WATCH MY DYING - "Rohadtul szürreális volt a Mónika-showban szerepelni..."

Uzseka Norbert interjúja a WMD frontemberével, Veres Gáborral

2017. január 30. (hétfő) 13:07

Arról már korábban is beszámoltunk, hogy Maczák Márk dobossal a január közepi Stagediving fesztiválon adta az utolsó buliját a Watch My Dying, de egyúttal azt is bejelentették, hogy Márk utódja Szanics "Rico" Richárd lett.

Most pedig itt egy friss interjú a 4.2 EP, valamint a WMD-tervek kapcsán. Uzseka Norbert a frontembert, Veres Gábort faggatta ki.
 


www.facebook.com/WatchMyDying
 
 
A Watch My Dying 4.1 című EP-jének folytatására három évet kellett várni, és a 4.2 EP öt dala egyszerre tipikus WMD és megint valami új. Az újabb doboscserén átesett zenekarból az énekes Veres Gábornak Uzseka Norbert tette fel a kérdéseit.


A 4.1 EP óta eltelt úgy három év. Mivel telt?

"Kerestük az iPodot, amire a riffeket gyűjtöttük! Főleg a koncertezésre helyeztük a hangsúlyt. Amellett, hogy végigjártuk az ország még meglévő klubjait és nagyon sok nyári fesztiválra eljutottunk, újítottunk egy kicsit az élő hangzásunkon is. A legutóbbi két-három évben rengeteg dolog változott velünk is, és az önmaga által popszakmának nevezett képződményben is. Szükséges volt az eltelt idő, hogy olyan produkciót tudjunk letenni az asztalra, ami olyan, amilyet szerettünk volna. Csinálhattunk volna egy komolyabb tartalom nélküli zsánergyakorlatot, csak minek, abból van elég."


És hogy állt végül össze a 4.2?

"A 4.1 erős váltás volt zeneileg az előző albumokhoz képest abban, hogy jócskán megváltozott a hangszerelésünk. Nyolchúros gitárokat használunk, amikről annyit kell tudni, hogy nem feltétlenül ugyanazokat az inspirációkat adják, mint egy hagyományosabb hangszer. A hangképet nagyon megváltoztatja a keverésnél, ugyanott szólal meg, mint egy basszusgitár és ez egy másfajta dalírást is eredményez.

A 4.2 már ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában készült. Mikor úgy éreztük, hogy eljött az ideje, szinte napok alatt megíródott egy-egy dal, aztán a kidolgozása, szövegírás, felvételek már egy másik kérdés. Most az összes dal zenei alapját Bori Sándor gitáros szerezte, ezért is különbözik a 4.1-től. A felvételek a BMC és SSSR stúdióban készültek. Azt hiszem, ez a legunalmasabb válasz, amit egy interjúban el lehet sütni és mindig szerettem volna egy ilyet."


WATCH MY DYING - 4.2 EP (2016)


Szó volt róla, hogy a két EP kijön egy CD-n is. Ezzel hogy álltok?

"Ez az egyik legelső pont az idei haditerveink között. A velünk egyidős zenészeknek fura, hogy sokat dolgoznak valamivel, ami aztán arra se alkalmas, hogy kézbe fogja az ember és frizbizzen vele, vagy kilógassa a visszapillantó tükörre. Szóval szeretnénk valami közös fizikai formátumot ezekből az EP-kből. Egyelőre a technikai részletekkel bíbelődünk. Az utóbbi évek egyik nagy tanulságaként semmiféle előzetes tervről nem fogunk beszélni, csak tízszemközt. A tervek a mai világban minimum ötszázszor íródnak át a megvalósításig."


Az elválasztás kora című dal szövegét a Facebookon érkezett ötletekből raktad össze, ami merőben szokatlan módja a szövegírásnak. Miért így csináltad?

"Azon kívül, hogy legyen valami hülyeség, amit én csinálok először a világon... nem tudom, abban a pillanatban nagyon jó ötletnek tűnt. Megvolt a dalszöveg háromnegyed részben. A címe a mai túlmanipulált politikai megosztottságra utalt, és ezt végül meg is tartottuk. A lényeg, hogy azért még hiányoztak sorok, és feldobtam az oldalunkra azzal, hogy ha szeretne valaki néhány furcsa szót viszontlátni az egyik dalszövegben, akkor ne legyen rest, írja be kommentként. A trollok szerencsére elkerültek...

Annyi érdekes gondolat meg szókapcsolat érkezett, hogy elragadtatásomban kidobtam az eredeti kockás papírt, amire írtam a magamét. A kapott sorokat egy laza gondolatmenetre fűztem, minimális változtatásokkal, amiket a ritmika megkívánt. Így alakult ki ez a mondhatni túláradóan asszociatív dalszöveg, ami végül is nem jelent semmit, de azt nagyon fenyegetően és baljóslatúan teszi. Meg lehetne fogalmazni modorosan, 'hivatalos-zenekari-közelményként', hogy ez 'víziószerű álomképek sorozata, szimbólumokba rejtve korunk interperszonális problémáinak kvázi szimptómáját, egy esszenciális kollektív formában', de inkább azt mondanám, hogy nem, haver, ez kurvára nem jelent semmit, de imádtuk csinálni!"


A januári Stagediving fesztiválon újabb dobosotokat búcsúztattátok. Miért vált ki Maczák Márk, ki jött helyette, és miért olyan nehéz a WMD dobosának lenni, túl azon, hogy nehéz lehet eljátszani a témákat?

"Márk belekezdett pár új dologba egy ideje, csinálta az Amigodot és a Seven Seas-t, és szeretett volna velük többet foglalkozni. Nagyon jó viszonyban váltunk el, és ezúton is sok sikert kívánunk neki a folytatáshoz! Az utódja Szanics Richárd lett, aki az Eye For I dobosa is egyben. Nem mondanám el, hogy miért nehéz WMD dobosnak lenni, mert Rico is biztosan elolvassa ezt, és jobb, ha nem tudja egyelőre, hogy mire nincs felkészülve."

 



Ha beszélhetnél a WMD indulásakori önmagaddal, mit mondanál neki?


"Azt, hogy 'ne legyél már olyan udvarias, adjál nekik'!"


És vajon mit mondana az akkori éned a mainak?

"Mik a múlt heti lottószámok felétek?"


Továbbá: mit jelent ma számodra/számotokra a WMD?

"Egyelőre nem teljesen kikezelt kényszerbetegség."

 



Amikor meghallgattam a Kő alatt című dalt, az jutott eszembe, hogy na, hamarosan a WMD is felkerül az általam imádott, tehát eleve halálra ítélt, és valóban feloszlott bandák hosszas listájára. Mi az, ami annyira rohadtul rossz ebben az egészben, és mi az, ami miatt mégsem hagyjátok abba?

"A Kő alatt valóban elég gyászos és búcsúzkodó hangulatú, utolsó dal ráadásul, tényleg ideális lenne a lezáráshoz. A kortársaink közül sokan befejezték az utóbbi időben. Ahogy olvastuk az okok felsorolását, bármelyikükét írhattuk volna mi is. Egy idő után minden zenész törvényszerűen szembesülni fog ugyanazokkal az eldöntendő kérdésekkel. Nem azt mondanám, hogy van bármi rossz a zenélésben az utazáson és a pakoláson kívül, de egy idő után azt veszi észre az ember, hogy nagyon-nagyon megváltozott minden körülmény a kezdetekhez képest.

Belekezdesz tizen- meg huszonévesen, tele vagy feszültséggel a hétköznapoktól, a munkától, alig várod, hogy hétvégén levezesd a felesleges energiákat. Aztán elszalad tíz-húsz év, hogy észre sem veszed, továbbra is imádod a hangerőt, az sosem lesz más... de ahogy azt korábban elképzelni sem tudtad, legalább kétszer annyit kell dolgoznod, mint bármikor életedben, a szabadidő fogalma mint olyan, megszűnik létezni, és mikor azt hiszed, hogy van, akkor sincs.

A felesleges energia fogalma pedig megszűnik létezni, mert mindre szükség van. Idővel a nyakadban lesz annyi felelősség, hogy kőkeményen meg fogod gondolni, hogy mibe mennyi energiát, pénzt, időt teszel bele. Azt veszed észre, hogy csak széllel szemben megy az egész, ha nem ebből élsz, nem marad józan érv amellett, hogy miért folytasd. Méregerős irónia van abban, hogy az elején azt kell tudnod megindokolni, hogy miért csinálod, aztán egy idő után meg azt, hogy miért nem hagyod abba.

Mi most úgy gondoljuk, hogy amíg elégedettek vagyunk az új dalokkal, meg amíg van valamiféle értéke annak, amit csinálunk, addig toljuk. De majd térjünk vissza tíz év múlva is ugyanerre a kérdésre."


Egy tetkószalonban dolgozol, és látom a Facebookon a bejegyzéseidet, amikor az emberiség újabb és újabb példányai tesznek vagy mondanak valamit, amitől ép elméjű embernek vagy elmegy az ép elméje, vagy felakasztja magát, vagy kinyírja az ostobákat. Persze karmikusan egyik sem jó megoldás, de épp az érdekelne, hogy látván és tapasztalván mindazt, amiről a szövegeid is szólnak, mi az, ami segíthet? Akár neked, akár a másik félnek. Van bármi megoldás vagy helyi érzéstelenítés, ami ideig-óráig segít?

"Hahahaha, hadilábon állok a Facebookkal, képtelen vagyok rendeltetésszerűen használni. Nem hiszem, hogy én vagyok a felhasználók mintapéldánya. Kirohanásszerűen rakok ki hülyeségeket, vicces sztorikat, aztán kitörlöm, így általában néhány megosztott linktől eltekintve üres az oldalam. Egy bevásárlóközpontban dolgozom, ami bizonyos szempontból nagyon jó dolog, egy másikból meg nagyon nehéz.

Sok irónia és humor kell ahhoz, hogy egy ilyen közeget el lehessen viselni. Külön-külön semmi baj az emberekkel, nem vagyok antiszociális különösebben, de ha sokan vannak egy viszonylag kis helyre összezárva, ahonnan mindenki pánikszerűen menekül egy rövidebb idő után is, abból sok kis nem mindennapi helyzet alakul ki. Ugyanígy van ez egy BKV-úton, egy moziban, fesztiválon, bárhol. Nem gondolom, hogy extrém körülmények vannak nálunk egy vendéglátós helyhez képest, sőt. A vendégeinkkel etikusak és kedvesek vagyunk, ők is azok velünk, de a plázában mindenféle ember összeverődik, és ha egy idő után nem humorral kezeled ezt, akkor egész nap káromkodni fogsz.

A szociális 'szférából' érkeztem ebbe a közegbe, tizenhárom évig fogyatékosotthonokban dolgoztam emberalatti körülmények között, szóval ott megkaptam a kiképzést. Ha most nem is egyszerű néha, akkor is ötcsillagos szállodában érzem magam az akkori időkhöz képest."



A WMD életében mik voltak a legszürreálisabb, legfurább pillanatok?

"Ezen most picit agyalnom kellett, de ha belegondolok, egyenesen bővelkedünk ilyen momentumokban. Rohadtul szürreális volt a Mónika-showban szerepelni. Ugyanez a kategória TV2 Mokka - Korda Gyuri bácsival. Mikor Akerfeldt bemondta a koncertjük közben, hogy 'Watch My Dying is a fuckin’great band'. Kamionon játszani a Budapest Parádén az Andrássy úton, üvölteni a járókelők arcába. Mikor valaki odaállít a sorokkal, amiket idegállapotban firkáltam valami gyűrött fecnire, és azt kéri, hogy csináljunk belőlük tetoválást, azt sosem fogom tudni rendesen kezelni."


És hogyan tovább, mármint zenekarilag?


"A legfontosabb, hogy nem osztjuk meg a terveinket többé, csak a végeredményüket. Nagyon sokat tanultunk az utóbbi néhány évből, sok dolgot bevonzottunk, sok mást elengedtünk. Így például a klasszikusan turnénak csúfolt sorozatos hétvégi koncertezést, ahonnan mégis hazajár mindenki aludni. Nagyon kevés igazi turnézó zenekar van Magyarországon. Kikoncerteztük a lelkünket a tizennyolc év alatt és mégis a mai napig sok helyen be kell mutatkoznunk, ki kell betűznünk a zenekar nevét.

Ha műfajon belül is underground skatulyában maradunk, az nekünk oké, de akkor kezeljük helyén a dolgokat. A kreatív oldalt szeretnénk erősíteni ebben az évben. A háromévenkénti jelentkezéssel köröket verünk a Toolra meg a Metallicára, de itthon ez az idő bőven elég arra, hogy rácsodálkozzon mindenki arra, hogy tényleg megvan még a zenekar, hiába koncerteztük szét magunkat állandóan. Ezen most fordítunk."

 



Mi a helyzet a saját különféle szólóprojektjeitekkel, már akinek van ilyenje?


"Rico ugye az Eye For I-ban dobol, akik aktív zenekar, sőt, aktívabbak a WMD-nél, tehát róluk biztos sokat lehet majd hallani idén. Sanyinak ott az Innersight, ahol egyedül csinál mindent, úgyhogy majd biztos lesz új kiadványa, ha ideje lesz rá. Én tavaly félreraktam mindent a WMD miatt, de idén biztosan lesz új Hiinaar és Jolana Blastbeat, és - minimum - egy harmadik projekt is. Ezekről előre nem szeretnék többet mondani, leginkább saját szórakoztatásra készülnek, úgyhogy semmi tétjük nincs. Tele van a fejem zenével, viszonylag nehezen viselem, sokkal jobb, ha megszabadulok tőlük."

 

WATCH MY DYING - Stagediving 2017 (további fotók Csendes Krisztinától - katt ide!)

 
 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
STORY - Albumpremier a győri metal csapattól: In Aeternum
2017. november 24. (péntek) 16:19

Hiszek címmel már a hónap elején bemutattunk egy albumelőzetes nótát a győri Storytól, most pedig már a teljes In Aeternum lemez végighallgatható. És meg is rendelhető a csapatnál. "Meghallgatható a teljes album a Youtube-on, illetve megrendelhető a zenekarnál: storymetalband@gmail.com A felvételek a Hangrafik stúdióban készültek, a borítóért örök hála Faragó Gyurinak és Horváth Attilának! A hangmérnöki és produceri feladatokat Matula Csabi barátunk látta el! Story zenekar: Macher Zoltán basszusgitár/ének, Vincze Péter gitár, Ifj. Macher Zoltán gitár/vokál, Richnovszky Emánuel dobok. Lemezbemutató koncert: 2018. február 17. Győr, Bridge."   www.facebook.com/Storyzenekar   STORY - In Aeternum (a 2017-es album)    

THE 69 EYES - Videoklippel a karácsonyi daluk: Christmas In New York City
THE 69 EYES - Videoklippel a karácsonyi daluk: Christmas In New York City

Karácsonyi digitális kislemezt adott ki a finn dark rocker The 69 Eyes és most a videoklip is megérketett a Christmas In New York City dalhoz. A klip rendezője Ville Juurikkala volt, aki már...

PEARL JAM - Videó a Let's Play Two koncertfilmből: Go
PEARL JAM - Videó a Let's Play Two koncertfilmből: Go

A Pearl Jam - korunk legnagyobb hatású rockzenekarainak egyike -, két felejthetetlen, teltházas koncertet adott 2016 augusztusában a chicagói Wrigley Field arénában, a Chicago Cubs...

TRILLION - Az első videoklip Apey másik csapatától: Crumble Me
TRILLION - Az első videoklip Apey másik csapatától: Crumble Me

Dreaming Black címmel még tavaly tavasszal jött ki az Apey vezette Trillion bemutatkozó albuma, nemrég pedig elkészült az első videoklipjük a lemez nyitódalához, a Crumble Me-hez. A...

OMEGA DIATRIBE - Az első új dal, már Lucsányi Milánnal: Spinal Cord Fusion
OMEGA DIATRIBE - Az első új dal, már Lucsányi Milánnal: Spinal Cord Fusion

Spinal Cord Fusion címmel és egy szöveges videóval mutatta be első új dalát az Omega Diatribe, ahol a nyár végén Komáromi Gergely helyét a székesfehérvári Sleepless énekese,...

POWERWOLF - Januárban indul a stúdiózás, Jens Bogren lesz a producer
POWERWOLF - Januárban indul a stúdiózás, Jens Bogren lesz a producer

Januárban kezdi fel venni új albumát a Powerwolf, a 2015 nyarán kiadott Blessed & Possessed album folytatása 2018 első felében várható a Napalm gondozásában.   "Örömmel...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS