ANNA & THE BARBIES - "Ahova ki tudtunk lépni, az az undergroundnak egy jobban működő része"

Monstre interjú Pásztor Sámuel gitárossal

2015. május 17. (vasárnap) 20:39

Szabadesés címmel tavaly jelent meg az Anna & The Barbies legutóbbi albuma, június 13-án pedig a Barba Negra Trackben lesz egy nagy bulijuk.


Szilvás Gergő pedig monstre interjút készített Pásztor Sámuel gitárossal.

"Pásztor Anna mellett a zenekar másik meghatározó arca, ugyanakkor picit mégis 'csendestársa' a karizmatikus énekesnő testvére, Pásztor Sámuel. Simi amúgy nemcsak a zenekar irányítója, vezetője, hanem egyben fő dalszerzője is. A Szabadesés album kapcsán először vele ültünk le beszélgetni, és igyekeztünk is egy olyan aspektusból megközelíteni a zenekar dolgait, amely felszínre hozhat olyasmiket is, amelyekről ritkábban esik szó. Legyen szó akár a szerzői folyamatról, akár a zenéhez való közelítésről, a tíz éves jubileumi buliról, stúdiózásról, hangszerparkról vagy éppen arról, hogy miért is nincsenek gitárszólók ennél a zenekarnál. Simivel a zenekar próbatermében ültünk le egy alapos beszélgetésre.
(Portréfotók: Polgár Péter)

(A monstre interjú másik, “hagyományosabb” része Annával készült, amelyben hasonló alapossággal járjuk körbe a zenekar jelenét és terveit, Anna szemszögéből nézve. Jamarosan ez is olvasható lesz.)


www.facebook.com/annaandthebarbies



 



Zenészként milyen volt egy rendes, patinás stúdióban dolgozni, mondjuk az előző lemezek felvételeihez képest?

"Nagyon jó egy részről, minőségben azért érződik. Vannak bizonyos paraméterek, amiket pénzen meg kell vásárolni. Mikrofonpark, előfokok, jelátalakítók, anyám kínja, sokmilliós tételek, amit nagyon nem lehet megspórolni. Ezt nem lehet teljesen megkerülni, így ez a része, hogy egy ilyen színvonalú helyen dolgozhattunk, mindenképpen kicsit nyitotta az ember fülét.

Az is jó, hogy nem te vagy saját magad hangmérnöke. Ott vagy, és azzal tudsz foglalkozni, amivel kell. Ennek nyilván van egyfajta luxus része, ami segít a produkciónak. A másik fontos tényező Schram Dávid, akit sikerült megszereznünk, hogy a hangmérnöke legyen ennek az egésznek a felvételtől a keverésig.

Tőle nagyon sok mindent tanultam. Vele már a Gyáva forradalmár idején is dolgoztunk együtt, és nagyon jól szót értünk. Egyidősek vagyunk, pontosan tudja, mire gondolok, hogy mi az a zenei háttér, amiből az ötletek születnek."



Gyorsan ment a meló? Azt tudom, hogy szakaszokban dolgoztatok, kis megszakításokkal.

"Úgy is indult a dolog, hogy valószínűleg csak egy EP lesz. Egészen pontosan azzal, hogy volt tavaly év elején egy Shakespeare a Marson nevezetű koncertünk a Gödör Klubban. Az után jött oda hozzánk Trunkos András, aki már régebb óta támogat bennünket egyéb módokon, és veregette a hátunkat, hogy nagyon jó, ügyes bagázs vagyunk, nem akarunk-e új lemezt csinálni? De, hát akarunk. Jó, hát akkor telefonálok. És telefonált, kapásból lefoglalt nekünk öt nap stúdióidőt, márciusra. Úgy, hogy úgy álltunk ott, hogy semmink nincs, csak az, hogy állja a stúdiót, és csinálnunk kellene egy lemezt."



Azt hiszem, erre szokták mondani, hogy teher alatt nő a pálma.


"Abszolút. Az egyébként, hogy nem volt semmink, azt jelenti, hogy nem készültünk még ilyesmire, nem voltak összepróbált új számok. De én azért írtam dalokat, csak nem kezdtünk el foglalkozni a dologgal, azt gondoltuk, hogy majd ősszel stúdiózunk talán, ha összejön.

Úgyhogy elkezdtük összegereblyézni, hogy mink van, Anna is előszedte az év közben összegyűlt ötleteit, és nagyon komolyan ráfeküdtünk arra, hogy ez egy összepróbált dolog legyen, hogy a próbateremben rakjuk össze végül. Szerintem ez érződik is a lemezen. Ez abban is segített, hogy megtaláljuk a saját hangunkat végre."



Mi volt, ami miatt mégis azt mondtad egyszer korábban, hogy nem volt könnyű a munka?


"Hát, a szokásos, tudod. Minden lemeznél úgy van, hogy nem készül el időben a szöveg. Már minden megvan, már ott állok, és még mindig nincsen szöveg. Ez majdnem minden zenekarnál így van."



És ilyenkor Anna szenved vele, vagy ketten szenvedtek?


"Leginkább Anna, de volt, amivel én is szenvedtem, meg volt olyan is, amit végül Marci (Bubnó Márk dobos - Sz.G.) oldott meg. Ez a szövegpara mindig így van, egy csomó kollégától hallottam már."

 




Érdekes, mert azt hittem, hogy Annának füzetnyi olyan gondolata van, amit ilyenkor elő tud rántani a talonból, és csak össze kell fésülgetni.

"Vannak ilyenek, de nem az a fajta ő sem, akinek vannak kész szövegei eltéve, inkább kampányszerűen csinálja ő is."



Ahhoz képest egyáltalán nem érezni, hogy bárhol is suta lenne, valahogy sikerült kikerülni ezt a csapdát.


"Nem, nem is lett hál'istennek. De volt olyan dal, ami szerintem az egyik legerősebb lett volna, csak végül nem lett kész szövege, így nem került fel a lemezre. Felvettünk hozzá mindent, megvan az összes sáv, az éneket leszámítva. Lehet, hogy két lemez közt össze is rakjuk majd, nem várjuk meg a következőt, de egyelőre még nem kopogtatott az ötlet."



Bár ti ketten vagytok Annával a zenekarban a fő szerzőpáros, ezúttal Bubnó Marci is hozott több témát is. Az új lemezen tulajdonképpen ő az, aki rajtatok kívül két dalban szerzőként is szerepel, holott a dobosok általában nem a szerzői vénáról híresek.

"Igen, az egyiknél a szöveget hozta, a másiknál magát a dalt. Illetve hozott meg egy komplett nótát szöveggel együtt, csak az neki jól állt, az ő szájából jól hangzott, Annához viszont nem passzolt, és hozzám sem nagyon, úgyhogy az egyelőre talonban maradt. Úgy döntöttünk, hogy csinálunk majd hozzá másik szöveget."



Én valahogy Hernáditól vártam volna ilyesmit (Herdnádi Dávid basszusgitáros), esetleg Vághi Tomi billentyűstől.


"Tomi ír is nótákat, csak sokszor inkább külön utakon csinálja. A Dal-ra is kértek tőle nótát, szóval foglalkozik ezzel, csak nem ebben az irányban. És nem is nagyon szereti, ha ebbe más belefolyik. Megszokta, hogy itt ez a fajta zenei világ van, és ő ebbe nem akar beledobni semmit."



És mi a helyzet Dáviddal?


"Dávid? Ő fél tőle, hogy nagyon meg fogom kritizálni, hogyha ír valamit! (nevet) Szóval egyelőre visszafogja magát."



Én is úgy hallottam, hogy nagy kritikus vagy.


"Vagyok, viszonylag. És azt megfogadtam… Tudod, minden zenekarnál van eleinte, hogy bárki valamit böffent, mindenki udvariaskodik, és megpróbálnak valamit csinálni belőle. És mondtam, hogy én ezt már nem szeretném.

Szívesen játszom bárki nótáját a zenekarból, de az legyen jó. De ha nem jó, nem akarok kínlódni vele. Így aztán gondolom húzott egy elég erős vonalat! (nevet) De nem tudom, soha nem hallottam még, miket ír. Régebben tudom, hogy írt dalokat, mielőtt bekerült a zenekarba."



Anna mondjuk hogy veszi, ha az ő dalát "dobod vissza"?

"Nehezen. Mindig az van, hogy ha mutatja nekem, és mondjuk nem tetszik, akkor mutogatja mindenkinek, utána meg hozza, hogy de ennek is hogy tetszett, és mit szólok hozzá. Oké, lehet, hogy ő azt mondta, hogy neki nagyon tetszik, de szerintem ez nem jó, és ne csináljuk meg! (nevet)

Aztán általában az lesz, hogy ha ha van hozzá szöveg, és az általában jó szokott lenni, akkor átírom a dal részét. Ilyen volt pl. a Macska, ami nagyon rossz volt eredetileg, ilyen alap-blues, nem volt jó. Aztán addig erősködött, míg egyszer csak írtam hozzá valamit, és végül működött a dolog. De amikor jót ír, azt is rögtön mondom, hogy na, ez baromi jó! Ilyen volt a Gombóc, meg a Márti dala is, pedig ő ezekkel úgy volt, hogy nem biztos, hogy megütik a mércét."



Ez a kritika oda-vissza működik? Azaz, ha te előállsz valamivel, azt a többiek ugyanúgy megvétózhatják?

"Van olyan, amire azt mondják, hogy ezt nem szeretik. Leginkább most Annáról beszélek, alapvetően mi ketten hozzuk a dalokat, és ketten irányítjuk a zenekart is. Ha kettőnknél átmegy, akkor azért az már általában megállja a helyét. De nyilván ha herót lenne, nem gyepálnánk keresztül a bandán.

Én úgy vagyok vele, hogy dalt annyit írok, amennyire szükség van. Nem érzem, hogy lenne deficit ezen a téren, és miután én fogom össze ezt az egészet leginkább zeneileg, ezért aztán nekem könnyebb is, ha olyasmivel dolgozunk, ami vagy az Annáé vagy az enyém, mert azt a zenei világot már megszoktam."



Anna roppant fifikásan tud fogalmazni, az egyik legjobb szövegíró a mai magyar színtéren.

"Olyan témákat tud megfogni, amikről nehéz úgy írni, hogy az ne legyen pátoszos vagy buta. Hogy az ember úgy írjon mondjuk istenről, hogy az ne legyen tömjénszagú, meg poros, valahogy elfogadható legyen, és még gondoljon is valamire, ne csak azért rángassa elő, hogy a saját igénytelenségét fölpúderezze. Sokszor ez zavar a legjobban, hogy ilyen témákat azért hoznak elő, mert egyébként nincs semmi mondanivaló, viszont szeretne valami fajsúlyt adni magának."



Te hogy látod, ennek a lemeznek mi a kifutási ideje?

"Hát… Nem tudom. Mi már elengedtük ezt a lemezt ilyen értelemben, de ősz előtt biztos nem kezdünk el érdemben dolgozni. Talán Marci dalát megpróbáljuk összepofozni úgy, hogy a Facebookon és egyéb helyeken tudjuk publikálni, ez most a legközelebbi terv, aztán elkezdünk szép lassan írogatni is.

Annának van több nagy terve is, de ezt inkább nem is mondom el, mert nem biztos, hogy lesz belőle valami. Mondjuk ő úgy szeret dolgozni, hogy először bemondja, kihirdeti, így az avatási időpont már akkor megvan, amikor a háznak még a terve sem. Aztán ahhoz megpróbál hozzánőni a produkció! (nevet) De azt gondolom, hogy nála ez tudatos, ő így szeret építkezni. Az avatási időpont már megvan, de a háznak amúgy még a terve sincs."



Ezzel azért okozhat néha meglepetéseket.

"Á, azért nem annyira veszélyes, inkább az szokott történni, hogy beszélgetünk róla, hogy ezt meg azt fogjuk csinálni, aztán Anna elkezd róla nyilatkozni. Ezért aztán sok minden van, ami nem valósul meg. De nagyon nem veszi zokon senki!" (nevet)



Ha jól sejtem ilyen volt a lehetséges koncertalbum terve volt is az Ánem lemez után.

"Akár. Bár az az igazság, hogy azt például okafogyottá tette, hogy a 10 éves jubileumi Syma csarnokos koncertünket felvettük és fölraktuk a Youtube-ra. Innentől kezdve koncertlemezt fölösleges csinálni, mert egyrészt van már x koncertfelvételünk, a Volt fesztiválról meg innen onnan, és ezek egyike másika egészen jó minőség is, másrészt a jubileumi buli tökéletesen lefedte ezt a dolgot."



Eddig is volt egy-két olyan nagy bulitok, aminél azt érzetem, hogy ez tényleg nagyon össze lett rakva, de amivel a Symában előjöttetek, az tényleg döbbenet volt. Szóval értem, amit mondasz, de mégis úgy érzem, ha valamit, azt biztosan érdemes lett volna szépen kikeverve és összevágva DVD-re pakolni.

"Amikor azt a bulit terveztük, tervben volt, hogy felvesszük úgy, ahogy fel is lett véve, de abban nem volt benne, hogy ebből DVD készülne. Az nem volt olyan minőségben előkészítve, hogy lehetne belőle egy nagyon komoly DVD-t készíteni, az 5.1 részéhez meg nem értek, és nem is nagyon érdekel, mert sosem volt benne részem.

Már csak azért sem, mert ha én egyszer elkezdenék 5.1-gyel kínlódni, az olyan drága lenne, amit nem lehetne megfizetni! (nevet) Amikor össze tudsz próbálni olyat, hogy ez a fény, ez a hang, ez a műsor fog lemenni, pontról pontra, így, és ezt játszod estéről estére, akkor lehetne ezt jól megcsinálni.

Nekünk ez a Syma koncert egyszeri, és megismételhetetlen valami. Még mákunk is volt, hogy előtte való nap tudtunk legalább próbálni ott egyet, de az is bőven kevés volt. Nem ment le egyszer sem a teljes koncert egészében."



Ahhoz képest baki nélkül lement, pedig utólag visszagondolva is nagyon sűrű volt, főleg a háttérmunka, a statiszták miatt, hogy mindig mindenki időben jó helyen legyen.

"Az borzasztó nehéz volt, és nem is gondoltuk, hogy ez így össze fog állni. Nem is értettük pontosan az egészet, hogy hogyan lesz."


ANNA & THE BARBIES - 10 éves jubileumi koncert, SYMA 2014



Eredendően azt hittem, a legtöbb ötlet Annától származott, eléggé az ő attraktív és kreatív vonala elevenedett meg.

"Nem, ezt most kiadta egy külsős színházi rendezőnek. Eddig minden nagy koncerten mindent neki kellett csinálni, kitalálni megvalósítani, megrendezni, és mindig teljesen elfogyott a koncertekre. Az összes lemezbemutató koncerten félhulla volt, örült hogy élt, és még ott is neki kellett rendezkedni. Ez hihetetlen nehéz. Most ezt nem akartuk, ráadásul ez olyan lépték volt, amit nem is lehet könnyedén átlátni.

A srác akit megbíztunk, színházban dolgozik, tudtuk hogy tehetséges, nem egy kutyaütő és nem egy revüt fog csinálni, és volt koncepciója plusz megfelelő látásmódja is. És úgy, hogy kívülről megnéztem, én is láttam, hogy működött. De nekünk az is nagyon nehéz volt, hogy csomószor Anna nem volt ott mellettünk közben, fönt az emelvényen énekelt három-négy számot is.

Ez a színpadon tök kellemetlen volt, de ha lentről nézte az ember, ott meg tök jól nézett ki, és indokolt volt. Hogy is mondjam? Jó volt a koncert, de nekem nem volt az a megszokott jó érzésem. Néhányan a törzsrajongók közül fel is rótták, hogy nem annyira tetszett nekik ez az egész, mert más volt, mint általában, és ezt meg is tudom érteni. Csak ez már tök más lépték, egyfajta előtanulmány arra, hogy még milyen potenciálok lehetnek ebben a zenekarban."



Hogy őszinte legyek, én pont attól féltem, hogy a kis klubok forró hangulatát próbáljátok változatlan formában felvinni a nagy színpadra, ami ahhoz a a hatalmas csarnokhoz önmagában kevés lesz majd.

Örülök, hogy ezt így gondolod te is, így éreztük mi is. Leginkább Anna. Léptéket kellett váltani ennél a helyzetnél. Benne meg van a pontenciál, hogy rock'n'roll dívaként tudjon funkcionálni, és tök jó, hogy ha egy kis kocsmában vagyunk, ahol csak száz ember van, akkor tudjuk ezt az egymásnak feszülős, izzadós ős-rock'n'roll hangulatot generálni, azt gondolom teljesen hivatalosan, és ösztönből

Ugyanakkor abból adódóan, hogy ő táncos is, és színész is tulajdonképpen valahol, egy csomó más képességgel is bír. Meg tud jegyezni koreográfiákat, egy kvázi megrendezett műsorban természetesen funkcionálni, ami annak, aki azt szokta meg, hogy ott áll egy gitárral meg egy mikrofonállvánnyal, nem menne. Ezt próbáltuk kihasználni, és utólag azt mondom, lesz is még ennek kifutása."



Nézted őt egyébként, amikor a Rising Starban zsűrizett?

"Igen. Sokszor megnéztem, pedig általában nem szeretem, mert mindig izgulok érte. De látszott, hogy itt elég kényelmesen és jól érzi magát, és tudja a saját értékeit képviselni, onnantól kezdve pedig jó egy dolog. Én sosem prüszköltem az ilyen válogató műsorokra, mert ezek tv műsorok, nem gondolom, hogy olyan eszeveszett nagy hatásuk volna a zenére, az meg, hogy utána a falunapokon mi történik, nem érdekel.

De akit egy ilyen műsorba meghívnak, azért már lett valaki a maga erejéből, és azt nem adják ingyen. Ezt nem gondolják az emberek mindig így, de gyakorlatilag így van. És onnantól kezdve, hogy valakinek van elfogadható és értékelhető véleménye, ki tudja vívni magának a tiszteletet, az emberek pedig elfogadják, hogy ehhez ért is, és őszintén csinálja. Neki ez jól állt."



Ahogy figyeltem, mostanában leginkább Les Paul gitárokon játszol, de nem volt ez mindig így. Amikor 2008-ban először láttalak benneteket Hegyalján, egy Sunburst Epiphone-od volt.

"Igen. Az volt az első gitárom. Konkrétan kölcsönt vettem fel rá, hogy vehessek egy nyomorult gitárt, aztán fizettem évekig. Teljes hülyeség volt! (nevet) De hát érted, fizettem két-három évig, havonta kétezer valamennyi forintot, de annyira nem volt semmi pénzem, hogy esélyem sem volt, hogy másképp gitárom lehessen. Pláne, hogy vegyek egy rendes Les Pault. Ez meg úgy nézett ki, és egy kicsit úgy is szólt már, mint egy igazi.

De megváltoztatta az életemet, mint gitáros. Én amúgy mindig is cucc-buzi voltam, csak soha nem volt rá pénzem. Soha nem volt semmiből tisztességes, mindenből csak a nagyon béna másolat jutott, vagy az se. És aztán ezt a görcsöt ellensúlyoztam talán azzal, hogy mára kicsit teleraktam már magamat! (nevet)

Huszonöt év alatt bármi kis pénzt, amit össze tudtam kuporgatni, azt mindet hangszerre költöttem. Mindet. Adtam, vettem, kicsit még hozzátettem, eladtam, ez ment évekig."



Jelenleg hogy néz ki a hangszerparkod?

"Most van hat gitárom, abból három, ami nagyszerű és fontos, másik három, ami inkább resztli, nem olyan nagyon komoly. A három fontos Les Paul, azokkal rohangálok fellépni, ezek már komolyabb kategóriások. Az egyik egy standard, a másik egy custom, az két marha drága gitár, és van egy harmadik, ami egyébként simán ezekkel egy ligában van, azt meg kaptam.

Odajött hozzám egy srác egyszer egy koncerten, és mondta, hogy ő gyárt Les Paul másolatokat a saját szórakoztatására, és hogy azért keresett meg, mert akar nekem csinálni egy ilyet. Ezt azért elég furcsának éreztem! (nevet) Nem is jelentkeztem egy csomó ideig, de aztán aranyos volt, erősködött, hogy egyszer nézzem már meg mégis mit csinál. De hogy ő csinál '59-es Les Paul másolatot, ami a Les Paulnál egy külön kategória, érted, elég furának hangzott.

Egy '59-es Les Paul kb. negyedmillió dollárnál indul, és fél-, illetve egymillió körül van a vége, ha az egy híres darab. Annyian csinálnak gitárt, de egyik sem olyan jó, szóval nem igazán hiszi el az ember. Aztán végül elmentem hozzá, kipróbáltam, és leesett az állam, hogy milyen színvonalon dolgozik. És csinált is valóban nekem egy ilyen álomgitárt, ami teljesen megállja a helyét, használom is sokat."



Ő rajongó volt, vagy mi inspirálta erre? Mert azért ez elég gáláns gesztus.


"Hát ne hülyéskedj, erre ő rengeteget költött! Nem is tudtam, hogy ezt hogy fogadjam el, de azt mondta, hogy ő, hogy most nem zenél már egy jó ideje, úgy érzi, hogy annyit tud még tenni ezért a műfajért, hogy ha valaki neki szimpatikus, annak csinál egy gitárt. De hogy ez találkozzon azzal, hogy egyébként zseniálisan jó gitárt csinál, olyan minőségű anyagokból, amik tényleg a legdrágább Les Paul-oknál kerül elő, azt nem gondoltam.

Nehéz elhinni, hogy egy lakótelepen ilyesmi készül. A tömör testű gitárok közül a Les Paul a legbonyolultabb, a legösszetettebb hangszer. Nem hiába az egyik legdrágább is, mert tök nehéz csinálni, nagyon melós dolog."



Ezek a Les Paulok, mit használsz még ezeken kívül?

"Van egy Ibanez, ez az f lyukas, amit B.B. King is használt (R.I.P.), az ES335 Gibsonnak van egy ilyen híres típusa, ez annak egy olcsóbb kópiája. Az akusztikus lemezen például azt használtam szinte végig, de az Ózban is azon játszottam. Nem egy nagyon drága gitár, de jó.

Kicseréltem benne az elektronikát komolyra, és így most már egy használható hangszer. Aztán van még egy nagy testű jazzgitárom, amit úgy csereberéltem, hülyéskedni otthon, meg tök jó dalokat írni rajta, mert van valami akusztikus hangja, ugyanakkor olyan kényelmes, mint egy elektromos gitár. Meg van egy Strato, az a hatodik."



Az egy rendes Fender Stratocaster?

"Igen. Hát azért kell egy Strato. Egy kicsit át fogom még alakítani. Az sem egy nagyon drága darab, de jó. Nemrég vittem hangszerészhez, hogy állítsák be, és teljesen oda voltak érte, hogy azonnal megvennék, ha el akarnám adni, állítólag az utóbbi évek legjobb Stratocastere volt, ami megfordult náluk."



Az mennyire volt tudatos, hogy Marshall hangfalat használsz? Mert ez valahogy olyan alap dolognak tűnik, hogy ha Les Paul, akkor Marshall.


"Ez olyan, mint a Stradivari hegedű. Azt gondolom, hogy a gitárhang az ki van találva, egyáltalán nem is érdekelnek az újítások ezen a téren, hogy most legyen fotocellás pick up meg mit tudom én. Kitalálták az erősítőt, kitalálták a hangszórót, a ládát, ennek a formáját, a megjelenését, ez a hangja.

A hegedűnek is van egy hangja, azt felismered, hogy hegedű. A gitárnak is van, és számomra ez az elsődleges hang: egy Les Paul meg egy Marshall, 4*12-es ládával, ez a gitárhang, amit én szeretek. Innentől kezdve ha nekem van egyéniségem, és az érdekes, az nem attól lesz az, mert megpróbálok minél különlegesebb cuccot összerakni, hanem attól, mert a személyiségem érdekfeszítő annyira, hogy lekösse az embereket.

Ellenkező esetben tök mindegy, milyen agyafúrt dolgokat találok ki. Ez így egy nagyon működőképes eszköz. Keverésnél nem kell kínlódni azzal, hogy a hangszín a helyére kerüljön, és ne mosódjon bele a lábdob-basszus régióiba, hogy ne keveredjen össze a cinekkel, hanem a hangképben a saját helyét elfoglalja. Ez a lánc, amit én használok, tökéletesen a helyén van. Odarakod elé a mikrofont, amit már évtizedek óta odaraknak, és csinálja a dolgát."



A stúdióba saját hangszerekkel mentél, gondolom.

"Aha. Nem szeretek kölcsön hangszeren játszani. Nem tudok valahogy azonosulni vele, meg most már mondjuk van is elég. Volt egy Telecaster mondjuk, amit kölcsönkaptam, és pár dolgot játszottam is vele, de nagyjából ennyi."



Elég nagy effekt-pedál rendszered van, ahhoz képest, hogy az előbbiek alapján azt gondolná az ember, hogy az ilyesmivel visszafogottabban bánsz. Ahogy pl. Angus Young is, ha bedugja a gitárját az erősítőbe, az utána semmin nem megy át pluszban.

"Igen, de az egy blues alapú zenénél tökéletesen működik, másrészt ha nézzük a mi műsorunkat, ott is legalább a hetven százaléka nem más, mint egy szál gitár és erősítő. Csak ott van egy csomó lehetőség, amit bizonyos helyzetekben viszont használni kell, mert mondjuk úgy van megírva, vagy olyan a téma, hogy hozzátartozik egy effekt. De ezek túlnyomó része teljesen egyszerű.

Amikor próbáltunk a legutóbbi lemezre, például nem is volt bekötve semmi, csak egy hangerőpedál, amivel szükség esetén vissza tudtam venni, hogy picit tisztább legyen a gitárhang, ha olyan volt a téma. Úgy kellett a stúdióban kitalálni, hogy bizonyos pontokon valami színt azért rakjunk már rá! (nevet) Egyedül a díszítő szólamokat effekteztem, de azt sem eszeveszettül."



Ez azt jelenti, hogy nem is keresed már annyira az új hangzásokat?

Ami előreviszi a dalt hangzását, és kicsit feldíszíti, azt használom, de különösebben nem keresem őket. Van egy pár hangszín, amit kitaláltam, de soha nem ez a lényeg. Én a dalra esküszöm. Még a riff sem annyira az én elsődleges szempontom, inkább a dal."



Ennek köszönhető az is, hogy az AatB dalokban gyakorlatilag nincsenek gitárszólók?

"Igazából csak az a fajta karlengetős gitárszóló nincsen, elsősorban azért, mert rájöttem, hogy annyira nem vagyok technikás, meg jó gitáros, hogy azzal szórakoztassam a közönséget. Olyan szóló rész sok van, ami eljátszik egy dallamot mondjuk, ami amúgy szólónak minősül zenei értelemben, de nem improvizációs szóló, hanem egy kitalált dolog.

Szerintem a világon kb. tíznél nem nagyon van több olyan gitáros, akinél szórakoztató az olyan fajta gitározás, amikor elkezd gitározni egy harmóniamenetre. Olyan borzasztóan sok van, aki azt hiszi, hogy az, de ez nem így van. És erre rá kellett jönni, és szerintem ez egy jó döntés, hogy nem próbálom erőltetni."



Érdekes, hogy ezt mondod, mert a feldolgozások esetében is tök jól elboldogulsz, szóval személy szerint nem gondolnám, hogy elvéreznél.

"Persze, hát el tudom játszani, csak nem vagyok egy ilyen szólózós alkat. Sokkal többre értékelem ha valami tart valahonnan valahová és az ki is van gondolva, mint hogy megpróbáljak hősködni."



Ehhez képest két olyan konkrét hatásodat is említetted nekem korábban, Tátrai Tibit és Hendrixet, akiknek csak úgy sült a kezük alatt a gitár.


"Persze, és nekik ez jól is áll!" (nevet)



Anna egyszer azt mondta nekem erre, hogy "Siminek nincs elég önbizalma".

"Ja, nem, nem erről van szó, inkább csak reálisan látom a helyzetet. Annyi olyan gitáros van, akinek gitározni igen, kellene, de nem kéne ott erősködnie. Sokszor technikailag hibátlan persze a dolog, csak zeneileg, meg művészileg nem képvisel értéket, inkább csak egy rövidke önkielégítés. Ilyesmit meg nem akarok csinálni.

Persze ha olyan a helyzet, hogy kell, azért meg tudok mozdulni a hangszeren, de hogy ezzel még lemezen is vacakoljak… (nevet) Eleve a helyzet is fura, gitárosnak énekes vagyok, énekesnek dalszerző, dalszerzőnek hangmérnök, hangmérnöknek meg gitáros, valahol mindig van egy kis menekülőutam abból, hogy mi is az én státuszom. Ugyanakkor mivel ezzel mind foglalkozom, így ez az egész mégis kiad valamit."



Beszéltünk a hatásaidról. Mi volt még, ami meghatározó volt, és mi az, ami most meghatározó?

"Most a legutóbbi időben gitárosok közül John Mayallt hallgatom, meg Gary Moore-t, de az alapköveket Hendrix jelentette, Stevie Ray Vaughan, és később John Frusciante, a Red Hot Chili Peppers egykori gitárosa. Ők kicsit egy véna is."



Frusciante neve meglepett, rá nem gondoltam volna, bár Hendrixből ő is nagyon sokat merített, szóval valahol logikus.

"A Blood Sugar Sex Magic lemez a Chilitől nekem nagyon fontos mérföldkő volt a gitározásban. Gitárhangban is, meg mindenféle szempontból. Az egy nagyon friss szél volt, nyilván azért is, mert jöttem ebből a punk, new wave dologból, és nem tudtam, mit történt előtte. Meg nagyon azt sem, hogy mi történt közben, mert aki ezeket szereti, nem szeret semmi mást, van egy ilyen hülyeség! (nevet)

Az a fajta kicsit jazzes, kicsit funk zene olyan friss levegő volt, ami nagyon megnyomta a fejemet. Ezért is hálistennek nem játszom Stratocasteren, mert mindhármuk iránya annyira érződött azon, amit csináltam, hogy az kellemetlen volt."



Az AatB mellett egy ideje részt benne vagy a Bosky nevű formációban is.

"Felhívott Roy (a Roy és Ádámból - Sz.G.), hogy nem akarnék-e részt venni ebben a zenekarában, és mivel akkor nem volt semmilyen mellékes projektem, mondtam, hogy nagyon szívesen, meg megtisztelő is, hogy gondolt rám. Nem is követelt, és a mai napig nem követel ez túl sok időt.

Szépen belerakjuk a kis munkánkat jól érezzük magunkat, próbálunk, és amennyit tud lépni előre a dolog, annyit lép előre, ha meg nem tud, akkor nem. Innentől kezdve az én szórakozásom megvan, az hogy előbbre jut-e, az meg már az ő dolga."



Ott szerzőként nem is folysz bele a dolgokba?

"Nem, ott kifejezetten és tudatosan csak gitározom. Énekelni sem akarok, bár mindig erőszakoskodnak, hogy kéne valami vokál, de én örülök, hogy végre nem kell ezzel foglalkoznom."



Ez meglepett valahol, bevallom, amikor előbújt ez a formáció, én azt gondoltam, ott éled ki azokat az ötleteket, amiknek az AatB-ban valamiért nem találsz helyet.

"Nem, de amúgy régóta készülök rá, hogy csináljak valami szólóanyagot, csak a szövegeknél mindig el vagyok akadva. Van egy csomó számom, aminek nincs szövege! (nevet) De az ilyen fajta ambícióimat így kiélem, és állandó terveim is vannak ezzel kapcsolatban. Most, hogy volt a Barbies-zal ez az egyhónapos leállásunk, azt terveztem hogy majd gatyába rázom, és ezt nem is engedtem még el, bár már nem is vagyok annyira optimista ezzel kapcsolatban! (nevet)

Megcsinálok pár számot, adok valami formát neki, egy-két egyszerűbb klipet, aztán ezeket elkezdem szépen csepegtetni. Elküldöm pár helyre, hogy lássam, érdekel-e valakit is rajtam kívül. És ha lesz a dologban annyi spiritusz, hogy kiássa magát a föld alól, akkor majd kiássa magát."



A blues vonalon nem gondolkodtál, esetleg, szólóban valami olyasmit is játszani?

"Nem igazán. Azt a vonalat nagyon szeretem, de nem foglalkoztam vele annyit, hogy fel tudjam vállalni. Néha belekeveredtem olyan szituációkba, hogy kellett, és élveztem nagyon, de azt gondolom, hogy én azt jobban élveztem annál, mint amennyire másokat leköthetett! (nevet)

Viszonylag egyszerű műfaj, azaz technikailag nem olyan bonyolult, csak van egyfajta lelke, amit vagy tud, vagy érez valaki, vagy nem. E tekintetben pedig elég kritikus vagyok magammal szemben is. Ez lehet, hogy önbizalomhiánynak tűnik, de szerintem inkább csak reális önértékelés."



Úgy érzed, hogy mára a szakma befogadott benneteket?

"Olyan nagyon nem léptünk ki, hogy nagy irigykedés lenne. Ahova ki tudtunk lépni, az az underground szintnek egy jobban működő része. Messze nem vagyunk olyan szinten, látogatottságilag, mint mondjuk egy Heaven Street Seven, vagy egy Punnany Massif, messze nem vagyunk olyan felkapottak.

De örülünk, hogy a szakmának az öregjei is elfogadják, amit csinálunk, mert látják, hogy az a fajta rock'n'roll benne van, amibe ők is beleszerettek annak idején. Szakmailag is áll a dolog, és így van becsülete. Nagyon irigységgel még nem találkoztam.

Van, akinek fáj az élet, és kicsit prüszköl ránk, de az meg nem csak ránk prüszköl, hanem mindenkire. Ugyanakkor azt is meg tudom érteni, ha valaki a falra mászik ettől a zenekartól. Az egésznek van egyfajta világa, Annának is van egyfajta világa, ami jobban megosztja az embereket, mint egy átlagos zenekar esetében."



Zenekarként hogyan éltétek meg, hogy Annából magyar celeb lett? Rótt a zenekarra ez valamilyen terhet, vagy segített valamiben?

"Az volt inkább nehéz, hogy az utóbbi fél évben már hulla fáradt volt, nagyon sok helyen kellett helyt állnia egyszerre. De ebben nagyobb szerepe van az anyaságának, mint a tv-műsorokban való szereplésének. A Syma koncerttel együtt viszont már sok volt neki kicsit, ezért is volt most egy hónap szünetünk.

De talán ez volt az egyetlen negatívum, amit éreztünk. Pozitívum is biztos van, de nem olyan eszeveszetten, mint azt gondolná bárki is. Az, hogy valakit nagyon ismernek a tévéből, az nem jelenti azt, hogy eszeveszett mennyiségű ember frissen bejön a koncertekre."



Van valami célkitűzés, hogy hová és merre fejlődjetek?


"Nem igazán… Eddig általában volt, most ott vagyunk, hogy egy lemez után, és a következő készületei előtt. Nem tudom, azt mondom, hogy most egyre inkább mentünk a csak gitározós dolgok felé, most lehet, hogy egy picit más irányba is indulunk, de ebben sem vagyok biztos."



Ez hangulatfüggő?

"Inkább az számít, hogy mi érdekel. Hogy mi van a levegőben, az, hogy mi érdekel, az határozza majd meg. Ha valami hangzás, vagy valami dolog izgat az adott időszakban, az meglátszik a lemezen is."


 

 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
METALLICA - Hivatalos: a 2019-es nyári európai koncertdátumok
2018. szeptember 24. (hétfő) 11:01

Ahogy megígérte a Metallica, 2019 nyarán visszatérnek Európa. A Summer Vacation 2019 turné május 1-jénm startol majd Portugáliában, a körút pedig augusztus 25-én zárul Németországban. 20 ország 25 városában lépnek majd fel, lesz bécsi, bukaresti, prágai és varsói koncert is, budapestit azonban nem találtunk a listán, pedig a 2019-es Sziget idején pont a környéken lesznek majd. Két vendégcsapat lesz a körútnak, a svéd Ghost és a stoner punk vonalas norvég Bokassa, amelyről már korábban is áradozott Lars Ulrich dobos. Íme a turnédátumok:   További infó: Metallica - Summer Vacation 2019    

HARDCORE SUPERSTAR - Megjelent az új lemez, friss klip: You Can't Kill My Rock 'N Roll
HARDCORE SUPERSTAR - Megjelent az új lemez, friss klip: You Can't Kill My Rock 'N Roll

A mai napon megjelent a svéd sleaze rocker Hardcore Superstar új stúdióalbuma, a 2015-ös HCSS lemez folytatása. A korábbi felvezető dalok után itt a lemez címadó dala - klippel együtt....

HARDCORE SUPERSTAR - Megjelent az új lemez, friss klip: You Can't Kill My Rock 'N Roll
HARDCORE SUPERSTAR - Megjelent az új lemez, friss klip: You Can't Kill My Rock 'N Roll

A mai napon megjelent a svéd sleaze rocker Hardcore Superstar új stúdióalbuma, a 2015-ös HCSS lemez folytatása. A korábbi felvezető dalok után itt a lemez címadó dala - klippel együtt....

ULTHA - Epikus black metal dalpremier: Cyanide Lips
ULTHA - Epikus black metal dalpremier: Cyanide Lips

The Inextricable Wandering címmel október 5-én jelenik meg a black metal vonalas kölni Ultha harmadik albuma. A 2016-os Converging Sins lemez folytatását már a Century Media gondozza, a...

BRAINSTORM - Új dal a szeptember végi albumról: Revealing The Darkness
BRAINSTORM - Új dal a szeptember végi albumról: Revealing The Darkness

Midnight Ghost címmel szeptember 28-án lát majd napvilágot az Andy B. Franck énekes vezette Brainstorm új stúdióalbuma, amelynek turnéjára 2019 elején kerül majd sor, és lesz budapesti...

MONUMENTS - Szöveges videóval a harmadik dal az októberi albumról: Mirror Image
MONUMENTS - Szöveges videóval a harmadik dal az októberi albumról: Mirror Image

Phronesis címmel október 5-én jelenik meg a prog metalos brit Monuments harmadik albuma, a 2014-es The Amanuensis folytatása, amelyen több stúdióban is dolgoztak idén március és július...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS