PANAMA - Dallamrock újratöltve

A Panama zenekar a 90-es évek első felében sokak figyelmét felkeltette melodikus hard rock zenéjével. Ebben nagy szerepe volt az alapító/gitáros Szeghalmi Lacinak, aki karakteres riffjeivel és kísérletezős, leginkább a Mr.Big Paul Gilbertjének rendhagyó trükkjeire hasonlító szólózásával az akkori színtér ismert alakja lett.

A Van Halen, Dokken, Extreme, Mr. Big vonalas Panamának annak idején két albuma jelent meg, az 1992-es Panama és az 1994-es Radioaktív, később Szeghalmi Laci a Civil Circus zenekarral folytatta a muzsikálást, majd hosszabb időre a tengerentúlra költözött. Majd' két évtizednyi kihagyás után a zenekar újra dolgozik.


Cselő azért ült össze Szeghalmi Lacival, hogy infókat szerezzen az újjáalakulás részleteiről és a jelenleg folyó próbatermi munkálatokról.


Szeghalmi Laci egy mindig vidám, nagy dumás figura, aki a Panama 1996-os megszűnése után egy időre kivonta magát a budapesti rockéletből, hogy az utcai autós gyorsulási versenyek világában fusson be szép karriert. Egy időre még az országból is elköltözött. Most azonban újra rendszeresen Budapesten tartózkodik és mivel nem bírta már tovább aktív zenélés nélkül, elhatározta, hogy újjáalakítja a Panamát.


Kezdjük talán azzal, hogy 1996-ban feloszlott a zenekar. Miért került erre sor?

“1996-ban az a zenei közeg, amiben mi mozogtunk, a hard rock és heavy metal környéke éppen nagyon rossz korszakát élte. Az idősebbek talán részletesebben is emlékeznek rá, hogy akkoriban az igazi nagy ikonokon kívül az éppen futó vagy feltörekvő, fiatal zenekarok nemigen tudtak érvényesülni, mert az általános zenei környezet nem volt éppen rockzene-barát. Akkor még a grunge befolyása is éreztette a hatását, a pop vonalon pedig tombolt a fiúzenekar őrület. Egy ideig erőlködtünk még, de nem tudtuk áttörni ezeket a korlátokat.”



És erre feloszlattad a zenekart...

“Inkább így fogalmaznék: elhatároztuk, hogy szüneteltetjük a működésünket - soha se mondd, hogy soha alapon!”

PANAMA - Ma éjjel fúrunk

Mi történt veled ezután?

“Ha rajtam múlik, akkor a világ végéig csinálom a zenélést, de be kellett látnom, nem volt ez a pálya akkor működőképes. Szerencsém volt a szerencsétlenségben, hogy abban az időben csöppentem bele az utcai autós gyorsulás világába. Ott kezdtem el szervezőként tevékenykedni és abban a munkában, talán egy kicsit másként, de kiteljesedhettem. A szomorúságom kezdett elmúlni, mert egy ugyan más típusú, de szintén nagyon kreatív területen jól és gyorsan tudtam előrehaladni és ez részben feledtette a zene hiányát.”



Otthon azért gitározgattál továbbra is?

“Természetesen. Akit egyszer elkap a gépszíj, az nem hagyja abba a zenélést. Otthon továbbra is rendszeresen elővettem a hangszert, valamint figyeltem a zenei mozgásokat, követtem a kedvenceim sorsának alakulását. A lelkem mélyén folyamatosan vártam az alkalmat a visszatérésre.”



És mikor jött el ez az alkalom?

“Az jó sokára jött el. De előtte még volt szerencsém sok mindent megtapasztalni a nyugati zenei világból, hiszen kiköltöztem Amerikába, és azóta is ezt a kettős életet élem. Ott nem zenéltem aktívan, de közvetlen közelről szívhattam be az amerikai zenei élet levegőjét Las Vegasban és Los Angelesben. Úgy nyílt ki előttem a világ, ahogy arról mindig is álmodtam.

Olyan helyekre, hangszerboltokba, klubokba jutottam el, olyan emberekkel találkoztam és olyan eseményeken vettem részt, amelyek a legszebb elképzeléseimet is felülmúlták. Gyerek- és tinédzserkorom legfontosabb zenekarait rendszeresen láthattam élőben. A Sunset Strip összes legendás klubjában ott lehettem és rákoncentrálhattam azokra a bandákra, amelyeket addig nem láttam és itthon sem tudtam volna azóta sem megnézni.

Egy Tommy Lee’s Mayhem bulit vagy mondjuk John 5 gitárost szólóban sosem láthattam volna Budapesten. Ott a sarki hangszerboltban rendszeresen tartottak gitárklinikát olyan arcok, mint Steve Vai. És csak úgy le tudtál sétálni és szóba tudtál elegyedni ezekkel a gigantikus sztárokkal. Amikor először eltöltöttem egy egész napot a Sunset Boulevard-on található legnagyobb gitárboltban, akkor mellettem sétált be strandpapucsban, rövidgatyában Steve Stevens, hogy kipróbáljon egy-két hangszert.”



Végül hogyan lett mégis újra Panama zenekar?

“Az utóbbi időben több időt töltök Budapesten. Ekkor keresett meg Berke Gabi, aki a Panama egyik időszakában volt az énekesünk, hogy mi lenne, ha feelingből újra összehoznánk a zenekart? Sikerült a szintén ős-tag Kmety Zsolt basszusgitárost is meggyőzni. Hozzánk csatlakozott még Kabátnik Zsolt dobos, így valóban összeállt a zenekar.

Nagy hajtóerő volt, hogy azok, akik annak idején szerettek minket, még most is pozitívan emlékeznek ránk. Ez persze felelősség is, hiszen jót kell csinálnunk, méltónak kell lennünk az egykori munkásságunkhoz. Ennyi idő elteltével mindenkinek volt egy jól kialakult elképzelése arról, milyennek is kéne lenni a Panama zenéjének 2014-ben.

Időközben mi is sokat változtunk, és ha nem is kardinálisan, de azért másképp látjuk a dolgokat, mint 20 évvel ezelőtt, ami szerintem természetes is. Ebből adódott, hogy miután Berke Gabival próbáltunk egy ideig, kiderült, a mostani Panama muzsikája egy más karakterű énekest kíván. Az énekes választással régen is sokat küzdöttünk. Egy bandában az énekes a meghatározó karakter. Hiába gitározik jól egy gitáros, az önmagában nem elegendő vonzerő.

Dandó Zolika barátom ajánlott egy fiatal srácot. Azt mondta, mindenképpen hallgassam meg, mert olyan a hangja, mint Kip Wingernek! Na, több se kellett, elhívtuk próbára. Gudics Mátéról van szó, aki előtte az Avatar zenekarban muzsikált. Megpadlóztunk attól az energiától, ami belőle áradt. Amikor összeállt a zenekar, írtunk néhány nóta alapot, többek közt egy nagyon fogós riffet. Máté jött, kapásból ráénekelt a témára és akkor már tudtuk is, ez úgy pont úgy szól, ahogy nekünk kell! Máté nem mellesleg egy sokoldalúan képzett zenész, aki jól gitározik és így a dalírásból is ki tudja venni a részét. Friss, modern gondolatai vannak, jó vele együtt zenélni.”

 

Akár ennek is köszönhetően mennyire más a mai Panama zenéje, mint annak idején volt?

“A zenei alapok azért nem változtak annyira sokat. Mégis, pontosan az éneknek köszönhetően összességében nagyon más lett a karaktere. Régóta vártunk arra, hogy egy ilyen igazi rock hangot tudjunk a mikrofon mögött és most végre eljött az idő!”



A te gitárjátékodba hozott változást ez a közel két évtized?

“Most sokkal inkább a dalírást helyeztem a középpontba. Visszavettem a nagy szólózásból, mondhatnám, most nagyobb alázattal vagyok a nóták iránt. De mindazt, amitől akkoriban különleges volt a zenénk, illetve amit azóta tanultam, valahol megjelenik majd a zenében. Modern gitározás lesz, szerintem jó trükkök, amelyeket azok, akik tanultak gitározni, vagy szeretik a gitározást, úgy gondolom, mindenképpen értékelni fognak.”

PANAMA - 1993-ban a Rocktükör adásában

Hol tartotok most a nótaírással?

“Mondhatom, hogy készen van egy albumnyi dal. Az angol szövegekkel megvagyunk, a magyar verziókon pedig még dolgozunk. Talán ez a legnehezebb része a történetnek. Szeretnénk a muzsikához illő, tartalmas magyar szövegeket és ehhez idő kell. Amint ezzel megvagyunk, megyünk is stúdiózni.”



Régi nótákat is játszotok majd?

“Jó a kérdés! Egyrészt voltak olyan Panama nóták, amelyeket koncerten sokat játszottunk, de albumra sosem kerültek fel. Ezeket újra elővettük, felfrissítettük. Másrészt voltak olyan ismert dalaink is, amelyeket érdemesnek tartottunk arra, hogy 2014-ben új szemlélettel elővegyük és aktualizáljuk. Kb. 15 nóta állt össze, ezekből majd a stúdiózás során választjuk ki azt a végső tucat új és régi dalt, ami rákerül az albumra. Azt, hogy milyen arányban, most még nem tudom megmondani, de az az érzésem, túlnyomó többségében új dalokat veszünk majd fel.”



Mikor lesz az első koncert?

“Egyelőre a dalokat kell a végsőkig csiszolni. Ezt a stúdiózás követi majd. Ha játszunk is egy-két koncertet, azt inkább csak titokban, kísérleti jelleggel, az összerázódás kedvéért. Azt gondolom, kora őszre már mindennel megleszünk és kezdődhetnek az élő fellépések!”