TOTO - Lukatherék ma este a Pecsa Music Gardenben!

Szimplán Toto XIV címmel jött ki márciusban az amerikai dallamrock legenda Toto új stúdióalbuma, amit ma este be is mutatnak nekünk a Petőfi Csarnokban, a Pecsa Music Gardenben.


Steve Lukatherék legutóbbi stúdiólemeze a 2006-os Falling In Between volt, és annak csupán egyetlen dalában énekelt Joseph Williams, aki 2010-ben visszatért a banda élére.

Lukather 2008-ban feloszlatta a csapatot, de 2010-ben mégis feltámadt a Toto, és a korábban visszavonulást tervező David Paich billentyűs is újra a színpadra állt velük.

A májusi Hammerben jelent meg az új album kapcsán egy interjú Lukather mesterrel, amit most itt is elolvashatsz.


A budapesti koncert Facebook oldala


www.facebook.com/totoband



Mindenekelőtt fo­­gadd őszinte rész­­­­­­­­­­­vé­temet Mike Por­ca­ro halála miatt. Kü­lö­­nösen Steve szá­mára lehetett megrendítő, hogy mára mindkét bátyját elveszítette.

„Mindannyian egy igazi testvért ve­­­­­szítettünk el. Sajnos a Lou Gehrig-betegség esélyt sem hagy az embernek. Karácsonykor még meglátogattam Mike-ot, de nagyon rosszul volt, lélegezni is alig tudott. De mindent elkövetünk, hogy a továbbiakban is segítsük a családját. Ironikus, de az, hogy itt vagyunk, és hogy egy új Toto album kapcsán beszélgetünk, végeredményben Mike-nak köszönhető. Erre kell gondolniuk mindazoknak, akik szerették őt, és mindörökké hiányolni fogják, ahogy mi is."



Amikor 2008-ban bejelentet­ted, hogy lezártad a Toto-tör­­ténetet, tényleg úgy festett, hogy nincs tovább.

„Akkor ez valóban így is volt. Miután Mike-nak a betegsége miatt ki kellett szállnia a turnéból, már végképp úgy éreztem, hogy egy Toto tribute-ban játszom. Ráadásul egy pocsék énekessel! (Bobby Kimball). Ne érts félre, mesteri zenésztársak jöttek és mentek a csapatban, de úgy éreztem, hogy hiányzik a Toto-szellem. Már nem az a zenekar volt, amit 1977-ben megalapítottunk. Emiatt aztán sokat is piáltam, ráadásul a magánéletem is zűrös volt. Egy csúf válás, a mamám halála...

Kellett pár év, míg rendbe tudtam kapni magam, és akkor jött David hívása, aki felvetette, hogy Mike és a családja megsegítése érdekében össze kéne hoznunk egy turnét. Nekem csupán annyi feltételem volt, hogy jöjjön vissza Steve Porcaro (1986-ban szállt ki a csapatból) és Joseph Williams is. Ellentétben azzal a másik énekessel, Joseph nem veszítette el a hangját, ráadásul szinte kölyökkorom óta ismerem. És az a turné új életet lehelt a zenekarba, úgyhogy igazából utána már le sem álltunk.

Aztán kijött a 35 éves jubileumi turnén felvett DVD, és olyan sikere volt, olyan kritikák jelentek meg róla, ami a pályafutásunk során talán soha. Mi ugyanis sosem voltunk az újságírók kedvencei, különösen az USA-ban és Angliában nem. Kezdettől fogva utáltak minket, akkor meg már pláne, amikor a nagy slágereink miatt nem gyalázhattak tovább minket.

Ismert a sztori, hogy a Rolling Stone címlapra akart tenni minket 1983-ban, amikor 6 Grammyt kaptunk a Toto IV lemezre, de megmondtam Wennernek (a magazin alapítója és máig főszerkesztője), hogy nyugodtan feldughatja magának az újságját!" (nevet)

TOTO - Burn (a 2015-ös Toto XIV albumról)

Érdekes, hogy pont a Toto IV lemezt emlegettétek az új album kapcsán.

„Mert tényleg úgy érzem, mintha ez lenne a folytatása az 1982-es albumnak. De ettől még nyilván nem lesz sokszoros platina! (nevet) És nem is akarom ezzel degradálni a közben kiadott lemezeket, mert mindre büszke vagyok. Egyszerűen csak a hangulat, az érzés hasonló. Egy magunkfajta csapatnak csakis akkor szabad egy új lemezt kiadnia, ha annak tényleg van miértje. Mondtam is a többieknek, hogy ezt a lemezt elsődlegesen magunknak csináljuk, és emiatt óriásinak kell lennie. Miért is ne lenne az, amikor van itt négy - talán nem túlzás - kiváló dalszerző és három énekes.

De az sem titok, hogy a volt menedzserünk a jubileumi DVD kapcsán olyan szerződést kötött a nevünkben, hogy lényegében rákényszerültünk egy új stúdióalbum elkészítésére. És könnyen lehet, hogy ez az utolsó Toto lemez, tehát nagyon nem volt mindegy, hogy mit adunk ki a kezünkből. És itt meg kell említenem a producerünket, CJ Vanstont, aki mindent elkövetett, hogy a legtöbbet hozza ki belőlünk.

Legutóbb producer nélkül dolgoztunk, de világos, hogy nekünk szükségünk van valakire, aki lenyesegeti a vadhajtásokat, viszont szól, ha rutinból pakolnánk oda valamit. Ez a lemez egy művészi kinyilatkoztatás, egy határozott kiállás a régi értékek, a klasszikus album produkció mellett. Mert az óriási tévedés, hogy néhány laptoppal elkészíthető a Dark Side Of The Moon! (nevet) 10 hónapon át dolgoztunk a lemezen, és egy nagy rakás pénzt elköltöttünk rá. Lehet, hogy soha nem térül meg, de egy Toto lemezt nem lehet csak úgy összedobni!"

TOTO - Holy War (a 2015-ös Toto XIV albumról)

Ugyanakkor az emberek több­­­­­­­ségének nem ez jut eszébe a Toto-ról, hanem az Africa, a Rosanna meg a Hold The Line.

„Ezt én is tudom! (nevet) De nem fogok elnézést kérni a slágereink miatt, mert nincs rajtuk semmi szégyellnivaló. Ma is ezek fizetik ki a számláim javát. De még az a pocsék énekes is jól megél ezekből, miközben Mr. Toto-ként turnézgat... Az viszont zavarna, ha csakis azt várnák tőlünk, hogy sorozatban gyártsunk újabb Africákat.

Amikor 1977-ben elindultunk, progresszív rockot a­­­kartunk játszani, de fogós dallamokkal. Mi is olyan zenéken nőttünk fel, mint a Yes, a Pink Floyd, az ELP, a Genesis. Konkrétan szanaszét analizáltuk a dalaikat, hogy megértsük, mitől olyan különlegesek. Így alakultak ki az első számaink, de azokban volt egy csomó minden más is. Groove, rock'n'roll, jazz-fusion... Arról nem tehetünk, hogy a kiadónk sosem mert a progosabb dalainkkal kísérletezni a rádióknál. Talán igazuk is volt...

És az is tény, hogy amikor a Yes meg a Genesis rájött, hogy ők is tudnak slágereket írni, mi már ezen a téren régen megelőztük őket. Nincs semmi cinkes a három és fél perces slágerekben, ha azok okosan vannak megírva. És ha egy banda nem csak ezekről szól. A Toto mindig is albumbanda volt, a gigaslágerek ellenére is.

Amikor most megszületett a csaknem 7 perces Great Expectations dal, ami a lemezt zárja, még azon is elfilóztunk, hogy a sztoriját kiterjesztve egy igazi konceptalbumot készítünk. Csakhogy akkor egy csomó remek ötletet félre kellett volna tennünk. Az anyag azonban így is egy komplett egész, tart valahonnan valahová. Van miértje a dalsorrendnek, még akkor is, ha mind egy-egy különálló történetet mond el. És minden dal fontos az egész, a 'nagy kép' szempontjából..."

TOTO - Orphan (a 2015-ös Toto XIV albumhoz)




TOTO - EPK a 2015-ös Toto XIV albumhoz