IRON MAIDEN - "A hírnév csak a kreativitás ürüléke"

Dickinson mester szavait aranyba kéne foglalni

2014. június 22. (vasárnap) 19:16 | utoljára módosítva: 2014. július 30. (szerda) 16:11

A márciusban Budapesten is sikerrel koncertezett Frank Turner nem csupán a folkos-punkos dalairól híres, hanem Iron Maiden mániájáról is. Az Eddie háttetkós, 31 éves énekes-dalszerző úgy fél éve a BBC One tévécsatorna Celebrity Mastermind műsorát is megnyerte, miután tökéletesen válaszolt a Maidennel kapcsolatos fogós kérdésekre.

Turner akkora fanatikus, hogy 1993-ban, a 12. szülinapjára kapott torta felvágása közben azt kívánta, hogy Bruce Dickinson térjen vissza a Maiden élére.


De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy pár napja egy nagyon jó kis interjút készített Bruce-szal a brit Guardian számára a Maiden Sonisphere fesztiválos turnézáró koncertje apropójából.


"Kissrác voltam még és a zene nem volt az életem része, aztán meghallottam az Iron Maident és fenekestül fordult fel minden. Az apukám vette meg nekem a Killers kazettát a Waterloo állomásnál, hazafelé a melóból, és máig vallja, hogy szülői ténykedéséban ez volt a fő hiba, hiszen az életem új kanyart vett, miután meghallgattam a lemezt. Kétségtelenül a Maiden az egyik, ha nem a legjobb koncertbanda a világon. 15 lemezt adtak ki és mondhatom, hogy közülük legalább 10 olyan színtiszta klasszikus, amihez nincs mit hozzátenni. És ez elég hihetetlen arány, bármilyen zenekarról legyen is szó."


Miközben Dickinson felpattintott egy Trooper sört, Frank Turner odapakolta a kérdéseit.


A zenekari örökséggel és a közönség fogadtatásával akartam indítani. Csaknem 60 millió lemezt adtatok el világszerte. Viszonyításképpen: Elvis Costello 12 millió lemezt adott el. Nagy Elvis Costello rajongó is vagyok és különösen a művészeti médiát tekintve őt komolyabban veszik az emberek, mint a Maident. Érdekli ez a bandát?


BD: "Alapvetően nem, nem érdekel minket. Hogy egy gazdálkodós párhuzammal éljek, megvan a saját birtokunk, azt szántjuk fel és ennyi. Ami a szomszéd birtokon történik, az nem érdekel minket. Egyszerre úgyis csak egy földet lehet felszántani. Szemérmetlenül egy olyan banda vagyunk, amelyiknek saját helye van, ez egy adott világ. Ugyanakkor a saját világunk elég kiterjedt."


Erre gondolok én is. Az emberek rendre a kultúrában betöltött fontos szerepről beszélnek, de úgy vélem, hogy bizonyos szempontból a Maidennek a zenére gyakorolt hatása végtelenül nagyobb volt, mint Elvis Costellóé.

BD: "Az a különbség, a legnagyobb tisztelettel Elvis Costello felé, hogy az emberek hozzá nem egészen úgy viszonyulnak, mint a Maidenhez. Ha egy focicsapat elszánt szurkolója vagy és szenvedélyesen hiszel bennük, nem számít, ha néhány szezonjuk gyengébb, ettől még nem hagysz fel a támogatásukkal. Amíg az integritásuk megvan és amíg meg nem szívatnak. Focizhatnak szörnyű módon is, de csak amíg tényleg keményen próbálkoznak. Ilyenkor megbocsátasz nekik. Ha éveken át ezt csinálják, újra meg újra, majd hoznak egy menedzsert, aki rózsaszín rúzst ken rájuk és fura tüllszoknyákba öltözteti őket, akkor esetleg átgondolod az elkötelezettségedet."


Szeretném többet látni a Maident a South Bank Showban (ismert tévés elit művészeti műsor Angliában).


BD: "Értem, de én személy szerint egy kicsit úgy érezném magam, mint egy kísérleti patkány a labor ketrecében. Jönne valaki és azt mondaná (itt Bruce átvált professzoros stílusra), hogy 'Ó, itt egy példány, itt egy heavy metalos fickó, akinek van agya, vizsgáljuk csak meg közelebbről... Derítsük csak ki, hogy miért szereti ezt a heavy metal dolgot. Hiszen ha agya van, olyasmit kéne szeretnie, mint Elvis Costello!'

A rádiós és tévés média nem képes felfogni, hogy a zenerajogók miért szeretik az adott zenéket. Miért szeretik például sok millióan a Gyűrűk Urát és miért nem nézik Gwynethet egy romantikus komédiában? A válasz: azért, mert kib...ott jó! Mert óriási sztorit mesél el, mert izgalmas, mert vannak benne karakterek."


Rendben, de akkor is létezik egyfajta sznobos kulturális kapuőrzés a metallal kapcsolatban. Vannak emberek, akik alacsonyabb szintű művészeti formának tartják a metalt, de úgy érzem, hogy a kulturális hatást csakis azzal lehet lemérni, hogy az adott dolgot hányan szeretik.

BD:
"A 'művészeti elit' a punkkal jutott a legközelebb ahhoz, hogy elfogadja a metalt. És azért fogadták el a punkot, mert ócska volt, és azért fogadták el az ócskaságot, mert azt tudták kontrollálni. Azt mondhatták, hogy 'Ó igen, punkok vagyunk, úgyhogy bárkit lefitymálhatunk. Nem tudunk játszani a kib...ott hangszereinken, de ez azt jelenti, hogy ebből az egészből egy gigantikus művészeti performanszt csinálhatunk.'

A punk bandákban játszó srácok fele csak röhögött a művészeti eliten: 'Micsoda kib...ott pöcsöm egy társaság! Nagyon köszi, adjátok csak ide a pénzt, mi meg elhúzunk a p...ába. Felszippantjuk amit kell, aztán megdöngetjük a csajokat.' De amit valójában csinálni akartak, az nem más volt, mint játszani egy pornósztárokkal körbevett heavy metal bandában."


Nem látok itt egyetlen pornósztárt sem.

BD:  "Idén leszek 56 éves, talán ezen már túlléptem."


Az egyik dolog, amit szeretek a Maidenben, hogy nincs benne megjátszás. Energikus, agresszív zene azoknak, akik leszarják az uralkodó divatokat és trendeket.


BD: "A '60-as, '70-es években mindez a szarság nem létezett. Zene volt, és annyi. Nem volt Isten ellen való vétek, ha valakinek a polcán egy ZZ Top album mellett ott volt egy Motörhead lemez, mellette egy Simon & Garfunkel, amellett meg megint valami más. Senki sem mondta azt, hogy 'Ez kib...ott fura'. Aztán elkezdtek burjánzani a rádiók, a magazinok, és ahogy ezek egymással vetélkedtek, elkezdték megosztani az embereket, hogy vásárlókra találjanak. És ezzel párhuzamosan persze a zenekarok is elkezdték másolni a médiát. Úgy kezdtek dolgozni, hogy 'Ezt azért csinálom, mert ez olyasmi, amit a Radio 1 lead, ezt meg azért, mert az ilyen cuccokat szeretik az újságírók'. És ez csak szarság."


Van még a Maidennek bakancslistája?


BD: "Nem tudnak érdekelni ezek a nagy, saját vállat veregetős pillanatok. Szokták kérdezni, hogy milyen érzés negyedmillió ember elé kiállni, én meg erre azt mondom, hogy nem tudnám megmondani, mert ehhez túl elfoglalt vagyok. Nincs arra időm, hogy ott álljak és azt mondjam magamnak, hogy 'Most egy kicsit nem foglalkozom a dallal, sem az előadással, hanem inkább megnézem az embereket, ahogy engem néznek... Ok, rendben, köszi szépen!' Látom ezeket a pöcsverőket az olyan helyeken, mint a kib...ott Glastonbury fesztivál, akik úgy járkálnak odafent, mintha egy tükör lenne rájuk erősítve. A kib...ott kameráknak vágják a pofákat és nem is érdekli őket az első sorban álló srác."


Aki minimálbéren robotol, hogy összespórolhassa a jegy árát.

BD: "A Glastonburynél nem így van, nem-nem, ott az az elsősoros srác légkondis jurtában tölti az éjszakát és valószínűleg a BBC-nek dolgozik. De nézz csak a kib...ott szemükbe, érted? Mi nem önmagunk, hanem a közönség megszállottjai vagyunk. Ez a különbség a Maiden esetében. Nem érdekel, hogy híres vagyok vagy sem. A hírnév csak a kreativitás ürüléke. Ez a szarság jön ki a végén, ez a melléktermék. Sokan azt gondolják, hogy ezt az ürüléket kéne felzabálnia az embernek. De nem így van. A kreativitás számít és a közönség, meg az adott pillanat átélése."


Sosem értettem a rock'n'roll túlhízlalt egó dolgait, pusztán azért, mert számomra az előadói feladat, a mindennapos színpadi jelenlét egy lehetőség arra, hogy hülyét csináljak magamból. Vagy szándékosan, vagy nem. Olaszországban egyszer 10 ezer ember előtt csaptam tökön magam, mert meg akartam lóbálni a mikrofonállványt.

BD: "17-18 évesen, tele tesztoszteronnal, az embernek még nincs sok érzéke ahhoz, hogy megfelelően kiröhögje önmagát. Ha valami pocsékul alakul a színpadon, azonnal jön, hogy 'Bepipultaaam! Szar a cuuuucc!' És aztán hamar rájön az ember, hogy ezek a hatalmas élettelen fadarabok rendesen visszacsapnak, ha elég keményen ütöd őket. A Rock In Rio fesztiválon, amikor elsőként játszottunk ott még 1985-ben, épp valami csinos gitár volt kéznél, a monitorok meg nem úgy szóltak, ahogy nekem tetszett volna.

Csak félmillióan voltak ott, minden idők legnagyobb rockbuliján. Három napos őrület volt, korrekt Beatlemaniával, mi meg felszaladtunk a színpadra és jött az, hogy 'Kib...ott pokol, ez tök szarul szól! Oda is mentem a színpadi keverőpulthoz, rárivalltam a fickóra, hogy 'Fostos a monitorotok, te p...afej!', majd kettétörtem a gitárt a pult tetején, hogy jobban aláhúzzam a mondandómat. Ami persze semmit sem oldott meg.

Aztán visszarohantam a színpadra a félmillió ember elé és lerúgtam a monitorládákat, úgyhogy akkor már nem is voltak frontmonitorok. A rossz monitoroknál csak az rosszabb, ha egyáltalán nincsenek. De lenyomtuk a bulit és kétségtelen, hogy az egy klasszikus koncertünk volt. 18, 21, 22 évesen így viselkedik az ember, de aztán rájön, hogy mindez egy kicsit önző dolog volt, nem igaz? Valóban minden rólam szól?"


A hangod változott az évek múlásával?

BD: "Igen, a tónusa megváltozik, hiszen a tested fomája is módosul. Ahogy öregszel, a hangod ténylegesen testesebb, kövérebb lesz. (De a Maidennél) csak egyetlen énekes van, azaz senki más nem rejtőzik az erősítők mögött, nem úgy mint más énekeseknél, akiket nem említünk most. És nálunk továbbra sincs monitor a szövegekkel. Juj, nem is tudtam, hogy vannak, akik ilyet használnak. Ez meg miféle f...ság? Az emberek jó sok zsét kifizetnek a jegyért, te pedig még a kicseszett szavakra sem emlékszel...

A leggázabb, amit valaha láttam, az a Breaking The Law volt. A kib...ott monitoron a szöveggel. 'Breaking the law, breaking the law, breaking the law, breaking the law, breaking the law, breaking the law, breaking the law... és nem fogod kitalálni, mi jön... breaking the law'. Nevetséges."


Mi közvetlenül előttetek leszünk a Sonisphere-en.

BD: "Azután jöttök majd, hogy lelőttek, vagy még előtte? (Dickinson a saját veterán repülőjén fog légicsatázni a koncert előtt). Ez onnan jött, hogy a 2013-as Downloadnál Spitfire gépekkel repültünk el a buli előtt. Az egyik cimborám csapatfőnök a Great War Display Teamnél. Ott mindenkinek van első világháborús repülőgép másolata. Az én háromfedeles Fokkerem épp olyan, amilyen a Red Baroné, azaz Manfred von Richthofené volt. Pont úgy repül, ahogy 1917-ben szállt a gép. Akárcsak egy óriási repülő könyvespolc-szett.

Megpróbáljuk telepakolni az eget repcsikkel, úgyhogy mindenki láthatja milyen az, amikor kilenc gép harcol egymással odafent. Időnként valamelyikből tűz csap ki, füstölni kezd. Lentről csak a vadul köröző gépeket lehet majd látni. Minden légicsata 60 méter magasan zajlik, közvetlenül a közönség orra előtt. Kérdezték már, hogy lesz-e rajtam ejtőernyő. Annak meg mi volna a kib...ott értelme?! Ha 60 méternél elb...ol valamit, akkor úgyis megpusztulsz."


A Guardian cikkét ide kattintva olvashatod el.




 

Hozzászólások

Nem vagy belépve. A hozzászóláshoz be kell lépni!

Hammer TV

 
DESTRUCTION - "A mohóság, a kapzsiság a pusztulásba dönt mindannyiunkat"
2019. november 17. (vasárnap) 18:19

Born To Perish címmel a nyáron jelent meg a teuton thrasher Destruction új stúdióalbuma, amely az első lemezük Randy Black dobossal és Damir Eskic gitárossal. A szeptemberi HammerWorld magazinban interjú jelent meg a banda főnökével, Schmierrel, és ezt most itt, a honlapon is elolvashatod. Két új taggal, az Annihilatorből és a Primal Fearből ismert kanadai Randy Black dobossal, valamint egy második gitárossal, Damirral készült el a teuton thrash veterán Destruction új albuma. Húsz éve már annak, hogy utoljára két bárdista pengetett náluk, így aztán a frontembernek, Schmiernek volt miről mesélnie, ráadásul a Born To Perish címet viselő új anyag mellett az is nagyon érdekelt minket, hogy valóban összejöhet-e a közeljövőben a régóta tervezett Kreator - Sodom - Destruction (és talán Tankard) közös turné. A basszusgitáros/énekes pedig bizony jó hírekkel szolgált...    www.facebook.com/destruction...

DISILLUSION - Melodikus-progos death, új videoklip és mellé egy interjú
DISILLUSION - Melodikus-progos death, új videoklip és mellé egy interjú

Régóta nem lehetett hallani az eredetileg 1994 óta létező Dissillusionről, pedig a 2000-es évek elején két kitűnő lemezt is kiadott a death metalos hangzást progresszív...

LIONHEART - Kedden a Dürerben a Deez Nuts-szal, új klip: When I Get Out
LIONHEART - Kedden a Dürerben a Deez Nuts-szal, új klip: When I Get Out

Valley Of Death címmel tegnap jelent meg a metalos hardcore vonalat képviselő kaliforniai Lionheart új albuma, amelyet kedden be is mutatnak majd a Dürerben, többek között az ausztrál...

SUICIDE SILENCE - Videolip is született az új dalhoz: Love Me To Death
SUICIDE SILENCE - Videolip is született az új dalhoz: Love Me To Death

Become The Hunter címmel 2020 elején jön majd ki a Suicide Silence hatodik albuma, a hangsúlyos tiszta ének és a nu metalos jellege miatt igencsak megosztóra sikerült 2017-es Suicide...

MOB RULES - Amon Amarth feldolgozást készítettek: Raven's Flight
MOB RULES - Amon Amarth feldolgozást készítettek: Raven's Flight

A májusban kiadott Amon Amarth album Raven's Flight dalát dolgozta fel a német Mob Rules. Az 1994 óta aktív dallamos power metal brigád legutóbbi albuma a 2018-as Beast Reborn volt, amelynek...

AEPHANEMER - Prokopton (lemezkritika)
AEPHANEMER - Prokopton (lemezkritika)

AEPHANEMER Prokopton (PRIMEVAL/NAPALM)   Éppen melo-death klipnéző kedvünkben voltunk a párommal, amikor reklámként feldobta aYoutube ennek a francia bandának az egyik...

Bejelentkezés
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.
HammerWorld Facebook oldal HammerWorld YouTube oldal HammerWorld RSS