ANNA & THE BARBIES - "Úgy utálom a politikát és a politikusokat, ahogy vannak!"

Szilvás Gergő interjúja Pásztor Annával - 1. rész

2015. május 24. (vasárnap) 14:42 | utoljára módosítva: 2015. május 25. (hétfő) 13:06

Szabadesés címmel tavaly jelent meg az Anna & The Barbies legutóbbi albuma, június 13-án pedig a Barba Negra Trackben lesz egy nagy bulijuk. Ma este viszont a várpalotai Alfa Fesztivál zárónapján lehet elcsípni őket.


A múlt vasárnap egy monstre interjút olvashattál itt, a honlapon a gitáros Simivel, most pedig itt a folytatás, egy hasonlóan alapos Szilvás Gergő beszélgetés Pásztor Annával. De ez még csak az első rész, a másodikat ugyanitt megtalálod majd holnap.


www.facebook.com/annaandthebarbies



A tavalyi Szabadesés album kapcsán készült dupla interjúnk folytatásában a zenekar karizmatikus énekesnőjével, Pásztor Ánnával ültünk le beszélgetni, például azt kibogozandó, hogy Anna miként látja a zenekar jelenlegi helyzetét, hogyan élte meg az érezhetően növekvő sikereket, és hogyan lehet józanul kezelni azt, ha az embert celebként kezdi tálalni a magyar mainstream. Jelenről és jövőről egyaránt a tőle megszokott őszinteséggel beszélt, elárulva egy-két egészen friss információt is.


Alig pár napja Simivel is a stúdiózással kezdtük az interjút, így tőled is azt kérdezném elsőre, hogy milyen volt ennyi év után végre egy klasszikus értelemben vett, patinás stúdióban albumot készíteni?

"Valójában nem ez volt az első alkalom, voltak ilyen irányú próbálkozások korábban is, de teljes albumot valóban nem készítettünk még így. Abban, hogy ez létrejöhetett, Trunkos Andrásnak van elévülhetetlen szerepe, aki nagyon nagy rajongónk és támogatónk. Ő amúgy a Rolls Frakcióból lehet ismerős. András évekkel ezelőtt talált ránk, és azóta is szemmel követi a zenekart, de őrült ötletekkel is operál, segít minket.

Most az Omega stúdió néven elhíresült törökbálinti stúdióban (SuperSize Recording) vehettük fel ezt a lemezt, ami egy hatalmas stúdió. Rengeteg híres magyar lemez készült már Törökbálinton, András pedig kialkudott, kiküzdött nekünk ott egy kis lehetőséget.

De hogy konkrétabban válaszoljak, két része van annak, hogy így tudtunk dolgozni: egyrészt nagyon összekapja az embert, nyilvánvalóan, mert stúdióidő van, és pontosan el kell készülni, meg kell jelenni, ott kell lenni. A végére valóban volt is olyan, hogy Simi fent énekelte az egyik számot, én meg lent írtam a egy szöveget, mert utána az következett. Szóval elég gyors tempó volt.

Másrészt viszont olyan környezetben tudtunk dolgozni, ami a hangzás tekintetében a legprofibb. Elképesztően jó volt, az öcsöm szinte tobzódott. Fölépítette a Marshall siratófalát, effektekkel kísérletezett, nagyon szépen be tudtuk állítani a dobmikrofonokat. Meg az az izgalom, hogy a zenekar oda megy, és egymást is hallgatja, ahogy följátsszuk a dolgokat, és hát a 'patinás stúdióban zenélünk' érzés is megvolt.

Jelen rohanó körülmények között nekem picit jót is tett, összekapott. Számomra ugyan személyesebb a vokál felvételek szempontjából, amikor otthon vagyok, és a pici kis szentélyemben annyiszor éneklem újra, amennyiszer épp kell, viszont itt sokkal jobbak lettek az énekek, sokkal profibban énekeltünk."



A végeredmény szempontjából akkor csak pozitívan sült el a dolog.


"Nem tudom, hogy a stúdió miatt volt-e, vagy a zenekar érett be, de szerintem ez az eddigi legegységesebb hangzású albumunk, amelyen a zenekar végre megtalálta azt a rockot, ami rá jellemző. Ez az Anna & The Barbies 'rock album' lenyomata, tehát nem az van, hogy teljesen más a lemez, mint az élő megszólalás.

Végre ez egy igazán borítékolható, egységes hangzású rock album lett. És mindenféle izzadtság nélkül született! Bár korábban már rég lemondtunk arról, hogy ne legyünk eklektikusak, valahogy belenyugodtunk, hogy picit mindig azok vagyunk!" (nevet)





Ha azok is vagytok, ezúttal jóval kevésbé, mint az Ánem album esetében.


"Az előző lemez szélsőségesen eklektikus volt, egy-egy dal esetében elmentünk egészen riasztó megközelítések felé is. Az nekem is picit ijesztő volt, de én kísérletező szellemű vagyok, a menedzserünk viszont majdnem kiugrott a teraszról, amikor először meghallgatta!

Meg hát emlékszem, nektek is volt egy pici hunyorogni valótok elsőre! (nevet) Azon amúgy talán több rádiós nóta szerepelt, ez most picit mélyebb és zeneibb. De azért ezen a lemezen is ott vannak azok a dalok, amelyekben benne van ugyanaz a potenciál, mint a Gombócban vagy a Mártiban. A Hangaszál például mindenképp ilyen."



Mire a stúdióig eljutottatok, jó pár nóta beépült már az élő műsorba, így nem is gondoltam arra, hogy a kreatív szakaszok ennyire egymásra csúsztak, mint az általad említett szövegírós eset.


"Fú, hát nálunk nincs olyan, hogy 'leadunk' egy lemezt, és kész, jöhet a következő, itt egyfolytában összefolynak a dolgok. Maradt egy csomó ötlet az Ánemből is, amit már rögtön utána elkezdtünk csinálgatni, és valóban volt új dal, amit már játszottuk is, tehát volt, ami teljesen letisztultan került a stúdióba.

Az első nap bementem, és azt hiszem három vagy négy nótát is felénekeltem két óra alatt, azok annyira 'bejátszottak' voltak. A Mindenki másképpen egyformát lényegében elsőre ment fel, úgy, ahogy volt, és jó is lett. A Hangaszál is ilyen volt. Aztán jöttek a félkészek, amire kicsit még várni kellett, míg teljes valójukban megszülettek. Meg rám is vártunk, a szövegek kapcsán...

Aztán a zenekar pár nap alatt szépen feljátszotta ezeket is, és akkor megint vártunk Annára! (nevet) Anna meg küzdött otthon az elemekkel, hogy azért a gyerek, gyorsan a koncertek, a szervezés, a zenekar jövője, hogy életben maradjak, és közben azért írjam meg a pelenka szélére a nótákat is... (nevet) És valahogy kész lett.

Az utolsó fizetett stúdiónapon jártunk úgy, hogy a következő három hónapra már előre le volt foglalva a hely másnak, szóval vagy aznap fölvesszük, amit még akarunk, vagy soha. Anna megérkezett, de még nincs kész csak az egyik nóta a kettőből, akkor Simi énekli, Anna lent kávé-kóla-kávé-kóla, és írja a másik szövegét...

Konkrét példát is mondok neked, Simi énekelte fent a Till The Last Train's Gone-t, én meg a Police munkacímen futó nóta szövegét írtam lent. Ennek a végleges címe végül Stand In Line lett. És amikor Simi befejezte, lejött, és már vitte is fel a másikat. Valamennyit csúsztunk így is a lemezzel az eredeti tervhez képest, de nem orbitálisat, pár hetet talán."



Ez a nyomás, nyomasztás nem volt nagyon frusztráló?

"Az a helyzet, hogy olyan fáradt voltam, hogy már nem tudott frusztrálni! (nevet) Ott tényleg az volt, hogy vagy megcsinálom, vagy nem. Úgyhogy írtam és csináltam... És valahogy varázslatosan meglett. De hasonló volt korábban az a kollaboráció is, amikor a Subscribe-bal írtunk közösen egy dalt. Ott is az történt, hogy te jó ég, ezt holnap vesszük föl? Hát, igen. Már minden készen volt, Subscribe-ék föl is énekelték, csak Annának kell még egy rap.

Hajnali fél négykor értem haza, akkor kezdtem írni, reggel hétkor meg már mentem énekelni, szóval nem igazán tudtam, hogy mi lesz belőle... És olyan rohadt jó, veretes, mély szöveg született, hogy azóta is sajnálom, hogy nem a saját albumra írtam! Majd lehet, hogy jól lenyúlom! (nevet) De ez nem minden esetben inspiráló, van amihez más hangulat kell. A Lie To Me például egy balatoni rosé-fröccsözés során született, de a Hangaszál is nagyon nyugodt körülmények között íródott."




Anna és a legfiatalabb rajongó


A Hangaszálhoz nemrég készült egy egészen puritán videótok. Mi volt a klipes koncepció?

"Azt egy szál gyenge ellenfényben vettük fel a próbateremben. Szétpakoltuk az erősítőket, én pedig középen táncoltam, mezítláb, egy szál ruhában… Furcsa volt, mert igazából nem is a Hangaszálra.... Random jelleggel hozott mindenféle zenéket az öcsém, egészen furcsa, tört ritmusú zenéket is, és arra improvizáltam, az lett felvéve. Tizenéve nem csináltam ilyesmit, de nagyon-nagyon jó volt, olyan volt mintha el sem telt volna az a sok év.

Nagyon furcsa dolgok jöttek ki belőlem. Bele is szeretném tenni a műsorba, és nem is csak úgy, hogy én kiállok rögtönözni. Lesz egy rész, ahol a zenekar imprózni fog, azaz zörejekből, gitársoundokból összeállít ott és akkor valamit, én meg arra táncolok, ami szintén mindig változni fog. Már csak ezért is jó volt ez a klip, hogy ezt az oldalunkat kiengedjük."



ANNA & THE BARBIES - Hangaszál (a 2014-es Szabadesés albumhoz)



Az az ötlet hogyan jött, hogy Path Dani legyen a klip rendezője? Fotósként ismerjük Danit mellőletek, már nagyon régóta. Remek képei vannak, de ez azért egy teljesen más terület, nem?

"Dani már évek óta Berger Dániel haverjával dolgozik együtt, tulajdonképpen egy vizuál marketing irodájuk van, ahol plakátokkal, fotókkal, ilyesmikkel foglalkoznak. Már az előző albumnál is akartunk egy klipet velük, csak az nagyobb költségvetésű lett volna, és nem jött össze. Most újra előkerült ez az ötlet, ők meg jöttek ezzel a nagyon minimál megközelítéssel, nekem pedig beugrott, hogy mi lenne, ha táncolnék rá?

Rögtön azt mondták, hogy jó, egy szál próbaterem, egy szál fény, a zenekar tagjai is tulajdonképpen a dal ellen menve, teljesen megőrülve mozognak a hangszereikkel. Gyönyörű képek lettek! Közben ilyen spricnivel lettünk lespriccelve, így lassított felvételben látszik, ahogy a por, a levegő és a pára összekeveredik, meg az öcsémről is van felvétel, ahogy egy fejbuccanásnál ömlik róla az izzadtság, szóval az egész gyönyörű. Marcikánk is egészen megőrült, felállt a doboknál és nekifeszülve, ráugorva dobolt."



Ez valahol ellentéte akkor a Szabadesés kisfilmjének, mert az meg egy nagyon kitalált, sok munkával készült cucc volt.

"Igen, az a másik véglet, azt egy nagyon profi stábbal csináltuk. Igazából a Suzuki által meghirdetett klipversenyt nyerte meg a zenekar, az ő stábjukkal dolgoztunk. Közös ötletelés során alakult ki az a furcsa vizualitás, köszönhetően annak a háznak, ahol forgattunk, meg a stylistoknak, a ruhatáram agymenésének.

Vissza is adja azt az életidegen XXI. századi, agyonszocializált kispolgári létet, amit picit ezzel idézőjelbe akartam tenni. Szerintem nagyon jól sikerült, nekem ma is hidegrázásom van tőle! Be nem költöznék egy ilyen házba, ahol ilyen elmebetegek vannak... (nevet)

Maga a dal amúgy politikai indíttatású: tévében néztem egy ilyen jellegű dolgot, ami annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy a hosszú rákészülés után azonnal összeállt a nóta. Soha nem írtam amúgy politikai hátterű dolgokat, de ezen az albumon több ilyen is van. Burkolt, vagy nem burkolt, majd mindenki eldönti."



ANNA & THE BARBIES - Szabadesés (a 2014-es Szabadesés albumhoz)



Érdekes, mert a Szabadesés dal kapcsán például abszolút nem asszociáltam politikai mondanivalóra.

"Nincs benne se jobb, se bal, se közép, egyszerűen csak politika ellenes. Ezt nyugodtan beleírhatod. Úgy utálom a politikát és a politikusokat, ahogy vannak! A bénázás, a szerencsétlenkedés meg az emberellenesség, ebből lett a Szabadesés..."



Évről-évre egyre inkább a keményebb rock irányába tolódtatok, Simi viszont most azt mondta, hogy még nem tudja, innen merre tovább. Még az is lehet, hogy valamivel "lightosabb" irány jön...

"Ilyeneket mondott?! Mondjad már, hogy merre megy az öcsém! (nevet) Csak mert épp mostanában csináltunk egy király fotósorozatot, de az is egészen vad. Mindjárt megmutatom, várj! (Anna a telefonján kezdi keresgélni a megfelelő mappát - Sz.G.) Bocsánat, hogy itt tetvészkedek, de te értékeled az ilyeneket. Na, itt is van. Az egy elég vadállat fotózás volt! Kicsit Manson után szabadon, főleg a szólóképeknél, de a zenekarnál is, az erkélyen üvöltős például nagyon állat!"

 



Úgy tudom, hogy mostanában odafigyeltek a zenekar belső kiegyensúlyozottságára is.

"Így van, de tényleg. Az elmúlt év a rendszerezéssel telt, hogy kinek mi a feladata, és az milyen keretek között valósul meg. Eddig nem nagyon volt olyan, hogy jól van gyerekek, üljünk le, mint zenekar, és beszéljük át a dolgokat..."



Jött egy konkrét időpont, amikor ezt tisztáznotok kellett?

"Millió ilyen volt, rengeteg, és ehhez tényleg az kellett, hogy végül elkapjam a zenekart, hogy most akkor elmegyünk ebbe a kiskocsmába, és átbeszélünk mindent. Ha volt a beállás és egy koncert között mondjuk pár óránk, akkor leültünk, és ott beszéltünk. Nagyon-nagyon sok ilyen megbeszélésre volt szükség, és ezek még most is folynak. Konkrétan tegnap is volt egy, de holnap is lesz. Ezalatt azt kell érteni, hogy hogyan tudnák profibbá tenni az egész dolgot, kezdve onnan, hogy a riderünk normális legyen, a merch hogy működjön, hogyan legyen a zenekar dokumentációja, aztán a honlap, a Facebook...

A zenekarra sem lehet szívességi alapon mindent rábízni, tehát keressünk embereket, hogy minden jól funkcionáljon. Ez egy olyan furcsa gépezet, amihez amíg kicsi, elég egy-két ember. Amikor a Barba Negrában az előző lemez bemutatóját csináltuk, azt még ketten lapátoltuk össze Jávorral (Jávor Péter menedzser - Sz.G.), de úgy, hogy az utolsó zokniért is együtt mentünk el. Még az albumhoz is én válogattam a betűtípust, meg kerestem a megfelelő optikát... De ez egy szint után így már nem működhet."



Ha engem kérdezel, ez már akkoriban is picit túlvállalásnak tűnt.


"Nem volt más lehetőség. Nem volt rá ember, nem volt rá keret. Ez volt az igazi 'sufnituninggal a semmiből építkezünk, de rögtön várat'... És mindig az ment, hogy óriási várakat húztunk fel, csak senki nem tudta, hogy mi van mögötte. A zenekar nullára, vagy mínusz nullára jött ki, de olyat csináltunk, amire mindenki azt mondta, hogy azt a betyár, óriást léptetek előre. És most szépen kibetonozzuk ezt.

Most épp Erdélyben találtunk egy fantasztikus csajt, aki Nagyváradon egy nagyon jó fellépőhelynek volt az egyik szervezője, és pont átjött Magyarországra, úgyhogy le is csaptunk rá. Akkor te leszel az, aki segítesz nekünk a színházas turnénkat megszervezni. Kell egy külön ember, mert Jávort sem akarom leterhelni. Ő a turnémenedzserünk, a rockturné állomásait leszervezi, elintézi, ott van velünk, felveszi a pénzt, mindent irányít.

Most már két busszal fogunk menni, mert igenis kell egy saját apparátus. A hangtechnikusunk, Feltóti László mindig is megvolt, ő a hatodik ember, nélküle tényleg nem Anna & The Barbies az Anna & The Barbies. Amikor nincs ott, minimum negyven százalékkal rosszabb a produkció a hang miatt.

Kell egy vizuáltechnikus is, aki Palkovics Edina, és nagyon szeretném, ha mindenhova eljönne velünk, mert most már leginkább olyan időpontokban játszunk, amikor a kivetítés és a vizuális látvány lehetséges. És ez kell is. Plusz végre vihetjük a kis merchandise-cuccainkat, a pólókat, CD-ket. Mert kérik és igénylik ezt is, de erre is kell egy külön ember, aki intézi, szervezi, eladja, ott van. És az is fontos, hogy a zenekar havonta egyszer üljön le sörözni, beszélje át, hogy kinek milyen problémája, kínja, öröme vagy elvárása van. Ez csak így működhet."



Említetted a színházas turnét. Ezek szerint végre valóban célközelbe értetek ezzel is? Megturnéztatjátok majd az Óz darabotokat?

"Most a levegőben van ez is, igen. Először ezt még úgy nyolc évvel ezelőtt mondtam Jávornak, aztán várni kellett közel hatot, hogy egyáltalán egyszer is megvalósulhasson. És most, egészen pontosan tegnap ültem le egy nagyon nagy szponzorcég marketing igazgatójával, mert a színházas turnénknak ők lennének 2016-ban a támogatói. Ez egy 12 állomásos turné lenne, egy furcsa, rendhagyó interaktív zenélés. Ez az ötlet annyira tetszik neki, hogy azt mondta, a Quimby után mi lehetnénk a második zenekar, akiket támogatni fognak."



Ez már a jövő év lesz, de ha jól tudom, még 2015 őszére is vannak elég vad terveitek...

"Épp most olvasom Dave Gahan életrajzi könyvét, előtte meg a U2-t fejeztem be, és mindkét csapatnál volt egy olyan időszak, amikor Berlinben dolgoztak, ott vettek fel albumot, és ez nagyon meghatározó volt számukra. Úgyhogy ennek kapcsán azt találtam ki, hogy menjünk mi is ki Berlinbe! A zenekarnak elmondtam, és legnagyobb meglepetésemre azt mondták, hogy menjünk."



Miért is mondták volna azt, hogy ne menjünk?

"Azért itt családok vannak, gyerekek, nem olyan egyszerű dolog, hogy kimegyünk Berlinbe... De a családos emberek is azt mondák, hogy fain. Sőt, a családos emberek nejei is azt mondták, hogy menjetek! (nevet) Három nónapról lenne szó, szeptember, október és november. És az hagyján, hogy elkészítenénk egy albumot odakint, de megpróbálnánk szerezni valamilyen groteszk színház-szerűséget, ahol játszani is lehetne.

Megyek is majd ki tárgyalni az ottani emberekkel, egy csomó magyar is van kint, meg jó haverjaim, akik színház- és klubügyben tudnának segíteni. Tehát egy állandó kis színházban három hónapig fellépnénk, kiskocsmákban turnéznánk, akár Európa-szerte. Párizs, Hollandia, London... meg Németországban bármerre. És közben rögzítenénk egy albumot, hiszen most már abszolút megoldható olyan kütyüket kivinni, amelyek erre alkalmasak.

Csinálnánk egy dokumentumfilmet is arról, hogy hogy néz ki a magyar zenészek élete külföldön, milyen lehetőségek vannak. Indul most egy új zenei csatorna, a Petőfi TV, őket majd megkérdezem, hátha ezzel kapcsolatban befogadóak. Valószínűleg az említett lehetséges nagy szponzor ebben is tudna segíteni. Meg van egy magyar forgatócsoport is, akik kint forgatnak magyarokról. New Yorkban, Londonban, és most épp Berlinben, úgyhogy ezt próbálom összehozni."


Az interjú második részét holnap, hétfőn megtalálod itt, a Hammer honlapon.
 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
PRIMORDIAL - Március végén új album, dal- és klippremier: Stolen Years
2018. január 18. (csütörtök) 20:21

A Heathen Crusade elnevezésű különleges turnéval érkezik Budapestre 2018. április 23-án a Nemtheanga vezette ír Primordial, ráadásul egy vadonatúj stúdióalbummal a tarsolyban. A pagan metal csapat friss albuma Exile Amongst The Ruins címmel jön majd ki március végén, viszont máris itt az első előzetes dal, a videoklippel kísért Stolen Years A Primordial mellett a finn Moonsorrow és az atmoszférikus blacker Der Weg Einer Freiheit vesz részt a nagyszabású turnén, amelynek hazai állomása a Barba Negrában lesz.   www.facebook.com/primordialofficial A koncert Facebook oldala A Hammer Concerts bemutatja: Heathen Crusade 2018 PRIMORDIAL MOONSORROW DER WEG EINER FREIHEIT 2018. április 23. Budapest, Barba Negra Music Club   Jegyek: Early Bird: 4999 Ft - limitált Elővételben: 5999 Ft A koncert napján és a helyszínen: 6999 Ft Jegylink PRIMORDIAL - Stolen Years (a 2018-as Exile...

PALMETTA - Dal- és klippremier: Szép holdvilág...
PALMETTA - Dal- és klippremier: Szép holdvilág...

A "hagyományőrző népi metalt" játszó Palmetta idén ünnepli fennállásának 10 éves jubileumát, ennek alkalmából pedig májusban egy friss nagylemezzel jelentkeznek, amelyről máris...

SZÜKSÉGÁLLAPOT - Új klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben
SZÜKSÉGÁLLAPOT - Új klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben

Tavaly tavasszal jelent meg az egri Szükségállapot lemeze, a legfrissebb videoklipjük pedig most készült el az Egy kép még a fejemben című dalhoz. "Készítettünk egy újabb videót...

SZÜKSÉGÁLLAPOT - Friss klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben
SZÜKSÉGÁLLAPOT - Friss klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben

Tavaly tavasszal jelent meg az egri Szükségállapot lemeze, a legfrissebb videoklipjük pedig most készült el az Egy kép még a fejemben című dalhoz. "Készítettünk egy újabb videót...

SZÜKSÉGÁLLAPOT - Friss klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben
SZÜKSÉGÁLLAPOT - Friss klip az egri bandától: Egy kép még a fejemben

Tavasszal jelent meg az egri Szükségállapot lemeze, a friss videoklipjük Az egymás háborúja című dalhoz készült. "Készítettünk egy újabb videót az új lemezhez, és ezúttal egy...

BETH HART & JOE BONAMASSA - Új dal a január végi Black Coffee albumróll: Give It Everything You Got
BETH HART & JOE BONAMASSA - Új dal a január végi Black Coffee albumróll: Give It Everything You Got

Black Coffee címmel január 26-án jelenik meg Beth Hart énekesnő és Joe Bonamassa gitáros (Black Country Communion) harmadik közös albuma, a 2013-as Seesaw folytatása, amelyre ezúttal is...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS