SLOGAN - "Most perc-emberkék dáridója tart..."

2016 végén jött ki az Előbújhat minden állat album

2017. március 19. (vasárnap) 16:40

Előbújhat minden állat címmel jelent meg 2016 végén a kultikus Slogan zenekar visszatérő albuma. A több mint két évtizedes szünetet követő anyag azonban nagyon más, mint amire a régi fanok zöme számított, és nem csak azért, mert új énekes és basszer van a csapatban. Régen is avantgárd/alternatív metalt játszottak, ám az új cucc minden korábbinál szélsőségesebb és felforgatóbb. Uzseka Norbert próbálta kideríteni, hogy miért. Valachi Attila dobos, Horváth Endre gitáros, Papp Lucu basszusgitáros és Rüjön Hönt énekes válaszolgattak.

A HammerWorld februári számában megjelent interjú teljes verziója.
 



www.facebook.com/sloganhivatalos

 
Kik az új tagok?

Rüjön: "Régi Slogan rajongók vagyunk."

Endre: "Rüjönnel sokáig beszélgettünk fél évente egyszer két mondatot. 'Hogy vagy?' 'Jól.' 'Szövegek vannak?' Aztán egyre közelebb kerültünk, mondjuk 8 év után azt is megkérdeztük, hogy lejössz egy próbára?"

Attila: "Lucu régen, a Slogan hőskorában a Willow zenekarban zenélt, onnan is ismerjük. Nálunk mindig viszonylag megoldatlan volt a basszusgitárosi poszt, és most úgy tűnik, hogy vele megoldottabbá válik. Ismerte az anyagot, ismert minket. Rüjön Norvégiából tért haza, mert úgy gondolta, hogy segít a norvég civileknek… Egyébként másodunokatestvérünk. Az eredeti énekes, a testvérem, Laci nem tudott már részt venni a zenekarban, és jó ideje úgy gondoltuk, hogy Rüjön jó lehetne erre a posztra."



Amikor utoljára interjúztunk, azt mondtátok, hogy 2015 őszére meglesz a lemez, de egy évet csúszott. Miért?


A: "Mindent maga csinál az ember, miközben nem ez az alap tevékenysége. Ebből következően az időfaktor az, ami elszenvedi ennek az egész kompromisszumtengernek az eredményét."

R: "Meg az utómunka tartott egy évig. Arra is kerestünk segítséget, azzal is mentek a hónapok, aztán végül Ati csinált meg mindent."

A: "Végül Endre meg én nőttünk fel ahhoz a feladathoz, hogy elfogadható minőséget produkáljunk, szakember, pénz és idő hiányában, keverés és mastering terén."



SLOGAN - Soha nem változik (a 2016-os Előbújhat minden állat albumhoz)



Úgy látom, hogy még a régi fanok közül is sokan megdöbbennek ezen az új anyagon… Mi volt a cél ezzel az albummal?

A: "Nekem az alapkoncepcióm az, hogy a létezésben nagyon fontos, hogy a valóságról próbáljunk meg kommunikálni. Számomra, a világ jelenlegi helyzetében adva volt az a lehetőség, hogy a Slogan zenekaron, mint formán keresztül kommunikálni próbáljak. Ez az alapmotiváció. És az adott emberek művészi szándéka ezt a lemezt adta ki."

E: "Rüjönnel és Atival azt beszéltük, hogy most valami durvább dolgot szeretnénk csinálni, főleg mondanivalóban. Nem volt kedvem ilyen ezoterikusabb megjelenítésekhez. De ahogy te is megfogalmaztad a lemezkritikádban, itt már szilánkosan kell fogalmazni, mert bizonyos rétegeket, amik már ránk rakódtak a mai társadalomban, ezt az elektroszmogot meg internetszmogot, amit kap a társadalom, azt nem lehet máshogy átkaristolni."



Miért kell mindenáron felébreszteni az embereket? Nem jó nekik így?


E: "Nem kell mindenáron, de valahogy most ez az irány fogalmazódott meg. Hogy rázzon meg egy kicsit. Nem baj, ha van benne egy kicsi trágárság, egy kicsi fölösleges érthetetlenség."

R: "Úgy mondanám, hogy lehet természetes, életszerű. Amúgy én egyszerűbben álltam ehhez hozzá, számomra eleve megtisztelő, hogy az ember a Slogan tagja lehet, és tehet valamit az asztalra, de tényleg csak annyi volt, hogy kerek számok szülessenek. Csináljunk valamit, amit jónak gondolunk mind az öten. Hogy miről szól, azt mindig egyeztettük. Hogy lehet-e durva, belefér-e, de reméltem, hogy igen, és nem szabunk önmagunknak korlátokat."

A: "Szerintem az a fajta művészi kommunikáció, amit mi létrehozunk, ez a termék, nagyjából az emberek 95%-ának nincs benne a világképében, ők ezen a síkon nem érdekeltek, ezt a fajta kommunikációt nem értik, nem érzékelik. Ez persze erős kijelentés, és ezek nem fekete-fehér dolgok, de szerintem alapvetően van egy ilyen része a témának. A másik kulcskérdés, hogy milyen szándékkal állít elő az ember egy kommunikációs terméket.

Az alapvető szándék ugye a művészi motivációnak a leképezése, ráadásul ez egy csoport jellegű kommunikáció, és nagyon jó ebben együttműködni, és figyelni, hogy mi jön létre. Ez az egyik oldala a dolognak, amikor az ember előállítja, hogy milyen síkon, milyen szándékkal szeretne megjelenni a színpadon.

És ehhez képest van az, amiben szerintem a zenekaron belül nem értünk egyet, hogy ahhoz, hogy ezt kommunikációnak lehessen nevezni (és én azt szeretném, hogy az legyen), ahhoz, főleg egy ilyen perifériás érdeklődésre számot tartó anyag esetében, az, hogy valakit érdekeljen, felfogja, foglalkozzon vele, tehát, hogy ne pusztába kiáltott szó legyen – ahhoz én sokkal több kompromisszumot kötöttem volna a produktum előállítása során. Ugye a klasszikus kérdés, hogy ilyen szempontból a művész kompromisszumkészsége szükséges-e…"

E "Na, erről beszéltünk sokat, de úgy döntöttünk, hogy nem szükséges."

 

SLOGAN - Előbújhat minden állat (a 2016-os album)



És milyenek a visszajelzések?

E: "Olyasmit tapasztaltunk, hogy aki szán rá egy kis időt, aki képes félretenni a komfortzónáját, az sokkal kedvesebb hozzáállást tanúsít. Kezdi kapiskálni, hogy mit is akartunk mi ezzel az anyaggal."

A: "Ez objektíve is nehéz manapság, bár régen is téma volt az esetünkben, de saját magunkon is tapasztaljuk, hogy az információdömpingben nehéz nem a bevett sztenderjeink szerint hozzáállni valamihez, hanem kicsit hátralépve engedni, hogy a kommunikáció létrejöjjön. Tehát megfigyelni, hogy mit is akar ez valójában, milyen eszközöket használ, miért ez a szándéka ennek az egésznek. Akik erre képesek voltak, azoktól még a zseniális jelző is elhangzott…"

E: "De én már otthon megígértem, hogy a következő lemez kedves pop metal lesz."

Lucu: "Szerintem ezen a lemezen nem csak a szövegekben, de már a számok szerkezeténél sincs meg az a kompromisszum készség, hogy befogadható legyen. Az elején próbálkoztunk producer-szerű emberekkel, hogy ők mit kezdenek az anyaggal, és senki nem tudott hozzányúlni, mert felismerték, hogy ez valami más."

A: "Zeneileg azért a Slogantől szerintem nem annyira meglepő. A szövegek inkább."

E: "Ez egy önismereti anyag is egyben. Aki érzi, hogy bizonyos pillanataitól megijed, az rájöhet saját belső korlátaira. Hogy jé, én ilyen szemérmes lennék?!"

A: "Pontosan. Erre is tökéletes, hogy az ember saját magán dolgozzon, hogy hogyan is viszonyul dolgokhoz."

 




Éppen olvastam egy könyvet, ami arról szól, hogy ha az ember pozitívan gondolkodik, akkor a pozitív dolgokat vonzza be, ha viszont a negatív dolgokra koncentrál, akkor azokat erősíti. Hogy van az, hogy a Slogan, ami régen helyenként pozitív volt, most pont azt mondja, hogy a világ tök gáz?

L: "Kicsit másról van szó. A lemezen a véleményünket mondjuk el, de hogy én pozitívan gondolkodom-e, az más lapra tartozik. Az, hogy a körülöttünk lévő negatív dolgokról beszélünk, az megint más. Mi negatívan fogalmazzuk meg a zenében a dolgokat, de igazából itt a szélsőség az, ami a pozitívumot hozza elő. Megmutatjuk a nagyon feketét, és attól fog jobban látszani a fehér. Nem az állóvizet mutatjuk, hanem a két akkordot, ami egymást feloldja."

R: "Én nem tartom magamat művésznek, de lehet, hogy a művésznek fel kell vállalni ezt."

E: "Ez valahol egy műsor, egy színház, ezt a darabot írtam meg, mert ehhez volt kedvem. De mindenáron megmagyarázni, hogy miért ehhez volt kedvem, ahhoz nem biztos, hogy van kedvem, de tegyük fel, hogy tudok valami okosat is összeszedni magamból ennek okán, és ez a társadalomkritikai megfogalmazás most nagyon kellett. Ez a földi létezés ahogy most alakulgat, hát, mitől érezzem olyan felhőtlenül jól magam? Persze, a pozitívat kell behozni alapvetően az életembe, reggel nem úgy kelek fel, hogy hol a balta… És kicsit lealacsonyítom azzal, ha azt mondom, hogy ez egy show, de azért nap mint nap nem úgy élünk, ahogy itt előadjuk."

A: "Ez a vonzás törvénye… nekem ezek nagyon nem léteznek. Valamilyen síkon biztos, hogy nem. Rengetegféle világképpel rendelkezünk, az, amit mi előállítunk, nagyon perifériás, és ehhez képest olyan objektív-szubjektív dolgok, hogy miről beszélünk, mi az a közös halmaz, amiben valakivel találkozunk, eggyel konkrétabban, hogy ez negatív: ez azért negatív, mert kurvára ez a helyzet. Tényleg.

Az én világképem arról szól, hogy az anyagi létezés által vagyunk úgymond közös nevezőn, és az anyagi létezésben mindenkinek le kell játszania a köreit, elő kell állítania saját magát, hogy hordozhassuk a szellemet ebben a testben, ezen a síkon. De az anyagi létezésünkre vonatkozóan egyre szűkülnek a körök és a lehetőségek, és ez elkezd kihatni a mentális létezésünkre, és számomra az események olyan jelleget öltenek, ami nem pozitív, hanem negatív. Negatív tendenciák érvényesülnek az emberi létezés alapvető sarokpontjait illetően.

Most perc-emberkék dáridója tart, még mindig ugyanaz, és semmi más… Csak most az igazi probléma az, az Ady korában is létező tendenciákon túl, hogy a globálisan jelentkező problémákra még mindig ugyanazzal a fogyatékos erkölcsiséggel/intellektussal kényszerül reagálni a társadalmunk, ami egészen abszurd, szürreális jeleneteket eredményez. Egyfajta őrjöngő, agresszív középszerűség szabja a mértéket, és aki nem hajlandó ezen mérték szerint gondolkodni, az gondolatbűnt követ el. Ha a Mátrix című filmnek a terminológiájával fogalmazunk, hát a Mátrixon kívüli élettel próbálnék én foglalkozni. Ez a lemez nagyon erről szól."



Viszont van pár régi dal meg téma, amiket újra felhasználtatok. Miért?

E:
"Egyik-másik nem volt annyira kidolgozva régen. Meg miért ne? Passzolt a koncepcióhoz. De az új poplemezre is előkerülnek majd régi témák. A Slogan esetében nincsenek annyira kijátszva a régi dolgok, akár eljátszhatnánk azokat is, mert még mindig lenne kihez újdonságként szóljon."



Koncerten játszotok majd régi dalokat is?


R: "Lesz egy pár régi szám mindenképpen. Gondolkoztunk sokat, hogy mi legyen az énekkel meg a szövegekkel, de most ott tartunk, hogy az eredetit tartjuk."

L: "De nem Slogan tribute lesz, szinte új zenekarként jelenünk meg."

A: "Új dolgokat kell csinálni, ami az adott korban, korszellemnek megfelelően érdekes lehet. A tribute-özés meg a nosztalgia bulik mind tök jók, ha a helyükön vannak kezelve, de azt látom, hogy mindenki ugyanazt játssza, ugyanazt csinálja, és észre sem veszik, hogy ezt már eljátszotta előttük rengeteg zenekar. Automataként ismételgetik a sztenderdeket. Ezt a 'rock-metalnak' nevezett stílust és eszközkészletet teljesen lealacsonyították, egy önmagát ismételve élvező, 'eszközfetisiszta' szintre. És ennek nem sok értelme van számunkra. Aktuális dolgot kell csinálni."

R: "Még az is kérdés, hogy milyenek legyenek a koncertek. Hogy vagy megcsináljuk teljesen egyszerűen, vagy folytatjuk azt, ami régen is volt, hogy performanszosabb, színháziasabb elemekkel."



Akkor nincs is még koncertidőpont?


E:
"Sem az, sem helyszín. Mi az, amit meg tudunk csinálni: sima koncert a félméteres színpadon és félviccesen eljátsszuk a dolgainkat, vagy valami kis jelleget még dobunk rá? Ez még alakul."



SLOGAN - Mé forog, mé lángol (a 2016-os Előbújhat minden állat albumhoz)



Van ez a sado-mazo kutya maszk a borítón meg a klipekben. Az hogy jött?

E: "Nagyon régi vágyam volt, hogy legyen egy kutyám! (nevet) Karácsonyra kaptam az egyik rokonomtól, mert ezt kértem. Van vagy volt egy ilyen kis rokoni körünk, és karácsonyra mindig valami különlegeset vettünk egymásnak, nylon trikó, teniszütős fehér zokni, tehát valami rendkívül hasznos ajándékot. És mikor az egyik rokonom kérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra, mondtam, hogy 'Mit? Hát egy ilyen zipzáras maszkot, és kaptam'. Ennyi.

Ez egy spontán dolog volt, és bejött. Aztán évekig kallódott a szekrényben, de amikor elkezdtünk dolgozni a lemezen, egyszer csak lehoztam, hogy nekem van egy ilyenem, és így beépült. Ő lett a Vöcsök kiskutyám. Azt már nem tudom, hogyan lett egy madár neve a kutyáé…"

 



Beszélhetünk az egyes dalokról?

A: "Rüjön is úgy van vele, hogy a produkció beszéljen magáról. Én amúgy szeretek megfejteni emberekkel, de mindig oda lyukadunk ki, hogy a társadalomban az egyénnek nincs semmiféle befolyása arra, hogyha kultúr síkon valamilyen kommunikációra rátalál, valamilyen felismerése támad, bármire rájön, akkor azt nem tudja átfordítani közösségi kommunikációra, sem pedig a saját életében valamiféle aktív változásra. Nagyon brutálisan behatárolt nemlétezés van. És mindenki megpróbál ezen belül valahogy élvezkedni meg bulizni."

E: "Jó, de lehet, hogy mi is elhibáztuk, hogy nem ezzel a zenei műfajjal kell akkor ezt az üzenetet megfogalmazni."

A: "Az első kérdés, hogy mi az elsődleges a számunkra? Mert ha az, hogy átmenjen, akkor rengeteg dolgot másként kell csinálni. "

R: "Nem így van, ha azt akarod, hogy átmenjen, akkor sem fogod tudni úgy megcsinálni, hogy úgy átmenjen, ahogy te elképzelted. Ez nem matematika. Abszolút kiszámíthatatlan. Ez nem metal probléma, ha szintipop zenekart csinálsz, ott sem menne át. Szerintem az újságíróknak jelenleg semmi közük a zenei iparhoz. Amikre a közönség jár, annak érdekében az újságírók semmit nem tettek, hogy azok megtöltsék a Parkokat. Az internet számít, de a húszévesekhez nem jut el, amit az újságírók írnak, mert ugyanúgy nem foglalkoznak ezzel, mint a reklámokkal.

Nem hiszem, hogy az újságíróknak a zeneiparra bármi hatásuk lenne. Csak az dönti el, hogy amit leraktál az asztalra, az tetszik-e az embereknek vagy sem. Egy újságíró nem tehet se tönkre, se semmi. Valamelyik magyar bandáról olvastam, hogy milyen jó kritika jelent meg a Hammerben, milyen fasza az új lemez, aztán elmennek egy bulira vidékre, és ott van húsz ember. És akkor nem értik, hogy de hát milyen jó volt a cikk, mindenki dicséri őket, és közben nem jön rájuk ember.

Azt gondolom, hogy amit nagyon nyomnak az újságok, az ritkán működik koncerteken. Más törvényszerűségek működnek. És ezt nem fogjuk tudni megfejteni, hogy mitől működik. A kompromisszum is csak egy vélt dolog, nem kell kompromisszumot kötni, ha valamit csinálsz. Nem azon fog múlni, hogy fasz helyett mondjuk napocskát írok, attól még nem lesz sikeres. Ettől természetes szerintem. És az is kiderült, hogy a Slogant régen az újságírók azért bírták, mert ti jófejek voltatok, és nem azért, mert jó zenét csináltatok."

A: "Azt képzelem valamiért, hogy létezett ennek a fajta eszmeiségnek, amit feszegetünk, az ilyen világképű embereknek, legalábbis az USA-ban, Nyugat-Európában létezett ennek egy kultúrája, főleg az LSD-korszakkal párhuzamosan és az után egy ideig, amíg ezeket be nem tiltották satöbbi. Sokkal nyitottabb és egészségesebb volt a társadalmakon belüli kultúrkommunikáció. Az LSD-kultúrával összefüggésben alakult ki azoknak a demokráciáknak a csúcsérzékenysége, a közösségi létezés/szellem értékeinek tekintetében, amit sikerült átemelniük a társadalmi és politikai struktúrák szintjére is, és ami még itt-ott ma is felfedezhető (Hollandia, a skandináv államok, Kanada).

Ezek a fajta felismerések (ti. hogy az egyénnek alapvető mentálhigiénés szükséglete az, hogy közösségeket alkosson, azokon belül kommunikáljon, és a közösségeken belül kiérlelt értékeket aktívan be tudja építeni az általa is képviselt társadalom mindennapi értékrendjébe), sokkal magasabb szintre emelték a társadalmon belüli kommunikáció minőségét, a szolidaritást, toleranciát, bizonyos értékeknek az elismerését. Ez a folyamat Magyarországon egyáltalán nem zajlott le, és annak lehetősége, hogy ez valamikor is megtörténjen, kezd teljesen bezáródni.

Az emberek kezdenek fogalmatlanná válni az ilyen jellegű információkra, az ilyen jellegű kommunikációra, a létezésnek erre a fajta igényére. Valamit éreznek szerintem, és azért érzik szarul magukat, csak nem tudják megfogalmazni. És azt sem tudják megfogalmazni, megtalálni, vagy ha meg is találják, akkor a felismeréssel, hogy mondjuk megtalálnak egy olyan kommunikációs formát vagy terméket, mint mi, akkor nem tudnak mit kezdeni az információval, mert a hétköznapjaik során, ha fel is ismerik azt, hogy jó lenne nem csak a Mátrixon belül létezni, akkor praktikusan nem tudnak mit kezdeni ezzel. És van egy másik tendencia, minden embernek a saját pszichéje védelmének a kényszere, az, hogy integrálva, egységben tartsa magát, s ezért leszűkíti a valóságát arra a részre, ahonnan nem kap frusztrációt.

Nem fogja érzékelni azokat az információkat, amelyek miatt frusztráltnak kellene éreznie magát az adott helyzetében, mert cselekvésre és aktivitásra, visszatükrözésre nem képes, még kommunikálni sem képes a többiekkel azt, hogy milyen szinten kap a létezésből információt. Ezért teljesen leépülnek ezek a kommunikációs, együtt gondolkodó terek. És látjuk, hogy ennek milyen eredménye van. Politikai, társadalmi, erkölcsi, mentális szinten.

A lemezhez készített két videóklipünk fogadtatásából is látszik, hogy az emberek nem nagyon értik azt a szimbólumrendszert amelyre a videók épülnek, teljesen elszakadtak azoktól az archetipikus tudatalatti információktól, amelyek egy egészséges pszichében meg kellene, hogy jelenjenek. Na most, én ezt képzelem, hogy ez így van, és a kérdés, hogy mit kezdjen ezzel az ember. Hogy ez objektív, vagy ez annyira tök mindegy, meg úgyis periférikus, hogy inkább hagyjuk? Erről szoktuk beszélgetni. Tényleg, játsszuk ezt az 'értjük egymást' izét egy bizonyos szűk körön belül, és akkor mi van?! Mi legyen?"

Az interjú rövid verziója a februári HammerWorld magazinban jelent meg.


slogan.hu

www.instagram.com/slogan_moonclub

youtube.com/sloganhivatalos
 
 



 
 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
AXEL RUDI PELL - A Hobbit betétdal I See Fire feldolgozása
2017. április 25. (kedd) 07:53

Múlt pénteken jelent meg Axel Rudi Pell ötödik ballada válogatása, amelyről korábban bemutattuk a videoklippel kísért Love's Holding On dalt, amelyben Bonnie Tyler énekesnő duettezik ARP csapatának énekesével, Johnny Gioelivel. A lírai dalok újabb gyűjteményére felkerült egy Ed Sheeran feldolgozás is, A Hobbit filmből is ismert I See Fire, ismerkedj meg vele!   www.facebook.com/axelrudipellofficial AXEL RUDI PELL - I See Fire (Ed Sheeran, a 2017-es The Ballads V albumról) Axel Rudi Pell: "Mindig is rajongója voltam Bonnie Tylernek. Tökéletes a hangja ehhez a dalhoz is, remekül passzol Johnny hangjához." AXEL RUDI PELL feat. Bonnie Tyler - Love's Holding On (a 2017-es The Ballads V albumhoz)      

HAREM SCAREM - A dallamrockerek harmadik előzetes dala: One Of Life's Mysteries
HAREM SCAREM - A dallamrockerek harmadik előzetes dala: One Of Life's Mysteries

A legendás kanadai dallamrocker Harem Scarem május 12-én adja ki a tizennegyedik albumát, és máris itt a harmadik előzetes nóta, a One Of Life's Mysteries. A 11 dalos United lemezen, a...

NEVERGREEN - Az első dal a Monarchia albumról: Szárnyak az éjben
NEVERGREEN - Az első dal a Monarchia albumról: Szárnyak az éjben

Monarchia címmel a májusi HammerWorld magazin extra CD-melléketeként jelenik meg az új Nevergreen album, amelyről máris meghallgathatod az első előzetes dalt, a szöveges videóval...

SUNSET - Új klip a a teltházas lemezbemutató buliról: Self-Mutilation
SUNSET - Új klip a a teltházas lemezbemutató buliról: Self-Mutilation

A budapesti Sunset a márciusban We Are Eternity címmel megjelent nagylemezének nyitódalához a Self-Mutilationhöz forgatta le új klipjét. A képsorok a márciusi teltházas lemezbemutató...

LORD - Zenekari közlemény Gidófalvy Attila kliépésével kapcsolatban
LORD - Zenekari közlemény Gidófalvy Attila kliépésével kapcsolatban

Két napja jelentette be Gidófalvy Attila, hogy kilép a Lordból, most pedig a zenekar adott ki egy terjedelmes közleményt az álláspontjukkal. “Hivatalos közlemény a zenekar...

DOWN FOR WHATEVER - Albumpremier: White Light
DOWN FOR WHATEVER - Albumpremier: White Light

White Light címmel megjelent és végig is hallgatható a budapesti Down For Whatever első albuma. A lemezbemutató bulijuk április 30-án lesz a Dürer Kertben, ahol a New Friend Request és a...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS