AMON AMARTH - Werkfilm a Keyboard Warrior promóhoz

Az új Amon Amarth album március 25-én jelenik meg, és az az első kislemezdalt, a klipes First Kill nótát már pár napja bemutathattuk. Most megismerkedhetsz az albumot felvezető Keyboard Warrior promó werkfilmjével is. Az új Amon Amarth album címe Jomsviking lesz. A vikingek fellépnek az idei Rockmaratonon.

 

 

"Március 25-én jelenik meg a svéd Amon Amarth jubileumi, 10. albuma. A Jomsviking névre hallgató korongot Észak-Amerikában a Metal Blade Records, míg Európában a Sony Music hozza ki. A Jomsviking a csapat első konceptalbuma, amely egy tragikus történet a szeretetről és a bosszúról.

Az északiak megtartották a rájuk jellemző himnikus és dallamos, ugyanakkor kellően súlyos és fémes védjegyeket, mindehhez pedig producernek Andy Sneapet (Megadeth, Testament, Accept) nyerték meg, a dobokat pedig – a kilépett Fredrik Andersson helyén – egy session-ütős, Tobias Gustafsson (Vomitory) játszotta fel.

"A Jomsvikingek a viking hadtestek egyik legendás egysége voltak, akikről számos monda kelt életre a csatatéren. Könyörtelen és halálos harcosok voltak, akik egyetlen nagyon egyszerű alapszabályt követtek: soha ne mutass félelmet!” – mesélte a sztoriról Johan Hegg frontember.

„Sosem hátráltak meg, megvédték a bajtársaikat, és ha az élet úgy hozta, megbosszulták a halálukat. Most éreztük megfelelőnek az időt ahhoz, hogy ehhez a témához nyúljunk, és ezzel új lökést adjunk az Amon Amarthnak. A mi történetünk egy fiatal srácról szól, aki szerelmes egy lányba, akit legnagyobb bánatára máshoz házasítanak ki. A fiú az események hatása alatt véletlenül gyilkosságot követ el, ami miatt menekülnie kell, de megesküszik, hogy egy napon visszatér, és bosszút fog állni mindenért. Senki se számítson egy vidám történetre...”
 

 

AMON AMARTH - Werkfilm a Keyboard Warrior promóhoz




AMON AMARTH - First Kill (a 2016-os albumhoz)




AMON AMARTH - Keyboard Warrior (felvezető a First Kill dalhoz)

 

A Jomsviking lemezcímmel, pontosabban magával a kifejezéssel kapcsolatban ezt az infót találni a neten:

"A viking kor egyik mellékterméke a független katonai testvériségek vagy céhek megalapítása volt. Ezeket Viking-unióknak vagy Viking-jogoknak ("Vikinge-lag") nevezték, és harcosok testületét - ténylegesen zsoldos szabadcsapatokat - foglalták magukban, akik együtt éltek, vezetésük saját, szigorú törvényei szerint. Önmaguk számára nem kutattak meghódítandó terület után, de minden nyáron felkészültek arra, hogy pénzért szolgálják az őket felbérelő királyokat és hercegeket.

A leghíresebb (és legvitatottabb) testvériség a "Jomsvikingelag" vagy Jomsvikingek voltak. Habár nem szerepelnek egyetlen fennmaradt korabeli forrásban sem, később egy teljes izlandi saga szól róluk. Kései dán beszámolók szerint a Jomsvikingeket Wendlandon alapította a X. század végén (talán a 980-as években) Dánia királya, Kékfogú Harald, akit fia, Villásszakállú Swein űzött el saját királyságából. Jomsborg erődje, amit állítólag ő alapított, Wollin közelében lehetett, az Odera torkolatánál, derül ki Brémai Ádám "Jumne"-jából. Rendelkezett egy mesterséges öböllel, melynek bejáratát torony őrizte, ami egy vaskapukkal ellátott boltív fölé magasodott.

A legrégibb fennmaradt kézirat szerint három hajó befogadására volt képes. Ez a szám később 300-ra vagy 360-ra emelkedett. Egy változat szerint Harald kalózkodásra tanította a vendeket és Jomsborgban esetleg vendek táboroztak, akiket dánok irányítottak. Annyi bizonyos, hogy a svöldri csatában részt vevő 11 Jomsviking hajó legénysége vendekből állt. A Jomsviking saga szerint viszont a Jomsborg tisztán viking erődítmény volt, amit Villásszakállú Swein nevelőapja, Pálnatóki alapított. Bárhogy volt is, a legtöbb beszámoló abban megegyezni látszik, hogy a Jomsvikingek vezetője virágkorukban, a X. század végén Sigvald gróf volt, egy apró királyság urának, Strut-Haraldnak a fia, aki Svédországban, Scania felett uralkodott. (Abban az időben Dánia részének számított.)

Ha hinni lehet a sagának, a szabályok, melyek szerint a Jomsvikingek éltek, kivételesen szigorúak voltak. A testvériségbe csak 18 és 50 év közötti, kimagasló erejű férfiakat vettek fel, akiknek békében kellett élniük egymással és "nem rágalmazhatták meg egymást." Soha nem mutatták a félelem semmiféle jelét, és egyenlő erejű ellenfél elől tilos volt elmenekülniük. Parancsnokuk ítélkezhetett a vérbosszúkban, de minden Jomsvikingtől elvárták, hogy bosszút álljon fegyvertársaiért, mintha a testvérei lettek volna. Minden zsákmányt egyenlő mértékben osztottak el a céhtagok között. Senki nem távozhatott el 3 napnál hosszabb időre engedély nélkül, nők nem léphettek be az erődbe és sem nőket, sem gyerekeket nem ejthettek foglyul. Bárkit, aki megszegte ezeket a szabályokat, azonnal elbocsátottak a testvériségből.

"Minden nyáron elmentek és különböző országokban háborúztak, jó fizetséget kaptak, és úgy tekintettek rájuk, mint a legnagyobb harcosokra. Alig voltak olyanok, akik egyenlőnek képzelték magukat velük abban az időben." Így ír róluk a Jomsviking saga, Olaf Tryggvasson király sagája pedig megállapítja, hogy "akkoriban tekintélyesnek számított, ha valakinek jomsborgi vikingek voltak a seregében." Az igazság viszont az, hogy mindhárom nagyobb akció, amiről a források azt állítják, hogy a testvériség részt vett bennük, katasztrófával végződött megbízóik számára. Styrbjörn Starkit, aki Svédország trónjáért harcolt, legyőzte a nagybátyja, Diadalmas Erik, Fyrsvoldnál, Uppsala mellett, Villásszakállú Swein támadását a norvég Hakon gróf ellen katasztrofálisan visszaverték Hjörungavagnál, 990 körül, Olaf Tryggvassont, Norvégia királyát legyőzték és megölték a svédek és a dánok Svöldrnél, 1000-ben. Mindhárom vereség ugyanarra az okra vezethető vissza: Sigvald grófnak megvolt az a rossz szokása, hogy fejvesztve menekülni kezdett, ha az esélyek kétségessé váltak. Talán ezért nevezi őt Olaf Tryggvasson király sagája "óvatos, elővigyázatos" embernek.

Jó Magnus norvég király pusztította el Jomsborgot 1043-ban, "sok embert leölve, felégetve a várost és környékét, szabad rablást engedélyezve." A Jomsviking-céh magja már sokkal korábban szétszéledt azonban, talán már Sigvald gróf halálakor, 1010 környékén. Azt mondják, a Jomsvikingek maradéka Heminghez és Magas Thorkelhez, Sigvald testvéreihez csatlakozott Angliában 1009-ben, ahol idővel ők váltak a magjává Knut király "Tinglith"-ének, a királyi testőrségnek, amiből később a hírneves Huscarl-ok fejlődtek ki."

Infó: naglfar.hu