BAKOS ATTILA - Interjú a pár hónapja kiadott Aranyhajnal lemez kapcsán

A beszélgetés eredetileg a februári Hammerben jelent meg

2016. március 6. (vasárnap) 15:00 | utoljára módosítva: 2016. március 6. (vasárnap) 15:05

Aranyhajnal címmel még november végén jelent meg a Róka hasa rádió és Rengeteg című Thy Catafalque-ról is ismert Bakos Attila (ex-Woodland Choir, ex-Taranis) új albuma, az Aranyhajnal.



Az Aranyhajnal album számos zenei oldalon és a Hammerben is remek kritikát kapott, a februári HammerWorldben pedig egy nagy lélegzetű Bakos Attila interjú is megjelent. Uzseka Norbert beszélgetett Attilával és ezt az interjút most itt, a honlapon is elolvashatóvá tettük.


"Elkészült az Aranyhajnal című lemezem, ami teljes egészében meghallgatható a megújult honlapomon. A borítót Havancsák Gyula készítette. A digitális változat megvásárolható Bandcampről, CD kiadást nem tervezek. Ezzel egyidőben elköszönnek a Taranis és Woodland Choir projektjeim, a jövőbeli zenéimet stílustól függetlenül a saját nevem alatt tervezem megjelentetni.""


www.attilabakos.com

bakosattila.bandcamp.com

www.facebook.com/attilabakosofficial

 


BAKOS ATTILA - Aranyhajnal (2015-ös album)


 
 


Bakos Attila nevét és hangját a legtöbben a Thy Catafalque két lemezéről ismerik, de az underground világ a Taranis és Woodland Choir projekteit is nagyra értékelte. A káprázatos hangú énekes saját nevén pár hónapja kiadott szólóalbuma még így is igazi meglepetést okozott; az Aranyhajnal ugyanis avantgarde progresszív, folk, black ambient és megannyi más elemet olvaszt tökéletes és gondolatébresztő elegybe.

Attilával Uzseka Norbert készített interjút.


Ugyan a Woodland Choir projekted kapcsán jó öt éve készítettem veled egy interjút a Hammer-honlap számára, de javaslom, hogy indítsunk egy bemutatkozással, az eddigi pályád felvázolásával!

„Bakos Attila vagyok, a Taranis, a Woodland Choir és a saját nevemet viselő projekt gazdája. Nagyjából 20 éve kezdtem zenélni, de akkoriban még csak egy nagyon egyszerű számítógépem volt, a jó öreg Fast Trackerrel csinálgattam az első dalaimat. 1999-ben adtam ki az első demómat, ez volt a Woodland Choir – Faerie, egy teljesen számítógépes ambient zene, és ha jól emlékszem, te írtál róla a Demonstráció rovatban. Akkoriban fejeztem be a gimit, aztán ott mutogattam mindenkinek, hogy benne vagyok az újságban - nagy volt az öröm! (nevet)

Egy évvel később adtam ki a Visions demót, az még szintén számítógépes zene volt. Ezt követően viszont elkezdtem akusztikus gitáron játszani, ekkor már énekeltem is, így született meg egy csokor folk-ambient dallal a For You lemez 2002-ben, majd ennek folytatásaként a Serenity Rise 2010-ben. A Woodland Choirral párhuzamosan élte az életét a szimfonikus black/ambientet játszó Taranis projektem. Ott 2000-ben jelent meg az In Days Of Yore demó, és még abban az évben megírtam egy teljes lemeznyi anyagot, ami aztán csak 2012-ben látott napvilágot Kingdom címmel.

Ennek a két projektnek a története itt véget is ért, a legutóbbi kiadványom már a saját nevem alatt jelent meg. Stílusában az Aranyhajnal egy középutat képvisel a múltbéli lemezekhez képest, de ennél azért sokkal több. Továbbá a pályám részét képezik a vendégszerepléseim is, sok helyen, különböző stílusokban énekeltem az elmúlt 15 évben, ezek közül a legismertebb a Thy Catafalque. Akit érdekel, a honlapomon megtalálja a teljes listát."



Ki vagy mi miatt kezdtél el zenélni?


„Nem volt egyetlen meghatározható személy vagy lemez, ami elindított volna az úton. A zenét mindig is szerettem, aztán egyszer kipróbáltam a számítógépes zeneírást. Valamilyen kezdetleges techno förmedvényt hoztam össze, de maga az alkotás beszippantott. Aztán valaki adott nekem egy kazettát, rajta a Bathory Blood Fire Death albumával, onnantól elkezdett kialakulni az ízlésem is! (nevet) Gitározni egy kb. 80 éves vak bácsihoz jártam egy-két éven át, aki nagyon jó tanár volt, szerettem az óráit. Azt mondta, hogy inkább zongoráznom kellene, s néha eszembe jut, hogy az sem lett volna rossz út. Ezt leszámítva saját magamat tanítottam a teljes pályámon át, szinte minden nap énekeltem valamennyit. A gitár csak akkor került elő, ha komponáltam vagy felvételt készítettem, így ma sem tudok sokkal jobban gitározni, mint a 90-es évek végén. Szerintem ez már így is marad."



A legtöbben a Thy Catafalque két lemezén általad elénekelt dalokból ismernek. Ezek mennyire jellemeznek téged, illetve mai fejjel hogy látod az ottani munkádat? Lesz még közös akciótok Kátai Tamással?


„Valamennyire érzékelem azt a teljes képet, amit szeretnék átadni az életem során, s ennek még az Aranyhajnal lemez is csak egy kisebb részletét tudja lefedni, pedig ebbe aztán tényleg mindent beleadtam. Ehhez képest a vendégszerepléseim sokkal kevésbé jellemeznek, olyanok, mint egy-egy árnyalat egy szép nagy palettán. Persze, amikor csinálom őket, igyekszem a maximumot nyújtani. A Thy Catafalque kapcsán kicsit azt érzem, hogy amit közösen csinálni tudtunk, azt megtettük. De az élet hosszú, meglátjuk."



Miért döntöttél úgy, hogy ehhez a projekthez a saját nevedet használod?


„Korábban fontos volt számomra, hogy a Woodland Choir gyengédsége elkülönüljön a Taranis szigorúbb világától, így jobban meg tudtam ismerni magamon belül mindkettőt, később viszont hagytam őket összeolvadni. Azt akartam, hogy egység legyen magamon belül, máshogy nem tudtam volna megcsinálni az Aranyhajnalt. Egy nagyon rövid ideig gondolkodtam azon, hogy mi legyen ennek az egységnek a neve, de akárhány ötletem is támadt, pár másodpercre rá már elnézést kellett kérnem magamtól... (nevet) Így maradt a saját nevem, ez úgyis elkísér egy életen át."



Te hogy írnád le a saját zenédet?


„Sehogy. Ezt szívesen ráhagyom mindenki másra, nekem épp elég volt megcsinálni!" (nevet)



Mennyi munka van az Aranyhajnal albumban?

„A dalvázlatok már 2012-ben elkészültek, úgy fél évig tartott a zeneírás. Ez nálam viszonylag gyorsnak számít, szeretem is csinálni. Gitáron szoktam kezdeni, aztán hozzáadok egy vázlatszintű dobot, majd a szintik jönnek. Ha minden oké, akkor megírom a végleges dobokat - ezt utálom -, a szövegek és az ének kidolgozásának csak ezután állok neki. Akit érdekelnek a technikai részletek: Sonar X2 alatt komponáltam, egy viszonylag erős PC-n.

A keverés, a maszter Reaper alatt készült, imádom azt a progit, a jövőben szeretnék is teljesen átállni rá. Egy régebbi EMU 0404 külső hangkártyát használok, ebbe megy a gitár, egy nagyon régi Fatar StudioLogic SL-161 midi billentyűzet, valamint a Rode K2 énekmikrofonom. Ez utóbbit nagyon szeretem. Legutóbb a norvég Aveliannél vendégeskedtem, és a stúdiós srác a keverésnél nem győzte dicsérni az ének hangzását. Azt hitte, hogy valamilyen csúcskategóriás mikrofont használtam. Ahogy én látom, egy bizonyos árcédula felett a drágább már nem feltétlenül jobb, inkább az a lényeg, hogy megtaláld a hangodhoz megfelelő karakterisztikájú mikrofont. Azt hiszem, én pont belenyúltam, s nem is vágyom jobbra.

A gitárom viszont egy alsó kategóriás Samick. Még a 90-es években vettem, a Taranis demó is ezzel készült. Vannak is vele bajok, jócskán megnehezítette a munkámat. Ideje lenne már valami jobbat venni, csak mindig sajnáltam rá a pénzt, mert már nem igazán szeretek gitározni. Mindenesetre a felvételek kb. 2 év alatt készültek el, jó pár szünettel. A szövegekkel és az énekkel is elszöszöltem egy bő fél évet. A mix/maszter 2-3 hónap folyamatos horror volt, semmit sem tartottam elég jónak. Az, hogy mégis elkészültem vele, javarészt annak köszönhető, hogy időközben megszületett a lányom, és ez megsürgette a dolgot."



Az Aranyhajnal szerintem nem csupán zeneileg döbbe­ne­­tes al­­­­­­­kotás, de szövegileg is mély tar­­talommal bír. Felfogható ál­­­­­lásfoglalásként vagy akár ki­nyilatkoztatásként is. Mesélnél az album filozófiai és spirituális oldaláról?

„Nem zenei műként tekintek az albumra. Az Aranyhajnalban a zene olyasmi, mint egy szép csomagolás: könnyű gyönyörködni benne, de ki is bontható a csomag, ha valaki arra vágyik. Aki igazán be tudja engedni, az már nem engem fog látni benne, hanem saját magát. A személyemnek nincs jelentősége, a feladatom annyi, hogy egy bizonyos lelki minőséget, amit most arany színnel illettem, torzulás nélkül megmutassak. Ez a minőség egy ősrégi idea, ami ott él minden emberben, s elfedhető ezer réteggel, de el nem törölhető.

Olyan életről szól, ahol az ember őszinte önmagával és a társaival szemben, összhangban él a természettel, képes meglátni és szolgálni egy nagyobb, közös célt, és ebben a szolgálatban önmagává válni. Ez az idea a mai materiális, és az elme által uralt világban egy pillanat alatt elhessegethető, mert hát micsoda naiv gondolat, úgysem sikerülhet, az ember túl gyarló az ilyesmihez. Meglehet, de akiben egyszer ez a gondolat elkezd gyökeret vetni, azon kapja magát, hogy ezt szeretné látni, nem csak egy albumon, vagy egy képen, hanem mindenhol az életében. Ez a világ megvalósítható, és már a küszöbén is állunk, erre utal az album címében a hajnal szó.

Tudom, hogy ez nem mindig érzékelhető, és sokan a legszívesebben pusztulni látnák az emberiséget, annyi szörnyűség van a világban. Mégis itt vagyok, és azt teszem, amit, mert szeretem a földi életet, minden életet. Rajtam kívül még sokan vannak így, jó eséllyel annak sem közömbösek a soraim, aki eljutott odáig, hogy elolvassa. Nem könnyű  a feladatunk, minden indulás nehéz.

Bár érzésem szerint sok-sok emberöltőre vagyunk ettől az ideától, viszont nem véletlenül most vagyunk itt, ezekkel a gondolatokkal és érzésekkel. Ez egy vállalt felelősség, amire emlékezhet, aki akar. Nem kell elérhetetlen dolgokra gondolni, senkinek sem kell megváltania a világot. A saját életét viszont mindenki abba a mederbe terelheti, ahol boldognak és hasznosnak érzi magát, ehhez mindig rendelkezésre állnak az eszközök. Persze néha nem könnyű felállni a saját nyomorúságunkból, legfőképp a megélhetésért folytatott örökös küzdelemből.

Ez a mai társadalom egy hatalmas illúziója, amiben fél lábbal még én is benne vagyok. Sok esetben hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy vállaljuk az utat, amire igazából hivatottak vagyunk, de jár vele egy felszabadító érzés. Mintha beindulna a vérkeringés; egyre több erőnk lesz a feladatainkra. Fontos, hogy bízzunk abban, hogy amit tettünk, annak meglesz az eredménye, mert néha apróságnak tűnik, amire éppen lehetőségünk van. De minden számít. Aki tud ebben bízni, az érezni fogja maga körül az élet áramlását, bármilyen gyors vagy lassú. Ha mozgás van, akkor a sebesség már kevésbé lesz fontos. Aki türelmetlen, azt fogja érezni, hogy egy helyben toporog, és nem történik körülötte semmi. Olyankor érdemes pihenni."



Merre induljon, aki szeretné ezt az ösvényt követni? Hol, honnan tájékozódjon? Vannak-e könyvek, más források, amikkel érdemes kezdeni?


„Távlatokban nézve, ha valaki tudatos életet él, akkor azt az ösvényt járja, amit én. Ebbe belefoglaltatik, hogy egyaránt figyelünk a testünk és a lelkünk egészségére, és tudjuk azt is, hogy a körülöttünk lévő világ nem független tőlünk, felelősséggel tartozunk érte. Itt aztán a végletekig bele lehetne menni minden részletbe, de ehhez már anélkül is elérhető mindenféle segítség, hogy konkrét ajánlásokat tennék. Nem is hiszem, hogy tudnék olyat mondani, amit egyformán ajánlanék mindenkinek. Úgyis mindenki rátalál arra a könyvre, vagy egyéb forrásra, ami a számára a legmegfelelőbb. Ha nem a távlatokat nézzük, akkor viszont nem vagyok követhető, a vállalásom az életre olyan, ami valószínűleg mást nem tenne boldoggá."



Az album minden változatossága mellett is elég megdöbbentő az Ármány dal, az, ahogy megdörren az amúgy békésebb többi szerzemény között.

„Ármány figuráját a magyar ősvallásból vettem kölcsön. Az album többi részével ellentétben ezt a dalt a magam szórakoztatására csináltam, kedvem volt egy kis szerepjátékhoz. Ármány egy olyan entitás, aki a Macskaduettet idézve azért van, hogy te ne is legyél! (nevet) Eleinte nem értettem, hogy miért írtam egy ilyen dalt, amikor az összes többi egy adott pozitív üzenet köré épül. Aztán úgy voltam vele, hogy emberközelibbé teheti az albumot, hiszen a kétely mindenkiben ott ármánykodik. Ráadásul nagyon jól végzi a dolgát, mert manapság az emberek nagy része nem érzi magát szabadnak, azt érzi, hogy nem ő dönt a saját életéről. Egyből tudtam, hogy ezt fel kell majd oldani, kiutat kell kínálni, és ez lett az Áldás, ami erőt ad és elmossa a kételyt. Legalábbis ez volt az én nagyszerű tervem!" (nevet)



Nem rémlik, hogy valaha is hallottam volna arról, hogy Bakos Attila bármely formációval színpadra állt. Van esély rá, hogy koncerten is hallhassuk az Aranyhajnal dalait?


„Erre semmi esély. Csak az alkotás érdekel, az előadás egyáltalán nem. Valószínűleg ennek az egyik oka az, hogy szeretek tartani egy távolságot."



Egyéb tekintetben milyen terveid vannak a projekt kapcsán? Várható például klip?

„Egyelőre nincsen semmilyen tervem, körülbelül úgy érzem magam, mint aki figyeli a hógolyót, amit legurított a hegytetőről. Nincs hatásom rá, hagyom hadd menjen. Nekem az a fontos, hogy a korábban említett mögöttes tartalom rajtam keresztül megszülethessen. Ez a tartalom egyre teljesebb kifejezésmódot kíván, emiatt gyanítom, hogy a későbbiekben már nem a zene lesz az elsődleges csatorna, de azért szerepet játszik majd.

Valószínűleg a képi világ a következő lépés, de nem klip formájában, a zenét inkább támogatásként használnám, mondjuk egy kisfilmhez. Úgy két éve elkezdtem magam aktívan képezni a videózás terén, de magam sem értettem, hogy pontosan miért, mert semmi konkrét célom nem volt vele. Még most sincs, emiatt kicsit félve beszélek erről, de már jobban érdekel, mint a zene, úgyhogy remélem, meglesz a haszna."



Milyen gyermekkorod volt, honnan jössz?

„Veszprémben születtem, és ott is nőttem fel. Nyugodt gyermekkorom volt, a szüleimtől megkaptam mindent, amire szükségem volt. Azt elég korán felfedeztem, hogy kötődöm a természethez, gyakran kijártam a közeli kiserdőbe. Imádtam ott sétálni, elmélkedni. Rendszeresen jártunk a nagyszüleimhez, nekik a Szent György-hegyen volt szőlőjük, ott is néha azon kaptam magam, hogy csak bámulom a hegyeket és otthon érzem magam. Ezt a természetszeretetet próbáltam zenébe önteni a Woodland Choir projekttel.

Annyira elvarázsolt a zeneírás, hogy mindennél fontosabbá vált. Például volt olyan Karácsony, hogy az ajándékosztás után egyből vissza is ültem a gép elé, mert jött az ihlet. Valószínűleg nem voltam egyszerű eset. A bennem zajló mélyebb folyamatokat eleinte nem osztottam meg senkivel, aztán elkezdtem levelezni hasonló érdeklődésű, hasonló zenéket kedvelő emberekkel. A Hammer 'Levelezne' rovatát gyakran olvastam. Akkor még sima levélben ment az eszmecsere a világ nagy dolgairól, volt egy hangulata... (nevet)

Van olyan levelezőtársam, akivel a mai napig kapcsolatban vagyok. Veszprémet a főiskolás éveim miatt hagytam ott, most pedig a munkám köt máshová, de szeretnénk a családommal visszaköltözni a környékre. Felnőtt fejjel már sokkal jobban tudom értékelni az ottani nyugalmat."



Igen, a szövegek és a zene alapján is úgy képzeltem, hogy elmélyült, természetközeli éle­tet élő ember vagy. Hogy élsz a hétköznapokban, milyen embernek tartod magad?

„Valóban kötődöm a természethez, jelenleg is egy erdős üdülőterületen élek a családommal. A városi élet számomra már elképzelhetetlen. Szeretem, hogy reggelente láthatom a dombok mögül előbújó Napot, hogy fák veszik körül a házunkat, hogy madarakat hallunk autók helyett. Mondjuk a szajkókra néha ráuszítanám a macskánkat, mert embertelen hangokkal tudnak kelteni! (nevet)

Ami a hétköznapokat illeti, webprogramozóként dolgozom. Különösebb értéket nem adok ezzel a világnak, cserébe elég sok idő rámegy, így aztán előbb-utóbb kipörög majd az életemből. Persze hálás vagyok érte, mert egyrészt a mai világban hasznos ez a tudás, másrészt sok családhoz képest gondtalanul élünk, de szeretném, ha az életem teljes mértékben egy olyan szolgálattá válhatna, mint a­­­­milyet az Aranyhajnallal elkezdtem."

Az interjú eredetileg a HammerWorld magazin februári számban jelent meg.


www.facebook.com/attilabakosofficial

www.attilabakos.com


 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
HOLLYWOOD VAMPIRES - Egy hét múlva új album, hallgass bele minden dalba!
2019. június 14. (péntek) 18:37

Rise címmel jelenik meg június 21-én a Hollywood Vampires második albuma. Alice Cooper, Joe Perry (Aerosmith) és Johnny Depp zenekarától máris itt egy alapos lemezelőzetes - ízelítő minden dalból. A 2015-ös bemutatkozó album folytatásának producere Tommy Henriksen volt, és ezúttal mindössze három feldolgozás született: Heroes (David Bowie), People Who Died (Jim Carroll Band), You Can't Put Your Arms Around A Memory (Johnny Thunder).  Alice Cooper: "Erre a lemezre mindannyian írtunk dalokat, Joe, Johnny, Tommy és jómagam is. Ettől függetlenül a Rise nem tér el teljesen az első Vampires album vonalától, ugyanakkor semmi máshoz nem hasonlítható, amiben valaha is részt vettem. Nagy különbség, hogy most egyik dalt sem próbáltam 'alice-esebbre' venni. Szerintem ezzel az albummal valóban megmutatjuk a Vampires valódi arcát, mert az első lemezzel elsősorban az elbukott rock'n'roll testvéreink előtt hajtottunk fejet."  ...

THE NIGHT FLIGHT ORCHESTRA - Klippel egy vadonatúj dal: Satellite
THE NIGHT FLIGHT ORCHESTRA - Klippel egy vadonatúj dal: Satellite

Satellite címmel egy klippel kísért vadonatúj dallal jelentkezett a Soilwork énekes Björn "Speed" Strid és az Arch Enemy basszer Sharlee D'Angelo (ld. Spiritual Beggars) klasszikus/dallamos...

SKILLET - Dupla dalpremier az augusztusi albumról: Anchor & Save Me
SKILLET - Dupla dalpremier az augusztusi albumról: Anchor & Save Me

Victorious címmel augusztus 2-án jelenik meg az új Skillet album, a 2016-os Unleashed lemez folytatása, amelyről az első előzetes dal, a szöveges videóval kísért Legendary után most...

BARONESS - Megjelent az új lemez, klippremier: Tourniquet
BARONESS - Megjelent az új lemez, klippremier: Tourniquet

Gold & Grey címmel a mai napon jelent meg a progos, sludge-os metalt játszó amerikai Baroness új albuma, a 2015-ös Purple lemez folytatása, és a monstre, 17 tételes albumhoz most egy...

INVADER - Szeptemberben új album, friss előzetes dal: Nem leszek
INVADER - Szeptemberben új album, friss előzetes dal: Nem leszek

Nem leszek címmel egy újabb albumelőzetes dallal jelentkezett a budapesti Invader. A heavy metal csapat következő albuma Valóságelvonó címmel érkezik majd szeptemberben, holnap pedig...

HATE - Albumpremier a lengyel extrém metal csapattól: Auric Gates Of Veles
HATE - Albumpremier a lengyel extrém metal csapattól: Auric Gates Of Veles

Auric Gates Of Veles címmel a mai napon jelent meg az extrém metalos lengyel Hate tizenegyedik albuma, a 2017-es Tremendum lemez folytatása, amelyet teljes egészében végig is hallgathatsz....

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS