THE CULT - "Európát mindig is a fejlődés, az empátia és a harmónia jellemezte, és mindezen értékek most veszélyben vannak"

Az idei FeZen fesztiválon a The Cult is fellép

2016. április 24. (vasárnap) 07:18 | utoljára módosítva: 2016. április 24. (vasárnap) 07:21

A február elején Hidden City címmel megjelent tizedik albumával érkezik majd az idei FeZen Fesztiválra a The Cult zenekar, amelynek gyökerei mélyen a 70-es évek végi, 80-as évek eleji punk, poszt-punk és wave zenékig nyúlnak vissza, de volt nekik ultrasikeres, stadionrockos korszakuk is a 80-as évek második felében.


Az 1983 óta együtt muzsikáló Ian Astbury énekes és Billy Diffy gitáros mellett a mai turnés felállásban John Tempesta dobol (Testament, Exodus, White Zombie stb.), Grant Fitzpatrick a basszer, a billentyűs és ritmusgitáros pedig Damon Fox a Bigelfből. A feleségével együtt Los Angelesben élő Cult-frontemberrel, Ian Astburyvel a márciusi HammerWorld magazinban jelent meg az alábbi interjú.


www.facebook.com/officialcult


A 2007-ben kiadott Born Into This, a 2012-es Choice Of Weapon lemez és ez az új album egy trilógiát képez, legalább-is ezt olvastam több helyen is. Hogyan kapcsolódik össze ez a három anyag szerinted, és mi várható legközelebb tőletek?

„Mondjuk egy újabb trilógia?! (nevet) Fogalmam sincs amúgy, térjünk erre vissza pár év múlva! Akkor talán már tudni fogom. Ami pedig a három lemez kapcsolatát illeti, nem kell óriási koncepcióra gondolni. Szimplán csak egy felfrissített, korszerű formában akartuk vegyíteni a punk, wave, rock és pszichedelikus hatásainkat. A Cult alapvetően egy rockbanda, de sosem voltunk egy tipikus rockcsapat. Nincs két egyforma lemezünk, úgy gondolom, és az a nárcizmus, önhittség sem jellemzett minket soha, ami a legtöbb kortársunkat. Nem írtunk dalokat sem a csajok hajkurászásáról, sem arról, hogy padlóig nyomjuk a gázt a verdában. Valahogy mindig kilógtunk a sorból.

Ennyi év után persze már mi is az úgynevezett klasszikus rock skatulyába tartozunk, legalábbis mások szemében, mi pedig a magunk módján igyekszünk kikerülni ebből. Fontosnak tartom, hogy a Cult ne legyen soha egy amolyan hagyaték-banda, tudod, amelyik csak az évtizedekkel korábban született sikerdalaival turnézik. Ha már csak arra leszünk képesek, akkor inkább valami egész mást fogok csinálni."

 




Két alkalommal is elküldtétek magatokat egy-egy hosszabb pihenőre, először a 90-es évek köze­pén, aztán pedig 2002 táján. Amiatt, amiről most beszéltél?


„Többek között. Mindig adódnak olyan szituációk, amikor úgy érzed, hogy friss levegőre van szükséged, mert fulladozol. De a mögöttes okok sosem ugyanazok. Van köztük szakmai, emberi, de akár magánéleti jellegű is. Sosem akartam csakis a Cult énekese lenni, ha érted, mire gondolok. A világ ennél jóval érdekesebb, izgalmasabb. Az élet a felfedezésről, a tapasztalásról szól, és ha kizárólag egy turnébuszban, vagy öltözőkben, hotelszobákban töltöd az éveidet, akkor egy idő után óhatatlanul azt érzed, hogy elpocsékolod a lehetőségeket. Szeretek színpadon lenni, énekelni, de maga a turnézás baromi hamar unalmassá válik. Számomra ma már csakis akkor izgalmas egy turné, ha valami egzotikus helyre jutunk el, és van néhány szabadnapunk is.

A második felszívódásunk idején az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik legkedvesebb bandám zenészeivel dolgozhattam, Robby Kriegerrel és Ray Manzarekkel a The Doors-ból, és az az időszak életem legcsodálatosabb élménye marad, ebben biztos vagyok. Nem mintha bármikor is azt gondoltam volna, hogy átvehetem Jim Morrison helyét. Erről szó sincs. Nem is The Doors néven koncerteztünk. A The Doors Of The 21st Century név pontosan elmondta, hogy mit akartunk megvalósítani. És ez a pár év erőt is adott egy új Cult-korszak beindításához. És most ennek az új érának a harmadik lemezénél tartunk."


THE CULT - G O A T (a 2016-os Hidden City albumhoz)


Annak mi az oka, hogy ezúttal a legsikeresebb korszakotok producerével, Bob Rockkal stú­dióztatok?


„Mindig is keressük az új ösvényeket, és néha sikerrel járunk, néha nem annyira. A legutóbbi lemez munkálatait Chris Goss-szal (Masters Of Reality) kezdtük el, aki nagyon jó barátunk, valamiért mégsem találtunk rá arra a bizonyos ösvényre. Végül Bobbal fejeztük be a munkát, de a határidő miatt rákényszerültünk némi kompromisszumra. Ennél az új albumnál eleve eldöntöttük, hogy már a dalírós időszakban is bevonjuk a munkába Bob Rockot. Összességében ez már az ötödik közös lemezünk, és úgy hiszem, hogy hallatszik is rajta, hogy megvolt a közös hullámhossz. Sokkal komolyabb előkészületi munka folyt most, mint az utóbbi albumoknál. Igyekeztünk a legjobb dalokat kiválogatni, és nem csupán a legjobb riffeket. A nóták nem komplexek, de ha alaposan meghallgatod őket, feltűnhet, hogy rengeteg minden történik bennük. Akár verzékként is változik a hangszerelés."


THE CULT - Hinterland (a 2016-os Hidden City albumhoz)



Van olyan lemezetek, amellyel kimondottan nem vagy elégedett?


„Nem vagyok az a típus, aki előveszi a régi albumokat, hogy újra meg újra kivesézze, szóval, inkább csak az emlékeimre tudok hagyatkozni. A Ceremony lemez jut eszembe, az például nem volt egy jó időszak. A Sonic Temple sikere miatt hatalmas nyomás volt rajtunk, a kiadó újabb sikerdalokat várt tőlünk, én meg nem voltam abban az állapotban, hogy igazán odategyem magam. Édesapámat akkortájt vitte el a rák, Billyvel (Billy Duffy gitáros) is voltak komoly nézeteltéréseink... Abból a lemezből hiányzik a kellő intenzitás, a belülről fakadó friss energia. Nem az 'itt és most' hangulat vagy hozzállás jellemezte, hanem inkább egyfajta automatizmus. Azt hiszem, ott kellett volna egy kis pihenőt tartanunk, megvárni, amíg megérkeznek az igazán új ötletek, megjön a friss inspiráció."




Billyvel milyen most a kap­csola­tod? Baráti vagy in­kább szakmai?


„Mi írjuk a dalokat, lényegében mi alkotjuk a Cultot, tehát a szakmai kapcsolat eleve adott. De barátként tekintünk egymásra, ha nem is igazán közeli barátként. 1983 óta zenélünk együtt, vagyis 33 éve, úgyhogy nem túlzás azt állítani, hogy kívülről-belülről ismerjük egymást. A jót is, a rosszat is. Nem szükséges folyton együtt lógnunk, ezt azt hiszem, egyikünk sem igényli, de ettől még barátok vagyunk. És partnerek is. Jól tudunk együtt dolgozni, ez a legfontosabb."



Van kialakult, jól bevált dalszerzői módszeretek?


„Igazából nincs. Elsődlegesen ő hozza a zenét, én pedig az énekdallamokat és a szövegeket, de ez is éppen az adott időszaktól függ. Van, hogy én is komplett dalokat írok, ezen az új albumon ilyen például a Hinterland és a Deeply Ordered Chaos. Máskor meg olyan ötletekkel rukkolok elő, amiket aztán Billy gondol tovább.

A punk, wave vonalról jöttünk mindketten, egyikünk sem egy igazán képzett zenész, de a klasszikus rockot, a 60-as, 70-es évek rockzenéjét mindketten szeretjük. És kettőnk közül inkább én vagyok az, aki mindig valami új, valami progresszív után kutat. De olyan is előfordult már, hogy vittem neki valami riffet, erre kiröhögött, hogy ezt már korábban megírta a Cultnak! (nevet) A lényeg, hogy jó dalaink szülessenek, mindkettőnk számára ez az elsődleges. Szeretek Billyvel dolgozni, még 33 év után is."



THE CULT - Deeply Ordered Chaos (a 2016-os Hidden City albumról)



A Deeply Ordered Chaos-ban Európáról énekelsz, a sza­badság megvédéséről, és még azt a kérdést is felteszed, hogy "ez lenne az európai álom?". Mi inspirálta ezt a dalodat?


„A fájdalom, az elkeseredettség, az aggodalom. A Charlie Hebdo-mészárlás után született, amit a CNN csatornán én is percről-percre nyomon követtem. Aztán persze jött a Bataclan-támadás, és az még inkább padlóra küldött. Négy alkalommal is felléptem abban a párizsi klubban. Szeretem Párizst, szeretem Európát. Ezt a kontinenst mindig is a fejlődés, az empátia és a harmónia jellemezte a szememben, és mindezen értékek most veszélyben vannak. De a dal üzenete az, hogy sosem szabad feladnunk, amiben hiszünk."



Optimista vagy a jövőt illetően?

„Muszáj annak lennem, de a veszély nagyon is valós. Angliában nőttem fel, aztán 11 éves koromtól Kanadában éltem, most pedig Los Angeles az otthonom, de Európa számomra mindig is a romantikát, a költészetet, a művészetet jelentette, az egész nyugati kultúra bölcsőjét. És ez ugyanúgy igaz a régmúltra, mint a közelmúltra. Ha csak a popkultúrát nézzük, Angliából jött a Beatles, a Rolling Stones, de ott van Berlin is, ahol David Bowie, Iggy Pop, vagy akár a U2 is ihletet merített. Rajtuk keresztül, miattuk Berlin is olyan, mintha az én városom lenne. Nekem Európa mindig is a kreativitást jelentette, már tinédzserkoromban is. És ez a kultúráját tekintve gazdag, élettel teli Európa jelenleg nagy-nagy veszélynek van kitéve. Nem vagyok politikus, nem is akarok megfejtéseket kínálni, minden bizonnyal nem is tudnék, de tele vagyok aggodalommal."



Ha ilyen mély érzéseket táplálsz Európa iránt, miért éppen Los Angelesben élsz?

„Mert zenei szempontból ez egy roppant inspiráló környezet. Nemcsak én vagyok zenész, hanem a feleségem is az, aki amúgy ausztrál (Aimee Nash a The Black Ryderből - a szerk.). Sokáig tartott, mire megszoktam ezt a környezetet, de nem nagyvárosi közegben élünk, hanem közel az erdőhöz, szinte bent az erdőben, ahol még pumákkal is lehet találkozni. És ez egy multikulturális közeg, a szomszédaink között vannak koreaiak, thaiföldiek, kínaiak. Bevándorlók, vagy azok leszármazottai, de ez Los Angelesben teljesen megszokott.

Ebbe a városba mindenki hatalmas álmokkal érkezik, és ezek az emberek tesznek is érte, hogy ezeket valóra váltsák. Egész más a hátterük, mint az enyém, de én is vérbeli melós családból származom. Tőlem is nagyon idegen a média által gerjesztett celeb-világ, ami szintén jellemzi Los Angelest. Van tehát jó és rossz oldala is a városnak, de a feleségemmel szeretünk itt élni. És kérlek, ne is akard, hogy az amerikai választásokkal kapcsolatban bármit is mondjak, mert teljesen hidegen hagy ez az egész színvonaltalan cirkusz!"



A Hidden City lemezcímet ho­gyan kell helyesen értelmeznünk?

„Magát a szívet jelenti, spirituális értelemben, mert az a legfontosabb, hogy bármit is csinálsz, azt mindig szívből tedd. De van egy konkrét sztorija is. Egy argentín focistához kapcsolódik, Carlos Tevezhez, aki a világ egyik legjobbja, és amikor még a Juventusban játszott, egy gól után felhúzta a mezét, alatta pedig a 'Ciudad Oculta' (Hidden City) felirat látszott, annak a Buenos Aires-beli nyomornegyednek a neve, ahonnan jött."



Említetted David Bowie-t, aki nemrég hunyt el. Megviselt a halála?

„Olyan mélyen, mint a hőseim közül még senki másé. Még John Lennoné sem. 9-10 éves korom óta vagyok Bowie rajongója, és a dalai nélkül a tinédzseréveimet is sokkal nehezebben viseltem volna el. Egyszer még egy Cult koncertet is lemondtunk Chicagóban, ahol a Guns N' Roses lett volna az előzenekarunk, hogy elmehessünk megnézni Bowie-t. Sosem felejtem el, hogy 1987-ben játszhattunk is előtte, és megnézett minket, sőt utána még beszélgethettem is vele az öltözőjében. A mennyekben jártam! Úristen, itt ül velem szemben és hozzám, nekem beszél! Nagyon jó ember volt, és egy igazi művész. Rengeteget köszönhetek neki. A dalainak, a szövegeinek, az egész lényének."



Ha már a Guns N' Roses neve felmerült, mit szólsz az újjáala­kuló turnéjukhoz?

„Igazából nem alakult ki erről semmilyen véleményem, mert keveset tudok. Bírom a srácokat, ismerem is őket, különösen Slasht, akinek énekeltem is az egyik szólólemezén. Annak idején turnéra vittük őket, de később is gyakran keresztezték egymást az útjaink.

Nem értem, hogy mi történik, de én a kreativitást tudom igazán értékelni. Ha egy banda anélkül tér vissza, hogy új dalokat írna, új lemezt készítene, az nekem eleve fura. Akkor csakis egyetlen motivációs tényező jut az ember eszébe. És ezt most szigorúan általánosságban mondom. A Guns-ról majd akkor alakítom ki a véleményemet, ha tisztábban fogok látni."



A HammerWorld magazin korábbi számait itt tudod megrendelni -
katt!

Digitális előfizetés a HammerWorld magazinra - dimag.hu
 


THE CULT - Dark Energy (a 2016-os Hidden City albumról)


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PAUL GILBERT - Új dal a júniusi lemezről: A Thunderous Ovation Shook The Columns
2021. április 16. (péntek) 09:32

Werewolves Of Portland címmel június 4-én jelenik meg Paul Gilbert gitáros (Mr. Big, Racer X) új szólóalbuma, második előzetesként pedig az A Thunderous Ovation Shook The Columns dallal lehet ismerkedni. Mivel a járvány alatt született meg az album, a lezárások miatt Paul Gilbert játszik az összes hangszeren, a gitár mellett dobokon, basszuson, de ő is billentyűzik. "Nem is csak egy, hanem egyenesen két dalt írtam Dmitrij Sosztakovicsról, az orosz zeneszerzőről. Az egyik ez, az A Thunderous Ovation Shook The Columns, amelynek címét egy beszámolóban olvastam. Ilyen volt a közönség reakciója, amikor bemutatták Sosztakovics V. szimfóniáját. Bejött nekik! Szerencsére Sztálinnak is, ő ugyanis nem titkolta, hogy Sosztakovics néhány korábbi műve nem tetszett neki. Azt mondta, hogy jobban tenné, ha rendszerbarátabb műveket alkotna, különben szibériai munkatáborba megy. A jelenkorban is zajlik a kultúrharc, de úgy gondolom, hogy...

LIQUID TENSION EXPERIMENT - Új album Portnoy és Petrucci eszement prog bandájától: LT3
LIQUID TENSION EXPERIMENT - Új album Portnoy és Petrucci eszement prog bandájától: LT3

Az még decemberben derült ki, hogy 22 év után egy új albummal jelentkezik a a Liquid Tension Experiment, azaz John Petrucci (Dream Theater), Mike Portnoy (Transatlantic, Sons Of Apollo),...

THE OFFSPRING - 9 év után új album, már végig is hallgatható a Let The Bad Times Roll
THE OFFSPRING - 9 év után új album, már végig is hallgatható a Let The Bad Times Roll

Kilenc év után végre egy új stúdióalbummal jelentkezett a kaliforniai pop-punk hullám egykori éllovasa, a The Offspring: a Let The Bad Times Roll című lemez már végig is hallgatható....

WHILE SHE SLEEPS - Végighallgatható a modern metalosok új albuma: Sleep Society
WHILE SHE SLEEPS - Végighallgatható a modern metalosok új albuma: Sleep Society

Sleeps Society címmel megjelent és végig is hallgatható a modern metalos brit While She Sleeps ötödik albuma, a 2019-es So What? lemez utódja. A lemezen két vendég is hallható: Simon...

PESTILENCE - Új felállással érkezik a friss album, klippel az első dal: Morbvs Propagationem
PESTILENCE - Új felállással érkezik a friss album, klippel az első dal: Morbvs Propagationem

Exitivm címmel június 25-én jelenik meg a Patrick Mameli vezette holland death metal legenda Pestilence új albuma, a 2018-as Hadeon  lemez utódja. Első előzetesként a videoklippel...

FEAR FACTORY - Júniusban jön ki az új album, itt az első dal: Disruptor
FEAR FACTORY - Júniusban jön ki az új album, itt az első dal: Disruptor

Azt már tavaly ősz óta tudjuk, hogy kijön idén egy új Fear Factory album, a tizedik a sorban, most pedig itt az első dal a június 18-án megjelenő Aggression Continuum lemezről. Ismerkedj...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS