OSSIAN - "Endre, maga nagyon megríkatott engem a múltkor..."

Ma este Cegléden játszik az Ossian, aztán lesz még három koncertjük idén, 2016-ban pedig jön a jubileumi év: kereken 30 éves lesz a banda.


Az évfordulót egy új albummal fogják ünnepelni Endréék, és a stúdiómunkálatok már januárban megindulnak. Az új album áprilisra várható, a címe - ahogy már beszámoltunk róla - Fényárban és félhomályban lesz.

A Borsod Online számára Molnár István készített egy friss interjút Paksi Endrével.


A még hátralevő 2015-ös Ossian koncertek időpontjait itt megtalálod: ossian.hu/koncertek


www.facebook.com/OssianOfficial



Jövőre lesz 30 éves az Ossian zenekar, amely nemrégiben Miskolcon koncertezett. Az 1986-ban alakult banda jövő tavasszal új albummal jelentkezik, erről is beszélgettünk az énekessel, Paksi Endrével.

Annak idején miként született meg a zenekar neve?

"Amikor kezdtük, a 80-as években, éppen virágzott a rockzene, több zenekar is volt, és ezek között nagyon sok volt a direkt zenekarnév. Én viszont nem akartam egyértelmű nevet választani, szerettem volna egy kicsit mást. Gondolkodtam, rengeteg lexikont, könyvet megnéztem, s aztán Arany Jánosnak az Ősszel című versében találtam rá erre a névre, de pontosan nem tudtam, hogy mi ez, mit jelent. Utánaolvastam és kiderült, hogy tulajdonképpen egy negyedik században élt kelta bárd, aki énekes, történetmondó volt. Viszont fantáziaszülemény, mert egy skót költő tárta a világ elég, hogy felfedezett ilyen Osszián énekeket, aztán kiderült, hogy ő maga csinálta az egészet. Végső soron a név csengése tetszett, s végül ez maradt."



Hogyan állnak a rock katonái? Sokan vannak, kevesen, növekszik a számuk? Hogyan áll az Ossian?

"Szerencsére a lemezeink jól fogynak és ez megmutatkozik a koncertjeink nézőszámán is. A közösségi oldalon közel száz­ezer követőnk van, aminek nagyon örülünk. Magunkról azt tudom mondani: eléggé kiegyensúlyozottak az éveink, a koncertjeink, de ez a mostani egy nagyon jó év volt. Az elmúlt két lemeznél pár dolgot megváltoztattunk. Nehéz dolog egy bejáratott csapatnál döntéseket hozni, ami biztosan nem esik jól embereknek, de muszáj volt ezeket meghozni. Ez kezdődött azzal, hogy először dobost váltottunk, akkor jött Kálozi Gergő a csapatba, aztán hangmérnököt is váltottunk, és tavaly újra a klasszikus, egy gitáros felállás mellett döntöttünk.

Azt kell mondjam, minden egyes lépés, utólag visszagondolva, pozitívan hatott az együttes életére. Volt még egy nagyon fontos dolog: a lemezkészítés, dalkészítés módszereit is megváltoztattuk. Ez nehéz dolog, mert amikor együtt dolgozol valakivel, lelkes vagy, van egy ötlet, amiben nagyon hiszel, és a másik ember azt mondja, hogy 'ez nem igazán jó', vagy 'dolgozzunk még rajta' vagy hogy 'egyáltalán nem jó'. Persze ez nem esik jól, voltak évek, amikor úgy éreztük, nem bántjuk meg a másikat, de beláttuk, hogy az ilyen dolgokat a háttérben kell hagyni. Az ötleteinket nagyon alapszinten kezdjük mutogatni egymásnak, és ha akkor életképes, akkor foglalkozunk vele, akkor kezdünk hangszerelni. Ez nagyon jól működik."

Mennyiben más most rockernek lenni, mint adott esetben 1986-ban? Kevesebb lett a szegeccsel kivert, bőrdzsekit viselő, hosszú hajú fiatal?

"Igen, egyértelműen. De ez nem baj. Régen én is úgy éreztem, hogy nagyon kell a külsőségekre adni, aztán az évek folyamán rájöttem, hogy nem ez a lényeg. Ahol lakom, Budaörsön, egy 75 esztendős hölgy, nagymama mostanában megszólított és azt mondta: 'Endre, maga nagyon megríkatott engem a múltkor az Ahányszor látlak című dallal…', s én csak néztem rá, eszembe nem jutott, hogy ő ilyeneket hallgat. Tényleg nem számít, hogy hány éves vagy, illetve hogy hogyan öltözködsz, ezt látom a közönségen is.
 

OSSIAN - Ahányszor látlak (a 2015-ös Lélekerő albumhoz)

Nézegetem a közösségi oldalunkat, s amikor van egy jó hozzászólás, rákattintok, ki is az illető, és meglepődöm, hogy rengeteg olyan ember van, akiről nem is gondolnám, hogy rajong azért, amit csinálunk. Emiatt is mondhatom talán azt, hogy nagyjából lekoptak a sztereotípiák. A rockerekre régen azt mondták, lázadnak valami ellen, most is, csak egy kicsit másképpen.

Én egészséges kívülállással szemlélem a dolgokat. Az ember nagyon sok mindenben nem tud mit csinálni, de meg kell alkotnia mindenkinek a saját kis világát, ahol jól érzi magát. Nem könnyű megtalálni azokat az embereket, akiben százszázalékosan meg lehet bízni, azokat, akikkel jó együtt dolgozni."

Amikor nekiültök egy-egy számot készíteni, akkor azzal kalkuláltok, hogy a közönség milyen témákra vevő? Vagy ez ennyire nem számít, teljes mértékben tiétek a döntés.

"Nem titok, 57 éves vagyok és csak olyan dolgokról írok, amit az életemben ebben a pillanatban érzek."



Igen, de ez lehet hasonló ahhoz, amit a rajongó gondol…

"Ilyen összecsengés elképzelhető. Amennyi­ben úgy lenne, ahogyan az a kérdésben van, és megpróbálnék olyanokat, csakis olyan számokat csinálni, miközben tudjuk azt, hogy a korai dalaink nagyon sikeresek, akkor mit kellene most tennünk? Megpróbálni reprodukálni valami hasonlót, írni egy új Acélszív dalt vagy egy új Rock katonáit? Esküszöm, nem tudnék, mert az egy más időszak volt, teljesen más voltam.

Muhammad Alinak van egy helytálló mondása: 'Ha egy ember ötven évesen is ugyanolyan, mint húsz évesen, akkor harminc évet iszonyatosan elvesztegetett az életéből'. Szerintem szükség van egy belső útra, eljutni egyik pontból a másikba, megpróbálni egy kicsit jobb embernek lenni, megpróbálni megtalálni a lelki harmóniát, ami nem azt jelenti a mi esetünkben, hogy feladjuk a régi dalokat, nem, mert azokat ugyanúgy játsszuk, mert azok ennek az útnak a kilométerkövei voltak. Most megpróbálok olyan dalokat írni, ami a jelenlegi énemet jellemzi, a mostani zenekart."


A boon.hu teljes interjújához ide kattints!
 

OSSIAN - A Barát (a 2015-ös Lélekerő albumhoz)

 

 

A Cseh Tamás Program és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.