IAN GILLAN - Ilyen volt Budapesten; a Cry Free frontember beszámolója

"'Big Ian' kiváló formában énekelt kedd este"

2016. november 21. (hétfő) 18:10

Scholtz Attila, a remek hazai Deep Purple tribute csapat, a Cry Free frontembere a Papp László Budapest Sportarénában november 8-án megrendezett "Ian Gillan Deep Purple dalokat énekel" koncertről írt egy nagyon alapos beszámolót a zene.hu számára.
(Fotó: Petró Andi)

 



A rockzene stílusteremtő csodadalnoka, az ezüsttorkú sikolykirály, aki Robert Plant és Ronnie James Dio mellett rock és metal énekesek egész generációinak első számú inspirációja a mai napig, a héten ismét hazánkba látogatott, hogy a Don Airey Band és a hazai Art Anzix Filharmonikusok kíséretében –immáron sokadszorra –magyar színpadra lépjen.

 

Ian Gillan nevét a rockrajongók elsősorban a Deep Purple révén ismerhetik, melynek legsikeresebb felállását erősítette 1969 és 1973 között, majd 1984-től – egy 90-es évek eleji rövid kitérőt leszámítva – napjainkig újra. Az énekes azonban a DP-s szünetekben sem tétlenkedett. Először Ian Gillan Band néven működtetett zenekart, majd a nemes egyszerűséggel Gillanre keresztelt csapatban folytatta karrierjét. Egy album és turné erejéig a Black Sabbath-ban is megfordult, és számos szólólemezt is kiadott. Sokak számára pedig a korszakalkotó Jesus Christ Superstar rockopera lemezborítójáról lehet ismerős a neve, ahol a címszerepben alkotott maradandót.

Különböző motivációkkal érkezhettek tehát a koncertlátogatók a Papp László Budapest Sportarénába kedden este, a többség azonban elsősorban a veretes Deep Purple eposzok élő előadására volt kíváncsi. Ezzel a szervezők is tisztában voltak, akik a produkciónak az "Ian Gillan Deep Purple dalokat énekel" címet adták, bár mint utóbb kiderült, ez nem teljesen fedte a valóságot. A műsor egyharmad részében a nagy Purple örökségen kívül eső számok, a szóló karrier gyümölcsei és feldolgozások kaptak helyet.

Ezeket talán üresjáratként értékelhették a kevésbé elkötelezett rajongók, akik közül páran haza is szállingóztak a műsor előre haladtával. A fanatikusok viszont fülig érő szájjal fogadták a slágerek közé csempészett olyan nem várt ritkaságokat, mint a Toolbox lemez Hang Me Out To Dry tétele vagy a No More Cane On The Brazos a Naked Thunder albumról, és a kétórás műsor utolsó ráadás dala után is töretlenül reménykedtek a folytatásban.

A magyar Deep Purple emlékzenekar frontembereként magam is különféle várakozásokkal érkeztem az Arénába, és bevallom, nem voltam maximálisan derűlátó az esti élményt illetően. Rockénekesként egyik legmeghatározóbb hősöm Gillan mester, aki a 70-es évek első felében egyszerűen utolérhetetlen csúcsokat énekelt szinte minden tekintetben, a 80-as évek közepétől viszont többnyire lefelé haladt az úton, ami a hangminőséget illetve -terjedelmet illeti, és azóta is változó teljesítményt nyújt.

Bár az utóbbi években tudatos és sikeres törekvéseket láthattunk tőle a színpadi énekteljesítmény javítása érdekében (pl. a nehezen énekelhető dalok mellőzése vagy kényelmesebb hangnemekbe transzponálása), csak remélhettem, hogy nem kell kedvencünket olyan formában hallanunk, amely nem méltó egyedülálló múltjához. Szerencsére aggodalmam alaptalan volt, ugyanis "Big Ian" kiváló formában énekelt kedd este. Ebben a fent említett bölcs megközelítéseken túl az is szerepet játszhatott, hogy a budapesti koncert csak a harmadik megálló volt a 10 állomásos kelet-európai turnén, így hangszálait addig még nem érte fokozott terhelés. Akárhogy is, öröm volt hallani, ahogy a 71 éves dalnok komolyabb erőlködés nélkül, jókedvűen énekelte végig a nem rövid, 20 számból álló programot.

Második aggodalmam a várható nézőszám volt. Egy nagy múltú zenekar szólóban fellépő tagjai soha nem vonzanak akkora tömegeket, mint az eredeti produkció, ami a Deep Purple esetében is sokszor bebizonyosodott már, így az Aréna kissé túlzó alternatívának tűnt. Elsőként az 1990-es Gillan koncert jutott eszembe, amikor is a Mestert vendégül látó Hilton szálló vezetőségi tagjaként édesapám például konkrétan 10 db tiszteletjegyet kapott a turnémenedzsertől, csak hogy teljenek fel az üres széksorok, amennyire lehet. Hogy örültek a Budapest Sportcsarnok előterében koncertjegyre gyűjtő kéregető rockerek, amikor a remélt húszforintos helyett a kezükbe nyomtuk a gazdátlanul maradt ajándék jegyeket!

Végül a BS lelátó egyetlen karéja telt meg, míg a terem nagyobbik része fekete függöny mögé bújtatva tátongott üresen. Mindössze négy hónappal azután érkezett ugyanoda az akkor éppen Joe Lynn Turner énekessel felálló Deep Purple, és bár az a csapat erősen megosztotta akkoriban a Purple tábort, a BS csurig megtelt. Don Airey is járt már nálunk szólóban, és négy évvel ezelőtti –egyébként kiváló –koncertjén az A38-as hajón sajnálatos módon mindössze pár tucat érdeklődő lézengett. A 2016-os Ian Gillan koncert végül egész szépen teljesített nézettség terén, egy viszonylag erős fél házat produkálva, ráadásul úgy, hogy a jegyárak jócskán fölé szaladtak a rock koncertek esetében eddig megszokott kereteknek.

Harmadik előzetes félelmem a szimfonikus zenekar szerepeltetése volt. A néhai Jon Lorddal (ex-Deep Purple orgonista) turnézó Cry Free tagjaként volt szerencsém megismerni, milyen az, amikor egy zeneszerző/előadó igazán innovatív módon állít színpadra egy orkesztert, amely a túloldalon felálló rockzenekarral szimbiózist alkotva, egymással nemes versenyt folytatva elsöprő erővel gyakorol csapást a nézőtérre. Ehhez képest a manapság egyre divatosabb "szimfonikus koncertek" jellemzően pusztán színező szerepre kárhoztatják a nagyzenekart, akik inkább csak a grandiózusabb színpadi látványt szolgálják, valamint a gördülékenyebb jegyeladásokat, semmint a valódi muzikális kihívást.

Amikor azonban megtudtam, hogy a magyar zenészekből álló Art Anzix élén az a Stephen Bentley-Klein karmester áll majd, aki Deep Purple turnékon már sikeresen bemutatkozott a hard rock rajongók előtt, bizakodóbb lettem, hiszen a számos hangszeren (akár folkot és bluest) is kiválóan játszó zeneszerző-konduktor az a ritka fehér holló, aki egyaránt érzi a klasszikus zenét és a populárisabb műfajokat, a stílushatárokon könnyedén átugrálva. Ezúttal is hallhattunk tőle hangszerszólókat (trombitán a Candy Floss és Anya dalokban, hegedűn pedig a Lazyben, a szólógitárral párbajozva), amikor pedig Don Airey kíséretével a Monti csárdás ismerős dallamainak ugrott neki szédületes virtuozitással, nem kis tapsvihar lett a jutalma.

 


IAN GILLAN - Lazy (Budapest, 2016/11/08)


 



A szimfonikus hangszerelések is jól működtek, és bár alapvetően maradt a színező szerep, sok helyütt emlékezetes adalékokkal tudott szolgálni az orkeszter. Ezek között említeném a Strange Kind Of Woman hangulatos fúvós ellenpontjait vagy a Perfect Strangers refrénjét magasra emelő vonósokat, amelyek Jon hangszerelését idézték számomra. A hangmérnököt dicséri, hogy a rockzenekar és a szimfonikusok hangerő- és hangzásbeli harmóniáját sikerült egészen jól elcsípnie, holott ez már az 1969-es Concerto for Group and Orchestra óta örök nehézség minden szimfo-rock koncerten.

Lehettem volna szkeptikus a "főhős" körül színpadra álló rockzenészekkel kapcsolatban is, hiszen egy elsősorban Deep Purple opuszokból álló koncertműsort akárki nem tud hitelesen prezentálni a stílusteremtő Ian Paice, Roger Glover és Ritchie Blackmore (illetve Steve Morse) cipőibe bújva. A nyári Rainbow visszatérő-koncertek is kiváló példával szolgáltak arra nézvést, hogy egy régi nagy Purple ikon jelenléte önmagában nem feltétlenül garantálja, hogy az egykor oly magasra helyezett lécet az aktuális zenészutódokból álló "új csapat" is dicsőségesen át tudja szárnyalni.

Ez alkalommal azonban nem voltak kétségeim, ugyanis másfél évvel ezelőtt az eredeti DP basszusgitáros Nick Simper oldalán éppen a Don Airey Band társaságában turnézhattam Oroszországban, így a bandát személyesen ismertem. A Brit-szigetekről érkező muzsikusok nemcsak rendkívül szórakoztató és kedves emberek, de hangszereik nagy tudású mesterei is, még ha nem is feltétlenül Gillan stílusában. Simon McBride gitáros nevét külön is ki kell emelnem, az ír zenész ugyanis méltó folytatója lehet annak a vonalnak, amelyet honfitársai, Rory Gallagher és Gary Moore indítottak el hazájában. A koncerten végig jó érzékkel találta el a helyes arányt – játék és megszólalás tekintetében is – Blackmore és Morse megidézése, illetve saját stílusának bemutatása között.

 


IAN GILLAN - When A Blind Man Cries (Budapest, 2016/11/08)


 


A zenekart egy három vokalistából álló különleges összetételű (és nagyszerűen megszólaló) kórus egészítette ki, amely egyrészt az Avantasia háttérénekeséből, Amanda Somerville-ből, másrészt az előzenekarként fellépő Papa Le Gál együttes két tagjából állt. Egyiküket, az énekesnőt, bizonyos Grace Gillant muszáj megemlítenem, ő ugyanis nem csak névrokona az est főszereplőjének.

A határozottan kellemes hangú és megjelenésű Grace – egy kis Purple-tréfával élve – nem "anyone's daughter", hanem bizony Ian Gillan lánya! A közönség soraiban sokan tudtak erről a kapcsolódásról, ezért ők (a többiek döbbent értetlensége mellett) kíváncsian figyelték a hangulatkeltésre felkért zenekar előadását, és bár az eklektikus (reggae/funk/latin/soul) stílusú produkció fölöttébb tájidegen volt itt, komoly tapsokat zsebelhettek be elismerésül. Grace-t a büszke apuka saját műsora közepén is előre hívta a rivaldafénybe, hogy "másfél" dal erejéig átvegye a frontember helyét a mikrofonnál.


A teljes beszámolóhoz kattints ide!

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
KATLA - Új dal és videoklip az ex-Sólstafir dobos projektjétől: Sálarsvefn
2020. október 28. (szerda) 08:59

Allt þetta Helvítis Myrkur (All This Damn Darkness) címmel november 13-án jelenik meg az izlandi Katla második albuma, harmadik előzetesként pedig már lehet ismerkedni a videoklippel kísért Sálarsvefn dallal. A Katla az izlandi Sólstafirból 2015-ben kitett alapító dobos, Guðmundur Óli Pálmason projektje, amely 2017-ben adta ki a Móðurástin című debütáló albumát. "A Sálarsvefn úgy fordítható le angolra, hogy Sleep Of The Soul, maga a dal pedig a színtiszta gyűlöletről és utálatról szól. Eredetileg egy három részből álló hosszú dal harmadik darabja volt, a korábban bemutatott Villuljós pedig az első rész. Aztán ahogy haladtunk előre a felvételekkel, végül öt dalt kötöttünk össze egy pokoli komplikált mixben, amelyben végül a Sálarsvefn a sötét világba tett utazás negyedik állomását képviseli. A klipben a The Witcher 3 videójáték The Nithing részéből is ismert ősi skandináv átok-rituálé jelenik...

LEANDER KILLS - Pénteken új album jön, dalpremier: Ronthatatlan
LEANDER KILLS - Pénteken új album jön, dalpremier: Ronthatatlan

Október 30-án, pénteken jelenik meg a negyedik Leander Kills album, amelynek legfrissebb előzetes dala a 'Ronthatatlan' címet viseli. Ismerkedj meg vele! "Leander Kills IV! Október...

METALLICA - "Az a legundorítóbb dal, amit a zenekar valaha felvett."
METALLICA - "Az a legundorítóbb dal, amit a zenekar valaha felvett."

A közösségi médiában posztolt arról a korai Metallica basszusgitárosa, Ron McGovney, hogy melyik a legundorítóbb dal, amit a Metallica valaha felvett. Ron McGovney 1982-ben játszott a...

VISIONS OF ATLANTIS - Szimfonikus zenekarral a színpadon, friss videó a hamarosan érkező különleges DVD-ről: Wanderers
VISIONS OF ATLANTIS - Szimfonikus zenekarral a színpadon, friss videó a hamarosan érkező különleges DVD-ről: Wanderers

A Symphonic Journey To Remember címmel október 30-án egy nagyszabású koncertfelvétellel jelentkezik a szimfo-metalos osztrák-francia-olasz Visions Of Atlantis, a legfrissebb, harmadik...

DAVID HASSELHOFF - Heavy metal nótát rögzített a CueStack duóval
DAVID HASSELHOFF - Heavy metal nótát rögzített a CueStack duóval

Through The Night címmel egy metal nótát rögzített a Baywatch és a Knight Rider sorozatok szupersztárja, David Hasselhoff, mégpedig a CueStack nevű projekttel, és most egy...

NAHI - Ismerkedj meg a Kalapács feldolgozásával: Őszintén
NAHI - Ismerkedj meg a Kalapács feldolgozásával: Őszintén

Világvégre címmel november 6-án jön majd ki az új Kalapács stúdióalbum, de lesz mellé jó néhány nagyon érdekes meglepetés is, amelyekről kicsit bővebben is olvashatsz, ha lejjebb...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS