hogy az énekes Devon kb. 20 éve Bécsben él, a többiek pedig San Diego-ban. Aztán kérdeztem a pesti koncerten és talán a Bleedingen is a basszust kezelő Phil Cuttinóról, aki már nem zenél aktívan, hanem valamilyen reklámfilmeket készít főállásban. Steve Cox pedig egy igen sikeres Ozzy tribute bandát üzemeltet San Diego-ban (jót nevettünk, amikor felelevenítettük, hogy 97-ben Steve mekkorát borult a színpadon :-)).

Aztán beszélt arról, hogy 50 körül már nem képesek 3 órát játszani, úgyhogy ne is számítsak rá :-) Ezek után már a gyermekeink képeit mutogattuk egymásnak a telefonokon, egy nagyon aranyos 6-7 év körüli kislánya van. Óriási élmény volt ennyit dumálni egy olyan gitárossal, aki számomra az egyik legnagyobb, egy teljesen egyedi, senki mással össze nem keverhető hangzással. A végén már tényleg én mondtam neki, hogy biztos dolga van, menjen már :-) .

Ahogy bejutottunk, már a Bleeding nevezetű német formáció zenélt, akik elég beteg, kicsit korai PW-szerű zenét játszottak, de mivel nagyon nem ezért jöttünk, nagyon vártam a végét, ami 20:15 tájban be is következett.

 



Egy nagyon kicsi klub ez a Musik & Frieden, kb. az A38 fele. A színpad olyan 70cm magas, előtte semmi, a Bleeding vége után gyorsan előre is mentünk, közvetlen a deszka jobboldalához. Szép lassan elkezdték felhordani a hangszereket a fiúk, Norm, Dan, Ward, Brian, Devon sorrendben érkeztek, mindenki tett-vett a színpadon.

Boldogan tapasztaltam hogy a terem gyakorlatilag megtelt, szerintem olyan 2-300 ember lehetett összesen. Aztán Devon intett egyet a keverősnek, és mindenféle cicoma nélkül bele is kezdtek a fiúk a buliba. Igazából elvárások nélkül érkeztem, mert mint sokaknak nekem is a 97-es pesti PW volt életem koncertje (csak a frankfurti Rush ér fel hozzá), a 2011-es visszatérő koncertről nem mondom, hogy nem tetszett, de szinte semmire sem emlékszem belőle, míg a 20 évvel ezelőttiből gyakorlatilag mindenre.

A Dancing In The Ashes indította az estét, ami úgy száguldott át rajtunk, mint a gyorsvonat, elképesztő lüktetése van annak a dalnak. A Faded következett, tényleg mintha az UFO-k szálltak volna közénk, Buddy/Devon úgy énekelt akár egy Isten, kettőt pislogni nem tudtam, már jött is, hogy „Crawling into my head, mosquito, mosquito red”, és tényleg szinte azt sem tudtam, hol vagyok. Ezt követte a Northern Lights ("where the katsu and the old man hide"), majd jött a Haze One. Azt hiszem, ez utóbbi dalnál dobtam le a láncot először, az a riff te jó atyaúristen!! Nem elég, hogy egy ilyen ötös csomaggal kezdtek, ráadásul a Haze One és az a riff.

Az a szép, és ezzel nagy titkot nem árulok el, hogy a PW bármilyen szettlistával, bármilyen sorrenddel zenélhet, mert a kb. 40 daluk között nincs egy gyengébb sem. A következő nóta a megfoghatatlan hangulatú Ashes volt az Everflowról, majd jött a Locust, ami ismét egy ugyanolyan csodálatos lebegés volt, mint 20 éve, és amikor a közönség a nagy csöndben énekelte, hogy Shadow Of The World, hát az beszarás volt.

Imádom a PW utolsó két lemezét, egyikben sincs hiba, de az első kettő hangulata, valami olyan, ami semmi máshoz nem hasonlítható (amikor előkerül a lakatlan szigetes kérdés, hogy ha 1 lemezt vihetnék, mi lenne az, na arra már kb. 20 éve az Into The Everflow a válaszom, ha 2 akkor A Social Grace, ha vihetek még egyet, akkor az pedig a Roll The Bones lenne). Szóval jött az Another Prophet Song az elsőről, és rögtön elöntött az a bizonyos le nem írható hangulat. Szerintem ezt amiről beszélek, csak nagyon-nagyon kevesen éljük meg ebben a formában, a többi 8-9 milliárd ember csak szimplán hülyének nézne :-).

Eme dal után értünk el az este nagy meglepetéséhez, ugyanis egy új nótát vezetett fel Devon, nagyon jó dolgokat mesélt, tök boldog volt, hogy szemkontakt van, és nem mindenki azzal van elfoglalva, hogy az egész koncertet rögzítse a telefonjával, hanem igyekszik élvezni a bulit. Egyébként pont az orrunk előtt énekelte végig szinte az egész előadást, kb. 1 méterre tőlünk, sokszor a szemembe nézve hosszú másodpercekig, óriási volt ezt megélni.

 



Szóval jött az új dal, ami a While The Spiders Spin címet viseli. Amit elsőre megállapítottam, hogy nagyon jó az alap gitártéma, nagyon jó az ének is, kb. a harmadik körben már a fejemben ment. Amikor viszont elérkeztünk a szólóhoz (Brian játszotta, aki a színpad jobb oldalán helyezkedett el, kb. 3 méterre tőlünk), akkor valami olyat kaptam, amitől ott a helyszínen vert a víz/állt a kezemen a szőr/stb. A régi/korai lemezekre jellemző nyakatekert, de egyben csodálatos dallamokat rejtő gitárszólót. Erre vártam 20 éve, és ez egyáltalán nem túlzás!

Ismét visszatértünk az A Social Grace-hez (I Remember, A Psychotic Waltz, Only In A Dream). Mind-mind egy csoda volt. Természetesen az ezt követő Into The Everflow, és kiváltképp a végén hallható szóló(k), totálisan kicsinált, mégis csak a legeslegnagyobb kedvenc dalomról van szó, ever. Nincs mese, ez a rockzene történetének legnagyobb dala, pont. Aki mást mond, az szimplán hazudik ;) Ezután kis lazításnak jót tett a Morbid, hogy felkészülhessünk az utolsó adag rohamra, 4db A Social Grace albumos dal képében. …And The Devil Cried, Halo Of Thorns, I Of The Storm és végül a Nothing.

A Halo Of Thorns előtt még Devon elmondta, hogy ilyenkor szoktak a zenekarok lemenni, majd meglepődve visszajönni és ráadást tolni. Ők ezt a hülyeséget most kihagyják, mivel a hely adottságai ezt nem teszik lehetővé, és elmondta, hogy még 3 dalt fognak játszani. Mondanom sem kell, ez az utolsó blokk végleg letaglózott, de bizonyos szempontból jó is volt, hogy vége lett (na jó, még a Freakshow jó lett volna), mert ezalatt a kb. 100 perc alatt totálisan elfáradtam.

 



Devon megköszönte az estét – a közönség tényleg fantasztikus volt, hatalmas szeretetet kaptak a fiúk – és mondta, hogy ha van kedvünk maradjunk még, mert átöltöznek és utána kijönnek a bárba. Kb. 20 perc elteltével tényleg jöttek, és szerencsére mindenkivel sikerült beszélnem. Brian egy nagyon magának való figura, elmondtam neki, hogy mennyire megérintett a szólója az új dalban.

Devonnak mikor mondtam, hogy Magyarországról jöttünk felcsillant a szeme, és fel is hozta a '97-es pesti bulit... Norm a gulyást emlegette, hogy 2011-ben milyen jót kajált Pesten, és van egy tuti receptje, de még nem merte elkészíteni otthon. A legtöbbet Warddal dumáltam, nagyon kedves volt, ő is egyből azt mondta, hogy hallott a többiektől a 97-es pesti koncertről, és ők is azt tartják életük koncertjének (szóval tényleg nem kamu :-) ). Elárulta, hogy augusztusban visszatérnek a Wackenre, és utána pár hetet majd Devon bécsi stúdiójában töltenek az új lemez miatt.

Azt is mondta, hogy nincs kizárva, hogy nyomnak majd akkor is pár önálló bulit, szóval ha lesz ismét koncert, akkor remélem megint kijutunk. 20 éve csodálatos volt a pesti buli, 20 évvel később, majdnem 40 évesen Berlinben pedig tökéletes volt. A dalok azóta sokkal jobban megértek bennem, most még többet jelentenek.

A PW örök, és remélem elpusztíthatatlan – a zenéjük egészen biztosan az!

Viszolajszky András














Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
EDDA MŰVEK - "Ami a világban most zajlik, ez a félelemre, szorongásra építő tébolyda bőven ad témát."
2020. február 24. (hétfő) 14:37

Az Edda Művek március 7-én ismét beveszi a Papp László Budapest Sportarénát, a számos különlegesség mellett a közönség egy kisebb időutazás részese is lesz, mivel a zenekar az első 20 évének sikerdalait és a sokak által rajongott 'bakancsos' korszakot is megidézi majd.  A márciusi HammerWorld magazinban az Aréna-koncert kapcsán találsz majd egy interjút Pataky Attilával, az Edda frontemberével, a beszélgetés első részét azonban már most elolvashatod.    A koncert Facebook oldala Pataky Attila egy igazi rock legenda. Az Edda Művek frontembereként a 70-es évek vége óta rocktörténelmet ír, dalai több generációnak adtak hitet, erőt és persze felejthetetlen pillanatokat a színpadok előtt. Március 7-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a zenekar egy nagyszabású koncert keretében, amelynek a Retro címet adták. Cselő hívta fel Attilát, hogy kiderítse, mi várható a bulin...

METEORA - Jön az új album, friss klip és dal: Memento Mori
METEORA - Jön az új album, friss klip és dal: Memento Mori

Tragedy Of Delusion címmel a HammerWorld magazin márciusi számának extra CD-mellékleteként jelenik meg a 2010-ben alakult budapesti Meteora zenekar második nagylemeze. A 2017-es Our...

MUDFIELD - Az új album és mellé egy új videoklip: Békességben
MUDFIELD - Az új album és mellé egy új videoklip: Békességben

Kelet népe címmel megjelent és végig is hallgatható a szeghalmi Mudfield második albuma, a tavaly februárban kiadott Sárrét lemez folytatása. A lemez Békességben című dala egy friss...

EXHORDER - Megváltak az alapító gitárostól, Vinnie LaBellától
EXHORDER - Megváltak az alapító gitárostól, Vinnie LaBellától

Pár napja egy új dalt tett közzé az Exhorder, most azonban egy rossz hírrel jelentkeztek: megváltak az alapító gitárostól, Vinnie LeBellától. Egyelőre nem tudni, hogy a hamarosan...

CARCASS - Augusztusban érkezik az új album
CARCASS - Augusztusban érkezik az új album

Under The Scalpel Blade címmel egy új dallal jelentkezett még decemberben a Carcass, az pedig friss hír, hogy a 2013-as visszatérő albumuk, a Surgical Steel folytatása augusztus 7-én jön...

ALCEST - "Újra meg kellett találnom a spirituális énemet, különben becsavarodtam volna"
ALCEST - "Újra meg kellett találnom a spirituális énemet, különben becsavarodtam volna"

Ma este az A38 Hajón mutatja be októberben kiadott Spiritual Instinct című új albumát a francia Alcest, előttük pedig a szintén francia és már a hatodik magyar bulijára készülő...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS