ECLIPSE OF THE SUN - Drámai, monumentális konceptalbum született

Az élet legnagyobb kérdéseit feszegeti a Daimonion lemez

2015. december 17. (csütörtök) 05:56 | utoljára módosítva: 2015. december 17. (csütörtök) 05:57

Daimonion címmel megjelent a doom, power, dark és death elemeket vegyítő székesfehérvári Eclipse Of The Sun új konceptalbuma, amely máris végighallgatható, de mind digitális formában, mind CD verzióban meg is vásárolható.



Az énekes/gitáros, valamint szövegíró Szöllősi Dániel az alábbaikban be is mutatja a lemez dalait a saját szavaival.


"Miután igyekeztünk a bennünk rejlő eklektikus zenei világ minden apró részletét megmutatni, végül egy olyan sokoldalú anyag született, amelynek dalaiban bármilyen metal rajongó megtalálhatja majd a neki tetszőt: a gonoszan hömpölygő death metaltól kezdve a szélsebes power metalon át egészen a funeral doomig.

A Daimonion dalai alapvetően három irányból közelíthetők meg. Amikor évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy elkészítjük a legelső albumunkat, kitaláltuk, hogy a dalainkkal és szövegeinkkel olyan történetet szeretnénk elmondani, amelyek örökérvényű mondanivalókat hordoznak magukban erkölcsről, vallásról, pszichológiáról, történelemről, szociológiáról, filozófiáról stb.

Mindenképpen azt szerettük volna, hogy egy olyan súlyos zenei stílushoz, mint amilyen a miénk, olyan szöveg is társuljon, mely gondolati mélységében is tükrözi azt a drámaiságot, amit a zene. Így született meg Dan Ibiru története. Azé a főhősé, aki - bár szüleit pont azok az emberek ölték meg, akiket segítettek - felnőttként pontosan azt teszi, amit befolyásos és gazdag szülei. Embereken segít, jótékonykodik, segítő kezet nyújt bárhol a világon, ahol szükség van rá.

Az album ott veszi fel főhősünk életének és történések fonalát, amikor is először merül fel benne az a gondolat, hogy vajon tényleg érdemesnek tartja-e az embereket az önzetlen segítségre, s hogy egyáltalán akarja-e ő ezt csinálni. Felmerül benne annak gyanúja, hogy mindezt csak azért teszi, mert a szülei akaratát követi, az ő életüket és döntéseiket éli tovább. A kétséget fokozza - vagy éppen abból jön -, hogy egy nap azt érzi, egy hang a fejében arra buzdítja, hirdessen harcot az egyetemes emberi erkölccsel szemben, s értesse meg az emberiséggel, hogy valójában nincs se jó, se rossz, még az istenek sem azok, hiszen ők is csak pusztítani tudnak. Alapítson egy erkölcs nélküli vallást, ezzel taszítva végül káoszba a civilizációt, s így hozva létre egy fejlettebb, tisztább világot.

A főhős pontosan tudja, hogy van olyan ismert és elismert, hogy ezt meg tudja csinálni, s megindul benne egy komoly, belső, erkölcsi dilemma arról, hogy mit tegyen. Közben persze az is kétséges, hogy csak megőrült, vagy tényleg az istenek prófétája lett.”


ECCE HOMO

"Az album nyitótétele - drámai és monumentális, akárcsak az egész album. Zongora, ének, és végül maga a doom metal, maga a súly. Íme, az ember: istenteremtő istenség, sors, ami sosem teljesül be."






BETWEEN THE RUINS

"Főhősünkben először fogalmazódnak meg a már fentebb említett gondolatok. Épp egy bennszülöttek által lakott területen segédkezik és miközben az életet kutatja a romok közt, ahol csak újabb kérdéseket talál, az ég elsötétül és egy pár perces napfogyatkozásnak lesz szemtanúja. Körülötte az emberek megrémülnek, imádkoznak, a gyerekek rettegnek és sírnak. S végül, amikor véget ér a sötétség, Ibirut furcsa érzések kerítik hatalmába és miközben papok veszik körbe, és igéket mormolnak rá, érzi, hogy most valami végzetes út kezdődik el.

Ahogy fentebb fogalmaztam, az album dalai nem csak a történet, de még másik két irányból is megközelíthetők. Egy a történettől független morális oldalról, s egy valójában teljesen személyes aspektusból. Ez a szempont, vagy inkább morális törekvés a szövegek megírása alatt végig megvolt. Szerettem volna, ha a dalok a történettől elvonatkoztatva is hordoznának magukban olyan örökérvényű mondanivalókat, amelyekk szorosan az életünk részei.

Ilyen szempontból a Between The Ruins arról szól, hogy minden embernek mikor felnő, rá kell eszmélnie arra, hogy bizony minden olyan megoldás, ami a tudatalattijában, és ezáltal a tudatában az egész életre vonatkozóan, s meghatározóan felhalmozódott, a szülei és a gyermekkori éveinek az eredménye. El kell döntenie, hogy mit kezd ezzel.

Éli azt a sorsot, amit a benne rejlő lehetőségek neki szántak, vagy megpróbál szembeszállni a saját sémáival. Mert ha sikerül úgy alakítania az életét, hogy a benne lévő sémák tényleges megoldásként szolgáljanak minden szituációra, akkor szerencséje van. Csakhogy ennek általában vajmi kevés esélye van, hiszen azok a megoldások a szüleié és a korai éveié voltak nem a jelené.

Tehát ez a dal – ahogy egyébiránt az egész album is – azt a pillanatot próbálja megörökíteni, amikor az emberből végérvényesen az lesz, ami: önálló, magányos entitás."






BLINDING DARKNESS

"Ez a dal nem ismeretlen senkinek, anno már a Symbols ’EP-re is azért tettük fel, hogy mind zeneileg, mind szövegileg megadjuk az irányt az eljövendő első albumnak. Időközben meg született a dalnak még egy verziója, amit a Cathedrals Of Doom válogatás idején kicsit átgyúrtuk. A végleges verzió valahol az előző kettőnek a keveréke lett. A hangzását az album többi dalához igazítottuk, illetve az énektémákba is belenyúltam, próbáltam kicsit durvábbra, death metalosabbra venni a dolgot.

Az albumon ez az egyetlen dal, aminek a szövegét nem én írtam, hanem Zoli (Fekete Zoltán gitáros). Még évekkel ezelőtt mondtam el neki, hogy miről is fog szólni az album és ő ez alapján vetette papírra ezt a kiváló dalszöveget. Ennek megfelelően erről a dalról mondható el leginkább az, hogy főleg a sztorival együtt van értelme, s hogy egyben a legkevésbé személyes.

S hogy a történet miről szól: Dan Ibiru, miután átéli a napfogyatkozást, megtudja, hogy bizonyos mitológiákban ez a jelenség annak a jele, hogy egy istenség leszáll a Földre, hogy egy emberi testben szemügyre vegye a világ történéseit, állapotát, s hogy eldöntse, milyen irányba tereli a történelmet. Ezt általában olyan emberen keresztül teszi meg, akinek eleve nagy befolyása van a világra. Ibiru erre a célra tökéletesen alkalmas."






REQUIEM FOR THE LIVING (Song Of Dan Ibiru)

"Ez a dal valószínűleg akkor is megszületett volna, ha nincs ez az album és az ő története. Minden bizonnyal ez a legszemélyesebb szöveg és zene, amit valaha írtam. Egyrészről nagyon régóta szerettem volna már egy ilyen jellegű és felépítésű, hangszerelésében is súlyos doom számot írni. Az intro, a verze, a refrén és a dal utolsó részének komplett felépítése már évek óta a fejemben motoszkált.

Őszintén mondom, hogy szerintem ilyen súlyos doom nóta nem nagyon született még a magyar metal zenében. Nem azt mondom, hogy ez a dal a maga nemében egyedülálló, de azt biztosra merem állítani, hogy itthon ilyet még nem sokan írtak, s ennek megfelelően én nagyon is büszke vagyok rá.

A szövegét tekintve az első felében pontosan azt próbáltam megfogalmazni, amit én az emberi gondolkodásról, az emberi lélekről, az emberi életről gondolok. Azt a fajta állandó morális válságot, ami jellemez minket. Értelmet, magyarázatot keresünk a dolgokra, de ha megtaláljuk, azokat már nem fogadjuk el. Olyan istenekben hiszünk, akiket csak gyűlölni tudunk, és olyan elvárásaink vannak a világgal szemben, amiért mi magunk nem teszünk semmit.

Homályos képek és elképzelések uralják az érzelmeink s vele együtt a gondolkodásunk, és hibás filozófiai logikák mentén magyarázzuk azt a jelent és jövőt, amit nem akarunk elfogadni. A dal végén Ibiru felteszi a kérdést: - Mit tehetünk akkor, ha megölik azt, aki szeretünk? Van-e olyan egyáltalán ebben a világban, hogy bűn? Hiszen mindent meg lehet magyarázni. Nincs már abszolút morál, csak erkölcsi vélemények. Vajon hogyan lehet létezni hosszú távon ilyen bizonytalanságban?"






HOLLOW

"Az album első felének zárótétele, egy kis zenei közjáték. Mindenképpen szerettem volna, hogy legyen egy olyan rész az albumon, ami egyszerre képes felidézni a gyerekkori ártatlanságot s annak múltbeliségét. Szerettem volna emellett, ha lenne egy olyan visszatérő zenei motívum a dalokban, ami többször is jelzi azt a hallgató felé, hogy Dan Ibiruban még mindig ott élnek ezek a dolgok, s természetesen az értelem utolsó szikrái is megvannak még benne.

A Hollow dallamai már akkor megszülettek, amikor a címadó Daimonion dalt megírtam. Ezért is köszönnek vissza ezek a dallamok a Daimonion dallamaiban, mint Dan Ibiru gyermeki oldalának dallamai. Sokat gondolkodtam azon, hogy bár a zene adott, mégis milyen szöveggel tudnám még fokozni a hangulatot. Végül sajnos maga az élet adott választ a kérdésre.

Pár nappal azután, miután elvesztettem az édesanyámat, ott álltam a tükör előtt, és csak magamat bámultam. Néztem az arcom, a kezeim, az ereket a bőröm alatt, és hangosan töprengem: 'ennyi maradt belőle'. Én.


Végül ezekből a szavakból építettem fel azt a pár soros kis vallomást, ami a Hollow-ba bekerült."






MEMORY BREED (THE DARK RIDE)


"Az eddigi legdurvább Eclipse Of The Sun szerzemény. Szerettem volna egy igazán durva tételt az album közepére, hogy ezzel is jelezzem, itt kezdődik el valójában Ibiru mélyrepülése. Ahogy az alcím (The Dark Ride) is mutatja, itt kezdődik el valójában főhősünk végzetes utazása. Miután átéli a napfogyatkozást, és egyre erősebbé válik benne a késztetés, hogy új életet kezdjen, a Blinding Darkness mítoszát megismerve más szemmel kezd el a világra tekinteni. Rájön arra, amit valójában eddig is tudott: - Az emberi faj nagy erénye a gondolkodás, egy eleve elhibázott lehetőség.

Az emberek, bár képesek arra, hogy folyamatosan új utakat találjanak és fejlődjenek, valójában mindig a lehető legegyszerűbb verziót választják az önáltatást, az önámítást. Életük első pár évében megszereznek szinte minden olyan tudást, ami alapján aztán az egész életüket megpróbálják leélni. Persze ez nem sikerülhet jól, viszont ahelyett, hogy felismernék a logikai hibáikat, megmagyarázzák maguknak, hogy nem ők a hibásak, hogy mások mind buták, hogy a legfontosabb a tradíció, hogy bezzeg régen minden jobb volt. A fiatalabbakat, a máshogy gondolkodókat látva frusztráltak lesznek és agresszívek. És végül valaki (általában nagyon sok másik ember) nagyon rosszul jár.

A dalszövegben van egy részlet Madách híres művéből, Az ember tragédiájából - természetesen okkal. Annak a műnek is, akárcsak a Daimonion dalainak, az egyik legfontosabb kérdése, hogy ha a lehetőségeink eleve adottak, ha tényleg véglegesen kiszámíthatóak és ezáltal manipulálhatóak vagyunk, akkor van-e bárhová is előre jutni.

Madách válasza szerint az egyetlen, amit tehetünk, hogy bízunk és küzdünk, de azt sohasem felejthetjük el, hogy bármit teszünk, végül úgyis elpusztítjuk önmagunkat."






DAIMONION

"Az album címadó tétele minden szempontból kiemelkedő helyet foglal el a dalok között és valószínűleg ez a legkomplexebb alkotás mindközül. Egyrészről zeneileg sem szokványos. Már a kezdő verze riff sem a megszokott Eclipse Of The Sun zenei világa. Amolyan horror death/doom. Erre a témára és hangulatra jön rá a gyakorlatilag végig death metalos hörgés, ami egészen az első refrénig eltart, ilyen megoldást még sohasem alkalmaztam.

Közben előkerül a zongora, az orgona meg az akusztikus gitár is és nem utolsó sorban felcsendülnek ismét Dan Ibiru gyermeki oldalának dallamai, ahol nem más, mint az anyja egykori mondatai járnak a fejében. Végül a dal hosszú hömpölygés után eljut a monumentális doom refrénig, ami aztán egy nagyzenekari hangzással megtámogatott gitárkiállásba csap át, amilyet nem csak zeneileg nem csináltunk még soha, de bizony felvétel szempontjából sem volt egyszerű elkészíteni. Szó mi szó, igazi kihívás volt ezt az egész dalt létrehozni.

És hogy miről is szól: A sztori szempontjából először itt jelenik meg Dan Ibiru fejében az az istenség, akiről a Blinding darkness témájában már szó volt. Főhősünk megtudja, hogy egész életében valójában arra várt, hogy egy nap rájöjjön valami nagyobb tervnek a részese, hogy most jött el az az idő, mikor - mint annyian mások is a múltban - egy másik irányba billentse el a történelem kerekét. Már látta, milyen a világ körülötte, hogy az emberek gyengék, gyarlók, s hogy a gondolkodásuk révén nem tudnak önerőből előrelépni, tehát kell nekik az olyan ember, mint ő, aki ezt objektíven látja. És akinek kellő hatalma van ahhoz, hogy mindenen változtasson.

Ibirura rátör a kétség: 'Vajon tényleg higgyen a hangnak a fejében? Vajon nem csak megőrült?' Rá kell döbbennie arra, hogy ebben a helyzetben nincs kihez forduljon. Egyedül maradt, mindenféle erkölcsi támasz nélkül, és döntenie kell, hogy felvállalja állítólagos sorsát, változtasson a világon, akár áldozatok árán is, vagy futamodjon meg?

Ahogy fentebb írtam, itt szólal meg először a Blinding Darkness-beli istenség, ami elvileg megszállta a mítosz szerint Ibirut. Valójában pontosabban itt szólal meg először a fejében az a hang, akivel aztán végig párbeszédet folytat. Ő rá utal a Daimonion kifejezés, aminek története jól tükrözi az egész album egyik legfontosabb témáját. Az ókori görög szót ugyanis alapvetően a lelkiismeretre alkalmazták, s később ebből lett a keresztény démon szó.

Jól látható tehát a kétféle, ma is létező világnézet. Az egyik szerint az ember autonóm lény, aki el tudja dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. A másik nézet szerint viszont ha nem egy felsőbbrendű lény (vagy felsőbb hatalom) utasításait követjük, hanem magunkra hallgatunk, az biztos rosszra vezet, mert csak az 'istenek' lehetnek elég bölcsek ahhoz, hogy erkölcsi törvényeket alkothassanak. Visszatérve tehát Ibirura az, hogy a fejében lévő hang valóban egy istené, vagy, hogy csak az emberi elméje kezd megbomlani, nem derül ki a dalszövegekből, nem véletlenül.

Ez a történet így tehát eleve felvet egy sor másik kérdést. Bízhatunk-e igazán önmagunkban? Bízhatunk-e bármilyen vallásban, istenben, világnézetben, abszolút morálban? Mi van akkor, ha az, amit egy eleve jónak mondott lény állít, szembemegy az erkölcsi nézeteinkkel? Mi van, ha valójában mi nem értünk egyet azokkal a törvényekkel, amik alapján az egész életünket éljük? Van-e elég hatalmunk, erőnk, hogy önálló törvényeket alkossunk? Vagy egyáltalán kinek van elég hatalma arra, hogy erkölcsi irányelveket hozzon létre?

Tehát ez a dal egy szempontból magának az emberi, erkölcsi autonómiának a kérdéseit feszegeti. Másrészről viszont - legalábbis számomra - azt a pillanatot is magába foglalja, amikor az ember életében beköszönt az a pillanat, mikor már nem gyerek többé, hanem felelősségteljes felnőtt. Amikor már nem hisz a mesékben, s amikor már nem állíthatja biztosan semmiről, hogy jó vagy rossz, hiszen csak a gyermeki világkép lát(hat)ja a világot feketén vagy fehéren. S amikor már nem ad neki útmutatást senki: se szülők, se istenek. Azt a pillanatot, mikor először néz szembe igazán autonóm emberi mivoltával. Amikor végérvényesen felnő."






THE PURGE

"Mi lenne akkor, ha egyszer valaki a Nietzsche-i 'erkölcsi" gondolatokra alapítana egy vallást? Röviden és tömören ezt boncolgatja a The Purge. Dan Ibiru megtudja a fejében lévő hangtól, hogy rajta keresztül az istenek megtekintették a világot, és úgy döntöttek, hogy az egyetlen út a változáshoz a pusztulás és az újjáépítés. Ehhez azt várják el Ibirutól, hogy alapítson egy vallást arra a hitre, hogy valójában az istenek, akiket az emberek annyira imádnak, pont fordítva működnek, mint mi. Számukra minden jó, ami számunkra rossz.

Ezért szenvednek olyan sokat az emberek, ezért vannak a természeti csapások, az éhínség, a betegségek, és persze a személyes tragédiák, hiszen az istenek számára a rossz a jó. Pontosabban számukra nincs olyan, hogy jó vagy rossz, mert hiszen az erkölcsöt valójában mi emberek hoztuk létre a saját társadalmunk fennmaradásának érdekében, s így annak semmi nyoma nincs se a természetben, sem az istenek szívében. Ahhoz, hogy a világ meg tudjon újulni, le kell, hogy rombolja önmagát.

Márpedig Ibiru fejében a hang azt mondja, hogy hősünknek azért adatott meg akkora hatalom már kezdetektől fogva, hogy az emberek majd egy nap ezt az erkölcsi világlátást elhiggyék neki, elfogadják tőle. Sőt, ha majd azt mondja nekik, hogy ezt maguktól az istenektől hallotta, az még bizonyítékként is fog számukra szolgálni. Nem kell, hogy mindenki egyből elfogadja ezt, természetesen elég, ha csak elindul a folyamat. Hiszen már ez egyszer úgyis megtörtént ez a történelemben.

A Nietzsche-i übermensch valójában ugyanezen a gondolaton alapult, és tudjuk, hova vezetett. Most 'csak' annyi a különbség, hogy ezúttal még az istenek is áldásukat adják ránk ebben a gondolatban.






SPRACHLOS UND KALT

"Az album utolsó előtti dalának eleinte valami atombrutál, gigahosszú dalt szerettem volna. Kész is lett egy változat, de végül úgy éreztem, hogy az zeneileg már túl távol áll a többi daltól, így kellett valami új koncepció. Ezért a Sprachlos und Kalt inkább egy egyszerű, fogós dallamokkal teli tipikus koncertnóta lett, ami már elégszer bizonyított mind a koncerteken, mind a neten ahhoz, hogy tudjuk, a koncepció bevált.

A dalszöveg egy Hölderlin-vers parafrázisával indít, amit nem is magyaráznék most el, akiket érdekel, azok úgyis megtalálják mind a verset, mind az értelmét bárhol a neten. Ez a történet csúcspontja, itt összegeződik és csúcsosodik ki az a kétséges állapot, amibe Ibiru belezuhant. Ha úgy tetszik, minden ember kétsége ez: 'Tényleg én vagyok az, aki felelős a világért? Én vagyok felelős a jövőért? Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi a jó és mi a rossz?'

Azt gondolom, hogy ez a dal kimondottan aktuális ma. Hiába ülünk otthon a kis biztonságos kuckónkban, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a világ nem nélkülünk változik, hiszen mi is a részesei vagyunk. Persze mindig lehet ujjal mutogatni másokra, ellenségképeket kreálni magunknak és mindenki másnak, le lehet mondani megfáradtan a változtatás lehetőségéről, de a tett joga és, vagy kötelessége akkor is a miénk."

 

ECLIPSE OF THE SUN - Sprachlos und kalt (szöveges videó a 2015-ös albumhoz)




TRYPTICHON

"Az album zárótétele, amely három részből áll: Now, Never, Ever. Az elsőben 'Now' Ibiru eléri azt a pontot, mikor megérti, bárhogy is dönt, az csak rossz lehet. Egyedül maradt végleg és most döntenie kell. Csak remélni tudja, hogy a világ és szerettei végül megbocsájtanak majd neki.

A másodikban 'Never' végül beismeri önmagának, hogy nem menekülhet a döntési kényszer elől. Vagy hagyja, hogy az őrület vagy az istenség (ki hogyan értelmezi) vegye át felette az uralmat - de persze értelmezheti, értelmezhetjük úgy is ezt a döntést, hogy józan ésszel beismeri, a világot tényleg le kell rombolni ahhoz, hogy megtisztulva újraépülhessen. A másik verzió pedig természetesen az, hogy még az előtt véget vet saját életének, mielőtt a borzalom megtörténne.

Persze mindeközben a fejében képek, hangok, érvek cikáznak, és ő végül eljut addig a pontig, mikor már kijelenti: döntött. Hogy mit? Azt már nem tudjuk meg. Ezt mindenki döntse el maga a dalszöveg és saját erkölcsi ítéletrendszere alapján.

A dal és egyben albumzáró rész 'Ever' nem más, mint az intrónak egy módosított változata. Azért döntöttem emellett a megoldás mellett, mert egyrészről zeneileg is egységesebb így a kép, másrészről pedig a szöveg megmutatja azt ezáltal, hogy ez a fajta lelki folyamat, amiről a Daimonion szól, egy állandóan visszatérő, örök harc az emberben, az emberi történelemben. Az emberi lélekben."





"Végül az egész album kapcsán meg kell említenem a dalok személyes jellegét. Amikor évekkel ezelőtt magát a történetet kitaláltam, még fogalmam sem volt két dologról. Az egyik, hogy időközben etika tanár lesz belőlem, pont olyan, aki azokkal a kérdésekkel fog foglalkozni, amikről már eleve írni akart, amikkel már egy ideje foglalkozott. Ebből a szempontból kimondott szerencsém volt azzal, hogy a dalok megírása elhúzódott, hiszen később, már érettebb és tanultabb fejjel és hozzáállással precízebben tudtam hozzáállni a témához. Kiszedtem a történetből mindent, amivel nem voltam már elégedett, és ezáltal, sokkal árnyaltabban láttam Dan Ibiru történetét.

A másik dolog, amit eleinte nem tudtam, hogy idővel nem csak névrokonságot fogok mutatni Dannel, de sajnos az életünkben beállt változások is hasonlóak lesznek. A dalok megírása közben vesztettem el én is az édesanyámat, és értettem meg nagyon sok olyan dolgot önmagammal, a szeretteimmel és a világgal kapcsolatban, amik aztán egytől egyig visszaköszöntek és visszaköszönnek a dalokban. Ilyen szempontból bár a szerencse szó talán nem lenne túl találó - ahogy az előbb az volt -, mindesetre az tény, hogy a dalok megírása így egyfajta terápiaként is szolgált a számomra.

 




Az albumunk szabadon letölthető bárki számára mp3-ban a honlapunk 'Zene' menüpontja alatt. Továbbá, ha valaki wav-ban szeretné megszerezni a Daimoniont, vagy csak szeretné támogatni a zenekart, megteheti a Bandcamp oldalunkon.

Ha viszont bárki készhez szeretne kapni egy gyönyörű CD változatot Laki 'durcka' Emese csodálatos borítójával, akkor várjuk levelét az
ecofthesun@gmail.com címre. A lemezek mennyisége erősen limitált, tehát ha valaki mindenképp szeretne egyet, siessen azzal a levéllel. :)

Hatalmas köszönet és hála mindenkinek, aki letölti a Daimoniont, és még nagyobb köszönet és hála mindenkinek, aki bármilyen módon is támogat minket, akár csak azzal, hogy megmutatja egy barátjának az albumot."

 
www.facebook.com/eclipseofthesunband

www.eclipseofthesun.hu
 



ECLIPSE OF THE SUN - Daimonion (2015-ös album)



 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
ROTOR - Ismerkedj meg a Kalapács feldolgozásukkal: Jekyll és Hyde
2020. október 21. (szerda) 17:38

Világvégre címmel november 6-án jön majd ki az új Kalapács stúdióalbum, de lesz mellé jó néhány nagyon érdekes meglepetés is, amelyekről kicsit bővebben is olvashatsz, ha lejjebb görgetsz. Ismerkedj meg a meglepetéshez kapcsolódó legfrissebb felvétellel, a Rotor zenekar Kalapács feldolgozásával! A Jekyll és Hyde című dal eredetileg a Kalapács zenekar 2018-ban kiadott Örökfekete albumán jelent meg.   ROTOR - Jekyll és Hyde (Kalapács feldolgozás - Kikalapált dalok album 2020) A ROTOR ZENEKAR ÜZENETE: Kikalapált dalok CD 2020. Hammer Records (HMR Music Kft.) Feldolgozás album a Kalapács zenekar 2020-as, 20 éves fennállása alkalmából. Világvégre (új Kalapács stúdióalbum) és Kikalapált dalok (Tribute lemez) előjegyzés: kalapacs.net   Kalapács zenekar: "Sok-sok fontos információ egy helyen - kérjük, olvassátok végig, osszátok tovább, vigyétek...

TOMBS - Vámpíros klippel kísért új dal a brooklyni banda novemberi albumáról: The Hunger
TOMBS - Vámpíros klippel kísért új dal a brooklyni banda novemberi albumáról: The Hunger

Under Sullen Skies címmel november 20-án jelenik meg a black metalos brooklyni Tombs új albuma, a klippel kísért harmadik előzetes dallal, a The Hungerrel pedig már lehet is ismerkedni. A...

TROLLFEST - A Napalmhoz szerződött a norvég bulibrigád, új videó: Der Jegermeister
TROLLFEST - A Napalmhoz szerződött a norvég bulibrigád, új videó: Der Jegermeister

A Napalm kiadóhoz szerződött a folk metalt híresen bizarr formában, balkáni hatásokkal játszó norvég Trollfest, ebből az alkalomból pedig egy új videóval is jelentkeztek. A Der...

GHOST - Leghamarabb jövő ősszel érkezik az új album, a felvételek januárban indulnak majd
GHOST - Leghamarabb jövő ősszel érkezik az új album, a felvételek januárban indulnak majd

Eddig úgy tudtuk, hogy a svéd Ghost új albuma, a 2019-es Prequelle lemez utódja, valamikor 2021 elején jön majd ki, most azonban egy friss interjúból, amit a Sweden Rock magazin október...

ARCHITECTS - Február végén jön ki az új album, a Parkway Drive énekese is szerepel majd rajta
ARCHITECTS - Február végén jön ki az új album, a Parkway Drive énekese is szerepel majd rajta

Megérkeztek az információk az Architects új albumáról, amelynek első előzetes dalát, a klippel kísért Animals-t tegnap mutattuk be. Holy Hell címmel még 2018-ban jött ki a brit...

MARTY FRIEDMAN - Közös dal és klip egy japán énekesnővel: The Perfect World
MARTY FRIEDMAN - Közös dal és klip egy japán énekesnővel: The Perfect World

The Perfect World címmel egy új dallal és videoklippel jelentkezett Marty Friedman. Az egykori Megadeth gitárosnak ma jött ki az új lemeze Japánban, és a Tokyo Jukebox sorozatának harmadik...

ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS