METALLICA - "Az én agyamban a Metallica sosem lesz nagyobb, mint az Iron Maiden vagy a Diamond Head..."

November 18-án jelenik meg a Hardwired... To Self-Destruct album

2016. november 1. (kedd) 11:15 | utoljára módosítva: 2019. május 9. (csütörtök) 08:18

Tegnap megérkezett a harmadik klipes, előzetes dal is a november 18-án Hardwired... To Self-Destruct címmel megjelenő új Metallica albumhoz, amelynek kapcsán Lars Ulrich dobos adott interjút Sylvie Simmonsnak (Mojo magazin). Részletek a beszélgetésből.

 




Édesapád elvitt egy Deep Purple koncertre, amikor 9 éves voltál.

"És el is dobtam az agyam tőle! Ritchie Blackmore... elbűvölt, le sem tudtam venni a szemem róla: a mozdulatai, meg azok a dolgok, amiket a gitárjával csinált. Olyan hangokat hozott elő belőle, amiket addig lehetetlennek tartottam."


Hogyhogy nem gitáros lettél?

"A dániai suliban, amikor úgy 11 éves lehettem, egy vagy két évig foglalkoztam a gitárral, de a tanár inkább spanyolos vonalú volt, én meg Blackmore akartam lenni, vagy Francis Rossi vagy Rick Parfitt (a Status Quo gitárosai), és nem tudtam ezt a két dolgot összekapcsolni, úgyhogy elment a kedvem. Amikor úgy 12 voltam, a barátaimmal elkezdtünk úgy csinálni, mintha egy rockbanda lennénk. Volt néhány teniszütőnk, egy seprűnyél a mikrofonállvány helyett, meg néhány kartondoboz a dobok helyén. Én valahogy mindig az utóbbinál kötöttem ki. Pár évvel később, amikor még mindig Dániában voltunk, kértem is nagymamámtól egy dobcuccot, és valahogy ez megmaradt... Talán azt hittem, hogy dobolni könnyebb? Még ma is így gondolom!" (nevet)

 



Amikor először találkoztunk, elkötelezett rajongója voltál a Brit Heavy Metal Új Hullámának. Ma is bepárásodik a szemed, ha azt mondom: Saxon?

"Szerintem ez mindig is bennem marad. Eléggá mániákus vagyok, így ha valami elkezd érdekelni, annyira belemászom, hogy az aztán eléri a totális kib...ott túlzás szintjét is! (nevet) És akkoriban épp csak megérkeztem Los Angelesbe, ahol rettentően elveszettnek éreztem magam. Amerika egy nagyon menő hely, ha csak látogatóban vagy ott. Az apámmal minden évben átrepültünk az USA-ba pár hétre, ahol ott volt a Burger King, voltak hatalmas verdák, meg egy csomó tévécsatorna, és 3.99 dollárért lehetett lemezeket venni. Mindig vittem is haza 20-30 darabot a bőröndömben.

De ott élni, Koppenhága után... Olyan sekélyes volt. Úgy éreztem, hogy minden a célokról szól, a sikerről, és hogy mindenkit az önzés vezérel, a közösség érdeke helyett. Ez mind annyira más volt nekem. Így aztán, azt hiszem, távolságot akartam tartani a körülöttem levő dolgoktól, és teljesen beleástam magam valamibe, ami 5 ezer mérfölddel arrébb zajlott, Angliában. És ebben a két évben a Sounds és a Kerrang!, régebben nekik dolgoztál, ez a két újság érdekelt, ez tartott életben. A Saxon, a Diamond Head, az Iron Maiden és a NWOBHM valami olyasmit nyújtott, amihez kapcsolódni tudtam."


1981 tavaszán feladtál egy hirdetést a helyi lapban, a Recyclerben, hogy zenésztársakat keresel. James Hetfield jelentkezett is. Miért éppen őt választottad? Ő volt az egyetlen jelentkező?

"Sokan jelentkeztek a hirdetésre, ami valahogy így szólt: 'Egy dobos keres olyan heavy metal zenészeket, akiket a Maiden, a Diamond Head és az Angel Witch inspirált'. Erre olyanok hívtak, akik azt mondták: 'Ugyan nem tudom, mi az az Angel Witch, de szeretem a Kansast és a Styxet'... Vagy találkoztunk és azzal jöttek, hogy nyomjuk el a Black Dog nótát a Led Zeppelintől. Amikor azonban Hetfielddel találkoztam, három dolog is történt. Még ha nem is igazán ismerte a felsorolt bandákat, nyitott volt és érdeklődő, azt pedig egyből meg tudtam állapítani, hogy tehetséges srác. A harmadik pedig, hogy ő is magányos volt, akárcsak én. Nem voltam béna vagy kiközösített, de a saját világomban éltem. A suliban Iron Maiden pólóban járkáltam, miközben mindenki más Lacoste-ban. Nem volt kapcsolat köztünk. De Hetfieldet olyannak éreztem, mintha egy amerikai változatom lenne, egy kissé introvertáltabb kiadásban. És érdekelték azok a zenék, amiket mutattam neki, nagyon könnyedén át is tudta venni azt a világot. Szóval, számos szinten megvolt köztünk a kapocs."


James-nek nagyon más volt a háttere, mint a tiéd. Ez nem okozott fura helyzeteket?

"Kezdetben nem, hiszen amikor 16 vagy 17 éves vagy, nem beszélgetsz ilyesmikről, inkább a közös dolgokról, a többi mind mellékes. Csak jóval később esett le nekem, hogy mennyire problémás volt az élete, egy csomó mindenről el is kezdett írni: a szüleiről, a vallásról és a Keresztény Tudományról. Eleinte félénk volt, alig tudott az emberre nézni. A mamám nagyon dán és mindig azzal jött (szívélyesen): 'Szia! Gyere ülj le az asztalhoz! Edd ezt meg, James, idd meg azt!', ő meg csak nagy ritkán tudott a mamám szemébe nézni. A mamám szerette Dave Mustaine-t, akivel pár hónappal később jöttünk össze. Mustaine nagyon elbűvölő volt... Látom ezt a kifejezést az arcodon, de tényleg az volt! (nevet) 'Mrs. Ulrich, hogy van ma?' James meg csak szimplán félszeg volt. De ez köztünk soha nem jelentett gondot."


Kettőtök partnersége vitte előre a Metallicát az évek során. A dalszerzés terén ez hogy működött?

"Sosem volt olyan, hogy 'Én vagyok a gitáros!', meg olyan, hogy 'Én vagyok a dobos!', sem olyan, hogy a 'te ötleted, az én ötletem'. Részek voltak és témák, valamint egy nagyon unortodox dalszerzői módszer. És ezt nem könnyű elmagyarázni más zenészeknek sem. Ő javasol egy ütemet, amit aztán eljátszom, vagy hoz egy riffet, amire azt mondom, hogy ez klassz, de mi volna ha néhány hangot módosítanánk, vagy a végét inkább háromszor nyomd el, ne csak egyszer. Nyilvánvaló, hogy a hangnem elsődlegesen Hetfield dolga, én meg inkább a dalszerkezetek terén vagyok aktív, noha mindez elég ösztönösen működik, mesterkéltség nélkül."


Nemrég újra kiadtátok az első két albumot (Kill 'Em All 1983, Ride The Lightning 1984). Mit hallasz ma, amikor felteszed a korai lemezeket?


"Ez nehéz ügy, mert nagyon is praktikus a kapcsolatom ezekhez a cuccokhoz. Elfogadom őket annak, amik, minden ítélkezés nélkül. Anélkül, hogy igazán véleményezném. Azt hiszem, az a szó jut eszembe, hogy 'fiatalos'. Amit hallok, az nagyon ifjonti és nagyon ösztönös."

 

METALLICA - Atlas, Rise! (a 2016-os Hardwired... To Self-Destruct albumhoz)

 


Hetfield hangja még annyira magas volt.

"Igen. De ez az - és annyira fura ezt a szót használni - ártatlanság. Tisztaság. Nincs benne semmi okosság, nem akar más lenni, mint ami. Vegyük csak a Master Of Puppets lemezt, ami a legtöbb ember számára a Metallica Szent Grálja, amit én totálisan el is tudok fogadni, ez rendben is van. Amikor ma meghallom azt a lemezt, olyan mintha egy zengető dobozban vettük volna fel. 2016-ban egész mást gondolok erről, de 1986-ban az volt a megfelelő döntés Flemming Rasmussentől (producer) és a keverést végző Michael Wagenertől. És ezt totálisan tiszteletben tartom. A lemez az, ami, és nem tudok, de nem is akarok változtatni rajta. Büszke vagyok arra - és ez egy kicsit butaságnak tűnhet -, hogy ezeken a lemezeken minden a legjobb szándékkal született és a legkevesebb agyalással. A szemedbe nézve mondhatom, hogy 35 éven keresztül, akármennyire is nagyobb lett minden, mindig is ez volt a módszerünk. Jóban és rosszban. Szóval, mai füllel? Jól szólnak és maximálisan elfogadom a helyüket abban a kis világban."


Van olyan, hogy hiányzik az az időszak, amikor a Metallica még küszködött?

"Ahogy öregszel, amikor már az ötvenes éveidben jársz, és nem tizenéves vagy... Kétségtelen, hogy ma jobbak vagyunk abban, amit csinálunk. De ennek is ára van. Itt ülhetek és belesüppedhetek a számtalan kínálkozó lehetőségbe. 1983-ban - emlékeim szerint - nem volt semmiféle kib...ott választási lehetőségünk. Volt egyetlen út, és semmi más. Minden amit csináltunk, annyira kib...ott ösztönös volt. És ez néha hiányzik."


A Master Of Puppets lemeznél kóstolhattatok bele először a nagy sikerbe. Aztán jött a tragédia, amikor a turnébusszal balesetetek volt és 1986 szeptember 27-én életét vesztette a basszusgitárosotok, Cliff Burton. Egy ilyen tragédiát hogy lehet feldolgozni?

"Sehogy. Ez egyfelől a válasz, másfelől maga a probléma. Nem tudod feldolgozni, mert 21-22 évesen nem vagy felkészülve egy ilyen sokk és gyász elviselésére, egy ilyen helyzetre. Az egyetlen dolog, amit csináltunk, az az volt, hogy feltettünk egy szemellenzőt és mentünk tovább. A baleset és aközött, amikor újra elkezdtünk játszani, azt hiszem, hogy talán hat hét sem telt el. Ma meg már ahhoz is hat hét kell, hogy megmossam a fogam! (nevet) A baleset után visszajöttünk Kaliforniába, megvolt a temetés, a magunk módján gyászoltunk is, két héttel később pedig basszusgitárosokat hallgattunk meg. Öt héttel később már bemelegítő bulikat adtunk Dél-Kaliforniában, november közepén pedig Japánban turnéztunk."


Hogy tudtatok végül alkalmazkodni a helyzethez?

"Azt hiszem, elsődlegesen úgy, hogy fejest ugrottunk egy vodkás üvegbe, utána pedig Jason Newstedet gyaláztuk, egészen a szánalmasság szintjéig. Mert rajta vezettük le Cliff halálát. Jason volt a legkönnyebb célpont."


Mert nem tudtátok elfogadni, hogy ő nem Cliff?

"Pontosan. Szóval, cukkoltuk és nagyon tiszteletlenül bántunk vele, de még egy csomó minden volt, ami miatt szörnyen érzem magam. És mindez azért történt, mert nem tudtuk feldolgozni a dolgot. Ebből persze probléma is lett, és nem hinném, hogy sikerült volna ezt valaha is kibeszélnünk, egészen addig, amíg fel nem robbant minden, mint a túlhevített lábas, fedővel a tetején. Nagyjából ez történt a 2000-es évek elején. Jasonnek elege lett. Ez aztán elvezetett olyan beszélgetésekhez, hogy 15 év alatt miért nem engedtük, hogy Jason a zenekar részévé váljon.

Ekkortájt ment el rehabra Hetfield, mert a saját problémáival kellett törődnie. És aztán jött ez az egész azzal, hogy pár évig ültünk az asztalnál egy terapeutával, a gondjaink sűrűjével foglalkozva, és igyekeztünk összekapcsolódni. És ez volt az, amikor rájöttünk, hogy igazából nem is kapcsolódtunk össze a 20 év jelentős részében."


Miért nem?

"Mert létezett ez a bandás mentalitás, miszerint minden a kollektíváról szól, a zenekarról, és ez a kollektív tudat elnyomta az egyéni tudatot, csaknem egy olyan szintig, hogy megsemmisítette az egyéneket. Egészen az 1988-as ...And Justice For All lemezig nem szakadtunk el egymástól, és akkor is csak egy olyan hat hónapos szünetünk volt, majd az 1991-es Fekete Album után jött egy teljes év. Nem hinném, hogy bármelyikünk is fel volt készülve arra, hogy önmaga legyen, hogy a saját lábára álljon. Amikor 1989-ben megvettem az első házamat, tisztán emlékszem, hogy elmentem kanapéra vadászni, és ahogy ott álltam a boltban, azon filóztam, hogy vajon James-nek tetszene-e. Annyira fura volt ilyen mértékben másokhoz béklyózva létezni, éntudat nélkül. És évek kellettek ahhoz, hogy ez végül kialakuljon."


Ezek a terápiás alkalmak meg is jelentek aztán a Some Kind Of Monster filmben. Jó ötlet volt ennyire kiteregetni a szennyest?


"Én ezt biztosan nem sajnálom. Meg is lepett, hogy mások azt mondták: 'ezt nem lett volna szabad látnunk, felnőtt zenészek üvöltöznek egymással, meg sírva üldögélnek együtt'. Én meg erre: 'Mi van?! Mások szerint ez fura?' Mi éppen hogy nagyon is felpörögve éreztük magunkat amiatt, hogy sikerült újra összekapcsolódnunk, gyógyítani a sebeket, rátalálni egymásra. A Metallica mindig is arról szólt, hogy megosztottuk, mi zajlik nálunk, és úgy éreztük, hogy ez a film egy újabb lépés a teljes átláthatóság felé. Az én módszerem mindig is az volt, hogy ha ajtót nyitunk, akkor tárjuk szélesre azt a kib...ott ajtót! Legyen ott minden, jó is, rossz is."


Azt el tudod mondani, hogy a Master Of Puppets után miért egy olyan fura album született, mint a Justice?

"A Justice volt talán a csúcsa a 'James és Lars show'-nak, amelyben a dobok és a gitárok uralnak mindent, az egyebek rovására. Nem akarok cinkesen hangzó dolgokat mondani, de ez mind az utazás része volt. A Justice után úgy éreztük, hogy valamiképpen elmentünk a falig, a Metallica progresszív oldalát már nem lehet tovább vinni, így aztán jött egy 180 fokos, vagy legalább egy 90 fokos fordulat, és ez lett a Fekete Album. Így jött az az egyszerűbb vonal."


...Ami után a Metallica berobbant az amerikai mainstreambe is. Az Enter Sandman lett a ti Stairway To Heaven vagy Back In Black dalotok?


"Én ezt sosem láttam így. Mindig ki is kell vonnom magam az ilyen beszélgetésekből, mert egyre kevésbé izgat, hogy azon agyaljunk, a Ride jobb lemez-e, mint a Master vagy a Fekete Album... Én nem így működöm."


Gyakran emlegeted azokat a bandákat, akikre felnézel. Volt olyan konkrét pillanat, amikor rádöbbentél, hogy a Metallica már túlnőtt a személyes hőseiden?

"Az én agyamban a Metallica sosem lesz nagyobb, mint az Iron Maiden vagy a Diamond Head, vagy a Deep Purple, vagy a Motörhead, mert nélkülük nem jutottunk volna el ide. Lemmy például egyike volt annak a két vagy három indoknak, amiért a Metallica létezik. A halála totál kiakasztott. Még ma sem tudom tényként elfogadni, annyira állandó pont volt az életemben. De azt tudom, hogy úgy élt, ahogy akart, és sosem sajnálta a meghozott döntéseit. És ezt üdvözlöm, támogatom, és magam is ezt üvöltöm a világba minden háztetőről. A siker... Ha jobban megnézed, ez amolyan felfoghatatlan, amolyan átcseszése az agynak. Még mindig bennem van, hogy egyszer csak jön valaki és azt mondja: húzzam el a belem, mert ez az ő háza."

 

METALLICA - Moth Into Flame (a 2016-os Hardwired... To Self-Destruct albumhoz)

 



18 hónapon át készült az új albumotok, a Hardwired... To Self-Destruct. Ez lényeges hatással volt az anyagra, a témájára vagy a hangulatára?

"A legfőbb különbség az új lemez és a legutóbbi, a 2008-as Death Magnetic között, hogy ezúttal nem igazán volt haditerv vagy eljárási mód, csak folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Amikor a Death Magnetic lemezt készítettük Rickkel (Rick Rubin), egy csomót beszélgettünk arról, hogy mit fogunk csinálni, az irányról, és hogy miképpen tesz az jót, ha lazán értelmezve kölcsönveszünk ezt-azt a saját múltunkból. De ennél a lemeznél, amelyen szintén Greg Fidelmannel dolgoztunk, aki már nagyjából 10 éve van velünk és a Death Magnetic-nél Rick hangmérnöke volt, mi csak nagyjából felbukkantunk a stúdióban... (nevet) És jammeltünk a riffeken."


Ez konkrétabban hogy zajlott?

"Az évek során, mondhatni, összegyűjtöttünk ötleteket és volt egy iPod, rajta úgy 1600 témával. Két évvel ezelőtt azzal töltöttem a nyarat, hogy átrágtam magam ezeken. Mire 2014 augusztusában összejöttünk, az 1600-ból kiszemezgettem nagyjából 50 témát, és akkor elkezdtük összekötögetni a pontokat, egymás után rakni a riffeket, kialakítani a vázakat. Ez volt a kiindulási alap. Mondhatjuk, hogy ez a módszer kissé egyszerűbb volt, mint legutóbb, ezúttal talán nem töltöttünk annyi időt a csiszolgatással. Legutóbb a dalok őrültebbek lettek, amolyan progresszív módon, s menet közben egyre hosszabbakká is váltak. Ezúttal karcsúbb, rövidebb dalok születtek, szóval ebből a szempontból egy kissé más volt most a hangulat."


Az elsőként kihozott Hardwired dalnak nagyon is direkt és dühös a jellege.

"Még nagyon közel vagyok az egészhez. Nem fejtettem még meg, hogy mit is akar jelenteni ez a lemezanyag. De egy dolgot elmondhatok erről a dalról: ez született meg utoljára. Már szinte amolyan utánlövésként írtuk meg, május végén vagy júniusban. Lényegében már megvolt a lemez, amikor azt mondtam Gregnek és James-nek: 'Talán kéne még egy nyitószám, nem? Egy rövid, velős nyitódal.' És ebben egyet is értettünk. Három nap alatt meg is írtuk James-szel a Hardwired dalt, péntekre már fel is vettük. Metallica-mércével ez nagyon gyors volt, a legtöbb esetben ahhoz is egy teljes hét kell, hogy becuccoljunk a felvételekhez! Nálunk hallatlan az a tény, hogy nem egész egy hét alatt meg tudtunk írni és fel tudtunk venni egy új dalt. Úgyhogy azt hiszem, benne van ez a fajta energia, ez a lobbanékonyság."

 

METALLICA - Hardwired (a 2016-os Hardwired... To Self-Destruct albumhoz)











 







METALLICA - Hardwired... To Self-Destruct
(11/18 - Blackened)

CD1
01. Hardwired (Hetfield/Ulrich) 3:09
02. Atlas, Rise! (Hetfield/Ulrich) 6:28
03. Now That We're Dead (Hetfield/Ulrich) 6:59
04. Moth Into Flame (Hetfield/Ulrich) 5:50
05. Dream No More (Hetfield/Ulrich) 6:29
06. Halo On Fire (Hetfield/Ulrich) 8:15

CD2
01. Confusion 6:41
02. ManUNkind (Hetfield/Ulrich/Trujillo) 6:55
03. Here Comes Revenge (Hetfield/Ulrich) 7:17
04. Am I Savage? (Hetfield/Ulrich) 6:29
05. Murder One (Hetfield/Ulrich) 5:45
06. Spit Out The Bone (Hetfield/Ulrich) 7:09


CD3 (Deluxe edition)
01. Lords of Summer (2016)
02. Ronnie Rising Medley (Rainbow egyveleg)
03. When A Blind Man Cries (Deep Purple)
04. Remember Tomorrow (Iron Maiden)
05. Helpless (Live at Rasputin Music)
06. Hit The Lights (Live at Rasputin Music)
07. The Four Horsemen (Live at Rasputin Music)
08. Ride The Lightning (Live at Rasputin Music)
09. Fade To Black (Live at Rasputin Music)
10. Jump In The Fire (Live at Rasputin Music)
11. For Whom The Bell Tolls (Live at Rasputin Music)
12. Creeping Death (Live at Rasputin Music)
13. Metal Militia (Live at Rasputin Music)
14. Hardwired (Live in Minneapolis)











 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
GRIFFON - Albumpremier a párizsi black metal csapattól: ὸ θεὀς ὸ βασιλεὐς
2020. október 24. (szombat) 12:37

O Theos, O Basileus - ὸ θεὀς ὸ βασιλεὐς - címmel megjelent és végig is hallgatható az epikus black metalt középkori hangulatokkal vegyítő párizsi Griffon második nagylemeze, a 2016-os Har HaKarmel debüt utódja. Les plaies du Trőne címmel pár hete a szintén francia a Wyrms zenekarral közösen komponált dallal jelentkeztek, azt is meghallgathatod.   www.facebook.com/griffonblackmetal   GRIFFON - ὸ θεὀς ὸ βασιλεὐς (a 2020-as album) ὸ θεὀς ὸ βασιλεὐς by Griffon Les Plaies Du Trőne by Wyrms & Griffon    

MIKE TRAMP - Négy új dallal érkezik az ex-White Lion énekes új anyaga, premier: Take Me Away
MIKE TRAMP - Négy új dallal érkezik az ex-White Lion énekes új anyaga, premier: Take Me Away

Trampthology címmel egy dupla válogatás CD-vel jelentkezik december 18-án az ex-White Lion énekes, Mike Tramp (ex-Freak Of Nature). A 20 tételes anyag négy új dalt is tartalmaz majd, ezek...

CADAVER - Friss klipes dal a Megadeth dobosával feltámadt norvég death brigádtól: Reborn
CADAVER - Friss klipes dal a Megadeth dobosával feltámadt norvég death brigádtól: Reborn

Reborn címmel egy újabb klippel kísért albumelőzetes dallal jelentkezett az 1988-ban alakult norvég death metal brigád Cadaver. Az alapító/gitáros Neddo (Anders Odden) mellé még...

SCOUR - Jön Phil Anselmo extrém, blackes projektjének Black EP-je, videós beharangozó
SCOUR - Jön Phil Anselmo extrém, blackes projektjének Black EP-je, videós beharangozó

Phil Anselmo blackes, extrém metalos projektje, a Scour november 27-én hozza ki a három részből álló EP-sorozatának harmadik darabját, a Blacket, amelyhez már egy beharangozó is...

SEPULTURA - Rá sem ismersz a Soft Cell slágerére, friss feldolgozás: Tainted Love
SEPULTURA - Rá sem ismersz a Soft Cell slágerére, friss feldolgozás: Tainted Love

Quadra címmel még februárban jött ki a Sepultura új nagylemeze, a karanténhelyzet miatt pedig tavasszal SepulQuarta néven indítottak egy videósorozatot, különleges vendégekkel....

ARMORED SAINT - Az új album mellé friss klip John Bushéktól: Missile To Gun
ARMORED SAINT - Az új album mellé friss klip John Bushéktól: Missile To Gun

Punching The Sky címmel tegnap jelent meg a legendás amerikai power metal banda, az Armored Saint új stúdióalbuma, a 2015-ös Win Hands Down lemez utódja, a Missile To Gun dalhoz pedig egy...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS