ANNA AND THE BARBIES - "Tervem is leválasztani a rock koncertekről az egész jelmezes cirkuszosdit"

"Lemez, aaaaz lesz. Hogy mikor, azt még nem tudjuk!"

2017. január 1. (vasárnap) 12:58 | utoljára módosítva: 2017. január 18. (szerda) 13:50

Az Anna And The Barbies utóbbi évei nem éppen a semmittevésről szóltak. A két évvel ezelőtti Szabadesés album megjelenését követően a tempó pedig még azzal együtt is fokozódni látszott, hogy a televíziós elfoglaltságok, az énekesnő anyává válása is sok plusz energiát kötött le.

A csapat népszerűsége és ázsiója is megnőtt, alaposan körbejárták az ország minden zegét-zugát, végigtarolták az akkori, majd az idei fesztiválszezont is, a legutóbbi dupla interjúnkban felvázolt távlati terveket viszont sok tekintetben mégis felülírta, hogy Annáéknál megérkezett a második baba.

 



A Művészetek Palotájában bemutatott Óz darab színházas turnéját elnapolták, és ideiglenesen a Berlinbe tervezett kreatív, lemezírós, a kinti klubéletbe is belekóstolós kiruccanás is felfüggesztésre került. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a zenekar meglassult volna, sőt. A tervek inkább csak formára szabódtak, a lendület pedig minden körülmény ellenére maradt a régi…

A zenekar kreatív magjával, Pásztor Sámuellel és testvérével, Annával Szilvás Gergő beszélgetett.

A kétrészes beszélgetés folytatását hamarosan ugyanitt olvashatod majd el.




Kezdjük azzal, hogy hol is vagyunk épp, és mi is történt itt az előbb. Már csak azért is, mert én is csak annyit tudok, hogy épp egy készülő filmhez vettetek fel interjúkat a filmesekkel. Illetve nemrég azt is meghirdettétek a Facebook oldalatokon, hogy résztvevőket kerestek egy készülő klip forgatásához. Ez a kettő felteszem nem egy és ugyanaz a projekt.

Simi: "Ez két külön projekt. Az egyik a most lezajlott nagyszabású koncertjeinkhez kapcsolódik, amelyek speciális helyszínen és körülmények között a Nagycirkuszban zajlottak november 17-én és 18-án, és ezek a bulik felvételre is kerültek. Ebből készül most egy dokumentumfilm, vagy ha úgy tetszik, egyfajta koncertfilm, ami a tervek szerint művészmozikban került majd bemutatásra jövőre. Ehhez készültek most beszélgetések, mivel lesz egy interjús része is. Magát a koncert tizenöt vagy tizenhat kamerával lett felvéve."

Anna: "Nem tizenkettő?"

Simi: "Igen? Nem tudom, de sok, nekem nagyon soknak tűnt. Rohangásztak közöttünk!" (nevet)

Anna: "A lényeg, hogy ez az egész egy dokumentumszerű film lesz. Ők, mármint a filmesek valamiféle művészfilmet képzelnek el, de inkább koncert ez, ami mellé lesznek a most felvett beszélgetések. Igaz, hogy az Utópia koncepciójának köszönhetően azért volt az egész fellépésnek egy vezérfonala, de attól még koncertfilm lesz, csak elvontabb, formabontóbb talán. Most láttunk egy pár másodperces, szinte videoklipszerűen összevágott részletet, és hihetetlen jó volt, az állunk leesett. Valószínűleg nem hiába rohangáltak ott tizenketten kamerával folyamatosan körülöttünk, mert valami baromi dinamikus lett."

ANNA AND THE BARBIES - Koncertrészlet (Fővárosi Nagycirkusz, 16/11/18)

 



Eleve tervben volt, hogy filmet készítetek belőle, vagy szimplán csak annyi volt a cél, hogy megörökítsétek ezt a két estét?

Simi: "Az úgynevezett nulladik pont az volt, hogy a Petőfi TV felveszi, és leadja, csak aztán kiderült, hogy ők nem forgathatnak csak az A38 Hajón meg az Akvárium Klubban. Akkor viszont azt mondtuk, oké, legyen, vegyük fel mi. Ha viszont már felvesszük, a menedzserünknek felvetette, hogy vannak valami ismerősei, akik filmesek, és baromi jó dolgokat csinálnak, és ha már, esetleg dolgozhatnánk velük."




Ez tehát így a saját filmetek lesz, saját finanszírozásban?


Simi: "Igen, igen. Ez így állt össze."

Anna: "Ez a zenekar mindig olyan volt, hogy visszaforgatott majdnem mindent az idők során, ami a zenélésből befolyt. Amikor nagyobb bevételek voltak, azoknak jó nagy százalékát visszatoltuk abba, amit csináltunk. Régebben majdnem mindent. Tavaly is leültem a zenekarral, hogy gyerekek, nagyon sok plusz költség lesz, lesz sok hacacáré, benne vagytok-e? És nagyon sok minden ment arra, hogy ezt az óriási porkavarást csináltuk magunk köré, most pedig ez a felvétel is. A lemezbemutatóra végül nem jött ki a lemez, de maga az Utópia lemezcím, és a hozzá kitalált koncepció több speciális turnéállomáson folyamatosan elő-előkerült, tulajdonképpen úgy érzem, maga a körítés hamarabb 'testet öltött', mint ahogy maga az album elkészült volna."

ANNA AND THE BARBIES - Négykézláb (Fővárosi Nagycirkusz, 16/11/17)

 



Ez egy előre kitalált koncepció volt, amire ráépült volna a lemez, vagy fordítva, és a készülő lemez építette volna fel a koncepciót?

Simi: "Úgy volt az eredeti koncepció, hogy ahogy készülnek az új dalok, fokozatosan mutatjuk majd be őket, ezért is volt viszonylag kevés számú Utópia állomás. A tervek szerint mindegyiken eljátszottunk volna egy-egy új dalt. Lett volna egy kicsit mozaikszerű színpad, ami együtt épül a lemezzel, azaz ahogy elő és előkerülnek az újabb friss dalok, azzal együtt a színpadi is mindig tovább épül egy picit, és ebből a végén összeállt volna a lemezbemutatóra a teljes látvány is. Ez volt az eredeti terv.

Ez aztán némileg erodálódott, meg közben azért azzal szembesülni kellett, hogy Annánál jön a második baba, ami megint átírt sok mindent, amellett meg a koncertezés mellett nincs elég energia, hogy lemezt is írjunk. Illetve egy csomó dal született, csak nem tudtuk őket befejezni."

Anna: "Az én ötletem volt, hogy hogy ez lesz a lemezcím, és hogy a turné nagy állomásai is ezek lesznek, azaz egyes Utópia-állomások. És mivel van ugye a 7 lépés című új dalunk, és az volt a terv, hogy legyen hat ilyen turnéállomás, a hetedik pedig a Nagycirkusz. És végül pont hét dalt tudtunk bemutatni a cirkuszban. Direkt külön választottuk az Utópia turné állomásokat az úgymond 'normál' koncertektől, és nekem tervem is leválasztani a rock koncertekről az egész jelmezes cirkuszosdit. Most például a Barba Negrában (a dec. 28-i évzáró koncert, a beszélgetés még korábban készült - Sz. G.) az égvilágon semmit nem tervezünk.

Már régóta nyúzom a zenekart azzal, hogy mindig mindenféle népeket föleresztek a színpadra, közéjük tulajdonképpen. Ezt a koncertet viszont direktben nagyon neutrálisan gondoltam, nem lesznek vendégszereplők, semmi ilyesmi. Én mondjuk nem biztos, hogy annyira visszafogom magam, de én is alapértelmezetten, kis bulikhoz méltó hacukában lépek majd fel. Ami ezen túl van, annak találok majd egy helyet, lehet, hogy egy utazó cirkuszt, lehet, hogy a most épülő új Nagycirkuszt, és azon túl pedig maradunk egy csapatós rock zenekar. Ez lenne az álom."

 

ANNA AND THE BARBIES - 7 lépés (a 2017-es Utópai lemezhez)

 



Na de ettől ez a hét dal még mindig inkább mondható egy erősebb minialbumnak, de nagylemeznek még nem igazán.

Anna: "Hát, igen. A többi dal fél, vagy háromnegyed kész állapotban volt meg akkor. Tulajdonképpen majdnem az egész album meglett volna, ha agyonhajtjuk magunkat, ha kicsináljuk magunkat, és belehalunk… Úgy gondoltuk, hogy ez a hét szám megvan, ezt letettük az asztalra, és ez megalapozza majd az elkövetkezendő Utópia turnét."

Simi: "De érted, ennek a túlhajtásnak nem volt realitása. Azt azért még hozzá kell tegyem, hogy eredetileg eleve EP-ben is gondolkodtunk az Utópia kapcsán, lévén már az év elején eldőlt, hogy teljes lemez hirtelen nem igen lesz."



Emlékszem, hogy ezt a minialbumos elképzelést már bő két éve, a Szabadesés megjelenése után nem sokkal meséltétek már. Mindezek ellenére végül mégis album lesz belőle.


Simi: "Szerintem most már egy jó tíz szám össze fog állni, az meg már megint inkább lemez lesz."

Anna: "Én még lehet, hogy egy-vagy két számmal annál is többen gondolkozom. Nagyon erősek az ötletek. Inkább kijövünk így velük egyenként, ha úgy jön ki, de végül szépen inkább kihozunk egy erősebb lemezt."



Az helytálló, ha azt mondom, hogy koncepció tekintetében akkor majd’ minden felborult menet közben?

Simi: "Olyan formában, hogy lemez nem lett a végén a bemutatóra, igen. De a hét új dal meglett. Az I Belong To You és a 7 lépés voltak az elsők, ezeket többször játszottuk is, de a cirkuszos bulikra lépésenként beért a többi is."

Anna: "Az első Barba Negrás koncertünk idén, ami az első Utópiás koncert is volt, a 'születés' idején pl. még a rendezővel elég fiatal volt a kapcsolatunk. Tudod, akkor volt az inkubátor, a köldökzsinór. Meg a fehér zongora! Megláttam a fehér zongorát, nem hittem el… Artista lány fehér zongorán, kandeláberrel… Jáájjj. Végül a cirkuszos koncertre összeértünk vele is, de korábban azért volt pár olyan dolog, ami nekem is életidegen volt."



Ezeket nem tudtátok előre?

Anna: "De, csak mivel fogadtunk külön egy rendezőt, nyilván nem húzhattam át az összes tervét. Ilyen kicsit engedünk, kicsit visszaveszünk dolog volt sok mindenben. De Simi például kiírt egy komplett gyerekkórust az egyik Trackes koncertből."

Simi: "Mondtam, hogy én nem vagyok hajlandó gyerekkórussal színpadra állni. Az nem is lett, hál’istennek! (nevet) De egyébként, csak visszakanyarodva az első koncerthez, ott egy kicsit elvesztette a súlyát csomó minden, ami történt, ugyanis a komplett vizuális anyag, ami csak ahhoz a koncerthez lett legyártva, számonként, őrület munkával, az ott a beállásnál valami elektromos sokktól egyszerűen eltűnt. Ott álltunk, hogy mindenki elengedte az egészet, a rendező, meg a vizuálos ember mondták, hogy kész, vége a világnak."

Anna: "Mondjuk kintről valószínűleg ez így nem tűnt fel senkinek."

Simi: "Nem, persze, de csomó minden megindokolta volna, hogy mi miért történik, azért volt akkora, és olyan sok ledfal is, mert ezt kapcsolódott volna az egészhez. Hát, így viszont nem kapcsolódott!" (nevet)

Anna: De az utolsó koncertre is maradt egy új dal, a Karjaimban. Azt nem játszottuk még sehol korábban."

Simi: "Utópia koncerten nem, de valahol vidéken kis klubban már az is előkerült. Csak az így nem számít, mert azok nem voltak részei ennek a történetnek. Ez a rész tehát picit elúszott, de ez tök lényegtelen ahhoz képest, hogy így őszre beindult ez a kreatív folyamat. Ez az, ami igazán számít hosszabb távon."



Jelenleg mi az elképzelés a lemez megjelenésére?

Anna: "Lemez, aaaaz lesz. Hogy mikor, azt már nem tudjuk!" (nevet)

Simi: "Én azt mondom, hogy tavasznál előbb semmiképpen. Most lesz két hónap, amikor itthon leszek, és csinálom a lemezt, azért is van, hogy most gyorsan veszünk fel mindent. Akkor lesz időm összekeverni, meg összerakni. Aztán február végén, amikor mindenki visszajön az ünnepekből, meg az utazgatásból, akkor még azért valószínű kell egy kicsit dolgozzunk majd rajta. Szóval szerintem legjobb esetben a március. De mi bármennyit tudunk ám lemezzel csúszni!" (nevet)

Anna:
"De ez nem igaz, na! Nem szoktunk csúszkálni…"

Simi: "Dehogynem. Általában rajtad csúszunk a legtöbbet!" (nevet)

Anna: "De most én voltam leghamarabb kész a szövegekkel! Sokkal hamarabb, mint bárki más. Egy csomó félkész dalötlet is volt, amit nagyon gyorsan meg tudtunk csinálni. A Karjaidban, meg a Négyes-hatos például."

Simi: "Jó, de csak néhányhoz volt zene, és volt egy rakás szöveged. Nekem meg volt még egy rakás dalom, csak a kettő nem találkozott egymással, az volt a baj! (nevet) Ősszel tudtunk végül úgy leülni, hogy kitaláltunk egy módszer, hogy tudjunk a kész szövegekre dalokat írni, és így jött egy csomó új szám. Most az utóbbi két hónapban. De előtte semmit nem tudtunk csinálni. Lógott a belünk így is…"

Anna: "De nem azért, mert én nem voltam kész, én most fasza voltam!"



Azt tudom, hogy eddig jobbára külön dolgoztatok mindig az új ötleteken, de most elhangzott, hogy kialakult egy új módszer. Ez mit jelent?


Anna: "Nagy újdonság, hogy ezúttal úgy dolgozunk Simivel, hogy lemegyünk a próbaterembe ketten, először csak egy akusztikus gitárral. Ez már eleve hallatlan az ő kezében, mert nem épp egy akusztikus gitár centrikus ember (nevet). És ketten ülünk két széken, viszek szöveget, és valami dallamot, aztán ott akár húsz perc, fél óra alatt is megszületnek egyes dalok."



Az, hogy az ötleteken korábban külön dolgoztatok, mennyiben volt más? Úgy értem, a végeredményt akkor is együtt formáltátok készre végül, ehhez képest ez mennyiben hozott változást?

Anna: "Nagyon sokféleképpen születtek a dalaink, volt, hogy megtetszett egy gitárriff, és arra írtam valamit, aztán Simi kifejlesztette dallá például. De legtöbbször azért úgy történt, hogy Simi megírta a saját dalait, angol halandzsával, majd odaadta ötletként, és farigcsáltam rá szöveget. Vagy pedig én egy szál gitárral, vagy akár bicebócán, de billentyűn megírtam valamit és vittem a próbaterembe, amit aztán zenekarilag meghangszereltünk. Azaz nagyon két külön síkon mozogtunk."

Simi: "Egyetlen egy dal volt csak, amit régebben közösen született, a Néha, de az is olyan kínkeservesen, hogy azért nem is erőltettük. Ahhoz képest elég jól sikerült."

Anna: "Ott is az volt, hogy nekem volt egy dallamötletem, és utólag keresgéltük hozzá az akkordokat. Mostanra viszont zeneszerzőként is megértem annyira, hogy simán meg tudom mondani Siminek, mire gondoltam és hogyan gondoltam. Szóval nincs az, hogy otthon kell ülni, és órákon át nekem kibogarászni a megfelelő akkordokat, és utána átadni. Sokkal-sokkal gyorsabb, ha együtt leülünk, és ha van egy alapvető ötletem egy refrénre, Simi már nyomja is alám az akkordokat. Aztán továbbgondolja, hogy mi lenne ha, akkor átvisszük egy másik dimenzióba, és rögtön van hozzá ötlet, mondjuk egy verzéhez."

Simi: "A szerkezetet aztán már a dal diktálja. Eddig eljutunk, innentől unalmas, mit lehet csinálni? Van több lehetőség, azokat is kibontjuk. De ez már a hangszerelés része. Én a magam részéről nem szeretem a nagyon terebélyes dolgokat. Ha van egy három és fél perces ötletem, azt nem szeretem öt percben kifejteni, mert arra még én sem vagyok kíváncsi. Kivéve, ha van valami, ami nagyon igényli, de ez azért nem jellemző."



Lesz rendes fizikai megjelenés is?

Simi: "Lesz. Akarunk, mert annak azért van létjogosultsága, hogy viszünk a koncertekre, és a merch-cuccokkal, pólókkal, ilyesmikkel együtt áruljuk, és ott dedikáljuk, ez egy létező forma. Az, hogy elvisszük a boltba, és ott áruljuk, annak nem olyan nagyon van realitása talán, ma már."

Anna: "Én is szeretem, ha kézzel fogható, én ilyen analóg ember vagyok."

Simi: "Meg eleve, rendes minőségben még mindig csak a CD-n kapod meg a zenét, semmilyen más módon nem. Amiket letöltesz, azok általában jóval gyengébb minőségűek. Nyilván ez a tökéletesen elhanyagolható százaléka a hallgatóknak, már akiket ez ilyen formában érdekel, de akkor is számít, meg csak van egy presztízs értéke is. Olyan ez, mint a mobilos fotók: azok maradnak meg végül, amiket kinyomtattál, az összes többi a telefonnal együtt elveszik egyszer."



Arra nem gondoltatok, hogy ha már készül ez a koncertes dokufilm, remek bónusz DVD lehetne belőle a CD mellé? Manapság ez bevett fogás, ráadásul ilyesmitek még nem jelent meg soha, még ha a youtube-on sok élő felvétel van is fent.

Simi: "Végül is nincs kizárva. Az első lépés a mozifilm, aztán lehet, hogy valami tévés ügyet megpróbálunk még intézni, ha sikerül, és ha az is kipörög, akkor még lehet valami belőle. Én azt gondolom, a mostani albumhoz nem lesz ilyesmi, de tudod, végül bármi lehet."




Beszéljünk egy picit az új dalokról. Nem vagyok könnyű helyzetben, mert jelenleg még csak a koncerten elhangzottakat ismerhetjük, stúdiófelvételeket viszont nem igazán.  Emiatt tőletek várnám a támpontot: valóban szoftosabb irányba fordultatok-e a Szabadeséshez képest, ahogyan azt a legutóbbi interjúnkban Simi már lehetőségként említette? Amikor menet közben az I Belong To You kijött, az azt sugallta, valóban lazítás várható.

Simi: "Igen. Engem most határozottan érdekel egy picit elektronikusabb irány. Nekünk ez mindig is fent volt a palettán, több lemez is van, ami így készült. Most ez érdekel jobban, szóval ez az, ami kézzelfoghatóbb változás. Ez, mint egy technikai keret, sok mindent meghatároz. Biztosan nem lesz az a garázsrock lemez, mint a Szabadesés volt. Ott kifejezetten az volt a lényeg, hogy egy nagyon mezítlábas lemezt készítsünk, amin pont az hangzik el, amit játszunk a próbateremben. Szinte semmi nincs a felett, vagy legalábbis minimális. Most is minden hangszer élő persze, csak a dob nem, de az sem azért, mert nem tudnánk elmenni újra egy alkalmas stúdióba felvenni, hanem mert másfajta megközelítéssel akarok a hangszereléshez hozzáfogni."

ANNA AND THE BARBIES - Utópia 3 (Barba Negra Track)

 



Ezt kifejtenéd azért? Elfogadom, nyilván, csak érteni szeretném, mi a motiváló tényeződ.

Anna: "Várj, fordítok: 'Hogy lehetsz ilyen hülye?!'" (nevet)

Simi: (nevet) "Egyszerűen nagyon sok hasonló megközelítésű zenét hallgatok mostanában, és engem most ez tök érdekel, és azt gondolom, hogy jól be is illeszthető a zenekar arculatába. Plusz íz a szokásos dolgokhoz."

Anna: "Színpadon úgyis ugyanúgy rock lesz, akármilyen a hangszerelés. Az, hogy némelyik számban van egy olyan plusz, ami mondjuk, gépről szól, zörejek, kiegészítő elemek, az csak dúsítja az egészet. Amikor Lenny Kravitz itt volt, rendesen még alá is oda volt vokálozva, kísérőhangszerek voltak felvéve, és attól csak elemelkedett az egész. Itt ebből nem lesz techno, meg elektronikus zene, azért mert picikét elemeljük."

Simi: "A 7 lépés meg az I Belong To You elég jól mutatja, mi az, amit akarunk csinálni. Felismerhetően Anna and the Barbies."

Anna: "Az I Belong To You azért szélsőség, az elektronikusabb oldalról. A 7 lépés meg a másik oldala, ami élőben eléggé csapatós rock. Ezzel együtt van azért picikét alternatívabb, meg picikét szoftosabb hangvételű dal is, de mindig is bennünk volt ez a nyitottság. Kivéve mondjuk a Szabadesést, mert az annyira élőben vettük fel, majdnem együtt az egész zenekar, de ez a lelkület valahogy erre is tovább kerül. Majdnem, hogy meg lehet feleltetni a nótákat, hogy na, ez olyasmi, mint az Álmatlan, ez olyan, mint a nem is tudom melyik. Nyilván nem ugyanaz az akkord-kör, nem így, inkább hangulatában. De eddig is ez volt nálunk, ott volt pl. az Ánemen a Polaroid, amitől ti rosszul is lettetek!" (nevet)



Igen, de élőben, amikor az Óz bulin elővettétek, tök helyreállt az is. Azóta is vártam, hátha felbukkan még majd.

Anna: "Az a nóta Franknek, aki vendégénekelt benne, jól állt, de arra is lett kitalálva. Próbáltuk aztán többször is megvalósítani, de aztán elvetettük, valahogy nem volt az igazi."

Simi:
"Igen, nem tudtuk megtalálni, hogy hogyan tudnánk jól játszani. Van egy csomó ilyen dal, ami amúgy tök erős, és valahogy nem lehet meglelni a módját, hogy szólal meg élőben is jól. Így csak várat magára, hogy megérjen egy ötlet, hogy hogyan tudjuk úgy átültetni zenekarra, hogy az igazán jó is legyen."



Számomra az After Hours is egy ilyen elveszett gyöngyszem, ha már itt tartunk.

Simi: "Ülős bulikon szoktuk néha játszani, oda belefér. Állós koncerteken nagyon nem működik, túl nyugalmas a hangulata.




Az I Belong To You menet közben kijött a Strand Fesztivál válogatás CD-jén is. Oda hogy keveredtetek?


Simi: "Igazából ők kértek fel minket. Az időpont már megvolt, hogy fogunk náluk játszani, és csináltak egy válogatás CD-t a fellépő zenekarok aktuális dalaiból, így keveredtünk oda. Az volt igazából készen, egy ideje élőben is játszottuk már. Igazából tök jó dolog volt, mert volt egy kis kézzelfogható megjelenés is."



Abban a verzióban jelenik majd meg a lemezen is?

Simi: "Igen, szerintem igen. Nekem nincs semmi olyan érzésem, hogy azon kellene variálnom. Már úgy készült, hogy erre a lemezre kerül majd, azaz igazodik ahhoz, amit elképzeltünk."



Nem volt éppen túlpropagálva, de menet közben felléptetek a Beatünnep nevű rendezvényen is, ami ugye az Illés zenekar 50. évfordulós szülinapi koncertje volt az Arénában, és ha már kiadvány, rákerültetek ugye az ott felvett CD-re és DVD-re is.

Anna: "Tényleg?!"

ANNA AND THE BARBIES - Keresem a szót (Illés, Beatünnep)

 



Nem mondod, hogy nem is tudtatok róla…


Simi: (nagy hallgatás)

Anna: "A CD-re is? És ki keverte? Jézusom..."



Professzionális az egész, látványban és hangzásban is, és nagyon jól is álltak nektek azok a dalok. Két dallal vagytok fent, a Színes ceruzákkal és a Keresem a szóttal.


Simi:
"Mi abszolút nem tudtuk, hogy lesz belőle kiadvány…"

Anna: "És mindegyik fellépő rajta van?"

ANNA AND THE BARBIES - Színes ceruzák (Illés, Beatünnep)

 



Van egy csomó Illés, a buli második felében pedig a vendégzenekarok, ti, a Subscribe és az Ivan and the Parazol, többek közt.

Simi: "Az tök jó. Végül is örülök neki, szóval részünkről az öröm. Nekünk óriási volt, megtisztelő volt maga a meghívás is. Mégis csak ők kezdték el valahol az egész magyar rockzenét annak idején."

Anna: "Adhatnának legalább egy példányt… (nevet). De tényleg. Sokszor visszanéztem amúgy a Youtube-ról a telefonos felvételeket, és nagyon büszke voltam rá."

Simi: "Ezt a két nótát játszottuk egyébként összesen. Hármat csináltunk meg, de végül csak kettőt lehetett játszani. Rosta Mari hívott minket egyébként oda, körülnézett, hogy kik azok, akik aktuálisan a színtéren vannak, ki az, aki tetszik is neki, és végül megkeresett minket is. Már nem emlékszem, pontosan kin keresztül."



Legutóbb egy klasszikus, patinás stúdióban dolgoztatok, most viszont újra visszatértek a régi recepthez, azaz ti magatok rögzítitek majd a dalokat. Mi miatt döntöttetek most újra e mellett a módszer mellett?


Simi: "Az előző lemeznél az volt, hogy tök jó, menjünk el egy stúdióba, járjuk végig ezt a hagyományos utat, dolgozzunk egy jó nevű hangmérnökkel, és nézzük meg, hogy ha nem úgy csináljuk, mint eddig, akkor mit csinálhatnánk jobban? Végignéztük, és láttam, hogy csomó dolog van, amit jobban kéne tudnom, és az óta folyamatosan fejlesztem is magam, mint hangmérnök. Pénzt meg időt nem sajnálva rengeteg energiát fektettem és fektetek is ebbe. Ugyanakkor láttam azt is, hogy csomó mindent vesztünk is egy ilyen stúdiós munkával.

Azzal, hogy nem én csiszolom teljesen véglegesre a számokat, mert van egy csomó olyan ízes dimenzió, ami így nem tud belekerülni. Egyszerűen képtelenség, nem tudod kifizetni azt a mennyiségű időt, azt a tökölést, amit otthon belerakhatsz. Ez bizonyos színeket nem engedett előjönni az előző anyagban, ami mondjuk az Ánemen rajta van, és én legutóbb hiányoltam is. De ez sem baj, mert így csinálunk egy másfajta lemezt, és büszke vagyok arra is. Most újra így csináljuk, és nyerünk egy csomó dolgot."

Anna: "A vokál felvételeknél is sokkal jobb, ha nyugodt körülmények között tudok énekelni. A hang minőségén, a fogyasztók fülén hallgatva megmondhatatlan, hogy melyik lett stúdióban énekelve, és melyik otthon egy kis sufniban, és az előbbi nyilvánvalóan egy jobb, teltebb hangkép, viszont érzelmileg sokkal meghatározóbb, amit nyugodt körülmények között tudok felénekelni. Most például a próbateremben énekelem a dalokat."

Simi: "Azt viszont azért hozzá kell tenni, hogy közben én minden pénzemet stúdiócuccokba ölöm, tényleg drága vackokat veszek. A hosszú távú terv pedig az, hogy producerként is működjünk, és azért is akartam felszerelni a saját kis stúdiómat, hogy ott egészen komoly minőségű munkákat lehessen csinálni. Meg láttam is, hogy az, ha valamit felveszünk egy középszar hangkártyával, abból a büdös életben nem lesz olyan végeredmény, mint amit megálmodtunk. Ezért aztán a kikerülhetetlen dolgokat meg kell lépni."



A mostani közönségetek már erősen kiszéledesett az öt-hat évvel ezelőttihez mérten. Személy szerint arra készültem, hogy a Szabadesés hoz majd prüszkölő véleményeket is, pont azért, mert jóval súlyosabb lett, és a rádiós dalokon felzárkózottak nem biztos, hogy ezzel a vonallal számoltak.

Anna: "Őszintén nem látom, hogy ennek különösebb hatása lenne. Azon sem lepődött meg senki, hogy az előző egy nagyon rock lemez volt, azon sem rökönyödött meg senki, hogy a Kardos-Horváth Janós dal mennyire lájtos lett…"

Simi: "Ilyen a közönségünk, tök elfogadják ezt. Vagy csak nem jut hozzám vissza a feedback, de igazából nem érzem, hogy ez problémát okozna."

Anna: "Inkább annyi volt csak, hogy a szakma jobban bólogatott arra a lemezre. A hozzáértő zsűri, a nagyon zenei zsűri. De olyan, hogy jöttek volna a közönségből, hogy ez sok, az nem igazán."



A szakmai bólogatásnak, azon túl, hogy megsimogat, van egyáltalán bármiféle jelentősége?


Anna: "Pont annyi, és ez jó is így!" (nevet)

Simi: "De nem azért csináltuk, csak akkor nagyon azt szerettük volna. Úgy gondolom, hogy azt a vágyunkat, ami nem tudtunk kiélni a kilencvenes években, hogy csináljunk egy olyan rock lemezt, amit kölyökként szerettünk volna, azt akkor végre megvalósíthattuk."


Az interjú második része hamarosan olvasható lesz ugyanitt.


www.facebook.com/annaandthebarbies




A Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.




 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
KÁRPÁTIA - Trianonra emlékeznek az új albummal: 1920
2020. február 19. (szerda) 08:39

1920 címmel megjelent és végig is hallgatható a Kárpátia új lemeze.  "A trianoni tragédia századik évfordulójának évében megjelent lemez olyan dalokat tartalmaz, amelyeket korábban még nem dolgoztak fel. A CD megrendelhető a zenekar online boltjában." A legutóbbi rockos Kárpátia album a 2019 áprilisában kiadott Egyenes gerinccel volt.   www.facebook.com/Karpatiazenekar KÁRPÁTIA - (1920) (a 2020-as album) KÁRPÁTIA - 1920 01. Lesz-Lesz-Lesz 02. Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom 03. Mindent vissza! 04. Erdély induló 05. Kassán a szél 06. Az est harang 07. Igazságot Magyarországnak 08. Nem lehet azt parancsolni senkinek 09. Fenyő-fenyő 10. Bús magyarok imádsága      

SHAKRA - Jön a svájci hard rockerek új albuma, dal- és klippremier: Fireline
SHAKRA - Jön a svájci hard rockerek új albuma, dal- és klippremier: Fireline

Mad World címmel február 28-án jelenik meg a 25 éves jubileumát ünneplő svájci hard rocker Shakra új stúdióalbuma, amely már a harmadik lemezük lesz az öt év kihagyás után 2014-ben...

USEME - Jön a harmadik album, új dal: Mindenből a Semmibe
USEME - Jön a harmadik album, új dal: Mindenből a Semmibe

Üveghely címmel márciusban jön ki a Useme zenekar harmadik albuma, a lemez legfrissebb előzetese pedig a szöveges videóval kísért Mindenből a Semmibe dal. Csongor Bálinték első lemeze...

DEPRIVED OF SALVATION - Hazai régisulis death metal, itt az első album!
DEPRIVED OF SALVATION - Hazai régisulis death metal, itt az első album!

Decemberben egy 3 tételes EP-vel (Destined To Rot) mutatkozott be a régisulis, svédes death metalt játszó budapesti Deprived Of Salvation, most pedig már végig is hallgathatod az első...

ARCHAIC - Jótékonysági koncert a Dürerben: Thrashin' For Charity
ARCHAIC - Jótékonysági koncert a Dürerben: Thrashin' For Charity

Március 3-án az Archaic, a Stonedirt és a Wolverine Blues Brothers (Entombed tribute) a Dürer Kertben ad jótékonysági koncertet - egy rajongó megsegítésére. Archaic: "Miklós Csaba...

MUDFIELD - Közös dal Leanderrel, premier: A jobbik részem
MUDFIELD - Közös dal Leanderrel, premier: A jobbik részem

Kelet népe címmel február 21-én jelenik meg a szeghalmi Mudfield második albuma, a tavaly februárban kiadott Sárrét lemez folytatása, aznap pedig lesz lemezbemutató buli is a szeghalmi...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS